Tellér Gyula: NÉGYPÁRTI EGYPÁ - Tellér Gyula,NÉGYPÁRTI EGYPÁ,NÉGYPÁRTI EGYPÁRTRENDSZER FENYEGET,Heti Válasz,Publicisztika,FELRÚGOTT JÁTÉKSZABÁLYOK,RENDSZERVÁLTÁS RENDSZERE,Magyar Nemzet,GYURCSÁNYI VERTIKUM,Való Világ,Országos Rádió,KETTŐBŐL EGY,Dávid Ibolya,Antall Péter,Orbán Viktor,Egyesült Államokban,Wright Mills,Gyurcsány Ferenc, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Tellér Gyula: NÉGYPÁRTI EGYPÁ

2007-01-24 16:13:02, szerda

	Tellér Gyula: NÉGYPÁRTI EGYPÁRTRENDSZER FENYEGET Heti Válasz 6. évfolyam 33. szám, 2006.08.17. Publicisztika A demokratikus parlamenti választási ciklus szerkezete viszonylag egyszerű. Általában pártokká szervezett politikai erők küzdenek a választók támogatásáért s az így szerezhető kormányzati hatalomért. Pártok állnak szemben pártokkal, programok programokkal, ígéretek ígéretekkel és a lejáró mandátumú pártok kormányzati teljesítményének tényeivel. A programokban tett ígéretek valódiságáról, a kormányzati teljesítmény értékéről a választók saját tapasztalataik, az Országgyűlés nyilvánossága, a közvetlen pártmegnyilatkozások (gyűlések, előadások, kiadványok), az írott és az elektronikus sajtó útján értesülnek és alkotnak ítéletet. A választói tapasztalatszerzés elvben folyamatos, hiszen a kormányzati hatalom megszerzése, megtartása és gyakorlása körül folyó politikai birkózás is folyamatos, választástól választásig tart. Lényeges eleme ennek a küzdelemnek az egyik oldalon a kormányzó erők tevékenysége feletti ellenzéki ellenőrzés és kritika, a másik oldalon az ellenzék által kínált alternatívák kormányoldalról jövő bírálata. A demokrácia működésének parlamenti ciklusoktól függő feltételeit a ciklustól független feltételek egészítik ki, egyebek közt a társadalom befolyásolására alkalmas eszközök: a tulajdon, a médiumok kiegyensúlyozott megoszlása és a részben ezekhez kapcsolódó társadalomszerkezet és érdekszerkezet. Az egyes politikai erők természetes törekvése a kormányzati hatalom megszerzése mellett annak tartós birtoklása és gyakorlása, s ennek megalapozására a minél jobb kormányzati teljesítmény nyújtása. FELRÚGOTT JÁTÉKSZABÁLYOK A probléma ott kezdődik, amikor a politikai küzdelem az imént bemutatott egyszerű keretek közötti, minél jobb teljesítményen alapuló küzdelem mellett - vagy helyett - maguknak a kereteknek, a játékszabályoknak az egyik vagy a másik fél számára kedvező megváltoztatására is kiterjed. A keretek, a játékszabályok megváltoztatásának természetesen megvannak az alkotmányon, a törvényhozáson alapuló jogszerű, elfogadható formái. De nemcsak ilyenek vannak. A hatalom kísértése pedig igen nagy. Bár annak idején például az 1945-ös politikai újrakezdés az imént leírt szabályos demokratikus működést ígérte, a folyamatosan berendezkedő szocializmusban megtapasztalhattuk, hogy a demokratikus parlamenti ciklusokat hogyan lehet végső soron egyetlen diktatórikus politikai erő, a kommunista párt saját hatalom-újratermelési folyamatává átalakítani. 1945 és 1949 között a fegyveres erők (rendőrség, titkosszolgálatok) birtokában vaskos választási csalással leszorították, majd hamis vádakkal szétverték a rivális pártokat, s így az erők közötti tényleges választást s vele az ellenzéknek a kormányzat feletti ellenőrzését felszámolták. Az egyetlen párt programjai nem tartalmaztak nyilvános, választható alternatívákat, az alternatívaképzést a párt felső vezetői sajátították ki, így - pártok és alternatívák nélkül - a választások egyszerű szavazássá degradálódtak. A gazdaság, a társadalom helyzetére vonatkozó információkat visszatartották, a nyomtatott és az elektronikus sajtón keresztüli tájékoztatást monopolizálták és az egypárt érdekében eltorzították, a mindenkori kormányzati