Hajrá Magyar Gárda!! - Hajrá Magyar Gárda,Magyar Gárdát,Kósa Lajos,Pörzse Sándor,Országos Vérellátó,Szent Koronára,Magyarok Istenhitéről,Tarlós István,Szent Korona Lovagrend,Usztics Mátyás,Wittner Mária,Horthy Miklós,Bencsik András,Pokorni Zoltán,Magyar Gárda,Magyar Feltámadás,Végül Vona Gábor,Kiss Péterre,Jobbik-Magyar Gárda,Székely Himnuszt,Magyar Gárdába,Szebb Jövőt,Szent Kororna,Szent Korona,Dalai Láma,LEHET MAGYARSÁGOT LESÖPÖRNI FÖLD SZÍNÉRŐL,GÁRDISTA VAGYOK,MAGYAR GÁRDÁT,NEMZET TESTVÉREIMET,Pósa Lajos,Szép Magyarországot,Vitéz Oszlányi Kornél,Őstörténelem Mesterházy Zsolt,Badiny Jós Ferenc,Szent Koronáról,Magyar Szent Korona,Magyar Szent Koronára,Magyar Gárda&#8221,Magyar Gárdának,Magyar Gárda-tag,Alapító Nyilatkozatot,Szent Koronát,Teremtő Isten,Vona Gábor,Dósa István,Magyar Gárdista,SZÜKSÉGÜK VAN RÁNK,Magyar Gárdisták,Petőfi Sándor,SZEBB JÖVŐT,Köszönöm Istennek,Minden Magyar,MAGYAROK ISTENÉNEK,Kedves Barátaim,Dózsa György,Most Titeket,Uram Isten,Vona Gábornak,Körülötte Királyaink,Magyar Gárdáról,Vona Gáborék,Hősök Terén,S - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Hajrá Magyar Gárda!!

2007-11-01 23:54:18, csütörtök

	Gárdista lettem 2007. október 21-én! - az avatottak vallomásai 2007. november 01. Csak azon gárdisták nevét írtuk ki, akik erre külön megkértek. Noha mindenki aláírta levelét, nem tesszük közzé a teljes neveket, nehogy kellemetlenség érje tagjainkat. - a szerk. OTT VOLTAM! Kora reggel indultunk. Járművünket - egy igen régi Ikarus buszt - rövidesen elneveztük Kék Villámnak,mivel 60-70-es sebességével ezt méltán kiérdemelte. Röpke másfél órás késéssel futottunk be Szentendrére, ahol a többiek már régóta rúgták a port. Országos főparancsnokunk - az általa ordibátornak nevezett szerkezet ellenére is - kezdett berekedni és látszólag végtelen türelemmel nézte, ahogy a húszféle számolástól ahányan voltunk, annyiféleképp léptünk. Sejthettük, hogy nem kapunk rétest estére. De ebéd volt. Emelkedett pillanat volt, amikor a közel félszáz lányt - akik velünk együtt jártákezt a katona-ugróst - az alakzat elé szólították és elismerésünk jeléül egy szál vörös rózsát kaptak. Voltak, akik szerint szegfűt kellett volna. Tőlük elhatárolódtunk. Bár egész héten esővel, faggyal, hóval riogatott a meteorológia, verőfényes napsütésben gyakorlatoztunk és az ebéd is nagyon jól esett. Az egyenruhát átvettük, büszkén igazgattuk magunkon és társainkon. Néhány sörissza barátunkon nem lehetett begombolni a mellényt. Többen ajánlkoztunk, hogy valahogy beleszorítjuk, nyúlik az annyit, meg egy kicsit taposni is lehet, de aztán kigombolkozva maradtak. Felültünk a buszokra és elindultunk a Hősök terére. Az Andrássy úton először felfelé indultunk el. Nem értettem miért, aztán amikor a Kodály köröndnél visszafordultunk és megláttam, hogy bár az eleje már szinte a téren van, a vége még mindig felfelé jön, akkor megbizseregtem: rengetegen vagyunk! Végignéztem az oszlopon és meleg áradt a szívembe. Járókelők, fotósok jöttek-mentek; tartottunk tőle, hogy esetleg néhány fizetett habókos belénk köt, provokálnak, de szinte senki sem szólt hozzánk. Néhány autós integetett, dudált, de nekik inkább tetszett a dolog. Kezdtünk fázni, az ing még a mellénnyel együtt sem igazán októberi viselet. Megvallom, a kirakott antifasiszta plakátokat nem láttam, pedig megnéztem volna, mire pocsékolják a pénzünket. Elölről zene foszlányait hozta a hűvösödő szél; mozdulatlanul, hangtalan álltunk. Aztán felhangzott a vezényszó és elindultunk. Meghallottuk a dobokat, így fel tudtuk venni a lépést, és szépen egyszerre bevonultunk a térre. A kordon mögött óriási tömeg, integettek, éljeneztek, fényképeztek, zászlókat lengettek. Bizony, mindenki meghatódott ennyi szeretettől. Éreztük a reményt, éreztük a közösséget, éreztük a bizalmat, a szeretetet és a változást. Mindannyian meghatódtunk. Lelkünkben olyan érzések fakadtak, melyekről már elfeledkeztünk, vagy nem is tudtuk, hogy vannak. A tömeg tombolt, a szemek könnyben áztak, a szívek egyszerre dobbantak és a Magyar lelkek összekapaszkodtak. Óriási élmény volt! Később megtudtuk a jelen lévő újságírók, tévések beszámolójából, hogy valamivel többen, mint ezren voltak a téren, köztük sok turista. És tényleg; még csodálkoztam is, hogy számos maláj, eszkimó és kínai embert láttam - a mosolyogva állandóan fényképező japánokról nem is beszélve -, bár nem voltteljesen világos, hogy miért lengettek Árpád-sávos zászlókat és miért kiabálták, hogy ,,Éljen a Gárda!", ,,Isten áldja a Magyar Gárdát!". Bizonyára mivel ezt látták abennszülöttektől, joggal hihették, ez a helyi folklór része, és hát utánozták őket. Néhány nappal később Debrecenben - ahol Kósa Lajos nagyon sikeres polgármester és mellesleg a Fidesz alelnöke éppen a nagykoalíció áldásait ecsetelte - állítólag szintén több mint ezren vettek részt a forradalmi megemlékezésen. Nos, ha ez utóbbi igaz, akkor a Hősök terén legkevesebb tízszer annyian voltak! A bevonulás után elkezdődött az avatás. Pörzse Sándor volt a konferansz; szépen és jól beszélt. Elmondta, hogy mivel az augusztusi avatáson megígérte: vér fog folyni, megkeresték az Országos Vérellátó Szolgálatot, hogy akkor vért adnának a Gárdisták. Azt felelték, hogy köszönik, de nem kell. Furcsa. Ezek szerint nem kell a Magyar vér. Legfeljebb az utca kövére kiontva. Hihetetlen! Aztán arról is beszámolt, hogy az egyházak vezetői - bár személyes megbeszéléseken rendre lelkes támogatásukról biztosítják a Gárdát - erre az avatásra nem küldtek senkit. Mi javarészt hívők vagyunk, hiszünk Istenben, de úgy látszik az egyháznak ez kevés. Ez is érdekes. De ez legyen az ő dolguk. A mi lelkünk tiszta. A Szent Koronára tett eskü szavai végigdübörögtek a téren. Immáron ténylegesen Gárdisták lettünk! Óriási taps, üdvrivalgás köszöntött minket. Megható jelenet következett: egy Gárdista jelölt-társunk az avatás előtt meghalt, de egyenruháját a most, frissen Gárdistává felavatott fia és lánya vette át. Az első szónok Pácin polgármestere volt, aki szintén most tett esküt velünk együtt. A Magyarok Istenhitéről beszélt, Jézusról és a szeretetről. Furcsa beszéd volt ez egy fasisztától, ráadásul egy község állt mögötte, bizonyára szintén nyilasok. Nem csoda, hogy erről aztán végképp nem számolt be a független média. Két nappal később a Fidesz nagygyűléséről élőben közvetített a téren is közvetítőkocsival jelen lévő, aztán a Gárda avatásáról szinte semmit nem mondó HírTv. Úgy elgondolkodtam, hogy ha mondjuk a mi avatásunkon valaki zsidó viccet mesél, mint Tarlós István, akkor vajh mi történt volna? Persze a kérdés költői; a mi összejövetelünkön senki nem mondott zsidó viccet. A Szent Korona Lovagrend vezetője után Usztics Mátyás köszöntötte a megjelenteket és a Gárdistákat. Valaki mögöttem hozzátette, hogy és ,,az olajbogyókat", ettőlkissé megbomlott a sor, mert muszáj volt nevetni. Aztán meg sírni, mert bizony elcsuklott a szónok hangja; őt is megérintette a pillanat varázsa, emelkedettsége, nagyszerűsége. Látta a hatszáz Gárdistát és boldog volt, hogy dolgozhatott ezért, hogy velünk volt és nyilván továbbra is velünk marad. Még akkor is, ha az ő megbízatása a mi avatásunkkal lejárt. Kiss csalódottak voltunk, hogy Wittner Mária nem volt jelen, bár üdvözlő sorait szívesen hallgattuk, jobban szerettük volna, ha most is velünk van. Nem baj; majd legközelebb. Lángszózatot intézett hozzánk a Horthy Miklós társaság elnöke, szavai kemények voltak, de igazak. Bár több ilyet hallhatnánk dicső politikusainktól! A Gój Motorosok vezetője saját köszöntésükkel üdvözölt minket: ,,Inkább a gumid kopjon, mint az országod!" Bencsik András érdekes beszédet mondott. Pokorni Zoltán kijelentésére utalva kijelentette, hogy bizony a Magyar Gárda jó válasz! Sőt! Az egyetlen jó és helyes válasz! Megfertőzhette a Gárdista-Jobbikos szélsőség-vírus, hogy vitába szállt a Fidesszel. De igaza volt, és ezt mindenki érezte. Éreztük a változást, éreztük, hogy elindult valami. Valami csodálatos, valami nagyszerű! Tényleg a jó válasz! Már mindenkinek elege van a közel két évtizedes kísérletezésből, melyről azt állítják, hogy az a rendszerváltás. Közben elfogytunk, kiraboltattunk, meggyaláztattunk, és porig verettünk. Gerincünk megtört, agyunkat kilúgozták, becsaptak, magunkra hagytak minket. Koncként odavetettek a globális nagytőkének. Ha felemeltük fejünket, célba vették. Gumibottal, viperával, gumilövedékkel, könnygázgránáttal. Zászlónkat megtaposták, pörös pofánkat szétverték. A televízióban, rádióban rafinált hazugságokkal vezetnek félre, ugratnak össze Magyart a Magyarral. Virtuális világban élünk, melyet szétszaggat a Magyar Gárda szellemisége, az elkerülhetetlen Magyar Feltámadás! Nos, ezért félnek tőlünk! Ezért riogatnak hazug újságírók, ezért hallgatnak el minket gyáva, Magyarellenes televíziók! És sajnos mindkét oldalon! Végül Vona Gábor szólt hozzánk. Ekkorra már beesteledett és bizony nagyon fáztunk. Tisztelettel néztem az előttünk rezzenetlenül álló lányokra! Vona beszédét sem idézték kötve-fűzve, pedig fontos dolgokat mondott. Magyar egészségbiztosítót a Magyaroknak, ne külföldiek vigyék el a hasznot, Magyar piacokat a Magyar termelőknek, ahol egészséges árut vásárolhatnak a Magyarok, ami nincs átcímkézve, többször feldolgozva és drága pénzért eladva, Magyar dolgozóknak ingyenes munkaközvetítő-hálózatot, hogy rendes Magyar vállalkozóknál találjanak megbecsült munkát, ne a külföldi multi nyúzza le a bőrüket semmi pénzért. Egészséges nevelést, igaz történelem-oktatást, ép testben ép lelket! Ez lehet a cél! És azt is elmondta, hogy vegyünk részt a népszavazáson. Akkor is, ha tudjuk, hogy attól még nem fog megváltozni semmi. Gyurcsány(i) nem fog lemondani! Majd, a ciklus vége felé, lecserélik a gonosz Fletót egy jóságos Szilire, vagy Kiss Péterre és a