Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Böszmeség és balítélet
  2006-11-26 21:07:37, vasárnap
 
  Böszmeség és balítélet


"A szocialista párt egyszerűen nem alkalmas arra, hogy végrehajtson egy ilyen mértékű és jelentőségű változtatást. Hiába nyomatékosította erőteljes szónoki fordulatokkal Őszödön a kormányfő az átalakítás megkezdésének elkerülhetetlenségét, a vezetőség és a tagság - részben agykapacitás, részben érdekellentét miatt - nem alkalmas a levezénylésére."

Para-Kovács Imre - magyarhirlap.hu, 2006. november 22.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tamás István: Kenyéren és víze
  2006-11-26 20:50:00, vasárnap
 
  Tamás István: Kenyéren és vízen



A Tv csatornák sószórói, mintha arra lennének hivatva, hogy eltereljék a kedves nézők figyelmét a bajokról és a mindennapi problémákról. Ezek a műsorok, műsorvezetők a nemzet csodabogarai, akik akarva, akaratlanul elvonják a többség figyelmét hazánk tragikus pokolba meneteléről.

A kereskedelmi csatornák mellett az újságok sem közölnek olyan híranyagot, amelyből az egyszerű ember megértené, hogy mi is vár rá valójában. Rövidre fogva, mossák az agyunkat! Mi pedig tétlen nézzük, sok esetben élvezzük a "Heti Hetes" förmedvényét. Egy-egy ellőtt poén után ébredünk rá, hogy mennyire sértő is tud lenni a Hülye agyalásuk.
A politikai nyalókák azonban mindig jól időzítenek. Egyébként külön-külön még bele is férnének az értelmes ember kategóriájában, sőt még a művészi titulus is ki jár nekik, de így összeverődve már sokunkban szánalmassá vállnak és többségünk átkapcsol egy másik csatornára, ahol esetleg nincs tízpercenként reklám, vagy éppen nem egy olyan politikai fórum van műsoron, ahol a riporterről fekete-fehérben is látszik, hogy mennyire szoci, azaz piros.
Mindig sajnáltam azokat az embereket, akik a pénzért mindenre képesek. Képesek arra, hogy "saját?" országa népén mulatva, nevetségtárgyává tegyen olyan embereket, akik önhibájukon kívül, vagy szándékosan nem kerültek olyan körökbe, ahol a pénz az úr! Ezek az ügyeletes művészek biztosan nem tudják, hogy milyen lehet kenyéren és vízen élni. Nem tudhatják, hiszen dőzsölnek a javakban. Negyvenperces beszólásaikért annyi gázsit kapnak, amiért sokan hónapokig keményen dolgoznak. Nem tudhatják azt sem, hogy milyen három gyereknek két kiflivel elindulni az iskolába, vagy esetleg kifli nélkül. Ők nem érzik majd januárban és februárban a hideget, és nem önti el őket a hőség a gázszámla, villanyszámla és egyéb csekkek halmazát látva. Egyszerűen talán felfogni sem képesek, hogy mi az a nélkülözés, amit már most érez a nyugdíjas, a kórházban fekvő beteg, a tanulni vágyó diák és az a sok "álompolgár", akiket a hatalom megvezetett, becsapott és most, magukra hagyva porig aláz, az ilyen és olyan hazug programjaival. Nem tudják, mit érez az a hajléktalan, akinek élete eddig sem volt rózsás. Mit érezhet az az ember, aki nem tudja kiváltani a felírt gyógyszereit, és mit érezhet az a gyerek, aki fázik és éhezik.
Ne legyen igazam, de ami most vár a nemzetre, az sokkal rosszabb lesz, mint az a bizonyos sokat emlegetett kádári korszak! Sokan tudjuk, hogy az ő "kendermagos tyúkjai, kakasai" valóban felették előlünk a szemet, de legalább hagytak a népnek valamicskét. Hála az istennek az időjárás kegyelmes hozzánk. Így a fűtésen most lehet spórolni, de mi lesz, ha jönnek a mínuszok? Már hallom előre a médiák harsogását, Budapesten és vidéken hány ember halt meg kihűlés következtében, és ezt napközben többször elismétlik, ezzel is elterelve figyelmünket, a politika mocskáról!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A stabilizáció hamis mitológiá
  2006-11-25 15:20:31, szombat
 
  A stabilizáció hamis mitológiája,
avagy jöhet az újabb Bokros- csomag?

Úgy látszik, nem lehet elégszer idézni Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének azokat a sorait, hogy "Eszmélnél, de eszme / csak övé jut eszedbe!". Módfelett tragikomikus átélni ugyanis, hogy az ún. "jobboldal" szakértői és publicistái (tisztelet az igen kevés számú kivételnek!) az ultraliberálisokat megszégyenítő lendülettel igyekeznek a "kikerülhetetlen" megszorításokat hozó "reformokat" siettetni, sőt, és ez már valóban minden képzeletet felülmúl, a "nemzetközi pénzügyi köröket" harsányan arra biztatni, hogy ezek hiányában példás határozottsággal torolják meg a "hedonista túlfogyasztást kompenzá­landó konszolidáció" késlekedését. Ez az írás arra próbál rávilágítani, hogy ez egyfelől a nemzeti öngyilkosság egy kifejezetten perverz formája, másfelől pedig, ha már a megtorlást valószínűleg nem is lesz erőnk elkerülni, legalább mutassuk némi jelét annak, hogy valóban meg akarjuk érteni a bennünket körülvevő világot, vagyis hogy átérezvén Illyés Gyula intelmét legalább teszünk némi bágyadt és megkésett kísérletet elvesztett (elárult?!) nyelvünk visszaszerzésére.

