Regisztráció  Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 269 
Elbert János halála
  2007-02-28 21:28:44, szerda
 
 

Elbert János halála
szerda, 2007. február 28.

A szerző diplomata és közíró.
Most járt le külügyi szolgálata Pekingben.
És nemrég jelent meg A halál oka: politikai gyilkosság című regénye.
Azt mondja: bár könyve Elbert János irodalomtörténész egykori tragédiájára is magyarázatot adhat,
akár el is vonatkoztathatunk a konkrét ügytől.

Elbert János halálának titokzatosságát és az azt követő találgatásokat csak
felerősíti, hogy felesége és fia nem sokkal később szintén tragikus és szintén nem
egészen tisztázott körülmények között halt meg.

Interjú a szerzővel


Akkoriban újságíró voltam.
Először csak az a hír jött: Elbert János a siófoki móló mellett vízbe fulladt.
Halálának körülményeit aztán részletesen is ismertette a rendőrség:
Elbert épp a Bányász Üdülő vendége volt, sétára indult, közben kiújulhatott az arcidegzsábája, a mólónál hideg vízzel próbálta enyhíteni fájdalmát, de megcsúszhatott, eszméletét veszíthette, vízbe esett, megfulladt.
Bűncselekmény nem történt jelentette ki a nyomozást vezető ezredes.
Utána akartam járni az esetnek.
Tudtam, s persze nemcsak én, hogy a szemünkbe hazudnak.

Mitől volt benne biztos?

Akik Elbertet kicsit is ismerték köztük én is úgy vélték: egy lépést sem tesz meg feleslegesen.
De a rendőrség állította: aznap hirtelen távozott az egyetemről Siófokra.
Egyszerűen elképzelhetetlen volt.
Amúgy rögtön a Bányász Üdülőbe utaztam, és lemértem, hogy onnan tízperces az út a vízpartig.
Ha Elbertre útközben valóban rátört volna a fájdalom, inkább visszafordul, hogy legalább gyógyszert kérjen az
üdülőben.
Egy kényelmes filosz, aki tisztában van a betegségével, így cselekszik.

Ez is csak feltevés. Bizonyítani nem lehetett.

Kétségtelen.
De a rendőrség is csak valószínűsítette a halál körülményeit úgy, hogy azt elfogadni nem lehetett.

Nem gondolja, szándékosan magyarázta összevissza az esetet a rendőrség?
Hogy fölhívják a figyelmet: hihetetlen a történet?
Ha nem akarják túlragozni az ügyet, választhattak volna könnyebb magyarázatot is, mondjuk azt:
Elbert infarktust kapott .

Lehet.
Bár azt sem hitte volna el senki.
Lényegesebb kérdés volt az: mit keresett egyszer csak Siófokon, ahol aztán drámai módon meghalt.

Akkoriban ön azonnal cikket írt az ügyről.
Egyetlen lap sem merte közölni az írást.
Több mint két évtized elteltével, csak most jelentette meg a regényt.
Tisztázni akart vele valamit?
Vagy csupán befejezni egy történetet?


Is-is.
Húsz évig nyomoztam.
Számos információhoz csak a kilencvenes években jutottam már diplomataként.
Például londoni külszolgálatom idején 1994-től 99-ig tartott egy külföldi kollégának említettem, hogy régóta
foglalkoztat Elbert János halála, már-már rögeszmémmé vált.
Erre ő mesélni kezdett a KGB módszereiről és arról: miként függött össze a szuezi válság az ötvenhatos
forradalommal, miért nem avatkoztak be az amerikaiak a magyar eseményekbe.
Elmondta, hogy a NATO sorsa akkor a Szovjetunió kezében volt: ha Szueznél másként
lépnek föl, szétesik a katonai szervezet.
Ez a diplomata segített abban is, hol keressek dokumentumokat.
Nem titkos levéltárakba irányított.
Azt mondta, nézzem meg az ENSZ anyagait is 1956-ról.
Ezek közt olvastam azt, amit Bulganyin szovjet miniszterelnök írt az amerikai elnöknek, Eisenhowernek:
Amint arról megállapodtunk.....

Hogy érthető legyen, mi köze mindennek Elberthez: regényében ír egy titkos tárgyalásról is, amely 56.
november elején zajlott Budapesten Andropov szovjet és Wailes amerikai nagykövet között.
Utóbbi igyekezett Nagy Imréékről kérdezgetni, Andropov viszont rezzenéstelenül terelte a szót a szuezi konfliktusra: ha Amerika NATO-szövetségesei nem akarnak a Szovjetunióval szembekerülni az észak-afrikai
térségben, akkor maradjon távol az USA a magyar belpolitikától.
Tolmácsuk Elbert János volt, aki kiválóan beszélt oroszul és angolul is.
Viszont mások csak legendának tartják, hogy 56-ban Elbert lett volna Andropov tolmácsa.

Pedig biztos.

Miért?

Külszolgálatban magyar hírszerzőkkel is megismerkedtem.
Kérdeztem őket az egykori történésekről.
Nem könnyen kaptam válaszokat, ám fetisizálni sem akarom a teljesítményemet.
Szóval tőlük úgy tudom: amikor végén Andropov amúgy addig a KGB vezetője a Szovjet Kommunista Párt főtitkára lett, lista készült azokról, akik veszélyt jelenthetnek rá.

Na de Elbert?

Nem az volt érdekes, mit tett a szovjet kultúráért.
De tarthattak attól, hogy esetleg interjút ad múltbeli dolgokról valamely nyugati lapnak.
Hozzáteszem: az USA-nak sem volt érdeke, hogy kiderüljön az 56-os szovjet amerikai
egyeztetés.
Sok példa így a koreai repülőgép lelövése 1983-ban igazolja: ha kell, összejátszanak a nagyhatalmak, hogy bizonyos ügyek rejtve maradjanak a nyilvánosság elől.

Visszatérve: regényében a KGB végez Elberttel.

Ha bíróság előtt kellene bizonyítanom, elveszíteném a pert.
Soha nem szolgáltatnám ki az informátoraimat.
Könyvemben egyebek mellett azt próbáltam föltárni, milyen helyzetben voltak a magyar hírszerzők, akik tehetetlenül végignézték szövetségeseik Elbert elleni akcióját.
Tudták: Moszkvával nem lehet játszani

Varga László történész nyilatkozta egyszer, hogy Elbert halálával kapcsolatban hallott olyan verziót is: a magyar állambiztonságiak akkoriban nyitották meg a határt bolgár partnereik előtt, s ők ölték meg Elbertet.