teljesítmény képét - szükség esetén - hazugságokból és elhallgatásokból építették fel. A politikához, politizáláshoz szükséges tudást a nyilvánosság elől elzárták, a hatalomgyakorlás csatornáiba gondos válogatás után is csak kiváltságosokat engedtek bejutni. Mindezt a demokratikus ciklusokon kívüli eszközökkel: a nagytulajdon feletti monopóliummal, az egész társadalom egzisztenciális függésbe hozásával, az államigazgatásra és a területi igazgatásra kiterjedő szoros pártirányítással egészítették ki. Témánk szempontjából különösen figyelemreméltó, hogy ez a hatalom monopóliumát biztosító eszköztár - számos, itt nem tárgyalt részletével együtt - a demokratikus intézmények látszatai között működött: volt alkotmány, voltak választások, volt országgyűlés, volt a parlamentnek felelős kormány, volt tájékoztatást nyújtó sajtó stb. Minden volt, csak éppen tényleges demokrácia nem volt. Diktatúra volt. A rendszerváltás folyamatában egyezségre jutott politikai erők 1989-től néhány év alatt helyreállították a demokratikus intézményeket, és az imént az első mondatokban leírt parlamenti ciklus ismét eredeti rendeltetésének megfelelően kezdett működni. Kétségtelen azonban, hogy a parlamenti ciklus és demokrácia rendeltetésszerű működésével szemben kezdettől - 1989-90-től - fogva olyan formális és informális érdekek, erők, működések és szerkezetek jelentek meg és léptek fel, melyek a demokrácia lényegét érintik és fenyegetik. A legérdekesebb és leghasznosabb volna ezek széles körű történeti jellegű bemutatása, a rendelkezésre álló terjedelem azonban a jelenségek közötti válogatás és a valamiféle "logikai" rendben való bemutatás mellett szól. A RENDSZERVÁLTÁS RENDSZERE A parlamenti demokrácia keretei között már 1994-re kialakult az az összefüggésrendszer, erőjáték, melyet korábban (Magyar Nemzet, 1994. május 26. és június 2.; Heti Válasz, 2004. december 31.) "a rendszerváltás rendszerének" neveztem, és amelynek a lényege a következő. Az erőforrások szűkössége és az ezért is kialakult alacsony életszínvonal miatt a társadalom szinte valamennyi csoportja - a demokráciában megerősödött érdekvédelmi szervezeteik támogatásával - folyamatosan támadja és követelésekkel bombázza a mindenkori kormányt. Az ellenzék pedig - nemritkán a tényleges helyzettől és a kö- vetelések jogosságától függetlenül - kormánybuktatási és hatalomszerzési céllal maga is a követelőző csoportok mögé áll, s a kormány ellen hangolja, illetve választási ígéretekkel a maga oldalára vonja őket. Az így létrejövő túlerővel szemben a kormány, illetve a kormánypártok a következő választásokon megbuknak, ellenzékbe kerülnek, a korábbi ellenzékből új kormánykoalíció és kormány áll fel. Mivel az ország anyagi lehetőségei közben nemigen változnak, az elégedetlen társadalmi csoportok hamarosan az új kormány ellen fordulnak, az új ellenzék pedig hatalomszerzési céllal támogatja őket. A szerkezet: a rendszerváltás rendszerének belül forgó hatalomváltó mókuskereke állandó, az általa kínált politikai szerepek állandóak, csak a szerepek betöltői cserélnek helyet ciklusonként. A választók pedig - a be nem teljesített ígéretekre emlékezve - egyre kiábrándultabbak. A választásokat elhanyagolják. Úgy érzik: elitjeik cserbenhagyják őket. Mindezzel a demokrácia alapviszonya sérül. Amióta a magyar belpolitika alakulásának meghatározásában külső erők és érdekek is egyre nagyobb teret nyernek (USA, Izrael, EU), a hatalomra törő elitek a belső támaszaik meggyengülésével - önként vagy kényszerűségből - kifelé is támasztékot, legitimációt keresnek, s anyagi konzekvenciájú ígéretekkel igyekeznek erős pártfogókat szerezni (NATO-vállalások, taszári repülőtér és kiképzőtábor, békefenntartók a Balkánra és