|
2014-11-24 21:08:39, hétfő
|
| |
| |
Nagypál Anikó írása
2014. november 22.
Felment a vérnyomásom
Levél Balog Zoltánnak
A november 11-i népesedéspolitikai konferencián Balog Zoltán miniszter nagy feltűnést keltő beszédében kívánatosnak tartotta az abortusztörvények megszigorítását. A beszédre sokan reagáltak, köztük e cikk szerzője is, aki a Gépnarancs című online újságban tette közzé írását, melynek rövidített változatát közöljük. A nagy számú komment közül most csak egyet idézünk fel: azt, amely olyan fontosnak tartotta ezt a levelet, hogy azt javasolta, százezres példányban kellene sokszorosítani, hogy gondolatai mindenkihez eljussanak.
Most érdemes számlát nyitni: ajándék Nokia Lumia 530 okostelefont kaphat Raiffeisen DíjNullázó Plusz Számlája mellé! (x)
Kapcsolódó írásaink
Felderítés
Balog magyarázkodik
Balog en bloc
Kicsit felment a vérnyomásom, így gondoltam, tisztázok önnel egy-két dolgot, drága Balog Zoltán!
Elárulok egy titkot: nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Mert én annak tartom magam, pedig tényleg nem kaptam mindenből a legeslegeslegeslegjobbat, de én minden ellátáshoz hozzájutottam. És most, hogy megszületett a fiam, azt tudom mondani, hogy nem szeretnék több gyereket, mert ez az egy van, akit tisztességesen fel tudok nevelni, úgy, hogy mindent megkapjon. És a ,,minden" itt még mindig nem az elektromos popsitörlő-melegítő! Hanem tök normális, hétköznapi dolgok, minőségi cipő, ruha, étel, ital, oktatás, játékok, figyelem, törődés, idő, szeretet, beszélgetés, laptop, egyetem, utazás, mozi, színház, korcsolyapálya, esküvő... Én ezt egy gyereknek tudom megadni, így elballagok az orvoshoz, és felíratok magamnak gyógyszert, drága miniszter úr. Miért? Mert megtehetem, mert megengedhetem magamnak, mert ki tudom váltani...
Tudja, miniszter úr, valamit nagyon el tetszettek b...i, de ezzel így nem fognak javítani a helyzeten. Nem a családi pótlékot kell elvenni, nem az abortuszt kell tiltani. Hogy akkor mi kell? Segítek.
Invesztálni kell az oktatásba, amit most módszeresen széjjel tetszenek túrni. Nem a digitális táblákra gondolok, mert az is baromi fontos, tényleg, bár az már kevésbé, hogy Piripócson a szakadt mackós gyerek digitális tábla mellett feleljen korgó gyomorral az erkölcsről. Hanem arról, hogy bifláztatás helyett kicsit a jövőre, az életre kéne nevelni a gyerekeket. Hogy amellett, hogy a lányoknak megtanítjuk, hogy gáz a szőrös kar, komolyabban kéne venni a szexuális életre való nevelést, hogy tisztában legyenek vele, hogy mindennek van következménye, és hogy a következmény lehet egy gyerek vagy a méhnyakrák is.
Fotó: MTI
Mert tudja, miniszter úr, ez olyan, mint a stadionkérdés. Ha már mindenen túl vagyunk, ha már egy kórházban sem hal meg beteg a fűtetlen kórteremben, ha már minden gyerek mindennap legalább háromszor eszik, és nem úgy, hogy a szülei saját maguktól vonják meg az ételt, ha már mindenkinek jut a képzettségének és képességeinek megfelelő munka, ha nem lesz luxus egy családnak az Állatkertbe vagy moziba menni, akkor szerintem az ellenzék is azt mondja majd, hogy leszarom, építsünk stadiont. Ha minden háztartásban lesz majd szappan, törülköző, fogkefe és dezodor, nem bánom, értekezzünk kozmetikai kérdésekről a gyerekekkel. De addig még bőven van mit magyarázni, nyilván ésszel, a korosztálynak megfelelően, de a fiúkban is tudatosítani kell, hogy nekik is van felelősségük!
