|
2007-08-24 16:34:07, péntek
|
| |
| |
Királyköszöntő
2007. augusztus 19.
Ó Szent István dicsértessél,
Menny és fődön tiszteltessél,
De főképpen nálunk ma,
Mint hazánk fő oszlopa.
Kérünk, mint apostolunkat,
És az első királyunkat,
Szent István nézz mennyből le,
A szép magyar népedre!
A pusztinai csángók dicsőítő és esdeklő énekével fordulunk ma hoz-zád. Azért köszöntünk a hajdani Etelköz fohászával, hogy példa legyen mindnyájunknak összefogásuk, hisz a mai Moldvában Pusztina az egyetlen magyar falu, ahol a templom patrónusa máig Te vagy, szent király. Azért maradhattál az, mert a falu népe egységes föllépésével megakadályozta a templom titulusának megváltoztatását, hű maradt hozzád, így Téged lát a betérő az oltárképen ma is, amint koronádat és Magyarországot fölajánlod a boldogságos szép Szűz Máriának.
Ez a fölajánlás tartott meg bennünket ezer éven át. Ez a fölajánlás védett és óvott a bajban, a veszedelemben. Ez a fölajánlás erősítette a hitet, táplálta a reményt és mélyítette a szeretetet. A nemzet mindig nálad kere-sett menedéket, hozzád fohászkodott, tőled kért közbenjárást léte jobbra fordulására.
S Te szent király azóta is szüntelen könyörögsz Boldogasszonyhoz, égi szép szülénkhez, Magyarország királynéjához, hogy édes hazánkat tart-sa meg örökre. Kérve kérünk, ne lankadj e könyörgésben, ne hagyd félbe imád, mert soha nagyobb szükség nem volt rád, mint ma, mikor haldokló nemzeted fölött dögkeselyűk köröznek, határait sunyi sakálok és koncra gyű lő, nyáladzó hiénák kerülgetik.
Büntetés ez, mert letértünk az útról, amit Te jelöltél ki, elhagytuk hitünket, melyről példát mutattál. Vezetőink, mint vérgőzös vámpírok elszívják a nemzet erejét, gátlástalanul rabolnak, hatalmaskodnak, józan észt, erkölcsöt nem ismerve. Magyarságunkat pedig egyre inkább szé-gyelljük, pedig "Omne regnum in se ipsum divísium desolabitur", vagyis minden ország, amely meghasonlik önmagával, összeomlik.
Az első nagy meghasonlás a XX. század elején következett be, mikor a nemzet egy aberrált Károlyit, egy gyilkos Szamuelyt, egy idegen érdeke-ket szolgáló Kun Bélát, és talpnyalók siserehadát engedte a hatalomba.
Az eredmény nem maradhatott el. Ez volt a trianoni csonkolás, a megosz-tottság kezdete. Ám a világi hatalmak nem csak az országot szabdalták föl, de a magyar lelket is sárba döngölték, kalodába zárták, szégyenpadra állították. Nagy nehezen ebből még felálltunk, de jött a következő ököl-csapás, a bugris szovjet ideológia, a hazugság vására, a test, a szellem és a lélek kifosztása, a kommunista talpnyalók segédletével. Túléltük azonban ezt is. Ellenálltunk, imádkoztunk, robotoltunk és reménykedve vártuk a változást. A lehetetlennek hitt esemény bekövetkezett, összeomlott a zsarnokság talmi palotája.
Örömünkben azonban megfeledkeztünk az óvatosságról, nem törőd-tünk ezer éves hagyományainkkal. Nem az eredetekhez nyúltunk vissza, nem a tiszta forrásból merítettünk, nem a bennünket mindig megtartó Boldogasszonynak hittünk, nem álltunk a sarkunkra, nem fogtunk össze, hanem kritika nélkül vettünk át mindent, ami más. Ostoba hiszékeny-ségünk, dilettáns jó szándékunk a tönk szélére sodorta Magyarországot. Mert nem vettük észre, hogy a hatalom körül tülekedők számára nem a bajból való kilábalás, régi fényünk visszaállítása, a jólét megteremtése, a megosztottság megszüntetése a cél, hanem a nemzet elveszejtése.
