|
|
|
2012-10-08 13:56:12, hétfő
|
| |
| |
2012-10-08. 11:34
Haider harca, halála és hagyatéka, avagy egy politikai merénylet anatómiája
Mottó: ,,Élete hírös volt, halála hirtelen."
/kopjafa felirata egy székely temetőben/
A harc
Dr. Karl Lueger
Jörg Haider, a 2008. 10. 11-én, a karintiai Klagenfurt mellett autóbalesetben elhunyt ausztriai német politikus valószínűleg nem az első és nem az utolsó volt azon jelentős történelmi személyiségek sorában, kiknek élete és halála mindmáig megosztja a közvéleményt. Ám Haider ezen felül olyan különleges alkatú ember volt, kiről még ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, hogy az osztrák politikában Karl Lueger, a keresztényszocializmus atyja óta nem született ilyen meghatározó és markáns egyéniség. S hogy melyik az a közös tulajdonság, mely e két zseniális politikust leginkább hasonlóvá tette egymáshoz? Az, amit irigy, kicsinyes politikai ellenfeleik ,,populizmusuknak" szoktak titulálni. Ez a szitokszó voltaképpen csak annyit jelent, hogy egy zseniális történelmi személyiség képes empatikus képességével a néplélek mélyére látni: a tömegek nevében meg tudja fogalmazni vágyaikat, és szívüket lángra gyújtva ki meri mondani legalapvetőbb követeléseiket. Ezen kívül közös bennük, munkásságukat tekintve az is, hogy mindketten jogászi végzettséggel rendelkeztek, és sokáig töltöttek be olyan hivatalt, melyben egészen közel kerülhettek az utca emberéhez. Dr. Lueger Bécs rajongott polgármestereként, míg Dr. Haider Karintia tartomány szeretett főispánjaként gyakorolta hivatását. De míg Lueger korai halálát cukorbetegség okozta, Haiderét az ármány.
Dr. Jörg Haider
Az emberiség történelmének olyan óriás alakjai, akik személyiségük szuggesztív befolyása révén jelentősen hozzájárultak a társadalmi folyamatok alakulásához, igen gyakran nem természetes halállal mondtak búcsút e világnak. Persze, túlságosan leegyszerűsített képlet lenne, ha ennek kapcsán a ,,jó és a gonosz erőinek harcáról" beszélnénk, elégedjünk meg visszafogottan talán csak annak megállapításával, hogy a tömegek befolyásolása különböző, egymással ellentétes szándékú, szellemi háttérerők érdeke. Ezek mindegyike egyidejűleg teljes erejével azon van, hogy ellenfeleinek az emberekre gyakorolt hatását megakadályozza. Végső eszközként készek nyílt, erőszakos gyilkosságra is vetemedni, ám sok esetben célszerűbbnek tűnik számukra, ha titkos, cselszövő összeesküvés formájában végeznek ellenlábasaikkal. A politikai merényletek kivitelezése az évezredek során ,,technikailag-szakmailag" mintegy művészi szintre emelkedett. (Naivitás lenne persze azt gondolni, hogy csak a kiemelkedő, nagy egyéniségeknek jár likvidálás; logikus, hogy apró kellemetlenkedőket, vagy egyszerűen feleslegesnek ítélt személyeket is gyakran tesznek el láb alól. A különbség lényegében az, hogy míg utóbbiak viszonylag egyszerűbben és feltűnés nélkül iktathatók ki a társadalom vérkeringéséből, előbbiek esetében indokolt a minél körültekintőbb, konspirációs technikák alkalmazása. Hiszen ha egy balsikerű politikai gyilkosság lelepleződik, épp az ellenkező hatást érik el vele a tettesek: áldozatuk az emberek szemében könnyen hős mártírrá válhat, és így eszméinek fáklyáját gyakran újabb lelkes, példaképüket követő titánok veszik át és viszik majd tovább.)
Julius Caesar - William Shakespeare-t is megihlető - ledöfésén kezdve, John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök lepuffantásáig számtalan szimbolikus értékű, erőszakos haláleset esett meg a történelemben. A merénylők pedig idő közben már olyan kifinomult szintre jutottak el a megvalósításban, hogy az emberek - időnként mítoszteremtésre buzduló - képzelete, jelentős történelmi személyiségek esetében akkor is rekonstruálni próbálja az erőszakos halál hátterét, ha ez objektív, tudományos módszerekkel nem, vagy csak közvetetten bizonyítható. (Atilla hun nagykirály, Wolfgang Amadeus Mozart, gróf Teleki Pál, József Attila, Szent Imre herceg, Bonaparte Napóleon, Zrínyi Miklós, Mátyás király, I. János Pál pápa - hogy csak néhány híresebbet soroljunk fel számtalan jobb sorsra érdemes társuk közül.)