Legelőször is talán azt kellene rögzíteni, hogy az uralkodó elbeszélésmód hamis állításával szemben nem létezik semmiben lebegő "gazdaság". A társadalomnak, mint komplex rendszernek egy bizonyos funkcióját szokás ugyan gazdálkodásnak nevezni, de az a beállítás, miszerint a társadalomnak kell ellenállás, sőt ellenvetés nélkül elfogadni mindent, amit a "gazdasági racionalitás" diktál, az vagy mélységes tudatlanságra, vagy annál is mélyebb el­vetemültségre vall. A "gazdasági racionalitás" ugyanis ál­talában nem egyéb, mint a legnagyobb befolyással bíró "hatalom­- gazdasági" aktorok gátlástalan és cinikus törekvése arra, hogy a védtelen és kiszolgáltatott társadalmi csoportok újratermelési feltételeit a fiziológiai minimumra szorítsák le. Ezt manapság leginkább a "versenyképesség növelésének" szokták hívni. A tőkeviszony gazdasági racionalitásra való hivatkozása mögött persze az a ki nem mondott sóvárgás húzódik meg, amelynek tárgya a versenyképesség kozmikus maximuma. Ez pedig nem más, mint a 24 órás munkanap kényszere nulla bérért. Minthogy azonban könnyen belátható, hogy a munkaerő - tu­lajdonosok ilyen "hatékony" felhasználása viszonylag rövid idő alatt fizikai megsemmisülésükhöz vezetne, ezért a tőketulajdonosok kénytelen - kelletlen elfogadják, hogy ez a "szuper - versenyképes" megoldás sajnos tömegesen aligha lesz alkalmazható, így meghozzák azt az "áldozatot", hogy a munkaerő - tulajdonosok szemszögéből kissé kedvezőbb konstrukció érvényesülhessen. Erre azonban, és ez Kelet - és Közép - Európában különösen aktuális, a tőketulajdonosok, pláne, ha zömében külföldi aktorok, ­maguktól soha nem lesznek hajlandók! Vagy az erős érdekvédelmi szerveződések, vagy ezek hiányában (és régiónkban abszolút ez a helyzet áll fenn, sőt!) az erős állam kell hogy kényszerítse őket. Hogy a most már kifejezetten gyenge állam jelenleg zajló, liberokrata ihletésű teljes szétverése után ki fogja ezt a történelmi funkciót ellátni, azt az olvasó fantáziájára bíznám, annyit azonban segítenék, hogy nyilvánvalóan senki!

És hogy néhány adattal is alátámasszam a kötelező hurráoptimizmus eléggé el nem ítélhető hiányát megközelítési módomban, jelezném, hogy az elmúlt évek igen jelentős reálbér - emelései után is 2004 - ben az egy keresőre jutó reálbér Magyarországon pontosan azonos volt az 1978. év szintjével. Azzal a nem csekély eltéréssel, hogy azóta a kereseti különbségek sokszorosukra nőttek, vagyis a vesztes többség ma nagyjából a 60- as évek átlagszínvonalán él. Ez azt jelenti, hogy a rosszabbul kereső 80% havi nettó bére kb. 70 ezer forint, ami az elemi fizikai szükségleteknek is csak igen nyomorúságos szintű kielégítését teszi lehetővé. És akkor még nem beszéltünk a testi - lelki egészség bővített újratermeléséről, és arról, hogy a tisztelt munkaerő - állatnak utódokat is kellene nevelni ahhoz, hogy a későbbi termelési ciklusok tőketulajdonosainak is legyen kivel "jótékonykodni". És ha a nyájas olvasó némi finom iróniát vél kiérezni a mondataimból, akkor sietek megnyugtatni, nem téved! A megszorító intézkedéseket sürgető "szakértőknek" ugyanis előbb talán komolyan végig kellene gondolniuk, hogy ilyen körülmények között mint vélekedjünk azok morális és intellektuális szintjéről, akik ezt a magyar társadalmat vádolják felelőtlen túlfogyasztással, azonnali szigorú "megtakarító" intézkedéseket követelve velük szemben. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt azok által kikényszerítve és azok javára, a "hazánk terü­letén ideiglenesen állomásozó" multinacionális hatalom - gazdasági aktorokról van szó, akiknek megélhetési feltételei vélhetően nem ezekben a dimenziókban mozognak.

És ezzel eljutottunk ahhoz az alapkérdéshez, amivel egyébként ezt az egész diskurzust a magyar gazdaság egyensúlyhiányáról elkezdeni illett volna. Meglehetősen groteszk ugyanis, hogy a jobb - és baloldali szakértők egyhangú kórusa anélkül követel kemény megszorításokat, hogy egyáltalán tisztázná, hogy ki és hogyan hozta létre ezt az egyensúlyhiányt. A kormány vádolása azzal, hogy ellopta, elpazarolta stb. a pénzt, egy meglehetősen primitív szinten zajló verbális polgárháború dikurzus - terében talán lehet érv, ám ezzel nem jutunk közelebb a kérdés megértéséhez. Arra viszont nagyon is alkalmas lehet ez a "narratíva", hogy tovább gerjesszük azokat az amúgy is túltengő államellenes indulatokat, amelyek segítségével még védtelenebbé válhatnak a nemzetnek, mint lokalitásnak az egyébként is lefosztott értékmezői. Lopás és pazarlás persze valóban létezik, ám ezek lehetséges nagyságrendje mélyen alatta van a hiány dimenzióinak, másrészt emlegetésük jótékony ködbe vonja azokat a szereplőket, amelyek noha minden gyanú felett állnak, nagyon is fontos szerepet játszottak és játszanak mai, már egyébként is gigantikus hiányaink további növekedésében.

Az államháztartási hiány és az államadósság növekedése ugyanis csupán tünet. A társadalmi újratermelés súlyosan megbomlott belső egyensúlyának felszíni megjelenési formája. Ha nem értjük meg a mélyen fekvő okokat, akkor nemcsak a helyes gyógymód megtalálására nem lesz esélyünk, hanem akár még súlyosbíthatjuk is a helyzetünket.

A multinacionális tőkestruktúrák szerepét már csak azért is illik egészséges gyanakvással szemlélni, mert van egy olyan, gyakran a közbeszéd részeként feltűnő sztereotípia, amely jól rávilágít arra, hogy ezek a struktúrák saját ­magukkal is folyamatosan feloldhatatlan ellentmondásba kerülnek. Unalomig ismételt közhely ma már, amelyet e struktúrák is buzgón hangoztatnak, hogy egy ország versenyképességét a humántőkék színvonala határozza meg. Valamennyi sikerország annak köszönheti versenyképességének gyors javulását, hogy dinamikusan fejlesztette hu­mán - erőforrásait. A humán vagyon gyors mennyiségi és ­minőségi növelése azonban kétféle stratégiával lehetséges. Vagy magas bért fizetek a "munkaerőnek", rábízva ezzel, hogy piaci szolgáltatásként maga vásárolja meg önmaga és családja számára a magas szintű humánjavakat. Vagy magas adókkal, magas szintű állami rendszerekben, közvetlen természetbeli járadékként juttatom el ezeket számára. Az egyik a liberálisabb, a másik az "etatistább" modell, és mindkettőnek vannak nagyon sikeres példái, Szingapúrtól Finnországon át Svédországig, vagy Franciaországig. A globális aktorok azonban a magas reálbért és a magas adókat mint versenyképesség - rontó tényezőket utasítják el. Ezzel azonban saját magukkal kerülnek ellentmondásba, hisz nem tudnak választ adni arra, hogy akkor meg miből és hogyan lesz magas színvonalú humán vagyona az adott lokalitásnak, hisz, mint a latin mondja: "Ex nihilo nihil fit."