Az igaz: a szovjeteknek a bolgárok voltak legjobb hírszerzési szövetségeseik, szívesen dolgoztattak
velük.
De nem nálunk, hanem Nyugaton, ahol az oroszokat jobban szűrték mint a bolgárokat.

Mellesleg Elbert János története legutóbb két éve került ismét a közbeszédbe, amikor valakik fölraktak a világhálóra egy ügynöklistát
Az irodalmár neve is szerepelt rajta.
Többen is úgy vélekedtek: a lista azonos azzal, amelyet Németh Miklós adott át 1990-ben Antall József miniszterelnöknek.
Mindenesetre furcsa: Elbert akkor már hét éve nem élt.


Ráadásul sem KGB-ügynök, sem besúgó nem volt.
Annyit mondhattak neki Moszkvában, mint sok másnak, aki ott tanult az ötvenes években:
számítanak rá, ha úgy hozza az élet...
Ha a lakása előtt megjelenik egy Pobjeda, s közlik vele, hogy jöjjön, szükség van rá tudja, mit kell tennie.
Ezt írom a könyvben is.

De azt is: belügyi összekötője volt. Akkor sem lehetett ügynök?

Nem.
Abban az időben majdnem mindenkinek volt belügyi összekötője, aki valamilyen fontos állást töltött be.
Ami nem feltétlenül jelentette azt, hogy dolgozott a hírszerzésnek, vagy épp besúgó volt.
Ma is világszerte működnek ezek a rendszerek a megfelelő módon.
De azért most már pontosítsunk: nem Elbert életét írtam meg, hanem életének bizonyos elemeiből egy Elbert-szerű figura történetét.
Engelbert János a regény főszereplője, a név nyilván utal Elbertre, ugyanakkor az volt a
szándékom, hogy el is tudjunk vonatkoztatni tőle.

Én nem tudtam.
Elhittem, hogy ez vele történhetett, és így, s csak a neveket változtatta meg, illetve a halál helyszínét.

Szerintem így történt.

De ha így történt miért akarja, hogy elvonatkoztassunk Elbert személyétől?

Mert ilyen ügy több is volt Magyarországon.
Máshol meg még több.
Csak hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róluk.
Kevesen emlékeznek már Kerényi Grácia költő-műfordító szörnyű balesetére1
Elberté után másfél évvel.
Kapcsolata a lengyel Szolidarnoszty-mozgalommal ismert volt.
Grácia Dobogókőről jött le Trabantjával, amikor balesetet szenvedett, eltörött a gerince, majd hónapok múlva meghalt.
Egyes hírek szerint egy dömper szorította le az útról.
Mások arról beszéltek: előzőleg megszerelték az autóját.
Különben könyvem leginkább a félelmekről szól.
Vagyis nem Elbert, illetve Engelbert személye a hangsúlyos, hanem a kor, a politikai légkör, egy balesetnek álcázott gyilkosság, a titkosszolgálatok egymásnak feszülése.

Visszajelzéseket már kapott a regényre?

Rengetegen hívtak, és kiderült: mivel Elbert az értelmiség legendás alakja volt, s rejtélyes halála a rendszerváltást követően is magyarázat nélkül maradt még mindig sokan nyomoznak az eset után.
Beszéltem egy főiskolai kutatóval, aki azt mondta: ő már évek óta gyűjti az anyagot, és bosszantotta, hogy
elírtam előle a történetet.
Azt mondtam neki: ez olyan ügy, amelynek kapcsán mindenki megírhatja a saját verzióját.

Látja, szándéka dacára mások sem tudtak elvonatkoztatni Elberttől.

Regényt írtam. Úgy, hogy azért dokumentarista hitele is legyen.

Ön diplomata és közíró.
Mostanáig Pekingben volt a nagykövetség első beosztottja.
Egyáltalán: ilyen könyvet hírszerzők forrásaira támaszkodva megírhat egy diplomata?

Arra utal, hogy mondjuk az orosz nagykövet panaszt tesz a külügyminiszternél:
milyen dolog ez a könyv?
Kizárt.
Kizárt, hogy a regény sértené a magyar orosz kapcsolatokat.
Bár korábban adódtak diplomáciai gondjaim az írásaim miatt.

Érdekelne...

Na ez az, amit diplomataként végképp nem mondhatok el.
Maradjunk annyiban: ha kényelmetlen a külügynek, hogy írok is, és jelzik, a kettő nem megy együtt majd
választok.

forrás 168 óra
******************************
Kik gyilkoltatták meg Elbert Jánost?
forrás: HVG

A félméteres Balatonba fulladt bele Elbert János - állították az 1983-ban kiadott közlemények.
Ezt már akkor sem hitte el senki, pláne azután, hogy rövid időn belül meghalt fia és felesége is.
A KGB vagy valamelyik másik titkosszolgálat gyilkosságára utalnak a jelek, de az indítóok
továbbra is ismeretlen.
Odze György most megjelent könyve sem tár fel új bizonyítékokat.


Odze György dokumentumregénye, amely a Mérték Kiadó gondozásában nemrég jelent meg Elbert János meggyilkolásáról, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején is íródhatott volna.
Ungvári Tamás ekkor, 1989 szeptemberében adta ki hasonló tárgyban művét:
A védelem tanúja - Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. életéről és titokzatos haláláról címmel. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Elbertet
(akit Odze Engelbertnek nevez, nem tudni, pontosan miért), valamelyik titkosszolgálat gyilkoltatta meg, hiszen egyébként nem lehet megmagyarázni, miért utazott 1983-ban, március kilencedikén, egy szeles napon Siófokra,
és fulladt bele a félméteres mélységű, hideg Balatonba, menettérti jeggyel a zsebében.
Az a tény, hogy nem sokkal később titokzatos balesetben meghalt Elbert tizenhét éves fia, akit a Dunából fogtak ki, a felesége pedig utóbb zavart lelkiállapotban a mélységbe vetette magát és szörnyethalt, egyértelműen arra utal, hogy profik végeztek mindhármukkal.