Kennedy röviddel a merénylet előtt
De térjünk rá tanulmányunk tulajdonképpeni témájára, a Jörg Haider ellen elkövetett politikai merényletre, melyről nyugodtan állíthatjuk, hogy korunk egyik jellemző, ha nem épp a legjellemzőbb esetének bizonyult. Különböző felmérések igazolják, hogy az osztrák társadalom nagy része - a média által gyakorolt agymosás ellenére - mind a mai napig úgy véli, a karizmatikus osztrák politikus nem természetes halállal hunyt el. Ráadásul számos közeli barátja és harcostársa is osztozik e meggyőződésben. Személyére emlékezve pedig ma már azok is meghajolnak karakán alakja előtt, akik életében nemigen szimpatizáltak vele. Haideri kvalitású politikus életművének szisztematikus elemzése egy rövid, három részes megemlékezésben megvalósíthatatlan feladat. De ha röviden, szemezgetve tekintjük is át a politikus munkásságát, akkor is mindjárt világossá válik, ki mindenkinek fűződhetett érdeke ahhoz, hogy minél előbb kiiktassák őt a szellemi közéletből. Mert a karintiai főispán olyan jellegzetesen harcos személyiség volt, akiért milliók rajongtak szerte a világon, de akitől éppen ezért rettegtek e milliók rabszolgasorban tartói; és halálához utóbbiaknak komoly érdekeik fűződtek.
Kiváló szónok, ,,schlagfertig", éles eszű és éles nyelvű vitapartner, kinek maró iróniája épp olyan egyéni és jellegzetes, mint szikrázó humora. Ezzel persze nem csak híveket toboroz, hanem irigy ellenségeket is. (A Bécsi Izraelita Kultuszközösség elnökéről, Ariel Muzikantról egy ízben megjegyezte: hogy hívhatnak Arielnek valakit, akinek kezéhez annyi kosz tapadt... Az alkotmánybíróság elnökéről, L. Adamovichról pedig, hogy: akit így hívnak, annak esetében először talán meg kéne kérdezni, hogy van-e egyáltalán érvényes tartózkodási engedélye...) Az ilyen és ehhez hasonló verbális oldalvágások azonban legfeljebb Haider cionizmusellenességét jelzik, semmi esetre sem azt a médiarágalmat, miszerint általában ,,idegenellenes" lett volna. Egyszer egy barátom és kollégám taxijába szállva, Haider barátságosan érdeklődött tőle, hogy honnét jött. Mikor megtudta, hogy magyar, nem azt kérdezte, hogy mit keres itt, hanem feltétlenül tudni akarta, hogy jól érzi-e magát Ausztriában és meg van-e mindennel elégedve. Jó kapcsolatokat tartott fenn iszlám országokkal, gyakran utazott Irakba és Líbiába. Nem csoda, hogy Izraelben nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Nincs csodálkoznivaló abban, hogy a róla még életében írt elemzésekben többször is felmerül a gondolat: milyen megkönnyebbülést jelentene ellenfeleinek, ha valahogyan megszabadulhatnának tőle.
Jörg Haider 1950-ben született, a Felső-ausztriai Bad Goisernben, alig száz kilométerre Braunautól, Adolf Hitler szülőhelyétől. A ,,genius loci" ez esetben valóban konkrét történelmi okokkal magyarázható, hiszen Salzkammergut 1779-ig a Bajor Hercegséghez tartozott, s lakóit általános német identitás jellemezte. Ebből érthető az is, hogy 1938-ban, az ,,Anschluss" idején Felső-Ausztria népe számára egészen természetesen hatott a Német Birodalomhoz való visszatérés (Anschluß), és ez meghatározta az alapvető szimpátiát az NSDAP németséget egyesítő politikájának irányában is. Haider szülei is ebben a ,,német-nemzeti" szellemben élték dolgos hétköznapjaikat, és alapvetően ez határozta meg a család szellemi-kulturális közegét. A kis Jörg már a gimnáziumi években (Bad Ischl-ben, a Habsburg császárok egykori üdülőhelyén) kapcsolatba került az épp akkor megerősödni kezdő FPÖ-vel, (Osztrák Szabadság Párt) melynek vezetőségében és sorai közt számos egykori NSDAP funkcionárius és tag találta meg az új feltételek által szabott politizálás lehetőségét. A párt akkori vezetője, Friedrich Peter hamar felfigyelt a jó beszédkészségű, intelligens fiatalemberre, felkarolta és támogatta annak politikai karrierjét. A tehetséges ifjú először egy helyi ifjúsági nemzeti szervezetbe lépve kezdett aktív tevékenységbe, majd a sikeres érettségi vizsgát követően Bécsben folyatta tanulmányait az Egyetem Állam és Jogtudományi karán, ahol 1973-ban jogi diplomát szerzett. Ám tanulmányai közben is maradt elegendő ideje a lelkes politikai tevékenységre. 1976-ban feleségül veszi a pártban is tevékeny Claudia Hoffmannt, akitől később két leánya született. Már 21 évesen tagja lett az FPÖ vezetőségének, és 1979-ben a párt parlamenti képviselője lesz.
