Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 224 
az LMP mocskos plakátjai
  2010-08-31 22:10:23, kedd
 
  TELJES MOCSOKBAN A BŰNÖS VÁROS

http://zionistterror-inhungary.blogspot.com/2010/08/augusztus-31-teljes-mocsokban -bunos.html



A fővárosban szinte csak az LMP mocskos plakátjai látszanak, s egyetlen tévé vagy lap sem kérdezte meg ezektől, hogy ugyan miből volt erre pénzük? Honnan jönnek hozzájuk a pénzforrások? A metróban egy árva MDF plakátot lehetett látni, amiből azt lehetett megtudni, hogy ők a polgárokért vannak. MSZP-s plakát elvétve látható, azon is kisebb kerületi alakok látszanak. Jobbik plakát sehol, csak néhány téren sátrat állítottak föl. Az LMP jelölt meztelen büdös lábával a plakáton biztos belopja magát a fővárosi jehudák szívébe. A Blaha-téri aluljáróban a Kétfarkú Kutyapárt erőltette anyagait a járókelőkre, az LMP-sek még szórólapokkal is bőven el voltak látva, látszott náluk, hogy a pénz nem számít, ha propagandáról van szó. Érdekes módon a Fidesz nem jelent meg óriásplakátokkal, lehet hogy ezt későbbre hagyják, mint csodafegyvert? Ezúttal egy ferencvárosi cigány jelölt épületes szórólapját adjuk közre, amit a szemétből kapartunk ki, közszemlére. Semmi túlzás nincs abban, hogy ilyen mocskos belváros még sosem volt az elmúlt hatvanöt évben, mint ami mostanság látható, Demszkíj Mao 20 éve után.

http://1.bp.blogspot.com/_rjmVebhLPbE/TH0_9DvZGRI/AAAAAAAAMNI/0UpFTvohCZ0/s1600/c 2.jpg




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hubay Kálmán utolsó szó jogán
  2010-08-31 22:01:28, kedd
 
  Hubay Kálmán utolsó szó jogán elmondott beszéde a 'népbíróságon'

Az ápr.-8.-án tartott tárgyaláson az utolsó szó jogán elmondott beszéd vázlata.

Tanácselnök úr, bíró urak,

Sem lehetőségem, őszintén szólva azonban, kedvem sincsen hozzá, hogy most, amikor az utolsó szó jogán szólok, a szenvedélyeknek és indulatoknak akár hangja, akár kifejezései tekintetében versenytársa legyek a vádat képviselő ügyész uraknak. Eltekintve attól, hogy ez nekem - megitélésem és érzésem szerint- nem is engedtetnék meg, most a záró szavaknál szeretnék legalább annyira nyugodt és mértékletes lenni, mint amennyire - tiszta lelkiismeretem tudatában - igyekeztem nyugodt és mértékletes maradni a háromnapos tárgyalás során, amikor pedig olyan megjegyzésekben és támadásokban volt részem, hogy önuralmam megőrzéséhez minden lelki erőmre szükségem volt. Éppen ezért, amikor az ügyész urak vádbeszédeire utolsó szavaimban bátor leszek kitérni, igyekszem azt inkább értelmi, mint érzelmi síkon tenni, mindig is az lévén a hitem, hogy az u.n. háborús bűnösséggel kapcsolatos és kifejezetten politikai bűnperekben a szereplők - így elsősorban a vádlottak - megítélése egyrészt történelmi feladat, másrészt - amennyiben a megítélés elébe vág a történelemnek - az semmi esete sem az érzelmek és indulatok, hanem csakis az értelem síkján történhetik.

Tanácselnök úr, bíró urak! Mielőtt beszédem érdemi részére áttérnék, elöljáróban egy kijelentést kell tennem. A tárgyalás során az egyik bíró úr részéről kérdés intéztetett hozzám, hogy miért nem könnyítek a lelkiismeretemen, miért nem szállok magamba és miért nem vallok töredelmesen? A kérdésben bizonyára benne volt az a biztatás, hogy elismervén az ellenem felhozott vádakat, jelentősen enyhébb elbírálásban lenne részem. Ehez nem is kellett volna egyéb, mint vállalni olyan cselekményeket, amelyeket nem követtem el, s ebben az esetben megmenthettem volna az életemet, de elveszítettem volna a világ előtt is, de méginkább önmagam előtt a becsületemet, már pedig, ha az élet és a becsület között kell választani, habozás nélkül a becsületet választom, amelynek jegyében éltem, a polgári és politikai életben tevékenykedtem, s ami okozza, hogy a háromnapos tárgyalás megpróbáltatásai után is és az ellenem emelt vádak dacára is nyugodtan, mert tiszta lelkiismerettel állok a tanácselnök úr és a bíró urak előtt.

Magával a peranyaggal foglalkozva, engedtessék meg, hogy először a vádiratban foglaltakra térjek ki, másodszor ügyem politikai részével foglalkozzam, - természetesen mind a két tárgykörben annyira röviden és szűkszavúan, amennyire az a vád terjedelméhez képest csak lehetséges.

I. A vádirat 1. pontja szerint “vezető jellegű cselekményemmel a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtottam a hatalom megszerzésére irányuló lázadásához, a hatalom megtartásához“, illetve “a hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban életemet fenyegető kényszerű szükség nélkül vezető állást vállaltam." E vádponttal kapcsolatban a vádirat megemlíti, hogy a., Szálasi Ferenc fegyházbüntetése alatt a pártot vezettem, - b., Szálasi Ferenc kiszabadulása után az Országépitő Tanács élén állottam, - c., a Nyilaskeresztes Pártból való kiválásom után, az Imrédy - féle u.n. Pártszövetség tagja lettem, - d., Pálffy Fidél pártjában a képviselők csoportját vezettem és - e., 1944 október 15. után Henney Árpád vezetése alatt álló minisztériumban a Kulturirodát vezettem.

A vádirat ez állításaival szemben legyen szabad a következő megállapításokat tennem s egyben itt reflektálnom a szombati tanukihalgatások során Zsabka Kálmán részéről elhangzott ama kijelentésre is, mintha én csak 1938- ban fedeztem volna fel magamban a jobboldali politikust, addig a politikai baloldalon állottam volna, sőt Miskolcon én rendezem volna a Purim- bálokat. Bár tudom, hogy ez súlyosbító körülményként számíthat, ki kell jelentenem, hogy 1919 november 12- től, mikor a miskolci Magyar Jövő c. lap munkatársa lettem, tehát 17 éves koromtól kezdve a politikai jobboldalon állottam. Közben - 1923 -ban - kettő hónapig munkatársa voltam a Miskolci Napló című félliberális lapnak, tekintve, hogy előbbi lapom tulajdonosával személyi ellentétbe kerültem és a lapot otthagytam. Mikor ellentéteim két hónap után elsimultak, a jobboldali nacionalista Magyar Jövőhöz visszaszerződtem. Semmiféle Purim - bált nem rendeztem, azt akkor is mások rendezték és ma is mások rendezik. Mindezt csak azért említem meg, mert 27 éve állok ugyanazon a politikai vonalon s én nem egy baloldali múlt után fedeztem fel magamban a jobboldaliságot, mint ahogy a vád tanúi a zsidógyilkoló különítményekben lelkesen eltöltött esztendők, a Turul Szövetség, a Fajvédő Szövetség és egyéb “demokrácia ellenes" és antiszemita alakulatok vezető tisztségei után most -veszélytelenül- hirtelen felfedezik magukban a lelkes baloldalit s nem feszélyezi őket, hogy az általuk addig gyűlölt baloldal jótéteményeihez és adaptálásához az én holttestemen keresztül jutnak. Aki az én baloldali múltamról beszél, azt vallja, hogy én 1938-ig baloldali voltam és erre szemrebbenés nélkül esküt is tesz, annak szavahihetősége és vallomásának súlya egyéb vonatkozásban is lemérhető.

