|
2017-09-29 15:51:08, péntek
|
| |
| |
A főportás gyakorlott tekintete azonnal felfedezi, hogy az a szép szál fiatalember és a félszeg kislány, akik most veszik át a szobakulcsot, nászutasok. Pártfogóan megkérdi hát:
- Nincs valami kívánsága, uram? Küldessen fel a szobájukba a reggelit, esetleg valami italt, frissítőt...?
- Nem, köszönöm - mondja a fiatalember.
A főportás nem adja fel:
- Netán a kedves felesége őnagyságának egy csokor virágot?
- Fölösleges - mondja a fiatalember és elhúzza a levéltárcáját. - De megkérném, hogy hívja fel ezen a számon és mondja meg neki, hogy még tart az értekezlet.
Elment az egyszeri asszony a plébános úrhoz megtudakolni, miképpen nyerhetne feloldozást nagy bűnére - mivelhogy házasságtörést követett el.
- Egyszer? - kérdezi a pap.
- Többször - sóhajtja az asszony, szemét szemérmesen lesütve.
- Hát figyelj ide, lányom - szánja el magát a plébános -, állítsál annyi gyertyát a Szűz Máriának, ahányszor a nagy bűnt elkövetted és akkor az ég irgalmazni fog neked.
Az asszony szeme felcsillan.
-- És lehet... főtisztelendő atyám ... akár most is?
- Hozhatod a gyertyát akár most is - mondja megadóan a blébános. - Igyekezzél l ányom, megvárlak.
Az asszony elsiet. Talicskán tol maga előtt egy nagy halom gyertyát.
- Hűha - hűledezik a blébános.
Mire az asszony:
- Semmi hűha! Még fordulok egyszer!
Gyónni akar egy vén csoroszlya:
- Bűnös vagyok, atyám. Paráználkodtam. Megcsaltam az én szegény uramat...
- Na de mikor történt ez, leányom? - kérdi a pap. - Hiszen az uradat én temettem el, megvan annak is már vagy harminc esztendeje! Mikor volt az, hogy te paráználkodtál?
- Hát annak előtte- feleli nyugodt méltósággal a vénasszony. - De jólesik beszélni róla.
- Hű, barátom, micsoda bomba nő!
- Hagy el, azt is unja valaki.
A világ második nagy háborúja idején törvént magyar földön, hogy 1944 karácsony éjszakáján bezárult a főváros körül az ostromgyűrű. A lakosság még szilveszter éjszakáját és az újév napját is a légópincékben töltötte.
Az egyik családnak pedig újévkor külön ünnepelnivalója lett volna: a nagyszülők ötvenéves házasság évfordulója. Most hát ágyúdörgés közepette, a hideg, nyirkos óvóhelyen váltották be az öregek egymásnak fiatalon tett fogadalmukat - hogy az ötvenedek évforduló napján ki-ki felnyitja azt a peserlyt, amelybe minden egyes alkalommal, valahányszor megcsalta hitvestársát, egy szem rizst dobott.
Először a nagypapa fohászkodik neki. Pironkodva földhözvágja a régi agyagmalacot - s annak a cserepei között hat rizsszeme számol össze a házaspár asszonylány, mint "pártatlan számoló bíró". A nagymama tréfásan megfenyegeti a nagypapát, talán még meg is paskolja az arcát... ezután következik a nagymama agyagperselyének felnyitása. A cserepek között azonban egy rizskásaszem nem sok, annyi sincsen!
Az egész család el van ragadtatva. A nagypapa könnyek között csókol kezet a nagymamának.
Amikor aztán késő este a két nő felmerészkedik a lakás konyhájába, hogy valami ennivelót készítsen és vigyen le a pincébe, asszonylánya csak megkérdi a nap hősnőjét:
- De mama... ötven hosszú éven át... soha, egyetlen egyszer sem?
A nagymama üdvözülten mosolyog:
- És a rizskoch, amivel tegnap este megleptetek benneteket, az kutya?
A boltos, a segédhez:
- Hát ide hallgasson, maga ... maga...! A múlt héten, amikor valamivel korábban jöttem haza az egyesületből, maga a feleségem ágyából bújt elő! Ma rá kellett jönnöm, hogy tízezer forint hiányzik a kasszából! Figyelmeztetem, ha még egyszer valami előadódik, maga ki van rúgva!
A boltos, a segédhez:
- Mondja, kérem, vak maga?! Képes beleszeretni a feleségembe?! Leveleket írkál neki, hogy megszöktethetné, csak nincs pénze...?! És nem veszi észre a páncélszekrényben a kulcsot?!
A boltos, a segédhez, amikor együtt jönnek ki a kuplerájból:
- Na, nem bánom, ma jó üzletet kötöttünk, nem sajnálom a pénzt, amit itt hagytunk belőle...De azért a feleségemmel csak jobb.
