Jobbra tarts!: Adott az irány - Ágoston Balázs,Szocialista Párt,Julius Evola,Rongyos Gárda,Oswald Spengler,Friedrich Nietzsche,Padányi Viktor,Weöres Sándor,Gyurcsány Ferenc,Korda György,Horthy Miklós,Dessewffy Aurél, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Jobbra tarts!: Adott az irány

2007-06-05 20:14:00, kedd

	Ágoston Balázs: Jobboldali önépítés 2007-06-01 16:37 Barikád.hu Jobbra tarts!: Adott az irány Az utóbbi időben sajnálatos módon egyre többször hangzik el értelmiségiek szájából az a vélekedés, hogy a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár idejétmúlt, értelmét vesztett felosztás. E divatos állítás rendkívüli veszélyeket rejt magában, mert egyrészt a relativizmuson alapul, másrészt a legteljesebb mértékben tévesen értelmezi e két fogalmat. Ennek szomorú bizonyítéka például az a kijelentés, mely szerint a Magyar Szocialista Párt gazdaságpolitikája jobboldali. Ez merő ostobaság, a materializmus ugyanis vegytiszta baloldaliság, s így minden ebből következő életellenes magatartás is az. A "gazdasági jobb" és a "gazdasági" bal kifejezéseknek nincs értelmük. Jobboldaliság és baloldaliság ellenben nagyon is létezik, éspedig öröktől fogva, bár az elnevezés csak a gyalázatos 1789-es franciaországi felfordulás idején vált általánossá. Mint köztudott, az akkori párizsi parlament jobboldalán ültek a hagyományos rend hívei, a baloldal pedig a zavarkeltők, felforgatók lelőhelye volt. A jobboldaliság és a baloldaliság fogalma azonban nem csupán földrajzi helyzetet jelöl. A jobboldaliság nagyon tömören definiálva nem más, mint a tradicionális, hierarchikus, szerves társadalmak elfogadása és igenlése, a szakralitás és a transzcendencia iránti nyitottság, a természetellenes egalitarianizmus, a materializmus és minden ebből fakadó dogma és cselekvéssorozat elvetése. Ebből logikusan következik, hogy a valódi jobboldal nem lehet demokrata. Mielőtt bárki megrettenne ezen állítástól, nyomatékosan leszögezzük, hogy az antidemokratizmus kifejezetten pozitív attitűd, ugyanakkor nem jelent, nem is jelenthet totalitarizmust, vagyis dogmatikus, parancsuralmi diktatúrát. A hagyományos, önmagából következően antidemokratikus jobboldali szemlélet pusztán világnézeti leképeződése annak a ténynek, hogy ezen a világon eredendően nincs egyenlőség, s az egalitarianista dogmatikát kizárólag terrorisztikus úton lehet ráerőltetni a társadalomra, gúzsba kötve és megbénítva azt. Ha úgy tetszik, ez egy nagyon is racionális, empirikus megállapítás. A jobboldaliság, mivel állandó és öröktől fogva létező értékeken nyugszik, stabil és statikus világszemlélet, míg a baloldaliság a "haladást" isteníti. A baloldaliak nyughatatlanul izegnek-mozognak, soha sehol nem érzik jól magukat, számukra nyűg minden hagyomány, rend, kötöttség. Nem az azonosságot és a harmóniát, hanem a másságot, a diszharmóniát, a feszültséget keresik és gerjesztik. A baloldaliak megszállottan tevékenykednek, anélkül azonban, hogy ebből valódi tett kerekedne ki. Julius Evola, a jeles olasz jobboldali bölcselő így ír erről a jelenségről: "Csak azoknak az élete keresi valójában a 'mást', akik nem elégszenek meg önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre; és ők törekszenek - mert nincsenek; mert csak keresőkként, elégedetlenekként, a jövőtől függve léteznek: mert ők a létesülés. Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a magánytól, a kitöltetlen időtől, az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda forgolódnak, mindennel foglalkoznak - kivéve önmagukat. Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják. És mivel a tevékenységtől és mindentől, amit csinálnak, saját igazolásukat várják, egyáltalán nem ők tevékenykednek - ők csupán a tevékenykedés megszállottjai. Ez a mai ember aktivizmusának értelme. Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés. Ez azoknak az őrjöngő rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek a rohanása annál őrületesebb, minél messzebb vannak a középponttól. Amilyen ez a rohanás, ez a 'tempó', végzetszerűen ugyanolyan a gazdasági, az ipari, a kulturális, a tudományos területen a társadalmi törvény zsarnoksága: mindenütt és mindenben, a dolgok általános rendjében, amely létrejött." Míg a jobboldaliak az egyensúlyt és a harmóniát képviselik, addig a baloldaliak folyamatosan meg akarják váltani a világot. "A Föld fog sarkából kidőlni", hirdeti egyik eszenciális indulójuk, az Internacionálé. Amelynek címe mindjárt eszmei állásfoglalás is, a szerves és tradicionális nemzeti közösség megrögzött tagadása. A nemzetköziség evidensen szemben áll a nacionalizmussal, amely a hiedelemmel ellentétben nem a XVIII. század polgári-liberális ideológiájának terméke, hanem azóta létező szellemiség és cselekvés, amióta csak emberi közösségek léteznek a világon. A tévesen felvilágosodásnak nevezett elsötétedés korszakában legfeljebb csak átalakult, egyszerre kiterjesztő és kirekesztő izmussá, szinte dogmarendszerré változott ez a nemes és természetes érzés. S persze meglovagolták azok a sátáni háttérerők, amelyek abban a korban elérkezettnek látták az időt, hogy totális, frontális támadást indítsanak a szellem fensőbbsége és az ebből fakadó természetes, hierarchikus rend ellen. Így vált akkoriban a nacionalizmus az azonos fajtájú emberek szerves, szolidáris közösségét egybekötő érzésből a vezető rétegek és az alávetettek között az utóbbiak felhergelésével mesterségesen fölszított, beteges irigység és gyűlölet dogmájává. Az eredeti értelemben vett, tagolt és hierarchikus nacionalizmus azonban ettől függetlenül érvényben volt és maradt mindmáig. Szép és hősies példája ennek a Vendée-fölkelés, melynek során az északkelet-franciaországi régióban együtt szálltak harcba a jakobinus terror ellen a Bourbonok zászlaja alatt a nincstelen parasztok, a papok és az arisztokraták. Íme, a felforgatással szembeszegülő, egyenlősdi nélküli nacionalista egység! Büszkén mondhatjuk el, hogy Magyarországon is volt erre példa, hiszen 1918-19-ben parasztok, polgárok, iparosok, katonák és arisztokraták egy emberként vették fel a harcot a hazaáruló vörösterrorral. Később belőlük alakult ki a Rongyos Gárda, amely eredményes harcokat vívott a trianoni békediktátumnak érvényt szerezni akaró megszálló államok ellen. A nacionalizmus tehát egészséges és pozitív attitűd, akkor is, ha az elsötétedés évszázadában bemocskolták. A nacionalizmus szerves része a jobboldaliságnak, de önmagában nem azonos vele. S természetesen nem keverendő össze a sovinizmussal, amely félelemből, szorongásból, irigységből, frusztrációból, bosszúvágyból fakad. A nacionalizmus büszkeség, egészséges tartás, a saját nemzet szeretete, olyan felhajtóerő, amely képessé teszi az embert más nemzetek nacionalizmusának tiszteletére. A nacionalizmus nem bezárkózás, hanem - mert a nemzeti lét öröktől való és értékes adottság - nyitottság, más nemzetek, más kultúrák bátor és félelem nélküli megismerésére való képesség, anélkül azonban, hogy a nyilvánvaló különbségeket elmosná, és zagyva, életellenes multikulturalista dogmatizmussá fajulna. A jobboldaliak a rend, a törvény, a tekintély, az ebből fakadó uralom, a tagolt, hierarchikus társadalom hívei, a baloldali ellenben a szabadság-egyenlőség-testvériség hamis és ellentmondásos jelszavából indulnak ki, elvetik a tekintélyt, az uralmat, nivellálni akarnak. Ez annyit jelent, hogy az egyenlősítés "szükségességéből" (vagyis a valóságtól elrugaszkodott dogmának való megfelelés kényszeréből) fakadóan, miután a hitványabbat nem lehet egyenlővé tenni a kiválóbbal a kiválóbb szintjén, a minőségileg magasabb rendűt kényszerítik le a hitványabb nívójára, nem törődve azzal, hogy ily módon a szabadság mint gyakorlati megvalósulás semmivé lesz, hiszen ez a felfogás gúzsba köti a kiválóbbat. Pedig "...természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra, vagy szolgaságra születettek között; az élet vezérei és vezetettjei között. Ez magától értetődő, és egészséges időkben és népeknél mindenki által önként elismert tény, noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy tagadják" - írta erről Oswald Spengler, a jeles német gondolkodó Ember és gép című munkájában. Persze tudjuk, hogy "a csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az egyenlősítőt kedvelik: az erős egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen, szerénytelen, pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy, bosszúvágyó." (Friedrich Nietzsche.) A jobboldaliak a szellemi szférára, a teljesítményre, a minőségre, a differenciáltságra helyezik a hangsúlyt, a baloldaliak ellenben relativizálnak, deheroizálnak, összemosnak, s végső soron az emberi társadalmak felépítését oda redukálják, hogy mindenki születésétől fogva egyenlő. A baloldaliak ezért az emberijogizmus lelkes hívei. Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy magyar történész A nagy tragédia című munkájában úgy vélte, "jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő 'szellemi' színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből 'panem et circenses' lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők 'emberek'." Padányi hozzáteszi: "A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a 'vezető', az 'elit' egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat." Mindez persze természetes és mindig létezett tulajdonsága a sokaságnak, korunkban - a paradigmaváltásnak tekintendő tömegmédia manipulációinak következtében - pusztán a végsőkig fokozódott mindez. Ha a hagyományos uralkodó rétegek gyakorolnák hatalmukat a természetes struktúrák keretén belül, s nem a sátáni háttérerők száguldanának világunkkal a halál felé, a probléma megfelelően kezelhető volna, mint ahogy az is volt nagyjából 1945-ig. Csakhogy azóta minden korlátot ledöntött a tömegdemokrácia, amelyben mindenkinek szavazati joga van, függetlenül valós értékétől. Ez azt jelenti, hogy két Győzike-rajongó többet számít ebben a konstellációban, mint mondjuk egy akadémikus. Pedig "valójában a többséget, amely mentes bármiféle megszorítástól és minőségi kikötéstől, csak az alacsonyabb társadalmi rétegek alkothatják; és ahhoz, hogy valaki megkaparintsa e rétegeket és szavazataik révén hatalomra kerüljön, mindig azt az egyetlen nyelvet kell beszélnie, amelyet ezek megértenek. Azt kell előtérbe helyeznie, ami leginkább érdekli őket, vagyis a legdurvább, leganyagibb és legilluzóriusabb érdekeket. Mindig ígérnie kell, és sohasem szabad követelményeket állítania. Ezért minden demokrácia elvileg az immoralitás iskolája: támadás az igazi politikai osztály méltósága és belső tartása ellen." (Julius Evola.) Ez cáfolhatatlanul életellenes. S ezt ki is használják a legalacsonyabbrendű rétegeket manipuláló háttérerők. Weöres Sándor pontos diagnózisa szerint "a jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van." S lőn: a Gyurcsány Ferenc nevű személy "megtalálja" az "elveszett kislányt", "hősiesen" szembeszáll a betegséggel, s párás okuláréval nosztalgiázik a pápai fészerről, amelyben állítólag felnőtt. A tömeg pedig tapsol, éljenez, meghatódik, szemét törölgeti, s széles mosolyra tátja fogatlan száját a városligeti proli-show-k alkalmával, miközben Korda György énekli a mammammariát. Ez a baloldaliság eszenciája. Ki kell térni az úgynevezett szociális érzékenységre, amelyet a baloldal szemtelenül önnön jellemzőjének hazudik, sajnálatos módon a magát jobboldalinak nevező, valójában azonban ideológiailag zavarosan kóválygó polgári politikai oldal hallgatólagos egyetértésével. Nos, a valóságban a baloldal a történelem során soha nem volt szociálisan érzékeny. Jó példa erre a XIX. század manchesteri típusú tőke-vadkapitalizmusa és az ebből kinövő kommunizmus. E kettő, szögezzük le, egymás édestestvére és következménye. Mindkettő a baloldali világszemlélet gazdasági leképeződése. A valódi jobboldaliság gazdasági leképeződése a feudalizmus időszaka volt, amikor a földművelők szimbiózisban éltek földesuraikkal. S bár az osztályharcos propaganda élénk színekkel festette meg az "elnyomott" rétegek megpróbáltatásait, meg kell állapítanunk, hogy egy átlagos középkori jobbágy összes jövedelméből az arányokat tekintve jóval kevesebbet vont el az akkori állam, mint manapság. Aki nem hiszi, számoljon utána! Akik a baloldal nem létező szociális érzékenységéről értekeznek, azoknak föltehetjük a kérdést: vajon ezen érzékenység megnyilvánulása volt nyolcmillió