Ami már most a konkrétumokat illeti

a., Szálasi Ferenc fegyházbüntetése alatt elnöke és parlamenti képviselője voltam a pártnak. A párt az akkori törvények és alkotmányos szokások szerint parlamentáris alapon működő, a választójogi törvény értelmében országos pártnak elismert, a nyilvánosság és a hatóságok által ellenőrzött párt volt, s még csak nem is gondolhattam, hogy egy parlamenti párt ideiglenes politikai vezetése valamikor is bűncselekményt fog jelenteni. - A párt szervezésével -erről a vád által becsatolt és felolvasott iratok is tanúskodnak- nem foglalkoztam. Szálasi Ferenc pártjának felduzzadása elsősorban Szálasi elitéltetésének tulajdonítható, annak, hogy a Horthy - rendszer ok és cél nélkül mártírt csinált belőle és ezzel felgyújtotta a tömegek fantáziáját. A párt felduzzadásának második oka, hogy a párt -nemzeti alapon- tagadhatatlanul az akkori legradikálisabb programot hirdette meg, programjában és parlamenti tevékenységében az összes pártok közül a legélesebben és legnyíltabban szállt szembe a Horthy-rendszer feudálkapitalizmusával. A tömegek tehát, amelyek érezték ennek a fenékig romlott és korrupt feudálkapitalizmusnak a fojtogatását, ebben a radikális nemzeti irányzatban remélték igényeik megvalósítását.

b., Szálasi Ferenc kiszabadulása után a párt Országépítő Tanácsának vezetését vettem át, az aktiv politikai cselekvéstől csaknem teljesen visszavonultam, gyűlésekre nem jártam. Az Országépítő Tanácsban a kihallgatásom alatt már emlitett tudományos munka folyt -például- egy radikális, de ésszerű földreform megvalósításának előfeltételeiről a magyar nép egészségügyi ellátásának racionalisabbá tételéről stb. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen irányú tudományos és a nép érdekeit szolgálni akaró munkának irányítása háborús bűncselekménynek, vagy népellenes bűncselekménynek lesz valamikor is deklarálható.

Itt Szálasi Ferenccel és a párttal való kapcsolataim tárgyalásánál kell kitérnem Zsabka Kálmán tanú ama kijentésére, miszerint Szálasi - kiszabadulása után - rovancsolást rendelt volna el a pártban, amelynek során megállapították volna, hogy én a párt kasszájából Isten tudja mennyit sikkasztottam. Igyekszem ezzel a váddal kapcsolatban is megőrizni nyugodtságomat és mértéktartásomat, s csupán a következőket állapítom meg: - Szálasi Ferencet ugyanaz a tanú, aki itt arról a bizonyos állítólagos rovancsolásról beszélt, abszolut puritán emberként jellemezte. Viszont köztudomású, hogy Szálasi Ferenc a Csillagbörtönből való kiszabadulása után helyettesévé és utódjává nevezett ki, és ez a megbízatásom mindaddig tartott, míg a közöttünk 1942 elején támadt elvi ellentétek miatt a pártból ki nem váltam. Kérdezem: a puritánnak jellemzett és ismert Szálasi Ferenc vajjon megbízott volna-e helyettesítésével - és szükség esetén - utódlásával, ha történetesen igaz lett volna a tanú állítása? Ha önök el nem utasítják összes tanúimat, akkor tanúk vallották volna, hogy Zsabka ebben a kérdésben sem mondott igazat. Viszont, ha ebben sem mondott igazat, az én baloldaliságom tekintetében sem mondott igazat, akkor ismét csak azt mondhatom, hogy a kijelentést megtevő Zsabka Kálmán tanú szavahihetősége és vallomásának súlya lemérhető egyéb vonatkozásokban is.

c., Az Imrédy-féle u.n. Pártszövetség tagja nem voltam és nem is lehettem volna. A Pártszövetség az Imrédy -és a Pálffy-párt képviselőtagjainak parlamenti szövetsége volt, a parlamenti-politikai együttműködésre irányult, én tehát, aki a Pártszövetség megalakulásakor és működése alatt már nem voltam képviselő következésképp -és a vád állításaival ellentétben- a Szövetségnek tagja nem lehettem és abban nem tevékenykedhettem. Itt kell megcáfolnom a vádnak azt az állítását is, hogy én Pálffy Fidél pártjában

d., a képviselői csoportot vezettem volna, mert nem lévén képviselő, a képviselői csoportnak nemhogy vezetője, hanem tagja sem lehettem. A képviselők csoportjának vezetője Baky László volt.

e., Ami most már a Kulturirodavezetői tisztét illeti, meg kell állapítanom, hogy

1., a kulturális ügyek irányítása és ellenőrzése nem tartozott hatáskörömbe és ilyen irányú munkát nem is végeztem. Erre vonatkozólag felolvasta a bíróság a halott Pálffy Fidél földmívelésügyi miniszter vallomását, aki szerint neki az volt az érzése, hogy én a kultuszminisztériumot ellenőriztem, de nem hallgatta ki a halott Rajniss Ferenc kultuszminiszter helyett beidézni kért Tárczay-Felicides Román kultuszállamtitkárt, aki nem érezte, hanem tudta és tudja, hogy a minisztérium ellenőrzésére még csak kísérletet sem tettem.

2., A Henney-féle tárca nélküli minisztérium egyes osztályainak vezetői nem voltak tisztviselők, nem voltak státusba sorozva, következésképpen a 11§ 4. Pontjában említett kinevezésük sem volt. A 11. § 4. pontja miniszteriális vonalon meg is áll az államtitkári állás megemlítésénél, tehát az a tény, hogy az irodák vezetői felett államtitkár állott, már önmagában is jelzi, hogy az irodavezetői tisztség nem esik a 11.§ 4. pontjában, hanem legfeljebb a 13. § 3. pontjában felsorolt tisztségek közé.

II. Ami most már a második vádpontot illeti, azt, hogy “olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtettem volna ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásoljam és az országra káros irányba tereljem" :

Nem kell bizonygatnom, hogy az első világháború után magyar politika központi gondolata -pártkülönbség nélkül, jobb és baloldalon, sőt a szélsőbaloldalon egyaránt- a trianoni békeszerződés revíziója volt. Kihallgatásom során is vallottam, most is vallom, hogy politikai elképzeléseim központjában szintén a revízió gondolata állott. Lehet, hogy ezt ma helytelennek tartják, én minden esetre helyesnek tartottam, mint ahogy 1938 őszén Münchenben Daladier és Chanberlain is jogosnak tartották a revíziót. Ha a revízió szolgálata bűn volt, akkor bűnösségemet elismerem és büntetésemet várom.