Fidesz, erős partner nélkül ismét veszíteni fog. Megújulás, újjászületés a Gárda és a Jobbik nélkül nem lesz! Csak azt nem értem, hogy miért nem akarja ezt a Fidesz? Inkább újabb négy évre odadobják az országot a szocialistáknak, semmint összefogjanak egy igazi Magyar párttal? Kinek jó ez? Kinek az érdeke? Csak remélhetjük, hogy ha már a Fidesz vezérei nem akarnak változtatni, akkor legalább a szavazók megteszik ezt helyettük. Tessék, kedves Fideszes szavazók; lehet választani: Kósa-féle nagykoalíció, vagy újabb négy év megszorítás és reform = Magyar holokauszt, vagy Jobbik-Magyar Gárda = tényleges rendszerváltás, elszámoltatás, ébredés, felemelkedés? Az avatás végén könnyezve énekeltük a Szózatot és a Székely Himnuszt, aztán dobszóra kivonultunk a kordonon kívülre, a Magyar történelem hősei elé. A tömeg éljenzett, kezünket szorongatták, öleltek csókoltak minket. Gyönyörű nap volt! Remélem, a Gárdába ezerszámra jelentkezők is rövidesen átélhetik ezt a felemelő érzést, beállhatnak közénk, és elkezdhetjük végre közösen írni Magyarország történetének új, színarany lapjait. Adja az Isten, hogy így legyen! B. László, Debrecen Soha nem engedünk az elnyomásnak...! Adjon az Isten! Hogy miért jelentkeztem a Magyar Gárdába? Látok benne valamit. Valami jót, amire a baloldal soha nem volt képes. Látom a hitet, az erőt és a végtelenül hatalmas akaratot hogy változtasson, hogy építsen, és szebbé tegye Magyarország, a magyarok jövőjét. Elkezdődött, elindultunk, a jobbik úton haladunk. Megnyugvás tölt el, és büszkeség. Büszkeség, mert mi magyarok soha nem engedünk az elnyomásnak, újra összefogunk. Ott gyülekeztünk a Hősök terén. Az avatás rendkívül szép volt, szívhez szóló. Mi, gárdisták erőt mutattunk, mert erősek vagyunk. Rendíthetetlenek. Mégis olykor könny csordult a szemünkbe. Fáj nekünk is a seb, mely gyönyörű országunk kínozza. De már nem félek. Tudom, hogy Magyarország újra feltámad. Felnyitja szemét, s régi pompájában fog tündökölni az irigy nemzetek között. Hosszú az út és veszélyekkel teli. De mi, gárdisták nem pihenünk. Most már tudok nyugodtan aludni. Az éj csöndjében hazánk árulóinak fohászát hallom. Hallom csontjaik remegését, bűnbánó szavait. Késő. Itt vagyunk, és Isten is velünk van. Szebb Jövőt! F. Szabolcs, Boba Lépjünk együtt a tettek mezejére! Drága magyar Testvéreim, Gárdisták, leendő Gárdisták! Szeretnék példával szolgálni és erőt adni Nektek! Azért jelentkeztem a Magyar Gárdába, mert úgy éreztem, végre hatékonyan tehetünk valamit hazánkért, nemzetünkért! Rájöttem, hogy egész életemben erre vártam. Ilyen konkrétan igazán csak most fogalmazódott meg bennem, mire születtem... Anyaként tudom, mennyire fontos, hogy mi, nők is oroszlánrészt vállaljunk a feladatokban! Az avatás nagyon jól sikerült! Az égiek is velünk voltak, s minden egyes közös cselekedetünknél általában hasonlóan jó idő van. Nagyon felemelő érzés volt ott állni és esküt tenni több ezer ember jelenlétében, nagy magyarjaink és a Szent Kororna mása előtt. Őseink fentről figyelnek minket, ezt érzem legbelül. Életem megváltozott... Gyökeresen. Bár a hazáért tenni akarásom már egy ideje töretlen, mégis úgy érzem, igazán csak most jött el a Mi időnk! Tétlenkedés helyett a tettek mezejére léphetünk! Elkötelezettségem hazámért fokozódott, s még inkább nagy felelősséget és elhivatottságot érzek embertársaimért! Példamutatóbb magatartást és erősebb nemzeti öntudatot érzek szívemben, mióta magam is avatott Gárdista vagyok! Lehetőségünk nyílik mindannyiunknak tanulni és a megszerzett tudást átadni. Anno voltak terveim, hogy hivatásos katona legyek, de valami visszatartott. Ma már tudom, mi volt az. Az akkori kormány tervei alapjaiban nem a hazát szolgálták, s ma sem azt szolgálják! Komoly reményeket táplálok hazánk és nemzetünk védelméért! De erre csak együtt vagyunk képesek!!! Lépjünk együtt a tettek mezejére! A remény csillaga és a Szent Korona vezessen bennünket! Ezt a szakrális harcot megnyerjük, mert győztesnek születtünk!!! /A Dalai Láma is megmondta, mikor anno Dobogókőn járt.../ Mutassuk meg Európának és a világnak: NEM LEHET A MAGYARSÁGOT LESÖPÖRNI A FÖLD SZÍNÉRŐL!!! Akármennyire is szeretnék azt! Tiszta szívvel, becsülettel, tisztességgel, alázattal, hittel, hűséggel, bátorsággal ELŐRE! Szebb jövőt! N. Zsuzsanna Előre, a Gárda becsületéért! Hogy éltük meg? Nagyon szép volt és felemelő érzés, ráadásként a Hősök terén. de a rá következő nap és az okt.23-i nap még szebb volt. Ennyi áldást még nem kaptam soha, mint az alatt a 2nap alatt. Kezet ráztak velünk, együttéreztek az emberek és áldásokat adtak ránk, valamint sok sikert kívántak. Múlt vasárnap Gyömrőn voltunk és örültünk, hogy segíthetünk. Remélem ilyen lesz az összetartás 1év múlva is! Rengeteg tettre kész gárdista van, aki szívvel-lélekkel teszi, amit tennie kell. Tudjuk, sok a teendő, de állunk elébe, a gárda becsületéért! Szívélyes üdvözlettel: T. Imre, gárdista Büszkén kimondom... Büszkén kimondom: GÁRDISTA VAGYOK!! Október 21-e után nagyon sok barátom elfordult tőlem, mert csatlakoztam a gárdához. Az elején kicsit rosszul esett, de rájöttem, hogy kik az igazi barátaim. De nem csak vesztettem, hanem nyertem is igaz Barátokat és ez a legfontosabb. Nagyon szépen köszönöm,hogy letehettem az esküt,életem legszebb és legfantasztikusabb élménye volt. Még most is melegség önti el a szívemet, ha arra gondolok, mikor bevonultunk a Hősök terére, mennyi ember éltette a gárdát! Ezért már érdemes volt élni! Isten áldja a MAGYAR GÁRDÁT és NEMZET TESTVÉREIMET!!! Köszönettel: O. Mátyás (Fejér megye) Szebb Jövőt! Versben mondom el... Az avatáson tapasztalt élményeimet, és a csodálatos érzést versbe öntöttem. Avatás Ott álltam én is köztük, és néha csak egy dob dördült. A nap elbújva nézett le ránk, Mindenki némán, s egyenesen állt. Az emberek már messziről tapsoltak, hozzánk, mint morajként ért a hang. Az ég sűrű sötét felhőt növesztett, Mikor parancsszóra indult a tömeg. Az agyunkig ért a dübörgés, Kívülről hatalmas őrjöngés. Immár egy-két esőcsepp esett, Az Úr örömében könnyezett. Egyenes sorok, feszes tartás, Egyszerre elhangzott egy vezérkiáltás. Kiszűrődő napsugár követte lépteink, és arcunkon folyt a jeges verejtékeink. A szívünk, mint a lépteink egyre, Úgy vert, ahogy a menet egyszerre. Szél hűtötte az izgalom lángját, Lelkünkben most a büszkeség diktált. A nép üdvözlő harsona elhalkult, Az egész téren visszhangzott hangunk. A dermesztő hideg most hirtelen enyhült, Százaink torkából áradt az eskü. T. Brigitta, Szeged Magyar vagyok... Én Pósa Lajos egyik versével válaszolnék a feltett kérdésre, hogy miért jelentkeztem a Gárdába: "Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarúl tanított imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörű szép hazám! Lerajzolta képed szívem közepébe, Beírta nevedet a lelkem mélyébe, Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábít innen idegen országba, Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni! Szép Magyarországot nem pótolja semmi! Magyarnak születtem, magyar is maradok, A hazáért élek, ha kell, meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje!" Fantasztikus, felemelő érzés volt ott állni több száz gárdistával együtt a Hősök terén.Büszke vagyok rá,hogy köztük lehetek! Szebb jövőt! M. Katalin Büszke vagyok Rád, Apa! Úgy gondolom, hogy a magyarságért, hagyományainkért tenni nem választható feladat, hanem kötelesség. A kezdeményezést szent dolognak minősítettem, melyben úgy gondoltam és gondolom most is, részt kell vennem szívvel-lélekkel, örömmel. Hiszem, hogy számos honfitársamnak, akik a tévé előtt ülve várják a változást, is példát tudok (tudunk) mutatni, hogy a karosszékből azonosulni egy céllal szinte semmi. Sokszor hallottam olyan gondolatokat, hogy a gödör már olyan mély, kimászni már nem lehet belőle. A katona, ha elfogyott a lőszere, akkor se tegye le a fegyverét, mert ha irányzottan dobja azt el, akkor van esély rá, hogy eltalálja ellenségét. Büszkeséggel tölt el, hogy a Gárda tagja lehetek... Határtalan büszkeséggel. Soha nem felejtem el annak az idős hölgynek az arcát, aki az avatásom után őszinte meghatódással megsimogatta a karomat. A kamasz fiam, aki nem csupán a kötelező formaság kedvéért, félrehúzott és azt mondta: "Büszke vagyok rád apa". Felemelő érzés. S. Norbert Vitéz Oszlányi Kornél szakasz Volt egy álmom Az első 56 gárdista avatásán részt vettem, és ott a téren már átéltem a magasztos élményt, a nyitottságot. Már akkor eldöntöttem, hogy belépek. Azt éreztem, hogy IGEN, ez kell Nekünk. Kevesebb, mint egy éve tárult elém az internet adta lehetőségekből a Magyar Őstörténelem Mesterházy Zsolt írásaiból. Tovább fonódott bennem az igazság utáni kutakodás és így fokozatosan fedeztem fel a magyar tudatlanságom mélységét. Kiolvastam az időt nem kímélő vaskos műveket és éreztem, hogy felemelkedik a lelkem és megtalálja a helyét a világban, és a sokat ért magyar sérelem megbékél bennem. Ezt a folyamatot elneveztem ,,Magyar genetikai újrakódolásnak" ill. vissza-kódolásnak. Jobban hatottak a könyvek, mint a Biblia bármelyik része, hisz abban is csak a Jézus szerinti fényhit tanítás az áldásos tanítás, mint ahogy prof. Badiny Jós Ferenc hangsúlyozta. De jut eszembe, hogy családunkban még mindig úgy él a tudat, hogy Jézus magyar volt és az Anti-szemiták (a zsidók) ölték meg. Ezt 1895-ben született nagyapám így tanulta Őseitől és mondta anyámnak, aki 1956-ban 14 évesen ezt megjegyezte. A kutatások a Szent Koronáról még nincsenek egységes mederbe terelve, de az igaz értelmet adó források már megvannak. Mélységes - Magasztos - Határtalan - Hatalom -ez a Magyar Szent Korona. És mindez a miénk, Magyaroké. A Magyar Szent Koronára felesküdni Istentől adott Isteni érzés. Egyben felelősséget és magyar céltudatosságot jelent. Megtisztít