1986-ban egy gazdag nagybátyja rátestálta az 1600 hektáros, karintiai Bärental-t (Medvevölgy), ezzel is megalapozva unokaöccse zökkenőmentes politikai karrierjét. Ez teremtette meg az anyagi hátteret ahhoz, hogy Haider minden idejét politikai küldetésének szentelhesse, és az anyagi függetlenség miatt eleve megvesztegethetetlenné váljon, mely a liberális demokráciákban párját ritkító erkölcsi tőkét jelent! Éppen ezzel egyidejűleg választották meg a párt vezetőjévé is. Elérte politikai karrierje első meghatározó állomását, s ekkor még úgy tűnt, küldetése megvalósításának nem áll útjában többé komolyabb akadály.
A Medvevölgy Dél-Karintiában
Pedig egy meggyengült FPÖ-t örökölt elődjétől, Norbert Stegertől, aki a pártot a szociáldemokratákkal kötött kilátástalan koalícióba sodorta. Az FPÖ létét a háború után csupán azért tűrte meg a globális cionista hatalmi háttérmaffia, mert két réteg gyűjtőpártja volt, a náci érzelműeké (német-nemzetiek) és a ,,polgári" liberálisoké. Előbbiek tevékenysége egy liberalizmussal is fertőzött, legális párt tagjaiként nyilván ellenőrizhetőbbeknek és irányíthatóbbaknak tűnhetett. Steger viszont a liberális szárny vezető egyéniségének számított, amit mi sem fejez ki jobban, hogy éppúgy elnökhelyettese volt a Liberális Internacionálénak, mint később a hasonszőrű Orbán Viktor. Amennyit segített a pártnak e kettős ideológiai arculata a parlamenti legitimitáshoz, sajnos annál sokkal többet ártott. Jó példa a párt e skizofrén belső állapotára Friedreich Frischenschlager személye és munkássága, aki az alább taglalt, vörös-kék (SPÖ-FPÖ) koalíció védelmi -, vagyis hadügyminisztere volt. Amikor az Olaszországban háborús bűnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, de végül mégis szabadon bocsátott Walter Reder hazatérhetett Ausztriába, Frischenschlager titokban, magánszemélyként, barátságosan fogadta az idős, félkarú, egykori SS-Sturmbannführert. Persze szemfüles balliberális újságírók azonnal rájuk találtak és botrányt csaptak: lám-lám, az FPÖ-s hadügyminiszter ,,náci háborús bűnösökkel" barátkozik!
Dr. Steger alkancellár pártvezér utódjával, dr. Jörg Haiderrel
Mikor azonban később Haidert saját politikai nevelt lánya, Heide Schmidt hátba támadta, s a liberális szárny egy részével, kiválván a FPÖ-ből, ,,Liberális Fórum" néven önálló pártot alapított, Frischenschlager is társa volt az árulásban; talán így akarta korábbi nácibarát imázsát korrigálni. (Valószínűleg ezért is kapott később érdemrendet a B'nai B'rith cionista szabadkőműves nagypáholytól.) Mikor a szociáldemokrata zsidó, Bruno Kreisky kancellár pártja elvesztette az abszolút többséget, utódja, Fred Sinowatz lépett koalícióra a Steger vezette FPÖ-vel, mely történetének népszerűségi minimumán, 5%-os választási eredménnyel éppen hogy bejuthatott az országgyűlésbe; egyébként első ízben kormányzati lehetőséghez jutva, 3 miniszterrel. Steger a párton belül erősíteni igyekezett a liberálisokat, és leszámolni a ,,német-nemzetiekkel". Ekkor, az 1986-os innsbrucki FPÖ pártnapokon választották meg a küldöttek az ifjú Jörg Haidert Steger helyett pártelnöknek. Emiatt az FPÖ-n belüli jobbos fordulat miatt Franz Wranitzky kancellár, Sinowatz utódja érthetően azonnal felmondta a SPÖ- FPÖ kormánykoalíciót. Haider politikai zsenije viszont - a német-nemzeti oldalt erősítve - az 5%-os pártot, 1999-ig közel 27%-os választási eredményekhez juttatta!
