Regisztráció  Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 541 
Újabb euró százmilliók a kormá
  2010-11-30 22:06:40, kedd
 
  Újabb euró százmilliók a kormány zsebébe

Új, 235 millió eurós kölcsönt kap a magyar állam. Mire fel ez a hatalmas hitel, miközben a kormány nem titkolt szándéka, hogy azért számolja fel, illetve terel vissza mindenkit az állami nyugdíj intézethez, mert az így visszakerülő hatalmas tőkealapból kívánja fizeti az irreálisan magas adósságunk törlesztőrészleteit. Hozzátesszük a Horn-kormány alatt bevezetett magánnyugdíj pénztárak ellen a Fidesz akkor, amikor még melegében tehetett volna, semmit sem tett, sőt, asszisztált az egész művelethez.

Nem kívánunk találgatásokba bocsátkozni, sokak számára nyilvánvaló hová folyik el a rengeteg pénz.

Még meg sem kezdődött a Gyurcsány alatt felvett 24 milliárdos, majd további 5 milliárdos hitel törlesztése, újabb 235 millióval gyarapítják az amúgy is visszafizethetetlen adósságot. Meddig lehet ezt folytatni?


Gyártó István - Jövőnk.info
2010. november 30

http://jovonk.info/2010/11/30/ujabb-euro-szazmilliok-kormany-zsebebe
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csatarendbe áll hazánk ellen
  2010-11-30 22:01:46, kedd
 
 
Csatarendbe áll hazánk ellen a bankár világhatalom:
Két hét múlva támadás





Magyarország adósságdinamikája valószínűleg romlott a korábbi feltételezésekhez képest az európai pénzpiacok megnövekedett volatilitása miatt - nyilatkozta az izraeliek tulajdonában lévő Bloomberg hírügynökségnek Kristin Lindow, az izraeliek tulajdonában lévő Moody's New York-i alelnöke.


A hitelminősítő vezető szakértője azt is elmondta, hogy 1-2 héten belül döntést hoznak a magyar államadósság besorolásának felülvizsgálatáról. A felülvizsgálat nem azt jelenti, hogy továbbra is táppénzen maradhat a beteg. Képletesen. vagy dolgozik, vagy éhen hal. Valójában: vagy befekszik a kormány nekik, vagy lezúzzák.

Forrás: hunhir.info






Bogár László: A birodalom visszavág?



A tavaszi választások előtti hónapokban már világosan látszott, hogy a globális hatalmi rendszernek nincs különösebb kifogása a Fidesz soha nem látott arányú győzelme ellen. Ez azért volt különös, mert a globális birodalom minden esetben azt várja el a vele együttműködő lokális uralmi elittől, hogy biztosítsa a birodalom kifosztó szivattyúinak zavartalan működését, és tartsa féken az emiatt mindig lázadozni kész kifosztott bennszülötteket. Logikailag tehát azt kell feltételeznünk, hogy valamilyen hallgatólagos egyezségnek mindenképpen léteznie kellett, mert ahogy 2002-ben és 2006-ban, úgy 2010-ben is minden eszköz rendelkezésére állt a globális hatalmi rendnek ahhoz, hogy ne csak a kétharmadot, de egyáltalán a Fidesz ,,sima" győzelmét is megakadályozza. Hogy a háttérben feltehetőleg már régóta formálódó rejtett, és számunkra egyelőre ismeretlen alku mit tartalmazott, azt nem tudhatjuk, ám az eddig is sejthető volt, hogy a következmények lassan úgyis kirajzolják majd ezeket a tartalmakat. A magánnyugdíjrendszer felszámolása ürügyén keltett most már egyre hisztérikusabb válságörvénylések talán adalékul szolgálhatnak e rejtett alku jobb megértéséhez. Ehhez először is rögzítenünk kell, hogy a birodalmi függések világában a lokális politikai rendszerben a választásokon elért, akár százszázalékos győzelem sem jelenti a hatalom megszerzését. Egy helyi politikai párt csupán az uralmi jogosítványokat szerezheti meg a nyugatias demokrácia politikai mutatványos bódéjának egyre kopottabb, lepusztultabb választási színpadán. Aki a hatalmat birtokolja, az az adott közösség döntő fontosságú lelki, erkölcsi, szellemi, fizikai és anyagi erőforrás-áramlási rendszereit ellenőrzi. Tekintettel arra, hogy az elmúlt harmincöt évben előbb az eladósítással, aztán a privatizációs folyamatokkal teljesen kiszolgáltattuk ezeket a meghatározó értéktereinket a birodalom multinacionális hálózatoknak álcázott kényszerítő-hatalmi rendszerének, így a magyar társadalom újratermelési folyamatainak irányítása is ennek a struktúrának a kezében van. A bankrendszertől az energetikán át a kiskereskedelemig, a távközléstől a biztosítási rendszeren át a médiáig hétköznapi létünk újrateremtésének minden elemét ő ellenőrzi. A választási győzelem csak arra elég, hogy egy párt megszerezze a legfőbb uralmi pozíciókat és jogosítványokat. Ezzel azonban csak arra szerez jogot, hogy ő hajtsa végre és szervezze meg a birodalmi hatalmi rend utasításaiból adódó feladatokat a lokalitás területén. Kétségtelen, hogy ebben van némi szabadsága, és bizonyos körülmények között kezdeményezheti akár a birodalmi szivattyúk szívási intenzitásának apróbb módosítását is, de ennél többre aligha képes.


Az áprilisi választás drámai lényege azonban éppen abban állt, hogy a magyar választók döntő többsége jelezte, hogy kifosztottsága legvégső fiziológiai határához jutott, tehát azt várja az uralomra kerülő elittől, hogy kössön gyökeresen új alkut a globális hatalommal a magyar társadalom alapvető újratermelési folyamatait illetően. Az új kormányt alkotó elitcsoportok talán kaptak is valamilyen halvány ígéretet a birodalomtól, hogy erre az új alkura sor kerülhet. Ám minden jel arra utal, hogy a ,,gazda" nem kívánta/kívánja teljesíteni még az eleve bizonytalan körvonalú és halvány ígéreteit sem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy maga a birodalom is súlyos erőforrás-deficittől szenved, így a választások után brutális és megalázó módon jelezte az új kormánynak, hogy esze ágában sincs enyhíteni a kifosztás eddigi szintjét, sőt az általa egyre inkább sürgetett szerkezeti reformokkal inkább növelni akarja azt.

Ezzel a ,,szerződésszegéssel" azonban a globális hatalom a kölcsönös szerződésszegések beláthatatlanul veszélyes eszkalációját indította el, és most ennek lehetünk tanúi. Bár a három kifosztó szivattyú, az adósságok kamatszivattyúja, a multik profitszivattyúja és a magánpénztárak járulékszivattyúja közül ez utóbbi látszott a ,,legártatlanabbnak", a birodalom azonban láthatólag itt kíván a legbrutálisabban visszavágni. Egyre nyíltabban mozgósítja valamennyi belső kollaboráns osztagát, az MSZ-LMP ,,utó-SZDSZ"-ként működő intim liaisonjától a változatlanul a birodalom zsoldjában uszító médián át Bokros Lajosig, hogy akár polgárháborús fenyegetéssel is, de meghátrálásra kényszerítse a kormányt. Bokros, aki önálló kollaborációs intézményként is értelmezhető, a tőle megszokott fegyelmezetlenséggel már ki is fecsegte a lényeget. ,,Egy óra alatt bedőlhet a forint, és már készítik is Magyarország halálos ítéletét" - jelentette ki a nyilvánosság előtt, és ezzel óvatlanul világossá tette, hogy a ,,birodalmi páncélosok", akárcsak 1956 novemberének első napjaiban, járó motorral várják a parancsot most is. Nem zárható ki persze az sem, ha már 1956-ot hozzuk elő a mai helyzet analógiájaként, hogy a kissé túldimenzionáltnak ható birodalmi megtorlás Orbán Viktor egy közelmúltbeli kijelentésére adott késleltetett válasz is egyben. Orbán Viktor metaforája arról, hogy ,,nyugati zászló alatt hajózunk, de vitorlánkat keleti szél fújja" a birodalom számára nagyjából olyan erejű jelzés volt, mint Nagy Imre bejelentése arról, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből. Akárhogyan is van, a birodalom megleckéztetni készül a szabadságharcát vívó Magyarországot, ezért mindennél fontosabb, hogy mind a kormány, mind a kifosztott többség világosan lássa: erőt, határozottságot kell mutatnunk, mert nincs hová hátrálnunk.

Forrás: Magyar Hírlap

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Alsóbbrendűek
  2010-11-30 21:55:36, kedd
 
  Alsóbbrendűek
E-one 2010.11.30. 11:22

Azért vannak mondatok, amiken az ember nehezen teszi túl magát. Meg olyanok is, amiknek a valódi sötétségét elsőre fel sem fogja igazán, mert egyszerűen tényleg hihetetlen ahhoz, hogy ne azon gondolkozzunk, tényleg nem mi értettünk-e félre valamit. De nem.

