Orbán reménytelen harca - Papp József,Orbán Viktor,John Thys,Medgyessy Pétert,Magyar Paribas Rt,Gyurcsány Ferenc, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Orbán reménytelen harca

2011-11-19 08:49:04, szombat

	Orbán reménytelen harca Papp József // 2011 // nov // 18 Ismét az IMF védőszárnyai alá menekül Magyarország, a kormány megállapodást készít elő a nemzetközi szervezettel. Miért lett eredménytelen az Orbán Viktor által meghirdetett "gazdasági szabadságharc"? Forrás: AFP/John Thys Hiába az újabb és újabb sarc, az államadósság nem csökken. Az áldozathozatal értelmetlen, hasonlóan Sziszüphosz erőfeszítéseihez: hiába tolja fel a nehéz követ a hegy csúcsára, az a nap végén mindig visszagurul. Az istenek szabták ki rá ezt a büntetést. Nekünk az a büntetésünk, hogy erőforrásainkat kamatfelárakra vagyunk kénytelenek elpazarolni az adósság érdemi csökkenésének reménye nélkül. Ezen még az is alig enyhít, ha az IMF-fel lesz valamilyen megállapodás és kicsit csökken a kockázati felár. Bűnhődünk azért, mert hagytuk szétroncsolni ítélőképességünket. És ez, pontosan úgy, ahogy egy pozsonyi magyar politológus írja remek tanulmányában, egy igazi magyar sorstragédia. Az adósság elleni küzdelem azért reménytelen, mert újratermelődése a magyar gazdaság duális szerkezetébe és az erre épülő társadalom működési módjába van kódolva. Amíg ezt nem tudjuk megváltoztatni, sziszifuszi sorsra vagyunk kárhoztatva. A dualitás azt jelenti, hogy a bruttó hazai termék egyik felét magas termelékenységű nemzetközi vállalatok állítják elő, a másikat az alacsony produktivitású hazai kkv-szektor. A multinacionális vállalatok által megtermelt GDP-ben azonban alacsonyak az adók és magas a profit, valamint az amortizáció aránya. A hazai vállalatok esetében ez fordítva van, az állam a GDP nagy részét elvonja, profitra és amortizációra alig marad. (Erről részletesebben az Adóterhelés, termelékenység és gazdasági növekedés című tanulmányomban és A magyar gazdasági csoda című könyvemben írtam). A növekedés egyetlen forrása az importált alkatrészeket összeszerelő ágazatok exportja, amelynek a munkára rakódó terheken kívül nincs más adótartalma, emiatt a hazai kkv-szektort teljesítőképességéhez képest elviselhetetlenül magas adókkal kell sújtani. A gúzsba kötött vállalkozások adócsalással védekeznek ez ellen: alacsony bejelentett béren foglalkoztatják alkalmazottaikat, a kereset másik részét zsebbe fizetik. Így az állam képtelen beszedni annyi pénzt, amennyit elkölt, hitelre kényszerül. A 2010-es adóévről 1,26 millióan adtak be minimálbért nem meghaladó adóbevallást. A "zemberek" tekintélyes része adócsalás nélkül nem tud megélni. Ezzel azonban a demokrácia minőségét Habermas német szociológus szerint leginkább meghatározó alapintézmény kerül veszélybe. Az adófizetési kötelezettség és a választási jogosultság harmóniáján alapuló liberális politikai rendszer lehetetlenül el. Aki adócsalásra kényszerül, az nem kérheti számon a politikai osztálytól azt, hogy miért bánik lazán a közpénzekkel. Ez a torz, erkölcstelen társadalmi szerződés termelte ki a képmutató parazita államot és mentalitást, amelynek lényege, hogy közpénzekből ellenszolgáltatás nyújtása nélkül lehet megélni és gyarapodni. A képmutató élősdiség két redisztribúciós körben zajlik. Az egyik a szociális újraelosztás, amelynek csatornáin korrumpálják a választópolgárokat (koraszülött jóléti állam). A másikat az állam gazdasági tevékenysége jelenti. Állami, önkormányzati vállalatok működtetése, közbeszerzések, vissza nem térítendő támogatások stb. formájában