Ez az ellentmondás azonban éppen a globális tőkestruktúrák működési logikájának abszurditására világít rá. Arra tudniillik, hogy a világ minden lokalitásába szabad bejárást követelnek (liberalizáció, dereguláció, privatizáció), és kikényszerítik az alacsony bért, alacsony adókat és alacsony szabályozási szintet. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy lehetőség szerint semmilyen ökológiai és/vagy szociális normarendszer ne növelje a tőke értékesülésének üzem - gazdasági költségeit.) Hatalomgazdasági túlsúlyánál fogva e struktúra mindezzel képes arra kényszeríteni a világ lokalitásait, hogy egymásnak "aláígérve" ők maguk gyorsítsák fel saját ökoszociális értéktereik lepusztulását. Ez a lepusztulás azért következik be kikerülhe­tetlenül, mert a leértékelődés tovább növeli a hatalmi aszimmetriát, és ennek bázisán tovább gyorsítható a leértékelődés, amelynek nyomán a lokalitás lassan eltűnik a lefelé tartó spirál örvényeiben.

Egyszerűen arról van szó, hogy a multinacionális vállalat mint vevő nem fizeti meg az általa felhasznált öko­lógiai és humán javak egyszerű újratermelésének elemi üzemgazdasági költségeit sem az "eladóknak", a lokalitások aktorainak, egyenlőtlen csereviszonyokba kényszerítve annak két fő üzemtípusát, a "család- ­üzemet" és a "köz - üzemet", vagy "állam - üzemet".

A család- ­üzem állítja elő a "finom - megmunkált" munkaerőt, a köz - üzem pedig az ökológiai teret és a munkaerő generális reprodukciójának "köz - terekben" zajló tranzakcióit.

Ha ez a két üzemtípus tartósan nem jut hozzá az ál­taluk megtermelt javak ellenértékéhez, mert az ezeket felhasználók erőpozíciójukkal visszaélve egyenlőtlen cserét kényszerítenek rájuk, akkor két lehetőség adódik. Az egyik, hogy ezek az üzemek lassan lepusztulnak, és egyre gyengébb minőségű "termékeket" bocsátanak ki, egyre kisebb mennyiségben. A másik lehetőség, hogy megpró­bálják fenntartani termelésük mennyiségi és minőségi színvonalát, és szebb jövőben bízva egyre jobban eladó­sodnak. Az elmúlt másfél évtized során a magyar család - üzemek és állam - üzem a fenti két logikai út sajátos kombinációjaként folyamatos lepusztulás mellett is egyre jobban eladósodtak. Az államháztartás folyamatosan romló hiányjelenségei és a magyar társadalom fizikai, mentális, in­tellektuális, morális és spirituális lezüllése, a fogyasztói idiotizmus veszedelmes burjánzása valójában mind - mind ugyanannak a folyamatnak a különböző jelenségekben való tükröződései. (A nyálafolyós konzumidióta létkarakterének rohamos terjedése a fogyasztás időben és térben való hisztérikus bővítését jelenti. Ez a karakter akkor is fogyaszt, ha semmi szüksége nincs rá, sőt az elfogyasztott jószág mennyisége és/vagy minősége egyenesen lerombolja az egészségét - térbeli dimenzió - , és akkor is fogyaszt, ha nincs pénze, és ezzel a jövőbeli elemi szintű fogyasztásának esélyeit éli fel - időbeli dimenzió - . Így válik az ember a pénz forgási sebességének növelését elősegítő puszta "biológiai nyúlvánnyá.")

És egyfajta tragikomikus történelmi "slusszpoénként" most nagy komolykodva azok a globális aktorok fenyegetik megtorlással a fenti áldozatokat, akik mindezt az általuk gyakorolt rejtett diktatúrával előidézték, és akik természetesen gigantikus mennyiségű profittömeget vontak ki közben a magyar társadalom újratermelési tereiből. (Az elmúlt másfél évtized során a multinacionális aktorok által igénybe vett, de meg nem fizetett ökoszocio - kulturális szolgáltatások teljes összege jóval meghaladja a teljes magyar államadósságot. Míg ez utóbbi 60 md. dollár kö­rüli, az egyenlőtlen cserével kiszivattyúzott összeg kb. 80 md. dollárt tesz ki.) A belső liberokrata ügynökhálózat (a "reform - közgazdászok, és kései utódaik) pedig folyamatosan szolgáltatja az ideológiai muníciót ehhez a szégyenteljes színjátékhoz. A kiigazítás, konszolidáció, vagy stabilizáció hamis metafogalmai segítségével elfedni igyekeznek a brutális lényeget, hogy az áldozatokkal most még egyszer megfizettetik azt az összeget, amelyet egyszer már kisajtoltak belőlük, és azok fizettetik meg, akik kisajtolták. Ez az elmés megoldás leginkább arra az eljárásra emlé­keztet, amelynek során a kulturális forradalom Kínájának kommunista adminisztrációja a kivégzettek és börtönbe vetettek családjait arra kötelezte, hogy megtérítsék szeretteik fogva tartásának és/vagy kivégzésének költségeit. És ez az a folyamat, amelyhez az ún, "jobb oldal" szakértőinek jelentős része is folyamatosan gazdaság - ideológiai segítséget nyújt, vagy egyszerűen szellemi restségből adódó tudatlanságuk miatt, vagy azért, mert rövidlátó módon úgy vélik, hogy ezzel a kormánynak ártanak, vagy azért, mert tudatosan támogatják azt a globális hatalmi rendet, amely mindezt szükségszerűen előidézi.

A magyar nemzet ezzel történelmének egyik legsúlyosabb társadalom - újratermelési válságába sodródik ­be­le, és olyan reprodukciós katasztrófa örvényeibe süllyedhet, amely az egész térségben polgárháborús folyama­to - kat indukálhat. A globális hatalmi rend urai, valamint belső kollaboránsaik, az ún. jobb - és baloldalon egyaránt, a tűzzel játszanak. Miután az elmúlt húsz év során felépítették a gigantikus harapófogó egyik ágát azzal, hogy a ­béreket - a munkaerő árát - végleg lehorgonyozták a 70 - es évek színvonalán (most már biztosra vehető, hogy a 2008- as reálbérek az 1978- as szinttel lesznek azonosak), a munkaerő újratermelésének költségeit (oktatás - kultúra, egészségügyi-szociális költségek, nyugdíj stb.) most a ­globális piaci szintre emelik. (Az után persze, hogy a lét­fenntartás anyagi költségeit már túl is vitték ezen a szinten, ezért következhetett be az a komédiába illő helyzet, hogy Ausztriában ma már olcsóbb a napi bevásárlás, mint itthon.)