1989-ben, pályája addigi csúcsaként Karintia főispánjává választották. Ellenfelei megpróbálták karrierjét kettétörni: 1991-ben sikerült pozíciójából kibuktatni egy bizalmatlansági szavazással. Az ürügyet egy a szociáldemokratákhoz intézett frappáns beszólása szolgáltatta, mikor rámutatott, hogy a III. birodalom foglalkoztatáspolitikája jobb volt, mint emezeké. Karintia népe azonban nem hagyta cserben szeretett vezérét, mert 1999- ben újra főispánná választották, mely tisztséget egészen haláláig betöltötte.
Azonban újabb nehéz időszak köszöntött a pártra. A liberális demokráciák belső, strukturális adottságaiból fakadó örök problémák nem kímélték meg a FPÖ-t sem. A népszerűség növekedésével a párt túlságosan felduzzadt, s a bal- és jobbszárny közti ellentétek fokozatosan elmérgesedtek. Nevezetesen mind a nagynémet- és új-nemzetiszocialista elvekkel szimpatizáló tagság; mind a polgári-liberális politikai beállítottságú körök szerették volna megszerezni a párton belüli dominanciát. Ehhez hozzá kell számítanunk a mindig és mindenkor jelen lévő jellembeli gyarlóságokat is. Egy, a kormányzói hatalom közelébe erősödő pártban rendszerint feltűnnek a karrieristák, a megélhetési politikusok, a hatalomvágy megszállottjai. Alighanem Haider legtragikusabb emberi gyengéi közé tartozott, hogy sohasem rendelkezett a sikeres pártvezetéshez szükséges egyik legalapvetőbb tulajdonsággal, a különleges emberismerettel. Ezt bizonyítja, hogy legközelibb harcostársai sorra árulták el őt és a pártot, s váltak ki belőle a maguk később egyre jelentéktelenebbé váló, individuális tévútjára követve.
De egy politikai párt számára nemcsak a puszta felhígulás jelenti ilyenkor a lehetséges szakadás veszélyét, hanem maga a kormányzati hatalomra kerülés is éppúgy alattomos kísértésekkel jár. (Haider és az FPÖ pályájának ezen szakaszát érdemes alaposabban is elemeznünk. Ugyanis feltehető, hogy a 2014-es választások után Vona Gábor és a Jobbik könnyen hasonló politikai helyzetbe kerülhet, és nem árt az osztrák példából tanulva idejében felkészülni a várható nehézségekre.) Az egyharmados választói-társadalmi támogatottság az egyik legkritikusabb pont a parlamenti demokráciában, hiszen egyedül kormányozni az országgyűlésben ilyen aránnyal szinte lehetetlen, a 2/3-os ellenzék bármely újító kezdeményezést megakadályoz. Ha viszont az ország kormányozhatósága kedvéért kénytelen egy addig ellenzékben küzdő párt koalíciós partnert választani, akkor a nehézkes és elhúzódó alkudozások közepette végül számos olyan kompromisszum elfogadására kényszerülnek, melyek nemcsak eltérítik őket eredeti célkitűzéseiktől, hanem csalódást és hűtlenséget provokálnak választóikban, sőt hasadást saját soraik között is. Ebbe a rendkívül nehéz helyzetbe került pártja erősödésével Jörg Haider. Mikor a választásokon világossá vált, hogy harmadik politikai erőből másodikká duzzadt az FPÖ, bármely laikus megjósolhatta volna ennek súlyos veszélyeit. A legfenyegetőbb nyomás természetesen a nemzetközi volt, hiszen Haider a politikai életet valóságosan megtervező globális háttérhatalom szemében ekkorra már abszolút ,,persona non grata"-nak számított; pártja, pedig nemcsak populistának, hanem neonácinak és antiszemitának is bélyegzett volt általuk. E cionista maffia diplomáciai úton és a médián keresztül azonnal megüzente Ausztriának, hogy nem fogják eltűrni Jörg Haider kormányzati hatalomra kerülését! Mi több, Tel-Aviv és New York hivatalosan is bejelentette, hogy nemzetközi gazdasági bojkott alá fogják helyezni az egész országot. Így is lett. A nyomás hatására Thomas Klestil köztársasági elnök, Ausztria államfője már előre kijelentette, hogy semmiképpen sem lesz hajlandó Haidert kancellár-helyettessé felesketni, ahogyan ez egyébként az alkotmányból adódna, egy koalíciós kormány második pártjának vezetőjére vonatkozóan.