A segéd lelkesen:
- De még mennyivel jobb!
- De ha már úgy maradtál, lányom, legalább azt mondd meg, ki a gyermek apja?
- Tudni akartam én is, de annyira dadogott.
Áll két lány a mosópadnál, bent a patak medrében. Egyszer csak arra siklik egy ladik, meztelen férfi fekszik benne, szétvetett lábba, alszik talán, a fejét, a felsőtestét mindenesetre elfödre napszúrás ellen.
- Te -m ondja az egyik lány a másiknak - nema te öcskösöd volt?
- Nem - feleli a másik. - Én inkább a te bátyádnak néztem volna messziről, de ahogy közelebb ért, láttam, hogy nem az.
- A sógorodra is hasonlít, de nem az - mondja meggyőződéssel az első. - Szerintem nem is a mi falunkból való.
A férj hazaérkezik vidéki kiküldetéséből, és kénytelen bevallani, hogy elvesztette a jeggyűrűjét.
A feleség sopánkodik:
- Mert biztosan lehúztad az ujjadról! Ne lássák, hogy nős vagy!
A férj csodálkozik:
- Drágám, nem is értem, hogyan gondolhatsz ilyesmire! Én soha, semmilyen körülmények között le nem tagadlak téged!... De most jut eszembe, igazán megvarrhatnád már a mellényzsebem bélését. A múltkor is figyelmeztettelek, hogy lyukas.
- Drágám, mit jelentsen ez a barna hajszál a zakódon?
- Azt, hogy azóta nem kefélted át, amióta szőkére festetted a hajad.
- És mondd, aranyom, hogyan csináltad... elvégre te, hogy is mondjam csak: alacsony sorból küzdötted fel magad...
- Igazán egyszerű volt. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem tapasztalataim.
- És azután?
- Nekem pénzem lett, neki tapasztalatai.
- És mondja, szomszédasszony, mit csinál a kislánya Párizsban? Én, ami engem illet, bevallom, jobban meggondoltam volna, hogy elengedjem-e. Elvégre ott annyi veszély leselkedik egy ilyen ártatlan, fiatal teremtésre...
- Óh, ami engem illet, én teljesen nyugodt vagyok. Éppen tegnap írta a kislányom, hogy rendőri felügyelet alá helyezték.
- Mondja, szomszéd, olyen régen nem hallottam a fiárl: mi lett vele?
- Amerikában van.
- Ez igen! Mindig tudtam, hogy értékes ember lesz belőle.
- Meghiszem azt. A New York-i rendőrség tűzezer dollárt kínál érte.
A férj hosszabb időn át külföldi kiküldetésben volt. Amikor hazatér, megkérdi a feleségét.
- Ugye, nem csaltál meg, drágám?
- Még a feltételezés is sértő - hárítja el a feleség a méltatlan gyanút. Így bízol meg a te mindenedben?
- Jól van, na - nyugszik meg a férj.
- És te? Nem csaltál meg, drágám?
- Még a feltételezés is sértő - mosolyog a férj. - Így bízol meg a te mindenedben?
- Jól van, na - békül meg a feleség.
Aztán beesteledik, lefekszenek aludni. Hajnal felé a feleség sikoltozni kezd álmában:
- Jaj, megjött az uram!
A férj felriad - és mit csinál?
Kiugrik az ablakon.
A diplomata nászútra utazik ifjú nejével. Hazatéve a fiatalasszony beszámol a mamájának:
- Sajnos, éjjel mindig vihar volt a tengeren. Az uram aludt ugyan, mint a bunda, de minden villámlásra felriadt, és ezt kiabálta: "Ide a negatívot! Fizetek!
- Professzor úr, igaz, hogy ön veri a feleségét?
- Nem igaz. Még nem vagok professzor, csak egyetemi docens.
- Ó, a Magas-Tátra!... Kérem, ne csodálkozzanak, hogy csak a rajongás hangján tudok róla beszélni. Életem legszebb napjait a Magas--Tátrának köszönhetem.
Az esti iskola hallgatói közül valaki félénken közbeveti:
- Na de tanár úr kérem, a múlt órán azt tetszett mondani, hogy a tanár úr csak Pesten szeret maradni...
- Így is van - feleli a tanár. - De a feleségem minden évben a Magas-Tátrába utazik az anyósommal.
- Lányom! Igaz, hogy elhagyott az urad?
- Igaz, mama.
- Valami nő miatt?
- Úgy van, mama.
- És ki az a nő?
- Te vagy az, mama.
- Ön ezek szerint az állítja - fordul a bíró a tanúhoz -, hogy pontosan tudja, mikor kezdődtek az ellentétek a most szétválasztását kérő házaspár között?
- Hogyne tudnám! - bólogat a tanú. Én voltam a násznagyuk! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
Offline
