|
2009-07-27 13:17:10, hétfő
|
| |
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.
Amikor ehhez a részéhez értek a punk-hippi-huligán-rock ismétlésében, hogy a rock sziklát jelent, Káli polgármester az Árnyékoskertből és Pataki Attila, akinek Pestre távozásakor a régi média felhördült, tudván, valami nagyon rossz következik, akit elektromos szemek égettek itt - sziklakövet helyezett a volt lillafüredi orosz laktanya sziklájába, mint miskolci rock alapkövét. Miskolc már nemcsak fesztiválváros, tudományos központ, nyelvi és zenei, művészeti központ is lesz, igaz, hogy torozva és vigadva, a csapások teljes egésze kivonulása után. 1991-ben kivonultak az orosz katonák a sziklabarlangból, helyét diszkónak alakították két emeleten ki. A nagyobbik gyerekem bekerült a kiliáni utcagyerekek, Süveges, Vona-félék társaságába, olyanokéba, akik Puskák és galambok néven voltak a gumiszobás dühöngőknél kidolgozva, melyet csak maguk érthetnek, hiszen itt az elmeosztályok illetékesek valamennyi amerikai filmben is, azokat is átdolgozták, mint a híres énekesek számait. Ekkor megjelentek a szipusok, techno-féle zenét játszottak, melyhez kábítószereket is árultak, ez lett a jövő, melyért az új ország harcolt lírai pusztai, falusi karámjával, rock szekerével. A fekete tégla maffiával, denevéres panelekkel berendezett város jele lett a rock, mint szikla, vagy az is volt mindig.
Elmélkedés egy pályázat kapcsán
Egyre tágul az egykor a szikla fogalmát takaró rock jelentése. A sziklakeménységet fölvállaló muzsikusok legnagyobb megdöbbenésére, ha már soft-rockról és diszkó-rockról is beszélnek egyesek, ami ugye éppoly lehetetlennek tűnik, mint például a két örök ellenség, a tűz és a víz házasítása. Első pillanatban látszik csak lehetetlennek a dolog, hiszen a jobbfajta indiántörténeteken felnőtt angyalföldi gyerekek is tudják, hogy létezik például a tüzesvíz. Miért ne lehetne akkor lágy rockzene, vagy éppen táncolható koncertmuzsika? E műfajon belüli fogalomtársulás ellenére is léteznek azonban jól észlelhető határok: a rockzene stílusjegyei félreismerhetőenül felismerhetők a megtévesztő csomagolás ellenére is. A KISZ Központi Bizottsága és az Ifjúsági Magazin tavalyi közös rockdalpályázatára érkezett pályamunkák elbírálására vállalkozó zsürinek sem a kakukkfiókák kiválogatása jelentette az igazi gondot, hanem a sok ocsú között az igazi búzaszemek fellelése.
Míg a Csendes-.Óceán partján helyet kapott országok lakosságát tájfun riogatta, kis hazánkon a líra árvácskaágyásait elmosó rochullám söpört végig az elmúlt években. S ahogy az lenni szokott, a hullámok időnként elfedték a kimagasló szinteket, s a fenékről a csúcsra került kavics is hegynek képzelhette magát. Az őszintének és keménynek jellemzett rocközön zavaros árjába kerültek a feltörekvő új együttesek, zenészek és énekesek is. Az egyre szürkülő és fakuló rock-egyenruhában pedig nem könnyű felismerni a kitüntetésre érdemes kebleket. Most, egy év után is csupán ösztönös találgatásnak minősíthető a zsüri döntése: a profi kategóriában legjobb volt a szabad punkcsapatként jegyzett Beatrice együttes - valóban mai aktualitással bíró szöveggel énekelt - Nem nekem tanulsz című punk-rockja, ezt követte a folkrockban érdemeket szerzett Kormorán himnusza, a Tisztelgés az ember előtt, majd az ortodox hard-rock vonalat követő H.I.T. együttes külvárosi álmodozása, a Királyként is élhetnél, az amatőrök között pedig a billentyűsökre épített progresszív muzsikát új hullámos ütemmel és hangzással párosító szombathelyi Lord szerzeménye, a Ne higgy senkinek, a miskolci Reflex hagyományos rock-legendája, a Magyarország és a debreceni jazz-rock társulat, a Golf nóta-gyűjteménye került a dobogóra. Különdíjat kapott a rock tiszta őserejét csillogtató P.Mobil és az űrrock terén szép sikereket elérő pozsonyi Gravis együttes.