A csapda tehát rázárulni látszik a magyar társadalomra, és a latin - amerikanizálódás újabb masszív hullámai ­indulnak el. A választási kampány minden képzeletet fe­lülmúlóan primitív és hazug diskurzusa, amelyből a jobb - és baloldali politika - ipari holdingok médiatechnikusai és politiko - nindzsái egyaránt és derekasan kivették a részüket, szinte semmiféle esélyt nem hagyott arra, hogy társadalmunk képes legyen megérteni, milyen kritikus helyzetbe került. Ez a dolgozat mégis arra a reménykedésre épül, hogy van még visszafordulási lehetőségünk ebből az önpusztító zsákutcából.

Bogár László


Magyar Szemle
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A megrostált demokrácia
  2006-11-23 21:25:01, csütörtök
 
  A megrostált demokrácia
Szerető Szabolcs
2006. november 23. 0:02 Magyar Nemzet

Elviselhetőbb az élet egy bomlófélben lévő diktatúrában, mint egy éppen kiépülőben. Alighanem sok, a nyolcvanas években eszmélő honfitársammal osztozok ebben az érzésben. A kellemetlen közérzet persze könnyen megcsalja az embert: működnek az alkotmányos intézmények, s választások is vannak. Mégis mintha lépésről lépésre visszavennének valamit a '89-ből.

Ma már mindenki meggondolja, mikor, hol és miért tüntet; ismét vannak a hatalom által megbélyegzett csoportok; újra van ok bizalmatlanul tekinteni a rendőrségre, titkosszolgálatokra. Éltető bizalom híján az alkotmányos jogrend üres formának, zörgő váznak tetszik. Ami a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezése körül történik, tovább erősíti ezt az érzést.

Előre lehetett tudni, hogy a demokratikus ellenzék vezetője által október 23-án bejelentett kezdeményezés legegyszerűbben kipipálható szakasza az aláírásgyűjtés lesz. Ami előtte és utána történik: kínkeserves jogi procedúra, politikai trükkök tucatjai, méltatlan ellenkampány. Az első felvonás a papírformának megfelelően zárult, amikor az Országos Választási Bizottság (OVB) többhetes halogatás után négyet kirostált a hét kérdésből. A végső szó az Alkotmánybíróságé. Normális esetben nem lenne jelentősége annak, hogy az OVB tagjainak többsége a kormányoldalhoz köthető, hiszen megbízatásuk szakmai (jogi) és nem politikai természetű. Csakhogy a civilben Marxot bújó elnök vezette testület vitáiban túl gyakran köszöntek vissza a nagypolitika érvei, s a választások idején kínosan sok, az ellenzék számára hátrányos döntését bírálta felül a független bíróság. Egy újabb intézmény azok aggasztóan hosszú sorában, amelyek alapos gyanúnk szerint nem mindig - éles helyzetben a legkevésbé - alkotmányos küldetésüket, a jog uralmát, hanem a gyurcsányi hatalmat szolgálják.

A Medián felmérése szerint bár a közvetlen demokrácia alapintézményét, a népszavazást általános szkepszis övezi, a feltett kérdésekre válaszolók többsége hét igent mondana az ellenzéknek. Van tehát mitől tartania a baloldal vezérének. Nem lehet megjósolni az alkotmánybírák döntését (még akkor sem, ha a Horn-kormány egykor csúnyán felsült a testület előtt a földnépszavazás ügyében), de a megtagadott kérdések elleni fő érv, miszerint érintik a kormányprogramot, megalapozatlannak látszik. Nemcsak azért, mert e program eleve elrugaszkodott a választási ígéretektől, hanem mert a Fidesz által megtámadott lépések (vizitdíj, tandíj stb.) tételesen nem is szerepelnek benne. A koalíció népszavazásügyben időhúzásra játszik, ezzel a kezdeményezőnek is számolnia kellett. A kérdés csak az, az idő kinek dolgozik. A közvélemény kifárasztására törekvő, kirakategyeztetésekkel bűvészkedő, népszavazási ellenkampányában - alkotmányosan aggályos módon - közpénzek százmillióinak elköltésére készülő kormánynak? Vagy az ellenzéknek, amely a hónapok múlásával egyre inkább számolhat a költségvetéssel kizsigerelt társadalom elégedetlenségének felhajtóerejével?

Akárhány kérdésben is voksolhatunk végül, a népszavazás újabb erőpróba lesz kormány és ellenzék, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között, politikai következményekkel. De van ennél komolyabb tét is: képesek vagyunk a közvetlen demokrácia eszközével befolyásolni a hatalmi cselekvést, vagy a népszavazás (is) halott alkotmányos joggá válik. A referendum értelmes politikai cselekvést kínálva alkotmányos mederben tarthatja a forrongó, a baranyai romák kétségbeesett akciója mögött is kitapintható szociális feszültséget. Ne feledjük: egy éve maga Gyurcsány jósolt éhséglázadást arra az esetre, ha kormánya a külső elvárásokhoz igazodva a megszorítások útjára lépne...
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Csípi a szemét
  2006-11-23 19:32:07, csütörtök
 
  CSÍPI A SZEMET -Baló György feleségének véleménye
2006-11-22


"Morvai Krisztina annak ellenére sem a zavargók felelősségét hangsúlyozza, hogy a tévé-székház ostrománál felgyújtották férje, Baló György autóját. Az október 23-án történtek miatt feljelentette a rendőrséget az eddig feminista aktivistaként ismert Morvai Krisztina.
Az ELTE jogi karának docense annak ellenére sem a zavargók felelősségére helyezi a hangsúlyt, hogy a tévészékház ostrománál felgyújtották férje, Baló György autóját. -

Ha elfogadták volna Gergényi Péter rendőrfőkapitány nyugdíjazási kérelmét, helyrebillent volna a világ rendje?

- Dehogy. Ha az emberi jogok oly mértékben sérülhetnek, mint október 23-án, akkor mélyebb a baj. Nem hiszem, hogy a munkajogi következmény elegendő azoknak, akiknek mondjuk kilőtték a szemét. Az ügynek nincs vége azzal, hogy Gergényi Péter odébbáll. A gyülekezési jog gyakorlása azt jelenti, hogy odamehetek, ott lehetek, és békében el is hagyhatom a helyszínt. Felelniük kell azoknak, akiknek parancsára ebben megakadályozták az embereket.

- Ön ott volt az Astoriánál. Félt?

