Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 462 
Miért van baja a pincérekkel a kormányszóvivőnek?
  2016-05-31 22:37:35, kedd
 
  Miért van baja a pincérekkel a kormányszóvivőnek?

JámborAndrás

2016. május 31. kedd, 19:21


Szokatlan vehemenciával ment neki a vendéglátóipari képesítéssel rendelkezőknek Kovács Zoltán kormányszóvivő a csütörtöki kormányinfón. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyi ösztöndíjat kapott Soros György egyetemétől az ott megszerzett három diplomájához, többek között ezt válaszolta:

az Átlátszó egyik ,,vendéglátó képesítéssel bíró, magát tényfeltárónak tartó újságírója" megkereste azzal kapcsolatban, hogy mennyi Soros-ösztöndíjban részesült

kovacs-zoltan.jpg

kép: 24.hu

A válasz azért is furcsa, mert normális ember nem gondolhatja azt, hogy a válaszadás szükségességét, vagy a kérdés jogosságát bármilyen modón befolyásolhatja a kérdésfeltevő iskolai végzettsége. Kovács mégis így akart egyet odaszúrni. Lényegében leszakácsozta, lepincérezte, leprolizta az újságírót.

Őszintén nem tudom, milyen traumatikus élményei lehetnek Kovács Zoltánnak pincérekkel kapcsolatban. De normális politikus nem mondhatna olyat, hogy egy pincérből adott esetben nem lehet jó újságíró, normális világban másnap lemondana az a politikus, aki azzal védekezik, hogy lényegében leprolizza az újságírót, mert nem értelmiségi végzettsége van. Ez azt jelenti, hogy Kovács semmibe veszi ezeket a szakmákat, és a szakmák tanulóinak képességeit.

Pedig egy normális világban átképzési programok, felnőttképzés, és az alapvető közismeretek iskolás korban való elsajátítása folytán egy pincérből is lehet jó újságíró, jó politikus, jó cipész, sőt jó matematikus is akár. Persze kemény munka, tanulás, és tehetség kell hozzá.

Amikor Kovács a vendéglátós-újságíró létezésén élcelődik, lényegében a kormány kasztrendszer-szerű gondolkodását magyarázza el nekünk érthetően. Mert ma Magyarországon nagyon ritka, hogy egy kétkezi munkásból értelmiségi váljon. Sőt, még az a gyerekéből is ritkán lehet az. Az egyetemre bejutók elenyésző százaléka származik olyan családból, ahol legalább egyik szülőnek nincs egyetemi végzettsége. Most pedig a szakképzés átalakításával, a közismereti tantárgyak körének szűkítésével még nehezebb lesz egy szakképzett munkavállalónak vagy gyerekeiknek feljebb jutnia. Akárcsak más szakmát tanulnia is.

De Kovács Zoltán ahelyett, hogy azért dolgozna, hogy a szakképzett munkavállalók jobban élhessenek, nagyobb esélyük legyen egy jó életre, inkább elmagyarázta azt, mennyit ér a szemében a melós nép. Még annyit sem, mint egy újságíró, pedig tudjuk, őket kifejezetten nem szeretik.

Egy kormányszóvivőnek, aki szolgálatnak tekinti hivatását, tudnia kéne, hogy neki a pincérek is a választói, neki a pincéreket is képviselnie kell, sőt, ha elgondolkozna a munkáján, akár rá is jöhetne, van egy közös pont a pincérek, a szakácsok és az ő munkájában. Ugyanis mindkét munkához szükséges a tisztelet, a vendéglátósnak tisztelnie kell a vendéget, a kormányszóvivőnek pedig a választót.


http://kettosmerce.blog.hu/2016/05/31/miert_van_baja_a_pincerekkel_a_kormanyszovi vonek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ez a következménye annak, ha a félművelt, tehetségtelen futb
  2016-05-31 22:09:38, kedd
 
  int 2016-05-31
Ez a következménye annak, ha a félművelt, tehetségtelen futballistából nem elcseszett jogász, hanem miniszterelnök lesz

Itt egy hír: a korábbi évek gyakorlatával ellentétben idén már június közepén leáll a parlamenti munka, aminek az az oka, hogy a foci Európa-bajnokságra látogató nagyszámú képviselő miatt a kormányoldalnak nincs meg a többsége. Átdarálni bármit a gépezeten, amit fontos lenne átdarálni.

Az atv.hu parlamenti forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy - bár az egyes minisztériumoknál még több olyan törvényjavaslat és módosítás van betárazva, amelynek ősz előtti elfogadásához komoly politikai és lobbi érdekek fűződtek -, az urak június 13-án lehúzzák a tavaszi parlamenti ülésszak redőnyét. Csak a véletlen műve lehet, hogy másnap, 14-én Magyarország Ausztriával mérkőzik Bordeaux-ban.

Az atv. hu értesüléseit a 444 parlamenti forrása úgy erősítette meg: a hír igaz, de nem arról van szó, hogy azért nem lesz ülés, mert annyi mezei képviselő jelentette be, hogy nem ér rá meccs miatt. Hanem azért, mert a főnökök Eb-t fognak nézni, az átlagképviselők pedig éltek a lehetőséggel és felpattantak a focivonatra.

Hát tudja a franc. Ha a hír igaz (és miért ne lenne az, hiszen már hónapok óta tudjuk, csak most nyert értelmet), nem tudom melyik magyarázat a borzalmasabb. Hogy testületileg fontosabb a futball, mint a törvényhozás, vagy hogy a főnököknek fontosabb a futball, mint a törvényhozás (értsd mindkét esetben: annak a munkának az elvégzése, amely után felveszik az adófizetők tisztelete jeléül a fizetésüket!) és így a mezei szürkeegerek is örömmel csatlakoznak az idő előtt berekesztett ülésszak után kötelező futballmámorhoz. Vagyis ahhoz, hogy nem munka mellett, hanem munka helyett áldoznak egy mániás őrült hobbijának. Az elsőszámúnak. Őrültnek mármint.

Nem tudom, egyáltalán van olyan, hogy valaki nem szereti, esetleg szívből utálja a focit és felvételt nyerhet az állampártba? Vagy ez tényleg így megy, hogy befogjuk a pofánkat, jó arcot vágunk a vezetőség hobbijához és elvegetálunk a következő választásokig? Jó, nem arra gondoltam, hogy bármennyire is életszerű, esetleg elvárható lenne, hogy bárki is tiltakozni merészelt/akart volna az ellen, hogy három héttel, vagy egy hónappal hamarabb menjen szabadságra, mint szokott. De nyújtsa fel a kezét az, aki megteheti azt ebben a gazdaságilag dübörgő országban, hogy a futball-Eb előtt egy nappal közli a munkaadójával: baszkikám, elmentem szabira. Leszarom, hogy csak július 8-tól vagyok kiírva, de kezdődik az Eb és hát annyi év után mégiscsak történelmi magyar siker, oldjátok meg helyettem, nélkülem, ahogy akarjátok.

Vajon hány honpolgár van, aki várhatóan a Kőbányait fogja a tévé előtt büfögni a nemzeti tizenegy gyepen szaladgálása közben, ahelyett, hogy Orbán Viktor gyanánt Bordeaux-ban, Marseilles-ben, Lyonban, f*sz tudja hol pöfeszkedne a VIP-páholyban? Vagy egy egész ország szabadságra mehet, mert Dzsudzsák&Co. szerzi a hírnevet a hazának? Nem baj, hogy a keselyűk köröznek a haldokló magyar gazdaság hullája felett, hát hiszen hatszáz év után kijutottunk az Eb-re, nem? Recesszió, válságstáb? Ugyan már, ne szórakozzunk.

És nem az a szörnyű ebben, hogy amúgy egész évben példás, érdemi munka folyik a parlamentben és hát istenem, van ilyen, ötven évben egyszer elvonulnak az urak műkedvelni, hanem hogy gyászmenet az egész parlamenti munka, de ezzel még ki is is teszik a pontot a nemzeti pofánfosás megfelelő betűjére. Mert még egyszer: ezek az emberek az adófizető polgárok szolgái, alkalmazottai, akiknek ugyanolyan munkaköri leírásuk van (elvileg), mint a legrosszabbul fizetett szalagmunkásnak. Az adófizető polgár pedig tűri, hogy az ő pénzén, önkényesen megszabott munkaidőben hetekig szotyolát köpködjön egy futballelátón, mert egyébként már minden sínen van és belefér.

Olyan szinten forog minden a futball körül ebben a lezülött országban, olyan szinten van minden alárendelve a kötelező nemzeti sportnak, hogy az már nem csak elgondolkodtató, nem csak jelzésértékű, hanem tragikus. És nem önmagában a futballbuzulás a probléma, hanem hogy úgy ír felül mindent ez a beteges mánia, hogy ráadásul a sportágban nincs, vagy alig van teljesítmény. És a legborzasztóbb benne, hogy egy felkapaszkodott, gumicsizmás tahó miatt forog minden a nem létező, büdösgyenge magyar foci körül.

Ez az információ, amelyet most fogott át a tudatom, új szintet képez ennek a beteges imádatnak a történetében: már a hivatalos munkaidő alól is nyíltan, szemrebbenés nélkül felmentést adnak saját maguknak. Az ország vezetése, a törvényhozás leáll konkrétan, mert a foci fontosabb, mint bármi más. Az sem lenne sokkal jobb, ha kocsmává silányítanák a parlamentet és Kövér László helyett a kivetítőt bámulnák szemfényvesztés-parasztvakítás gyanánt. Mert végül is, amit akartak, azt átvertek, titkosítottak, megakadályoztak. Amit még nem, azt majd megoldják. Akkor, amikor.

