|
|
|
2008-07-17 18:24:13, csütörtök
|
| |
| |
Csontos Gábor: Elvesztegetett hónapok, elvesztegetett lehetőségek (A nagy dilemma: 'aki időt nyer, politikai életet nyer'?)
sze, 2008-07-16 20:42
A szezonális hatásoktól megtisztított kalmárdemokráciánk legerősebb parlamenti ellenzéke elmulasztotta a 2006-2010-es parlamenti ciklus legnagyobb esélyét a legszélesebb társadalmi támogatottságot élvező kormányváltás gyors és sikeres kiharcolására.
A politológus ne legyen cinikus, hanem tárgyilagosan ragaszkodjon választott és tanult szakmájának alapelveihez. Ideológusi alapelveinek kiindulópontja sem lehet más, mint annak a társadalom közérdekének, közjójának szolgálata, amelybe született, felnőtt és él. Vagyis, általánosabban megfogalmazva: a hogyanokra és miértekre adott válaszai csak a közjó kiteljesedését szabad, hogy szolgálják. Vagy pedig figyelmeztessen, hogy dolgainak rossz irányba mennek! S, esetleg javasolhasson egy meggyőző utat a kibontakozó válság elkerülésére. Adódhatnak azonban olyan pillanatok, amikor a politológus sem tehet már egyebet, mint 'széttárja' karjait, és csak annyit mondhat: irracionális időszakot élünk át, amikor kormányzó elitünk rövid látókörű, haszonelvű, nem törődöm csőlátású, miközben még csak halvány jelei láthatóak azon politikai, vagy egyéb, aszimmetrikus ellenállás lehetőségeinek, amelyek a jelenlegi kormányzási irracionalizmusból megmutathatják a kivezető utat. Az már egyre világosabban látszik, hogy a globalitás nemzetközisége megbuktatta rendszerváltásunk kalmárrendszerét. Azonban tetszhalottként, pénzügyi/gazdasági rendszerünk tehetetlenségi ereje egyenlőre még, de tovább sodorja társadalmunkat a szociális és gazdasági válság totális kiteljesedése felé. Még sem 'kell nekünk újabb Mohács' (Ady), amely eltakaríthatná a társadalom organikus önmegszerveződését el-lefojtó neoliberális szennyet. Egy 'új' Mohács mindent elpusztító társadalmi katasztrófájával szemben hallgatnunk kell a racionalitás józan diktátumaira, mert az egyre gyorsuló idő a nemzeti konzervativizmus megteremtésének lehetőségét vetíti előre.
2008. március 9.-én egy jelentős népszavazásra került sor Magyarországon. A népszavazáson résztvevők magas száma és az általuk indukált eredmény megsemmisítette a szélsőséges SZDSZ-es egészségügyi politika fő irányultságát: a magyar egészségügy gyors és óriási haszonnal kecsegtető privatizációjára való törekvését. A népszavazás egyben egy széleskörű közvélemény kutatási eredményt is jelentett, mert az is kiderült, hogy a magyar társadalom jelentős részének elege lett az SZDSZ-es hatalomgyakorlás valamennyi válfajából. Egyben a szocialista álszínbe öltözött kalmárdemokráciából is. Kalmárdemokráciánk fő mozgatórugója a pénz elosztásának birtoklása. 'Akié a pénz, azé a hatalom', mondhatnánk, de a pénz elosztásának birtoklása ilyen szűk érdekcsoport kezében semmi esetre sem szolgálja a potenciális kitörési lehetőségeket, a társadalmi progressziót, a közjó megvalósítását.
A nyílt pártállástól független filo-szdsz-es hatalmi-kormányzati politika több évtizedes rombolásának hatását egyre nehezebben viseli a magyar társadalom.
Ennek a hol nyílt, hol burkolt szociálpolitikai rombolás irányultságát mégsem lehet azonban titokban tartani. A tudatos dilettánság, hanyagság, nemtörődömség, ugyanakkor az erőteljes személyi kontraszelekció, amely jellemzője 1990 óta a magyar törvényhozásnak, célirányosságában mindvégig követte a globalizációs akaratot megtestesítő Nemzetközi Valutaalap iránymutatását, a 'washingtoni konszenzus' új társadalmi rendjének (New World Order) megvalósítását Magyarországon. Meg kellett, tehát, semmisíteni az össztársadalmi szolidaritás (még a Kádár-rendszerben is fennmaradt) legutolsó formáit is ahhoz, hogy kialakulhasson a magyar társadalom részére vizionált 'új rend', a Valutaalap-Soros György által propagált 'Nyitott társadalmi' modell. Amely csak fogyasztás alapú (kábítószert is); amelyben nincsenek társadalmi, családi értékek; amelyben az egyközpontú tömegtájékoztatás befolyásolhat, irányíthat; amelyben nem számít család, haza, hagyományos Isten hit; amelynek piedesztálra emelt 'mássága' csak a mának él (amíg fiatal, szingli, fogyasztó és fogyasztható képes). Amiben a fiatalok társadalmi rétegét a kiöregedők társadalmi rétege ellen lehet fordítani. S amely tömeg egyedei bármikor, bármiért megvásárolhatóak. S legfőképpen, amelynek népszaporulat csökkenése bekódolt.