- Magamat nem féltettem. Most gyógyultam fel egy halálos betegségből, úgy éreztem, ha a Jóisten segített, hogy azt túléljem, nem csaphat belém a ménkű. A gyerekeimet viszont féltettem, s szemrehányásokat is tettem magamnak, amiért őket is elvittem az Astoriához.

- \"Minek ment oda?\" - hogy Kuncze Gábort idézzük.

- Cinikus megközelítés, főleg attól az SZDSZ-től, amely az emberi jogokat oly büszkén a zászlajára tűzte. Az eset után a parlamentben meghívottként részt vettem abban a kísérletben, hogy majd a női képviselők, pártállásra való tekintet nélkül, elítélik a rendőri brutalitást. Kiderült, ez ábránd. Ugyanaz történt, mint legutóbb, amikor ott jártam. Akkor a párkapcsolaton belüli erőszak kérdéskörében is az áldozatokra tolták a felelősséget. \"Főztél volna rendesen, fogtad volna be a szádat, nem vertem volna ki a fogadat\"

- sok helyen ez a mentalitás uralkodik.

Itt is hasonló a helyzet. Nem mész oda, nem lövik ki a szemed. A lépcsőházban, ahol a gyerekekkel a fél éjszakát töltöttük, egy hölgy megkínált vízzel; mondta, hogy MSZP-szavazó, és ő is azt kérdezte, miért kellett kimennem az utcára, hiszen számíthattam erre. Arra, hogy a nemzeti ünnepen könnygázt kell szívnom, bocsánat érte, de nem számítottam.

- Be is perelte a rendőrséget. Ezzel a gyengébb mellé áll, vagy politikai harcot vív? -

Attól fogva, hogy letettem a jogászi eskümet, és elmondtam, hogy az igazság szolgálatának szentelem magamat, mindig a jogfosztottak mellé igyekszem állni. Ennek köszönhető, hogy sosem tartoztam egyik táborhoz sem, a tevékenységem egyszer ennek, másszor annak csípte a szemét. A nők és gyerekek elleni erőszakkal szembeni fellépést itthon a baloldallal azonosítják, ahogy a homoszexuálisok jogainak védelmét vagy a feminizmust is. Aztán jön egy abortuszellenes kampány, amelyben részt vállalok, s nem értik, hogy ez most hová is tartozik.

- Pedig az a körlevél, amelyet október 23-án éjjel küldött el a barátainak e-mailen, és amelyben Gyurcsány Ferencet minden idők legkártékonyabb miniszterelnökének nevezi, nem hagy sok kétséget.

- Aznap éjjel, amikor hazaértünk, épp a tévében szörnyülködött a miniszterelnök, hogy nem lehet kimenni az utcára, mert a randalírozó kisebbség terrorizálja a többséget. Mindez annyira ellentétben állt azzal, amit én láttam, hogy azon nyomban megírtam a körlevelet. Úgy éreztem, ki kell kiabálni, mi történt, s az nem lehet, hogy ennyire meghülyíthetik az embereket. Hogy a rendőrség brutalitása után órákkal még szavakkal is megtaposhatnak, azt - úgy éreztem - nem lehet elviselni.

- Nem lehet, hogy azt viselte nehezen: az ENSZ nőjogi bizottságából nyáron kigolyózta a kormány?

- Az idén már több mint száz palesztin gyereket lőtt agyon az izraeli hadsereg. Sejtettem, hogy senki nem fog megdicsérni, ha erre vagy az arab és beduin kisebbséghez tartozó nők kiszolgáltatottságára felhívom a figyelmet. Tudtam, hogy a pozíciót elveszíthetem. Így is lett. Az izraeliek tiltakoztak a bizottság elnökénél és a magyar kormánynál, és a kabinet végül Pető Andrea személyében egy erős zsidó identitású kolléganőt jelölt a helyemre. Ez nem miattam botrányos, hanem mert összeegyeztethetetlen az ENSZ alapelveivel. Nonszensz, hogy ha egy szakértő kérdést intéz egy államhoz, ahelyett hogy válaszolnának, kitúrják. A szakértő így soha nem mer majd föltenni valódi kérdéseket - akkor viszont minek költ a világ annyit az ENSZ-re? Ha a lelkiismeretemre hallgatok, nem figyelhetem, hogy egy megszólalás hasznos-e nekem vagy sem. Most például habilitálni készülök, és nem biztos, hogy ez az interjú a hasznomra válik - de mégsem hallgathatok.

- Férjének, Baló Györgynek sem koppintanak majd az orrára emiatt?

- A családomba a három gyerekem is beletartozik. Azért pedig szükség esetén áldozatot is kell vállalni, hogy tudják: létezik erkölcs. Nem egy család van egyébként az országban, ahol a házastársak nem értenek egyet politikai kérdésekben. Az én megnyilvánulásaimat is hiba lenne a férjem álláspontjaként kezelni. És akkor finoman fogalmaztam. Ezek embert próbáló idők, de már a megismerkedésünk is pikáns volt. 1992-ben tévévitát vezetett arról, szükség van-e igazságtételre, elő kell-e venni azokat, akiknek a kezéhez vér tapadt ötvenhatban. Politikailag korrekt felfogásnak az számított, hogy ezek elévült ügyek, különben is, öreg emberekről van szó, tehát nem. Én vertem az asztalt, hogy a sortüzek nem évülnek el, és az államnak azt kell üzennie, hogy ártatlanok lemészárlását nem tekintheti meg nem történtnek. A keresztapám - aki éveket ült néhány, ötvenhatban írt hazafias vers miatt - videóra vette a műsort, és azt írta a kazettára: \"Az igazságot követelők és a hazaárulók vitája. Fő-fő hazaáruló: Baló György.\" Három évre rá a \"fő-fő hazaáruló\" feleségül vette az ő kis keresztlányát.

- Tényleg, milyen a feminista életvitele a gyakorlatban? Otthon a férje főz, mos, takarít?

- Elosztjuk a házimunkát, és van segítségünk is.

- Csak nem egy másik nővel végezteti a piszkos munkát?

- Ez így túlzás - hetente egyszer takarít nálunk egy asszony. A téma ugyanakkor fontos: a fejlődő országokból tömegesen érkeznek nők Nyugatra háztartási munkát végezni. Az ő jogaikat, fizetett szabadságot, normális munkaszerződést, az emberi munkakörülményeket nekik is biztosítani kell. De hogy ne kerüljem meg a kérdést: a hétköznapokban is igyekszem képviselni az elveimet, hiszen a nők sok igazságtalanságot szenvedtek el, ezeket pedig orvosolni kell. Meg kell adni a lehetőséget, hogy aki szeretne, részt vehessen a közügyekben.

- Pozitívdiszkrimináció-párti? A nő a neme, és ne a képessége, a teljesítménye miatt kapjon állást?