Őszintén szólva arra számítottam, hogy erre a sokakat izgató, bár ma már részleteiben elfelejtett ügyben valamiféle új forrása akadt a szerzőnek, esetleg olyan háttér-információkat sikerült szereznie, melynek alapján legalább egy hihető hipotézist fel tud állítani.
Elvégre, bár azóta sem hozták nyilvánosságra a pártállami titkosszolgálatok anyagait, azért egyes dolgokat ma már mégiscsak jobban ismerünk, mint a rendszerváltás idején, illetve az azt követő években.


Elbert János
Derengeni kezd valami a humán értelmiségi elit és a Belügyminisztérium illetékes ügyosztályai közötti kapcsolatokról, melyek az idők folyamán alaposan átalakultak, és semmiképpen sem lehet egyirányú utcának tekinteni őket.
Újságírók, filmesek, rádiós és televíziós személyiségek, akik pályájuk elején igénybe vették a Cég támogatását, miután a közönség előtt ismertté váltak, akár szembe is fordulhattak egykori pártfogóikkal, ehhez azután más szolgálatok, illetve befolyásos körök segítségét is igénybe vehették.

Az elit egyes tagjainak helyezkedése nem volt független az erőviszonyok átrendeződésétől, mely a helsinki konferencia és lengyel válság után egyértelműen felgyorsult.
Az élete végén hálózatról működő Brezsnyev halálát követően, Andropov vezetése idején zavaros, áttekinthetetlen belharcok folytak a magyar pártvezetésen belül, ami áttételesen összefüggésben állhatott a Kremlben folyó pankrációval is.
Az egymásnak feszülő erők abszurd egyensúlyát jelezte az abszurd fejlemény, amikor a SZKP politikai bizottságának tagjai által is tudottan halálosan beteg (a pesti vicc szerint akkumulátorról működő)
Csernyenkót választották meg, a főtitkárként szintén rövid életű Andropov után.

Jó lenne tudni, hogy szétporladt közelmúltunknak pontosan mi köze volt Elbert János
és családja meggyilkolásához, de a magyarázat, amivel Odze György előáll, kevés
újat mond, és teljesen irreális.
Egyrészt utal arra, hogy Elbert 1956. november 3-án tolmácsként működött közre a szovjet nagykövet, Jurij Andropov, a KGB fönöke, Szerov tábornok, valamint az Egyesült Államok nagykövete, Wailes és követe,
Christian Randal között.
Ezen a tárgyaláson Odze szerint az oroszok kész tények elé állították az amerikaiakat a másnapi katonai intervencióval, a magyar forradalom fegyveres elfojtásával.
(Tudomásom szerint Budapesten nem folytak ilyen jellegű tárgyalások, a tapogatózó kapcsolatfelvétel a két világhatalom között New York-ban és Moszkvában folyt.)
Egy ilyen verziót, vagyis hogy Elbert 1956-ban Andropov tolmácsa volt, már 1983 kora nyarán is hallani lehetett, Ungvári Tamás könyvében is szerepel, mint cáfolandó legenda.
De ha el is fogadjuk ezt a teóriát, akkor sem magyarázza meg, milyen szerepet játszott ez a tény huszonhét évvel később abban, hogy meggyilkolták.

Odze leírja továbbá, hogy Elbert szamizdatokat tartalmazó mikrofilmet akart
kijuttatni Leningrádból Nyugatra.
Az író verziója szerint a nőcsábász (!) Elbert orosz szeretőjétől kapta a filmet, akit a rendőrség sarokba szorított, és elárulta őt.
Így a KGB megbízásából tevékenykedő ügynöknek sikerült visszaszerezni a filmet
az irodalomtudós és fordító otthoni íróasztalának fiókjából.
De ha így is történt ez a szamizdat-história, ez indokolja egy neves értelmiségi család kiirtását
Magyarországon?
A filmet, még Odze szerint is, sikerült megszerezniük vér nélkül, vagyis a likvidálásnak nem volt ésszerű oka.

A szovjet (utóbb az orosz) titkosszolgálat, más országok szolgálataihoz hasonlóan
elemzi egy-egy akció kockázatát, felméri a várható kárt és hasznot.
Utólag sem mondhatunk mást, mint hogy Elbert nem volt veszélyes sem a szovjet, sem pedig az
amerikai vagy a kínai érdekekre.
Hát akkor miért ölték meg Elbert (Engelbert) János irodalomtörténészt és fordítót, a családjával együtt?
Odze, talán, hogy megvigasztalja az olvasót, amiért a gyilkosság motivációit illetően a sötétben
tapogatózik, rekonstruál egy gyilkosságot, melyet mérgezett tűvel követtek el, valahogy úgy,
ahogy Georgi Markov bolgár disszidenst ölték meg 1978 szeptember 8-án Londonban.
Sejteti, hogy Elbert holttestestét levitték Siófokra, és bedobták a Balatonba,
ami viszont ellentmond a valóságos eseményeknek,
ugyanis őt a Bányász üdülő pincérnője halála előtt mintegy húsz perccel még élve látta.


Sajnos, Odze György könyve tényfeltárásnak tartalmatlan, szépirodalmi alkotásnak
viszont meglehetősen gyenge.
(Megjegyzendő, hogy a témáról Dékány Kálmán a rendszerváltás idején, 1989-ben megjelent, de azóta megszűnt folyóiratban, az Új Időben közölt egy novellát, Ismétlés az apáért címmel, melynek középpontjába a fiú,
Jánoska halálát állította.).

Ungvári Tamás gyermekkora óta ismerte Elbert Jánost, akinek unokatestvére volt.
Ő azonosította holtestét is Siófokon.
Tömérdek személyes emléket felidéző könyvében azonban így is kevés az információ halálának lehetséges okairól. Ungvárinak mégis van néhány figyelemre méltó kijelentése, mely a KGB korabeli árfolyameséséről szól,
és azt sejteti, hogy a szervezet emberei példát akartak statuálni Elbert megölésével.
Mint írja: Az árfolyamvesztésnek, a befolyási övezet visszaszorulásának egyenes következménye volt a Szervezeten belül kialakuló restaurációs sejtek elszaporodása: erről a lengyel pap, Popielusko atya
meggyilkolása és a tettesek nyilvános bíróság elé állítása beszédesen tanúskodik