Parlament, ma délelőtt, nyugdíjvita: Turi-Kovács Béla szerint indokolt, hogy azokat a nőket támogassa a kormány, akik keményen dolgoztak, nem egyetemen töltöttek el éveket.

Hömm.

Innentől már csak egy kérdés marad nyitva. Mit kellett volna Turi-Kovácsnak mondania, hogy lehetőleg még ennél is mélyebbre ássa el magát?

Hogy az egyetemisták létezése, mint olyan, voltaképpen értelmetlen, és hogy ezek az emberek csak élősködnek a nemzeten?

Hogy a nők genetikailag alkalmatlanok a tanulásra, fakanállal a kezükben a tűzhely mellett a helyük, és örüljenek, ha a férfiak és a kormány együtt néhanapján megengedik nekik, hogy onnan kimozduljanak?

Esetleg a kettőt kombinálva, hogy aki előbb mert nőnek születni és két évtizeddel később egyetemistaként szívni a nemzet vérét, az tekintse magát úgy, mint aki kiiratkozott a nemzettestből, és szégyellje magát, valamint fizessen be 98 százalékos különadót minden jövedelme ÉS kiadása után?

Kíváncsian várjuk, hogyan tovább.


http://gulyas.blog.hu/2010/11/30/alsobbrenduek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A blogokat is fenyegeti a Médi
  2010-11-30 21:36:18, kedd
 
  Lapszemle: A blogokat is fenyegeti a Médiatanács
2010. november 30. 10:32:29


Narancs cenzura alá kerülnek

Kezdő jogsértőknek intő, visszaesőknek vasököl: a nyomtatott sajtót 25 milliós, a tévéket, rádiókat pedig akár százmilliós bírságokkal, sőt elhallgattatással fenyegetheti a Médiahatóság a parlament előtt lévő médiatörvény-tervezet szerint.

Tiszteletben tartja az alkotmányos rendet, az emberi jogokat? Nem sért akár burkoltan kisebbséget vagy bármilyen többséget; személyiségi jogokat? A készülő médiatörvénnyel felturbózott Médiahatóság joga lesz eldönteni, melyik sajtóorgánum tesz, illetve nem tesz eleget az új elvárásoknak.

2011-től a Médiahatóság feladata lesz nemcsak a tévék és rádiók, hanem a nyomtatott lapok és internetes hírportálok felügyelete is. A tervezet a korábbi médiatörvénytől eltérően ,,változatos szankciótípusok alkalmazását teszi lehetővé". Így a jogsértő nyomtatott és online sajtótermékeket 25, illetve 10 millió forintra, a piacon ,,túlsúlyos" tévéket és rádiókat viszont 50, de akár 200 millió forintra is megbüntethetik, sőt el is hallgattathatják.

A büntetéseket ráadásul mindenképpen ki kell majd fizetni, hiszen - mint azt lapunknak Polyák Gábor médiajogász elmondta - ,,a Médiahatóság összes döntése azonnal végrehajtható lesz". Eddig a büntetéseket bíróságon lehetett megtámadni, aminek halasztó hatálya volt (így nem kellett azonnal elsötétíteni a képernyőt, kifizetni a bírságot).Mostantól viszont legfeljebb utólag visszakaphatja pénzét a szolgáltató - feltéve, hogy megéri az ítéletet. (A kezdeti figyelmeztetés után egyre nagyobb bírságokat szabhatnak majd ki, akár sorozatban, így összességében akár százmilliós ,,Mikulás-csomag" is öszszejöhet.) A rádiókra, tévékre kiszabható, legfeljebb tíznapos elhallgattatást ráadásul nem lehet ,,visszacsinálni", ahogy a hatósági nyilvántartásból való törlésüket - mint legsúlyosabb szankciót - is csak bajosan; ez ugyanis a médium megszüntetését jelenti.

A hírportálok esetében a szankciókat úgy próbálják betartatni, hogy az internetszolgáltatót is köteleznék - akár a jogsértőnek ítélt portál leállítására.

Az országos napilapokat, online hírsite-okat maximum 25 millió, a hetilapokat tízmillió forintra büntethetik, a jelentős piaci részesedéssel rendelkező rádiókat, tévéket akár 200 millióra, a kisebbeket 50 millióra. A legmagasabb büntetést azok a ,,túlsúlyos" szolgáltatók kaphatják, amelyek egy vagy két médiapiaci szegmenesben túl nagy részesedéssel (vagy eléréssel) rendelkeznek, és nem csökkentik fél éven belül a kívánatos szint alá. Enyhébb büntetésre számíthat az a médium, amely nem tesz eleget a médiahatóság adatszolgáltatási kérelmeinek, vagy akadályozza a hatósági eljárást.

Médiajogászok szerint éppen ez a szinte parttalan felhatalmazás jelenti a legnagyobb problémát: nem tisztázott, mi minősül enyhe és súlyos jogsértésnek - ezt minden esetben a Médiahatóság döntheti el saját szempontjai szerint.

Elfogadása esetén a Médiahatóság olyan széles felhatalmazást kap, amilyenről médiajogászok szerint tőlünk keletebbre is csak álmodozhatnak. ,,Tőlünk nyugatra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy hatósági felügyelet alá kerüljenek a hírportálok, viszont a volt szovjet tagköztársaságok többségében bevett dolog" - mondta a Hírszerzőnek Bayer Judit médiajogász.

- Ilyen mértékű hatósági kontrollra nincs nyugati példa - mondta Polyák Gábor. Eddig bárki, aki úgy érezte, hogy megsértették a jogait valamely médiumban, bíróságtól kérhetett jogorvoslatot. Mostantól viszont nem is kell hogy az érintett érezzen sérelmesnek egy róla megjelent állítást - elég, ha a Médiahatóság annak érzi. Ezzel pedig ,,újabb durva fenyegetést iktatnak be a rendszerbe", hiszen egy újság esetében 25 millió forintos bírság komoly érvágás lehet.

Az újságokra ugyan nem vonatkozik a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége, sem az, hogy a híreket és véleményeket nem keverheti (ez ,,csak" médiaszolgáltatókra vonatkozik), de az, hogy a közerkölcsöt, alkotmányosságot, emberi jogokat és hasonló parttalan elvárásokat teljesít-e, azt bizony a hatóság döntheti majd el.

Az általános - valamennyi médiumtípusra vonatkozó - tiltólistán szerepel a ,,személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltése, nyílt vagy burkolt megsértése, kirekesztése; a magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértése is".

A készülő médiatörvény alapján új nyilvántartást állítanak fel, de a médiumokat, illetve kiadókat a kötelező regisztráció után is kiterjedt, folyamatos, illetve egyedi adatközlésre kötelezhetik - még üzleti titkaikat is megismerheti a Médiahatóság. Ez azt jelenti, hogy ha egy lapban valamenyik tiltalom alá eső tartalom jelenik meg, és a Médiahatóság eljárást indít, akkor akár az újságíró jegyzeteit is lefénymásolhatja - különben jön a 25 millióig terjedő bírság.

A törvénycsomag másik újítása, hogy a szerkesztett blogokra is kiterjed, bár ez médiajogászok szerint értelmezés kérdése: elméletileg, ha ketten szerkesztenek egy blogot, és azon híreket is közölnek, akkor bizony számon lehet majd kérni rajtuk is a szabályokat, ellenkező esetben legfeljebb tízmilliós bírsággal számolhatnak, ami egy blog esetében egyenlő lehet a megszüntetéssel.