Ehhez, viszont meg kellett valósítani a kalmárdemokráciát. Aminek gazdasági-szellemi alapját a nemzetközi tőke uralta meghatározó magyarországi tulajdon, termelői-fogyasztói piac, gondolat-cselekvésformáló média kellett, hogy biztosítsa. A 'nyitott társadalom' kalmárdemokráciájában a demokratikus értékrend, a vagyon-jog-élet-létbiztonság, az egészséghez, a tanuláshoz, a tisztes öregkorhoz való jog csak a politikai-gazdasági-pénzügyi-média kalmárokra vonatkozik. A kalmárdemokráciát egy rejtett vagyoni cenzus működteti, amiből a tömegek nem részesülhetnek. Azonban a kalmárdemokrácia nem korlátozódhat maradéktalanul Magyarországra, mert már rövidtávon is kibuggyan igazi énje; regionális diszharmóniája az atomizált tömegesítés utolsó stádiuma előtt álló magyar társadalomban szintén felkeltik azokat az ellenérzéseket és védekezési módokat, amelyek a kalmárdemokrácia végleges megszilárdulását veszélyeztetik.
Az egyre szemérmetlenebb nyíltsággal fellépő, a többségi társadalom vagyon -és életbiztonságát veszélyeztető 'megélhetési bűnözés' (Kuncze Gábor, SZDSZ, belügyminiszter 1994-98, MSZP-SZDSZ kormány) engedélyezése kisebbségi jogokra hivatkozva, része a kalmárdemokrácia fenntartásában érdekelt szűk hatalmi érdekcsoport fegyvertárának. Amihez segítségül hívják még a rendvédelmi, jog -és igazságszolgáltatást is, hogy kimondhattassék: 'csak mi mondhatjuk meg, ki a bűnös és ki az áldozat'! Hiszen, mi a csalót, tolvajt, gyilkost is kikiálthatjuk áldozatnak, s a legegyértelműbb áldozatból is csinálhatunk bűnözőt!
Ami ma Magyarországon történik, az a mellébeszélés elemzéséhez sok, az értékeléshez viszont kevés. Gyakorlatilag, az ország visszazökkent a március 9-ét megelőző időkbe. Megtörtént a vezetőváltás kalmárdemokráciánk vezető pártjának, az SZDSZ-nek élén, mert leváltották a túlexponált Kókát az ősfideszes Fodorra, akinek már megmondták kalmárdemokráciánk háttér exponensei, mit tehet és mit nem. Még ha akarná (nem akarhatja), akkor sem lehet szó előre hozott választásokról, mert túl sokan, megélhetési politikusként is ragaszkodnak hatalmi befolyásukhoz és magas anyagi jövedelmet biztosító pozícióikhoz. Aminek elvesztése egy biztos kibukás víziójában kalmárdemokráciánk összeomlását is jelentheti. Akkor hát a parlamenti padsorok átrendezése: egy Fidesz-SZDSZ Paktum megkötésével? Veszélyes politikai manőver lenne, a pillanatnyi fideszes pártelit sikerélményét gyors kijózanodás követné: a Fidesz megszűnne politikai tényező lenni. Az MDF? Legyintsünk egyet és kutassunk tovább.
A gyors kormánycserére pedig egyre nagyobb szükség mutatkozik. Az írek elutasította 'Lisszaboni Szerződés' követőkre talált. Sem a német, sem a cseh, lengyel kormányfők nem szentesítettek, amivel tényleges válságba sodorták az Európai Unió bürokratikus centralizmusára tett kísérletet. (Nálunk érvényesült a frakciófegyelem: még az angolul sem tudó frakciótagok is csont nélkül megszavazták azt, Sólyom államfővel együtt! Az európai centralisták gond nélkül bízhatnak a magyar politikai elitben. Nincs disszidens; nincs disszonáns hang sem. Csak gratulálni lehet!) Pedig, néha nem árt az óvatosság, de az olvasottság sem! Az ultraliberális szabadpiaci gazdaság dogmatikájára felépített Európai Unió, az európai nemzetállamokat egyesítő 'szuper állam' víziója most kezd délibábként eltünedezni. A mobil tőke szabad áramlásának és a szabad kereskedelem fortélyainak ismerői által elképzelt Unió megbukni látszik egy apró, de el nem hanyagolható tényen: az ezer éves organikus fejlődésen megteremtődött nemzetállamok népeit nem lehet az egyik pillanatról a másikra feláldozni Bábel tornyának megépítésére. A bürokratikus centralizmus oligarchikus hatalomgyakorlásának kedvéért.