és felemel. A Szent Korona megvéd és hitet ad. Őseink mélységes üzenete. A Magyarság forrása. A Magyar Gárda avatásán a bennem élő hatás már akkor elkezdődött, amikor meneteltünk a Hősök terére. Szavakkal nem is lehet kifejezni azt az érzést, amikor a térre való bevonuláskor a lelkes tömeg énekelt, ujjongott, Ősmagyar éneket énekelt egy hagyományőrző kis csoport, tapsolt és ,,éljen a Magyar Gárda", ,,tisztítsátok meg az Országot a gazemberektől", ,,velünk a Magyar Gárda"bekiabálásokat hallottam. Kivonuláskor ugyanez történt, ,,legyetek büszkék", ,,magyarság szíve vagytok", ,,éljen a Magyar Gárda", ,,veletek vagyunk". Eufórikusörömteli tekintetek, arcok, energiát sugárzó, erőre gerjesztő hangulat - mit érezhet ilyenkor az ember... Volt egy álmom. Tíz évvel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy egy mozgó hegyre álltam barna lenből szőtt csuhában, és a domb, mint egy űrhajó alá-fölé emelkedett a felhők közt. Láttam magasságot és mélységet, a fényt és a sötétséget, éreztem meleget-hideget, erőt-békességet, hatalmat-békét. Évekig élt bennem az álom, sokat foglalkoztatott. Az avatáson most újra átéltem. És tovább foglalkoztat, hogy mi lesz - hogyan tovább. Erősödnünk kell! Az elvetemült mai magyar társadalmi többségben meg kell, hogy változzon a magyarsága iránti közömbösség. Helyére kell, hogy álljon a szíve a Magyarnak. Miénk a felelősség, a Magyar Gárda kell, hogy ezt helyreállítsa. Hitet kell adnunk a minket tisztelő embereknek, belátást a kételkedőknek, megújuló magyar szemléletet az elvetemülteknek. Ezért a Magyar Gárda gazdaságilag is meg kell, hogy erősödjön! Modern eszközökkel és modern szemlélettel fel kell éleszteni a magyarság múltját és jövőjét. Ezt kell szövetségbe foglalni - erre tökéletes az eskütétel. Azeskübe foglalt üzenet a vérszerződés modern változata. Ahhoz, hogy ez mindenki számára (eddigi gárdisták) világos legyen, a meglévő kis Gárda közösségeknek bővíteni kell tudását az eskü mélységes üzenetéről. A kis meglévő magot kell, hogy tisztára - kristály tisztára formáljuk, hogy majd ez mossa tisztára a többi közénk kívánkozót is. Jelenleg ezen kellene dolgozni, és csak azt követően új tagokat toborozni, mert ez teremti meg a Magyar Gárda - Magyar Szent Korona eszméjének a megszakíthatatlan folytonosságát. Köszönöm hogy tagja lehetek a Magyar Gárdának. Dr. J. Ernő, Székesfehérvár Már nem egy vagyok a sok közül... Adjon az Isten! - Szebb jövőt! Kéréseteknek megfelelően igyekszem összefoglalni gárdistává válásom okát, élményét! Miért lettem Magyar Gárda-tag? Teljesen biztos vagyok benne, hogy a nemzetért együtt, szervezett formában tudunk a legtöbbet tenni. Sok próbálkozás volt a rendszerváltás óta, de azok összehangoltság hiányában elhaltak. És elég abból, hogy ha kinyújtom a kezemet az utcán, nagy valószínűséggel egy nemzetféltő-nemzetmentő egyént találok, aki azt mondja: "majd a többiek megoldják". Úgy gondolom, a Magyar Gárda hierarchikus felépítése biztosítja, hogy tetteink nem keresztezik egymást, nem gátoljuk a másik szakasz működését, hanem szervezetten, felelősen gondolkodó, tettre kész vezetőink irányításával megismertetjük magunkat, céljainkat, végül az emberek ráébrednek, hogy nem "fasiszta", "neonáci", "vérszomjas", stb. hadsereg vagyunk, hanem segítőkész, szavaikat tettekkel alátámasztó csapat. Hogyan éltem meg az avatást? A délelőtti alakizás előtt izgultam: milyen csapatba kerülök? Kik lesznek a társaim? Voltak barátaim más megyéből, akikről tudtam, hogy együtt teszünk esküt. Volt olyan barátom is, akivel nem tudtuk egymásról, hogy jelentkeztünk, és Szentendrén egymásra csodálkoztunk. Aztán megnyugodtam (kicsit), a megyei csapat becsületes, befogadó emberekből áll. Csodálatos élmény volt az egyenruhát először magamra ölteni! Az Andrássy úton a sorakozó alatt ismét előjött a lámpaláz, de ahogy láttam a többiek arcát, náluk is megvolt a drukk. Utána, ahogy vonultunk a Hősök tere felé, egyre kevésbé izgultam, oldódott a gombóc a torkomban. Mikor bevonultunk a minket ünneplő tömeg között a térre, akkor pedig borsódzott a hátam és megkönnyesedett a szemem! Éreztem, hogy ez a több ezer ember rajong értünk, ünneplésüket mégis kicsit nehezen fogadtam: hiszen gárdistaként még semmit nem tettem le az asztalra. De rájöttem, hogy ők egyrészt azt ünneplik, hogy az Ötvenhatok mellett van további Hatszáz, akik arccal, névvel vállalják, hogy mindent megtesznek a Hazáért, másrészt ez egy megelőlegezett bizalom a részükről. Így átérzem a felelősséget is! Mi változott az életemben? Pontosan az, amit az előbb írtam: már nem egy egyén vagyok a tenni akarók között, hanem egy a Magyar Gárda tagjai közül. Tehát minden tettemet, megnyilvánulásomat meg kell válogatnom. Bármi olyasmit tennék, ami a Gárdára rossz fényt vet(het), az másnap a legkisebb bolhából is elefántot gyártó ballib médiában öles betűkkel jelenik meg címlapon az egész Gárdára vetítve. Tehát teljesen egyetértek Dósa István főkapitány úr szavaival, melyeket okt. 23-án a Corvin közi szolgálattétel után mondott: "A nap további eseményeiben ki-ki lelkiismerete parancsa szerint vehet részt, de civilben, magánemberként!" Véleményem szerint minden gárdistának át kell éreznie ezt: felelősséggel tartozom a másik hatszázötven bajtársamért, nem tehetek olyat, mely bármelyikükre nézve rossz! Egy szó, mint száz: köszönöm a lehetőséget, hogy a Magyar Gárda tagja lehetek. Köszönöm a szimpatizánsok szeretetét és bizalmát. Igyekszem mindezekre rászolgálni minden tettemmel! Szebb jövőt! D. Zoltán Pest megye, Dunaharaszti Bajtársak lettünk! Bajtársak lettünk! Az avatást megelőző napokban sok hullámvölgyet éltem meg: csábított a gondolat, hogy könnyebb lenne hagyni az egészet és visszahátrálni a tömegbe, hogy megmaradjon az a látszatbiztonság, amit az nyújtani tud. Mindig voltak apró gesztusok, amik visszarántottak a posványból: egy bíztató szó, egy vállveregetés. Azok, akik tudták rólam, hogy mire készülök, mellém álltak, biztos hátországot nyújtottak. Ha meghátráltam volna, azzal magamat hiteltelenítettem volna el a szemükben. Az avatás napján egymást bátorítottuk a többiekkel, akikkel elindultunk vidékről a fővárosba, köztük egy percig sem kételkedtem, hogy helyesen cselekszünk. Biztonságban éreztem magam. Kevés félelem volt bennünk. Elsősorban azoktól tartottunk, akik ismeretlenül, csupán a viselt egyenruha miatt akarnak támadni minket. A csalódás kellemes volt: nem voltak ellentüntetők, akik szerint szégyellnünk kellene magunkat, lehet, hogy pont ez az érzés űzte el őket a térről. Az ismeretlen emberektől felénk áradó szeretet leírhatatlan érzés volt: a szélben csattogó zászlók, a buzdító bekiabálások, az őszinte öröm esszenciája. Úgy éreztem, mintha Magyarországon lennénk! Egyek voltunk a téren: a balra vert ütemre csattanó bakancsok, felszegett állak, előre néző tekintetek... Olyan nap volt ez, amit az unokámnak mesélek majd el. Nem vagyok senkinek az ellensége, csak annak, aki ezt a napot elvenné tőlem! K. D., gárdista Már megint a magyar vidék... A Gárda megalakulásának híre után nekem egyáltalán nem volt kétséges, hogy ott a helyem: Először a honlapon többször, alaposan elolvastam az Alapító Nyilatkozatot, és semmi kivetnivalót sem találtam benne. Ellenkezőleg, minden szavával egyetértettem. Az ország, a nemzet egy rendkívüli helyzetben van. Ilyenkor rendkívüli lépésekre, erőfeszítésekre van szükség mindannyiunk részéről. Ebben családunknak egyébként nagy hagyománya van. Már közel 800 éve szolgáljuk nemesként életünkkel és vérünkkel a királyt és a Szent Koronát. A Gárdát érő gyalázkodás pedig csak még jobban megerősített abban, hogy ez valami jó kezdeményezés lehet. Aki már élt felnőttként a kommunizmusban, az tudja, mit jelent a sorok között olvasni: akit szidtak a kommunisták, az csak jó ember lehetett. Nem lehetett tudni, hogy pontosan mit csinált, de jó ember volt, az biztos. Szerintem hol a Gárda helye a szakrális magyar rendben: Legfelül van a Teremtő Isten. Alatta van a Szent Korona, ami a magyarságnak adott személyes égi kinyilatkoztatás (tárgy, tanítás és élő személy egyszerre). Alatta áll a Vezér. Őt nevezhetjük koronként másnak: vezér, király, kormányzó stb. Jelenleg nem tudjuk, hogy ki ő, rejtve van, vagy még meg sem született. De egyszer eljő, és akkor lesz újra vezére a magyarnak. A Vezér alatt áll a Sereg. No ez lehet (hitem szerint lesz is) korunkban a Magyar Gárda. S mivel a Vezér rejtett, ezért a Gárda felelőssége nagyobb. Hogy helyette is, viszonyítási pont, szilárd és biztos alap, támasz legyen a Nemzet számára. Végül a Sereg alatt van a Nemzet, mely nyitott szeműekből, pislákolókból és vakokból áll. Minden egyes tagját meg kell becsülnünk, mert kevesen vagyunk. S ha valaki egész életében vak marad, de magyarul beszél, és pl. felnevel 2-3 gyereket, már az is nagy szolgálat a Nemzetnek. Az avatás gyönyörű nap volt. Már amikor megérkeztem Szentendrére, átmelegedett a szívem. Az mégis csak valami, hogy Vona Gábor személyesen áll az útkereszteződésnél, és mutatja az irányt. A réten pedig már alakiznak a gárdisták. Ki beöltözve, ki civilben, ki még eléggé esetlenül, ki már gyakorlottabban, de mindenki lelkesen és fegyelmezetten. Dósa István, a kiképzés vezetője egy jó hadvezérhez illően pontosan eltalálta az arányokat. Felmérte, hogy pár óra alatt honnan hová kell és lehet eljuttatni a gárdistákat. Egyaránt bíztatott, dicsért, követelt, kritizált. Ahogy lassan összeérett a csapat, mindenki megérezhette az egységben az erő ősi igazságát. A szünetekben, a sorban állások alatt, az ebédnél, teázásnál szóba elegyedhettünk a más megyékből érkezettekkel is. Nekem nagyon megható élmény volt, hogy mennyire sokan képviselték a magyar vidéket. Már megint a föld közelében élők, a falvak, kisvárosok népe értette meg először, hogy