A gyilkosság tehát üzenet lehetett, szimbólum és dezinformáció egyszerre, úgy mint
Popielusko atya 1984-es megölése.
Címzettje a magyar értelmiség volt, amelynek egyes jeles alakjai kapcsolatokat építettek ki a kommunista párt kemény vonalasaihoz kötődő titkosszolgálatokkal, de a hetvenes végétől kezdtek
visszatáncolni, nyugati kapcsolatokat kerestek, s esetleg az ő segítségükkel találták meg az utat a táboron belüli reformereket kiszolgáló belügyi körökhöz.
Ezzel a támogatással, meg persze bízva ismertségükben a közvélemény előtt, dacolni mertek régi főnökeikkel, akik elhatározták, hogy legalább egy embert, aki a legvédtelenebb volt, móresre tanítanak közülük

Ungvári könyve végén kijelenti: ,,Esküszöm az élő Istenre, hogy annál többet, mint
amit ebben a könyvben a benne feldolgozott esetről megírtam, nem tudok." Csak
abban
bízhatunk, hogy idővel új dokumentumok kerülnek nyilvánosságra a nyolcvanas évek
kulisszák mögötti konfliktusairól. Akkor talán az Elbert Jánosnak és családának
tisztázatlan halála körüli rejtély is kibogozható lesz, és nem csupán a korabeli
hivatalos rendőrségi verzió ellentmondásainak feltárására kell hagyatkozniuk az
igazság felderítésére vállalkozó szerzőknek.


A titok

Elbert János népszerű ismeretterjesztő volt.
Az MTV-ben gyakran feltünt különböző műsorokban.
Halála titokzatos. Elbert János (Bp., 1932. ápr. 17. Siófok, 1983. márc. 9.): irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, József Attila-díjas (1974).
1950-ben érettségizett Bp.-en, majd az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Bölcsészettudományi Karán, orosz-lengyel szakon folytatta tanulmányait.
Itt szerzett diplomát 1955-ben.
Megalakulásakor, 1956-ban munkatársa lett a Nagyvilág c. lapnak, amelynél csaknem két évtizedig dolgozott, közben műfordítói szemináriumokat, szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n; a
világirodalmi tanszék adjunktusa volt.
Tanára volt a Színház- és Filmművészeti Főisk.-nak is.
A hetvenes évek közepén nevezték ki a Színházi Intézet ig.-jának.
Sokműfajú alkotó volt.
Orosz, lengyel, angol irodalmat fordított, esszéket írt, számos kötetet, antológiát szerk.
Drámafordításai Csehovtól Albee-ig, Bulgakovtól Gelmanig kivételes nyelvi érzékenységről tanúskodnak. Pedagógusként, közéleti emberként is sokat tett a kortárs külföldi írók hazai népszerűsítéséért.
Halálának körülményei máig tisztázatlanok.
M. Majakovszkij (tanulmány, Bp., 1973);
Klasszikus orosz költők (vál., jegyzetekkel, Bp., 1978);
A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban (tanulmány, Színháztudományi Szle, 1980). Irod.
A színház tünékeny művészete.
Beszélgetés E. J.-sal (riporter Vinkó József, Magy. Hírlap, 1981. 15. sz.);
Úgy dolgoztam akár egy mesterember (beszélgetés E. J.-sal, riporter Nádasy László, Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.);
Kazimir Károly: A közös munka pillanatai. E. J.-ról
(Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.);
Mihályi Gábor: E. J. gazdag élete (Nagyvilág, 1983. 6. sz.);
Ungvári Tamás: A fekete zongorában. E. J.-ról (Új Tükör, 1984. 11. sz.);
Ungvári Tamás: A védelem tanuja.
Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. életéről és titokzatos haláláról (Bp., 1990.).
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Járai: a miniszterelnök behúz
  2007-02-28 21:22:47, szerda
 
 

Járai: a miniszterelnök behúzott a csőbe
2007-02-28. 14:27:56

A Magyar Nemzeti Bank távozó elnöke szerint a pénzintézet az utolsó pillanatig
ellenezte a forint sávjának eltolását 2003 nyarán. Járai Zsigmond az InfoRádió
Aréna című műsorában elismerte, hogy ez közös döntés volt a kormánnyal, ugyanakkor
hangsúlyozta: a Medgyessy Péter vezette kabinet "hihetetlen nyomás alatt" tartotta
a jegybankot.

A Magyar Nemzeti Bank öt év után távozó elnöke elismerte, hogy 2003 nyarán a forint
sávjának eltolása közös döntés volt a Medgyessy-kormánnyal. "Azért ezt idézőjelbe
tenném" - tette hozzá Járai Zsigmond, aki szerint hihetetlen nyomás volt a
jegybankon ennek érdekében. "A kormány régóta gondolkodott valamin, hogy miként
gyűrhetné maga alá valamilyen formában a jegybankot" - mondta a szakember.

A jegybankelnök előkészítetlen, megalapozatlan döntésnek nevezte a sáveltolást,
amibe három szempont miatt mentek bele: ne élezzék túl a konfliktusokat, a kormány
költségvetési konszolidációs csomagot és az euró 2008-as bevezetését ígérte, végül
azért, mert nem gondolták, hogy a piac ennyire félre fogja érteni, tehát nem
leértékelésként kezeli.

"Én Görögországban voltam szabadságon, ahonnan hazarendeltek, hogy a kormány akar
valamit csinálni a sávval. Ez ugyanis a kormány és a jegybank közös döntése" -
emlékezett vissza azokra a napokra Járai Zsigmond az InfoRádió Aréna című műsorában.

"Reggel be kellett mennem Medgyessy Péter miniszterelnökhöz, aki előadta, hogy
valamit mindenképpen tenni kell. Mondtam, hogy én nem támogatom a sáveltolást,
miként a jegybank sem. Medgyessy órás-másfél órás vita után azt mondta, hogy
legalább öt forinttal toljuk el a sávot. Mondtam, hogy én azt sem támogatom. Akkor
behúzott a csőbe, hogy úgy mondjam, azt mondta: jó, akkor menjek haza, a Monetáris
Tanács tagjaival ne beszéljem meg, ne befolyásoljam őket, hanem hagyjam, hogy ők
döntsenek" - mondta Járai Zsigmond.

"László Csaba pénzügyminiszter eljött, a többi tanácstag azt hitte, hogy én
megegyeztem a miniszterelnökkel. Nem akartak kiállni mögülem, mindenki elmondta,
hogy értelmetlen, felesleges, félreérthető, nagyon veszélyes, beláthatatlan
következményekkel járhat. Mégis azt mondtuk, hogy ne élezzük tovább a
konfliktusokat a kormánnyal és mi is megszavaztuk" - emlékezett vissza a távozó
jegybankelnök.