Tudatos, tervszerű nemzetvesztés.
Mekkorát kiáltsak, hogy végre meghalljátok, mekkorát kiáltsak, hogy végre megértsétek?
Bizonyság minderre először az oktatási rendszer teljes szétverése. Ennek során elvették történelmünket, lásd mindjárt elsőnek nemzeti jel-képeink folyamatos megkérdőjelezését. Eltüntették népszokásainkat, hitvilágunkat, megszüntették iskoláinkat, éhbérre kárhoztatták tanárainkat. Liberalizálták a fegyelmet, a követelményrendszert, végül árúba bocsátot-ták a tudást. Ha van pénzed, tanulhatsz, ha nincs alhatsz az aluljáróban. Csak elbutított tömeggel lehet végrehajtani mindazt a disznóságot, amit ezzel az országgal tesznek. Ezért verik szét az oktatást. Meddig tűrjük?
Másodszor minden vagyonunkat ellopták. Gyárakat, üzemeket, ingatlanokat, nyugdíjunkat. A társadalombiztosítási alapot, a XX. század-ban háromszor lopták el. Először a kommunisták 18-ban, másodszor a kommunisták '45 után, harmadszor a kommunisták a rendszerváltás köve-tően. Most kiáltoznak, hogy reform kell és milyen múltban révedező az, aki ezt nem támogatja. Én azt mondom, tegyék vissza, amit loptak.
De a fosztogatás nem állt meg. Most jön a föld, a víz, a levegő, az energia. A lényeg, hogy semmi se legyen a magyaroké. Tönkre tenni a gazdaságot, a gazdákat, a kistermelőket, hogy az idegen gazdagodjon. Miért kell méreggel fertőzött paprikát behozni a paprika hazájába, miért kell fertőzött hússal, tartósított termékekkel tele tömni a polcokat. Hogy fizess, mindenért fizess, mert csak egy értékmérőt engedélyeznek, a pénzt. Mivel neked nincs, mert kifosztottak, adnak hitelt, mellyel rabszolgává tesznek.
A tolvaj vezetőink gondolkodására jó példa az új kormányzati ne-gyed kérdése. Az ellopott javak a szalmazsákban nem kamatoznak. "Mit tegyünk?" dugják össze fejüket kormányunk nagyjai. Építsünk a lopott pénzből kormányzati negyedet, majd béreltessük vissza az istenadta néppel. Ennél jobb és biztosabb hozam sehol sem érhető el. Meddig tűrjük?
Ám nem ez a végcél, nem a bólogató barmok előállítása, nem a nép kifosztása, hanem a nemzet teljes megsemmisítése. Ezért kell az egészség-ügyet úgy átalakítani, hogy minél hamarabb kihaljunk, mert nincs szükség a magyarságra.
Kell a hely az új honfoglalóknak.
Gátlástalan, hazaáruló, nemzetvesztő, tolvaj, hazug, kollaboráns, velejéig romlott kormányunk mindehhez asszisztál. Röhögve, kádári kacsintással, korrupt módon kiszolgálja az idegen érdekeket, kijátszva nemzetét. Ugye olvastak Dávid Admon budapesti nagykövet elleni rendőrségi vizsgálatról. Hallottak a pénzügyminiszter fiainak maffia módszereiről. Csepp a tengerben, apró fodor a felszínen, ám jól jelzi a politika gátlástalanságát, erkölcstelenségét. Meddig tűrjük?
Hány példa kell még, hogy végre tisztán lássa mindenki, hogy mi folyik itt. Mikor tudatosul mindenkiben, hogy ez nem mehet így tovább. Mikor látjátok be, hogy a nemzet ellenében cselekvőket, hazugokat, tolvajokat el kell távolítani a hatalomból, de az országból is. Mikor fogunk végre össze saját érdekünkben, gyermekeink jövőjéért. Mikor leszünk ismét büszkék magyarságunkra, nyelvünkre, kultúránkra, hitünkre. Persze a büszkeség felelősséggel jár. Vajon van még magyar, aki mer felelősen gondolkodni, felelősséget vállalni.