ha baj van, ha hív a Haza, akkor nem filozofálgatni, kifogásokat, kibúvókat kell keresni, hanem akkor be kell állni a sorba, menni kell. Nekem mindig nagy élmény pl. Kenderesen végigolvasni az I. világháborús hősök hatalmas emlékművén a neveket. Mennyi vért, életet áldozott a magyar vidék a hazáért, és most megint érzi, tudja, hogy hol a helye. A délelőtt folyamán érett meg teljesen bennem, és töltött el boldogsággal az az érzés, hogy nagyon jó helyen vagyok. Pont ott, pont azokkal, ahol és akikkel lennem kell. Az őseimre gondoltam, akik 7-800 évvel ezelőtt hasonlóan érezhettek, amikor végighordozták az országon a véres kardot. Táborba szálltak, gyakorlatoztak, hogy összeérjen a Sereg, és megcselekedték, amit megkövetelt a Haza. Azután buszokra szálltunk és elindultunk az avatásra. Érezhetően nőtt a feszültség, ahogy egyre beljebb értünk a bűnös városba. Mi vár ránk? Éreztem, hogy a többség most fog átesni a tűzkeresztségen. Ahogy felsorakoztunk a Kodály köröndnél, már minden ment a maga útján. Megszólaltak a dobok (erre persze sokkal könnyebb volt egyszerre lépni, mint Szentendrén a fűcsomós rögök között), elindult a menet. Én tekintetemet végig az oszlop tetején álló angyalra szegeztem, éreztem, kiüresedem, és átjár valami bizsergető, megtisztító érzés. A nap csúcspontja mégis az volt számomra, amikor elértük a teret. Minden felől azt kiabálták nekünk, hogy "Isten hozott benneteket". Akkor már sírtam (még most is, hogy leírom mindezt). Nem tudom, hogy katonát ért-e ilyen érzés, mióta Horthy Miklós bevonult Erdélybe. Maga az ünnepség nagyon tartalmas, de hosszú volt. Ha előre mondják, hogy 2-2,5 órát fogok egy helyben állni, biztosra vettem volna, hogy el fogok ájulni. De nem így történt. A csapat, az ünneplő közönség, az egyenruha, a felemelő beszédek, mind-mind erőt adtak. Láttam az előttem állók egyre vörösödő, liluló kezét. Nyilván az enyém is ilyen volt, mégsem éreztem, hogy igazán fáznék. Szilárdan megvetettük a lábunkat egy talpalatnyi magyar földön, és kitartottunk: ez a Gárda. Egy dolgot fájlaltam csak, hogy nem az angyallal és szent királyainkkal szemben állhattunk. Magam is meglepődtem, hogy az avatás óta sok minden megváltozott bennem. Eltökéltebb, szilárdabb, komolyabb, fegyelmezettebb lettem. Nem mintha eddig nem rendelkeztem volna ezekkel a tulajdonságokkal. De mindezekből egy kicsit több van bennem, és együttesen egy új, mélyebb elköteleződéssé álltak össze a Hazám, Nemzetem felé. Még csak pár nap telt el, az egyenruhám a szekrényben pihen, azóta gárdistaként nem is vettem részt rendezvényeken. Mégis, ahol voltam, szilárdan megvetettem a lábam, volt tartásom és kitartásom, eltökéltségem. S ezek a tulajdonságok új tartalmat, nagyobb erőt kaptak: már gárdistaként élem az életem. G.István Szükség van ránk Sz. László vagyok. Most már hivatalosan is Magyar Gárdista! Számomra fantasztikus élmény volt az október 21-i avatás. Már amikor meneteltünk be a Hősök terére, éreztem az összegyűltektől felénk áradó szeretetet. Az avatás alatt szinte egyszerre dobbant a szív mindenkiben. A levegő forrt körülöttünk, és boldog arcok sugallták, hogy örülnek nekünk, annak, hogy vagyunk, és tudták ismeretlenül is, hogy eskünkhöz híven számíthatnak ránk! Sok emberrel beszélgettem az eskü után, akik biztosítottak a Gárda támogatásáról, gratuláltak nekünk, és büszkék ránk! Boldog vagyok, hogy a Magyar Gárda tagja vagyok, és mint Gárdista, a magyar népet, országomat szolgálhatom, segithetem, és ha a szükség úgy hozza, védhetem is! Van értelme a munkánknak, és szükség is van rá! Hisz az ott lévő magyarok szavaiból tisztán kivehető volt: SZÜKSÉGÜK VAN RÁNK! Mi, Magyar Gárdisták visszük a szabadság lángját, hogy kivilágítsuk sötétté tett országunk minden zugát! Tudom, hogy hiába próbálnak elnyomni minket, magyarokat. Hisz, ahogy Petőfi Sándor írta: "azért a víz az úr!" Sz. László Ez igen! Sziasztok! Csatlakoznék én is néhány szóval az eskütétel élményéhez! Én mint az idősebb korosztály képviselője írok. 43 éves vagyok, így a tanulmányaim és a munkám jelentős részét az - úgymond - "átkos" rendszerben regnáltam! Hát... Meg kell mondanom, ami most folyik ebben a "kurvaországban", én még nem tapasztaltam!! Sokszor mondtam magamban, hogy itt valamit tenni KELL! Sokáig a FIDESZ-ben láttam a "megmentést", de rá kellett jönnöm, hogy hiú ábrándokat kergetek! Itt a Maffia csápjai annyira beépültek minden szinten, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és azt sem tudja, hogy ez egyáltalán MAGYARORSZÁG! Mikor meghallottam a hírt, hogy 56 GÁRDISTA eskütétele következik, a reakciómat talán csak így tudnám kifejezni! (ökölbe szorított kéz...... EZ IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Már sokat gondolkoztam, hogy mit is lehetne csinálni, hogy ebből a "posványból" kikerüljünk... Egy barátomtól hallottam, hogy a Gárda megyénként szerveződik, ha gondolom, csatlakozhatnék! Sokat nem is gondolkodtam. Itt a helyem!!! Az eskütétel? Azt szóval kifejezni nem lehet! Sok mindent átéltem már az életben, de ennél FELEMELŐBB érzést még nem éreztem! A sírás fojtogatott az egész rendezvény közben! Várom a további tennivalókat, mert itt tennivaló van bőven. Büszke vagyok, hogy én is részese lehetek ennek a történelmi eseménynek! SZEBB JÖVŐT! G. Tamás Köszönöm Adjon az Isten! KÖSZÖNÖM!!! Életem legcsodálatosabb napja volt az avatás. Még a mai napig nem tértem magamhoz. Most is az ünnep hatása alatt vagyok. Az érzést nem lehet szavakba önteni. Mindig büszke voltam arra, hogy Magyar lehetek, és most van esély, hogy tegyek valamit drága hazámért. Gyönyörű dolog volt, hogy ott állhattam ezrek előtt az ünneplő ruhámban, magyarként, sírva, meghatottan és nagyon boldogan. Tudom, hogy életem új korszaka kezdődött el. Nagyon sok dolgunk, munkánk lesz, de örömmel, bátorsággal, kitartással és mindent elsöprő szeretettel teszek meg mindent szerelmes Hazámért és társaimért! Köszönöm Istennek és mindenkinek! Szebb jövőt! G. Elvira, Baranya megye Ébredj hazám Ébredj hazám hosszú álom után új, szebb jövő virrad reánk Fel sok vitéz ki bátor,s tettre kész a drága honfivér nem hiába vész Minden Magyar ki itt van s odaát tiszta szívvel él imádja a hazát Gaz csőcselék sok aljas áruló szép Magyar hazánk soha nem lesz eladó! Sz. László A magyarok megérdemlik a szebb jövőt! Amióta gárdista lettem, megszűnt az az érzésem, hogy egyedül vagyok. Már két éve nagyon szenvedek azért, mert tehetetlen vagyok a Hazám hanyatlása ellen. De most már nyilvánvaló, hogy többre vagyunk képesek 600-an, mintha egyedül próbálkoznék. Felemelő és melltágító érzés volt ott állni a Hősök terén, még akkor is, ha merevre fagytunk. Nagyon remélem, hogy a Magyar Gárda megváltoztatja a mai téves politika menetét, mert a magyarok megérdemlik minél előbb a SZEBB JÖVŐT!!! V. Viktória Átértékeltem a gondjaimat... Miért lettem gárdista? Erre a kérdésre csak hosszan tudok válaszolni. (bocsi) Eddig nem találtam olyan csapatot, amihez csatlakozni szerettem volna. Nem tudom miért, de amikor először hallottam a gárdáról, valamiért igen megtetszett. Pedig csak a nevét hallottam és semmi információval nem rendelkeztem róla. A neten körülnéztem és olvastam ezt meg azt. De lényegi információt nem találtam. Viszont az a gondolat, ami Hazánk kiszolgáltatottságát illeti - katonailag is - , számomra nem volt újdonság. Ha pedig a jelenleg hatalmon lévő lényeket és cselekedeteiket nézem, akkor ez a természetes menete az ország szétrohasztásának. Ők csak világpolgárként ide csöppentek, idegen hatalom kiszolgálói. Az ún. gengszterváltásra azért volt szükség, mert a felhalmozott tartozást nem voltak képesek kifizetni. (Ezért) 1982-ben történt gyökeres változás, (államcsőd) melyet különböző trükkökkel még orvosolni tudtak. 1982-1991-ig. A törvényhozás csak arról szólt, hogy kiskapukat gyártottak az egyértelmű törvények mellé. Gazdasági szinten pedig elkezdték a közös NÉPVAGYONT magánkezekbe átjátszani. Politikai szinten pedig pár szerencsétlen balekkel eljátszatták a rendszerváltozás színjátékát. Sajnos, közülük is sokan, valamint az ország népe is elhitte. A történteket mindenki ismeri. A jelenleg hatalom közelében lévő emberek köztörvényes bűnözők. Igazából nem látják, hogy mi a tét. Csak és kizárólag a saját és közvetlen érdekeiket nézik. Nekik az sem számít, hogy az eltékozolt közkincsnek még csak töredékét sem kapják meg. Az sem zavarja őket, hogy csak bábuk. Mint minden bűnöző, ők is csak a káoszt szeretik, mert abban el lehet bújni. Mindegy, hogy zsebtolvajról, vagy országot fosztogató bűnözőkről beszélünk. Ahol rend van, ott észrevehető a kicsi piszok is. Ahol kosz van, ott nem tűnik ki a kisebb szemét. Vagyis a saját mocskuk elveszik a többi között. Ezért nem lehet majd büntetni őket. Mert senki nem veszi a fáradtságot, hogy kibogozza az összekuszált bűnöket. Aki megpróbálhatja, azt lefasisztázzák és nácizzák, mire az illető megszégyenül és felhagy a rendrakás szándékával. A másik érdekes dolog nemzetünk történelmének meghamisítása. Akik olvassák soraimat, azok tisztában vannak vele, hogy az osztrákok miért tették, a komcsik miért folytatták és azzal is, hogy most kiknek az érdeke, hogy ez így maradjon. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy elhagyom a hazámat. De ezzel csak a ,,furcsa"lények akaratát teljesíteném. Tehát maradok. Menjenek el a jött-mentek! Az istenhitről pár szót: Isten létezik, és csak egy van. A zsidó-keresztény bibliában Enkit és Enlilt összemossák. Szerepeiket váltogatják. Megfigyelhető, hogy az isten magáról többes számban beszél. Pedig ez csak különböző egyedek közös tanácskozásának kivonata. A többistenhit szerintem abból alakult ki, hogy a tanács tagjai az emberek vezetőinek adták ki magukat és a technikájuk miatt el tudták magukat adni istennek az emberek szemében. De ezek felett állhatott az igaz isten. Akit mi csak a MAGYAROK ISTENÉNEK nevezünk. Még sok mindenről lehetne írni, de röviden: azt hiszem, azoknak az embereknek, akik a gárdába jelentkeztek, hasonlóak a gondolataik. Ők is kérdeznek és válaszolnak. Igazságot keresnek és szeretnek tanulni, valamint tanítani. Akiket eddig megismertem, azoktól sokat lehet tanulni, de nem tartják magukat különbnek másoknál. Mindenki a dolgát teszi. S ez nagyon tetszik. A vezető nem azt mondja, hogy előre. Hanem azt, hogy utánam. (hatalmas a különbség) Az eskütétel egy csodálatos nap volt számomra. Azóta magamra találtam és tudom, hogy szükség van a munkámra és rám is. Átértékeltem a gondjaimat és nyűgeimet. Azóta látom, hogy mennyire nevetségesek voltak. Szebb jövőt! Cs. Zsolt, Budapest Több volt, mint bármi Kedves Barátaim, Bajtársaim, Engedjétek meg, hogy elmeséljem, milyen is volt a 2007. év október 21-e. Budapesten, Mária országának fővárosában Hagy' kezdjem a legfontosabbal. Bár nem tudtál velünk részt venni az avatáson, lélekben ott voltál TE is velünk, mert gondolatban elvittelek Téged is magammal. Így egy kicsit ki is lógtál a sorból, de legalább jól láttál mindent. A start, reggel 6.00. Képzelheted, hogy kiestünk a bakancsból, mikor Csanád szólt, hogy korábbra változik az időpont. Biztosítandó, hogy nem marad senki le a buszról a csatlakozása miatt, ezért az egyik srácot még 5.25-kor felvettük, tehát összességében 4.30-kor fel kellett kelnem. No, de ugorjunk: 6.20 start. Mindenki lelkes és fáradt volt, a busz meg egy csiga. 2*10 perc szünet eredményeként kb. 9.30-ra értünk Pestre. A sofőr Pesten eltévesztette a Szentendrei utat, ezért kb. 40 perc forgolódás, aztán 10.30-ra Szentendre, alakuló tér és kiképzés. A létszám okés, a csapat fele már egyenruhában és majdnem utolsóként mi is megérkeztünk. Ekkor kb. 2,5-3 órányi alaki kiképzés vette kezdetét. A terep itt sem volt sokkal jobb, de legalább akácfa gyökerek nem voltak. 150 perc után megállapította mindenki, hogy borzalmasan nevetségesen mozgunk, de nincs mit tenni... Viszont van mit enni. Szóval kajaidő. Bográcsgulyás, eszement mennyiségben, hússal telidenteli. Aztán buszra fel és indulás Pestre. Dózsa György út - Hősök teréig nyugis, jól közlekedhető, és még hellyel- közzel bámészkodni is volt kedvünk, de a fáradtságtól leginkább tele volt már a hócipőnk. Rákanyarodtunk az Andrássy útra, itt már álltak szimpatizánsok, lobogtak zászlók, de nem tűnt túl soknak. Kb. 15 perc elteltével elhangzott a szó, Indulás! Elindultunk "netartslépést"-ben a Kodály köröndre. Itt már többnek Látszottunk, mint az alakulón, és rövidesen felvettük szakaszonként a bevonuló alakzatot is. Három nyílegyenes, rendezett sor, katonás fegyelem, FIGYELEM! 15.00-15.20: na, mi a franc lesz már? Menjünk már, fáradtak vagyunk! 15.20: és akkor kitört az első tapsvihar. Az 56-os augusztusi srácok felvették az alakzatot, és akkor ELKEZDŐDÖTT! Bevonulás, szeretet, tisztelet, és még több szeretet, elcsukló hangú hölgyek, ritmusra dobbanó szívek, könnycseppek idős emberek szemében, és a menet csak jön, jön, jön... A taps, mintha sohasem akarna megállni. Zúgott a taps, az éljenzők bekiabálásai pedig egyenesen úgy feltüzeltek bennünket, hogy még ha csak egy lábunk lett volna is, katonás rendben vonultunk volna. Egyenest a Jó Isten elébe. Bizony, Ő is ott volt. Közöttünk. És minden lépésnél csak súgta fülünkbe: Srácok, ezt a napot értetek volt érdemes megteremtenem! Most Titeket ünnepelnek, hogy majd Ti megtaníthassátok újra nekik. Hogy mit? Hát csak annyit, hogy " Magyar, légyen hited, és akkor lészen országod!" Aznap ott a hitet Mi mindannyian az úr kezéből megkaptuk, hogy a többieknek szétoszthassuk, és őket is hitre nevelhessük. Megérkeztünk. Minden szakasz a saját helyére, őszintén, boldogan és fegyelmezetten felvonult. Mi akkor láttuk először így együtt magunkat, a közönség pedig minket. Mi csak szótlanul egymásnak bólintva jeleztük, "igen Fiúk, ők miértünk jöttek, minket akarnak ma látni, úgyhogy derekat kihúzni, és csak egyenest fel az égre a tekintetet". A nézők nem kevésbé, bár annál hangosabban állapították meg, hogy "Uram Isten, milyen sokan vannak". A műsor pedig elkezdődött. Mondhatnám a nagysikerű liberális jelszavakat, hogy "a Shownak folytatódnia kell" vagy hogy a "népnek kenyér kell és cirkuszi játék". De sem show, sem látványosság, sem pedig cirkuszi szám nem voltunk. Csak 500 őszinte és büszke tekintet. És ez mindenkinek ugyanazt jelentette. A REMÉNYT. Van miért élni és volt értelme megszületni. "Csak egy nap az élet Fiú, Csak egy nap és nincsen tovább De ezért a napért megszületni Érdemes volt Cimborám." Igen, ezért a napért volt érdemes megszületni. Köszönet érte minden Bajtársamnak és Vona Gábornak. Hogy az eskü és a beszédek milyenek voltak, arról most nem ejtenék szót. Az élmény, amit átéltünk, több volt annál, mint szavak, beszédek. Egyszerűen több volt, mint bármi. Adjon az Isten! Szebb Jövőt! Október 21. Gyere velem Testvér, körülvezetlek, Fogd meg bátran a kezem, valamit mutatok neked. Látod az oszlopot ott elől, Angyallal a tetején? Körülötte Királyaink, kik haltak érettünk annak idején. Meghaltak, immár a Jó Isten vigyázza álmukat, De boldogok mert látják, az Úr megóvta hazájukat. Hősök sora, ősi korok hősei, Lábuk előtt ezernyi lélek Mind egymás ismerősei Közöttök állni pillanatig sem félek. Balszerencsés századok, sok-sok viszály, és még ezer halál S hol magyar vér folyt hajdan, most seregnyi ifjú férfi áll. Férfiak, nők, bajtársak, családanyák, Katonás rendben, a szív is csak egy ritmusra kalapál. Amott az oszlopnál márványköves a hant. Tábla jelzi az idegennek, ismeretlen katona nyugszik alant. Ismeretlen, de magyar, emlékét örökké őrizzük, Imát mondunk fejfájuknál, sírjaikra frissvirágot viszünk. Jobbra-balra múzeum, régi korok ezernyi remeke Elzárva benn a történelem, mint megannyi remete. Hajdanában ők voltak a jelen, ócska volt mi régi. Ma mégis ők azok, mi a szebb időket idézi. A téren körben ezrek, hömpölyög a tömeg Gyere kövessük őket, nézzük meg hova megy. Magyar a magyarral, kezükben lobogó, Asszony mellett kicsiny gyermek, szeme kékje ragyogó. - Jönnek már anyu, odanézz, De szépek. Ha egyszer felnövök én is közéjük lépek. -Hosszú még az élet kicsi fiam, Drága, De rendben állj csak közéjük, Büszke lesz majd rád is Magyar Gárda. Szobrok körbe, amott egy márványlapos sír, néhány múzeum De nem ettől különös a mai nap az Andrássy úton. Ezernyi boldog ember, szemükben a reménysugár Ezért jöttünk ma Testvér, a Gárda avatásra vár. F. Péter Gárdista ...mindarra, amit fontosnak tartok... Szerencsésen felesküdhettem a hazámra, nemzetemre, Istenemre, és mindarra, amit fontosnak tartok, október 21-én. Őszintén bevallom, életem eddigi legjobb dolga történt meg velem, amiért borzasztóan hálás vagyok!!! Az egyenruha máris hiányzik, és nagyon várom, hogy újra belebújhassak és tevékenyen szolgálatba álljak, dolgozhassak bármely, számunkra fontos ügy érdekében! Még egyszer minden köszönetem, alig várom az új találkozást! Mély tisztelettel: B. Sándor A magyarság nem percemberek összessége Miért lettem gárdista? Bár régen aktívan figyelemmel kísértem a közéletet, a belpolitikát, sőt részt is vettem benne, egy ideje teljesen immunissá váltam a különböző pártok és a magyar közélet egésze iránt. Nekem a magyarság nem GDP, statisztikai adatok, autópályaszakaszok, pártlogók és percemberek összessége. A magyarság ott kezdődik, hogy ismerjük a saját hiteles történelmünket, ismerjük a szerves magyar paraszti kultúrát, ismerjük a - sajnos kihalófélben lévő - magyar állatfajtákat (és próbáljuk is őket megmenteni), tudjuk hogy mi az a mezőségi tánc, vagy a somogyi ugrós, tudjunk nemezelni, ismerjük az évkör ünnepeit, és nem is sorolom tovább. Óriási lemaradásaink vannak ilyen téren. Ahogy mondani szokták, nálam okosabb emberek, az EU-hoz való nagy fölzárkózási lázban elfelejtettünk a saját kultúránkhoz fölzárkózni. Nekem már csak erről szól az életem, ezért nem érdekel egy ideje a politika, és nem gondoltam volna, hogy lesz olyan párt, vagy valamilyen színfolt a magyar közéletben, ami ezeket az értékeket a zászlajára tűzi. Ezért csodálkoztam nagyon, mikor először olvastam a Magyar Gárdáról. Ez még az országos botrány előtt volt, amikor még csak tervezték a megalakulást. Már akkor szimpatikus volt, de bevallom őszintén, csak legyintettem, hogy biztos nem gondolják komolyan, vagy pedig még az elején lezüllesztik, csírájában elfojtják a kezdeményezést. Ahogy berobbant a közéletbe, és Vona Gáborék nem hagyták magukat kikezdeni, fölcsillant a szemem, és nagyon szurkoltam a Gárdának, bár még akkor sem gondoltam arra, hogy belépek. Amikor azonban azt láttam, hogy a hisztéria kezd embertelen méreteket ölteni, és a legaljasabb módszereket is bevetik azért, hogy lejárassák, majd egy "ellenzéki" politikus is finoman elhatárolódik, akkor már biztosra vettem, hogy ez a Gárda egy nagyon jó kezdeményezés, és ehhez feltétlenül csatlakozni kell. Tehát nem csak szimpátia volt bennem, hanem dac is.