Hunhír.info - népszabadság

Forrás: hunhir.info

http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=73911
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Zsidó aranykor a Monarchiában
  2010-11-30 21:16:56, kedd
 
  2010-11-30. 09:36
Zsidó aranykor a Monarchiában a kiegyezéstől az első világháborúig

1. Gazdasági hegemónia és a politikai antiszemitizmus kezdetei

"Testvéreink! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elegendő anyagi eszközötök, a párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog benneteket. Erre a célra a szövetségünk máris gyűjtéseket rendez, és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és magyarországi területeket a galíciaiak és magyarok kezéből kiragadjátok, és hogy azok kizárólag zsidó kézre kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak, s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek".
(Az Alliance Israelitée felhívása, megjelent a Russischen Invaliden 1910. december 30-ai számában)


Istóczy Győző, az Antiszemita Párt alapítójaA magyarországi zsidókérdésről írott tanulmányom első részében 1867-ig vázoltam fel a Kárpát-medencei zsidóság sorsának, a magyar-zsidó együttélés alakulásának gazdasági, politikai, jogi kulturális kérdéskörét. Miként a reformkori politikai nagyságaink országgyűlési felszólalásaiból, illetve írott műveiből vett idézetek is bizonyítják, alapvetően a honosítás, másfelől a polgári jogegyenlőség megteremtése kapcsán merült fel a zsidókérdés, hangsúlyosan az 1830-40-es évektől. A magyarországi zsidósággal kapcsolatban háromféle markáns álláspont alakult ki a reformkori politikai elitben.
Az első az optimista emancipációs, a második a pesszimista-fenntartásos egyenjogúsító, a harmadik pedig az antiemancipációs irányzat volt. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy az alsótáblán inkább az első, a felsőtáblán nagyrészt a második, míg a városokban jórészt a harmadik álláspont uralkodott. A fő problémát már ekkoriban is az jelentette, hogy a zsidóság népként vagy vallásként definiálandó entitás-e a magyarországi társadalomban. Kossuth a Pesti Hírlapban azt állította, hogy "Mózes vallása nemcsak vallás, hanem egyszersmind politikai organizmus is. Mózes vallása státus alkotmány, valóságos országlási rendszer, mégpedig teokráciai országlási rendszer". Kossuth végkövetkeztetése az, hogy ő nem tudja, a zsidóság nép-e vagy sem, tehát jelentsék ki ők maguk, hogy nem alkotnak önálló népet, vagy, ha azt alkotnak, akkor bizonyos reformok útján szűnjenek meg azok lenni. A kiegyezés évében végül az optimista emancipációs elképzelés diadalmaskodott, amely a hazai nemzeti szabadelvűség azon alapgondolatából - s egyben téveszméjéből - következett, mely szerint a haladás és polgárosodás egyetemes törvényszerűségei végül is győzedelmeskednek, azaz a hazai zsidó közösség - akárcsak a román, szlovák, szerb és más nemzetiségek is - különösebb gond és probléma nélkül integrálódik és asszimilálódik a magyar társadalomba.
A második, pesszimista emancipációs koncepciót legkarakteresebben Széchenyi István fogalmazta meg híres, a felsőtábla 1844. október 1-jei ülésén elmondott - általam korában idézett - beszédében. Széchenyi másutt azt is kifejtette, hogy a nyelvcserét nem tekinti az asszimiláció elégséges feltételének, hiszen "a nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívnek, és ekképp a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is, korántsem magyar még".
Az antiemancipációs nézetrendszert a reformkorban még elhanyagolható kisebbség vallotta csupán, szószólói főként a rendi polgárság soraiból kerültek ki, ez az irányzat az 1870-es évek második felében fog majd megerősödni. Komlóssy László, Debrecen város követe így érvelt az emancipációs törekvések ellen az 1843-1844. évi országgyűlésen: "Ők magokat (ti. a zsidók), vallásos hiedelmöknél fogva, legyenek bármely szabadságban, rabszolgáknak képzelik, mert nekik vallásuk egyszersmind polgári törvényeik. És valahányszor a polgári társaság törvényei Mózes törvényeivel összeütköznek, nincs erő, nincs hatalom, mely őket ettől elszakaszthassa. Ők monarchiát vagy arisztokráciát nem ismerhetnek el, mert általánosan teokraták". A debreceni követ számára mindebből az következik, hogy a zsidók számára nincs fontosabb, mint az elpusztult Izrael helyreállítása, továbbá a zsidók a diaszpórában (tehát Magyarországon is - L. Zs.) minden nem zsidót ellenségnek tekintenek.
A kiegyezés után tehát alapvetően a filoszemita, asszimilációs koncepció érvényesült, a magyar politikai elit úgy vélekedett, hogy a jogi egyenlőség kinyilvánítása (1867), tehát az emancipáció, majd később (1895) a vallási egyenjogúsítás, a recepció az ügyet végleg megoldotta, a beolvadás és az integráció így rövidesen befejeződik. Ez a felfogás a későbbiekben nem igazolódott. A dualizmus kora úgy köszöntött hazánkra, hogy a gazdaságnak csak a talapzata, azaz a mezőgazdaság volt magyar kézben, a termények feldolgozása, a kereskedelem már zsidó érdekeltségbe került, amiben része volt az úri, nemesi rend vállalkozásoktól idegenkedő mentalitásának is, hiszen az egykori kiváltságosak továbbra is ragaszkodtak az úri pályákhoz. A tönkrement dzsentri - e történelmi osztály pusztulásához persze hozzájárult a zsidó uzsoratőkések tevékenysége is - a városokba költözött, s ott az állami, megyei, továbbá a városi adminisztráció állásait foglalta el, az ipari termelés, közlekedés, kereskedelem, valamint a pénz- és hitelszféra a zsidó tőkések kezébe került. Szekfű Gyula megállapítása szerint a magyarországi kapitalizmusnak a zsidóság sokkal inkább volt hordozója, mint más államokban, noha ez mindenütt megfigyelhető, miként azt a német történész és szociológus, Werner Sombart "Die Juden und das moderne Wirtschaftsleben" (A zsidók és a modern gazdasági élet) című munkájában tudományos igénnyel megfogalmazta. Elgondolkodtató - sok egyéb megállapítás mellett - a német tudósnak a kapitalista vagyon keresztények és zsidók közötti megoszlásáról szóló közlése, miszerint még ott is, ahol a zsidók szegények, hatszor gazdagabbak a keresztényeknél.
A kapitalizmus korszaka változást hozott a zsidóság földrajzi elhelyezkedésében is a megelőző, rendi korszak viszonyaihoz képest. A feudális gazdasági rendszerben a zsidók a a kereskedelem falusi központjaiban, a nagybirtokok székhelyein laktak, és e helyekre gyűjtötték össze a nyersterményeket, majd innen szállították a felvevőpiacra őket. 1867 után a gazdasági élet súlypontjai a városokba kerültek, a tőkés gazdasági modell a maga bankjaival, cégeivel, részvénytársaságaival a modern nagyvárosokban épült ki, így a zsidóság is az erősen urbanizált településeken összpontosult leginkább. Ezt szemléltetik a korabeli demográfiai és statisztikai adatok is. Míg a későbbi, jelentős gazdasági centrumokban még a Bach-korszakban is viszonylag kevés zsidót találunk, addig a századfordulóra a városok többségében akár 10-30%-ot is elérte a számarányuk. Általánosan jellemző trend ellenben, hogy a vármegyékben - kivéve a galíciai bevándorlók mind földrajzi, mind kronológiai értelemben vett első számú célállomását, Északkelet-Magyarországot az ottani 10-18% közötti rátájával - általában 1-5% között mozgott a számarányuk. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint néhány jelentős városunkban a zsidóság össznépességen belüli hányadát jelző demográfiai mutatók a következők: Nagyvárad: 25,8%, Arad: 11,4%, Temesvár: 12,2%, Szatmár: 20%, Beregszász: 28%, Munkács: 45%, végül a főváros, Budapest: 23,4 %.
A dualizmuskori magyar kormányok liberális politikai filozófiája szerint a zsidóság nem tekinthető külön nemzetnek, hanem kizárólag vallásnak. Az 1870-es években azonban - a gazdasági térhódítás, illetve az 1873. évi nagy tőzsdekrachot követő európai válság nyomán - megjelent hazánkban a modern antiszemitizmus is, amelynek első hazai képviselője és ideológiai megalapozója, "Magyarország Kasszandrája", Istóczy Győző volt. Istóczy életműve kettős hatást gyakorolt a magyar közéletre: politikait és szellemit. Politikai szempontból élete fő műve, az Országos Antiszemita Párt nem bizonyult hosszú életűnek, hiszen csak epizódszerepet játszott a magyar politikatörténetben. Szellemi hatása, kisugárzása azonban igen jelentős volt, hiszen a későbbiekben gyakran ismételt és hangoztatott antiszemita tételeket, illetve érveket ő formálta antiszemita ideológiai rendszerré. Istóczy beköszöntő, antiszemita szűzbeszédét 1875. április 8-án mondta el az Országgyűlésben. Ebben egyebek mellett ezt állította:

"A zsidóság, amely öntelten a civilizált társadalom erjesztő kovászának szereti tartani és nevezni magát (....), képezi tehát a többi elemekkel szemben minden téren ama támadó elemet, amelynek pusztító árja a korszellem és az emancipáció által lerombolt gát elenyészte óta a részéről felhasznált, általa lehetőleg szított antagonizmusban lévő ezer, meg ezerféle nemcsak ellentétes, de sőt ellenséges érdekek által megosztott nem zsidó társadalom terén feltartóztathatatlanul halad előre; - amely támadó elem a szüntelen financiális zavarokkal sínylődő államok protektorátusának megszervezésével a kormányok politikáját saját érdekében tetszése szerint irányozza, s amely így nem valami távoli jövőben a beláthatatlan kimenetelű társadalmi és állami katasztrófák előidézésével fenyeget".