Aki meg támadja a parlamenti ülésszak berekesztését, aki szerint nincs rendben ez a fajta munkamorál, az személyesen Orbán Viktort támadja, az nem szereti a hazáját, nem büszke nemzeti sikereinkre, az egy ótvaras Soros-bérenc. Nem tudom, melyik a borzalmasabb, hogy ezt egyáltalán meg merik tenni (az összes többi után), vagy hogy nincsen senki közöttük, aki szarul érezné magát amiatt, hogy munka helyett focit néz és azt mondaná: ezt talán nem kéne.

Fogalmam nincs, hogy a tiszteletdíjukat lesz pofájuk felvenni erre az időszakra, esetleg önként visszaadják, de amennyiben egyik sem fordul meg a fejükben, akkor ez is megy a közönséges lopás kategóriájába. Ha esetleg elszámoltatásra kerül sor, akkor tudjunk róla. És persze sokkal kényelmesebb futballmeccset nézve henyélni, mint egy országot vezetni, törvényeket hozni, de ez a mérhetetlen cinizmus akkor is arcpirító, ha tudjuk: ez a következménye annak, ha tetszőleges félművelt, tehetségtelen futballistából nem elcseszett jogász, hanem miniszterelnök lesz. És ez a következménye annak is, ha a munkáltatói nem küldik el a f*szba, hanem tapsolnak a tehetségtelenségének.

http://kolozsvaros.com/2016/05/31/ez-a-kovetkezmenye-annak-ha-a-felmuvelt-tehetse gtelen-futballistabol-nem-elcseszett-jogasz-hanem-miniszterelnok-lesz/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kolosszális összeomlás jöhet - elbukik az elit
  2016-05-31 22:01:56, kedd
 
 
Kolosszális összeomlás jöhet - elbukik az elit

"Ne higgyenek az uralkodó elitnek, a világgazdaság komoly bajban van" - mondja a Morgan Stanley egyik volt vezető közgazdásza. A Kínában kipukkadó lufik még csak a kezdet, a jelenlegi folyamatok még a 2008-as válságnál is nagyobb krízishez vezethetnek.

Napi.hu, 2016. május 31. kedd, 19:04



Kifakadt a világ gazdasági döntéshozóira Andy Xie, a Mogan Stanley volt vezető közgazdásza, miután úgy véli, ezek a "fontos emberek" hasztalan találkozóikon pszichológiai okokra fogják a világgazdaság jelenlegi problémáit, miközben minden jel egy elhúzódó, globális stagnálás és bizonytalanság felé mutat. Xie a The South China Morning Post című lap online felületén megjelent véleménycikkében megjegyzi, hogy a G7-ek és a G20-ak szakértői sem tudtak konstruktív javaslatokkal előállni a világgazdaság fellendítésére.

Az olaj ára 2014 júniusához képest 70 százalékot zuhant, a brazil real értéke megfeleződött, az orosz rubel 60 százalékot esett - ezek fontos jelek, amelyek arra utalnak, hogy a globális gazdaság egy újabb recesszió küszöbén áll - írja a közgazdász.

Elszúrták

Xie szerint az elmúlt két évtized gazdasági fellendülését két körülmény magyarázza. Az egyik az, hogy 800 millió keményen dolgozó kínai megjelent a globális munkaerőpiacon, a másik, hogy forradalmi lendülettel fejlődött a számítástechnika. Ugyanakkor ahelyett, hogy ez a többség életét javította volna, a világ válságról válságra bukdácsolt, ami a Davost és más globális elittalálkozókat látogató, "alkalmatlan" döntéshozók rossz vezetésével magyarázható.

Meghackelt rendszer

A szakértők azt tartják a modern gazdaság egyik fő gondjának, hogy a rendszer manipulált, azaz az egyre nagyobb jövedelmi koncentráció nem a szabadpiaci verseny eredménye, hanem egy olyan manipulált rendszeré, amely a politikai hatalmon lévőknek kedvez. Xie szerint ez nagyjából meg is állja a helyét,de a legfontosabb tényező ebben a rendszerben, hogy a monetáris politikát, a pénzpiacokat a gazdaság felpumpálására használják.

Ezt azzal indokolják, hogy mindenki érdekében ösztönzik a gazdasági növekedést. Ez azonban nem igaz, valójában a "pénzügyi táplálékláncban" kevesek szerzik meg az így bepumpált tőkét, akiket persze ez gazdaggá tesz, miközben az emberek többségének csak morzsák jutnak. A szerző megjegyzi, hogy a 2008-as válság idején az amerikai kormány és a Fed ezer milliárdokban mérhető dollárt pumpált a gazdaságba, hogy megmentse azokat, akik a válságot okozták.

Piramis piramis hátán

Amikor 2008 után Peking hatalmas beruházásokba kezdett, a világ döntéshozói éltették Kínát a világgazdaság megmentéséért. A világ második legnagyobb gazdasága több mint 20 ezer milliárd dollárt költött gyárak és lakóházak építésének finanszírozására. Ezek a beruházások azonban nem garantálnak végső fogyasztást - mutat rá a szakember.

A gyár építése ugyanis addig generál fogyasztást, amíg a beruházás tart, ám utána a termékeit el is kellene adni valakiknek ahhoz, hogy ez folytatódjon. Kína ezt úgy "oldotta meg", hogy még több gyárat épített, hogy ezeknek a vállalatoknak piacot teremtsen, amivel elindított egy piramisjátékot. Ez pusztító következményekkel járhat, aminek jelei csak most kezdenek láthatóvá válni - véli Xie.

Így fújták fel

Kína túlfűtött beruházásai felpumpálták a nyersanyagárakat, ami egy újabb piramisjátékhoz vezetett, miután pótolta a hiányzó fogyasztást. A nagy jegybankok nullára vágták az alapkamatot, ám a hitelezés nem nőtt meg, miután a vállalatok nem látták a jövedelemeróziótól szenvedő fogyasztók felől érkező nagyobb keresletet, ezért nem bővítették - részben hitelek felvételével - termelésüket, szolgáltatásaikat.

A nyersanyag- és energiaárak megugrása azonban egy időre hitelkeresletet teremtett. Dollárban számolva ezermilliárdokat öntöttek az energiaszektorba és még további ezermilliárdokat a bányavállalatokba - a feltörekvő gazdaságok vállalatai mintegy 9 ezer milliárd dollárnyi hitelt vettek fel. Ez az adóssághegy beépült a kínai beruházási piramisba. Amikor kipukkad, az csak a kezdet lesz - véli a közgazdász, aki szerint ennek a hatása a pénzügyi rendszerre nagyobb lehet, mint a 2008-as válságé.

A probléma egyre nagyobb

Xie szerint a kipukkadó nyersanyagárlufi mellett a kínai beruházási lufi kidurranása több évre passzra vághatja a globális tőkeberuházásokat. Annak ellenére, hogy a kínai beruházások növekedése lassult a korábbi időszakhoz képest, az ország GDP-jének felére rúgó beruházások így is évente több mint ezermilliárd dollárnyi kapacitásbővüléssel járnak. Ki fogja megvásárolni az ezzel előállított javakat?

Kína érthetően mintegy exportálni akarja a többletkapacitását, azaz el akarja adni a világon az ezzel előállított termékeket, ami a világ más részein, különösen a közepes jövedelmű feltörekvő gazdaságoknál az ipar leépüléséhez vezet. Ez a foglalkoztatás és a jövedelmek csökkenését eredményezi, majd az emiatt bekövetkező csődök tovább gyengíthetik a globális hitelezési rendszert.

Végeredmény

A világgazdaság több évig elhúzódó stagnálás, defláció és pénzügyi válságok előtt áll - véli Xie. Válaszul jelenlegi gazdasági döntéshozók ugyanazokkal a trükkökkel próbálkoznak majd, mint nyolc éve, ugyanúgy telepumpálják likviditással a pénzpiacokat - ám hiába. Eközben erősödni fog a politikai bizonytalanság. Sokáig fog tartani, amíg a megfelelő vezetők a színre lépnek.

Rövid távon helyzetbe kerülhetnek a populisták, akik protekcionizmusban és a szabadkereskedelem visszafejlesztésében gondolkodnak, ám ez csak további válságokat okoz a globális gazdaságban. A protekcionizmus megugraszthatja az inflációt, amiből gyorsan hiperinfláció lehet, ami politikai felforduláshoz vezet - ecseteli az előttünk álló éveket a közgazdász.


http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/kolosszalis_osszeomlas_johet_elbukik_az_el it.615398.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elfogyhat a Fidesz többsége - leáll a parlament
  2016-05-31 21:56:30, kedd
 
  Elfogyhat a Fidesz többsége - leáll a parlament

A korábbi évek gyakorlatával ellentétben idén már június közepén leáll a parlamenti munka, melynek egészen egyszerűen az az oka, hogy a foci Európa-bajnokságra látogató nagyszámú képviselő miatt a kormányoldalnak nincs meg a többsége - értesült az atv.hu.

Napi.hu, 2016. május 31. kedd, 15:43


Idén június 13-án ér véget a parlament tavaszi ülésszaka, holott az egyes minisztériumoknál még több olyan törvényjavaslat, módosítás van betárazva, amelynek ősz előtti elfogadásához komoly politikai és lobbi érdekek fűződtek - írja a portál

Az elmúlt hetekben azonban a kormánypárti képviselők egymás után jelentették be, hogy külföldi utazás miatt nem tudnak jelen lenni az ülésteremben.