(köszönjük ezt meg a politikusoknak!) Nehogy már azt gondolják, ezzel elijesztenek mindenkit, meghátrálunk, föladjuk, és fölszívódunk némán. Nagyon tetszett az is, hogy pont akkor, mikor az Árpád-sávos zászlótól való elhatárolódás, és hisztéria a legnagyobb méreteket öltötte hazánkban, nem félnek magukra ölteni ezeket a színeket, szimbólumokat. Mert nem elég az, hogy egy politikus, vagy egy párt nem határolódik el tőle, és nem gyalázza. Ne kelljen már ezt megköszönni. Ezeket egyenesen meg kell védeni, és nyíltan ki kell állni mellettük. Tehát jelentkeztem. Aztán eljött a várva várt nap, és bár sejtettem hogy jó lesz, azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Minden várakozásunkat fölülmúlta a vasárnap. A Hősök Terén nem egy pártérdekektől átfűtött gyűlésnek, és üres, nagyotmondó beszédeknek lehettünk szem- és fültanúi, hanem valami emelkedett, méltóságteljes ünnepnek. Egyik előadót, felszólalót sem untuk, mindegyik szókimondóan, egyenesen beszélt. A Szilaj Dobkör ismét bizonyította, hogy fantasztikusak, az énekesek úgy szintén, és az egész teret áthatotta a bajtársiasság, összefogás érzése. Jó érzés volt tudni, hogy őseink szobrai árgus szemekkel figyelnek minket, és csodák csodájára a beharangozott rossz idő ellenére nem esett az eső, sőt, délelőtt még a nap is sütött ránk. Nagyon örültem, nem csak annak, hogy ott lehettem, hanem hogy az egész ország láthatja a gárda igazi arculatát, az egész ország átérezheti velünk együtt ennek az avatásnak a jelentősségét, szépségét. Csodálkoztunk hát, mikor mondták az otthon maradtak, hogy a csatornák jóformán semmit nem mutattak az egészből. Nem háborodtunk föl, hisz ,,nemigazországban" már semmi nem ér váratlanul, de ez ismegerősített abban, hogy jól tettem, hogy beléptem. A magyar emberek többsége tenni akar a hazájáért, és nem csak annyit, hogy pár évente húz egy x-et. Remélem, hogy méltóképp tudom majd munkámmal segíteni a Magyar Gárdát, az biztos, hogy az egyenruhát büszkén viselem, és a társaimat is egytől egyig megszerettem, és tisztelem. Tőlem kéne hát félnie ennek az országnak? K. Anikó Hit, erő, akarat Jelenleg egyetemista vagyok, jó néhány évvel ezelőtt történt "nemzeti ébredésem", és az azóta eltelt idő alatt kerestem azt a közösséget, szervezetet, amely valóban képes kiemelkedni az ország "kommunista mocsarából". Mikor innen-onnan értesültem a Magyar Gárda alakulásáról, még komolytalan próbálkozásnak gondoltam, de mikor eljött az avatás napja, az 56 gárdista reménysugárként tűnt fel komor Hazánk egén! Ekkor döntöttem el, hogy jelentkezem a Gárda tagságába. Ezután kemény időszak kezdődött, mikor össze kellett kovácsolni a megyei társaságot. Az október 21-ei avatás rendkívül magasztos volt, a gárdisták zászlók tengerében és a remény virágesőjében vonultak a Hősök terére. És mi büszkén álltuk a hideget a beszédek alatt, mert ennyire talán még sosem melegített minket a hazaszeretet! És, hogy mi számomra a Magyar Gárda? - Hit, Erő és Akarat! F. Tamás ...mint egy igazi honvédségi zászlóalj... Az avatási előkészület idején /Szentendrén/ jól esett, hogy volt meleg tea és főtt étel, ami nagyon finom volt! A Hősök tér helyszínül választása is frappáns volt. Az Andrássy úti felsorakozás ill. megjelenés lenyűgöző volt, mint egy igazi honvédségi zászlóalj, olyan volt a tömeg, ráadásul elrettentő elszántságú. Kifelé nézegetve a sorból láttam a járókelők csodálkozó arcát és a biztosító ávéhások döbbenetét! Akkor éreztem azt, hogy van bennünk erő! A rendezés jó volt és felemelő! Ott is mondtam a csapatnak, s le is írom: majd ha 50 000 gárdista lesz egyszerre avatva -nos, akkor már tényleg rendszerváltozás lesz! Itt szeretném még megköszönni a hölgyeknek a kiállásukat a GÁRDÁ-ba való belépésükkel, valamint azt, hogy csupa jó arcú, helyes kislány is jelentkezett mindazon mocsok ellenére, amit már kaptunk! Tisztelettel: N. Sándor, Debrecen Te miért nem? Tisztelt Gárda Vezetőség! Adjon Isten sok ilyen szép napot mindannyiunknak! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a rendezvényen, mind szervezőként, mind ünneplőként. Gárdistaként a társaim közt állva az érzést nem lehet elmondani. Személy szerint könnyeimmel küszködtem, amikor a tömeg közé értünk, mert ez volt az első alkalom, amikor nem gyűlölettel, hanem igazi, őszinte szeretettel fogadtak minket. Felejthetetlen élmény volt. Azoknak, akik kétkedve viszonyulnak a Gárdához, csak annyit mondok, hogy volt szerencsém találkozni az ország minden megyéjéből származó Gárdistával, de nem találkoztam egyetlen náci őrülttel sem. Találkoztam viszont tisztes családanyákkal, orvosokkal, tanárokkal, építésszel, melóssal, diákkal egyaránt. Képviseltette magát a társadalom minden rétege, szegény és tehetős is. Vona Gábor szavaival élve a Gárda olyan lesz, amilyenné tesszük! Mi, akik ott voltunk, leszünk rá a garancia, hogy csak jó és csak Magyar lehet! Több ember megkérdezte, miért léptem be. Erre én csak azt tudom mondani, hogy Te miért nem? Nem vagyok szónok, de ha mégis szépen fogalmazva mondanám, akkor Usztics Mátyás szavai a helytállóak. Egész életemben csak tisztességes ember akartam lenni, erre sok lehetőség van, de számomra a Gárda az a szervezet, ahova mindig is tartozni akartam. Most már csak tenni és továbbra is tenni kell. Magyarként, családapaként, munkásként, emberként azt hiszem, nagyon jól döntöttem, és a döntésemet helyesnek tartom nem csak én / hanem egyre többen/. A támadások ellenünk persze erősödnek majd, de az egység és az eskünk adjon nekünk erőt, és győzni fogunk! Én hiszek benne. Remélem sok rendes Magyar csatlakozik hozzánk, és egyre nő majd azok száma, akik támogatják a Gárdát, akár névtelenül is. A lényeg, hogy érezzék, kik is vagyunk, mit is akarunk. SZEBB JÖVŐT! Tisztelettel: S. László, Gárdista A haza mindenek előtt! Minden Magyar Testvérünknek! K. Zoltán vagyok. Öcsémmel, Miklóssal és két barátommal október 21-én Esküt tehettünk a Szent Korona Őfelsége előtt, a Magyar Gárda avatottjaiként. Az, hogy miként jutottunk el e döntésig, gyorsan leírható. Hallottuk, hogy toborzó van a magyarság és a haza védelméért. Nem gondolkoztunk egyetlen másodpercig sem. Az alapító tagok személye garanciát jelentett számunkra. Néhány órán belül baráti körünkből heten töltöttük ki a jelentkezési lapot. A társaságból már négyen tagok is lettünk. Úgy készültünk az avatóra, mint egy megismételhetetlen, páratlan élményre... És bizony az volt!!! Az a lelki kapcsolódás, mely a közös ügy által táplált energiából fakadt, minden várakozásunk felett állt! A harci dob ütemére egyszerre lépő több száz elszánt "oroszlánkölyök" láttán, a ránk figyelő több ezer tekintetet érezve, a "BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK" és az "ISTEN ÁLDJON MEG BENNETEKET" rigmusokat hallva, a meghatottságtól többször küzdenem kellett a könnyeimmel! És külön boldogság, hogy az öcsém mellettem menetelt, életem párja pedig elkísért és nagyon büszke rám! Drámai a magyarság helyzete. Nagyon bíznak bennünk azok az emberek, akik átlátják ezt! Értük és a felnövekvő nemzedékekért teszem mindazt majd, amit a Magyar Gárda feladatul oszt nekem! Egy ideje már nehezen fér más a fejembe, mint a Nemzet és Haza sorsa feletti aggodalom. Az avatás óta a tettvágyam erősödött, a biztonságérzetem és a jövőbe vetett hitem is megsokszorozódott. A HAZA MINDENEK ELŐTT! Minden perc számít Magyar felebaráti szeretettel: K. Zoltán Az avatás életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Nagyon megható volt az emberek szeretete, ami áradt felénk. Szerintem nagyon nagy reményeket táplálnak a gárdával kapcsolatban, úgyhogy nem lesz könnyű dolgunk, ha meg akarunk felelni nekik. Minél előbb el kell kezdenünk az érdemi munkát, mert minden perc számít. Remélem minél többen és minél rövidebb időn belül csatlakoznak még hozzánk, mert egy több ezer fős Magyar Gárda már meghatározó erő lehet. Nagyon jól meg volt szervezve az avatás. A külső szemlélők elmondása alapján bevonulás hátborzongató volt. A beszédek is nagyon jók voltak: nem túl hosszúak, hatásosak és lényegre törőek. A Gárdába azért jelentkeztem, mert 37 évesen, háromcsaládos apaként úgy éreztem, valamit tennem kell a hazám és a családom jövőjéért. A Gárdát erre nagyon jó lehetőségnek tartom. Városomban, Békéscsabán már több mint egy éve rendszeresen demonstrálok a kormány és a hazugságok ellen, nem sok eredménnyel. Abban bízom, hogy így, egy országos hálózattal talán nagyobb sikereket érhetünk el. A családom támogatását is élvezem, az avatáson is ott voltak, nagyon nagy élmény volt nekik is. Kívánok minden Magyar Gárda tagnak eredményes munkát és szebb jövőt minden Magyar embernek. Bajtársi üdvözlettel, L. Attila, Gárdista Mindig emlékeimben lesz... Hogy mit jelent nekem ez a nap? Egyrészt szomorúságot, másrészt leírhatatlan örömet, büszkeséget. Ez a nap mindig emlékeimben lesz, mivel reggel 3 órakor meghalt az édesanyám, délután 3-kor esküt tettem a Szent Koronára. Egy barátom sms-t küldött : "Emlékezetes, nyugodt, szép napot". Biztos, hogy emlékezetes marad, nyugodt és szép nap volt. Küszködtem a könnyeimmel a bevonuláskor, ahogy több ezer ismeretlen ember kiabálta: "Szeretünk benneteket, büszkék vagyunk rátok." Az édesanyám már csak az égből lehet büszke rám, és a páromra is, aki az első 56-ban esküdött. Köszönöm nektek ezt a napot. Adjon az Isten. Szebb jövőt. Egy a hatszázadnyi gárdista közül. Egy büszke édesanya. Sz-né R. Anita, Győr Helyes úton járunk Végre eljött az a nap, amikor büszkén tagja lehettem a gárdának, és részese egy fontos küldetésnek, mely végre talán elhozza majd a szükségszerű változásokat hazánkban. A sors úgy hozta, hogy már a térről hazafelé menet megtapasztaltam a ,,gárdista élet" pozitív és negatív oldalait is. Így megerősítést nyert, amit korábban is sejtettem erről. A tér sarkán vártam a buszra, (az egyenruhára csak kabátot vettem) amikor a ,,véletlen" oda vetett 5 REBISZ-legénykét, akik mintegy kiemelve a kb. 30 várakozópolgár közül , sanda vigyorgások mellett igazoltattak. Ezzel úgy 5-6 percig is elszórakoztak, hátha elmegy a busz, de ez nem jött össze nekik. A táskámban sem találtak bombát, így elköszöntünk egymástól. Én természetesen ,,szebb jövőt"! kívánva, mire páran a várakozók közül nevetgélnikezdtek a helyzeten. Imigyen sikerült személyes tapasztalatot szereznem a diktatúra hozzáállásáról. Később, Újpesten egy másik buszra várva odalépett hozzám egy mosolygós asszony, aki elmesélte, hogy felvidéki Magyar és a miskolci kántorképzőből utazott ide. Csak a Magyar Gárda