Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Márai Sándor: Tegezés
  2015-12-22 23:14:25, kedd
 
 

A hajad, a kezed, a lábad, a szoknyád,
A szemed, az álmod, a fogad, a nyelved,
A körmöd, a blúzod, a pettyes kabátod,
Szempilláid, szájad, sértett nevetésed,
A kölnid, a cipőd, a melled, a csókod,
Unalmad, bánatos, mosolyod, magányod,
Életem, életed, halálom, halálod.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Szegényen és lázasan
  2015-12-22 23:12:32, kedd
 
 

Természetesen pénz is kell hozzá. De aztán, mikor a pénzt megszereztük és odaadtuk, mégis, mégis, szegényen is lázasan lehet csak szeretni.
Szegényen, tehát úgy, mint aki kész mindenről lemondani és lázasan, mint aki tudja, hogy nem menthet meg semmit okosan és elővigyázattal a tűzvészben, nem cipelhet ki a lángok közül egy dunyhát, sem néhány részvényt, értékpapírt... Oda kell égni, szegénnyé kell sülni, máskülönben nem kapunk semmit. Ilyen ez a játék, ezek föltételei, ilyenek szabályai. Vigyázz, égni és fázni kell majd; öltözz fel melegen és okosan, mint aki egyszerre megy a Sarkvidékre és a tűzvészbe. Vigyél mindent magaddal a nagy kalandba, előrelátóan és gondosan; semmiről ne feledkezz meg, hogy aztán szegény és lázas lehessél.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Karácsony 2015
  2015-12-22 20:35:52, kedd
 
  Kohut Katalin: Karácsony 2015

Már úgy ünnepelek, mint dukál,
van ennivalóm és szép ruhám,
az igaz szeretet is beköszönt,
kis családom fénybe öltözött,
körülveszi őket emberség csodája,
eltűnőben a sötétség homálya.
De a dac és fájdalom el nem hagy,
várok szüntelen, hitem jéggé fagy,
jön-e segítség, csak reménykedem,
lesz-e a föld egyszer menedékem?
Ember-szeretet hiánya fájón sajog,
pedig a szív tiszta, és mégis vakok.
Elvesztettem az egyetlen szerelmet,
sorsom a hibás, szám nem perelhet.
Minden szerepet egyedül kijártam,
igazságaim a szemek elé tártam.
Vétkesek, cinkosok, és őrjöngenek,
bennük a harangok sem csöngenek.
Elnémult a szó, még nincsen felelet,
a csendért magam nem tagadom meg.
Alleluja Karácsony, szent a neved,
dicsőség, a jóból ember is vehet!

2015. december 22.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
A három fa
  2015-12-22 17:56:40, kedd
 
  Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos -, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: ,,Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.




  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Márai Sándor: A római
  2015-12-22 00:16:31, kedd
 
 

Úgy élek, mint a régi római, császárváltozás idején. Későn kelek, lassan reggelizem, bölcs iratokból olvasok néhány oldalt, ágyamban heverészve, s az ablak redőnyei mögött csivogó madarak tavaszi zsivaját hallgatom. Aztán a közfürdőbe megyek. Itt hosszan elüldögélek egy kőpadon, valamilyen kedves könyvvel kezemben, nézem a viháncoló fiatal testeket, örülök az élet hangjainak és formáinak. Könnyen étkezem, majd néhány sort írok naplómba, vagy rendezgetem írásaim. Este barátaimmal ülök egy kertben, könnyű, savanykás bort iszom és közdolgokról beszélünk. Éjfél után fekszem, mikor a hold már magasan áll, és a fák között elalszik a szél, mint a halottak lelke a temetőkben.
Örülök a virágoknak, a fiatal testeknek, az okos könyveknek és barátaim szelíd szavának. Az esőnek és a napsütésnek is örülök. Várom a halálos ítéletet; mosolyogva várom. Nem fáj elmennem többé ebből az életből, mert én még az értelem parancsa szerint éltem. Béke veletek.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Idő kellene
  2015-12-22 00:15:28, kedd
 
 

Hát persze, idő kellene - és most kellene az idő, negyven után. Idő kellene, most végre, még egyszer annyi, vagy alig valamivel kevesebb -, húsz, harminc év, kis darab idő, s mégis a végtelenség, elég arra, hogy beleáztassunk mindent, amit az élet bepiszkolt, újramossuk benne az élet szövetét, idő, mely egyre jobban kiárad az élet árterületeire, feláztat és porhanyóssá termékenyít mindent, ami száraz, bojtorjános és terméketlen volt, idő, melyben az indulat átalakul értelemmé, s az értelem megtelik öntudatosabb, kegyesebb és szelídebb indulatokkal: persze, most kellene az idő, negyven után. Most lehetne kezdeni valamit, mikor gyanítod már, hogy a forma tartalom és a tartalom forma is, egyik alkotja és feltölti a másikat! Most, mikor a nők már az élet ősanyagát hozzák, nemcsak az izgalmát és kételyt, most, mikor érted, hogy művésznek lenni annyi, mint befejezni valamit - s ez a folyamat sok idő és sok élet volt. Most kellene idő, még egyszer annyi, mikor végre megmondhatnád nekik, nem harsányan és melled veregetve, hanem bólogató ravaszsággal és az ő hangjukon, mert a fenevadak hallása éles, s mégis úgy, hogy magyarázat és kényszerítő erő legyen hangodban. Idő kellene.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1374
  • e Hét: 6238
  • e Hónap: 12479
  • e Év: 64745
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.