- A jogi egyetemen, ahol tanítok, a lányok jobb eredményekkel végeznek, mint a fiúk. Ha az emberek képesség és teljesítmény alapján kerülnének pozícióba, legalább felefele lenne a férfiak és a nők aránya a vezetői szinteken. A közélet, a gazdaság, az egyetemi ranglétra csúcsain mégis alig állnak nők. Ha valamitől feminista vagyok, épp az, hogy szeretném megtalálni ennek az okait.

- Nem lehet, hogy azért van ez, mert - tetszik, nem tetszik - a nők szülik a gyerekeket?

- Az, hogy akár három-négy csodás évet eltöltünk a gyerekünkkel, nem ok arra, hogy ne töltsünk be fontos tisztségeket, hogy lemondjunk a sikerekről, az aktivitásról.

- Ön nem is panaszkodhat e tekintetben: két hete még Hernádi Juditnak is nyílt levelet címzett a Magyar Nemzetben.

- Annyira megörültem, amikor megláttam egy nyilatkozatot, mely szerint nők fognak össze a békéért. Aztán elolvastam a szöveget, s kiderült, hogy kódolt beszéd, amely szerint az egyik oldalon a békétlen csürhe, akik Fidesz-gyűlésre meg randalírozni járnak, a másikon pedig a béke hívei állnak. Amikor megláttam az aláírók között Hernádi Juditot, felvillant előttem a Heti hetes.

- Nézi?

- Kórosan alacsony a vérnyomásom. Nem lehet mindig kávét inni - néha Klubrádiót hallgatok vagy Heti hetest nézek, ami legalább olyan hatásos, mint egy fekete. A művésznőnek pedig azért írtam levelet, mert szerintem nem lehet hétről hétre gyűlölködni, majd azon csodálkozni, hogy jaj, miért nincs béke.

- Önnek is lenne rá oka, hogy gyűlölje a randalírozókat, hiszen a férje kocsiját is felgyújtották az MTV-székházat ostromlók.

- Sára lányomnak volt ez nehéz. A tévében néztük a történteket. A lányom egy gyerek igazságérzetével természetesen a hazug miniszterelnök ellen felkelők pártján volt. Egyszer csak megkérdezi: mama, az ott nem a mi autónk? Nem volt ez igazi kérdés, tudta ő, hogy bizony az. Nem értette: azok, akiknek szurkol, miért gyújtják föl az autónkat, amelyben ott van a rózsaszín balett-táskája meg a fényképezőgép, benne a balatoni fotók. De a felelősséget kizárólag a vandálok nyakába varrni hiba.

- A 23-án történtek ügyében mikorra várja, hogy a bíróság megállapítja a rendőrség felelősségét?

- Nyugodt vagyok, ami a bíróság működését illeti. Az igazságszolgáltatás malmai gyorsan őrölnek. Ahhoz képest, hogy találkoztam olyanokkal: megerőszakolt gyerek ügyében hat évig tartott az eljárás, a jelek szerint új utakon jár az igazságszolgáltatás, hiszen statáriális jelleggel, tizenöt napon belül el tudták ítélni a \"zavargókat\". Arra számítok, hogy egy hónapon belül vádemelés lesz, s a bíróság akkor is gyorsan dönt majd, amikor a barikád másik oldalán állók tetteit kell megítélnie.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Téliesítik a rendőrkempinget a
  2006-11-23 18:41:07, csütörtök
 
  Téliesítik a rendőrkempinget a Parlamentnél?


Dr. Latorcai János:

Ez az egész dolog egyfajta rendőrállami színt kölcsönöz a mi
Országgyűlésünknek, amely ugyebár mégiscsak demokratikus intézmény.
Azt is szeretném jelezni, hogy 1956 októberében Nagy Imre összesen négy
rendőrrel biztosította a Parlament akkori működését.

Különleges, napirend előtti felszólalásra vállalkozott Latorcai János.
Ennyi finom utalással, ennyi malíciával régen szóltak a T. Házban. És ami
még meglepőbb: az oly megszokott kormánypárti bekiabálások, közbeszólások
ezúttal nem kísérték a mondandóját.

Azt kérdezte a kereszténydemokrata politikus, amit minden normális ember is
kérdez, kérdezne:
mi a csudának táborozik itt, a Parlament tőszomszédságában, a falak tövében
létrehozott sátorerdőben hetek óta ez a rengeteg rendőr.
Nem hiányoznak ezek a derék emberek a végekről, mondjuk, a munka frontjáról?

- Csak reménykedhetünk, hogy nem fáznak meg a rend éber őrei itt a Kossuth
téren, elvégre bármikor beköszönthet a hideg tél.
Népi megfigyelés szerint ugyanis ilyenkor, Erzsébet és Katalin napok táján
már kopoghat az idő, sőt eshet a hó is.

Mi, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői aggódunk a rendőrökért, akik
itt táboroznak a Kossuth téri aszfalton, amelyet elöljáróik, ki tudja,
miért, műveleti területként emlegetnek.

Szeretnénk az illetékesek tudomására hozni, hogy tapasztalataink szerint a
szegény rendőrök sokat fázhatnak és ázhatnak, mert nyilvánvalóan elöljáróik
utasítására gépjárműveik motorját járatva biztosítják az akciócsapat harci
készültségét.

Még a gazdaság dübörgését is elnyomja hol az egyik, hol a másik, amúgy hetek
óta itt parkoló rendőrségi jármű dízelmotorja, ami súlyosan károsítja a
szabadban szolgálatot teljesítő bajtársak egészségét, és egyébiránt
környezetszennyező is.

- Közegészségügyi szempontból is megfontolandók bizonyos lépések, nehogy az
itt tartózkodó állomány tagjai körében a hideg időjárás miatt olyan
betegségek lépjenek fel, amelyek esetleg országos járvány kialakulásához
vezethetnek.
Természetesen az is aggályos, hogy a műveleti területen felállított
szolgálati tábori illemhelyek - a helyszíni bejárás szerint öt darab -
közegészségügyi szempontból mennyire tekintetők biztonságosnak.
Mind az élőerő, mind a természeti környezet érdekei azt kívánják, hogy a
szakemberek rendszeresen ellenőrizzék, nem alakult-e ki fertőzésveszélyes
állapot.

- Noha a minapi ünnepi magyarverés nyomán tanúsított parancsnoki és
kormányzati arrogancia egy kissé elbizonytalanított már bennünket abban,
vajon érvényesek-e még a hatályos törvények, most mégis arra bátorkodunk
javaslatot tenni, hogy a rendőrök ruházatát minél előbb váltsák át téli
ruházatra, s arra próbálják meg felhelyezni az elvben kötelező azonosítót,
ha már az elmúlt két hónapban itt szolgálók gyakorlójára ez eddig nem volt
megoldható.
Nem volt megoldható, mind a mai napig.