Ebben a feszült külső-belső politikai helyzetben kezdődtek meg a pártok közti hosszadalmas koalíciós tárgyalások, melyek végül mégis az ÖVP (Osztrák Néppárt) és az FPÖ kormánykoalíciójához vezettek. A Szabadságpárton belül is vita folyt arról, hogy helyes-e a kormányzati szerep elvállalása. Egyesek figyelmeztették, intették, óvták Haidert e lépés megtételétől, de ő hajthatatlan maradt, mert úgy gondolta, hogy ezzel tartoznak a választóknak. Ki tudja, mikor adódik még ilyen alkalom Ausztria történelmében, hogy végre valóban a nemzet érdekében képes valaki az országot irányítani? A szociáldemokratáktól elhidegülő, néppárti Wolfgang Schüssel kancellár meg volt győződve, hogy képes szalonképessé tenni, vagy kitrükkölni a kormányzati kisebbség szerepét betöltő FPÖ-t. Haider viszont vakon hitt pártja stabilitásában, elszántságában, munkatársai hűségében, s a kormányzati szerepért hajlandó volt még abba a kompromisszumba is belemenni, hogy személy szerint háttérbe vonul, és Karintiában főispáni feladataira koncentrál.
Rossz nyelvek szerint titkos ellenségei zsarolták Haidert azzal, hogy ha nem elégszik meg a karintiai főispánsággal, kiteregetik biszexuális hajlamait. Végül maga helyett egy politikai ,,nevelt lányát", az ifjú Susanne Riess-Passert jelölte ki kancellár-helyettesnek, maga pedig a háttérből akarta irányítani az FPÖ-s kormánytagok munkáját. E kényszerű kormányzati kaland sajnos szükségszerű kudarchoz vezetett. A nemzetközi politikai maffia eleinte fogcsikorgatva vette tudomásul a kormánykoalíciót, és nem hivatalos bojkott alá vette Ausztriát. (A magyar kormány - kivételesen helyes diplomáciai döntést hozva - nem csatlakozott e bojkotthoz.) Viszont a Néppárt egyre több vállalhatatlan kompromisszumba kényszerítette a kisebbik kormányzópártot, mely hosszú távon társadalmi népszerűség-csökkenéshez, és belső viszályokhoz vezetett.
Érthető, hogy Haidert már ebben az időben is érték halálos fenyegetések. Hiszen nagyon korán felismerte, hogy nemzete (és az európai nemzetállamok) halálos ellensége a bibliai fenevad, az a gazdaságpolitikai hatalom, melynek szocialista és néppárti, osztrák és európai marionettjei csupán megvalósítói a szabadkőműves bankárkaszt világhatalmi törekvéseiknek. Nyilvánvaló, hogy ezek elemi érdekeit veszélyeztette egy olyan tehetséges politikus, aki idealizmusa, elvhűsége, és vagyoni helyzete okán nehezen korrumpálható, vakmerő típusú személyiség. Így következetesen fog küzdeni befolyásuk ellen, mert pontosan tudja, hogyan menthető meg tőlük ez a világ utódaink számára.
A halál
2008. 10. 11-én éjjel 00:15 körül gyilkos merénylet áldozata lett dr. Jörg Haider, korunk egyik legkarizmatikusabb jobboldali politikusa. Az autóbalesetnek álcázott kivégzés ugyan fiziológiai értelemben sikeres volt, szellemi és erkölcsi szempontból azonban ellenségei számára totális kudarc. Noha a hivatalos szervek a balliberális médiával összejátszva mindent megtettek azért, hogy elhitessék a közvéleménnyel az idegenkezűség kizárhatóságát, s napok alatt lezárták az ügyet, mégis szinte mindenki számára kezdettől világos volt, hogy Haidert egyszerűen likvidálták politikai ellenfelei.