Megszűntünk kompország lenni. S lassan megszűnünk Magyarország lenni is. Abban a hagyományos értelemben, amelyben a tulajdonjogi viszony megváltozása kiszolgáltatottá teszi a nem tulajdonos tömeget. Megkezdődött a demagyarizáció folyamata vidéken: a munkahelyektől, közlekedési, postai, távközlési lehetőségeiktől megfosztott falunak nincs jövőképe. A határmenti települések erőteljes határon túlról jövő burkolt asszimilációs folyamatokkal néz szembe (Szarvas, Békéscsaba román, Szeged, szerb, Dunántúl, osztrák), nem említve az izraeli tőke erőteljes ingatlanpiaci, gyógyszeripari befolyási övezeteit. A cigányság magába asszimilálja a kisebbségbe szorult magyarságot (Borsod, Szabolcs), miközben az alap -és középfokú oktatási intézmények hiányában háttérbe szorul a magyar nyelv használata. A kialakult szubkultúra pedig egy reménytelen zsákutcába vezet.
Melegfront, hidegfront, vihar, jégeső, áradások. Időjárás változások, amely az egész világot érintik. Ahogyan az USA-ből kiinduló hitelpiaci válság is megállíthatatlanul terjed, Soros György eddig 1000 milliárd US$-ra teszi a bedőlt hitelek okozta pénzügypiaci veszteségeket. S ez a konzervatívan kinyilatkoztatott összeg hiányzik a világ gazdaságából, hiszen a tőke szabad áramlására és a szabad kereskedelemre felépült globalizált világunkban hiánycikké kezd válni a globalizáció egyik alappillére: a szabadon áramoltatott tőkére épülő kedvezményes hitel. Energia és élelmiszer árinfláció és a csökkenő fogyasztás miatt stagnáló gazdaság, növekvő munkanélküliség és a vele járó szociális robbanásveszély. A Világgazdaság újabb tőkepiaci lufi összeomlásának veszélyét vetíti előre. ,,Egyes vélemények szerint csak most kerülünk a hitel -és pénzpiaci válság kellős közepébe...egy újabb, ezúttal komolyabb veszély előtt állunk: ez a nyersanyagpiaci lufi kipukkanása". Majd folytatja a Világgazdaság szerkesztősége nevében jegyzett cikk. ,,A már hatalmasra fújt nyersanyag buborék (főleg a kőolajnál) hirtelen kipukkadása ugyanolyan erősen megrengetné a tőkepiacokat, mint történt ez a '80-as években a japán pénzpiacon, a '90-es években a technológiai szektorban, vagy nemrég az Egyesült Államok lakás -és jelzálogpiacán...A lassan több mint egy éve tartó válság szétterjedt a globális gazdaságban, magával rántva most már nemcsak a hitelintézeteket, hanem a termelő vállalatokat, egész szektorokat".(i) A thatcheri neoliberalizmus őshazájában, Nagy-Britanniában recesszió fenyeget, Franciaországban csökken az ipari termelés, Németországban romló exportadatok borzolják a kedélyeket. A bázeli székhelyű Nemzetközi Leszámoltatási Bank (BIS) finoman arra figyelmeztet éves összefoglalójában, hogy a világgazdaságban hasonló helyzet kezd kialakulni, mint a Nagy Gazdasági Világválság (1929-33) kezdetén, amikor a túlzott spekulációs veszteségek miatt egyre másra csődőltek be az addig (látszólag) szolid pénzügyi alapokkal bíró bankok. S ismerjük a világválság szociális következményeit, majd az óriási emberi és anyagi veszteségeket jelentő II. világháborút. Ami, elsősorban Európát érintette. Most, azonban a hangsúly a Közel-Keleten van. Irán rakétákkal figyelmezteti Izraelt, hogy meg ne merészelje megtámadni atomenergetikai létesítményeit, a USA Central Command pedig saját politikai vezetésüket próbálja meggyőzni arról, hogy az amerikai hadsereg túlexponált Irakban és Afganisztánban, s ezért egy Irán elleni háborút nem lenne képes véghez vinni.