A díjazottak felsorolása is mutatja a hazai popéletben mutatkozó egyik tendenciát: polarizálódik a rockzene! A másik jellemzőt pedig csak halkan súgni szabad: alaposan felhígult, s művelőinek régi, új és legújabb seregei bár csaknem megfeszülnek, de a helyben járásból nem tudnak úttörésre átváltani, mert sehol egy járható kiút! Pedig a számos rockdöntő és tehetségkutató verseny mellett a rockdalpályázatnak is az volt a célja, hogy a mocsarasodó részből kivezesse a magyar rockmuzsika szekerét! A mocsárszagot természetesen nem az egész műfaj, sőtmég csak eme túl népszerű irányzata sem mindenütt árasztja. Úgy tűnik, hogy csak az epigonok, álpróféták, dilettánsok és konjuntúralovagok felett felhősödött be tartósan az ég. A rock hullámzó vizeire visszatalált Presser próféta egyébként egy évvel korábban megjósolna már a Népszabadság hasábjain, hogy 1981 a nagy megmérettetés éve lesz a magyar rockmuzsikában! S aki könnyűnek találtatik, annak könyörtelenül új divathullám után kell néznie!
Nos, úgy tűnik, hogy a vízválasztás bekövetkezett: a rock tiszta őserőt képviselő ágai továbbra is az óceán felé futnak, míg a habos, fodrozódó szennyvizek leülepednek. S ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy az irányzat visszakerül a maga helyére: a rock nem életformát, más irányba fordulásával még tágabb lehetősége nyílik majd a művelők előtt. A rock örökkévalóságát hirdető egyik különdíja, a P. Mobil főnöke nyilatkozott úgy, hogy örül a rock-tömegőrület hanyatlásának, mert így majd csak azok maradnak meg a zene mellett, akik valóban magas szinten művelik, s képesek a megújítására is. Nem zárva ki ezzel természetesen az utánpótlást képező tehetséges fiatalokat. A csökkenő - néha már korlátlannak tűnt - vásárlóerő, ifjúi érdeklődés mindössze értékkiválasztó funkciót tölt be így.
A rockdalpályázat célja is az volt, hogy elősegítse ezt a folyamatot, mint ahogy a divatba jött pályázatok, tehetségkutatók, dalversenyek is vállalkoztak erre! (Kivéve a tizenévesek tüntető közömbössége mellett tavaly is megrendezett Táncdalfesztivált, amely valami össznépi szórakoztatás vágyával sikerült szánalmasra:) Szükség is van az ösztönzésre, mivel a fejlődés a popzenében sem állt meg. Miközben itthon szédülten csápoltak a tizenévesek, mindenre, ami rockkal végződött, múlt év első felében volt érezhető, hogy a kommersz tömegigény magához húzza le a jobb sorsra érdemes muzsikusokat is. A végeredmény nem lehetett más, mint ami volt: osztódással szaporodott a semmi! A megélhetés és a népszerűség erős pórázán a tömegízléshez kötött együtteseknek se kedvük, se erejük nem volt az elszakadásra. Sokan csak akkor kaptak észbe, amikor már a kör bezárult, s olyan alacsony szinten sikerült konzerválni korábbi önmagukat, hogy fogyatkozni kezdett a lemezvásárló és koncertközönségük is. Ekkor azután pánikhangulat vett rajtuk erőt, s félreverték a harangokat. A rock bérmunkában dolgozó ellenfelei is segítettek tüzet kiáltani.
Pedig nincs ok a gyászos hangulatra. A rockdalpályázat eredménye is mutatta, hogy egyre többen találják meg a kiutat, s olyan új ágai is meghonosodnak e zenének, amelyeknek korábban nem volt létjogosultságuk! Különösen 1981 második felében mutatkoztak meg a fejlődés jegyei. Az év végi lemezpiacon - a hazai rockzene új útjait megmutató és gyakran meghatározó - Omega együttes z amerikai rockzenéhez közelítő újfajta muzsikával mutatkozott már be. A Kóbor János által lánctalpas rocknak nevezett heavy-metal első számú hazai képviselője, a P. Mobil végre lemezen mutathatta meg, hogy van perspektívája eme irányzatnak. A dallamot a kemény ütemekkel remekül ötvöző Korál együttes sikerei is az év végére értek be. A mindig magas színvonalat képviselő LGT előtt résnyire nyílt a nyugat-európai kapu - lemezt készít az EMI-nek -, s több más rock-együttesünk háza táján is feltűnnek a külföldi menedzserek.
A hanglemezgyár is mosolygósabb arcát fordította a rock képviselői felé, s a fejlődést - és a közönség ízlésének fejlesztését is - segítő irányzatok előtt is kinyitotta kapuját. Nemcsak kielégíteni hajlandó a popzenét kedvelő tömegek igényét, de annak formálásában is aktívan segédkezik. Félretéve a száraz üzleti megfontolásokat, olyan muzsikát tesz hozzáférhetővé (például East, Syrius és Szabó Gábor lemezei), amit pillanatnyilag talán csak a fájtfülűek vagy különcök kedvelnek, de értékei miatt méltán tarthat igényt a nagyobb figyelemre.
Némi optimizmussal azt a jóslatot is meg lehet kockáztatni, hogy rövidesen ismét felfelé áll majd a magyar rock szekerének rúdja. S visszaszerezheti népszerűségét anélkül, hogy a színvonal tekintetében meg kellene alkudnia.
Czippán György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
Offline