A baleset helye: Lambichl, Loiblpaßstrasse-nél - Klagenfurt am Wörthersee-től délre
Nincs féknyom
Sajnos megbízható pontossággal a mai napig sem rekonstruálhatók az események, ezért mindenki kénytelen feltétételezésekre hagyatkozni; hiszen túl kevés információ áll rendelkezésünkre, a többit - szokásukhoz híven - titkosították a hatalombitorlók. Konspirációs technikájuk révén a - szándékosan kiszivárogtatott de gondosan válogatott - híranyagot folyamatosan manipulálták, illetve feltételezhetően jócskán hozzátódítottak is. Így egyfajta legendaképződés indult meg, szinte minden forrás másként értesült a részletek tekintetében. De az elkövetőknek falazó hatóságok és kiszolgáló médiájuk rágalmaiból és titkolózásából is csak egyértelmű bűnrészességükre következtethetünk. A tettes(ek) személye sajnos azért nehezen behatárolható, mert e kiváló politikusnak oly sok halálos ellensége volt a politikai porondon. Legfeljebb találgathatunk: a számtalan szervezet közül melyek tervelték ki, szervezték és rendelték meg, illetve melyikük vitelezte ki a merényletet. Az mindenesetre elég valószínűnek tűnik, hogy Haidernek nem csupán múltjáért kellett bűnhődnie, lemészárlása - további sikeres tevékenységét megelőzendő - fontos célként is ott lebeghetett gyilkosai előtt.
A kitűnő és bátor lengyel származású, német zsurnaliszta, Gerhard Wisnewski 2009-ben könyvet jelentetett meg ,,Jörg Haider" címmel, melyben gondos magánnyomozás után igyekszik felderíteni a Haider-merénylet hátterét. Ám sajátos módon, honlapján a könyv megjelenése után nem frissült a bűntényre vonatkozó tartalom, mely megalapozza egyesek feltételezését, mely szerint az ügy kapcsán őt (is) halálosan megfenyegették, vagy megzsarolták, hogy elhallgattassák. Megemlékezésünkben több más forráshoz is sikerült hozzájutnunk, természetesen anonimitást kérő egykori politikus bajtársak, rendőrségi, orvosi, autószakértői egyének árultak el érdekes részleteket.
2008 ősze
Dr. Jörg Haider halála előtt sikeres politikai visszatérés reményteli hőse, tele nagyszabású tervekkel és energiával. 2006-ban az általa alapított BZÖ 4,1%-os, szerény eredménnyel, a megkövetelt küszöböt átlépve került be az osztrák parlamentbe. Ám két év alatt sikerül pártját, a 2008-as parlamenti választásokon 11,7%-os eredményhez juttatnia, szavazói számát mintegy megháromszorozva! Sikerrel kecsegtető tárgyalásokat folytat H. C. Strachéval, az FPÖ jelenlegi elnökével a két testvérpárt kibékülésről, egy esetleges újraegyesülésről, de legalábbis választási koalícióról (a német CDU-CSU mintájára). Mivel pedig az egyre fenyegetőbb osztrák gazdasági válság és a választók növekvő EU-szkepticizmusa miatt (Haider népszavazást követelt Ausztria EU-ból való kilépésről) épp korábban roppant meg az osztrák nagykoalíció (SPÖ-ÖVP), s kibékülésükre alig mutatkozik esély; úgy tűnt, Ausztriára könnyen újra fekete-kék (+narancs) koalíciós kormányzás köszönthet, melyben Haider talán még kancellár is lehet. Az a politikus, aki néhány napja centrális támadást hirdetett meg a nemzetközi, globális banktőke és a brüsszeli hatalombitorlók ellen, s aki az európai nemzeti radikális pártok összefogására hív fel! Aki nem csak népéért élő főispánként szeretett és rajongott, karizmatikus személyiség volt; hanem az európai nemzetállamok - cionista világuralommal szembeni - függetlenségi törekvéseinek mindenre elszánt harcosa is.
A merénylet éjszakáján Haider egy munkás, nehéz nap után, Klagenfurtból, Volkswagen Phaeton márkájú páncélozott szolgálati autóján birtokára, a Medvevölgybe igyekszik, ahol reggel ünnepelné családi körben édesanyjának 90. születésnapját. (Ez az autótípus egyébként az egyik legbiztonságosabb gépkocsi a piacon!) Lambichl nevű helység határában a gépkocsibalesetet szenved, és a politikus életét veszíti.