Észre kellene venni, hogy ezeket a gyerekeket már nem a klasszikus értelemben kell felvilágosítani, de nem is a család szentségéről kell nekik papolni. Fontos a család, persze. De ne önök döntsék el, hogy milyen az ideális család! Beszélgetni kell a gyerekekkel, párbeszédet folytatni, esélyt hagyni, hogy kérdezzenek, és önöknek, döntéshozóknak ebben a folyamatban ott van szerepük, hogy a tanároknak, szakembereknek adnak időt, pénzt és lehetőséget arra, hogy ez a párbeszéd kialakuljon. A ma gyerekeinek kell megtanítani, amit a holnap felnőttjein számon kérnek!
Bifláztatás helyett kicsit a jövőre, az életre kéne nevelni a gyerekeket. Hogy amellett, hogy a lányoknak megtanítjuk, hogy gáz a szőrös kar, komolyabban kéne venni a szexuális életre való nevelést, hogy tisztában legyenek vele, hogy mindennek van következménye, és hogy a következmény lehet egy gyerek vagy a méhnyakrák is.
De erre időt, netán egy kis pénzt is kellene szánni... és persze gondolkodni kellene hozzá, nem csak rátenni a legyártott sablont a közoktatásra, aztán lenyírni, ami nem fér alá...
Mit tehetnek még? Nem veszik el a családi pótlékot, mert azt nem tőlem veszik el, hanem a gyerekemtől. Tudja, mire kell 13 ezer forint? Tudja egyáltalán, hogy mi mennyibe kerül? Tudja, hogy mennyit költ az ember pelenkára? Tudja, hogy mennyibe kerül a D-vitamin, a K-vitamin, a hintőpor, a fürdető, a textilpelenka, a ruha, amit a gyerek egy hónap alatt kinő, a babakocsi? Tudja, mennyibe kerül a tápszer? Igen, tudom, a csecsemő legjobb tápláléka az anyatej. Ha nekem annyi ötforintosom lenne, ahányszor ezt különböző szoptatósnáciktól hallottam, kifizetném a gyereknek a Harvardot. Tudja, miniszter úr, van, akinek kevés a teje, sőt egyáltalán nincs. Lehet, hogy nehéz elképzelni, és nyilván főbe kéne lőnie magát az ilyen rossz anyának, de előfordul. Olyankor tápszert ad annak a szerencsétlen gyereknek, mert valamit muszáj ennie, akkor is, ha ilyen balfék anyja van. És igen, én ki tudom fizetni a jobb minőségűt is, amitől nem fáj a fiam hasa. De nem tudom, hogy akinek nincs rá pénze, az mit ad a gyereknek. Silányabbat? Az csak egy gyerek, aki éhes, miért nem jár neki ugyanaz? Miért kell neki az ócskábbat kapnia már a kezdetektől? Miért kell neki abba belenőnie, hogy ,,nincs"?
Miért nem értik meg, hogy a jövő a gyerekekben van?
Miért nem értik meg, ahhoz, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott gyerekeink legyenek, talán invesztálni kéne a szociális hálóba, az egészségügybe, az oktatásba? Miért van az, hogy ma Magyarországon a legtöbb helyen a védőnő, a családsegítő, a szociális munkás valami szegényszagú, lepattant helyen húzza meg magát, ahova az ember belép, és elmegy az élettől a kedve...? És közben ezek az alulfizetett emberek próbálják végezni a dolgukat, de a gépezetben eltöltött 10-20-30 év kimarja belőlük az embert, és a hozzájuk fordulókból már csak annyit látnak, hogy a homlokukra van írva: PROBLÉMA.
Normális ez, miniszter úr?
Normális az, hogy egy józsefvárosi gyerekorvos rendelőjében 16 fok van, és villanyradiátorral próbálnak meleget csinálni?
Normális az, hogy a rendelőintézetben hetekig nincs időpont csecsemő-csípőultrahangra, mert a rendelőintézetben hetente egyszer egy orvos végzi ezt a vizsgálatot, és ha ő valamiért nincs (mert beteg, vagy szabadságon van, vagy akármi), akkor nincs vizsgálat? Igen, én ki tudom fizetni máshol a tízezer forintot a vizsgálatért, mert tudom, hogy fontos, hogy időben észrevegyék a rendellenességet, de mi van azzal, akinek nincs rá tízezer forintja, vagy egyszerűen csak nem tudja, hogy ez miért fontos, mert senki nem magyarázza el, mert senkinek nincs erre ideje...?
Balog miniszter úr, nagyon sokszor látom, olvasom, hogy az én középosztályomba tartozók vagy a nálam magasabb polcon lévők, és talán önök is, elintézik annyival, hogy ezek állatok, mert cigire bezzeg van pénz, meg piára is, de a munka, az meg büdös nekik...