Már kihallgatásom során is említettem, hogy a magyar revízió gondolatának érvényesülését egészen 1936-ig a nyugati demokráciáktól vártam, mindaddig, míg 1936 nyarán Llewelyn John, a magyarbarát angol képviselők csoportjának elnöke a függetlenség londoni tudósítója, Komlós György útján nem értesített arról, hogy revíziós törekvéseinket a hivatalos Anglia -előreláthatólag- soha nem teszi magáévá, viszont Olaszország és Németország akkor már leszögezték magukat a revízió tényleges szolgálata mellett. Ismétlem: lehet, hogy a revíziós gondolat szolgálata ma bűn. Én és még nagyon sokan -a baloldalon is- nem bűnnek, hanem kötelességnek tartottuk. Magyar ideálokat szolgáltam és hittel szolgáltam, Lutherrel mondom: Itt állok és másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!...

Ami most már a második világháborút, helyesebben abban Magyarország részvételét illeti, Magyarországnak a németek, illetve a tengely oldalán a háborúba való belépéséhez egyáltalán nem volt szükség az én ilyen, vagy olyan állásfoglalásomra és nem csak azért, mert Magyarországnak a háborúba lépése idején még csak törvényhozó sem voltam már, hanem mert

1., a kormány az ellenzék, általában a parlament megkérdezése nélkül már 1939 januárjában csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz. Ezzel a kormány, amelynek ténykedésére semmi befolyásunk nem volt, sőt amellyel éles ellenzékben állottunk, már a háború kitörése előtt csaknem háromnegyed évvel, az orosz-magyar háború kitörése előtt két és fél esztendővel lerakta követendő politikájának alapjait: a többi már csak politikai felépítmény volt.

2., Az Amerikai Egyesült Államok már 1939-ben azzal utasította vissza a magyar kormány egyik gazdasági természetű javaslatát -amint azt a Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter ellen kiadott vádirat is megemlíti- hogy Magyarországnak a tengely oldalán a háborúba való belésodródása történelmi kényszerűség, amelyen nem változtatott egy volt országgyűlési képviselőnek -mint én- ilyen vagy olyan állásfoglalása. A végzet bekövetkezését lehet predesztinációnak, vagy lehet a történelmi materializmus érvényesülésének nevezni, az a tény, hogy a népek örök országútján fekszünk és, hogy a Kelet-nyugati évezredes hadiút rajtunk vonul keresztül, a magyar sorsot végzetesen meghatározta és ez elől a végzet elől máshová nem -csak mint Teleki Pál tette- az öngyilkosságba lehetett menekülni.

3., A második világháború sorsszerűségét és azt, hogy mennyire független volt az egy semmiféle állami, vagy közéleti tisztséget be nem töltő magyar állampolgár - mint amilyen én voltam - állásfoglalásától, sőt mennyire független volt még a magyar kormány állásfoglalásától is, a győztes szövetségeseknek ma élő legnagyobb államférfia Sztálin generalisszimusz fejtette ki mondván: “helytelen volna azt gondolni, hogy a második világháború véletlenül, avagy egyik vagy másik államférfi hibájából keletkezett... A valóságban a háború elkerülhetetlen következménye volt a jelenlegi monopolista kapitalizmust jellemző politikai és világerők fejlődésének... A kapitalista világ gazdasági rendje általános válságok és háborús összeütközések elemeivel terhes és ennek a világkapitalizmusnak a fejlődése a mi időnkben nem tervszerűen és egyenletesen, hanem válságokon és háborús katasztrófákon keresztül tör utat. Ennek eredményeként a kapitalista világ két egymással ellenségesen szembenálló, és egymás ellen harcoló táborra szakad. A háborús katasztrófák talán kikerülhetők volnának, ha a nyersanyagforrásokat és a piacokat fel lehetne újólag osztani az országok között, ennek a megvalósítása azonban a világgazdaság jelenlegi kapitalista feltételei közepette lehetetlen... Ily módon a kapitalista gazdasági világrend első válságának eredményeként kirobbant az első világháború, a második válság következményeként pedig a második világháború." ezeket mondotta szóról - szóra Sztálin generalisszimusz és ilyen formán a mai korszak leghatalmasabb személyisége állapította meg, hogy a második világháború a jelenlegi monopol - kapitalizmust jellemző gazdasági és politkai világerők fejlődésének elkerülhetetlen következménye volt. Vajjon milyen súllyal eshetett volna latba egy embernek - mint én - vagy egy olyan kis népnek, mint a magyar, az állásfoglalása ezekkel a világerőkkel szemben, mikor a világerők fejlődésének természetes következményét, a második világháborút maga Sztálin generalisszimusz is elkerülhetetlennek jellemezte?

Mikor Magyarország e világerők fejlődésének elkerülhetetlen következményeként belesodródott a háborúba és amikor a magyar kormány nem egy alkalommal deklarálta, hogy Magyarország védelmi háborút folytat tagadhatatlanul azt óhajtottam, hogy Magyarország ebből a háborúból ne vereséggel kerüljön ki. Bűn volt nem azon dolgozni, hogy Magyarországot megverjék? Ha bűn volt, akkor bűnös vagyok... Felmerülhet a kérdés, hogy mikor a háborús események kedvezőtlenre fordultak, miért nem “álltam át"? Eltekintve attól, hogy ez az “átállás" bizonyos lelki magatartás kérdése, olyan lelki magatartásé, amely soha nem volt sajátom, - maga a jelenleg is érvényben lévő 1930. évi III. t. c., a hűtlenségi törvény 59. § is akadálya lett volna számomra az u. n. “átállásnak", bár nem tagadom, hogy példák - például a tanú urak példái - mutatják, hogy még 1944 őszén történt átállások is, milyen egyéni előnyöket és biztonságot jelentettek egyesek számára, akik mindaddig a legszélsőségesebben a szélsőjobboldalon állottak, - az egyéni előnyök azonban soha nem határozták meg sem meggyőződésemet, sem politikai irányomat.

III., A harmadik vádpont, amelyet a 13. § 5. pontjára való hivatkozással emeltek ellenem, olyan hitvány és annyira méltatlan hozzám, hogy ellene csak kelletlenül védekezem. Kelletlenül, mert aki ismerte felfogásomat, életemet, életviszonyaimat, aki tudja, hogy a politikából soha hasznom nem volt, de a politika miatt anyagilag letörtem, az tudja, hogy a vád mennyire méltatlan, a tanúvallomások mennyire a fantázia rosszindulatú szülöttei. Megvallom: mindent hittem volna, csak azt nem, hogy valaha is ilyen vádak ellen kell védekeznem. Itt már nem az életről, hanem annál sokkal nagyobbról: a politikai tisztességemről, meggyőződésem tisztaságáról, s az egyéni becsületemről van szó. Bár azon nem lehetne csodálkozni, ha ennél a pontnál úrrá lenne rajtam a szenvedély: igyekszem elfelejteni a vád tanúinak, s magának a vádnak színpadias szenvedélyességét és igyekszem ezen a téren is mértékletes és hideg maradni.