Afganisztánba, iraki katonai jelenlét, drága fegyvervásárlások és olcsó fegyvereladások, nemzetközi politikaegyeztetések, együttszavazások, felkapaszkodás a legmegbízhatóbb szövetséges pozíciójába stb.). Ez a működés azonfelül, hogy a belül és kívül keletkező nyomások hatására lehetetlenné teszi a nemzeti teljesítmény racionális felhasználását és a mindenkori kormányprogramok megvalósítását, és bent is, kint is jelentős mennyiségű nemzeti jövedelem elfecsérléséhez vezet, elvonja a kormányok figyelmét és erőforrásait a legsúlyosabb hosszú távú problémák megoldásától. Mint amilyenek: a társadalom zsugorodásának és bomlásának megállítása, biológiai-morális-szellemi-jellemi minőségének javítása, a nemzet kohéziójának, az új nemzedékek magyarságtudatának kialakítása és megerősítése, a lecsúszott társadalmi csoportok anyagi és szellemi felemelése, erős polgári-kispolgári középrétegek kialakulásának segítése, a termőföldkérdés és az agrárkérdés magyar érdekű megoldása, a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a magyar társadalom öröklött konfliktusainak tudatosítása és enyhítése, az adósságszolgálat formájában a nemzeti teljesítmény hatalmas részét kiszívó külső adósság felszámolása, a magyar tulajdonú vállalatok méretének, tőkeerejének és versenyképességének növelése, a globalizáció hátrányos gazdasági és kulturális nyomásának kivédése, Európa sorskérdéseinek mint magyar sorskérdéseknek a megértése és feldolgozása stb. Vagyis: a rendszerváltás rendszerében megindult működés szembefordul a demokrácia céljával, a legjobb kormányzati alternatíva kiválasztásával és végrehajtásával, a politika feltétlenül magyar érdekű működésével. Meg kell jegyeznünk: az ígérgetés bajnokai mindeddig a szociálliberális kormányok (a Kovács-féle "jóléti rendszerváltozás", részvétel Afganisztán megszállásában és az iraki háborúban Medgyessy és Gyurcsány ígéretei alapján stb.). A GYURCSÁNYI VERTIKUM A rendszerváltás rendszere a politikai szereplők spontán érdekkövetése nyomán mintegy senki által sem szándékolt "vak, romboló működésként" épült be a demokrácia mechanizmusaiba. Más működések kialakulásában azonban a vak erők mellett nemritkán a tudatosság is jelen van. A kormányzati információk felhasználása (például) a hatalmon lévők kezében gyakran a kormány pozíciójának és a kormányzati teljesítménynek felértékelésére is szolgál. A kötelező tájékoztatás és adatszolgáltatás és a kormánytól független, tisztességes sajtó azonban a lakosság véleményének manipulálását, a demokrácia megbillenését korrigálja. Már amikor korrigálja. A 2006-os választás körüli kormánypropaganda és lakosságfélrevezetés azonban a demokrácia alapértékeivel ellentétes, a szocializmus diktatórikus politikai működésére emlékeztető precedens. A kormány az egyik oldalon tudatosan és vaskosan megtéveszti a választókat a gazdaság, a pénzügyek, a társadalom általános helyzetével kapcsolatban, s hogy a számára kedvező képet megerősítse, még súlyos eladósodásra vezető osztogatásba is kezd, a másik oldalon pedig a tényleges államháztartási és mérlegadatok nyilvánosságra hozatalát megtagadja, mondván, hogy az adatok, a helyzet ismerete "befolyásolná a választókat". Gyurcsány hatalomszerzésének és hatalomgyakorlásának lényege: hitelbe felvett pénzen és üres ígéretekkel megvásárolja a szavazatokat és vele a kormányzati hatalmat, aztán a megszerzett hatalom segítségével az egész társadalomtól többszörösen visszaveszi a szavazatokért adott obulusokat, hogy a kormányzati balfogásaival okozott károkat enyhítse. Azt is ki kell mondani: Gyurcsány ezt a politikai játékot egyebek közt azért tudta eljátszani, mert a rendszerváltó kormányok alatt a független egzisztenciájú polgári-kispolgári középrétegeknek