Tudja, miniszter úr, tényleg vannak problémák. A kerületben, ahol lakom, a Józsefvárosban aztán van minden, gyönyörű társadalmi keresztmetszetet kap az ember, ha végigmegy a Tisztviselőteleptől a Magdolnán át, a Corvin-negyeden keresztül a Palota-negyedig. Auróra utca, Rákóczi tér, Dankó utca, Fecske utca, vagy a túloldalon Gutenberg tér, Somogyi utca, Blaha... Csak végig kellene egyszer menni. Gyalog. Nem kamerákkal, csak úgy, civilben. Talán elkezdene gondolkodni azon, hogy mit kéne csinálni ezekkel az emberekkel. És ugyanígy el lehetne menni vidékre, de nem százhuszonkét talpnyalóval, stábbal, kocsival. Menjen busszal, vonattal. Menjen falvakba, kisvárosokba. Menjen Ózdra, Dévaványára, Létavértesre. Legyen ott egy hetet vagy kettőt. Nézzen körül, nyissa ki a szemét, hogy milyen országban él, mert Magyarország nem ér véget a Budapest táblánál, és Budapest sem egyenlő a Vár-negyeddel, a Rózsadombbal, a Svábheggyel, a Pasaréttel vagy a Belvárossal.
Nem, nem helyettük kell gondolkodni. A segítség nem azt jelenti, hogy nekik semmit nem kell tenniük. De aki a padlón van, azt ne rugdossák még lejjebb. Ne halat adj, hanem hálót - valóban! De mi lenne, ha meg is tanítanák az embereket a háló használatára, addig pedig halat is kapnának? Senki ne áltassa magát azzal, hogy ez egy rövid távú munka. Iszonyú hosszú út, de megéri! Megérné feltámasztani a szociális segítőket, megérné invesztálni beléjük. Megérné, ha konzultálnának olyanokkal, akik ismerik a helyi viszonyokat. Azt hiszem, ha egyszer is megkérdeznék L. Ritók Nórát vagy Iványi Gábort, hogy segítenének-e abban, hogyan lehetne segíteni ezeknek az embereknek, hát megtennék. Igen. Évek kemény munkája lenne, hogy megváltoztassák a leszakadók életszemléletét és visszahozzák a társadalomba a már leszakadottakat. De ha a felnőttek nem is változnak - de változnak, csak hit, bizalom és munka kell hozzá -, a gyerekeik, a gyerekeik gyerekei már élhetnének másként.
Mindaddig azonban, ameddig nem érik fel ésszel, hogy a tiltás, a büntetés, a sanyargatás, a nép hülyítése nem nyerő, maradunk egy lepusztult ország elfásult lakói. Fiatalabb és tapasztalatlanabb vagyok, miniszter úr, de tanulmányaimból úgy rémlik, volt már ilyen.
Zárásként elárulom: nem lett jó vége.
- See more at: http://www.168ora.hu/velemeny/felment-vernyomasom-132108.html#sthash.PYmwS2xy.dpu f |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kiegyensúlyozott, rendellenességet, középosztályomba, csípőultrahangra, keresztmetszetet, tanulmányaimból, leszakadottakat, megszigorítását, felvilágosítani, megváltoztassák, életszemléletét, képzettségének, magyarországon, sokszorosítani, tisztességesen, döntéshozóknak, konzultálnának, szakembereknek, korcsolyapálya, józsefvárosban, következménye, egészségügybe, megengedhetem, százhuszonkét, magyarázkodik, feltámasztani, szerencsétlen, textilpelenka, képességeinek, stadionkérdés, hozzájutottam, korosztálynak, használatára, szentségéről, rózsadombbal, okostelefont, november 11-i, abortusztörvények megszigorítását, beszédre sokan, nagy számú, gyereknek tudom, családi pótlékot, abortuszt kell, digitális táblákra, szakadt mackós, életre kéne, lányoknak megtanítjuk, szexuális életre, következmény lehet, gyerek vagy, fűtetlen kórteremben, szülei saját, Nagypál Anikó, Levél Balog Zoltánnak, Balog Zoltán, Nokia Lumia, Raiffeisen DíjNullázó Plusz Számlája, Menjen Ózdra, Ritók Nórát, Iványi Gábort,
|
|
Offline