A legnevezetesebb parlamenti beszédére azonban 1878. június 24-én került sor "A zsidó államnak Palesztinába való visszaállítása" tárgyában. Ebben Istóczy történelmi igazságszolgáltatást követel a zsidóság számára, hogy "annak hőn szeretett eredeti hazája, Palesztina kellőleg megnagyobbítva, akár a magas porta szuverenitása, avagy szuverenitása alatt autonóm tartományként, akár pedig önálló zsidó államként visszaállíttassék, s ekképp a jelenlegi széjjeledettségben az európai nemzetek haladását gátló és a keresztény civilizációt veszélyeztető zsidó nép önmagának visszaadva, saját nemzeti kormány és nemzeti institúticiók jótéteményei mellett, rokon semita törzsek közepette, az erőben lehanyatlott és visszamaradt Keleten mint egy életerős, hatalmas új elem a civilizációnak hathatós tényezőjévé válhasson". Továbbá azt is kifejtette, hogy az asszimilálódni képtelen zsidók vándoroljanak ki Palesztinába, az itt maradók viszont olvadjanak be, de "szűnjenek meg államot képezni az államban, hagyjanak fel véglegesen minden támadási tervekkel ellenünkben, hagyjanak fel minden kizárólagos uralmi ábrándokkal, hagyjanak fel a kiirtási politikával, fogadják el minden tartalék gondolat nélkül szokásainkat, béküljenek ki őszintén a keresztény civilizációval, asszimilálódjanak velünk, olvadjanak belénk, s legyenek velünk egy test, egy lélek, egy és ugyanazon ember". E beszédére később (A Magyar Antiszemita Párt megsemmisítése s ennek következményei Bp. 1906 című művében) úgy emlékezett vissza, mint amely "az elhatározó lökést megadta a cionista szervezkedésre". Visszaemlékezéseiben még ennél is tovább menve, magukat nem zsidó cionistákként jellemezte. Istóczy számára azért (is) volt annyira fontos a zsidókérdés, mert nemesi származású lévén mindenekelőtt a hagyományos Magyarország megszűnésétől félt. Véleménye szerint a zsidók szervezkedésének célja, hogy megtörjék a magyarság uralmát a Kárpát-medencében, s bár "agyonütni ugyan nem ütnek agyon bennünket, de elvonják előlünk az éltető levegőt, a világosságot, szóval elvonják előlünk a megélhetés módjait" - vonta le a konklúziót Istóczy. A zsidóság 1867 utáni magyarországi sikertörténetét látva Kárpát-medencei térfoglalásról beszélt, s attól tartott, hogy a zsidók Magyarországból Új-Palesztinát hoznak létre, amelyben az őshonos magyarok másodrendű, ellenben a jövevények elsőrendű állampolgárokká lépnek elő. Az eddig mondottakból logikusan következik, hogy Istóczy kétségbe vonta a magyar liberális és a zsidó politikai-szellemi elit által evidenciaként elfogadott tétel leglényegesebb pontját, nevezetesen azt, hogy a hazai zsidók olyan magyarok, akiknek csak a vallása tér el a többség vallásától. Ugyanakkor megkérdőjelezte a koncepció másik pontját is, miszerint az asszimiláció lehetséges, sőt, szükségszerű történelmi folyamat. (Bár ennek lehetőségét sem zárta ki teljesen, legalábbis elméletileg). A zsidóság beolvasztására kiötlött eszme nem más, mint "egy naiv desiderium (óhaj - L.Zs.) vagy nevetséges utópia" - ez Istóczy pesszimista emancipációs nézetrendszerének egyik tételmondata.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, miszerint a pánjudaizmussal szemben létkérdés a magyarság önvédelmi harca. Úgy látta, hogy a zsidóság kettős taktikát alkalmaz a keresztényekkel szemben politikai és uralmi síkon. Egyfelől a zsidóság a legzártabb, arisztokratikus kaszt, melyet az ótestamentumi időkre visszanyúló kiválasztottság-tudat jellemez, másfelől viszont kifelé, a leigázottak irányába a demokrácia és az egalitarizmus eszméit népszerűsíti. Vagyis a saját közösségen belül egy hierarchikus elvet érvényesít, kifelé viszont, a befogadó társadalom tagjaira vonatkoztatva ellenzi az arisztokratikus rendet, mindenütt az egalitárius, tradícióromboló törekvések fő szószólója. A demokrácia Istóczy meggyőződése szerint "millió, összefüggés nélküli darabokra" forgácsolja szét a társadalmat, amely ennek következtében nem tud védekezni a zsidóság jól szervezett, arisztokratikus elven felépülő zárt rohamcsapatainak támadásával szemben.
A magyar politikai antiszemitizmus programadója nagy figyelmet fordított a zsidók által elkövetett bűnöknek a közéleti fórumokon történő hangsúlyozására is. 1882. február 18-ai országgyűlési beszédében mintegy csokorba gyűjtve meglehetősen hosszasan sorolta föl ezeket:

"Az uzsora s a maszlagos, nadragulyás és vitriolos pálinkamérés; a fukszinos bor és homokos liszt; mindennemű és fajtájú csalások és hamis bukások; a hamis mérlegek és a népfosztogatás; az iszákosság terjesztése, és döglött marha húsának kimérése. Többen mulattatónak találják ezeket, pedig akiken ezen üzelmek elkövettetnek, azokra nézve igen szomorú kimenetelűek szoktak lenni; fehérrabszolga-kereskedés s népdemoralizáció, és korrupció, hivatalnokok megvesztegetése és a Talmud alapján hamis eskü; hamis tanúskodás és hamis tanúk toborzása; orgazdaság és talmi aranynak valódi arany helyett árulása; jól bebiztosított termények és épületek felgyújtása és biztosítási ügynöki üzelmek; ratenbrief-üzelem és tantus pénzeknek körmöci aranyok helyett kiadása, váltóhamisítás és Amerikába szökések; a katonáskodás alól való kibúvások s állami jövedékcsonkítások; kasza-kapától való irtózás s a kereskedelem monopolizálása; licitációkon való összejátszások és különféle sápok; kifizetett adósleveleknek vissza nem adása és kifizetett adósságok újra való követelése és behajtása; kereszténységgúnyolás és kultúrkampfosodás; a keresztény felekezeteknek s a nemzetiségeknek egymás ellen heccelése; ármányok és intrikák, zsidó bosszúállás, börzejáték és plutokrácia, közvéleménygyártás és revolverzsurnalisztika, népbolondító frázisok és népnyomor, gründerség és likvidáció, szindikátusok és prospektek, svindli és krach stb., stb. (...) Azt mondják, hogy a jogegyenlőség korszakát éljük, s hogy a törvények a zsidókra is szólnának. Sok esetben igenis szólnának, a teóriában, de a gyakorlatban másképp áll a dolog. Azon nem zsidók, akik valamely zsidóval, s legyen az bár a legutolsó rongyszedő zsidó, egyszer életükben kikötöttek, legyenek ezen nem zsidók akár magánszemélyek, akár közhivatalnokok, míg csak élnek, megemlegetik azt a pillanatot, amelyben erre a boldogtalan lépésre elhatározták magukat. Mert hát minden egyes zsidó háta mögött ott áll az illető városnak vagy vidéknek, s ha kell, az egész országnak, s ha ez sem elég, az egész világnak a zsidósága, pénzükkel, befolyásukkal, sajtójukkal. A zsidók szolidaritásban állnak egymással, egy mindnyájáért, s mindnyájan egyért..."

Istóczy valóban egyfajta Kasszandraként látta azt, hogy mit fog eredményezni a korlátok nélküli szabad versenyes kapitalizmus "laissez faire laissez passer" (hadd menjen minden a maga útján) liberális dogmája. Éppen ezért követelte programjában, hogy az állam törvényileg szabályozza a gazdaság szereplőinek tevékenységét, illetve a piac működésének korlátait. Különösen veszélyesnek tartotta a jövőre nézve, hogy az ingó tőke felszabadult minden jogi és morális korlátozás alól, mi több, előjogokban részesült, ennek köszönhetően mobilizálta és uralma alá vonta a földbirtokot is, melynek következtében a nemesi közép- és kisbirtokos osztály ősei örökségétől egyszerű pénzpiaci és hitelezési machinációval megfosztatott.
A zsidóság gazdasági térfoglalásának, s a nemesi birtokok idegen kézre kerülésének problémáját Istóczy kortársai is felmérték, és veszélyét jól érzékelték. Bernát István, kiváló közgazdász, jogász, agrár- és oktatáspolitikus, aki a Hangya szövetkezeti mozgalom egyik életre hívója és alapítója volt, a magyar gazdák, valamint a birtokos középosztály talpra állítását tekintette közéleti szerepvállalása legfőbb értelmének. Kiváló munkájában, a "Zálogba tett Magyarország" (1895) című politikai tanulmánykötetében majd utóbb a "Zsidók a gazdasági életben" (Bp. 1933) címszó alatt megjelent monográfiájában részletesen taglalja az említett kérdéskört.