A vád kihallgatott tanúi kijelentik, hogy ők semmit nem láttak közvetlenül, semmit nem tudnak, mindent csak “hallottak", vagy “köztudomásra" hivatkoznak. Látnak valamiféle felhívást, amelyen állítólag az én aláírásom lett volna. Elismerik, hogy az én aláírásomat azelőtt soha sem látták és nem látták azóta sem. Erre a tanácselnök úr felmutat nekik egy jegyzőkönyvet, amelyen kétségtelenül az én aláírásom van, erre habozás nélkül kijelentik: “igen, ilyen volt". Egy hites írásszakértő is csak hosszadalmas tanulmányozás, összehasonlítások után tudja megállapítani valamely írás azonosságát, de ők egy futólag látott aláírásra 8 év után is kijelentik: “igen, ez volt az!" És az ügyész úr ezt elhiszi nekik. Feltéve, de meg nem engedve, hogy én olyan becstelen vagyok, hogy 1939-ben utasítást adok embereimnek arra, hogy készítsék elő az országot a német megszállásra, feltehető az, hogy én ezt leírom, legépeltetem, litografáltatom, aláírom és postán elküldetem, ezzel magam írván alá a hűtlenségi törvény alapján a saját halálos ítéletemet? Feltehető ez? Rólam, bíró urak már nagyon sok rosszat mondtak ellenségeim, de, hogy szamár volnék, azt még senki nem mondta, következésképpen ilyen szamárság rólam nem is feltételezhető.

Az egyik tanú kijelenti, hogy velem haragban, perben, ellenségeskedésben nincs. Erre elmondja, hogy már 1939-ben le akart lőni s egész tanúvallomásából izzik a szenvedély és felcsap a gyűlölet. Rendreutasítás nélkül vérig sérteget - óh, engem most nagyon könnyen, jutányosan, kockázat és főként veszély nélkül lehet sértegetni!- de azért ő azt hiszi, hogy tárgyilagos.

Én leplezem le a tanú uraknak egy állítólagos szabadcsapatos akciójukat, de kiderül, hogy amikor én parlamenti közbeszólásomat nem önként, hanem az akkori belügyminiszter provokációjára megteszem, már régen kizárta őket az akció miatt a Fajvédő Szövetség, fegyelmit indít ellenük a Turul, a lengyel kormány pedig akkor már régen kizsuppoltatta őket az országból.

Azt mondják, hogy Kánya Kálmánnal 1939 tavaszán, mint külügyminiszterrel tárgyalnak s az én “besúgásom" következtében követelik a németek Kánya Kálmánnak a külügyminiszteri székből való eltávolítását. Olyan csekélység, hogy Kánya Kálmán már háromnegyed évvel azelőtt, 1938 novemberében megszűnt külügyminiszter lenni, igazán nem érdekli.

Legyáváz, mert fegyveres kiállást ajánlott fel Zsabka úr 1938-ban és én nem álltam ki. De azt elhallgatja, hogy csak “lovagias fegyveres kiállásra" voltam hajlandó, mert én nem voltam diszkvalifikálva, ellenben ha nem lovagias fegyveres kiállást fogadok el, akkor diszkvalifikálnak. Azt mondja azért akartak duellálni velem, hogy lelőjjenek, mint egy kutyát. Ezt lovagias kiállásnál is megtehették volna, de nem tették, mert tudták, hogy lovagias fegyveres kiállásra hajlandó vagyok. Hatszor volt párbajom, négyszer ítéltek el párbajvétségért: éppen Zsabka úrtól, vagy Zsabka úréktól féltem volna? Ugyan kérem!...

Sváb származásúnak mond, mert ezzel is hangulatot akar kelteni ellenem, s nem vette magának azt a fáradtságot, hogy megállapítsa, hogy az egyik legrégibb tiszta magyar családból származom. Tudom, hogy a származás egyáltalán nem jelentős, de az a tanú, aki ennyi felelőtlen felületességet mutat egy kérdésben, annak felületesség, felelőtlenség és hangulatkeltés jellemzi egyéb állításait is.

A tanúvallomások után kérdeztem magamban: mi volt ez? Egy filmrendezőnek grand guignol - szerű, a rossz detektívregényekre emlékeztető filmötlete volt, ez a film azonban nem a magyar népnek és nem is a magyar történelemnek, hanem egészen másoknak szólt. Ez lehet az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy ezek az urak, akik 25 éven keresztül állottak a szélsőjobboldalon, akik dicsőítették Orgoványt és az erzsébetvárosi bombamerényletet, most Hubay Kálmán holttestén keresztül akarnak utólagos belépőjegyet váltani az ellenállási mozgalomba. Izlés dolga és lelkiismeret dolga az egész: a kérdéssel tovább nem foglalkozom. Mindenesetre csodálkozom, hogy minden olyan tanú kihallgatását elutasították, akik Zsabka úrék vallomásait nem “hallomásból", hanem közvetlen tapasztalatból cáfolhatták volna meg. Szerintem ilyen intézkedésekre a népbírósági eljárásnak nincsen szüksége és, ha mégis történnek ilyen intézkedések, azok legalább is, félremagyarázásokra adhatnak alkalmat.

Egyik bizonyítékként szerepeltetik ellenem a nemzetiségi javaslatot. Visszaemlékezem a hat év előtti időkre, a központilag irányított hajszára, amikor legényegyletek és legeltetési társulatok nyilatkoztak meg a hozzáértés igényével ebben a hallatlanul finom kérdésben anélkül, hogy ismerték volna a javaslatot, ismerték volna annak indoklását és azt a magasabb szempontot, hogy a javaslat célja az volt, hogy a Duna völgyében békésen éljenek végre egymás mellett az iderendelt népek. Most is, a tárgyaláson vita folyik a javaslatról, idézik Telekit, idézik Tasnádi Nagyot, csak az a valami nincs itt, amiről a vita folyik: maga a javaslat nincs csatolva az iratok mellé és nem ismerteti senki. Csak beszélnek róla, vádat emelnek az alapján, ítélnek fölötte: de - nincs itt.

Azt mondja a vád, hogy a javaslat Stuttgartban készült és német érdekeket szolgált. Azt viszont elfelejti felolvasni a parlamenti naplóból, hogy még Teleki Pál is azzal jelenti be ellenem az összeférhetetlenséget, hogy javaslatunkkal a magyar-német jóviszonyt akartuk volna megzavarni. Felehető-e, hogy német érdekeket szolgál valami, ami a magyar-német jóviszony megzavarására alkalmas? A javaslatnak a nemzetiségi anyakönyvezésről szóló része éppen a konjunktúra- nemzetiségek ellen szólt, azok ellen akik a konjunktúra változása szerint, mint a kígyó kibújnak a saját bőrükből és hol ilyen, hol olyan fajúnak mondják magukat. Úgy állítják be a dolgot, mintha a javaslat csak a német nemzetiségűek érdekeit szolgálta volna, de arról megint nem beszél a vád, hogy mi minden nemzetiségnek akartunk jogokat biztosítani, mint ahogy arról sem beszél a vád, hogy Teleki Pál az 1940-es bécsi egyezményben valóban kivételt tett a németekkel és sokkal több jogot biztosított nekik, mint amit mi javaslatunkban szerényen biztosítani kívántunk. De arról sem beszél a vád, hogy a javaslatból tudomásom szerint nem egy gondolatot - nyelvi oktatás, iskolák, stb. - épp a demokrácia valósított meg. Rendben van. Nem az a fontos, hogy ki valósította meg, hanem az, hogy megvalósították. Az azonban már nincs rendben, hogy engem vádolnak, ugyanakkor gondolataimat megvalósítják és vívmányként emlegetik.