nem sikerült túlsúlyra jutniuk a szocializmusban létrejött nagy tömegű, gyakran elégtelen képzettségű munkásokkal és nyugdíjasokkal szemben. Ez utóbbi rétegeknek az egzisztenciája függ ugyanis a legerősebben a központi jövedelem-újraelosztástól, és ezért ezek a legfogékonyabbak a "baloldali" kormányzati ígéretekre (nyugdíjkorrekció, munkahelyteremtés, panelprogram stb.). A társadalom ilyen szerkezetének konzerválódása - különösen a baloldali kormányok tevékenysége következtében - nem tekinthető véletlennek. Ahogyan a szocializmusban a kommunista párt a polgárság letaposásával és a szocialista nagyberuházásokkal maga hozta létre a nagyipari munkásságot mint saját ideológiai- társadalmi bázisát, most a "baloldali" kormányok a Kádár-rendszer félpolgárságának munkáslétbe szorításával és valódi polgárosodásának akadályozásával teszik ugyanezt, s konzerválják saját klientúrájukat (életszínvonal- leszorítás a kispolgári felhalmozás lehetetlenné tételével, erőltetett készpénzes privatizáció a 90-es években, a termőföld idő előtti piacosítása stb.). Ezzel a politika és a társadalom baloldalán sajátos, szorosan szervezett - a szocializmusra emlékeztető - társadalmi-gazdasági- politikai vertikum alakul ki. Ez a vertikum a mondott társadalomszerkezeti okokból önmagában is valamelyes veszedelem a demokráciára. De ha a vertikum vezetői a kommunista diktatúrát idéző manipulációval rohamcsapatként szerzik és örökítik meg hatalmukat, a vertikum alkatrészeit képező társadalmi csoportok (apparátusbeliek, tulajdonosok, értelmiségiek, munkások - mint választók) pedig ezt eltűrik, sőt érdekeik szolgálatában támogatják: az már nagyon is az. MÉDIAMONOPÓLIUM Az esetleg politikai rohamcsapatként is működtethető baloldali vertikum mellett egy másik sajátos szerkezet is megjelent a magyar társadalomban. Miután a lakosság a politikával kapcsolatos ismereteinek, tudásának legnagyobb részét a sajtóból s azon belül is főképp a televízióból szerzi (az átlagos televíziónéző naponta több mint négy órát tölt a készülék előtt), a politikai pártok természetes törekvése, hogy a médiumokból a valóságnak sajátmaguk számára kedvező s esetleg az ellenfelek számára kedvezőtlen képe bontakozzék ki. Ezért a médiumokat igyekeznek minél erősebben a befolyásuk alá vonni. Ez az érdek és törekvés nemcsak a közszolgálati televíziókra vonatkozik, hanem a kereskedelmiekre is. A kereskedelmi televízióknak is van közük a pártokhoz, de alapvetően más érdekek alapján. Mivel a kereskedelmi televíziók - némi leegyszerűsítéssel - pénzből még több pénzt kívánnak előállítani, s bevételeik elsősorban a hirdetésekből származnak, mindent elkövetnek, hogy a nézettségüket s ezáltal a hirdetési díjaikat emelhessék. A nézettség növelésének legfőbb eszköze az ösztönéleti mozgatókat érintő, erőteljes ingerjellegű hatások közvetítése, mint amilyen a harc, az akció, a száguldás, a zuhanás, a katasztrófa, az erőszak, a brutalitás, a hatalomérzet, a szexualitás, a misztikum s mindenfajta morális és illendőségi gátlás áthágása: a transzagresszió. Nos, a két nagy kereskedelmi televízió - az RTL Klub és a TV2 - oly sikeresen műveli ezeket a műfajokat, hogy az összes televíziós nézettség mintegy hatvan százalékát, az összes reklámköltés mintegy nyolcvan százalékát ők ketten birtokolják. A kereskedelmi televíziók úgyszólván egybeforrtak a "foglyul ejtett" nézők sokmilliós táborával. S bár tulajdonviszonyaik szerint két külön szervezetről van szó, mivel ugyanabban a közegben versengenek egymással, s ötleteiket, filmkínálatukat is egymástól veszik vagy ugyanazokból a forrásokból merítik (Big Brother, Való Világ, nagyrészt amerikai gyártmányú akciófilmek stb.), az általuk közvetített tartalmi sugallat úgy