"Míg az 1870-es esztendőkben 6, 5 millió katasztrális hold volt a magyar középbirtok összes területe, negyed század múltán már csak 3, 9 millió katasztrális hold volt a magyar középbirtokosságé. (Ez pontosan 40 %-os vagyonvesztést jelent - L. Zs.) ... Ország szerte merészen tombolt a hiteluzsora. A középbirtokosság földjének mozgósítása után a kisbirtokos osztálynak szegezte tőrét az uzsorásodó spekuláció. (...) Aminthogy a kúriákból kipusztultak a magyar urak, éppúgy kezdtek hajléktalanná válni egykori jobbágyaik is. (...) Az uzsora s a kereskedelmi leleményesség ellen védhette volna ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki mert gondolni erre az >>állami beavatkozásra<< a közgazdasági liberalizmus mézesheteiben?! (...) A falu, mely 1848-ban felszabadult a jobbágyság alól, az utolsó támaszát is elvesztette a földesúrban, mert az uzsora rabja lett. (...) A középbirtokos osztály már csak roncsaiban élt. (...) A falu elvesztette természetes vezető rétegét. A falvak értelmisége, a tanítók és a lelkészek hada tájékozatlan volt, még nem ismerte fel azt a hivatását, amely a népjóléti munka terén várt reá".

A döbbenetes statisztikai adatok a magyar etnikum rohamos gazdasági élettérvesztéséről vég nélkül folytathatók tovább. Az 1875-1887 közötti időszakban 210.594 végrehajtás útján történő földtulajdonjog-változást jegyeztek be Magyarországon. Végzetes eladósodás következtében ugyanebben az időszakban 808.295 birtokot adtak el a - túlnyomó többségében magyar nemzetiségű - tulajdonosaik. A foglalók és a vevők javarészt zsidó származású tőkés-spekulánsok voltak. Nem volt jobb a helyzet az egyházi birtokokat illetően sem. 1900 táján a 2 millió 700 ezer holdat kitevő egyházi nagybirtok jelentős része zsidó bérlők kezén volt. A Hartsteinok, Orensteinok 5-10 ezer holdas bérleményeket birtokoltak a hazai egyházi latifundiumokból, kíméletlenül kiuzsorázva a szerencsétlen kisbérlőket és parasztokat.
Az 1867-et követő évtizedek tőkés konjunktúrájának eredménye az lett, hogy részint történelmi, nemzetkarakterológiai és mentalitásbeli okokból, részint pedig történelmi osztályaink tehetetlensége, a kor kihívásaira adekvát választ adni képtelen reagálása folytán a gazdasági kulcspozíciók csaknem kizárólag zsidó nagytőkések kezébe kerültek. S ez volt a dualista korszak legfontosabb gazdaság- és társadalomtörténeti fejleménye. A liberalizmus ideológiáját alkalmazó államokat ugyanis - akárcsak napjainkban - nem a parlamentekből és a minisztériumokból irányítják. A lényegi döntéseket a pénz, valamint az információs hatalom igazi birtokosai hozzák, akik többnyire a kulisszák mögé rejtőzve, a legritkábban lépnek csak ki a közéleti nyilvánosság legfőbb fórumaira. Tehát a liberális kormányok hatalmas önellentmondásba keveredve az általuk vallott politikai eszmerendszerrel, kizárólag csak olyan stratégiai döntéseket hozhatnak, amelyek a kulcspozíciókat birtokló elit javát és gyarapodását szolgálják, valamint előmozdítják további hathatós - akár a társadalmi többség kárára történő - érdekérvényesítésüket. Miként az 1867 utáni Magyarországon történt a kaftán és a díszmagyar frigyének tető alá hozásával.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info

(Folytatása következik.)

http://kuruc.info/r/9/70202/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nemcsak Alföldit, TGM-et is a
  2010-11-30 21:06:47, kedd
 
  Nemcsak Alföldit, TGM-et is a helyén hagyja a Nagy Áprilisi Forradalom
2010. november 30. 12:28:53

Tamás Gáspár Miklós nyugdíjazása nem került szóba - jelentette be az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.


Eredményes volt a hisztikampány: ezek után szó sem lehet a nyugdíjazásáról


Tamás Gáspár Miklósnak eddig senki nem mondta, hogy nyugdíjazzák, ő a saját félelmét tematizálta - mondta az M1 Ma reggel című műsorában Boros János, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója. Hozzátette azt is: bár TGM a napokban töltötte be 62. életévét, teljes joggal merülhetne fel a nyugdíjazása, de ő még nem közölt semmilyen erre vonatkozó hírt vele.

A kinevezésével kapcsolatban Boros János azt mondta: visszautasít minden politikai vádat, s hozzátette azt is: az intézetben zajló elbocsátások "súlyosan alulteljesítő munkatársakat" érintettek.

(MTI nyomán)



Korábban írtuk: Szabadulnak TGM-től

Forrás: kuruc.info

http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=2&AID=0&Direkt=73917
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nap hülyéje
  2010-11-30 20:36:13, kedd
 
  A nap hülyéje

Egy kisboltban dolgozom. A múltkor egy vevő a pulton felejtette a mobilját. Megnéztem rajta a címlistát, és felhívtam a Mama feliratnál jelzett telefonszámot. Elmondtam a hölgynek, hogy a fia telefonja nálunk van.
- Azonnal intézkedem - válaszolt a Mama.
Kis idő múlva megcsörrent a mobil, felvettem: - Halló? - Kisfiam, a kisboltból telefonáltak, hogy náluk van a mobilod, menj érte!
 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Újabb szánalmas parlamenti szí
  2010-11-30 20:17:19, kedd
 
  Újabb szánalmas parlamenti színjáték

A baloldali lapok már tegnapelőtt hirdették a nagy összecsapást, vagyis hogy Elqró kérdést tesz fel az Országgyűlésben OV-nak, akinek most már a vonatkozó jogszabályok értelmében mindenképpen válaszolnia kell. ,,Orbán felelni fog" - ilyen és hasonló címmel jelentek meg az előzetesek, amik rendre hatalmas összetűzést vizionáltak.

A fellépők pedig természetesen megfeleltek az elvárásoknak annak, amit a média sugallt. Mind OV, mind Elqró előre megírt szöveggel készült az eseményre. Gyurcsány annyira fel volt vértezve okossággal, hogy a röpke kétperces mondandóját A/4-es papírlapokra írogatta fel, de hogy még véletlenül se tévesszen, egy-egy lapon három mondatnál több nem nagyon szerepelt. Ha jól számoltam összesen 9 darab papíron fért el a szokásos és unalomig ismert, cirka 25 mondatos szoci közhelygyűjtemény.

A semmitmondó érvek és kérdések sora után, a ,,legszebb" a beszéd vége volt, amikor megkérdezte OV-t, hogy "Miniszterelnök úr, miért fél saját népétől?" Ekkor megvallom őszintén, hangosan felröhögtem, és egy nem nagyon ideidézhető mondatot is sikerült megfogalmaznom...

Ennek az embernek egyszerűen nincs bőr az arcán. Gondolom, még mindenki emlékszik a kordonhegyekre, a lezárt utcákra, a mesterlövészekre a házak tetején és az In-Kal terrorra, amikor elvették a cumisüveget a kordonbejáratnál a gyerekét babakocsiban tologató anyukától. És ez az ember fel mer tenni egy ilyen kérdést...

OV válaszbeszéde során teljesen levegőnek nézte Elqrót, majd ő is elpuffogtatta a szokásos szófordulatokat, mint a ,,megértem, hogy az MSZP egyes képviselőinek komoly problémát jelent a félelem, amit úgy hívnak, az elszámoltatástól való félelem." Majd legvégül, viszontválaszában közölte: "Tisztesség ügyében nem kérünk kioktatást az MSZP-től", amit a Gyurcsány mellett ülő apparatcsik, Molnár Csaba csak úgy értékelt: ,,Ez kemény volt".

http://www.youtube.com/watch?v=7uqGuWzK5EQ&feature=player_embedded



És a nagy vita cirka 7 perc alatt be is fejeződött. Kenyér és cirkusz kell a népnek - mondták anno a rómaiak, és majd mindenki ellesz a fenekén. Mára ebből már a cirkusz, a vakítás egyre jobban megy, kenyérből pedig egyre kevesebb jut. De a népek még elvannak. A cirkusz zajlik, a tömegek tapsolnak. Elég csak beleolvasni egy-egy fórumba, elég csak belenézni egy-egy kommentlistába. A narancsok az egekig emelik OV-t, az elvtársak pedig Gyurcsány tegnapi hőstettéről beszélnek.

Közben pedig fel sem tűnik nekik, hogy megint át lettek verve, hogy ez nem egy parázs vita volt, hanem egy aljas kis színjáték, amit mint egy gumicsontot lehet még rágcsálni hetekig, de közben semmi, de semmi nem történik. Ha OV komolyan gondolná az elszámoltatást, Elqró már rég börtönben ülne. És börtönben ülne mindenki, akik eladták, és szégyenteljesen lezüllesztették ezt az országot. Ehelyett azonban csak a duma megy, az ígérgetés, meg az ilyen semmitmondó, hatalmas média felhajtással beharangozott és tálalt látszatviták.