Járai Zsigmond azt elismerte, hogy a döntés közös felelősség volt a kormánnyal, de
"mi mindig is tudtuk, hogy nem szabad, nem kell megcsinálni, engedtünk a nagy
nyomásnak, ezt elismerem. Hibát követtünk el mi is" - tette hozzá.

A teljes beszélgetést (melynek szerkesztett változatát nemsokára olvashatja az
InfoRádió honlapján), meghallgathatja itt!

[Forrás: InfoRádió]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A könnyűipar Metternichje
  2007-02-28 21:17:20, szerda
 
  A könnyűipar Metternichje

szerda, 2007. február 28. .

forrás: nol.hu

A Rába már évek óta habzik, élőlény már alig van benne, a környékbeli
horgászok
esténként a Duna TV akváriumát nézik, hogy legalább ott lássanak halat. Ez
van,
amióta virágzik a határ menti bőripar.

És itt van a kutya eltemetve. (Megnyúzott kutya, nyilván.) Hogy ugyan mitül
működnek bőrgyárak Ausztriában, amikor az egész kontinensen évtizedek óta
tönkrement a bőripar, és már az indonéziai cipőket is kiszorították a
kínaiak, a
kínaiakat meg most szorítják ki a vietnamiak. Hogy lehetnek akkor bőrgyárak
Ausztriában? Nincsen-e azokban rengeteg EU-pénz?

A megfejtést végül is Szegő Iván Miklós (az utolsó reneszánsz ember)
szállította,
miszerint hát a bőrnadrág! Lederhose. Azt gyárthatják ottan ekkora
EU-kompatibilis
habbal. (Van jódligyár is, nyilván, de az nem szennyez, csak hangos.)

Március 15. alkalmából méltóképpen és nemzetimegbékélésileg szervezhetnénk
egy kis
tavaszi hadjáratot a burgenlandi bőrgyárakhoz, megzavarni kicsit a
könnyűipar
Metternichjét. Nekem van egy számszeríjam, átvisz három labanc gránátost is.

teljes:
http://nol.hu/cikk/437124/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akit gumibotoznak, az szokott
  2007-02-28 21:12:19, szerda
 
  Akit gumibotoznak, az szokott sírni


Interjú Morvai Krisztínával

http://www.origo.hu/vendegszoba/hirek/20070227morvai.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vallott egy rendőr: felettese
  2007-02-28 20:08:49, szerda
 
 
Vallott egy rendőr: felettese utasítására vette le azonosítóját

http://jobbinfo.tvn.hu/news.php?readmore=854


Gergényi korábban azt mondta, biztosan leestek a jelvények

A tavaly őszi események után szinte hetente napirenden volt a kérdés: miért
nem volt azonosító a zavargások során, sokszor brutálisan intézkedő
rendőrökön? Most egy rendőr a bíróságon azt vallotta: felettese utasította
arra, hogy vegye le jelvényét.

Az októberi rendőri fellépés alkalmával a bevetésen részt vevő
rendőrosztagok tagjai nem viseltek azonosító jelet a ruhájukon, vagy a
sisakjukon, pedig a törvény egyértelmű megfogalmazással erre kötelezi őket.

"20. § (1) A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító
jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja" - így szól az 1994-ben
elfogadott rendőrségi törvény a rendőr azonosítatóságáról szóló passzusa.

Az őszi események után szinte hetente napirenden volt a kérdés: miért nem
volt azonosító a zavargások során intézkedő rendőrökön?

Most azonban úgy tűnik, hogy egyes esetekben az alakulatot vezénylő tisztek
utasították a rendőröket, hogy vegyék le azonosítójukat.

A HírTV híradása szerint egy miskolci rendőrt szabálysértési ügyben idézték
a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, amelyben az egyik kereskedelmi bank
Közép-Európai projektmenedzserét gyanúsítják rendzavarással. A beidézett
rendőr a bírósági tárgyalás során beismerte, hogy felettesei utasítására
vette le az azonosítóját.

A kanadai-magyar kettős állampolgárságú férfit azért állították elő, mert
23-án éjszaka nem hagyta el az Erzsébet híd környékét. A rendőri intézkedés
során a férfi összesen 13 különböző sérülést szenvedett el, többek közöttt
eltörték három bordáját is.

Mint ismert, az azonosító hiányát firató újságírói kérdéskre Gergényi Péter,
budapesti rendőr-főkapitány viccesnek szánt (leesett), Bene László országos
főrendőr kitérő (téves törvény értelmezés) választ adott. Gergényi
parlamenti bizottsági meghallgatásán egyébként azt állította: Bene egy
korábbi parancsában lehetővé tette, hogy a rendőrök a gyakorlóruhájukon ne
viseljenek azonosítót. Bene nem sokkal később azt közölte: parancsa
kizárólag gyakorlatozásra vonatkozik.

Az azonosító hiányát az őszi eseményeket vizsgálló, civil jogászokból álló
Morvai-bizottság is felvetette, de a kormányfő felkérésére összeálló
Gönzöl-bizottság is szót emelt az ügyben.

A közelmúltban Magyarországon járt Franco Frattini, az Európai Bizottság
alelnöke szintén felhívta erre a problémára a kormány figyelmét.

MNO
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem fizették a számlát, kikapc
  2007-02-28 19:52:48, szerda
 
 
Nem fizették a számlát, kikapcsolták a gázt az iskolákban
2007-02-28. 14:24:31

A szolgáltató kikapcsolta a gázt, így nem volt ma tanítás a Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyei Vaján és Nyírcsászáriban. Vaján 7 millió forinttal tartozott az iskolát
fenntartó önkormányzat a Tigáznak. A normatív támogatások késése miatt nem tudtak
fizetni.

A vajaiakat hétfőn értesítették arról, hogy nem lesz tanítás a településen. A
rendkívüli szünetet azért kellett elrendelni, mert az önkormányzat nem fizette ki a
gázszámlát a szolgáltatónak. 7 millió forinttal tartoztak a Tigáznak, az iskolában
így keddre kikapcsolták a fűtést.