hatalmas összegek folynak vissza a gazdaságba, azon keynesi tételre hivatkozva, hogy egy forint közpénz befektetése négyforintnyi magánpénzt mozgat meg. Ha ez igaz volna, Magyarországon az utóbbi öt évben igen jelentős növekedésnek kellett volna végbemennie, ehelyett a gazdaság már hatodik éve stagnál. Pedig mind a nyílt közbeszerzések, mind a vállalatoknak osztogatott, vissza nem térítendő támogatások GDP-hez viszonyított arányát tekintve az unió élbolyában tanyázunk. Ezek a csatornák nem csak a korrupciót táplálják, de a "nemzeti burzsoáziát" is. A magyar gazdaságnak ez a jelentős szelete, amelynek fejlődése nem a tisztességes versenyen, hanem a túlárazott közbeszerzéseken és hatalmi befolyáson alapul, sokkal többe kerül a büdzsének annál, mint amennyi adóbevétel innen származik. A támogatásokra alapozott gazdaságfejlesztés káros voltát jól érzékelteti a kétszáz milliárd forintra rúgó energiahatékonysági pályázati program, amely valóban húzó hatással lehetne a gazdaságra, mindenféle állami támogatás nélkül is. Az energiaracionalizáló beruházások eredményeként ugyanis csökken a rezsiköltség, ezért a beruházó érdekelt abban, hogy a korszerűsítést akár hitelből is finanszírozza, amelyet a megtakarításból tudna törleszteni. Ehelyett az állam lép be oda, ahol semmi keresnivalója és elveszi a teret a banki hitelezés elől. És az igazi verseny elől is. A pályázók a támogatásokért versenyeznek, amelyhez azonban gyakran a kivitelezőt is megkapják. Hitelfinanszírozásnál ellenben a banknak is és a beruházónak is elemi érdeke lenne a kivitelezők és technológiák szigorú versenyeztetése, amelynek következtében egyre kedvezőbb áron és egyre hatékonyabban lehetne korszerűsíteni, és így egyre többen élhetnének ezzel a lehetőséggel. Most annyi felújítás lesz, amennyi forrást az állam biztosítani tud. Nonszensz! Ráadásul - teljesen feleslegesen - közpénzekből kell fenntartani egy hatalmas apparátust is, amely a források elosztását végzi a bankok helyett. A pályázati rendszer pedig lényegéből következőleg eleve igazságtalan, mert egyfelől a bennfentesek mindig előnyt élveznek, másfelől pedig - a tönk szélén - megengedhetetlen, hogy öt-hat millió forintokkal járuljon hozzá az állam akár egyetlen privát ingatlan felújításához is. Magyarország szegény ország ahhoz, hogy efféle nemzeti ajándékot osztogathasson. (Még a gazdag Németország sem engedheti meg magának ezt, ott adókedvezményekkel ösztönzik az energiahatékony beruházásokat.) Ez a képmutató állami szerepvállalás a fő oka annak, hogy éppen oda nem kerül elegendő pénz, ahova elemi érdekünk lenne, hogy jusson (egészségügy, oktatás). Amíg a legfontosabb adóváltoztatásokat, költségvetést érintő módosításokat egyéni törvényjavaslat formájában azok a képviselők terjesztik be, akik polgármesterként a legeladósodottabb települések élén állnak, addig biztos, hogy Sziszüphosz sorsában kell osztoznunk. Ezek a képviselők adóemelésekben érdekeltek, és nem az állam hipokrita működését finanszírozó kiadások visszafogásában. Van olyan megyei jogú város, ahol öt év alatt egymilliárdról 16-ra nőtt az adósságállomány, drága és kihasználatlan wellness-fürdő építése, piaci értékét többszörösen meghaladó áron vett részesedés és egyéb hasonló tranzakciók miatt. Az egyéni képviselői törvénymódosításokon alapuló kormányzás ráadásul a korrupció lehetőségét is nagymértékben megnöveli: végképp ellenőrizhetetlenné téve, milyen magánérdekek befolyásolják a beterjesztőket. Pletykák keringenek azokról a tarifákról, amelyeket azért kell leróni, hogy egy-egy befolyásos