A háttérben, a színfalak mögött pedig harsány kacaj mellett megy az összekacsintás: na, ezzel megint ellesznek egy darabig...




névtelen, diplomás nagyi :
2010. november 30. 3:42

szinvonal alatti volt ez az egész komédia, mindkét részről.Legfőképpen O.V részéről.Most valóban kezében a varázspálca. Ha Gy.F. bűnös és bizonyítható, két zsarunak rabláncon kellett volna most, ott látványosan elvezetni! De hát...nem ez történt : tehát nem bűnös...!? O.V. Mióta az eszemet tudom Neked szurkoltam. Családunkból, baráti rokoni környezetünkből tucatnyi diplomás elpályázott nyugatra, az elmúlt 8 év alatt. Maradásra intettem Őket,s most kiderült nekik volt igazuk. Semmi, de semmi nem fog változni!!! Most, hogyan küldjem el nekik, ezt a dicstelen szereplésedet, O.V.???

http://radicalpuzzle.blogspot.com/2010/11/ujabb-szanalmas-parlamenti-szinjatek.ht ml
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A léted a tét!
  2010-11-30 20:04:54, kedd
 
  2010. november 29., hétfő

A léted a tét!

Pusztán szociológiai esettanulmány készítése végett kezdtem el mostanában újra televíziót nézni. Még régebben ugyanis, egyfajta állandó undor-érzettől vezéreltetve, elfordultam a televíziótól. Kezdődött ez a jelenség nálam a szórakoztatónak szánt műsorokkal. Valahogy nem éreztem viccesnek sosem, ahogy például, egy Sas nevű zsidó bohóc gúnyolja a magyar parasztot, meg azt sem, hogy hét szemita vadászgörény osztja az észt egy asztal körül szombat esténként. (Hahó, nem kellene "ezeknek", "olyankor" pihenniük? Ámbár igaz, ha emlékeim nem csalnak, a "műsor"-nak sem nevezhető moslék felvétele péntek délutánonként volt.) Szóval, ezekre nem igazán voltam vevő.

De észrevettem, hogy a folyamat bennem nem állt meg. Ezek után a híradások következtek, azokról szoktam le - egy ideig sokáig megnéztem még ezeket, azt hazudván magamnak, hogy legalább képben leszek a hazai történésekkel. Na persze, mondanom sem kell, hogy ezeknek a hírműsoroknak a valósághoz semmi, de semmi közük nincs. Na persze, a komolyabb hírforrásokat készítő csatornák ugyan beszámolnak a nézőnek, hogy melyik politikus mikor, mit és hogyan böffentett, de nem adnak - nem is adhatnak! - számot az informális történésekről. AZT nem engedik már meg nekik, sem nekünk. Még véletlenül belelátnánk a paklijukba, a szennyes kis ügyeikbe, s levonnánk valamiféle következtetést... A valóság folyamatait sokkal inkább a gazdasági jellegű napilapokból lehet leszűrni, melyet a valódi, titkos világelit kiszolgálóinak készítenek - igazából a teljes képet persze ott sem kaphatod meg, ám a figyelő elme az ott olvasottakból némely dolgot talán még kikövetkeztethet. Persze, a Páholy(ok) dolgairól ők sem számolnak be. Az csak a sátán ölebeire vonatkozik - a zsinagógába járók bizonyára minden valódi történésről kiválóan értesülnek.

Na de például, lehet-e egyáltalán híradónak (vö. hír + adás!) nevezni a kereskedelmi médiumok szenny és bulvármocskát, a sötét és gonosz energiák ilyetén áradatát? Nézzünk csak meg figyelmesen pl. egy Tv2 íradót! A műsort többnyire a halálos balesetek számával kezdik, talán üzenetképpen a magyar nép számára. (Minél többen fordulunk fel, annál jobb nekik!) Majd következik vagy egy postarablás, vagy egy nemi erőszak, vagy egy (olykor papok által elkövetett) gyermekmegrontás, zárásként meg mondjuk egy autóbusz-szerencsétlenség. S ha nem találnak itthon csámcsognivalót, úgy beszámolnak arról, milyen katasztrófa történt Timbuktuban, és hogyan vitte el a tájfun meg a hurrikán derék amerikai polgárok feje fölül a házat.

Érted, ugye, magyar? Csak negatív, negatív és negatív hírrrel bombázzák a tudatodat. Óráról órára, napról napra. (Azután persze azt is az arcodba prüszkölik, milyen önpusztító vagy és mennyire pesszimista.) Bemondják, hogy hány ember halt meg közlekedési balesetben - mert ez ám a hír! - de nem mondják meg, hány egészséges MAGYAR kisgyermek született aznap! Ez nem híradó, nem tájékoztatás, hanem a Sátán zsinagógája!!!

A negatív hírrel való szőnyegbombázás persze az egész hazai média sajátja, s célja a magyar nép elpusztítása, tudati megsemmisítése. Ne gondoljuk ám, hogy ez véletlen! Véletlen a fenét! Nagyon is tervszerű, olyan tervszerű, melyet csak egy, hazánkba ágyazott idegen hadsereg képes kigondolni a lelkek demoralizálására, megsemmisítésére, megrontására. Ez a zsidó áfium, kedves testvéreim! Nyomtatva, képernyőkön keresztül és online egyaránt - csak neked, kedves néző!

És ez pontos kifejezés. Ízlelgesd: "Csak neked"! Persze, csak ha hajlandó vagy részt venni benne, mondjuk sms-ezgetve szavazni. Nesze neked, magyar, itt a Nagybetűs Demokrácia- ezúttal kicsiben: emelt díjas hívásoddal élteted és gazdagítod rabtartóidat! Cserébe? Ők "meghallgatják" a TE véleményedet (csupa nagybetűvel, hiszen "mindannyian egyéniségek vagyunk"!) - feltéve persze, ha nem vagy "túl" szélsőséges, és ha a "radikalizmusod" nem terjed tovább annál, hogy Gyurcsány takarodj. Ha az igazságról - óh borzalom, oh irgalom Anyja, ne hagyj el! mondjuk a "zsidókról" - akarsz beszélni, úgy biztos lehetsz benne, hogy hirtelen "megszakad a vonal" vagy a csúnya, kopasz bácsi a hírtévéről - aki persze maga a konzervatív életeszme, a polgári Magyarország élő mintaképe! - undorral a pofáján fogja hangodat a feledés homályába taszajtani.

De szavam ne feledjem: mostanában újfent elkezdtem tévézni. Kíváncsi voltam, mivé változott a méreg az éterben, csábítóbb lett-e a szirénhang, édesebb lett-e az a mű-méz, melyet a Demokrácia, a Népuralom madzagára kentek, majd a moslékkal megetetett "Egyéniségek" asztalára tettek, hogy folyton folyvást zabálja a Nép!?

Hát persze hogy nem, semmi sem változott. Sztárok, mindenhol csak sztárok, bármerre nézek. Ami magyarul elvileg, állócsillagot jelent, s valamikor a zsidó Hollywood fénykorában - amikor még goj színészek is szerepelhettek a filmvásznakon - így nevezték azokat a rendkívüli színészóriásokat, akik több évtizeden át ragyogtak a filmművészet egén, teltházas mozikba csalogatván a goj tömegeket. De miért is ne lenne zsidó a zsidó, a mindent felforgató, önmagát is becsapó, hazug és álnok, hát persze, hogy az általa kitalált fogalmakat is képes a sárba rángatni. Mert hogyan is lehetne mondjuk a gyönyörű Audrey Hepburn-t, a sármos Gregory Packet, a keménykötésű Cary Grantet, vagy az örök gentleman Gary Coopert akárcsak egy napon is együtt említeni a velejéig untermencs fekete dákóval, a kivakarkodott putris győzikével, vagy az egykorvolt lantművésszel? (Ennek a lénynek még a nevét sem vagyok hajlandó leírni!) Még a bolondnak is egyértelmű kellene, hogy legyen: a valódi emberi érzéseket a vásznon átadni és ezáltal Téged, nézőt elgondolkodtatni és lelkedben belső megtisztulást elérni képes igazi színészóriás nem lehet azonos a mai sztárral, nem azonos ezzel a majom-celeb világgal, melytől csak okádni lehet!

De megint elkanyarodtam - szóljon rám valaki, vegyem be gyógyszerem, s kushadjak végre, úgy jobb lesz nekem is - vegyük csak elő a már fentebb említett "szociológiai esettanulmányt"! Ennek során vizsgáltam önmagamat, érzéseimet, gondolataimat, másrészt szemlélődéssel néztem a televíziót, a belőle ömlő kulturális elmebajt, a szereplőket, akik a vásznon mozognak, és persze, az egész jelenséget. Na, ne gondoljon itt senki valamilyen beköttetett, okos(kodó) kis dolgozatra - ámbár arra is képes lennék, de annyi időt ez a szenny nem ér meg - inkább úgy vegyétek, mint ahogy a szennyvíztisztitó munkás dolgozik. Kétlem, hogy örömmel végzi a dolgát - igaz, őt legalább megfizetik. Ebben az esetben viszont egy egész társadalom fizet, méghozzá, nem is túlzás állítani: az életével.