avatási ünnepére, mert, mint mondotta, neki ott a helye. Egy rövid áldással köszönte meg minden gárdistának, hogy bátran kiállt ma az igazságért, vállalva a hatalom ellenállását, a megtévesztett emberek és a sajtó mocskolódását. Ehhez, úgy érzem, semmit sem kell hozzáfűznöm. Ez az egyszerű pár szó ismét meggyőzött arról, hogy helyes úton járunk. És azóta még büszkébben viselem a Gárda egyenruháját. Leírhatatlan Egy fantasztikus egyedi élménnyel lettem gazdagabb az avatás alkalmával. Leírhatatlan, ami ott történt. Az emberek felénk áradó szeretete, támogatása, az eskütétel felemelő pillanata életem legkiemelkedőbb történései közé sorolja az október 21-i napot. Miért jelentkeztem Gárdistának? Mert úgy éreztem, hogy hazám felemelkedéséért, a magyarságtudat őrzéséért csak a Gárdán belül tudok hatékonyan dolgozni. Mit változtatott rajtam a Gárda tagság? Lelkem mélyén még nagyobb büszkeséget érzek, hogy Balatonfüred első esküt tett Gárdistája lehetek. Ennek megvalósulásában nagy segítséget nyújtott a Gárda Veszprém megyei szervezője, akinek ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni. Szeretném, ha minél több ember, igaz magyar hazafi merné felvállalni érzéseit és gyarapítaná a Magyar Gárda tagjainak sorát. Szebb Jövőt! V. Csaba, Balatonfüred Foglalkoztatni kell a Gárdát! Tatáról küldöm e sorokat. Még augusztusban jelentkeztem a Magyar Gárdába. Be kell valljam, kicsit bizonytalan voltam döntésem helyességét illetően,amit talán a politikából, médiából és sajnos szűk környezetemből áradó vádaskodással és hisztériával tudnék magyarázni. Döntésemben szüleim sem voltak segítségemre. Sajnos túlságosan mély nyomokat hagyott bennük az elmúlt gyalázatos, öntudatromboló 40 esztendő. Úgy érzem, szélmalomharcot folytatok velük, mikor próbálok érvelni a jelenleg zajló nemzetpusztító rezsim és az azt kiszolgáló pribékek ellen. Sokak ezért bizonytalanodnak el és inkább kivárnak, mintsem megtegyék az első, nagyon nehéz lépéseket. Ezért nagyon fontos,hogy a Magyar Gárda megerősödjön és egy követendő célt mutasson mindazoknak, akik hisznek egy erős, büszke, virágzó Magyarországban. Én hiszem a szebb jövőt, de ne várja senki, hogy tettek nélkül bekövetkezik. Nagy szerencsémre párom mindenben támogat és kitart mellettem. Előttem állt a sorban, mikor elérkezett az a nagyszerű és csodálatos október 21-ike. Együtt mondtuk az eskü szövegét, együtt váltunk gárdistává! Az avatásra készülődve megismertem addig számomra teljesen idegen embereket. Hétvégenként összejöttünk, beszélgettünk, majd következett a felkészülés az avatásra. Ez alaki gyakorlatozásból állt. Érdekes volt nézni, ahogy anyák és apák menetelnek, vigyázzba vágják magukat, jobbra-balra fordulnak követve a vezényszavakat és mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne számukra. Felavattak bennünket, megalakult a Komárom-Esztergom megyei gárda! Mit kell tenni, hogy életben is maradjon? Foglalkoztatni kell a gárdát! Toborozni új tagokat, ebben a központ segítségét is kérjük! Mindig mozgásban kell tartani a szervezetet, ki kell jelölni a megvalósítandó célokat, így lesz sikeres és egyre népszerűbb a Magyar Gárda! Kérem a vezetőséget, soha ne hagyja magára a gárdát! Köszönettel: M. Zoltán Felelősek vagytok értünk! A felhíváson felbátorodva én is billentyű elé ültem; érzéseimet és észrevételeimet megosztani veletek. Óriási élmény és megtiszteltetés a Magyar Gárda tagjává válni, egy olyan közösség részévé, amely végre példát mutathat magyarságból és bátorságból a csüggedőknek, a hitüket vesztetteknek. Már a Szentendréről bevezető úton buszozva némely járókelő kis papír nemzeti színű zászlót lobogtatott felénk, és az alakuló téren még nevetgélők és viccelődők is némán bámultak az ablakokon kifelé, magukban fohászkodva, bárcsak ne essen az eső. Az Andrássy úton várva a bevonulásra idős hölgyek léptek hozzánk, bátorítva bennünket, és egyszerűen csak annyit mondtak, hogy: köszönjük! A bevonulás pillanataiban a tömegből biztató hangok és a dob üteme összefolyt fülemben és boldog voltam, hogy itt lehetek veletek. Később, a Hősök terén a Himnusz hangjait hallva a torkomban gombócot éreztem, és mérhetetlen büszkeség töltött el, hogy itt állhatok több száz társam között egyként, de egy egésznek a részeként. Köszönöm. De egyre kérlek benneteket: felelősök vagytok értünk, és éppúgy, ahogy mi a Hazát, úgy Ti se hagyjatok el bennünket! Legyetek bölcs és megfontolt vezetők, akik nem hagyják, hogy lelkesedésünk semmivé váljon, hogy támadások és méltatlan események elpusztítsák a Nemzet felkiáltójelét! Vass István Damjanich János Zászlóalj, Jász-Nagykun-Szolnok megye A magyar név megint szép lesz! Számomra meghatározó élmény volt. Sokáig kerestem olyan szervezetet, amely minden hátsó szándék nélkül felvállalja a Magyarság problémáit, bátran fel mer lépni nemes célokért. Nem hagyja lerombolni, elpusztítani történelmi emlékeinket, ki mer állni - egyelőre csekély létszámmal is - a Magyarokért határon innen és túl. Többet tesz értük, értünk mint akiknek ez lenne a dolga. Remélem a mi segítségünkkel és az utánunk csatlakozók segítségével "A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ, MÉLTÓ RÉGI, NAGY HÍRÉHEZ" Szebb jövőt! Ne féljetek belépni! Bodó Krisztina vagyok. Frissen avatott gárdista. Szeretném megosztani másokkal ezt a felejthetetlen napot. Szentendrén ért az első meglepetés. A lányokat, családanyákat(mint én is) kiállították a gárda férfitagjai elé. Olyan vastapsot kaptunk egy szál rózsa kíséretében, amit míg élek, nem felejtek el. Az Andrássy útról vonultunk be a Hősök terére a sok szürke plakát között, de BÜSZKÉN és BOLDOGAN! Ami ott fogadott, az szavakba nem önthető... A tömeg éljenzése, bátorító mondataik örökre emlékezetembe vésődtek. Köszönöm, hogy ott lehettem, köszönöm, hogy a Magyar Gárda tagja lehetek! Ezúton szólok minden magyar érzelmű testvéremhez! Ne féljetek belépni a gárdába! Ez a mi jövőnk! Köszönöm, hogy részese lehetek! Vállalom a teljes nevem: Bodó Krisztina, családanya, Kecskemét Általunk valami elkezdődik... Tisztelt Nemzettestvéreim, Tisztelt Gárdisták! Adjon az Isten! 2007. Október 21-én hajnalban izgalommal és várakozással teli érzésekkel ébredtem, és tudtam, hogy ez egy fantasztikus nap lesz, amit sose felejtek majd el az életben! Tisztában voltam vele, hogy hosszú, fárasztó de ugyanakkor szívet melengető óráknak nézek elébe, és ezért semmi más nem érdekelt, mint az előttem álló feladat! Valószínűleg nincs nálam fázósabb leány a Kárpát-medencében, de valahogy most az időjárás sem tudott kifogni rajtam. Társaimmal együtt büszkén álltam a hideget, bár bevallom, a legvégén dobszóra remegett mindenem, de ez volt a legszebb fázás életemben! Őszintén sajnálom azokat a magukat magyarnak valló embereket, akik számára ismeretlen ez a gyönyörű érzés, akiket nem érdekel a magyarság sorsa, akik otthon a fotelben ülve nem veszik észre, hogy mi zajlik körülöttük, hogy hogyan próbálják a Győzike-showk-kal (és még sorolhatnám) elbutítani ezt társadalmat, és ezáltal úgy mozgatni az embereket, mint a marionett bábokat. Fantasztikus érzés volt bevonulni a Hősök terére, látva és hallva az éljenző tömeget. Azokat, akik hisznek bennünk. Hisznek abban, hogy általunk valami elkezdődik, és jobbra fordul. Jó érzés, hogy büszkék ránk! Köszönöm ezt a napot és azt, hogy ennyi jó ember vett körül! Külön élmény volt számomra, hogy Horváth Gyuri bácsi (tankos Gyuri bácsi) jobbján esküdhettem fel a Szent Koronára. Köszönöm Gyuri! És köszönöm az egész szakaszomnak, kikről - bár még kevéssé ismerjük egymást - azt tudom, hogy egytől-egyig fantasztikus emberek! Azt hiszem, csak együtt, nagy összetartásban tudunk valamit tenni "kicsiny" hazánkért, és be tudjuk bizonyítani azoknak, akik hisznek az ellenünk irányuló rágalmaknak,hogy nem vagyunk rossz emberek! Nekünk nincs mitől félnünk, hiszen tiszta a szívünk, lelkünk, és ha a JóIsten is úgy akarja, napról napra többen leszünk! Szebb jövőt! K-né J. Kornélia Fejér megyei Magyar Gárda Árpád vérei Egymásért, értetek! Drága Testvéreim: Gárdisták, szimpatizánsok! Hálát adok Istennek, hogy október 21-én végre hivatalosan is a Gárda felesküdött tagjává válhattam. Még most is az élmények hatása alatt állok, és remélem, ez az érzés nem szűnik egyhamar. Apró filmkockák élnek a fejemben az eseményekről, melyek melegséget hoztak szívembe és rettentő büszkeséggel töltenek el. Igen! Büszke vagyok! Büszke vagyok magamra, és büszke vagyok minden testvéremre, akik velem együtt a Magyar Gárda tagjaivá váltak. Úgy gondolom, tettünkkel nem csupán a történelmünk részévé váltunk, de reményt adtunk mindazon Magyar honfitársainknak, akik osztják nézeteinket, és a maguk módján küzdenek a szebb jövőért! Reményt, hogy nincs mitől félni! Itt vagyunk! Itt leszünk! Küzdünk! Egymásért, értetek! Adjon az Isten- Szebb jövőt! E. Barnabás, Zalaegerszeg ...Igazi testvéri egység... Először is szeretném megköszönni a segítőknek, a szervezőknek, a vezetőinknek, a szimpatizánsoknak és azoknak is, akik csak lélekben tudtak velünk lenni, hogy számunkra ilyen felejthetetlenné tették az avatásunkat! Életem egyik legnagyobb, legfelemelőbb és legmeghatározóbb élményét éltem át 2007. október 21-én! Hogy miért? Mert éreztem a tömegből a felém áradó szeretetet, társaim és magam töretlen hitét, hazaszeretetét, tenniakarását, és elöljáróink, valamint a felszólalók büszkeségét és belénk vetett bizalmát! Mert jó volt egy olyan zászló alatt egyesülni, amelynél olyan emberek tömörülnek végre, akik tenni akarnak szegény hazánkért és maga felett nem hazug, országunkat kiáruló tolvajokat ismernek el vezetőnek, hanem a Szent Koronára felesküdött és Mária Országát elismerő és érte dolgozni akaró becsületes Magyar embereket!!! Akik így éreznek, mint én, azokat nyílt szívvel várja a gárda, amely