ukrán paraszt halálra éheztetése? Szociális érzékenységnek minősül az 1950-es évek hazai padláslesöprése, a földművelők kifosztása, a nemzetet vezető értelmiségi és arisztokrata réteg kiirtása? Szociális érzékenységnek minősül a világon százmillió ember halálát okozó kommunizmus? A leggátlástalanabb arcátlanság szükséges ahhoz, hogy bárki is a baloldal szociális érzékenységét hirdesse. A Horthy-időben, az "egymillió koldus Magyarországán", vagy az állítólagos "Habsburg-elnyomás" idején összehasonlíthatatlanul nagyobb létbiztonságban éltek az emberek, mint a kommunizmusban, vagy mint napjainkban. A Horthy Miklós nevével fémjelzett évtizedekben honosították meg Magyarországon a társadalombiztosítást, ma pedig, miután az emberek befizetett járulékai eltűntek a kasszából, felszámolják azt. Persze a cél nyilvánvalóan nem az, hogy visszatérjünk a középkori viszonyok közé. De szellemiségében, szemléletében az a korszak összehasonlíthatatlanul egészségesebb és emberibb volt a mostaninál. Szellemiekben a jobboldalnak igenis törekedni kell arra, hogy visszataláljon saját gyökereihez. Ahhoz a hagyományos rendhez, amely garantálja a valóságos szabadságot. Azt a szabadságot, amelynek korlátai vannak, azért, hogy megmaradhasson, hogy ne zúzhassák szét életellenes dogmák rögeszmés, fanatikus képviselői. A jobboldaliság és a baloldaliság igenis létezik, s nemhogy nem vesztette aktualitását e fogalmi ellentétpár, hanem épp ellenkezőleg, korunk szélsőséges materialista romlottsága miatt minden eddiginél lényegesebb, hogy azok, akik bárminemű szerepet vállalnak a közéletben, szilárd és kristálytiszta, megalkuvásoktól mentes világnézetre építsék cselekedeteiket. Meglehet, a valódi jobboldaliság képviselőinek értetlenség, gúny, szitok lesz osztályrészük a plebs részéről. Ez természetes, és egyébként biztató jel. A valódi jobboldaliaknak ugyanis nem a tömegeknek való udvarlás a küldetésük, sőt, ettől éppenséggel tartózkodni kell. A cél nem a demokratikus pártokráciában való elhelyezkedés kell legyen, hanem egy minőségi ellenforradalom, amely szembeszáll a felforgatással, a halállal. A cél a hatalom visszaszerzése kell legyen. Erre pedig csakis az képes, aki sziklaszilárdan áll a lábán korunk harsány káoszában. "Érezzük mi, hogy népszerűtlen eszméket fejtegetünk, mert természetüknél fogva csak az lehet népszerű, a mi az egyesek hiúságának tömjénez", mondta a XIX. század első felében gróf Dessewffy Aurél, a reformkori aulikus konzervatívok egyik vezéralakja. De az öröktől való igazságok akkor is igazságok, ha üldözik, gúnyolják vagy nem értik őket. A jobboldaliaknak ma nem a baloldaliakra való rálicitálás, a hozzájuk való hasonulásra való törekvés, hanem önmaguk megismerése és megszilárdítása a legfőbb kötelességük. (barikad.hu) JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu J-ZONA: http://hirportal.uw.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: legilluzóriusabb, vadkapitalizmusa, jelentéktelenség, szükségességéből, jobboldaliságnak, nacionalizmussal, odakényszerülnek, antidemokratikus, erőfeszítéseknek, cselekvéssorozat, egalitarianizmus, természetellenes, cáfolhatatlanul, legveszélyesebb, érzelgősségéből, szellemiségében, követelményeket, ellenforradalom, manipulációinak, tömegdemokrácia, békediktátumnak, létbiztonságban, dogmarendszerré, megnyilvánulása, padláslesöprése, érzékenységéről, felhergelésével, jobboldaliaknak, megszilárdítása, konstellációban, megalkuvásoktól, egyenrangúságra, sziklaszilárdan, transzcendencia, totalitarizmust, egalitarianista, utóbbi időben, legteljesebb mértékben, materializmus ugyanis, gyalázatos 1789-es, akkori párizsi, baloldal pedig, baloldaliság fogalma, jobboldaliság nagyon, természetellenes egalitarianizmus, valódi jobboldal, világon eredendően, baloldaliak nyughatatlanul, baloldaliak megszállottan, jeles olasz, élete keresi, jövőtől függve, Ágoston Balázs, Szocialista Párt, Julius Evola, Rongyos Gárda, Oswald Spengler, Friedrich Nietzsche, Padányi Viktor, Weöres Sándor, Gyurcsány Ferenc, Korda György, Horthy Miklós, Dessewffy Aurél,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]