Megmondom őszintén: engem a tematizált csatornák borzasztóan idegesítenek. Egyiken állandó sütés-főzés (no persze, még ez a legjobb), a másikon az örökös téma Hitler és a "gonosz nácik", ezen a csatornán a "história" gyakorlatilag kimerül a nemzetiszocializmus mocskolásában és az afölötti örömködésben, hogy milyen frankó lett a világ, mióta 1945-ben győztek. Mármint nekik, mert neked, jó magyarom, biztos, hogy nem. A harmadikon állandóan két idióta vizsgálgat valamit, meg nagy böhöm járgányokat mutatnak, a negyediken örökösen a kereszténység apokrif mocskolása megy, meg az abszurd és groteszk evolúcióelmélet örökös felöklendezése, az ötödiken romantikus giccsparádék nőknek, vetélkedők, olasz, német, angol híradók... Nem is csoda, hogy a magyar nép a barátok közt után nyúl, s megmerítkezik a Való Világ és a különféle "tehetségkutatók" világában. "Valóságában" - így is írhattam volna, de hazudni nem akarok, elvégre, én nem vagyok zsidó.

Hiszen ezekben a "tehetségkutatókban" éppenséggel a valóság teljes eltitkolása zajlik, őrült erővel, bevetvén "trükkök százait". A legelementárisabb hazugság, amelyet eltitkolni szándékoznak - persze, hogy nem tudnak! - s ami minden, nem huszadik század végi szemnek nyilvánvaló lenne, az a zsidó nép hihetetlen felülreprezentáltsága. Ez nemcsak a zsűriben mutatkozik meg, amely például az X Faktor nevű rtl-es kutyakomédiában gyakorlatilag 100% hébert jelent (speciel nekem egyre gyanúsabb a horgas orrú Feró is, aki valamikor a mi kutyánk kölykének számított - de vajon joggal?), de a szereplők is, akiket a "mentorok" kiválasztottak: jóformán mind zsidók. Ennek megállapításához gyakorlatilag az embernek csak a szemét kell kinyitnia: horgas, "római" sasorrok, elálló fülek, széteső arcok, rút majompofák mindenfelé: tényleg ez lenne a normalitás, ezek lennénk mi, magyarok? NEM IGAZ! Ezt csak el akarja hitetni veled ez a roppant számban képernyőidet elözönlő hadsereg!

Vagy vegyük a Való Világnak nevezett valamit, ezt az igazából műsornak sem nevezhető förmedvényt. Erről korábban már annyi rosszat - igazat - írtak, nem is ragoznám sokáig, miről is szól az egész. Érdekes, feltéve, ha nem ez is csak egy afféle stohlbucis médiahack, hogy "állítólag" Való Világ (?) népszerűsége sem vetekedik a többi, agyromboló baromság nézettségi indexével.

Na de kérem, ezen ne is csodálkozzon senki. Talán már mindenkinek föltűnt: ez lenne a való világ? Ez "való" neked, nekünk, mindahányunknak? Ez "valóság" szerinted? Kurvák, ringyók, akik nem szégyellnek majd levetkőzni kamerák előtt sem, fekete cigánypofák, képmutató figurák, beképzelt alakok? Ezek lennénk mi? A "való világ" egyben, már neve által is értékítéletet fejez ki: a csatorna (!) értékítéletét: a kampós orrú rohadékok szerint ez volna a nekünk, magyaroknak "való" világ. Ahol nincs lelki érték, hol ember embert hátbaszúr egy autóért és egy lakásért, amely csak képmutató hazugságok, csalfa örömök és bánatok, hazug színjátékok ismétlődő sokasága egy félévig tartó színdarabban! Tényleg csak ennyik vagyunk, ennyit ér gyarló létünk a földön? Való nekünk ez a világ? Ebben szeretnénk élni, avagy egy másikban? Szívre a kezeket, őszintén: ez a mi utunk? Ilyenek vagyunk legbelül?

Mert persze, a test és az ember gyarló, s megbotlik sokszor az ember: de lássuk be, ezek nem mi vagyunk. Hiába a megszokott, unásig ismételt darab: "izgalmasabbnál izgalmasabb" feladatok kellenek, a néző motiválása, hogy szavazzon, szavazzon, küldjön sms-t, "cseteljen", aktivizálódjon - ha sokáig csinálod, talán majd neked is kiosztanak valamit, kiskomám, Stohl Bucinak meg lesz végre elég pénze az aranylövéshez!

Az emberben óhatatlanul elbődül az állat, és ledobja agya az ékszíjat, ha képes átlátni e sunyi hazugsággyár némely alkotóelemét, közte azt, miképp mozgat életeket, sorsokat mammon, s ha megsejtjük a zsidók számára sokszor még a pénznél is fontosabb végső célt, mely felé - legyünk naivak? - talán öntudatlanul igyekeznek: a világ népeinek elpusztítását, az erkölcs süllyesztését, a morál kiiktatását, hogy a legyengített szervezet még véletlenül se termeljen anti-testeket a bacilusok eme térhódítása ellen....

Legyetek hát antitestek, ellen-bacilusok, hatékony oltóanyagok, Ti, magyar hungaristák! Tartózkodjatok a Sátán zsinagógájától, a zsidó népben bujkáló ördögi szellemtől, és az egész emberiség jövőjét elpusztítani kész, hontalan, hitvány, senki bitangok kollektív elmebajától!

A mákonynak füstje is bódító - s hogyan húzhatnánk ki életünket, létünket ez alól a globális bűn-áradat elől, mellyel gyakorlatilag örökösen, mindenféle módon szennyezik testünk és elménk? Talán az első lépés az, hogy ne nézzünk televíziót, mert: minek? Jobb lesz, ha folyton a tévét bámuljuk? Tényleg ez a szórakozás, vagy mondjuk inkább, a gyermeked mosolyában átérezni a szülői lét örömeit? Számodra, testvér, melyik a szórakoztatóbb?

Második lépés: önvizsgálat. Milyen mértékben szennyezett bennünket, engem, Téged ez a zsidós rendszer? Mert szeplőtelen aligha akad, én magam sem, ezt nem is állítom. Hiszen a rendszer a tudat aljára hat, az alantas-Énre, de az is Te vagy, az is mi vagyunk. Bennünk van a vadállat is, bennünk van a féktelen, mohó szörnyeteg is, a nemi vágyak bennünk is dübörögnek... A felettes én az, amit benned ez a rendszer és a globális mocsok félretol, mellőz, eltaszít, elhallgattat. Az erkölcs, a józan ész, a hit, és minden, ami az embert angyalivá nemesítené. A felettes én kikapcsolása által jönnek létre a materialista szörny-állatok, ezek a pákók, és győzikék, és egyéb emberi férgek. Benned azt a látszatot keltik, ez a normalitás, és lentebb akarják juttatni a közösség szellemi színvonalát. Folyamatos, századokon átívelő munka ez, sátáni a javából. Vakolókanál van a kezükben, s felettük a Mindent Látó luciferi Szem ragyog. (Mordor szemei, az ám!) Az emberiség kiirtása a cél, s megfosztani a lényt, akit embernek nevezünk, veleszületett isteni adottságaitól, hogy a föld sarába lerángatva alantas állatnak vélje magát, a föld szülöttének, materiális lénynek, akinek már végképp semmi köze Isten alkotásához. Ezzel a munkával a sátán eléri célját, megsemmisíti a teremtett Embert.

Jól fogalmaz a szennycsatorna - a sátán elárulja ám magát - itt valóban a lét a tét. Itt a LÉTED, LELKED a tét. Nemcsak a tied, gyermekeidé is. Unokáid léte, élte egyaránt. Ne hagyd!

Ne hagyjuk magunk!

Törjük szét a hazugság piramisát, melyet a sátán zsinagógája épít nekünk!

Istenhez közelítsünk éltünkkel, ne állati énünkhöz!

Meg tudjuk változtatni magunk, hogy megváltoztassuk ezt a világot?

Ez a valódi kérdés, ez az a tét, amiről éltünknek szólnia kell.

http://jobbradikal.blogspot.com/2010/11/leted-tet.html
- Enkidu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milliárdokkal költhet többet b
  2010-11-30 19:57:22, kedd
 
  Milliárdokkal költhet többet bérekre Szalai médiahatósága

Hírszerző bullet 2010. november 30. 06:37
Több mint kétmilliárddal költhet többet fizetésekre a Szalai Annamária vezette új médiahatóság, ha a parlament változatlanul elfogadja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság múlt héten beterjesztett költségvetését. Bár a hírközlési és médiahatóságok összevonásának fő célja a takarékosodás volt, jövőre mégis többet fordítanak bérekre. A szerv kommunikációs igazgatósága a megváltozott törvényekkel, a többletfeladatokkal és a létszámbővüléssel magyarázza a bérkeret bővülését.