A honatyák távolmaradásának dátumai gyanúsan egybeesnek a 2016-os Labdarúgó Európa-bajnokságon hosszú idő után újra szereplő magyar válogatott meccseivel. És ha megnézzük, hogy a nemzeti tizenegy mikor játszik először az "F" csoportban, minden világossá válik.


http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/elfogyhat_a_fidesz_tobbsege_leall_a_parlament. 615467.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Valamit nagyon tud ez a Tiborcz: az új cégétől is a zsebébe
  2016-05-31 21:50:15, kedd
 
  Magyarország a"geci"családi vállalkozása!Birka zsideszesek.

450 millió forint éves osztalék. Ezért a pénzért és a hozzá kapcsolódó tengernyi állami megrendelésért Tiborcznak valószínűleg nem kellett olyan mértékben megszakadnia, mint egy betegápolónak, aki napi 12 órában hordozza azokat az idős embereket WC-től a betegágyig, akiknek már a húgyhólyagjuk sem üzemel rendesen. Míg Tiborcz a félcigány apósa lányával páváskodik a milliós sportkocsijában, addig egy hazai betegápoló havi 80 - 90 ezer forintért naponta többször is kicseréli Margit néni alatt a lepedőt. Ezek az ápolók jelenleg azért harcolnak, hogy a törvényes kereten felül teljesített túlóra után is megkaphassák az illetményüket. Ezek az ápolók jobb esetben egy panellakásba mennek haza, hogy a fárasztó napi munka után még kedvesek is legyenek a férjurukkal és együtt leüljenek megcsinálni a felesleges házifeladatot a gyermekeikkel. Tiborcz 29 évesen olyan keményen dolgozott, hogy neki jár a 450 millió forintos jutalék. Persze diákmunkában kéne dolgoznia a postán, de ettől most tekintsünk el, hiszen a világ nem igazságos. Azért persze jó lenne, ha Tiborcz kapná a havi 80 ezer forintot és a betegápolók valamivel többet.


************************

Politikusbűnözés :: 2016. május 31. 21:00

Valamit nagyon tud ez a Tiborcz: az új cégétől is a zsebébe hullott egy potom 450 milliós osztalék


Tiborcz István tavaly vásárolt cége, a HCS Experts több mint 450 millió forint osztalékot fizet ki neki a cég tavalyi és 2014-es eredménye után. A céget Orbán vejének testvére vezeti. Tiborcz István 2015 április végén ugyan eladta az Elios Zrt.-ben lévő tulajdonrészét, de egy hónappal az eladás előtt viszont vett egy másik céget, a HCS Experts Kft.-t - írja a Direct36. Ez a cég nemrég több mint 450 milliót fizetett ki Tiborcznak osztalékként. A 2011 közepén alapított HCS Experts előző tulajdonosa azt mondta a Direkt36-nak, hogy a cég főleg hírközlési területen működött, és tanácsadással foglalkozott. Egészen addig, míg Tiborcz István meg nem vásárolta. A HCS Experts honlapján olvasható tájékoztató szerint a cég a tulajdonosváltás után “az informatika fejlődését figyelembe véve új kihívások felé vette az irányt". A cég tevékenységéről nem sok derül ki a honlapról, a szolgáltatások menüpontban informatikai, távközlési és gyengeáramú rendszerek tervezése mellett informatikai szolgáltatásokat kínálnak. Zoom Az Orbán Ráhellel kötött házassága óta az üzleti életben is szárnyakat kapott A HCS Expertsnek Tiborcz előtt sem ment rosszul, de Orbán vejének megjelenésével igazi szárnyalásba kezdett a cég. Az első évében csak 4 millió, majd a következő évben 40 millió forint árbevétele volt a cégnek. 2014-ben pedig már több mint félmilliárd forint volt a forgalma. Tavaly - már Tiborczcal a fedélzeten - a 2014-es árbevételt 400 millió forinttal növelték, és így tavaly már közel egymilliárd forint árbevételük volt, olvasható a cikkben. Az adózás utáni nyereség 389,8 millió forint lett, és Tiborcz István úgy határozott, hogy az egészet kiveszi osztalékként. A cég beszámolójából az is kiderül, hogy egy éve az előző évi nyereség terhére megszavazott 70 millió forint osztalékot akkor nem fizették ki, így jött ki a most felvett több mint 450 milliós osztalék. A HCS Experts nem indult közbeszerzéseken, mindössze alvállalkozóként tűnt fel egy beruházásban nem sokkal azután, hogy Tiborcz megvásárolta. Tavaly május végén Szekszárd a Sagemcom Magyarország Kft.-t bízta meg, hogy uniós támogatásból szereljenek utastájékoztató táblákat a buszmegállókba. Az egész beruházás 16,6 millió forintba került, a HCS Expertsnek csak 18 százaléknyi rész jutott a munkából, úgyhogy ez a megbízás csak töredéke volt a cég tavalyi forgalmának, írja a Direct36. A céget egyébként Tiborcz István testvére vezeti.


Forrás: https://kuruc.info/r/2/159525/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orbán: arról nincs vita, hogy Magyarország növekedni fog
  2016-05-31 21:24:16, kedd
 
  UNORTODOX PÁLYAÍV LESZ AZ :)




Orbán: arról nincs vita, hogy Magyarország növekedni fog
2016. május 31. 12:13



A magyar gazdaság növekedési pályán van, viták vannak a pálya ívéről, de arról nincs vita, hogy Magyarország növekedni fog a következő években is - mondta kedden Orbán Viktor miniszterelnök Dunaújvárosban.


Hosszú időn keresztül arra voltunk utalva, hogy ha a magyar gazdaságban fejlesztési lehetőség volt, akkor Budapesten megmondták, mit kell fejleszteni és mit nem - emelte ki Orbán Viktor Dunaújvárosban. A kormányfő a Modern Városok Program keretében látogatott a városba, ahol azt hangsúlyozta, hogy a régi iparvárosokban is van fejlődési lehetőség.

A magyar gazdaság növekedési pályán van, viták vannak a pálya ívéről, de arról nincs vita, hogy növekedés lesz a következő években. Ezt a növekedést az emberek a napi munkájukkal állítják elő - hangsúlyozta Orbán. Hozzátette, hogy az elmúlt években az emberek nagyon sokat dolgoztak és sok áldozatot vállaltak, hogy a gazdaságot az összeomlástól megmentsék és átalakítsák, így ma már van lehetőség arra, hogy a mostanihoz hasonló megállapodásokat kössön a kormány.

Magyarország egy olyan ország, ahol kormány nélkül nem lehet várost fejleszteni, ez nem pártpolitikai kérdés, hanem történeti, szociológiai és földrajzi adottság

szögezte le a kormányfő.

Orbán Viktor szerint jelenleg új ipari forradalom zajlik, meg fog változni az, amit az iparról, a modern gazdaságról gondolunk. Ennek az átalakulásnak a középpontjában a digitalizáció áll, mely átalakítja az ipart. "A kérdés, hogy be tudunk-e kapcsolódni ebbe az ipari forradalomba. Ha nem kapcsolódunk be, akkor nemcsak nem fejlődünk, de azt is elveszítjük, ami eddig volt, mivel a versenytársak elveszik majd a megrendeléseinket és a munkahelyeinket" - mondta a sajtótájékoztatón a miniszterelnök.


Orbán azt is elmondta, hogy Dunaújváros különösen érdekelt a Paks-II. projekt sikerében, ezért bízik abban, hogy minél előbb lezárulnak az ezzel kapcsolatos brüsszeli viták és elkezdődhet a beruházás. Ez ugyanis hosszú évekre tudja biztosítani azt az olcsó áramot, aminek segítségével a magyar gazdaságot a jelenlegi gázalapú modellről vilamosenergia-alapúra lehet átállítani.

A sajtótájékoztató végén Orbán Viktor felsorolta, hogy pontosan milyen fejlesztésekről állapodtak meg. Többek között létrehoznak egy áruforgalmi csomópontot Dunaújvárosban, az egyetemet olyan fejlesztésekkel látják el, melyek az elektromobilitáshoz kapcsolódnak és ilyen szakembereket képeznek. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a kormány pénteken elfogadhatja a nemzeti buszstratégiát, melynek keretében Dunaújvárosban remélhetőleg elektromosra cserélhetik a jelenlegi buszokat. Emellett többek között 4 milliárd forintot ad a kormány útfelújításra, illetve új szálloda épülhet 2,9 milliárd forintért.

Újságírói kérdésre válaszolva Orbán arról is beszélt, hogy Dunaújvárost Kecskeméttel kellene összekötni négysávos autóúton. Erre uniós forrást szerinte nem lehet felhasználnni, ezért még korai róla beszélni, a 2017-es büdzsében nem lehet vele tervezni, de érdemes róla gondolkozni

http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_arrol_nincs_vita_hogy_magyarorszag_noveked ni_fog.232587.html?utm_source=portfolio&utm_medium=mail&utm_campaign=hirl evel_hirfutar
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
MA már nem születnek Teleki Pál-ok
  2016-05-31 21:15:50, kedd
 
 


1939.04.15 Teleki miniszterelnök beszéde a Felsöházban a 2. zsidótörvény beterjesztésekor

Teleki Pál

A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNYRŐL

Az 1939. április 27-re összehívott országgyűlés felsőházának 85. ülésén, 1939. április 15-én elmondott beszéd.

Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azért voltam bátor a vitának ebben a még nem nagyon előrehaladott stádiumában szót kérni, mert - mint méltóztatnak tudni - holnapután reggel 7 órakor a külügyminiszter úrral[1] Rómába utazom, és így nem lesz módon hétfőn a vitában részt venni, és a vita vége felé szólalni fel. Ez az oka annak, amiért kértem, hogy most szólalhassak fel.