Szent király. Miért traktállak e gondokkal, mikor rád emlékezni, nagyságod méltatni, tanításodat megköszönni jöttünk hozzád. Mikor erőd-ből és hitedből meríteni akarunk, feltöltődni reménnyel és szeretettel.
Azért panaszkodom, mert nincs nemzet, csak hiszékeny, tudatlan, tartás- és erkölcs nélküli tömeg. Nincs egységes akarat a tisztulásra. Nincs készség egy alternatív, nemzeti gazdaságpolitika végrehajtására. Nincs egységes erő a korrupt, nemzetvesztő gazdasági és politikai elit leváltására, számonkéré-sére, megbüntetésére. Kihalt az önvédelmi ösztönünk. Mond szent király, hát kihez kiáltsunk, kihez forduljunk, kitől kérjünk segítséget. Vezetőinktől, kik ide juttattak, Európától, akik mindezt támogatták.
Szégyenpír önti el arcomat, hogy itt tartunk, hogy nyomorulttá let-tünk, hogy gyönyörű országunk most rablók barlangja. Meddig tűrjük?
Eddig és ne tovább! Feladatunk mostantól a rend helyreállítása. Tegyünk rendet először magunkban. Ha ezt nem tesszük, mit várunk másoktól. Az Istenbe vetett hit, a tiszta erkölcs, a szeretet, az együttérzés, gyengék támogatása, megtisztulás iránti olthatatlan vágy erősítése, magyar- ságtudat, magyarság ismeret fejlesztése nélkül gyengék leszünk a tettre.
Másodszor szervezzük meg közösségeinket, ahol az előbbiekben felsoroltak szerint megtisztult egyének erősíteni, segíteni, továbbfejleszteni tudják egymást. Hatni tudnak a környezetükre. Látásra bírják a szemeket. Egy szál szőlővesszőt könnyen eltörhet bárki, ha sokat összekötünk, nem sikerülhet senkinek. Ezek a közösségek alkossanak országos szervezetet, hogy egy legyen az akarat, mert különben megint megosztanak. Meg kell szervezni az ősi tizedesi rendszert országosan, hogy ha mozdulni kell, hát együtt legyen erre képes a nemzet.
Harmadszor, de elsősorban békéljünk meg Teremtő Atyánkkal, forduljunk hozzá bizalommal és alázattal, adjuk meg Istennek, ami az Istené.
S mert a hazánkban felgyülemlett sok gonoszsággal ember el nem bírhat, hozzád kiáltunk első királyurunk és kérve kérünk a magyarfalui csángók fohászával:
"Dicső Szent István király,
Magyarok királya,
Ne feledkezzél el szegény magyarodról,
Ne feledkezzél el szegény magyarodról."
Várkonyi György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: boldogasszonyhoz, gazdaságpolitika, megváltoztatását, gátlástalanságát, boldogasszonynak, pénzügyminiszter, hagyományainkkal, megfeledkeztünk, népszokásainkat, megakadályozta, magyarságunkat, hatalmaskodnak, gondolkodására, magyarságunkra, királyköszöntő, mindnyájunknak, megsemmisítése, végrehajtására, magyarországot, liberalizálták, történelmünket, rendszerváltás, megbüntetésére, honfoglalóknak, közösségeinket, visszaállítása, helyreállítása, felgyülemlett, királynéjához, felelősséggel, bekövetkezett, gátlástalanul, lehetetlennek, hitvilágunkat, megszüntették, nemzetvesztés, első királyunkat, szép magyar, pusztinai csángók, hajdani Etelköz, egyetlen magyar, templom patrónusa, falu népe, templom titulusának, boldogságos szép, fölajánlás tartott, fölajánlás védett, fölajánlás erősítette, nemzet mindig, nemzet erejét, első nagy, aberrált Károlyit, Szent István, Moldvában Pusztina, Szűz Máriának, Dávid Admon, Teremtő Atyánkkal, Dicső Szent István, Várkonyi György,
|
|
Offline