,,A Hatóság költségvetésének kiadási főösszegén belül jelentős arányt képvisel a személyi juttatások és az ehhez fűződő járulékok előirányzati összege. (...) A személyhez kapcsolódó térítések és egyéb juttatások és az ezek vonzataként jelentkező járulékok az érvényes jogszabályoknak megfelelően kerültek a költségvetésbe" - olvasható az augusztusban létrejött Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) november 24-én beterjesztett 2011-es költségvetésének általános indoklásában, hogy mire fordítják a 29,3 milliárd forintban meghatározott büdzsé egyik legnagyobb tételét.

A parlament számvevőszéki és költségvetési bizottsága által jegyzett törvénytervezet szerint az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) összevonásából még a nyáron létrejött NMHH jövőre több mint két milliárddal költhet többet a munkatársai fizetésére és a különféle személyi juttatásokra, mint tavaly a két jogelődje.
Összevonás sok pénzből

A fizetésekre szánt összeg növekedése azért is furcsa, mert az összevonás egyik fő célja átláthatóbb, a szervezeti párhuzamosságokat kiküszöbölő - külön könyvelést, adminisztrációt, üzemeltetést megszüntető -, ezzel költséghatékonyabb rendszer kialakítása volt.

A múlt hét szerdán beterjesztett - az intézmény költségvetését szabályozó - törvénytervezet szerint ugyanis a Szalai Annamária által irányított NMHH jövőre 7,52 milliárd forintot költhet fizetésekre és a kapcsolódó járulékokra (közel 1,5 milliárddal többet, mint dologi kiadásokra). Ezen felül a médiahatóság tartalmi kérdésekkel foglalkozó szerve, az ORTT feladatait átvevő öttagú Médiatanács 84 millió forintot, a közmédiumok vagyonát kezelő alap pedig 446,3 milliót költhet személyi juttatásokra és járulékokra. Ez összesen több mint 8 milliárd forintot tesz ki.

Az új hatóság két nagyobb jogelődje 2009-ben ennél jóval kevesebbet költhetett fizetésekre (azért vettük alapul a tavalyi évet, mert a két szerv idén év közben alakult át, és olvadt be az NMHH-ba - a szerk.). Az ORTT egy évvel ezelőtt 1,2 milliárdot, a frekvenciákkal gazdálkodó NHH 3,7 milliárd forintot, a Műsorszolgáltatási Alap pedig 553 milliót költött a bérekre és a járulékokra, ami összesen 5,45 milliárdot tesz ki. (A három szervezet idén egyébként 200 millióval többet költött bérekre.)

Tehát jövőre az új médiahatóságnál 2,7 milliárddal jut több fizetésekre, mint az összevonás előtt az ORTT-nél és az NHH-nál.
Sok kicsi sokra megy

A személyi juttatásokra elkülönített keret jövő évi növekedése egyébként visszavezethető a Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes képviselők novemberben hatályba lépett törvénymódosítására, mely januártól a NMHH felsőfokú végzettségű munkatársainak 30, a középiskolai végzettségűeknek pedig 20 százalékkal emelte az illetményét. A fideszes törvényjavaslat akkor arra hivatkozott, hogy ,,a magasabb felkészültséget, nagyobb tapasztalatot és fokozottabb felelősséget igénylő, többnyire irányítási jogkörben dolgozó munkatársak szakértelme okán" kell rendezi az illetmények mértékét.

A Médiatanács tagjai (az asztalnál Szalai Annamária ül)
Fotó: Túry Gergely

A beterjesztők ezzel egy kategóriával feljebb emelték a hatóság munkatársainak fizetését, amit az alkotmányos szervek (például a Köztársasági Elnöki Hivatal vagy az Alkotmánybíróság) köztisztviselőinek illetményéhez igazítottak. Az őszi törvénymódosítás azért is meglepő, mert az NMHH nyári kialakításakor még egy alacsonyabb kategóriába tették a hatóság dolgozóit, ám két hónappal később mégis változtattak a vonatkozó törvényen.

A személyi juttatásra előirányzott összeg emelkedéséről megkérdeztük a NMHH-t is. A hatóság kommunikációs igazgatósága e-mailben azt írta, hogy az összevonás előtt a jogelőd hatóságok létszáma összességében 60 fővel nőtt. Tímár János, az ORTT korábbi tagja a Hírszerzőnek azt mondta, ő nem tud arról, hogy a testület beolvadása előtt nőtt volna a létszám, de hasonlóan nyilatkozott az NHH egyik korábbi, neve elhallgatását kérő vezetője is: a hírközlési hatóságnál szerinte inkább leépítések voltak.

Igaz, az NMHH kommunikációs igazgatóságán jelezték azt is, hogy a NMHH nemcsak az ORTT és az NHH feladatait vette át, hanem a katonai és rendészeti frekvenciákat kezelő Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatalt (NFGH) is. Ám, hogy ez mekkora összeget jelent, nem tudni, mert az NFGH a Miniszterelnöki Hivatalnál működő Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának része volt, és sem a 2009-es, sem a 2010-es költségvetésben nem szerepelt külön soron. Viszont a korábbi büdzsékből kiolvasható, hogy a nem polgári frekvenciagazdálkodás munkatársainak fizetése nem került milliárdokba, legfeljebb pár tízmillióba.
Új feladatokra számítanak

A médiahatóság kommunikációs igazgatósága szerint a költségvetés kialakításakor a beterjesztőknek arra is figyelniük kellett, hogy a 2010-es év során végrehajtott jelentős szervezeti átalakítások, és a parlament előtt lévő - a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló - törvényjavaslat többletfeladatokat ró a hatóságra. Ezek szerint az NMHH költségvetését beterjesztő számvevőszéki és költségvetési bizottság már azzal számol, hogy az Országgyűlés lényegi változások nélkül fogadja majd el az új médiatörvény-tervezetet. (Az új sajtófelügyelet tervezet kialakításáról szóló cikkünket itt olvashatja, a törekvésről szóló publicisztikánkat pedig itt.)

Az NMHH szerint a 2011-es költségvetés tervezéskor fontos szempont volt, hogy a hatóság külső szerződéssel dolgozó munkavállalóit köztisztviselői státuszba vegyék. A kommunikációs igazgatóság levelében azt írta, ,,a külsős szerződéses állomány integrálása, a hatóság munkavállalói létszámának és illetmény-költségének emelkedése összességében mégis jelentős nagyságrendű megtakarítást jelent", ugyanis az eddig végrehajtott ,,szervezetfejlesztési lépések, illetve a jövőben sorra kerülő racionalizálás által a hatóság működése 2011-ben jóval költségtakarékosabb lesz".
Elnöki bérek

Az új médiahatóság vezetőinek juttatásai a szervezet létrehozása óta vita tárgyát képezik a sajtóban. Az [origo] a nyáron arról írt, hogy az elnök fizetése meghaladhatja a kormányfő által június elején bejelentett bérplafont.

Szalai Annamária - nem panaszkodhat
Fotó: Dudás Szabolcs

A miniszterelnök által a nyáron kilenc évre kinevezett Szalai Annamária a vonatkozó törvények szerint ugyanis két helyről kap fizetést: az miniszteri illetmény - azaz bruttó 1 millió 291 ezer forint - jár, amire ráadásként megkapja a Médiatanács irányításáért járó bért is (az NMHH elnöke egyben a Médiatanács elnöke is), ami a miniszteri illetmény 60 százaléka. Eredetileg a miniszteri illetmény 75 százalékát kapta volna, de a parlament kulturális és sajtóbizottsága ezt sokallta, és nyáron egy törvénymódosítóban 15 százalékkal csökkentette az elnöki illetményt.

Az ORTT elnökei egyébként szintén miniszteri fizetést kaptak, testületi tagjai pedig államtitkári illetményt. Az NHH elnöke államtitkári, vezetői helyettes-államtitkári bért kaptak. A törvény szerint az NMHH elnöke két elnökhelyettest jogosult kinevezni, akik államtitkári juttatásokat kapnak. A Médiatanács négy tagja az államtitkári illetmény 75 százalékának megfelelő tiszteletdíjban részesül, illetve költségtérítésre jogosultak.


http://hirszerzo.hu/belfold/20101129_fizetesek_2011_mediahatosag_Szalai#utm_sourc e=hsz_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2010_11_30&utm_co ntent=top
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 541 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 541 db bejegyzés
e év: 3186 db bejegyzés
Összes: 62401 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7918
  • e Hét: 33425
  • e Hónap: 119723
  • e Év: 2502360
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.