Azért kívántam az igazságügyminiszter úr[2] által képviselt törvényjavaslathoz felszólalni, hogy ezáltal is dokumentáljam a felsőház színe előtt azt a fontosságot, amelyet a törvényjavaslat itt fekvő eredeti szövege megszavazásának tulajdonítok. De elsősorban azért is kívántam felszólalni, mert mindannak ellenére, amit bemutatkozásomkor és azóta is mondottam, a magyar közönség körében - amely, nem tudom miért, nem értékeli a mondott szót a maga igazsága és egyszerűsége szerint és nem elégszik meg azzal, hogy amit az ember egyszer megmond, akkor arról tudja, hogy azt megmondta, az a véleménye és azt tartja is - még mindig sokan azt képzelik, hogy én ezt a törvényjavaslatot vagy csak mint örökséget, vagy pedig politikai opportunizmusból képviselem. Már számtalanszor aláhúztam, hogy ezt a javaslatot nem mint politikai örökséget, hanem meggyőződésből is képviselem, legalább is egészében és főbb vonásaiban, hangsúlyozva azt is, hogy ha részleteiben mást, egy saját magam által szerkesztett törvényjavaslatot hoztam volna, az ennél a törvényjavaslatnál szigorúbb lett volna. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mindezeket megmondtam elégszer; nem tudom, sokan miért nem hiszik, vagy nem akarják hinni.

Másodszor azt is megmondtam és most is meg akarom mondani, hogy a javaslatot nem opportunizmusból képviselem. Nem hiszem, hogy valaki komolyan imputálná[3] nekem azt a könnyelműséget, hogy ilyen életbevágóan fontos javaslatot politikai opportunizmusból képviselek. Én nem ismerek semmiféle törvényjavaslatnál, de különösen ilyen fontos törvényjavaslatnál semmiféle melléktekintetet, hanem csak a nemzet egyetemes érdekét. (Helyeslés.) És mert meggyőződésem, hogy a nemzet egyetemes érdeke azt kívánja, hogy ilyen törvényjavaslatot - és minthogy ez ebben a formában fekszik előttünk, ezt a törvényjavaslatot - törvényerőre emeljük, ezért hoztam ide és ezért képviselem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem szoktam soha másnak sem előnyös, sem hátrányos tollaival takarózni; ha valamit képviselek, helytállók érte saját magam. Remélem, hogy az ország ezt most már egyszer talán tudomásul is veszi és megérti, hogy ha valamit kimondok, az úgy is van. (Élénk éljenzés és taps.)

Amint bevezető szavaimban már mondottam, jelen voltam a mélyen t. Felsőház bizottságának és albizottságának tárgyalásain, amelyeken különböző módosításokról volt szó és amelyeken a módosítások egy sora elfogadtatott.[4] Ezekre, illetőleg erre az egész komplexumra még rá fogok térni, mindazonáltal a törvényjavaslatnak eredeti, illetőleg az itt fekvő formában való elfogadását kérem, hangsúlyozva, hogy a magam részéről szívesen közvetítek a felsőház és a képviselőház között, avégből, hogy az említett módosítások letárgyaltassanak és esetleg el is fogadtassanak. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy - már a törvényjavaslat jelenlegi formája is bizonyos kompromisszum részemről, ezért mielőtt erre a konklúzióra, amelyet itt csak előrebocsátok, rátérnék, szeretném egypár pontra nézve nézeteimet kifejteni és itt-ott válaszolni is.

Meggyőződésem szerint - erre már nem szeretnék hosszas fejtegetésekben kitérni - ez a törvényjavaslat mintegy történelmi szükségszerűség, vagy természetes következmény és mind az európai, mind a hazai történelmi fejlődésből, az utolsó félévszázad, vagy évszázad történelmi fejlődéséből, szinte szükségszerűen következik.

Szükségszerű következmény, mintegy visszahatás arra a fejlődésre, amely a múlt század elején megindulva, a század második felében egyrészt nagy gazdasági prosperitást szült és az emberek gondolkodását leginkább ebbe az irányba terelte, másrészt Európának a világ felett való központi hatalma által egy egészen különös, ideig-óráig fennálló gazdasági felfogást, a teljes szabadkereskedelem felfogását teremtette meg, amelyet részben e gazdasági fejlődés, részben a XVIII. és XIX. század filozófiai fejlődése alapján is politikailag a liberalizmus felfogása kísért. De amint ennek a fejlődésnek, az európai hegemónia és imperializmus fejlődésének terén természetes kirobbanás volt a világháború, ugyanúgy természetes következmény szociális téren és a szociális térrel együtt járó gazdasági téren az a gondolat- és érzésvilág, amely olyan változtatásokat kíván az életben és az életet szabályozó törvényhozásban is, amilyen az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Prónay György báró[5] azt mondotta a bizottságban és Bezerédj[6] őméltósága itt a mélyen t. Ház előtt, hogy ez a törvényjavaslat szakítás a szentistváni gondolattal. Az urak túl szűk látókörből nézik a szentistváni gondolatot, (Úgy van! Úgy van!) mert a szentistváni gondolatnak nemcsak egy eleme van. Szeretik a szentistváni gondolatként csak azt beállítani, hogy Szent István végrendeletében Szent Imre hercegre azt az intelmet hagyta, hogy jó, ha egy ország sokféle népből, sokféle nemzetiségből, soknyelvűekből tevődik össze. Nemcsak ez az eleme van azonban a szentistváni gondolatnak, mert az sokkal mélyebb, sokkal szélesebb, sokkal átfogóbb és nem is élhetett volna meg 900 esztendőt, ha csak ilyen kevésből állana. Éppen így eleme a szentistváni gondolatnak - még pedig sokkal lényegesebben - az, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek az országalkotó és fenntartó gondolatot, eszmevilágot és érzéseket lényük egészével képviselik. (Úgy van! Úgy van!)

S van a szentistváni gondolatnak még egy lényege: az, hogy ugyanolyan bölcsen kell az ország mindenkori helyzetéhez és a nemzet mindenkori szükségleteihez mérni, mint amilyen bölcsen Szent István a maga korára azt megalkotta és elgondolta. Legalábbis erre kell a magunk véges erőivel törekednünk.

Nem szabad a szentistváni gondolatot jelszószerűen - hogy a helyes, jó szinonimával nem bíró német kifejezéssel éljek: schlagwortszerűen[7] - alkalmazni, különösen nem annak egyes kiszakított részeit. Azzal a veszéllyel szemben, amellyel a zsidóságnak óriási tömegei, legnagyobbrészt még csak felületesen asszimilált tömegei részéről a magyar nemzettestet és a magyar nemzet jellegét fenyegetik, a szentistváni gondolat nézetem szerint éppen az ellenkezőjét kívánja annak, amit Prónay őexcellenciája neki imputál.

Ezzel kapcsolatosan szeretnék egy más momentumra is rátérni, amely az újságokban és a felszólalásokban hasonlatok formájában folyton visszavisszatér. Ez a törvény nem nemzetiségi törvény és nem alkalmazható és nem adaptálható az országban élő német, szlovák, román, ruszin vagy más nemzetiségekre. Ezek a nemzetiségek az európai keresztény életközösség népeiből valók és évszázados, sok tekintetben azonos fejlődés részesei. Ennek a fejlődésnek az elemeit nem gondolnám most itt hosszasan részletezni, de mindannak ami - például - a reneszánsz, a humanizmus, a lovagkor gondolatvilágát alkotta, és sok mindenféle egyéb korszellemnek ők éppen olyan részesei az európai életközösségben, mint mi. Ezek nem is különböztethetők meg olyan élesen, mert sokkal kevésbé fajtiszták, sokkal kevésbé - mondjuk - szeparáltak és önállóak, sokkal kevésbé szeparáltak az európai emberiség egészétől, mint a zsidóság és ez volt az, mint a törvény indokolásában magam kihangsúlyoztam. (Éljenzés a jobboldalon.) Nem értem tehát ezt az összehasonlítást a nemzetiségi problémákkal. A kettő között - ismétlem - semmi kapcsolat és összehasonlítanivaló nincs.

A hercegprímás úr őeminenciája[8] említette a muzulmánokat. Csak azt akarom megjegyezni, hogy ezek ebben a közösségben természetesen nincsenek benne, de hiszen olyan kevesen is vannak, hogy semmiféle ok hasonló intézkedésekre velük kapcsolatban nincs. Lehet, hogy ha 600 000 muzulmánunk lenne, akkor ugyanilyen intézkedéseket látnék szükségesnek.

Ezzel kapcsolatban említem meg azt is, hogy egyesek szerint - és erre már többször reflektáltam - ez a törvény a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba a faj és a vér idegen ideológiáját hozza be. Eltekintve attól, hogy én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint 20 éve vallom, hirdetem és írom, tehát jóval előbb, mintsem hogy itt külső befolyások rám vagy akárkire hathattak volna, meg kell állapítanom, hogy semmi idegenszerűség nincs abban, ha faji összetartozandóságról, faji kapcsolatokról és faji csoportokról beszélünk. A természettudományoknak ma még két misztikuma van: az egyik az, hogy az élettelen és az élő közötti kapcsolatot még nem látjuk tisztán, a másik pedig az, hogy nem látjuk tisztán az anyagi élőnek és a lelkinek kapcsolódását és összeszövődését Világos azonban, hogy a kettő egymással rokonságban fejlődik: lelki tulajdonságok kiülnek az arcra, testi formák, lelki habitust tükröznek, embercsoportok biológiailag élesen különböznek és gyakran felismerhetők. Típustulajdonságok ismerhetők fel embereken és ugyanolyan embercsoportoknak gondolkodásbeli sajátosságaik is vannak. Erős beltenyésztés mellett embercsoportokban különös jellegek faji vagy fajtajellegek erősen inveterálódhatnak, dominánsakká, olyan erősekké válhatnak, hogy másokkal való összeházasodás esetén is a gyengébb féllel szemben, mint uralkodó tulajdonságok érvényesülnek. Ezeket ma mindenki tudja, aki egy kissé járatos a biológiában s egyéb természettudományokban; ezek adott tények, amelyek felett vitázni nem igen lehet. Ez az egyik dolog, amit meg akartam állapítani.

