|
2016-06-09 21:31:59, csütörtök
|
| |
| |
Ezek a tízpercek, tavasz előtt, az idegen pályaudvaron, két vonat között, az újságárusok, a chiantis-üvegek és a kosárkákba csomagolt, útravaló elemózsiák, az első osztályú fülkék felé lassan sétáló idegen hölgyek, a szerelvények olajfoltos munkásai, az őgyelgő, fényűzően öltözött forgalmi hivatalnokok a pénzváltók és detektívek között; s közben, két vonat között, amíg az átszállással bíbelődöl, tudni, hogy a kijáraton túl kezdődik Róma, s már több ezer éve vár reád, s egy fehér római bérház gőzfűtéses szobájában most ébred egy fekete szemű nő, aki rokona lehet Lukréciának, s a pápa köhécsel, s az ernyős állólámpa hideg fényében olvasni kezdi, orrán a pápaszemmel az Osservatorét, s mindez egészen közel van és elérhetetlenül messze, mert már csöngetnek és indul a vonat, mely visszavisz életedbe, e kegyetlen és egyszeri életbe, mely éppen olyan örök és mulandó, éppen olyan zsúfolt és érthetetlen, mint Róma. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