- Tisztelettel kérem: tudassák az ország és a világ közvéleményével, hogy mi
a csudának táborozik itt, a Parlament tőszomszédságában, a falak tövében
létrehozott sátorerdőben hetek óta ez a rengeteg rendőr.
Nem hiányoznak ezek a derék emberek a végekről, mondjuk, a munka frontjáról?

Tisztelettel kérem: azzal viszont ne hozakodjanak elő, hogy minket kellett
megvédeni, minket ugyanis, senki nem akart bántani.
Az őszödi beszéd miatt kirobbant tüntetéshullám ugyanis nem ellenünk
irányult, és nem a mi védelmünkre kellett százmilliókat elszórni a szűkös
költségvetésből, hanem egészen más miatt, és mi nem kértük ezt az
erőfitogtatást.

- Nekünk ugyanis nincs okunk félni a magyar néptől.
Ezzel szemben kinyilvánítjuk, hogy semmilyen formában nem tudunk azonosulni
a Parlament körüli fizikai állapotokkal.
A megalázó módon sátortáborban tartott rendőrök egészségének védelmében is
szót emelünk, és szót emelünk azért is, mert szegények hetek óta
rutinszerűen, azonosító jel nélkül teljesítenek itt szolgálatot a
törvényhozás szeme láttára.

Nem tudom, feltűnt-e képviselőtársaimnak - rendőrségi térfigyelő kamerák
rögzítenek mindenkit, mondhatom a rendszámot, és mondhatom a gépkocsi
típusát is, amennyiben kíváncsiak rá, képviselőt vagy nem képviselőt, aki a
Parlamentet megközelíti, és nem tudom, kinek az engedélyével, a
jogszabályok, a törvényi előírások betartásával vagy nem, illetve kinek az
utasítására.

- Azt is szeretném elmondani, hogy ez az egész dolog egyfajta rendőrállami
színt kölcsönöz a mi Országgyűlésünknek, amely ugyebár mégiscsak
demokratikus intézmény.

Azt is szeretném jelezni, hogy történelmi ismereteinkből tudjuk, 1956
októberében Nagy Imre összesen négy rendőrrel biztosította a Parlament
akkori működését.

- Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim!
Kérjük önöket, hogy segítsenek helyreállítani a normális életvitelt a
Kossuth téren.
Önök azt hirdetik, hogy mögöttük áll a többség.

Akkor mitől félnek?

Ha önöknek sem kell félniük a néptől, akkor önöknek is kínos ez a méltatlan
helyzet.

Lépjünk hát fel közösen a Kossuth téri rendőrkemping bezárásáért, annál is
inkább, mert szerintünk nehéz lenne törvényes alapot találni arra, ami immár
két hónapja zajlik itt az ablakok alatt, a falak tövében.

Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
válaszolt a kormány nevében:

- A rendőrség jogosult a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó vagy más
jelentős rendezvény rendjének biztosítását, védett személy és az állam
működése szempontjából kiemelkedően fontos létesítmény őrzését, védelmét,
továbbá nagy jelentőségű más esemény és helyszín biztosítását csapaterő
alkalmazásával végrehajtani, amelynek során a terület a személy- és
gépjárműforgalom elől lezárható.

A Parlamen épülete mellett nem kemping van, hanem egy kék színű sátor, amely
az itt szolgálatot teljesítő rendőrök pihenőhelye

Az ott szolgálatot teljesítő rendőri állomány pihenőhelyéül került
felállításra az a sátor, amelyben az étkezésüket is megoldják.

A sátor valóban nincs téliesítve, azonban szükség esetén megfelelő
berendezéssel a fűtése megoldható.
Jelenleg váltás hiányában az állomány pihenőidőben történő elhelyezésére és
étkezésének kulturált biztosítására egyszerűen nem áll rendelkezésre más
eszköz.

A téli időjárási viszonyokból eredő veszélyekre is figyelemmel az állomány
védelméről a felelős parancsnokok az egészséget nem veszélyeztető és a
biztonságos munkavégzés szabályairól szóló korábbi rendeletben
meghatározottak figyelembevételével gondoskodnak.

Arra vonatkozóan, hogy a Kossuth tér rendőri biztosítása a továbbiakban
milyen időtartamra indokolt és szükséges, természetesen pontos határidőt nem
lehet meghatározni..

A kormánypárti oldalon megtapsolták az államtitkár elmés válaszát.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar polip
  2006-11-23 18:31:25, csütörtök
 
 
A magyar polip

Szajlai Csaba
Magyar Nemzet 2006. november 22. 0:03


Kifinomultabb módszerekkel ugyan, de változatlanul burjánzik a korrupció
Magyarországon.

Olyannyira, hogy a témával foglalkozó minden szervezet - a Világbanktól
kezdve az EBRD-n
keresztül egészen a Transparency Internationalig - erre a következtetésre
jut.

Egyébként 2002-ben a Transparency International korrupciós rangsorában a 33.
volt, az idén már a 41. helyre küzdötte le magát hazánk.

A lista szerint Botswana, Barbados és Makaó is leköröz már bennünket.

Ám nemcsak a nemzetközi bankok, kutatóintézetek és országelemzők
tapasztalják a megvesztegetési mutató romlását, a túlsúlyos csúszópénzeket,
hanem mindenki, aki ebben az országban akar üzletelni.

Jelen állás szerint aki ugyanis üzletelni akar, ügyeskedni fog.

A legügyesebbek aztán eljuthatnak a közbeszerzésekig, amiről szakértők nem
kevesebbet állítanak: az állami megrendelések lebonyolításának túlnyomó
része korrupciós ügy vagy pedig szakszerűtlen eljárás.

Hogy mekkora a baj, arra többek között April H. Foley, az USA új budapesti
nagykövete is figyelmeztet.

A diplomata egy interjújában a hazai közbeszerzések átláthatóságának
hiányára panaszkodik - igaz, diplomatikusan, ám elismerve, hogy üzleti körök
számára problémás kérdésről van szó.
Eközben óriási gondot jelent, hogy a közérdeklődésre számot tartó aktákat -
Tocsik-ügy, Globex-botrány vagy éppen a Kulcsár fémjelezte brókerválság -
máig nem sikerült lezárni.

Sőt úgy tűnik, mintha senkinek nem fűződne érdeke ahhoz, hogy
megfellebbezhetetlen döntés szülessen. Bármelyikben is.