nem csak egy csapat, hanem mondhatom -amit magam is éreztem- egy igazi testvéri egység! Nagyon büszke vagyok magamra, hogy gárdista lettem és fogadalmamhoz híven a Szent Korona szellemében kívánok tevékenykedni a Hazámért! SZEBB JÖVŐT! L. Szabolcs gárdista, Veszprém megyei gárda Felemelő, csodálatos érzés volt... Adjon az Isten! Isten segedelmével a saját akaratomból, örömmel és büszkén vállalom, hogy október 21-én a Magyar Gárda teljes jogú, felavatott tagja lettem. Mit éreztem a Hősök terére való bevonuláskor a tömeg éljenzését hallva, mikor letettem az eskümet több száz bajtársammal együtt a Szent Koronára? Szavakban azt az érzést elmondani nem lehet, azt át kell élni. Ha mégis szavakban akarnám kifejezni, annyit mondanék, felemelő, s csodálatos érzés volt. A Gárdába azért jelentkeztem, mert úgy éreztem ott a helyem, szolgálni a hazámat, mert szeretnék egy szebb, szabad jövőt gyerekeimnek és a felnövő ifjúságnak. Én 41 éves vagyok. Mindenkinek, aki Magyarnak vallja magát és tenni is akar valamit, országunk érdekében, ott a helye közöttünk a Magyar Gárdában. Kívánok minden Nemzettestvéremnek Szebb Jövőt! KT Elég a virtuális jólétből! Ötvenegy évvel ezelőtt voltam 20 éves, akinek az akkori, Rákosi rendszer az elnyomáson, a reménytelenségen kívül semmi jót, semmit sem ígért, bár ígéretekkel - mint a kommunisták világában mindig - tele volt a padlás. Akárcsak a mai rendszerben, amely egyébként ugyanolyan, csak az ÁVH-s terrort most média- és APEH-terror, valamint egy mindenre kapható rendőrség testesíti meg. Miért? Mert az 1945 óta tartó, állandó agymosás, egyre csökkenő nevelés, egyre gyérülő tudás, egyre zsugorodó önérzet csak a biológiai életfenntartást tartja az egyén legfőbb tevékenységének. Ez ellen keltünk fel 1956-ban! A birka nép nem képes és nem hajlandó a meglévő helyzetén változtatni, mert nem vállalja fel az ezzel járó veszélyt. Akkor, 1956-ban a rendszer néhány óra alatt megbukott, mert csupán a párthadsereg, az ÁVH és a párt előnyöket élvező vezetői számára volt fontos a megléte. Ma, egy képzelt biztonság, egy képzelt (virtuális) jólét álma tartja vissza a nemzet elgyávult többségét attól a lépéstől, amelyet 51 évvel ezelőtt bátran megtett. Itt egy dologra kell odafigyelni: bár tízmillió érezte a helyzet tarthatatlanságát, csak néhány ezer ember volt bátor és eléggé elszánt a cselekvésre! Én ezért csatlakoztam nagytatai korban a Magyar Gárdához. Mert a nálam fiatalabbaknak azt az önérzetet, azt a tartást kell (talán tőlünk is) megtanulni, amelynek alapját a Magyar Gárdára zúduló ellenszélben, a balos félelmek táplálta rettegők gyűlölettel telített hangulatkeltésében sajátíthatják el. Az egymás segítése, a bajtársiasság, az önuralom és az elszántság tarthatja meg országunkat és nemzetünket. Ezt kell a Magyar Gárdában megtanulnunk, és gyakorolnunk. Mert ez biztosítja azt a SZEBB JÖVŐT, amit ADJON AZ ISTEN! vitéz H. Szabolcs, '56-os "közlegény" A köszöntés mindent elmond Szebb jövőt! Miért jelentkeztem a Magyar Gárdába? Talán a köszöntés mindent elmond, de persze nem csak ezért. Annyi tétlenség után, nem csak szavakkal, hanem tetteimmel is tenni szeretnék hazámért, nemzetemért. Erre a Magyar Gárda soraiban garanciát és lehetőséget találtam. Elegem volt az önsajnálatból, az egyedül való reménytelen harcból. Sokan többre megyünk. A mai politikai állapotok nem vezetnek sehova, csak a kivételezettek gazdagodnak a nemzet terhére. Ebből elég volt!!! Tisztelettel: B.Zoltán ...Hű, ezek sokan vannak...! Adjon az Isten! Ama kevés érdeme a honi (?) médiának megvan, hogy tudósított a Magyar Gárda augusztusi avatásáról, majd olvastam a további megnyilatkozásokat. Felháborodtam, és azonnal jelentkeztem a Magyar Gárdába. Büntetlenül lehet valakiket felcímkézni? Büntetlenül lehet előre ítéletet hozni? Mi ez, gondolatrendőrség? Hol élek? Több ismerős kérdőre vont döntésem miatt, én pedig lassan, hogy mindenki megértse, elmagyaráztam, hogy ne a televízióból vegye át a szlogeneket, hanem SAJÁT véleményt alakítson ki, és ne előre, hanem utólag. Felvettek a jelöltek közé. Volt katonaként nem okozott problémát a felkészülés sem. Mert én is tenni akarok ezért a hazáért. Utaztam eleget itthon, Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken. Álltam a Máramarosi havasok bércein a beomlott lövészárkok mellett és elnéztem kelet felé, miközben a hátam mögött volt Magyarország. Meg lehet érteni, hogy most is ezt érzem? Az avatáson is ezt éreztem. Én nem legyintek lemondólag, hogyan is szólhatnék bele az ország eseményeibe! Vegyük 1956 példáját! Mentek volna a diákok az utca helyett aláírást gyűjteni? És milyen a Hősök terén állni? Felemelő, megható. Mert kikért álltunk ott? A magyarokért. Ha tiltakozna valaki ez ellen, ne tegye, mert őérte is ott voltunk. Ha tetszik, ha nem. Mert mi vagyunk a fáklya, milliók hite, hogy vannak még piros vérű, derék és bátor magyar leányok és legények, akikben bízni lehet. Elkaptam egy önkéntelen rendőri elszólást: ,,hű, ezek sokan vannak!". Igen, és egyretöbben leszünk. Nem szólunk, hanem tesszük, amit tennünk adatik. Bírjuk addig, amíg erőnkből telik. Egy olyan jövőért, ahol nem kell szemünket a földre szegezve görnyedten mennünk a mocskos utcán, ahol egyenrangú nép vagyunk nem egy lesajnált, nem saját illegitim vezetői által is kifosztott és kihasznált, Ágnes asszony által kivégzésre ítéltetett személyi számok garmadája. Mert ahogy az egyik néhai amerikai elnök is megmondta: ,,Soha ne kérdezd, mit teheta hazád érted, kérdezd azt, Te mit tehetsz a hazáért!" Szebb jövőt! C.Z., borsodi szakasz Közösen és vállvetve... Adjon az Isten! - Szebb Jövőt! Szervusztok! Nem lehet szavakban kifejezni azt az érzést, ami akkor ért, mikor az emberek sorfala között menetelve vártam az esetleges szidalmakat, valamint a tojásesőt, de helyette jókívánságok tömkelege és hálás szemek pillantása záporozott felénk! Akkor és ott végérvényesen tudatosult bennem, hogy a Magyar Gárdának és nekem, mint leendő Gárdistának, szent feladatunk ezekben az emberekben megtartani eme hitet, értünk és a Magyarságért! Ugyanakkor kötelességemnek érzem megvédeni értékeinket és hazánkat az azt tönkretevő és elherdáló elnyomóktól. Ezt csak közösen és vállvetve, mint büszke Gárda tagok tehetjük meg! Bízom benne, hogy hamarosan minden Magyar ember feleszmél! Nem hisz többet a hazugoknak, és igaz Magyarként, Gárdistaként éli tovább életét, hisz mint mondták: kicsit mindannyian Gárdisták vagyunk! Köszönöm nektek, hogy közétek tartozhatom! Üdvözlettel, BL. gárdista Szebb jövőt! Még mindig hallom a dobok hangját Adjon az Isten! Szebb Jövőt ! B. András vagyok. Frissen avatott tagja a Magyar Gárda Pest megyei szakaszának. Részemről az avatás fantasztikus volt. Az eskü alatt, szégyen ide vagy oda, de könnyeztem. A felszólalók, véleményem szerint meglehetősen jók voltak. A zenei betéteket illetően a Szilaj Dobosokkal nem tudtam betelni. Még mindig hallom a dobok hangját a fülemben. Csodás volt, azt kell, hogy mondjam. Büszke vagyok, hogy befogadtatok magatok közé. Még egyszer, köszönök mindent! Adjon az Isten! Szebb Jövőt! B. András

0 komment , kategória: Általános

Címkék: megtaníthassátok, nemzettestvéreim, reménytelenségen, nemigazországban, megvalósulásában, meggyaláztattunk, bizonytalanodnak, politikusainktól, látszatbiztonság, visszafordultunk, legcsodálatosabb, legmeghatározóbb, rendszerváltozás, tulajdonságokkal, gyakorlatozásból, honfitársainknak, cselekedetünknél, rendíthetetlenek, biztonságérzetem, hagyományainkért, kinyilatkoztatás, felemelkedéséért, felejthetetlenné, szocialistáknak, csatlakozhatnék, megtiszteltetés, gyakorlatoztunk, megtapasztaltam, világpolgárként, észrevételeimet, cselekedeteiket, reménysugárként, fegyelmezettebb, erőfeszítésekre, tevékenységének, életfenntartást, avatottak vallomásai, teljes neveket, igen régi, általa ordibátornak, húszféle számolástól, közel félszáz, katona-ugróst –, egyenruhát átvettük, kicsit taposni, mellénnyel együtt, kirakott antifasiszta, hűvösödő szél, kordon mögött, tömeg tombolt, szemek könnyben, szívek egyszerre, Hajrá Magyar Gárda, Magyar Gárdát, Kósa Lajos, Pörzse Sándor, Országos Vérellátó, Szent Koronára, Magyarok Istenhitéről, Tarlós István, Szent Korona Lovagrend, Usztics Mátyás, Wittner Mária, Horthy Miklós, Bencsik András, Pokorni Zoltán, Magyar Gárda, Magyar Feltámadás, Végül Vona Gábor, Kiss Péterre, Jobbik-Magyar Gárda, Székely Himnuszt, Magyar Gárdába, Szebb Jövőt, Szent Kororna, Szent Korona, Dalai Láma, LEHET MAGYARSÁGOT LESÖPÖRNI FÖLD SZÍNÉRŐL, GÁRDISTA VAGYOK, MAGYAR GÁRDÁT, NEMZET TESTVÉREIMET, Pósa Lajos, Szép Magyarországot, Vitéz Oszlányi Kornél, Őstörténelem Mesterházy Zsolt, Badiny Jós Ferenc, Szent Koronáról, Magyar Szent Korona, Magyar Szent Koronára, Magyar Gárda”, Magyar Gárdának, Magyar Gárda-tag, Alapító Nyilatkozatot, Szent Koronát, Teremtő Isten, Vona Gábor, Dósa István, Magyar Gárdista, SZÜKSÉGÜK VAN RÁNK, Magyar Gárdisták, Petőfi Sándor, SZEBB JÖVŐT, Köszönöm Istennek, Minden Magyar, MAGYAROK ISTENÉNEK, Kedves Barátaim, Dózsa György, Most Titeket, Uram Isten, Vona Gábornak, Körülötte Királyaink, Magyar Gárdáról, Vona Gáborék, Hősök Terén, Szilaj Dobkör, Tisztelt Gárda Vezetőség, Adjon Isten, Minden Magyar Testvérünknek, Szent Korona Őfelsége, BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK, ISTEN ÁLDJON MEG, HAZA MINDENEK ELŐTT, Sz-né, Vass István, Damjanich János Zászlóalj, MAGYAR NÉV, MEGINT SZÉP LESZ, MÉLTÓ RÉGI, NAGY HÍRÉHEZ, Bodó Krisztina, Tisztelt Nemzettestvéreim, Tisztelt Gárdisták, Horváth Gyuri, Köszönöm Gyuri, K-né, Drága Testvéreim, Isten- Szebb, Mária Országát, Magyar Gárdában, Nemzettestvéremnek Szebb Jövőt, Magyar Gárdához, ADJON AZ ISTEN, Magyar Gárda Pest, Szilaj Dobosokkal,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]