A polgármester nem nyilatkozott az ügyben, kamerán kívül viszont azt mondta: a
számlát február 20-ig kellett volna befizetni, a normatív támogatás viszont csak
most érkezett meg. Az önkormányzat kedden végül befizette a tartozását. A helyiek
értetlenül álltak a történtek előtt.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke szerint mindez a kormány
faluromboló politikájának következménye. - A kisposták tönkretétele után most már
elérte az iskolákat is az a tendencia, amely a falvak ellen és az önkormányzatok
ellen irányul. Már a megyei önkormányzatnál nagyon nehéz volt azt a 700 milliós
hiányt megoldani pénzügyileg, hogy a megye működőképessége biztosított legyen. De
ez egy kistelepülésnél szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Ennek a
következménye az, hogy ezen településeken az iskolákat is elérte az a tendencia,
ami hosszú távon a bezárást is eredményezheti - mondta el Fülöp István, a megyei
közgyűlés fideszes elnöke.

A megyében nem egyedüli eset az, ami Vaján történt. A napokban Nyírcsászáriban is
kikapcsolta a gázt a szolgáltató a helyi iskolában.

[Forrás: hírTV]
***********

Tavaszi pártszlogen: IGEN! EZT IS MEGCSINÁLTUK!! MSZ(M)P
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mikes
  2007-02-28 19:30:03, szerda
 
  Lévay József.
(1825-1918.)
MIKES

Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását
-Egyedül, egyedül
A bujdosók közül
Nagy Törökországban ! . . .
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!

Peregnek a fákról az oszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek,
S más vidékre száll a
Csevego madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak,
Idegen hazámból!?

Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feselnek . . .
Erdély felé mutat, hoI minden virágon
Tarka pillangóként elso ifjuságom
Emléki röpkednek.

Ah, mért nem szállhatok hozzád, szülo-földem,
Mikor minden bokrod régi ismerosem!
Mért vagy szolgaságban,
Gyászos rabigában
Oly hosszú idokig ?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság buvös-bájos karja,
Vissza, mind a sírig! . . .

Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli setétben,
Hallgatni beszédem'
Beárulás végett . . .
Magános fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegovel élhet.

S egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását
-Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban.
Körülöttem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
53-ban is ész nélkül szavazott
  2007-02-28 19:21:29, szerda
 
 
‘Malenykij rabot' - Recsk.
2007-02-28. 15:37:01


Nem hiszem, hogy lenne magyar, aki ne ismerné a ‘malenykij rabot' szavak jelentését.

Ámde nem vagyok arról meggyőződve, hogy a szavak által lefedett fogalom

jelentésével is mindenki tisztában lenne - sőt, még kevésbé arról, hogy

mindenki tisztában is akarna lenni vele. A két szó az orosz nyelvből

való és a ‘dicsőséges felszabadító hadsereg' magyarországi látogatásaóta ismert a magyarság körében.

Az

újkori hódítók ezzel a jelszóval szedtek össze utcán járókelőket,

munkába igyekvőket, hurcoltak el otthonokból férfiakat, fiatalokat és

bevagonírozva szállították a Szovjetunióba kényszermunkára. A

‘malenykij' szószerinti jelentése: kicsi. A ‘rabot' szószerintijelentése: dolog, munka, a dolgozni jelentésű orosz ige töve.

Ígyegyütt már hajazik a magyar robot szóra, aminek az eredete bizonyára

valahonnan onnan származhat, aminek kényszer jellege egyértelmű.

Mellékesen jegyzem meg, hogy a dologra van egy másik szavunk is, a

munka - ebből származik a munkásosztály is - és ez a szó viszont

kínosan emlékeztet a lengyel mo(n)ka szóra, aminek a jelentése kín - de

a munka jelentése meg liszt.

Gabonából

lisztet készíteni eléggé kínszenvedéses tevékenység lehetett az

ókorban. A címben szereplő harmadik szó egy a Mátra északi lejtőin

található község neve, rézbányájáról ismert. A két fogalom a Rákosi

rendszerben került egymás mellé, ugyanis itt működtették nagyjából a

Rajk per idejétől 1953 végéig,

Rákosi

első bukásáig a leghírhedtebb magyarországi kényszermunkatábort. A

kommunizmus áldozatainak megemlékezésekor került ismét az újságok

rovatai közé, merthogy már alig ismerhető fel a helye, benőtte a

természet. Ez volt az egyik magyar GULag. A GULag betűszó megint csak

az orosz nyelvből ismert, a munkatáborok nevéből ered, azaz glavnoe

upravlenyie icpravityelsztvo-trudovich lagerü.

Ennekmagyar fordítása: nevelő-munkatáborok főigazgatósága. A

kényszermunkatáborok a szovjetrendszer korai szakaszában már

létrejöttek, zömmel a távoli szibériai körzetben. Ide kerültek a

rendszer ellenzői, a régi rend középosztályához tartozók,

értelmiségiek, azaz kisebb halak, akiket még nem lőttek agyon,

akasztottak fel, ellenben a kommunista eszmékre való átnevelés ürügyén

kényszermunkát végeztettek velük.

A

munka olyan területeken volt esedékes, ahonnan a szovjetrendszer

valamiféle eredményt várt, azaz isten háta mögötti helyekre út, vasút

építése, vagy egyéb olyan távoli munkák, amit a rendes városi polgár

nem szívesen vállalt volna el. A munkáért valamiféle látszólagos

fizetés járt, amelyet tökéletesen fölemésztett az élelmezés és az

‘ellátás' költsége, így a kényszermunka tiszta haszna az állam zsebébekerült. Milliós nagyságrendben dolgoztatták itt a rabokat,

internáltakat, azokat, akiknek a társadalombeli jelenlétét nem

tartották célszerűnek. Minthogy a munka rendkívül kemény fizikai munka

volt és a kirótt munkabér egy alkalmazott bérének töredékét tette ki,

az élelmezés szinte a zéró szinten volt, az így raboskodók tekintélyes

hányada, mondhatnánk zöme soha sem tért vissza otthonába.

Nonem azért, mert nem akart volna átnevelődni, hanem azért, mert vagy

csak egyszerűen éhen halt, megfagyott, vagy nehézfém mérgezésben,

esetleg betegségben kimúlt. A fizikailag legyengült emberek között a

legártatlanabb betegségek is aratnak, nem is szólva a koleráról, vagy a

tífuszról, amelyek több tízezer embert öltek meg a II. világháború

munkatáboraiban.