Tudniillik a jéghegy csúcsán valahogy mindig elakad a "megfejtés".
Ha más kategória is a hozzánk szintén begyűrűző Siemens-botrány, annyit már
tudunk: ebből is ügy lett.

Hiszen a csáp elért a Honvédelmi Minisztériumig, egy televízió
működtetőjéig, hogy a sorozatosan meghibásodott Combino villamosok
beszerzését már ne is említsük.

Egyébként a Siemens üzemi bizottságának elnöke tegnap azt sürgette, hogy az
óriáscég ezentúl ne vállaljon munkákat olyan országokban, amelyekben csak
vesztegetés útján lehet megrendeléseket kapni.

No comment.

Akárhogyan alakul is, a felsorolt panamák talán ráirányítják a figyelmet a
lényegre: a politikai döntéshozatalokban a parlament teljesen háttérbe
szorult, negligálják az Állami Számvevőszék megállapításait, elpártosodott
az államapparátus, és nem tudnak függetlenül működni az intézmények.

Még nagyobb baj, hogy az árnyékgazdasággal az állam képtelen bármit is
csinálni.

Sőt a szervezett bűnözés kiterjedtebb, és lényegesen több területen van
jelen a legális gazdaságban, mint azt gondolnánk.

Noha Magyarországon kilenc felderítő és nyomozó hatóság gyűjt információkat
a bűnszervezetekről, az adatok többsége a kellő együttműködés és az
információcsere hiánya miatt elvész.

A rendőrség, a vámőrség, a határőrség, az ügyészség, a polgári és a katonai
titkosszolgálatok nem ismerik egymás titkos akcióit, nem tudják, kinek és
hol vannak ügynökei, hová sikerült beépülni.

Hol tart a magyar polip?

Kérdezzünk vissza: lehet-e ismeretség vagy ajándék nélkül ebben az országban
bármit is elintézni?

Rég nem a jogsértő közbeszerzésekről vagy az alvilági ügyekről beszélünk,
hanem arról: pontosan tudja mindenki, mennyi is az ára egy szimpla
államigazgatási eljárásnak.

Kiket kell ismerni ahhoz, hogy zökkenőmentesen bonyolódjon le egy beadvány,
s a döntés időben megszülessen valamelyik hivatalban.

A korrupció felszámolása nem politikai kérdés, hanem az egyik legfontosabb
közügy.

Az ellene folytatott harc sikeresebb, ha radikális átfogó intézkedéseket
hoznak, mintha a kis lépések politikájával igyekeznek javítani a helyzeten.

Ugyanakkor a Siemens-botrány azt jelzi, egyelőre biztosnak tűnik a
helyezésünk
Botswana, Barbados és Makaó mögött.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könnygázár-támogatás
  2006-11-23 16:42:58, csütörtök
 
  Könnygázár-támogatás
Pálffy Lajos jegyzete
2006. november 23.


Pálffy Lajos
A kormányzat által gondosan adagolt információk szerint jövőre világpiaci árért jut
hozzá majd a lakosság még fizetőképes része a gázhoz. Világpiaci áron jutnak gázhoz
majd a távfűtőművek is, így ez a korszerű és környezetbarát eljárás is drasztikusan,
akár 50-70 százalékkal fog drágulni januártól.

Kalkulációk születnek és a jónép meg készül az újabb érvágásra. Kandallókat vásárol,
tüzifáért tüzépeket rohamoz. Hír volt, hogy egekben a tüzifa ára, és már az erdőkben
gazdag Felvidékről hoznak be élelmes vállalkozók fát a hiányok pótlására. Aztán,
hogy azokkal mi lesz, akiknek nem áll módjukban kandallózni, kályházni, azt csak a
Jóisten tudja.

Sejtések azért vannak. Pártunk és kormányunk is tudhat valamit, mert a mögöttünk
lévő hetek, hónapok tesztelései (MTV ostrom, október huszonharmadika) után rekord
gyorsasággal erősebb és hatékonyabb könnygázkészleteket halmozott fel, és sajtóhírek
szerint a rend bátor őrei korszerű védő- és tömegoszlató felszerelésekhez jutnak
majd.
Valóban, az osztrák kölcsönpajzsok és a motorosboltokban kapható lábszárvédők ideje
lejárt. Az új rohamrendőr a hírek szerint még a Birodalom fehér páncélba bújtatott
katonáival szemben is sikerrel bevethető lenne, talán csak Darth Vader és az �erő"
lenne képes megállítani, ha egyszer a műveleti területen szakszerűen oszlatni akar.
Akár még büszkék is lehetnénk felszerelésükben és lelkiekben is megerősödött
fiainkra - no és áldozatkész kormányunkra -, ha mindezeket a fejlesztéseket, és az
ezekből következő erő- és bátorságtöbbletet nem tavasszal mutatnák majd meg a széles
nyilvánosságnak. Mert bizony keringenek már olyan információk, hogy forró tavasz jön
a most várhatóan tényleg hideg télre.
Nekem ezek után már csak egyetlenegy dolgom maradt, egy kedves történetet osztanék
meg Önökkel. Nemrégiben görögök demonstráltak Szalonikiben, és megesett, hogy
őrizetbevétel közben az ottani közeg megkalapált egy, azaz egy darab tüntetőt.
Magyar viszonylatban - különösen az utóbbi hetek kommunikációját nézve - ez az eset
még egy rövidhírt sem érne meg, de sajnos a médiaviszonyainkból adódóan a
görögországi történet folytatásáról is kevés helyen olvashattunk. Mert azt történt
aztán a nem is oly távoli Gréciában, hogy a tévéfelvételek bemutatása után a kormány
elnézést kért, bizony. És három felelős rendőrtisztet meg felfüggesztettek, hat
erőszakos közeget pedig felelőségre vontak.
Itthon meg arról olvashattunk a napokban, hogy Gergényi uram Pro Urbe-díjat kapott,
kicsit szakmaihibázott ugyan, de azért érdemei elismerése mellett a helyén maradt.


http://www.mno.hu/index.mno?cikk=384520&rvt=68
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Idézet
  2006-11-22 19:37:41, szerda
 
 
"A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt !"

Márai Sándor

http://api01.extra.hu/Kep%20regi/Kep-239.jpg
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Hát nem ! Nem és nem !
  2006-11-22 19:31:05, szerda
 
  1956-2006 :

"Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább ? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték ? Bocsássunk meg a mészárlásért, a sok évnyi kegyetlen megtorlásért ? Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt ? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait ? Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem ?
Hát nem ! Nem és nem !"

( Wittner Mária )
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2006.10 2006. November 2006.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 126 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 126
  • e Hét: 459
  • e Hónap: 14651
  • e Év: 147568
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.