Sokszor említették és sok kifogás tárgya volt az is, hogy a törvényjavaslat keresztényeket zsidóknak minősít. A hercegprímás úr őeminenciája beszédében szintén rámutatott arra, amit magam is mondani kívántam, hogy a keresztény ellentéte, a törvényjavaslatban, de egyébként is, nem a zsidó, hanem az izraelita, hogy vannak keresztény zsidók és vannak izraelita zsidók.

Ehhez még csak azt kívánom hozzátenni, hogy egy ember lelkivilága nemcsak vallási meggyőződéséből áll, hanem ezen kívül nemzeti érzésből, mindenféle hagyományoknak lelkünkben hordozásából, velünk bármilyen alapon rokonembereknek és embercsoportoknak szeretetéből, a velük való affinitás érzéséből tevődik össze. A vallási érzés, a vallási rész lelkiségünknek csak egyik eleme. Lehet olyan ember, akinek egész lényét százszázalékosan ez tölti ki, viszont vannak olyanok, akikben nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalában nincs meg. Ezek is, azok is inkább kivételek, inkább kevesek és a legtöbb ember lelkében ezek az elemek különböző arányban - talán ugyanannak az embernek élete folyamán is különböző időszakokban, különböző arányokban - érvényesülnek, élnek, sokszor korbeli fejlődésünk által, sokszor külső események által is szabályozva és változtatva, de élnek. Ennek következtében, ha valakit, aki kikeresztelkedett, tisztán csak azon az alapon ítélünk meg, hogy vallásilag immár keresztény, ezzel még nem merítjük ki lelkivilágának egészét és ha azt állami és nemzeti szempontjából ítéljük meg, akkor nem helyezkedhetünk csak ennek az egy kritériumnak az alapjára (Úgy van! Úgy van!), éppen ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy az évezredes összetartozás és a hagyomány érzése csak ritkán és nagyon nehezen múlik el még az egyedből is és még kevésbé az egyedek családi együtteséből vagy a generációk sorozatából.

Abban tökéletesen egyetértek a hercegprímás úr őeminenciájával - mint különben beszédének legnagyobb részével is - hogy valamelyes asszimiláció a kereszténység által mindig bekövetkezik. Természetes: a keresztség szentsége hat. De meg kell küzdenie a léleknek egyéb áramlataival is, akaraterő kell hozzá az egyed részéről is, hogy a keresztség szentsége jusson érvényre a maga küzdelmében az ellenséges áramlatokkal szemben, hogy azok felett úrrá, legyen. Ezt különben elismeri az indokolás is, amelyet nem szeretnék megismételni, mert nem szeretnék hosszadalmas lenni.

Egy másik pont, amely sokszor tétetett szóvá, a jogfosztás kérdése. Természetesen áll az, hogy igen, ez a törvényjavaslat sok tekintetben jogfosztás az egyedekre nézve. Ez világos. De jogfosztás az egyedekkel szemben a nemzet magasabb érdekéből. Maga a hercegprímás úr őeminenciája mondotta az előbb, hogy az állam, vagy a nemzet jogos önvédelemből mindenkinek korlátozhatja szerzett jogát. Tisztán ez áll itt is: ez a törvényjavaslat a nemzettest idegen elemekkel való túlzott áthatása ellen jogos önvédelemből korlátoz jogokat, megengedem, messzemenően sokak szempontjából, mások szempontjából viszont nem elég messzemenően.

Nézzünk azonban szemébe a dolognak. Ez-e az első törvény, akár nálunk, akár külföldön, amely meglévő jogokat korlátoz. Hiszen a háború óta eltelt korszakban, de már a háború előtti korszakban is, már az egész XX. században - azt mondhatnám; amióta az állam mindinkább átalakult nemcsak politikai testté, hanem olyan apparátussá és olyan közösséggé is, amely az egyed életének mindenféle vonatkozásába beleavatkozik - mind jobban és jobban* beleavatkoztak az egyed pályaválasztásába, a gazdasági élet rendjébe, a társadalmi élet rendjébe. Igazán nem szükséges, hogy ezt egy történelemfilozófiai fejtegetéssel exponáljam, csak emlékeztetek rá. Azóta folyton jogokat korlátozunk, kompromisszumképpen az emberek között, akik egy területen együtt élnek. És ez mind erősebb és erősebb lesz.

Kivételes idők, amilyen a mai is, kivételes intézkedéseket kívánnak és az ilyen kivételes intézkedések során rengeteg sok jogfosztás történt, hogy csak a nyugdíjasokról, a B-listásokról stb., stb. beszéljek. De már a mai kort megelőző szabadelvű korszaknak is voltak jogmegszigorításai - enyhébben így nevezhetjük - amelyeket egyes emberek, akiket a jogmegszorítás ért, magukra nézve jogfosztásnak érezhették. Azt hiszem az 1881:XLI.[9] t.c. az ingatlantulajdanossal szemben megszorítja a magántulajdonnal való szabad rendelkezés jogát. Ez is a teljesen liberális felfogással szemben, amely a múlt század 50-es és 80-as évei között uralkodott, jogmegszorítás, vagy ha úgy tetszik, jogfosztás. Vagy ha kivételes jogot adunk, mint kereskedelmi törvényeink is, az emberek egyes csoportjainak, ez jogmegszorítás, joghátrány másokkal szemben, akik jogelőnyökben nem részesülnek. Nagyon sok mindenféle variációja van ennek, de annyi jogász ül itt a mélyen t. Felsőházban, hogy azt hiszem, hogy fel vagyok mentve az alól, hogy ezt a témát bővebben fejtegessem, csak emlékeztetni akartam rá.

De a jogfosztás[10] kérdésének ez csak a kevésbé lényeges aspectusa. Erre csak rá akartam mutatni, hogy nem újdonság és inkább csak korrekciója akart lenni ezek felemlítése a székében hangoztatott állításoknak. Lényeges pont itt az, hogy milyen jogtól foszt meg ez a törvény. Olyan jogoktól, amelyeket egy gazdasági jólétben úszó korszak adott meg, amely az emberi élet és a megélt történelem nehézségeinek csak csekély hányadát is alig látta. Mint gyermek átéltem e korszakot olyan emberek társaságában - édesapám is miniszter volt,[11] sok ilyet ismertem és ilyen körben mozogtam - akik olyan funkciókat töltöttek be, mint mi ma. Hol volt az ő munkájuk attól, hogy majdnem minden reggel, amikor felkeltek, történelmet értek volna meg és hogy minden héten történelmet is kellett intézniök?! (Úgy van! Úgy van!)

Alig látta ez a korszak - és azt mondhatnám, még vezetői is alig látták - a megért korszak és történelem elméleti és gyakorlati nehézségeit. A XVIII. és XIX. század filozófiájának hatása alatt s a technikai és gazdasági fejlődésből és gazdagodásból származó gondolkodásában, törvényeket alkotott, jogszabályt, jogszokást és ezek nyomán életrendet, életmódot. Főleg városi életszokásokat statuált, amelyek könnyelműen szabadelvűek voltak. (Úgy van!) Nem rovom fel e kor vezető férfiainak a könnyelműséget, de könnyelmű volt a kor maga és ez a természetes következmény, amely belőle származott. Annak a kornak az emberi élet korlátlanságáról vallott felfogásával elaltattak olyan aggodalmakat, amelyeket Széchényi István és egy-két kortársa is éreztek már és amelyeket a múltkor az igazságügyminiszter úr is idézett.

A liberális törvényalkotásnak következményeit ugyan némelyek már hamarább is meglátták, de egészen természetes, hogy egy-két generáció kellett ahhoz, hogy a nemzet egészében megérezze ennek a következményeit. Majdnem nyilvánvaló természetesség az, hogy a XX. század első negyedében kell, hogy jelentkezzék e törvényalkotásokkal, e jogfejlődéssel szemben annak megérzése a nemzetben, hogy itt hiba történt, amelyet reparálni kell.

Arról is volt szó, hogy ez a törvényjavaslat nem felel meg alkotmányunknak, és új momentumot visz abba bele. Az alkotmány nem egy rideg stabil valami. Bemutatkozó beszédeimben az országgyűlés mindkét házában elmondotntam azt, hogy a magyar alkotmány azoknak a törvényeknek foglalata, amelyek a nemzet vérébe és gondolkodásába mentek át. Akkor mind a két Házban megtapsolták ezt a kijelentésemet a mélyen t. Házak tagjai. Ne méltóztassék ezzel kapcsolatban elfelejteni azt, ami logikusan következik belőle: két dolgot. Az egyik, hogy néha a meghozott törvény válik hosszabb-rövidebb idő multán a nemzet közfelfogásává, közérzésévé és ezzel az alkotmány részévé. Máskor - és ugyanolyan természetesen - évtizedek alatt kialakult közfelfogásokat, közszükségleteket visszatükröző érzések, mint méreg anyagok elleni védekezésből keletkező antitoxinok, a nemzet testében kiérlelődésükben gyökeres változásokat és következményképpen ezeket szabályozó törvényalkotásokat is kívánnak meg. A másik, amit mondani szeretnék ezzel kapcsolatban az, hogy amint az alkotmányról mondottak szerint az alkotmány azon törvények foglalata, amelyek a nemzet vérébe mentek át, ugyanúgy, nézetem szerint a nemzet azon emberek foglalata, akik egész lényükkel beleolvadnak ennek a hazának sokszínű, de összefoglaló érzéseivel a magyar nemzet testébe. Hogy ezt a zsidóság tömegeiről nem lehet elmondani, ezt már a törvény indokolásában elmondottam.