Nálunk is túlexponált minden. Energia és élelmiszerár infláció, és ellenzéki ragaszkodás az adócsökkentéshez. Klasszikus rossz diagnózisa a tetszhalott gazdaságnak. Látszat ellenzéki (SZDSZ-Fidesz-KDNP) ultimátum a kormányfőnek: program, szakértői kormány, előre hozott választás. Jól kitalálták. Ki kell valahogy húzni 2010-ig. Csak egyet felejtenek el, erre már nem lesz idő.
Csontos Gábor politológus
i) Világgazdaság, 2008. július 11. 15. old. 'Újabb összeomlás előtt a tőkepiacok'
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/6065 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: konzervativizmus, katasztrófájával, kalmárdemokrácia, hatalomgyakorlás, privatizációjára, megszilárdulását, adócsökkentéshez, szociálpolitikai, világgazdaságban, kalmárrendszerét, kiszolgáltatottá, hitelintézeteket, cselekvésformáló, franciaországban, megvásárolhatóak, életbiztonságát, belügyminiszter, szemérmetlenebb, nyersanyagpiaci, atomenergetikai, kontraszelekció, törvényhozásnak, legegyértelműbb, frakciófegyelem, centralizmusára, munkanélküliség, nemzetállamokat, tetszhalottként, figyelmeztessen, lehetőségeiktől, megsemmisítette, megteremtésének, kimondhattassék, neoliberalizmus, következményeit, robbanásveszély, nagy dilemma, szezonális hatásoktól, 2006-2010-es parlamenti, legszélesebb társadalmi, társadalom közérdekének, közjó kiteljesedését, meggyőző utat, kibontakozó válság, jelenlegi kormányzási, kivezető utat, globalitás nemzetközisége, társadalom organikus, racionalitás józan, egyre gyorsuló, nemzeti konzervativizmus, jelentős népszavazásra, Csontos Gábor, Nemzetközi Valutaalap, World Order, Valutaalap-Soros György, Kuncze Gábor, Fidesz-SZDSZ Paktum, Lisszaboni Szerződés’, Európai Unió, Soros György, Egyesült Államok, Nemzetközi Leszámoltatási Bank, Nagy Gazdasági Világválság, Central Command,
|
|
|
|
|
|
| nagy dilemma, szezonális hatásoktól, 2006-2010-es parlamenti, legszélesebb társadalmi, társadalom közérdekének, közjó kiteljesedését, meggyőző utat, kibontakozó válság, jelenlegi kormányzási, kivezető utat, globalitás nemzetközisége, társadalom organikus, racionalitás józan, egyre gyorsuló, nemzeti konzervativizmus, jelentős népszavazásra, népszavazáson résztvevők, általuk indukált, szélsőséges SZDSZ-es, magyar egészségügy, népszavazás egyben, széleskörű közvélemény, magyar társadalom, szocialista álszínbe, pénz elosztásának, potenciális kitörési, társadalmi progressziót, közjó megvalósítását, nyílt pártállástól, tudatos dilettánság, erőteljes személyi, magyar törvényhozásnak, globalizációs akaratot, össztársadalmi szolidaritás, egyközpontú tömegtájékoztatás, fiatalok társadalmi, kiöregedők társadalmi, nemzetközi tőke, demokratikus értékrend, tisztes öregkorhoz, rejtett vagyoni, atomizált tömegesítés, kalmárdemokrácia végleges, egyre szemérmetlenebb, többségi társadalom, kalmárdemokrácia fenntartásában, legegyértelműbb áldozatból, értékeléshez viszont, ország visszazökkent, március 9-ét, túlexponált Kókát, ősfideszes Fodorra, biztos kibukás, parlamenti padsorok, pillanatnyi fideszes, gyors kormánycserére, írek elutasította, európai centralisták, magyar politikai, ultraliberális szabadpiaci, európai nemzetállamokat, mobil tőke, szabad kereskedelem, ezer éves, egyik pillanatról, másikra feláldozni, bürokratikus centralizmus, hagyományos értelemben, tulajdonjogi viszony, demagyarizáció folyamata, határmenti települések, izraeli tőke, cigányság magába, kisebbségbe szorult, alap –, magyar nyelv, kialakult szubkultúra, reménytelen zsákutcába, egész világot, bedőlt hitelek, konzervatívan kinyilatkoztatott, világ gazdaságából, tőke szabad, szabad kereskedelemre, globalizáció egyik, szabadon áramoltatott, csökkenő fogyasztás, vele járó, hitel –, nyersanyagpiaci lufi, japán pénzpiacon, technológiai szektorban, lassan több, globális gazdaságban, termelő vállalatokat, thatcheri neoliberalizmus, ipari termelés, bázeli székhelyű, világgazdaságban hasonló, túlzott spekulációs, világválság szociális, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2247
- e Hét: 12514
- e Hónap: 23625
- e Év: 177121
|
|
|
Offline