Az előző nap fontos dátum Karintia történelmében: ekkor ünnepli a tartomány 88 éves évfordulóját annak, hogy Klagenfurttól délre eső vidéke ma egyáltalán Ausztriához tartozhat. A történet nagyon hasonlít Sopron és környéke első világháború utáni sorsához. Ha Sopront méltán nevezik a magyarok ,,a hűség városának", Dél - Karintiát éppígy nevezhetnék az osztrákok a ,,hűség tartományának". Mikor az első világháború befejeződött, az SHS (Szerbia - Horvátország - Szlovénia) hadserege 1918. november 5-én benyomult Délkelet-Karintiába (Gailvölgy és Rózsavölgy), hogy a szlovén területi igényeknek érvényt szerezzenek. Decemberben Karintia kormányzata a fegyveres ellenállás mellett döntött. Bécs politikai gyávaságból ellene volt a tervnek, ezért nem nyújtott semmiféle támogatást. A területvédelmi harcok nyomán január idusára mégis sikerült a területek egy részét visszafoglalni. Ekkor amerikai kivizsgáló alakulatok érkeztek, és Saint Germainban, a békeszerződés népszavazást rendelt el a vitatott területen. Noha a lakosság kb. 70%-a szlovén nemzetiségű, a szavazáson mégis 59% szavazott az Ausztriához tartozásra, ami azt mutatja, hogy az itt élő szlovén kisebbség zöme szintén osztrák fennhatóság alatt kívánt élni.
2008. 10. 28. Jörg Haider utolsó fellépése - a klagenfurti Landhaushof-ban
Haider főispán az évfordulón természetesen együtt ünnepelt népével, lelkesítő beszédeket mondva a különböző rendezvényeken. Ezekben élesen támadta Szlovéniát, amiért - Ausztria belügyeibe beavatkozva - a szlovén kisebbséget a befogadó osztrák nemzet ellen hecceli. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a főispán (a szlovén-nyelvű helységnévtáblák körüli viták kapcsán) egyébként is hosszú évek óta konfliktusban állt a szlovén nemzetiségi szervezetekkel, aligha tekinthetjük véletlennek, hogy éppen e jeles ünnepnap után történt a merénylet.
Délután is több rendezvényre volt hivatalos a politikus.A ,,Kis újságnak" adott exluzív interjúja a nemzetközi bankárkaszt elleni frontális támadás. Különleges büntetőbíróság felállítását követeli a gazdasági bűnözés megfékezésére, börtönbüntetést és vagyonelkobzást a gazdasági válságért felelős vezetők számára. Nyílt hadüzenetet hirdet az EU korrupt politikus bürokratáival szemben is.
Este hétkor hazaküldi sofőrjét, és maga ül a volán mögé. Előbb beugrik egy ismerőse új éttermének megnyitójára, később a Wörthersee melletti Veldenben egy újság partiján is megjelenik, melyen számos közéleti személyiség vesz részt. Haider jó hangulatban van, és többekkel elbeszélget. Még egy rádióinterjúra is van ideje.
Radio Antenne Kärnten: Jörg haider utolsó interjúja, 23:15-kor
Ezen eseményeknek Haider halála rekonstrukciójának szempontjából komoly jelentőségük lesz, hiszen később számos tanú tudja igazolni, hogy a főispán mikor indult útnak, s hogy - szokásához híven - egész este nem fogyasztott alkoholt.
Útjának utolsó állomásának kell a legizgalmasabb helyszínnek lenni. Körülbelül egy órára beugrik egy klagenfurti ,,homokos" bárba. Régóta közbeszéd tárgya Haider biszexuális hajlama. Sokan tudni vélik, hogy boldog családi élete mellett, időnként az ellentétes zónába is betéved. Ezt a bizonyíték nélkül az előtérbe állított vádaskodást a Haiderrel szemben ellenséges sajtóban többen is terjesztik. Ennek azonban aligha lehet bármi köze halálához.
Az egyébként komoly mennyiségű alkoholt sohasem fogyasztó főispánnak e lokálban kb. 40 perc alatt kellett volna 1,8 ezreléknyi véralkohol szintet elérnie, ami felér egy üveg vodka fél órán belüli benyakalásával. Csakhogy egy apró részlet megzavarja a híreket: ebben a lebujban palackos tömény szeszt ki sem szolgálnak, vodkát pedig egyáltalán nem. Haider gyűlölte a tömény italokat. Itt rövid ideig egy ismeretlen fiatalemberrel látják beszélgetni, aki tanúként később nem fellehető. Mindazonáltal tény, hogy Klagenfurtban egyre gyakoribbak az olyan bűntények, melyek a bárvendégek poharába titkon altatót pottyantásával kezdődnek. (De megfontolandó az is, hogy egy titkosszolgálati ügynök egyetlen mozdulattal fél decis alkoholos beöntést tud adni egy eszméletét vesztett embernek. A klinikai halál idején a bélbolyhok még percekig képesek a vérbe felszívni az alkoholt, ami megmagyarázná az 1,8 ezreléknyi véralkohol szintet, míg a gyomorban szinte alig mutatható ki alkohol nyoma. A boncolás teljes eredményét egyébként sosem hozzák nyilvánosságra, sőt nem engedték meg független orvosok általi megismétlését sem; ahogyan azt sem, hogy a VW szakértői megvizsgálhassák a roncsot.)