A nemzetiségi javaslatból és Mocsáry államtitkárnak abból az állítólagos, mert senki által nem bizonyított kijelentéséből, hogy “a németek szeretnék, ha én lennék a sajtófőnök", azt a vádat emelik ellenem, hogy én a németek legbizalmibb embere voltam. Tény az, hogy 1., március 19.-én én nem lettem semmi, pedig a németek nyilván ragaszkodtak volna ahoz, hogy építsenek be a kormányzatba, ha bizalmi emberük vagyok. 2., október 15.-én sem én lettem a sajtófőnök, hanem Fiala Ferenc, nem én lettem a sajtókormánybiztos, hanem Kolosváry - Borcsa Mihály. 3., soha semmiféle német kitüntetést nem kaptam, amit pedig minden jobboldali sajtótényező megkapott, Fiala, Rátkay, Bornemissza. Ez is mutatja, hogy nem voltam a németek bizalmi, sőt “legbizalmibb" embere.

A “német pénzek" ügyében, tekintettel arra, hogy a bíróság minden tanúmat elutasította, csak negatív bizonyítékot tudok immár felajánlani a következőkben: 1., Nem tudtam jól németül, németekkel való komoly beszélgetéseknél tolmácsra volt szükségem. Feltételezhető-e, hogy ilyen pénzügyi tárgyalásokba bevonok egy harmadik személyt? - 2., Ha német pénzt kapok, akkor 1939-ben nem csak 60, hanem mind a 260 kerületben állítok jelöltet, mert a választások eredménye alapján nyilvánvaló, hogy már akkor lehetőség lett volna az alkotmányos parlamenti többség megszerzésére. 3., Rátz Kálmán, aki a mai rendszernek egyik tisztelt alakja, a tiszti nyugdíjára vett fel 6000 pengős tiszti kölcsönt, hogy az egyik legfontosabb kerületben, Budapest északi kerületében a nyilas lista el tudjon indulni, lefizetvén a kauciót. 4., Köztudomású, hogy a politika miatt anyagilag tönkrementem. Zsabka úrnak az az állítása, hogy lakásom békebeli százezreket érő antik bútorokkal, keleti perzsákkal és műkincsekkel volt rakva, nem egyéb, mint a rosszindulatú fantázia terméke, ellenben tény az, hogy kénytelen voltam lakásomból kimenni, azt bútorral együtt bérbe adni s feleségemmel együtt egy kis hónapos szobában nyomorogni, kénytelen voltam ezüstneműimet eladni, hogy a politika által vállamra rakott adósságot kifizethessem. Azt kérdi az ügyész úr, hogy miből voltak ezüstjeim? Nem valutázásból, ügyész úr! Nem is német márkákból ügyész úr! Azért volt, mert rengeteget dolgoztam, két budapesti napilap felelős szerkesztője voltam, havi 2000 pengő fizetésem és képviselői tiszteletdíjam volt, viszont szenvedélyeim nem voltak, nem kártyáztam, nem jártam lokálokba, hiába színezi a vallomását Zsabka úr azzal, hogy hetenként négyszer- ötször pezsgőztem és táncoltam fehér szmokingban az Arizónában.

A vád terhemre rója, hogy ambiciózus ember vagyok. Igen, nem tagadom, volt egy ambícióm : a magyar nép áldozatos szolgálata. Egyéb ambícióm nem volt, ez azonban tökéletesen kielégített. Ha nem elégített volna ki, akkor 1938-ban én lettem volna a magyar nemzetiszocialisták vezére, elfogadhattam volna Darányi Kálmán ajánlatát, hogy vállaljak államtitkárságot a kabinetben, elfogadhattam volna az Imrédy - kormány 1938-as ajánlatát, hogy vállaljam el a Legfelsőbb Sajtótanács tagságát. De tovább megyek : Az Imrédy - perben Imrédynek terhére rótták, hogy engem miniszterként be akart venni a kormányba, hogy a felvidéki események idején így biztosítsa a nemzeti egységet. Ha Imrédy minisztert akart belőlem csinálni és én mégsem voltam az Imrédy - kormány minisztere, ez vajjon az én mértéktelen ambícióimat bizonyítja, ügyész urak?

IV. A negyedik vádpont a zsidókérdés körül forog. Kijelentem, hogy vallom, mint ahogy velem együtt Szekfű Gyulától kezdve Bajcsy Zsilinszky Endrén át Széchenyi Istvánig igen derék magyarok vallották, hogy van zsidókérdés, de ezt a kérdést nem tartottam a magyar politika központi gondolatának. 1938 május 11.-én tartott parlamenti beszédemben is kijelentettem, hogy a zsidókérdés megoldandó, de nem a legfontosabb kérdés, mert azzal együtt meg kell oldanunk a feudalizmus kérdését, a monopol kapitalizmus kérdését, stb. A Sztójay - kormánnyal éppen azért nem voltam hajlandó együttműködni, mert politikájának központjába a zsidókérdés megoldása állott, de a szocialista megoldásokra még csak kísérletet sem tett. Antiszemitizmusomat elsősorban a plutokrata nagyzsidóság magatartása váltotta ki, azé a plutokrata nagyzsidóságé, amely a Zsidó Lexiconban dicsekszik azzal, hogy mekkora érdemeket szerzett a szegedi ellenforradalomban, amely együtt bridgelt Horthyval s ha szembe fordultam a Horthy - rendszer feudál - kapitalizmusával, akkor természetszerűleg szembe kellett fordulnom ezt a feudál - kapitalizmust tűzön - vízen keresztül támogató magyarországi nagyzsidósággal is. Kétségbe vonják, hogy volna zsidókérdés? Talán még itt is elég tekintély Marx, akinek a zsidóság, mint faj kellemetlenül typusos tulajdonságairól tett kijelentéseit a zsidó származású szocialista tudós, Ágoston Péter idézi, A zsidóság útja című könyvében, míg dr. Deák Imre A száműzött Kossuth című könyvében közli Kossuth és Marx levélváltását és abban a zsidó Marx elítélő kijelentéseit a zsidóság typusos tulajdonságairól. Egyébként, mint fiatal publicista az ellenállási mozgalom főalakjának, Lendvai Istvánnak, a demokrácia vértanújának, Bajcsy - Zsilinszky Endrének és Magyarország moszkvai követének, Szekfű Gyulának az antiszemitizmusán nőttem fel, szellemi elődöm pedig Széchenyi István volt.

Ami most már a vádakat általánosságban illeti:

Nem azért volt Magyarországon nemzetiszocializmus, mert mi voltunk, hanem azért voltunk mi, mert volt egy európai koreszme, egy világnézeti irányzat, amely bennünket kitermelt; s amely jelentkezett, működött és hatott volna akkor is, ha mi nem lettünk volna. Történelmi, vagy világnézeti folyamatokat nem lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy érettük ez vagy az a férfi felelős: felelős a kor, amely kitermelte őket. Madách mondja:

“A kor folyam, mely visz vagy elmerít Úszója, s nem vezére az egyén."

Vizsgálom magamat: mi hát a bűnöm?

Nem lehetek bűnös, mert nem volt szándékom bűnt elkövetni, már pedig szándék nélkül nincs bűn, pláne nincs főbenjáró bűn. Az én szándékaim nem bűncselekmény elkövetésére, hanem a magyar nép felemelkedésére irányultak.