működik, mint egyetlen óriási, egységes hatásáradat. Ez a hatásáradat - s különösen az ingerszerű, transzagressziós műsorfolyam - inflációs természetű: amely inger az egyik nap még borzongást, feszültséget okoz s odavonz a készülékhez, az a következő nap már esetleg az ingerküszöb alatt marad, s a nézővonzás érdekében fokozni kell a hatást. Általam ismert újságírói és szakértői vélemények szerint a magyar társadalom egyes széles csoportjainak rossz morális és mentális állapotához a kereskedelmi televíziók műsorai nagymértékben hozzájárulnak. Nem tekinthető véletlennek ezek után, hogy a kereskedelmi televíziók azokat a pártokat - az MSZP-t és az SZDSZ-t - tekintik természetes szövetségesüknek, amelyek "emberjogi" alapon és a "szólásszabadságra" hivatkozva eltűrik vagy egyenesen kívánatosnak tartják a kereskedelmi televíziókból áradó médiahatást, s híradásaikban, tájékoztatásaikban őket preferálják, egyéb műsoraikban az ő világnézeti felfogásukat sugározzák. S a másik oldalon nehéz volna ezen érdekkapcsolattól független véletlennek tekinteni az Országos Rádió és Televíziótestület szocialista és szabad demokrata tagjainak azt a tavalyi döntését, mellyel a két nagy kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási szerződését változatlan feltételekkel újabb öt évre meghosszabbították. Ma a szociálliberális pártkoalícióból, a kereskedelmi televíziókból, a mögöttük álló - főképp "liberális" - médiaértelmiségből és a foglyul ejtett több millió nézőből álló szociológiai együttes (mely a korábban bemutatott baloldali vertikummal nagyrészt egybeesik) a demokrácia egyik kevés figyelmet kapó, lappangó veszedelme. Igazi baloldali vagy liberális tájékoztatási monopólium, melynek kialakulásától egyébként az alkotmány is tart, s felszámolását előírja (61.§ (4) bekezdés). KETTŐBŐL EGY A demokratikus keretek között kialakult demokráciaellenes alakzatok közül legkülönösebbnek - s a legveszélyesebbnek - az átfogó politikai szerkezet bizonyos újabb alakulását tarthatjuk. A baloldalon az 1990-es évek elején bekövetkezett változás: az MSZP és az SZDSZ ciklusról ciklusra megismétlődő együttműködése már fel sem tűnik. Az SZDSZ-nek - saját tömegbázisa nem lévén - a hatalomra kerüléshez szüksége volt az MSZP tömegerejére. Az MSZP-ben pedig egyes fontos emberek (Bokros, Békesi, Surányi) már korábban is, de 1994-től mindenképpen elfogadták az SZDSZ politikusai által képviselt neoliberális, "washingtoni konszenzusos" gazdaságpolitikai és internacionalista-globalista társadalompolitikai doktrínát. Az SZDSZ nyíltan be nem vallott önképe szerint a párt politikai feladata, sőt: küldetése az MSZP-nek, mint világos ideológia és politikai törekvés nélküli pragmatikus (értsd: buta) tömegerőnek a nyakába ülni, ellenőrizni és a saját céljai szerint irányítani. Az "ellenőrzés" főképp az MSZP nemkívánatos népi vonalának és szociáldemokrata vonulatának háttérbe szorítását jelentette. Ezt a törekvést olyannyira siker koronázta, hogy az MSZP-ben a 2004-es Gyurcsány-puccs révén a szocializmusból örökölt apparátusbeliekkel szemben már maguk a korábbi háttérerők: a neoliberális doktrínában érdekelt nagytulajdonosok kerültek hatalomra, Gyurcsány pedig a nagytulajdonosok másik neoliberális képviselőjét - a biztonság kedvéért - beültette az SZDSZ-be. Ezzel a két párt szellemi és hatalmi egyesülése - a formális különállás tényétől függetlenül - be is következett, csak éppen nem az SZDSZ, hanem az MSZP gazdasági hatalommal is rendelkező neoliberálisainak a vezetése alatt. Az egész politikai formációban azonban hasonló irányú változások indultak meg a jobboldalon is. Az MDF zavarosnak látszó mozgásaiban határozott tendenciát vélek felfedezni: felbukkan a konzervatívnak