képviselő egyáltalán szóba álljon a lobbizni kívánóval. És ennek bizony előzménye van. Tíz évvel ezelőtt bejelentkeztem egy már akkor is befolyásos, most igen aktív képviselőhöz abból az apropóból, hogy a szocialisták Medgyessy Pétert tették meg kormányfőjelöltnek. Sokkolt ugyanis, hogy olyan személy lehet esetleg Magyarország miniszterelnöke, akinek tanácsadói tevékenységét - jobban mondva annak gátlástalanságát - közvetlen közelről volt módom tanulmányozni a kilencvenes évek első felében egy sütőipari cég privatizációja során. Az állam nevében eljáró, általa vezetett Magyar Paribas Rt. az elsők közt alkalmazta azt a "zseniális" trükköt, hogy a privatizálandó állami vállalat menedzsmentjéből alakult kft. részletre megvehette az akkor még állami tulajdonban lévő vállalat jó helyen álló értékes irodaépületét, amelyet az állami cég rögvest visszabérelt. Az állami vagyon ingyenes magánosításának modelljét sokan követték, többek közt Gyurcsány Ferenc is, aki így jutott egy őszödi üdülőhöz és egy belvárosi ingatlanhoz. Naivan úgy hittem, hogy az állam kárára megvalósult trükközésekkel szembesítve, a folyamatosan védekezni kényszerülő Medgyessy kizárt, hogy miniszterelnök lehessen. A felkeresett képviselő azonban csak nézett rám, nem akarta érteni, mivel hozakodom elő, agya már másra járt. A 2002-es választást el is vesztették, pedig a lopásokra fókuszáló ellenkampánnyal megkímélhettek volna bennünket Medgyessy és Gyurcsány országot eladósító ámokfutásától. Orbán Viktor ennek a már tíz évvel ezelőtt is létező, azóta egyre inkább a Fidesz kohéziójának magját képező képmutató mentalitásnak a foglya. Hiába szedi vissza - egyébként helyesen - a koraszülött jóléti állam "vívmányait", ha az állam gazdasági tevékenységét nem építi le. Az IMF-fel szemben pedig azért folytatja ezt a "különös" szabadságharcot, mert a szervezet nem hagyná szó nélkül a részvényvásárlásokban (Mol, Rába), államosításokban, stadionépítésekben stb. megnyilvánuló költekezést. Pedig ha a költségvetési kiadások nem csökkennek a hazai kkv-szektor teljesítőképességének megfelelő szintre, az adósságcsapdából soha nem lesz szabadulás. Sőt, egyre nagyobb az esélye annak, hogy Sziszüphosz visszazuhanó köve nemcsak a kormányt, hanem bennünket is a mélybe ránt. http://www.komment.hu/tartalom/20111118-velemeny-orban-imffel-szembeni-harca-a-fi desz-kepmutatasa-miatt-remenytelen.html?SYSref=NONE&h=aAQGfzulmAQGFJuYMHsVTvY AA1KrIkNhIWvzz2BPIBZ0O5A&cmnt_page=1

0 komment , kategória: Általános

Címkék: államosításokban, menedzsmentjéből, polgármesterként, adósságcsapdából, közbeszerzéseken, gátlástalanságát, erőfeszítéseihez, megengedhetetlen, alkalmazottaikat, termelékenységű, szabadságharcot, törvényjavaslat, magánosításának, multinacionális, miniszterelnöke, megtakarításból, adósságállomány, ellenkampánnyal, versenyeztetése, újratermelődése, foglalkoztatják, erőforrásainkat, energiahatékony, redisztribúciós, visszafogásában, szerepvállalás, bejelentkeztem, beterjesztőket, kamatfelárakra, privatizációja, privatizálandó, megváltoztatni, adóemelésekben, egymilliárdról, kihasználatlan, trükközésekkel, kormány megállapodást, nemzetközi szervezettel, áldozathozatal értelmetlen, nehéz követ, hegy csúcsára, istenek szabták, adósság érdemi, kockázati felár, pozsonyi magyar, igazi magyar, adósság elleni, magyar gazdaság, erre épülő, bruttó hazai, alacsony produktivitású, multinacionális vállalatok, Papp József, Orbán Viktor, John Thys, Medgyessy Pétert, Magyar Paribas Rt, Gyurcsány Ferenc,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]