Nem lehetek bűnös, mert klasszikus jogelv, hogy “nullum crimon sine lege". Az akkori törvényekbe bele nem ütköztem, ha pedig beleütköztem, azért már elítéltek, viszont szintén klasszikus jogelv, hogy kétszer senkit nem lehet elítélni ugyanazért a cselekményért.

Mi hát a bűnöm?

A bűnöm az, hogy elvesztettük a háborút. Vae victis : jaj a legyőzöttnek.

A történelem azt bizonyítja, hogy a világnézeti háborúk következményei mindig erősebbek, és kegyetlenebbek, mint a gazdasági, vagy területi érdekekért folyó háborúké, s a győztes mindig visszatér a XVI. Század egyszerű elintézési formájához : “Lutherani autem comburantus". És mindig lesznek, akik vállalják a megégetést, a gályarabságot, mert eszméket szolgálnak, eszméket, amelyek miatt ülök én is a vádlottak padján.

Itt vagyok bíró urak itéljenek felettem.

Ítélet előtt pedig eszembe jut Pál apostol igéje a korintusbeliekhez intézett levélből:

“Én pedig mindent örömest áldozok és végül magamat is feláldozom a ti lelkeitekért."

Ezt az utolsó mondatot azonban már nem a bíró uraknak és nem is a saját védelmemre, hanem az általam rajongásig szeretett, szolgált és a szenvedésekben nagyra nőtt magyar fajtám felé mondom...

Hubay Kálmán

Megjegyzés: Az eredeti kéziratot egy kockás papírra írta Hubay Kálmán, ceruzával, szinte mikorszkópikusan apró, gyöngy betűkkel a papírhiány miatt, amit úgy csempésztek be számára a börtönbe. Nem volt olyan hét, hogy a családnál ne tartott volna házkutatást az ÁVH, ezt az írást keresték. Tudtak róla, hogy létezik, de nem találták meg.



http://hu.metapedia.org/wiki/Hubai_K%C3%A1lm%C3%A1n_besz%C3%A9de_az_utols%C3%B3_s z%C3%B3_jog%C3%A1n
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy lekurvázás margójára
  2010-08-31 21:48:32, kedd
 
  Egy lekurvázás margójára

* Postabontás



Az egyik legnagyobb példányszámban megjelenő iráni napilap a Kayhan főszerkesztője az újság mai számában nemes egyszerűséggel lekurvázta Nicolas Sarkozy francia elnök feleségét. A hír ma délelőtt az egyik leglátogatottabb magyar internetes hírportálon is megjelent, majd egy-két óra múlva le is vették onnan. Miért kurva Carla Bruni? Sakineh Mohammadi Ashtianit, egy azeri származású iráni állampolgárságú nőt, 2006 májusában a tabrizi bíróság 99 korbácsütésre ítélte, mert tiltott (ez az iszlám kultúrában egyértelműen szexuális tartalmat jelöl) kapcsolatot tartott fent folyamatosan két férfival, friss özvegyként férje halála után közvetlenül. A vád bizonyítást nyert, a nő is beismerte tettét, az ítéletet végrehajtották. Eddig még egy átlag mai európai is talán elszorult szívvel gondolna a "szerencsétlen" nőre, mert hát ugye van az úgy, hogy... 2006 szeptemberében azonban egy másik bíróság újra elővette az ügyét, mikor a két férfi közül az egyiket a nő volt férjének halálával közvetlenül kapcsolatba hozták. Aztán a nyomozás során kiderült, hogy a férfival már férje halála előtt is rendszeres szexuális kapcsolata volt. Iránban a sharia a törvénykezés alapja, a bizonyított házasságtörésért halál jár, konkrétan megkövezés, legyen bár az elkövető nő vagy férfi, és akkor is, ha ő maga nem házas, de házasságban élő emberrel létesít szexuális kapcsolatot. Egy átlag francia még eddig is megkönnyezné a történetet, mert hát van az úgy, még annál is úgyabban néha... Csakhogy aztán az is kiderült, hogy a szerető csak bűnsegéd volt a férj halálánál. A nő ölte meg férjét, és az elkövetés kategóriáját az iráni illetékes területi ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett szándékos emberölés formájában jelölte meg. Az iráni főügyész szerint "az eset annyira borzalmas, hogy részleteket nem fognak nyilvánosságra hozni, de hogy találgatás helyett viszonyítási alapja legyen a közvéleménynek, ennél még az is százszor jobb lett volna, ha lefejezi a férjét." Az asszony beismerte tettét, és hivatalosan gyilkosság, emberölés (mivel az elkövetés módja az egyszerű gyilkosság jogi kategóriájába nem fért bele) és házasságtörés. A nagylelkű "européereknek" erre is könnybe lábad a szemük? Az ítélet halál, végrehajtási módja megkövezés (a sharia alapján). Az iráni legfelsőbb bíróság helybenhagyta az ítéletet 2007 májusában, ezek után csak Irán legfelsőbb vezetőjének Ali Khamenei ajatollahnak a kegyelme akadályozhatja meg a végrehajtást. A "nagy ember és jogvédő szervezetek" 2010 nyár elejétől küldözgetnek különböző petíciókat az iráni hatóságoknak és diplomáciai szerveknek, hogy "borzalmas és embertelen tett elkövetésére készülnek". Az asszonyt még a legelső, 99 korbácsütés büntetéssel végződő tárgyaláson védő ügyvéd, 2010 júliusában elszökött az országból, és először Törökországban próbált, majd az ottani elutasítás után Norvégiában kapott politikai menedékjogot (talán neki is szolgáltatott az asszony ezt-azt... a tárgyalási stratégiájáért cserébe). Történik mindez, és dagad nemzetközi botránnyá lassan, hogy Iránt a cionista rezsim megpróbálja minél nagyobb nyomás alá gyűrni, egyelőre sikertelenül. A válasz a konkrét ügyre Irán londoni nagykövetségének részéről az volt, hogy nem fogják megkövezni a nőt (legfeljebb felakasztják, hacsak eddig nem hajtották már végre). Iráni vélemény szerint annyira egyértelmű és megdönthetetlen bizonyítékok állnak rendelkezésre a nő bűnösségéről, hogy erkölcsi alapjaiban rengetheti meg az iráni társadalmat, ha a büntetést nem hajtaná végre. Ezt Irán annyira komolyan gondolja, hogy a kialakulóban lévő új szövetsége saját tagjaival is képes ezen a kérdésen ölre menni. Mikor 2010 július végén a brazil elnök, vélhetően csupán az Iránra nehezedő cionista nyomás csökkentése, és a nemzetközi feszültség pillanatnyi oldásának bárgyú reményében személyesen kérte Ahmadinejad elnököt, hogy a gyilkos nő Brazíliában menedékjogot kaphasson, azt a választ kapta, hogy "nem rendelkezik elég információval az esetről".

És a "nagy francia cigányexodus" nemzetközi porfelhőt kavart történésének ellensúlyozására akkor "jeles" francia közéleti személyiségek nyílt levelet küldenek az azeri nőnek, melyet természetesen mindenhová máshová is eljuttatnak. Az aláírók között van Carla Bruni, aki maga is ír néhány sorocskát a levélbe, miszerint: "Véredet ontani, megfosztani gyermekeidet anyjuktól? Miért? Mert éltél, mert szerettél, mert nő vagy, mert iráni vagy? Minden porcikám tiltakozik ezt elfogadni."