A kényszermunka

mellett ez is volt a cél: a lakosság ellenálló részét megtörni, és

lassú kínhalálra ítélni, agyondolgoztatni. A kemény fizikai munka

romboló hatása a fémbányákban (ólom, cink, stb.) még az érc mérgező

hatásával, a terület kifejezetten hideg klímájával is párosult, így nem

sokan élték túl az első éveket. Ezekben a táborokban még látszólag

értelmes munka folyt: vasútépítés, bányászat, folyamszabályzás,

erdőgazdálkodás, stb., amellyel a rendszer anyagi stabilizálódásához is

nagymértékben hozzájárultak, de a lényeg mégis az volt, hogy az ide

ítéltek innen soha se kerüljenek vissza korábbi helyükre, lehetőleg

megsemmisüljenek.

Mint ahogy valóban

így is jártak pl. a II. világháború kezdetét megelőző szovjet

megszállási területeken rekedt zsidók is, akik nem voltak hajlandók

azonnal elfogadni a szovjet állampolgárságot: közel hatszázezrüket

Szibériába szállították és onnan soha nem kerültek elő. Ezzel az

ismerettel kell Recsk felé fordulnunk, és értelmeznünk a lényegét.

Miután felszámolták a tábort, még a nyomát is igyekeztek a kommunisták

eltüntetni, nehogy valaki is emlékezzék, megtudja annak lényegét.

Szerencsénkre Faludy György író, költő túlélte Recsket és Pokolbéli víg

napjaim c. könyve alapján mindannyiunknak lehetnek adataink arról, hogy

ott mi folyt.

A teljes elhallgatás

már csak ezért is teljesen sikertelen kísérlet, mert ma már nagyon jól

tudjuk, hogy pl. az ottani munka tökéletesen értelmetlen volt. Európa

közepén kőkorszaki eszközökkel burkolókövet bányászni nem jelenthet

gazdasági célt, a termék a nemzetgazdaság szempontjából tökéletesen

érdektelen, jelentéktelen. Még kényszermunkával sem jelent semmit. Ám a

tábor másodlagos célja azért átsüt: az oda ítélteket végső soron

megsemmisíteni akarták. Mondjuk arra maga az ÁVÓ is alkalmas volt, meg

volt annyi golyó, meg kötél, hogy egyszerűen áttolható legyen bárki az

innenvilág küszöbén túlra, de a táborral nem ez volt a cél, nem

egyszerűen megölni akarták az áldozatokat.

Acél az volt, hogy minél nagyobb kínnal, minél jobban megalázva küldjék

fokozatosan a másvilágra. Kínok közepette, emberi méltóságukat a sárba

tiporva, mint férgeket kezeljék és pusztítsák el. Ebben különbözik

alapvetően Recsk a korábbról ismert munkatáboroktól. Itt nem a munka

volt a cél, hanem az csupán eszköz volt egy őrült eszmerendszer

hatalomgyakorlóin számára, hogy beteges hajlamaikat levezessék,

magasabbrendűségüket fitogtassák, hatalmukat a megvetett egyszerű

emberi lények fölött kiéljék. Faludy Györgyöt azért küldték oda - és

nem akasztották fel, ahogy másokat - mert nem volt nagyon nagy hal,

mégis szellemileg a vallatótisztek fölött állt.

Nemvolt ellenség, hívő volt még akkor, de az eszme még sem uralkodott az

értelme fölött. El kellett tehát tüntetni, a társadalomból ki kellett

vonni, az tény, de a kötél megváltás lett volna számára. Recsk - ez

volt az igazi! Az intellektuelt megalázni, emberi mivoltából

kiforgattatni, látni, tudni, hogy mocsokban él, kínlódik, hogy éhezik,

nem csak fizikailag, de főleg szellemileg, hogy még szólni sem szólhat,

hogy átlátva helyzetét a reménytelenséggel küzd éjt nappallá téve.

Megalázni a végtelenségig. Aztán majd elpusztul valamikor, minél tovább

húzza, annál jobb, annál hatékonyabb az embertelen megalázás.

Nos,erre kell odafigyelnünk, mert ez a lényeg! Ez az, ami a mostani magyar

politikai elit egy részénél is kiabál, ez az, ami Gyurcsány

sintértelepével kapcsolatban felrémlik. Országos Recsket létrehozni!

Megalázni a magyarságot, lehetőleg minden tagját, lehetőleg a velejéig.

Ez az október 23.-i hazai magyarverés lényege is, ez a szemenszedett

hazugságok mögötti műveltségi (műveltség? bunkóság!) hajtóerő. Honnan

ez a szándék, ez a társadalmi viselkedési mód?

Megtalálhatóvolt a szovjeteknél, megtalálható volt a szovjet típusú rendszerekben,

de megtalálható ma is, pl. az afganisztáni háborúban összefogdosott

emberek kezelésekor kiabált. De felismerhettük, ahogy az amerikaiak

Irakban is bántak a behurcolt foglyaikkal, vagy ahogy az izraeliek

bánnak a palesztinokkal. Mi a közös mindezekben? Az úrráválasztottság

magasabbrendűségi tudatának a jelei. Mózes V. könyve, a júdaizmus

alapmunkája ezt így fogalmazza meg: 5Móz 6:10-12

Ésa mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől

megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy ad

néked nagy szép városokat, a melyeket nem te építettél; És minden jóval

megtelt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a

melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem

plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne

felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a

szolgaságnak házából! 5Móz 7:5-8 Hanem így cselekedjetek velök:

Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok

ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te

Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened,

hogy saját népe légy néki, minden nép közül a föld színén. Nem azért

szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden

népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem

mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a mellyel

megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas

kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az

égyiptombéli Faraó király kezéből.

Erre

szokták azt mondani: benne van a génjeiben! Holott ez tévedés! Az

élettani tulajdonságokat közvetítő géneknek semmi köze az ember

társadalmi viselkedéséhez, még akkor sem, ha a viselkedés egy adott

társadalmi kört esetleg általánosan jellemez, amint ezt a fenti

idézetek is jelzik. A társadalmi lét ugyanis nemzedékről nemzedékre

továbbít műveltségi elemeket, amelyeknek szerves része a társadalmi

viselkedés.

Ezeket az elemeket a

társadalom tulajdonság-átörökítő elemeinek foghatjuk fel - így is

fogják fel és a génekhez hasonló szóval, mémeknek nevezik -, de ezek a

nemzedékről nemzedékre átadott műveltség elemek és nem kapcsolódnak az

élettani sajátságokhoz. Manapság az ezek által meghatározott műveltség

viszont sokkal nagyobb elválasztó erőt képvisel az emberek között,

mintha valóban különböző fajokból állna.