A közgazdasági hatásokat is sokszor említették, a sajtó nagyon szélesen pertraktálta[12] azokat. Tisztában vagyok azzal, hogy közgazdaságilag nehéz helyzetet fog ez a javaslat teremteni. Ezt a bizottságban is így mondottam s a sajtó egyes része rögtön ki is használta. Holott nem azért mondottam, hogy ezt egyoldalúan kihasználják, hanem azért, mert minden józan eszű ember látja és tudja és ebben semmi szenzáció nincsen. De ugyanakkor megmondottam azt is, hogy ezzel a nemzet meg akar birkózni és meg is kell birkóznia. (Úgy van! Úgy van!) Ez szólott azoknak is, akik meg akarnak vele birkózni - és ha akarnak, akkor tudniok is kell - és szólott azoknak is, akik nem akarnak vele megbirkózni, hogy igenis meg fogunk birkózni, tehát szólott jobbra is, balra is, mint igazság, nem pedig mint szenzáció.

A történelmi sors, sajnos, úgy hozta magával, hogy gazdasági, szociális és nemzeti problémáink megoldása egy időre esik. Nem véletlen ez, nem is olyan különös, mert a fejlődésben az emberiség fejlődésében ezek csak látszólag külön vonalak, és csak könyvekben lehet azokat egymástól külön tartani. Az életben ezek együtt fejlődnek, egyik a másikból és összefonódva fejlődnek tovább. Egészen természetszerű tehát, hogy a megoldás is egymáshoz közei fekszik, sokszor egyidőben, sokszor olyanok, hogy alig is lehet azokat külön-külön és sorban elővenni. Akármilyen praktikus volna a kormányzat szempontjából is nekünk, akik ilyen helyeken ülünk, mint mi, sokkal könnyebb lenne, de sajnos, az élet nem kérdi, hogy milyen skatulyába szeretnők az egyes kérdéseket berakni.

Ez a törvényjavaslat elsősorban társadalmi problémát igyekszik megoldani, s szükségszerűleg meg kell oldani vele a gazdasági problémát is, elsősorban azonban a társadalmi problémát, azt a szellemet akarja megváltoztatni, amely mindjobban elharapódzott a nemzeten.

A hercegprímás úr őeminenciája említette beszédében azt, hogy a recepciós törvény óta a zsidó szellem "művészet' ürügye alatt sok mindent diszkreditált, ami a keresztény magyarság előtt szent volt és iparkodott lerombolni a keresztény erkölcsöket. Ez nem más, mint amit én magam is mindig hangsúlyoztam, vallottam, és amit a törvényjavaslatnak és annak indokolásánál, hogy ezt a törvényjavaslatot törvényerőre kell emelnünk, mindenkor hangsúlyoztam.

Láttam - elvégre eléggé a közéletben élek, és elég sokféle ember között fordulok és fordultam meg ebben az országban, hogy következtetéseket vonhassak le, hogy lássak és ebből értsek - mondom, láttam és látom azokban a körökben is, amelyekhez tartozom, amelyekben mozgok és azokban is, amelyeket távolabbról szemlélek, hogy a zsidóság oly mértékben alakítja át a magyarság testét, jellegét és gondolkozás módját, hogy ez a legnagyobb veszélyt rejti magában. (Úgy van! Úgy van! élénk taps.) Nem is annyira az üzleti életet értem ez alatt, hanem inkább a társadalmi és szociális életet, mert az iskolának, a családnak, az összeházasodáson keresztül a családok gondolkozásának átváltoztatását, az elitnek elzsidósodását, a keresztény elitnek a vérségileg tökéletesen és teljesen keresztény elitnek is gondolkodásában való megváltoztatását látom. (Úgy van! Úgy van!)

Most, mialatt ez a törvényjavaslat tárgyalás és megbeszélés alatt állott, számtalanszor kerestek fel urak, akiknek mindegyike egy-egy kategória kivételezését kérte egy-egy előtte ismeretes, nyilván hozzá, valamilyen formában közelebb álló eset kapcsán. Ezt kénytelen vagyok megmondani ezért - bár nomina sunt odiosa[13] - mert ez olyan szimptóma, mely engem megerősített abban, hogy hová jutottunk. (Úgy van! Úgy van! Élénk taps a jobboldalon és középen.) Azok az urak tehát, akik ilyen okokból jártak nálam, csak ellenkező meggyőződésemben erősítettek meg. (Helyeslés.) Ezzel szemben azt is mondhatom, hogy a magyar keresztény társadalomnak, amelynek sok rétegével van módom érintkezni túlnyomó többsége - itt nem a részletekről van szó, nem is tulajdonítok ezeknek olyan nagyon nagy fontosságot - ennek a törvényjavaslatnak, vagy ehhez a törvényjavaslathoz hasonlónak törvényerőre emelését a leghatározottabban várja és kívánja, (Úgy van! Úgy van! Felkiáltások jobbfelől: Közvélemény!) éspedig joggal várja és történelmi leiekből kívánja. (Úgy van! Úgy van!)

Ha már a részleteket említettem, meg kell mondanom azt, hogy nézetem szerint - amint én a tárgyalásokat akár a parlamentben, akár a sajtóban, akár a társadalomban figyelemmel kísértem - a törvényjavaslat megítélése a hosszú társadalmi és parlamenti megvitatásban a részletekbe fulladt és azok, akik a törvényjavaslatról beszéltek, vagy írtak, minduntalan szem elől tévesztették a törvényjavaslat egészének az intencióját, egészének a lényegét. Pedig ez a fontos! Ennek oka bizonyos mértékig az a maradi liberális felfogás, amely még mindig köztünk él, amelyet napilapjaink többsége még mindig hordoz és hirdet, amely az egyén jelentőségét és jogát, sőt elsőbbségig menő jogát az összességgel, illetve a nagyobb egységgel, a nemzet testével szemben hangsúlyozza. Egy előadásomban, amely könyv alakban is megjelent, és amelyre csak a figyelmet hívom fel - nem akarok belőle itt hosszasan felolvasni Európáról és Magyarországról szóló könyvem 194. oldalán[14] jellemzését adtam ennek az egész kornak, amely gondolkodásában ide vezetett.

A tömegérdekek szellemi periódusa ez, de olyanformán, hogy az embereket, a tömegeket nem természetes fejlődésükben, hanem egyedi összetételükben látta. Egyedeket számolt össze, statisztikailag látta a világon, amint hogy statisztikailag láttunk kérdéseket, amelyek nemcsak statisztikaiak, és ha nem úgy látták volna, fejlődésünkben egészen máshol állanánk egész Európában, többek között a nemzetiségi kérdésben is. Ha nem vallatták volna be mindenkivel azt, hogy ő kicsoda, akkor a nemzetiségi probléma sem ott lenne

Európában, ahol ma van, akkor az államok közötti ellentétek sem lennének olyanok, mint amilyenek ma.

És mi nem is csinálhatunk más statisztikát, mint részben népesedési statisztikát, másrészt pedig külkereskedelmi statisztikát, amellyel azonban csak gazdasági vonalban és csak ebben az egy vonalban, a külkereskedelmi vonalban láttuk a világ képét. A politikai akarat kritériuma ekkor az általános egyenlő választói jog és vele a számszerű megkülönböztetés nélküli tömeg volt. Pénz és az előfizetők száma tartja fenn a sajtót, amelynek egy nagy része ennek következtében alacsony szintre kénytelen lesüllyedni. És az üzlet kritériuma a siker, amiből aztán egy ennek megfelelő erkölcs is fejlődik ki. A század közepén észrevesszük, hogy a tömegeken szociális munkával lehet és kell segíteni, de ez a szociális segítés is, különösen eleinte és sok helyen még ma is egyszerűen és kizárólag anyagi.

Ez a gondolatvilág az, amelyik még mindig visszatükröződik, és amely folyton azt hangoztatja, hogy egyénekkel történnek egyéni sérelmek. Igen, de nekünk a nemzet egyetemes nagy célját kell látnunk. Én is csak azt mondhatom, amit a hercegprímás úr őeminenciája mondott, amikor azt kérte, hogy ne ítéljék el az egyházat, hanem ítéljék el a liberalizmust és annak túlkapásait, hogy az egyeddel szemben való igazság, méltányosság, könyörületesség szempontjából ez a törvényjavaslat és minden törvényjavaslat, amely ugyanezt a célt szolgálná, a legkeményebb úgy, mint a legenyhébb is nyilvánvalóan támadható az egyes esetében. Ezeknek a támadásoknak azonban hamis a bázisa és ez a hamis bázis az, amit a törvényjavaslatban rejlő gondolat és intézkedések kritikusai legfőképp elfelejtenek. A részletek megvitatásakor elfelejtik azt; mindenki éppúgy tapasztalhatta, mint jómagam, aki a vitákat figyelemmel kísérte, hogy a részletes vitában kiesik az egész kérdés lényegének a fonala a kritikusok kezéből, és az egyes emberek iránti méltányosságból beszélnek, amikor éppen ezt kell a nemzet érdekének alárendelni. Egyforma igazsággal csak végleges megoldások lehetségesek: vagy a teljesen liberális álláspont, amely nem csinál semmit, vagy a legradikálisabb megoldás. Mindenki beláthatja, hogy az elsőt nem lehet követnünk - viszont -, mint méltóztatnak látni - még a legradikálisabb felfogású törvényhozók sem kívánták a legradikálisabb megoldást. Ennek következménye egy kompromisszum, amely kategóriákat állíthat fel, de nincs a világnak az a kategorizálása, amely ne zárna ki ugyanabból a kategóriából olyanokat, akik nem érdemlik meg a kizárást, de ugyanakkor ne engedne be a kategóriákba olyanokat, akik nem érdemlik meg a bejutást. Akármennyire fogunk tehát a részletekbe mélyedni, akárhogyan fognak igyekezni a törvényhozók azon, hogy itt vagy ott ezeknek a különböző kategóriáknak a szempontjából reparáljanak, mindig képesek leszünk, magam is képes leszek, hogy bárkivel szemben, bármilyen változtatással szemben felhozzak példákat az életből, felhozzak olyan eseteket, amelyekkel szemben az intézkedés túl szigorúnak látszik, de ugyanakkor felhozzak példákat, amelyek megvilágítják azt, hogy az intézkedés túl enyhe. Hiszen vannak édes testvérek is, akik a maguk külső és belső jellemvonásai folytán tökéletesen különböző megítélés alá esnek, az ilyeneket pedig szétkategorizálni nem lehet.