maszkírozott államtalanító neoliberális doktrína (Dávid Ibolya: Konzervatív kiáltvány; Népszabadság, 2004. június 9.); akárcsak az MSZP-ben: kiszorítják a népi-nemzeti vonalat; s a leplezésben tapasztalatlan Antall Péter kikotyogja a legfőbb politikai célt: a megbízhatatlan, "revánsvágyó" Fidesz (értsd: Orbán Viktor) ellenőrzését valahogy úgy, ahogyan eredetileg az SZDSZ tette az MSZP-vel (Népszabadság; 2004. július 14.). Az is kétségtelen, hogy ahogyan az 1994-es MSZP-ben voltak liberális alkatú személyek és csoportok, akik és amelyek belülről segítették az SZDSZ-t koalíciós kontrolláló és irányító szerepének betöltésében, a mai Fideszben is vannak, akik elfogadnák - sőt: kívánatosnak tartanák - egy népi-nemzeti vonalától megfosztott, liberális Fidesznek a liberális MDF-fel alkotandó koalícióját. Ezzel kirajzolódnak a négy liberális párt két koalíciója által alkotott négypárti kétpártrendszer, vagy inkább: négypárti egypártrendszer körvonalai, ahol az egyetlen liberális- neoliberális politika minél jobb megvalósításában két rivális elit verseng egymással. Magát az egypárti politikát azonban a háttérben álló külső-belső nagybefektetők csoportja, a szimbolikus Befektető határozza meg, mondjuk valahogy úgy, ahogyan az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok mögött álló "uralkodó elit" (C. Wright Mills). A demokratikus játékteret végletesen beszűkítő négypárti egypártrendszer kialakulásának mindeddig legfőbb akadálya Orbán Viktor személye és politikája. S a liberális értelmiségi lélek legfőbb törekvésének - hogy tudniillik Magyarországon a baloldaltól a jobboldalig minden politikai pozíciót ők töltsenek be - Orbán miatti frusztrációja látszik indokolni az ellene folyó, hosszú évek óta nem lankadó politikai agressziót, az Orbán- szakos szennyújságírás kialakulását. Gyurcsány Ferenc az egész társadalom félrevezetése révén egy pillanatra megállította a rendszerváltás rendszerének mókuskerekét. Ami felé most az új helyzetben az ország sodródik, abban nincsen s hosszabb távon sem lesz köszönet. A rendszerváltás rendszerének kialakulása lehetetlenné teszi a korábban felsorolt, hosszabb távú nemzeti célok megvalósítását. Gyurcsány új, demokráciaellenes társadalmi-politikai struktúrákkal alátámasztott neoliberális politikája ezeket már ki sem tűzi.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: legfogékonyabbak, kereskedelmiekre, kiegyensúlyozott, szövetségesüknek, nyugdíjkorrekció, kormányprogramok, szociálliberális, félpolgárságának, legkülönösebbnek, nagytulajdonosok, adatszolgáltatás, rendszerváltozás, adósságszolgálat, polgárosodásának, szociáldemokrata, egyenlőtlenségek, kiábrándultabbak, meggyengülésével, kormánybuktatási, rendeltetésszerű, megvalósításában, transzagressziós, meghatározásában, államigazgatásra, pártirányítással, hatalomgyakorlás, teljesítményének, helyreállították, együttszavazások, elhallgatásokból, mechanizmusaiba, államháztartási, kiváltságosokat, teljesítménynek, transzagresszió, egzisztenciális, demokratikus parlamenti, választók támogatásáért, lejáró mandátumú, programokban tett, kormányzati teljesítmény, választók saját, elektronikus sajtó, kormányzati hatalom, egyik oldalon, kormányzó erők, másik oldalon, ellenzék által, demokrácia működésének, ciklustól független, társadalom befolyásolására, médiumok kiegyensúlyozott, Tellér Gyula, NÉGYPÁRTI EGYPÁ, NÉGYPÁRTI EGYPÁRTRENDSZER FENYEGET, Heti Válasz, Publicisztika, FELRÚGOTT JÁTÉKSZABÁLYOK, RENDSZERVÁLTÁS RENDSZERE, Magyar Nemzet, GYURCSÁNYI VERTIKUM, Való Világ, Országos Rádió, KETTŐBŐL EGY, Dávid Ibolya, Antall Péter, Orbán Viktor, Egyesült Államokban, Wright Mills, Gyurcsány Ferenc,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]