Igen, egy kurva minden porcikája tiltakozik, ha a kurvulásért büntetés jár. Akkor is tiltakozik, ha nem is őt büntetik személy szerint. Hogy miért lehet csak úgy csípőből lekurvázni Carla Brunit? Mert az iszlámban rendkívül fontosak a tiszta családi kapcsolatok, ki kinek a fia, lánya. Mert Bruni nem a hivatalos név szerinti apjától származik, hanem egy másik férfitól, aki anyja szeretője volt évekig az apjával való házassága közben. Mert Bruni meztelenül fotóztatta magát nagy magazinoknak jó pénzért. Mert Bruni az úgynevezett "celebvilág sztárkörében" vándorolt ágyról-ágyra.

Mert Bruni egyszerre folytatott viszonyt apával és annak már nős fiával. Mert Bruni a francia elnökkel való házassága után megkapta a francia állampolgárságot, ám mivel olasz születésű, olasz állampolgárságát a mai napig megtartotta, pedig ez a két ország ide vonatkozó jogszabályai szerint nem lenne lehetséges.

És végül, mert Bruni egy kurva.

A francia lapok eddig fülüket-farkukat behúzva éppen csak kommentálták a hírt inkább semleges, mint negatív hangnemben. Talán ők is tudják, hogy Bruni egy kurva.

Itt már nem ideológiák, vagy vallások közötti ellentétekről van szó. Ezt a nyelvet az egyszerű ember is megérti. Van ami erkölcsileg jó, és van ami rossz. Van ami erkölcsileg szükséges, és van ami elutasítandó.

Az iráni külügyminisztérium szóvivője sajtótájékoztatóján felhívta az iráni médiát a visszafogottabb hangnem használatára. "Más országok közméltóságainak inzultálását, és nem megfelelő szavak használatát az Iráni Iszlám Köztársaság nem támogatja" - mondta. Mert az irániak, ha a nevén is neveznek valamit, azért a politikában úriemberek. Főleg a degenerált Nyugathoz képest.

Diplomáciai úton hivatalos reakció nem érkezett francia részről. Talán nem is fog. Mert ők is tudják, hogy a cionista rezsim uralmát kiszolgáló rendszerük egyelőre ugyanolyan, mint a saját "first lady" -jük Carla Bruni.

És mert Carla Bruni egy kurva.

Sz.G.

http://jovonk.info/2010/08/31/egy-lekurvazas-margojara
2010. augusztus 31.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Elveszett-e Budapest?
  2010-08-31 21:35:47, kedd
 
 
Elveszett-e Budapest?

Budapest, mely oly sokszor fordított már hátat történelmi értékeinknek, nagyon rossz állapotban van, mert az emberek lelki betegek és elfáradtak. Egyszer egy külföldi turista megkérdezte tőlem: "Miért van az, hogy itt nem mosolyog senki?" Mert az emberek nagy része már csak a túlélést akarja. Csak valahogyan mindig menjen tovább a szekér.

Rövid írásomban arra keresem a választ, hogy vajon van-e kiút annak a városnak a számára, mely javarészt mégiscsak annyi felemelő történelmi eseménynek volt színhelye, ahol annyi hős született és áldozta életét azért, hogy nekünk legyen esélyünk a jövőre.

Mint manapság a nagyvárosok általában (sajnos), úgy Budapest is magán hordozza a lakosság mindenféle bajának tüneteit. Kevés a valóban életképes közösségek száma, az emberek magányosak. A rendszer elsősorban lelki drogokat kínál a lakosságnak, melyek csak látszólag enyhítenek a bajokon. Valójában mindenki csak egyre mélyebbre süllyed velük.

Tagadhatatlan, hogy egy nagyvárosban lehet a legkönyebben elzülleni. Ez alól csak nap mint nap folytatott, szívós szellemi ellenállással tudja kivonni magát az ember. Ez olyan sok energiát emészt fel, hogy sokaknak nem is sikerül, vagy kompromisszumokat kötnek saját magukkal, esetleg feladják, bár nem érzik jól magukat. Mint tudjuk, a Sátán nem azt mondja senkinek, hogy tedd meg ezt vagy azt a rossz dolgot. Nem. Csak annyit mond, hogy lehetsz egy kicsit elnézőbb is magaddal szemben. Ez ellen pedig küzdeni nagyon nehéz.

A napokban többször is sétáltam estefelé a budapesti belvárosban, hogy képet kaphassak arról, hogyan kapcsolódnak ki az emberek Budapesten.
A nagymértékű idegen jelenlétbe most nem megyek bele, de az is van. Ami talán ennél is rosszabb azonban, az a magyar fiatalok állapota, mind szellemi, mind testi értelemben.

Hétvégéken jellemző módon bevásárlóközpontokban tölti az időt sok ember. A gimnazista-korú fiatalok elképesztő látványt nyújtanak. A fiúról nem lehet első ránézésre eldönteni, hogy fiú-e, a lányról meg, hogy lány-e. Magyar szóval leírhatatlan az öltözködési stílusuk, mégis beszédes: ruházatukkal teljesen abszurd módon valamiféle egyéniséget szeretnének felmutatni. Mivel azonban a legtöbb ruha ugyanarra a sémára épül (nesze neked egyéniség), az öltözékek egyediségét a gyártók a színek és formák egymásra licitáló, oly mértékben rikító ábrázolásával kívánják elérni, hogy az embernek már-már az az érzése: megannyi bohócruhába öltözött fiatal van körülötte.

A külsőségeket feltétlenül előtérbe helyező öltözködés, a megjelenés persze visszahat az ember lelkére és ezek a hatások egymást egyre csak erősítik. Bárhol jár az ember a városban - hihetetlen, de így van -, az emberek egy része minden lehetséges tükröződő felületen önmagát(!) bámulja. Saját magában gyönyörködik. Ez egészen odáig megy, hogy egy elvileg egy párt alkotó lány és fiú nem is beszél egymással, hanem kölcsönösen önmagukat bámulják kirakatok üvegeiben, illetve azt nézik, hogy a járókelők nézik-e őket. Mivel elég sokan, talán már öntudatlanul is így viselkednek, a járókelők összképe robotok egyfajta groteszk divatbemutatójára hasonlít.

A legtöbben igyekeznek egy olyan szerepet eljátszani, amilyenben önmagukat elképzelik. Ha több fiatal együtt tölti szabadidejét, szinte egymást felülmúlva igyekeznek idétlenkedni, gyakran mások nyugalmának a rovására. Minél ostobábban viselkednek, annál "menőbbek" a többiek szemében.

Aki először végigsétál a belvárosban, ezt láthatja: mindenki rohan valahová (mintha valami nagyon fontos dolga lenne), mindenki ideges és senkit sem érdekelnek mások. Az emberek áthaladnak a piroson, mert úgy érzik, hogy nekik ez az előjog jár. Mint egy eszét vesztett tömeg, aki maga sem tudja, mit akar, de valamit csinálnia kell.