Megmondottam már bemutatkozó beszédemben, hogy ez a probléma magyar probléma, amely megoldásra vár azért, mert itt egy zárkózottságában való hosszú élete folytán erősen különböző és minden más fajnál, vagy nemzetiségnél asszimilálhatatlanabb, mert sokkal élesebb lelki és testi jelleggel bíró embercsoportról van szó. Megmondottam, hogy nem üldözésről, hanem védekezésről van szó; megmondottam, hogy én voltam az, aki az összeházasodás kérdésének és a tulajdonságok átöröklésének vonalán az előző kabinet tagjai közül a legradikálisabb voltam, de mégsem érzem, hogy ebben bármiféle üldözés, vagy bármely megalázni akaró érzés rejlett volna. Ellenkezőleg majdnem az az érzésem, hogy a sok kivétellel, a kivételeknek jutalomképpen való beállításával jobban diffamálóvá tettük volna ezt a törvényjavaslatot, mint amilyen egyszerű, radikális formájában lett volna. (Úgy van! Úgy van! Taps.)

Ezek után azt hiszem, nem fognak már a mélyen t. Felsőház tagjai csodálkozni, ha egyesek talán beszédem elején még csodálkoztak is azon, hogy a magam részéről miért kérem mindenképpen a törvényjavaslatnak eredeti szövegében való elfogadását. (Élénk éljenzés és taps.) Nem kívántam sem a képviselőházat, sem a Felsőházat alkotmányos kötelességének teljesítésében gátolni. Ezért tartózkodtam attól, hogy a vitát a képviselőházban korlátozni, vagy mértéken felül siettess em. Ezért bocsátkoztam tárgyalásokba a Felsőház mélyen t. tagjaival, módosítások felett, amelyeknek helyénvalóságát már eleve nem ismertem el.[15] Hangsúlyozom, hogy a bizottság által kiküldött albizottság módosításai távolról sem a kormány módosításai és nem is a kormány közbejöttével jöttek létre úgy, hogy mi ezeket örömmel láttuk, vagy helyeseltük volna. Mindazonáltal a kormány, amennyiben a felsőház az albizottság módosításait elfogadná, hajlandó ezek tekintetében a képviselőház és a felsőház között közvetíteni. Csak abban tettünk különbséget, hogy megmondottuk, hogy egyes módosításokban a közvetítésre hajlandók vagyunk, de több módosításra ezt a közvetítést sem ajánlhatjuk fel. Illetőleg nem is használhatnám ezt az "ajánlhatjuk fel' kifejezést, mert igazán nem volt semmi ajánlási szándékom, vagy kívánságom. Több módosításra nem vállalhatjuk ezt a közvetítést és ez a maximum, a maximális kompromisszum, amit tehetünk.

Azt is nem egyszer megmondottam, hogy ez a törvényjavaslat és ennek törvényerőre emelése, ez az egész procedúra fájdalmas operáció. Érzem, tudom, hogy fájdalmas egyes, velünk az élet különböző terén együttműködő emberekkel szemben, de a nemzet magasabb létérdeke, a nemzet karakterének megóvása, különösen azokban a rétegeiben, amelyeket a nemzet mint vezető rétegeket magából kitermel, imminensen szükségessé teszi ebben a tizenkettedik órában, (Úgy van! Úgy van!) egy ilyen törvényjavaslat megszavazását. Ismétlem, megmondtam azt, hogy nem gyűlöletből és hasonló érzésekből származik ez a törvényjavaslat és Magyarországon ilyen törvényjavaslatot nem kísérnek és nem is fognak soha törvényes formákon túlmenő jelenségek kísérni.

Mindazok alapján, amiket elmondottam - és teljes tudatában annak, hogy a felsőház tagjainak egy igen nagy része a törvényjavaslatot módosítani szeretné; tudatában annak is, hogy sokan bensőjükben távolról sem elégszenek meg azokkal a módosításokkal, amelyeket a javaslat tartalmaz -, éppen azért hangsúlyozva azt, hogy a magam részéről szívesen közvetítek ezek tekintetében - de ismétlem, hogy mindazokból, amiket elmondottam, világosan következik, hogy többet nem tehetek, mert megmondottam, hogy egyéni felfogásommal és meggyőződésemmel ellenkezik. Ennek következtében én mégis azt kérem a mélyen t. Felsőháztól, hogy átgondolva azokat, amiket kifejtettem s átgondolva annak szükségességét, hogy itt egy határozott és tétovázás nélküli lépést tegyünk, méltóztassék a törvényjavaslatot még egyszer komolyan átgondolva eredeti szövegében elfogadni. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.)

Az 1935. április 27-re összehívott országgyűlés felsőházának 85. ülésén, 1939. április 15-én elmondott beszéd, In Papp Antal (szerk): Gróf Teleki Pál országgyűlési beszédei. II. k. Budapest, é. n. [1942], Stúdium. 119-130. p.




http://regi.sofar.hu/hu/node/13285
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Schiffer is rájött, hogy nem lehet más a politika
  2016-05-31 21:00:12, kedd
 
  2016.máj.31.
Írta: nickgrabowszk


Schiffer is rájött, hogy nem lehet más a politika


Kétségtelenül nem mindennapos, hogy egy parlamenti párt elnöke és frakcióvezetője a ciklus félidejében csak úgy fogja magát, lemondjon tisztségeiről, mandátumáról, és egyszerűen kivonuljon a politikából.

Azonnal meg is jelentek a bizonyítatlan és bizonyíthatatlan összeesküvés-elméletek, hogy Schiffert

lemondásra és visszavonulásra kényszerítették,
menekült a felelősség elől, hogy az LMP nem fog bekerülni a parlamentbe,
valamin megsértődött és elszaladt.

Schiffer maga a lemondását bejelentő interjúban azt mondta, hogy majd

szellemi erőteret

szervez a pártjának, mert annak híján vannak, és anélkül nem megy át az álláspontjuk. Mégha ez nyilván illúzió is (ti. ha lesz erőtér, akkor lesz majd siker), arra azért rávilágít, hogy a visszavonulás voltaképpen
a kudarc beismerése.

Mert mi az, amit egy politikus akar? A pénz és a hatalom, meg esetleg az elismerés.

A megkapható elismerést már megkapta: beszélhetett a parlamentben, sokat szerepelt a tévében, kétszer vitte be az LMP-t a Házba.
A két választási kampányban akár még nőt is szerezhetett magának.
Ügyvédként millió körül keresett, politikusként se többet, egzisztenciális gondjai nem lesznek.

Ami viszont hiányzott neki, az a Hatalom. Eufemisztikusan: a világjobbító elképzelések magvalósításának lehetősége. De Schiffernek hatalomhoz vagy hatalomra jutni semmi esélye nem volt.
Akkor meg minek vesződni vele? Ugyanannyiért, mint amennyihez kevesebb munkával is juthat.

Hogy 2014-re az LMP nem nőtt nagy párttá, azt még rá lehetett fogni arra, hogy új párt voltak, a semmiből indultak, és még az előző ciklusban ketté is szakadt a párt. Ezúttal viszont már nincs ilyen mentség, és
nem látszik a jele sem

annak, hogy az LMP - például Schiffer a legutóbbi választások után tett nyilatkozatainak megfelelően - váltópárttá, a Fidesz alternatívájává tudná kinőni magát. Az időközi választásokon nem léteznek, a felmérések stabilan 3-4-5 százalékra, kicsivel a parlamenti küszöb alá, vagy annak környékére teszik az LMP-t.

Bekerülni ettől még bekerülhetnek, ez csak egy jó kampány kérdése, de nem világos, hogy mi értelme volna.

Bár baloldalinak tartják magukat, a Fideszt leváltani kívánókhoz nem akarnak csatlakozni.
A Jobbikkal közösen nem tudtak létrehozni egy antiestablishment pártstruktúrát.
A Fidesznek nem volt szüksége rájuk.
Önállóan megnőni nincs esélyük.

Ezért nemcsak az kizárt, hogy visszavonulás menekülés lett volna, hanem az is, hogy "durci" (maga nevezte így) vagy kényszerítés. Utóbbi kettőnek csak akkor volna értelme, ha valami stratégia kérdésben összekülönbözött volna a pártelit (ha van náluk ilyen). De annak lett volna jele. Vagy külső erők érdekeit keresztezik. Annak is.

De az LMP semmi ilyet nem tesz:
náluk nincsenek stratégiai kérdések.

A Fideszt nélkülük is leváltják, ha az MSZP a Jobbiktól vissza tudja szipkázni a korábbi baloldali szavazókat, esetleg technikai koalíciót köt a két párt. Vagy nem váltják le, de ebben az LMP-nek semmilyen szerepe nem lesz.

