|
2010-01-31 18:51:17, vasárnap
|
| |
| |
Holocaustra emlékező mumusok a magyar kapitalizmus szemétdombján
Aradi Pál | csütörtök, 2010. január 28.
http://hungary.indymedia.org/node/15669
Hogy miért nem illik e korosztályhoz a megemlékezés, és főleg, hogy miért politikai ficsúr az MSZP -s kancelláriaminiszter?
Emlékezzünk, no ne az 56 évvel ezelőtti eseményekre, hanem a későbbi időszak történéseire, amikor a Molnár Csaba félék nevelődtek.
1. Történés: Igen fiatalon egy kohászati üzem főosztályán kezdtem dolgozni, mondhatni munkásfellegvárban. Az még csak mellékes, hogy istenek között dolgoztam, de amikor küldetésem volt egy levél kapcsán az osztályvezetőhöz, akinek a férje a városi pártbizottság titkára volt, nagy meglepetésbe lett részem. A kommunista apparátcsik lakásán, komornyik, amolyan házvezetőnő nyitott ajtót. A szocializmus kellős közepén, amikor egy győztes vietnámi háborút ünnepeltük és a csillei fasiszta diktátor hatalomra jutásáért aggódtunk, no és egy kongresszus után voltunk amely kimondta, Tovább a lenini úton.
2. Később egy üzem csoportvezetőjeként, éppen az üzemvezetés irodájának ajtójában tébláboltam, amikor a felső vezető az osztályvezetőnek a következőket mondta: - Na idefigyelj, úgy vezényeld le az alapszervi titkár választást, hogy az, az én fiamra essék, megértetted? A még némi becsülettel rendelkező utasított meglepő arccal válaszolt: - No de, Te tudod a legjobban, hogy azt az ,,XX - et" kedveli a műszak. - Nem értetted! Ez egy bárgyú banda, Te pedig tedd a dolgod. Mondanom se kell, hogy a mindenki által utált vezető sarj, a tényleg bárgyú, a gimnáziumba bukdácsoló és kegyelemmel érettségizett, közutálatnak örvendő fiu lett az alapszervi titkár. Most ez az egyén a FIDESZ derék tagja.
3. Szintén megrázó történet. A 80 - as évek végén a, a rendszerváltás nagy ethosza időszakában, Miskolc-Budapest vonalon utaztam együtt egy idős, igen megtört falubéli asszonnyal. Najman Rózsika - nénivel, mert a falunkban mindeni így hívta. A hosszú úton volt időnk beszélgetni, és a téma a koncentrációs táborban átélt élményeire terelődött. Ezután már csak ő beszélt, mesélte a történetet, arról a szörnyűségről, amelyet átélt. A történet végén, megdicsért a történelem e korszakának ismeretéért, és adott egy időpontot, amikor látogassam meg. Alig vártam, a megadott dátumot és órát, emlékszem több órával előtte a háza előtt toporogtam. Behívott, leültetett egy asztalhoz, a szobája szürkületében, pedig odakint hétágra sütött a nap, amelyen hétágú gyertya égett. Ő is leült. Összekulcsolta a kezét, mormolt valamit héberül, és nézte a hétágú gyertyát, amelyen minden gyertya égett. Éreztem, a szombati nap, az óra, és a gyertya összefüggésben van a zsidó szokásokkal, és én nem véletlenül voltam ott. Az ima elmormolása után megfogta a kezemet, hideg vézna ujjait egyenként éreztem, s ebben benne rejlett valami aggodalom.
Majd halkan megszólalt. - Fiam, ami most történik a világban, az játék az ördöggel. Az ördög rettenetes kínokat adott, amit átéltem, és a hozzád hasonló felfogású fiatalokon van a sor, hogy a palackból most kibúvó ördögre, a veszélyre felhívjátok a figyelmet. Én, már 80 éves vagyok, nekem már mindegy, de nektek nem.
Mondanom se kell, nagyon megvoltam lepődve, és a szavak súlyát, alig ha hiszem, hogy ott, akkor felfogtam. Kérdeztem, szinte akaratlanul.
- Rózsika néni, miért nekem mondja ezt el? Rám nézett és mondta. - Hallottam, hogy nem vagy rang és tekintély tisztelő, és azt is hallottam, hogy lázadsz. Mindent, s mindenre rárontasz, ami számodra nem logikus, s ahogyan csinálod és ami kisejlik belőle, azt mondom, jól teszed. Ez a bürokratikus kádári hatalom a fasizmus építőjét nevelte ki, s Te fiam ezért vagy zavarodott, lázadó.
Majd bevonult a sötét szobájába, és egy kis idő után egy papír zacskót szorongatva a kezébe megint felém szólt.
- Itt, a kezembe, olyan ereklyét tartok, ami egy késői lázadás tárgyi emléke. Ezt akkor téptük ki egy holt német fasiszta tiszt nyakából, amikor a láger félholtan is fellázadt. Ez egy későn délután volt, reggelre az oroszok már beözönlöttek a táborba. Ott fiam, a témfergő élőholtak és hullák, hullák voltak, a hullamáglya füstje, és a központi épület, (A krematóriumot többek között a foglyok így is hívták) nagy kéménye, mint nagy felkiáltó jel, úgy állt. Már ekkor füst nem jött belőle. Amit most tesznek ezzel a rendszerváltással, én fiam érzem, valami igen nagy bajt fogtok átélni, amit csak az a típusú ember fog idejében megérteni, amilyen lázadó, Te vagy. És, most fogd ezt az ereklyét, őrizd meg, ha akarod, és emlékeztessen arra, amit a te Rózsika nénid most mondott.