Ugyanvalamennyi ember azonos faj része - merthogy szaporodóképes utódokat

szülnek a keveredés során - ám az egyes emberek eltérő műveltsége, a

műveltségek egymást esetleg kizáró ellentétei miatt lehetetlenné teszik

az emberi műveltségek keveredését, homogenizálódását, egymás melletti

létét. Erre számtalan példát lehet találni nem csak a távoli múltból,

hanem a közeli jelenből is. Az a politika, amit manapság a

Magyarországon uralkodni készülők folytatnak, valójában nem más, mint

egy sintér-politika - ha már az eszement mini Hitler ezt így találta

megfogalmazni.

Köszönöm, ebből nem kérek.

Köszönöm,nem kívánok egy egész országra kiterjesztett gulágon, megalázva, lassú

halállal agyonkínzottan kimúlni! Meggyőződésem, hogy magyar

honfitársaim sem. Már pedig az október 23.-i látványos megalázó

magyarverés ezt is ígéri. Az azóta eltel idők kormánypolitikája,

központosító, diktatórikus iránybeli változása nem cáfolja ezt,

merthogy ugyancsak erre int. ‘Malenykij rabot' - azaz izzadj, dolgozz,termelj, az ellenértéket meg add oda azoknak, akik a fenti szellemben

téged megvetnek, alkalomadtán jól elvernek, ha úgy látják érdemesnek,

megölnek. Nevelő-munkatábor a hazád! Az ígéret és a valóság pontosan

annyira fedi egymást, mint az uralkodóké manapság. Nem kicsi és

valójában nem is munka, hanem örök és mihamarabbi pusztulás. Akarod-e,

hogy így legyen?

Cser Ferenc



[Forrás: Cser Ferenc]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eljárás indult a kordonbontók
  2007-02-28 19:18:33, szerda
 
 
Eljárás indult a kordonbontók ellen
2007. február 28. FigyelőNet-összeállítás

Másodszorra már elbírálásra alkalmasnak találta a bíróság a Budapesti
Rendőr-főkapitányság szabálysértési feljelentését Orbán Viktor és 79 társa
ellen.

A Fidesz szerint 110-en bontották a kordont, a képviselők továbbra is
fenntartják:
lemondanak mentelmi jogukról.


Megindította a Fővárosi Bíróság a szabálysértési eljárást azon fideszes
politikusok
ellen, akik részt vettek a Kossuth téri kordon lebontásában értesült a
Magyar
Nemzet.

Szíjjártó Péter, a Fidesz szóvivője megerősítette, betartják szavukat, és
lemondanak a mentelmi jogukról.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság rendzavarás és garázdaság szabálysértése
miatt
nyújtott be feljelentést a Fővárosi Bíróságra, de beadványukat először
elbírálásra alkalmatlannak és hiányosnak minősítették.

A másodszori próbálkozás már sikeresnek
bizonyult, azt nem dobta vissza a bíróság.

Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője az MTI-nek úgy reagált:
véleményük szerint a kordonbontásban részt vevő országgyűlési képviselők nem
követtek el jogsértést, de természetesen állnak a vizsgálat és az eljárások
elé.

Kiemelte: továbbra is fenntartják, hogy az akcióban részt vevő képviselők
lemondanak mentelmi jogukról és tudomásul veszik az eljárás végeredményét.

Mint mondta, a Fidesz álláspontja szerint a kordonbontás egy olyan polgári
engedetlenségi akció volt, amelynek célja egy alkotmánysértő helyzet
helyreállítása
volt.

A rendőrség ugyan 79 képviselő ellen tett feljelentést, a Fidesz szerint
azonban
kb. 110-en vettek részt az akcióban - mondta.

A helyettes szóvivő arról nem tud, hogy a Fidesz a kordonbontásban résztvevő
képviselők listáját átadta volna a
rendőrségnek.
Korábban Szájer József fideszes EP képviselő Gergényi Péter budapesti
rendőrfőkapitánynak írt levelében megnevezte az akcióban résztvevő 5 európai
képviselőt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elfogadhatatlan Szilvásy dönté
  2007-02-28 19:16:04, szerda
 
 
Elfogadhatatlan Szilvásy döntése
2007. február 28. 16:06

Pelczné Gáll Ildikó az MTI-nek nyilatkozva Szilvásy György államtitokra hivatkozó elutasítását elfogadhatatlannak tartotta.

Szilvásy György kancelláriaminiszter államtitokra hivatkozva elutasította a Fidesz kérelmét,
miszerint legyen nyilvános az, hogy a miniszterek támogatták-e a gyermekpornográfiával összefüggő törvénymódosítást az ezzel foglalkozó kormányülésen.

Pelczné Gáll Ildikó az MTI-nek nyilatkozva Szilvásy György államtitokra hivatkozó elutasítását elfogadhatatlannak tartotta.

Komolyan gondolhatja-e a bárki, hogy bármilyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára,
ha nyilvánosságra hozzák, hogy a miniszterek hogyan szavaztak egy nyilvános törvényjavaslat kapcsán egy kormányülésen? - tette fel a kérdést a Pelczné Gáll Ildikó.

A politikus valószínűsítette, hogy miután jogászokkal konzultált, az adatvédelmi biztoshoz fordul az ügyben. Véleménye szerint "hazudnak", amikor államtitokról beszélnek, hiszen - tette fel a kérdés - vajon milyen államérdeket sérthet, ha megtudják ki hogyan foglalt állást ebben a kérdésben.

A Fidesz alelnöke hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy a kormány valamennyi tagja részt vett ennek az "eszement" döntésnek a meghozatalában, és mivel a miniszterelnök terjesztette elő, így "Gyurcsány Ferenc is egyetért a gyermekpornó legalizálásával".
A Büntető törvénykönyv és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés szerint
- amelyet a kormány januárban tárgyalt - nem lenne büntethető, aki 14. életévét betöltött de 18. életévét még be nem töltött személyről annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt.

MTI - fidesz.hu
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 269 
2007.01 2007. Február 2007.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 269 db bejegyzés
e év: 6477 db bejegyzés
Összes: 64001 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1521
  • e Hét: 1521
  • e Hónap: 69002
  • e Év: 2286049
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.