Ők a klasszikus
egyik se párt.

Aki senkire nem tud szavazni a Fidesz-MSZP-Jobbik hármasból, az választja őket. Ilyenek nem sokan vannak, két éve éppen annyian, hogy bevigyék őket a Házba. De a kormányváltás nem azon a 200 ezer szavazaton múlott.

Schifferék úgy kormánykritikusak, hogy nem akarnak összefogni a baloldal többi részével, azaz nem akarják leváltani a Fideszt, tehát csak szavakban kormánykritikusak. Az ottani szavazók már leírták őket.
A jobboldaltól szintén nem tudják elszipkázni a voksokat, mert nem tudnak lemerülni a nacionalista-patetikus-félelemkeltő-uszító retorikáig; nem tudják nyújtani a "mindenki minket bánt, de mi összetartozunk" sérelmi politikáját.

Lehet abban bízni, persze, hogy csak azért nem tudnak növekedni, mert nincs megfelelő szellemi hátországuk, amelyik majd elterjeszti az Eszmét. Csak ez illúzió.

Az LMP-re 2010-ben jórészt a liberálisok szavaztak (fiatal, pesti értelmiségieknek tűntek). 2014-ben meg annak a biztos tudatában lehetett rájuk ikszelni, hogy nincs bennük kockázat, mert lehet, hogy be se kerülnek, de kormányra biztosan nem.

Nem azzal van probléma, hogy a választók nem ismerik az Eszmét. (Most már ismerik, a 2010-es szavazótáborukat el is veszítették.) Hanem a választók egyszerűen nem kell ez az Eszme,
az antikapitalista idealizmus illúziója.

Ezt Schiffer nem látta be. Csak azt látta, hogy a dolog nem működik. Nem működött vele se, nem fog nélküle se.

Demokráciában - és ez nem feltétlenül jó - a politika az, amit választók akarnak. Az LMP-t, Schiffert és naiv idealizmusát jellemzően nem akarták.

Most jött rá, hogy nem lehet más a politika.

http://b1.blog.hu/2016/05/31/schiffer_is_rajott_hogy_nem_lehet_mas_a_politika
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Mol megkezdte a benzináremelést
  2016-05-31 20:53:53, kedd
 
 
Forgó Irén

A Mol megkezdte a benzináremelést


Holnaptól a gázolaj ára 3 forinttal emelkedik, a benzin ára nem változik. Érdekes módon amikor csökkent a benzin ára, az élelmiszer és egyéb fogyasztói áremelkedésben nem jelent meg - sőt! Inkább emelkedtek az árak. Félő, hogy most már a benzinár emelkedéssel párhuzamosan megkezdődik az áremelés.
A Mol a tőzsdén szereplő multi cég. Rengeteg állami tulajdonú részvény volt benne, amit a londoni tőzsdén eladott
Veres János a pénzügyminisztersége idején 6500 forintért! Nem sokkal később óriási olajár robbanás következett, a részvény ára megugrott, már meghaladta a 22 ezer forintot. Ekkor gondolt egy nagyot és merészet a második Orbán-kormány és visszavásárolta a részvényeket több, mint 22 ezer forint/darab áron.
Aztán következett az újabb olajár zuhanás és zuhant a Mol-részvény ára is. Ma 16 ezer forint körül van. A nagy buktát a magyar adófizetőkkel kifizettették.
Aztán következett az, hogy Szíriában a Mol-INA jelentős új olajmezőket fedezett fel - Palmüra közelében. Itt Asszad elnök jóváhagyásával kutatott a cég. Ha Asszad megbukik, bukik vele a Mol-üzlet is. Az ókori városka sokat szerepelt a hírekben nemrégiben, mert ott gyilkolászott és rombolt a mocsok Iszlám Állam. 2012-ben megkezdődött a kitermelés az új olajmezőn, és azonnal meg is jelent a ,,szír ellenzék". A Molt elkergették...
Óriási olajmezőt fedezett fel, illetve szállt be a folytatásba a Mol Irak északi részén, ahol jelenleg a kurdok az urak. Az Iszlám Állam is szemet vetett az olajmezőkre, de egyelőre magyar katonai jelenléttel állják a kurdok a sarat. Néhány kurd harcos Budapesten gyógyul a Honvéd Kórházba.
A Vegyépszer Líbiában bukott be, autópályát épített, ahonnan valószínűleg úgy kellett menekülni, hogy a drága gépek is odalettek. Amerika hamis zászlós hadműveletein nagyon sokat bukunk.
A fentieken kívül Ukrajnába is jócskán be kell segítenünk, ami miatt egyre nagyobb főleg vidéken a szegénység.
A migránsáradat újabb felsorakozása a szerb határnál már csak hab arra bizonyos tortára! Amíg készül a hatalom a felesleges népszavazásra, és készítteti 3 milliárdért a reklámokat, addig egyre több éhenkórász analfabéta települ a nyakunkra.
SVPSZ
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A fideszesek tovább módosítgatnák a vagyonnyilatkozatokat
  2016-05-31 20:50:50, kedd
 
  Megteheti?
Akkor miért ne csinálná?
Én azt várom, mikor jön el az az idő, mikor nem teheti meg.
Ahhoz viszont nagyon sok agyhalottnak kellene felébrednie.

***************************

2016. 05. 31. 15:33

A fideszesek tovább módosítgatnák a vagyonnyilatkozatokat

A Jobbik megtiltaná, hogy a képviselők minden következmény nélkül évekkel később utólag toldozgassák-foldozgassák vagyonnyilatkozatukat. A kormánypárt lesöpörte az asztalról az elképzelést.

Kulcsár emlékeztetett: 2014 tavaszán a szocialista Simon Gábor vagyonnyilatkozati botránya után a fideszes Gulyás Gergely azt ígérte, szankcionálni fogják az ilyen visszaéléseket. Ám ezzel az elmúlt több mint két esztendőben

adós maradt a kormánypárt.

Holott azóta is sorra kerülnek napvilágra a hasonló ügyek. A politikus jellemző példaként Rogánt Antal hirtelen ,,megtalált" négyzetmétereit, illetve Szijjártó Péter és Riz Gábor utólagos módosításait említette.

A jobbikos képviselő szavai szerint ,,az utolsó csepp a pohárban" a balmazújvárosi fideszes korrupciós botrány volt. Emlékeztetett: 2012 decemberében Balmazújváros közgyűlése egy vállalkozónak 180 millió forintos támogatást szavazott meg a városi sportcsarnok építésére. Az ügy kapcsán 2013 elején vádemeléssel végződő nyomozás indult a mára polgármesterré lett akkori jegyző, Veres Margittal szemben.

A vád szerint a támogatást elnyerő vállalkozó

5 millió forintot

adott át Veresnek,aki a pénzt továbbította a várost akkor vezető Tiba István országgyűlési képviselőnek. Érdekes, hogy az eljárás során őt csak tanúként hallgatták meg. A fideszes politikus a bíróságon az összeget ,,baráti kölcsönnek" nevezte, amit azóta már vissza is fizetett. Tiba ellen vagyonnyilatkozati eljárást is kezdeményeztek, hiszen 2012-es vagyonnyilatkozatában az ominózus ,,baráti kölcsön" nem szerepel. Ezt úgy kívánta orvosolni, hogy

három és fél évre visszamenőleg

,,kijavította" a dokumentumot. A jelenlegi törvények értelmében ez szabályos megoldásnak számít, amiért nem lehet számon kérni a politikust, így az eljárást le sem folytatták.

Kulcsár ,,teljesen elfogadhatatlannak" nevezte ezt a módszert, hozzátéve: épp az ilyen visszaélések szankcionálását célozza az az általa benyújtott javaslat. A tervezet szerint a vagyonnyilatkozat javítására

fél évnél hosszabb idő után már nem kerülhetne sor

- ám ebben az esetben is a módosítás nagyságával arányos bírsággal járna. Ha valaki ennél hosszabb idő múltán nyúlna bele a dokumentumba, az

elveszítené képviselői mandátumát.

Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága kedden tárgyalta a javaslatot. Kulcsár elmondta: a fideszes képviselőknek lényegében ,,semmilyen ellenérve" nem volt a kezdeményezéssel szemben, mégsem tartották azt vitára alkalmasnak. Döntésüket mindössze annyival indokolták, hogy a kormánypárt is ,,dolgozik egy hasonló javaslaton"

,,Már 2014 óta dolgoznak rajta, semmilyen javaslatuk nem volt azóta, csak az ügyek sokasodnak"

- mutatott rá a politikus. A Jobbik így is az Országgyűlés elé viszi a javaslatot, hogy a képviselők szavazhassanak a tárgysorozatba vételről. Ha a kormánypárti többség ott is leszavazza a tervezetet, azzal

,,önmagukat leplezik le"

- szögezte le Kulcsár.

A jobbikos honatya emlékeztetett: a parlament tegnapi offshore-vitanapján a Fidesz arra hivatkozott, hogy fölösleges a Jobbik által kezdeményezett, offshore-érdekeltséget kizáró nyilatkozatot aláírniuk, hiszen vagyonnyilatkozatukban ott áll minden. Ám, ,,ahogyan a mellékelt példa is mutatja" ebből a dokumentumból

bármit ki lehet hagyni

mindenféle következmény nélkül - mutatott rá Kulcsár.


http://alfahir.hu/a_fideszesek_tovabb_modositgatnak_a_vagyonnyilatkozatokat
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 462 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 462 db bejegyzés
e év: 5039 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 100
  • e Hét: 433
  • e Hónap: 14625
  • e Év: 147542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.