Csak otthon láttam meg, hogy egy régi nyakkendőt adott nekem, amelyen ss jelek vannak, és, egyértelmű fasiszta nyakkendő.
No és, emlékezem.
Emlékezem azokra az elvtárs-kapitalistákra, a kisistenekre és a nagyistenekre, azok fiainak tetteire, arra, hogy miként jutottak hatalom közelbe. Emlékszem, mindenkire, aki a múltban a párt apparátcsikok, a fontos elvtársak kegyeltjeiként átmentették magukat abba a kapitalizmusba amelyről ők tudják a legjobban, hogy maga lehet bármikor a fasizmus.
N Rózsika néni szava emlékeztet arra, hogy a Molnár Csabák, a Lendvai Ildikók, a Kokó mumus Jánosok, és a többi szociálfasiszták, csak önmagukat sajnálják, a gyáva életüket féltik, amikor a fasizmus rémtetteire emlékeznek és közben az általuk teremtett kapitalizmusban tombol a szociálfasizmus, emberek fagynak meg, idősek házait árverezik el, fiatalok lakásai a semmittevés, és a diktatúra keltette rabság miatt már csak börtönrácsra várnak. E fasizmus teremtők, szinte ünnepi műsorként húzzák elő a történelem sötétkorszakának rémtetteit. Kancellária miniszterként ünnepeltetik magukat, ellenzéki pártot játszva éppen egy kisebbségi játszik a fasizmus ördögével és ebben az eufórikus helyzetben, ők mondják, emlékezzünk!
Ez maga a szellemi fasizmus, amely rabságba, el nem kerített szociális fasiszta lágerben tart, cigány, nyugdíjast, munkanélkülit és ezreket, becsapottakat. Te tetted ezt Molnár Csaba, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és a többiek ficsúrok bűnbandájaként.
Borzalmas a sok, sok, az emlékezésre, annak felelősségére kötelezett, ezen nációhoz (!!!) tartózó, történelmi felelőtlensége, az izraeli tőkésekéről nem is beszélve. Miközben itthon és Izraelben a legkeményebb tőkés magatartással szociális lágerek építői, és ezek szenvedőire nem gondolnak, ők mernek ájtatosan emlékezni és emlékeztetni.
Ez, bizony játék az ördöggel, az olyan ördögök fiainak játéka, mint Horn, Pozsgai, Antal, Szűrős és a többi szoldateszka, akik valóban a történelem mai ítélete szerint sem érdemlik meg, hogy nevük nagy betűvel kezdve íródjon le. Nem kisebb az 1956-1989 -s korszak csúcsvezetőjének, a ,,PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK" szlogent harsogónak és vele fizetésért harsogóknak, a felelőssége, ha már tényleg emlékezünk és emlékeztetünk. Az elsőszámú vezető nevét csak némi iránta érzett sajnálatból és nem tiszteletből, nem írom ki!
Sajnálni csak a sorstársaimat tudom, a megannyi öngyikosságba kényszerültet, aki hitt, és csalódott, sőt áldozata lett a mai ficsúroknak.
Gondolkodom, vajon megérdemeltem e, a nyakkendőt, mint ereklyét, és vele az egyfajta bizalmat.
Vajon most nem túl óvatosan fogalmaztam, hiszen Rózsika néni kitüntetett azért, mert nem voltam, és nem vagyok király, gróf, pártitkár elvtárs, és fontos elvtárs, kis és nagytőkés, (Aki nem mind népet rabló szociálfasiszta, és köztörvényes?), egyszóval pénz, vagyon, rang, és tekintélytisztelő?
Remélem nem! De mind ezekkel az emlékekkel és a jelenlegi szociálfasiszta diktatúrában szerzett élményekkel emlékezem, emlékeztetek!
Akik fasizmusra emlékeznek, és mumust kiáltanak, ma maguk a mumusok és egyelőre szociálfasiszták!
Nos, kedves hatalmasok ott fent, a bal és jobb oldalon abban az egy párti Magyar Parlamentben, és az álságosságáért egyáltalán nem tisztelt kancellária miniszter és ficsúr úr, az emlékezés ma, bizony így egész.
Bizony, ha egy kis csöppnyi emberség is szorult önbe, önökbe az őseiből, őseikből, bár ez, alig ha hihető!
Aradi Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szociálfasiszták, osztályvezetőhöz, csúcsvezetőjének, sötétkorszakának, osztályvezetőnek, kapitalizmusban, szociálfasizmus, szociálfasiszta, kapitalistákra, rendszerváltás, álságosságáért, kegyeltjeiként, bűnbandájaként, összekulcsolta, összefüggésben, felelőtlensége, kapitalizmusba, öngyikosságba, sorstársaimat, miniszterként, emlékeztetünk, koncentrációs, emlékeztessen, krematóriumot, magatartással, felelősségére, munkanélkülit, szörnyűségről, pártbizottság, becsapottakat, kényszerültet, érettségizett, korosztályhoz, apparátcsikok, megérdemeltem, szürkületében, magyar kapitalizmus, későbbi időszak, kohászati üzem, levél kapcsán, városi pártbizottság, kommunista apparátcsik, szocializmus kellős, győztes vietnámi, csillei fasiszta, kongresszus után, lenini úton, üzemvezetés irodájának, felső vezető, következőket mondta, alapszervi titkár, bárgyú banda, Aradi Pál, Molnár Csaba, Najman Rózsika, Molnár Csabák, Lendvai Ildikók, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK”, Magyar Parlamentben,
|
|
Offline