A fentiek alapján azt mondhatnánk: ezeknek az embereknek már úgyis mindegy, miért küzdjünk hát értük? Nem értük, nem a menthetetlenül elzüllöttekért, akaratgyengékért, a degenerált csürhékért küzdünk, hanem azokért a tiszta tekintetű, tartással rendelkező fiatalokért, tisztességben megőszült emberekért, akik szintén ott vannak ezeken az utcákon, csak nehezebb észrevenni őket. Nem azért, mert kevesebben lennének, hanem mert nem viselkednek feltűnően, hanem teszik a dolgukat nap mint nap. Azok az emberek, akik az általános helyzet romlásával rádöbbennek arra, hogy csak tevőleges munkával tudunk segíteni magunkon, ők számunkra a legkedvesebbek, hiszen saját akaratukból állnak fel és keresik azt, aki irányt mutat, tartja nekik a fáklyát a sötétségben és értelmes feladatot ad nekik. Ezeknek az embereknek a száma pedig egyre nő.

Budapest esetében azt is meg kell jegyezni, hogy a nagyvárosi züllést valamelyest tudja ellensúlyozni az a tény is, hogy a lakosság egy része folyamatosan cserélődik. Itt a vidékről ide költözőket, az itt dolgozókat kell érteni. Sokakat vonz a bőséges álláskínálat, de sokan ki is ábrándulnak a kizsákmányolásból, nem jutnak ötről a hatra stb. A vidéki emberek azonban mégis képesek a nagyváros bűzébe némi friss levegőt áramoltatni.

A tősgyökeres budapesti lakosság tisztességes, hagyományos értékrendű része feltétlenül tiszteletet érdemel. Mi mást, ha nem elismerést érdemelnek azon családok tömegei, akik a koszos, akár elzüllöttebb városrészekben is gyermekeket nevelnek! Nagyon sokan itt születtek és itt is szeretnének boldogulni. Igen, a lerobbant, az elszegényedés határán támolygó városrészekben is élnek családok, akik élni akarnak és ezért az életbenmaradásért nap mint nap megküzdenek, küszködnek. Más lehetőségük már nincsen, fel pedig nem akarják adni. Csakazértis gyermeket vállalnak, esténként együtt sétálnak a magyar családok, tolják a babakocsit, még a veszélyesebb városrészekben, lepusztult játszótereken is. Mert élni kell! (Talán az elkeseredettség, a kapaszkodás az utolsó szalmaszálba az, ami annyi embert képes rávenni a négyévente megtartott össznépi ikszelgetős játékban.) Az élni akarás lángja, ha pislákolva és szétszórva is, de még megvan Budapesten is.

Az itt élő emberek teherbírása azonban már a végső határán mozog. Mivel Budapesten és környékén viszonylag kis helyen él nagyon sok ember, ezért a kiábrándulás, a feleszmélés is látványos lehet.

Budapest tehát valóban katasztrofális állapotokat mutat. Leginkább a lelkek sérültek. Az emberek egy része eddig a kisebb áldozathozatal felé igyekezett átvészelni a nehézségeket. A lehetőségek száma azonban egyre csökken, mígnem elfogy majd. És akkor választani kell. De nem úgy, hogy a kilencvenkilencedik párt huszonharmadik-legújabb jelöltjét támogatom a legújabb választási agymosásban. Az a választás, amit egyre több embernek kell meghoznia és hoz is meg, a lelkekben zajlik le. Szavazatszámlálás nem lesz, az eredményt pedig a történelem fogja kihirdetni.

Németh Krisztián

http://jovonk.info/2010/08/28/elveszett-e-budapest


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mogács Dániel (MKKP) az ATV-b
  2010-08-31 21:13:10, kedd
 
 
Mogács Dániel (MKKP) az ATV-ben


http://www.youtube.com/watch?v=cuH8yuywcdI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gémesi
  2010-08-31 21:11:13, kedd
 
  Gémesi

Gémesi György , Gödöllő polgármestere kollégái közül kiemelkedő csoportba tartozik. Kezének tisztaságához semmi kétség nem fér. Vezetése alatt Gödöllő sokat fejlődött, a városnak adóssága nincsen. Vezéregyéniségét a polgármesterek közössége is elismerte, az egyik önkormányzati szövetség elnöke. Igaz, az MDF-ből csak sokkal a Herényi-féle, Szili által támogatott kizárási botrány után lépett ki. De elismertsége, nemzeti-polgári elkötelezettsége az OV-gárdának nem elég. Nyilvánvaló bűne, hogy az MDF-et elhagyva nem rohant a FIDESZ-hez (mint pl. Lezsák) és megmaradt a gödöllői patrióta társadalom körén belül. Márpedig köztudott, hogy OV és köre nem tűr semmiféle olyan szerveződést, amely nem áll 100%-os ellenőrzésük alatt. (Lásd a Polgári Kör mozgalom lenyúlása és Hende Csaba általi lefagyasztása). Ezért történt, hogy a sikeres polgármester ellen a FIDESZ Gödöllőn külön polgármester jelöltet állított, nekik Gémesi nem felelt meg. Hát ez van és lesz még különb is.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Százezer ajánlót adott le Tarl
  2010-08-31 20:43:55, kedd
 
 


Százezer ajánlót adott le Tarlós kampányfőnöke

Talicskával tolta be a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltjére leadott százezer ajánlószelvényt kedd délelőtt a Fővárosi Választási Bizottságnak Tarlós István kampányfőnöke.
Németh Szilárd, miután átadta a cédulákat a bizottságnak, azt mondta: ez a budapestiek bizalma Tarlós István és a Fidesz-KDNP jelöltjei iránt.


************************

Százezer ajánlóra futotta, de egy kis gépzsír hiányzott a talicska kerekéről, nyikorgott, nyekergett!! Arra már nem futotta, no ésszel sem bírták, akik tolták.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Azért van igazság a világon
  2010-08-31 20:30:49, kedd
 
  Azért van igazság a világon. A franciák tönkrevágták a történelmi Magyarországot, mondván, nem biztosítottuk a kisebbségek jogait. Most niggerek, arabok randalíroznak az utcáikon. A fraciák befogadták a zámolyi romákat, mondván, elnyomjuk őket. Most a romák zavarognak Franciaországban.
Észrevettem, hogy a Jóisten egyre gyorsabban dolgozik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A cápamama tanítja a kis cápát
  2010-08-31 20:12:56, kedd
 
  A cápamama tanítja a kis cápát úszni és vadászni. Megközelítenek egy strandot, nézik a fürdőzőket, majd a mama így szól:
- Először megközelíted, és két kört teszel meg körülötte. Aztán kicsit közelebb mégy, egy picit beleharapsz, majd egy kicsit eltávolodsz. Újra megközelíted, a farkaddal megcsapod, hogy repüljön egyet. Na, ezután odamész és megeszed.
- De minek annyi időt vesztegetni, mikor rögtön meg is ehetem? - Kérdi a kis cápa.
- Lehet úgy is, de akkor a szart is megeszed!


 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Egy magyar család kiköltözik a
  2010-08-31 18:14:37, kedd
 
  Egy magyar család kiköltözik az USA-ba...




Egy magyar család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak. ... Basszus!


 
 
0 komment , kategória:  Humor  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 224 
2010.07 2010. Augusztus 2010.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 224 db bejegyzés
e év: 3186 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 150
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 14675
  • e Év: 147592
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.