A haláleset után a média és a hatóságok gyanús sietséggel igyekszenek az ügyet alapos kivizsgálás nélkül lezárni, s azt sugallni, hogy Haider esetében az ,,idegenkezűség" teljességgel kizárható. Az 1,8 ezreléknyi véralkoholszint mellett, másik ,,minden kétséget kizáró" érvük az volt, hogy a 70 km/h megengedett legnagyobb sebességet engedélyező szakaszon az áldozat gépkocsija állítólag 142 km/h sebességgel haladt a baleset időpontjában. Iszákos és száguldó is. Utóbbit azzal igyekeztek bizonyítottnak tekinteni, hogy a sebességmérő óramutatója ,,itt akadt fenn". Ez még egy laikus számára is nevetséges érvelés, hiszen, mechanikus szerkezetről lévén szó, így a legkisebb lökés is változtathat a mutató állásán. Ezzel szemben a legegyszerűbb, minden járművezető iskolában tanult képlettel (reakcióidő + fékút = féktávolság) kiszámítható egy gépkocsi sebessége. A baleseti helyszínlelés adataiból világos, hogy a féktávolság ez esetben maximum 100 méter lehetett, amiből egyértelmű, hogy a gépkocsi semmiképpen sem haladhatott 90 km/h-nál gyorsabban! (Igaz, féknyom sem volt látható, ami azt bizonyítja, hogy az áldozat már az útról letéréskor eszméletlen állapotban volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baleset helyszínén semmilyen olyan tárgy nem található, mellyel ütközve a páncélozott VW Phaeton totálkárossá, utasa pedig halottá válhatott volna; teljesen világossá válik, hogy az események egészen másként zajlódtak, mint azt a hivatalos hatósági szakértők kommunikálták, vagy a média tolmácsolta.)
A hivatalos változat: nagy sebesség és alkoholos befolyásoltság miatt az útról lekerült
A helyszínlelés alapján hivatalos változatot állapítottak meg: Klagenfurt Államügyészi Hivatal vezetője szerint Haider szolgálati kocsijával ködben nagyobb sebességgel hajtott egy 70 km/órás zónában, egy előzést követően éjjel egy óra körül az úttestről lejött, amikor a VW Phaeton többek között egy betonpillérnek ütközött. Két wolfsburgi technikus által az elektronikus kontroll egységből kiolvasott információ szerint - amely az utolsó 30 másodpercben elraktározott adatokat tartalmazza - a legutolsó mért sebesség 142 km/óra volt. Kórházba szállításakor Haidert több életveszélyes sérülésből eredően nyilvánították halottnak. 2009. április 14-én nyilvánította ki a Klagenfurti Államügyész, hogy a halálos közlekedési baleset tényállást hivatalosan is megállapították. A halálos balesetet ezzel kizárólag egy vezetői hibára vezették vissza. A balesetet szenvedett jármű műszaki értékelése azt adta, hogy a balesetes járműnek ,,kifogástalan állapotban" kellett lennie, ugyancsak nem utalt manipulációra vagy valamiféle idegenkezűségre. A boncolás a balesetnek egészségügyi okát, valamiféle szívinfarktust vagy más betegséget kizárta. Az itt idézett gráci igazságügyi orvosszakértői eredményeket az innsbrucki egyetem másik szakvéleménye megerősítette.
Wisnewski megkísérli rekonstruálni a bűncselekményt, ám minden igyekezete ellenére csupán feltételezései lehetnek, hiszen az ehhez szükséges információkhoz hozzájutni szinte lehetetlen. Az ügyészség, kinek épp a nyilvánosság lenne érdeke, hogy megakadályozza az összeesküvés-elméletek terjedését; diszkrécióra hivatkozva tagad meg bármely információt. Wisnewskit titokzatos körülmények között meghívják egy eldugott helyre, ahol az állítólagos autóroncsot rejtegetik; s itt lehetővé teszik számára, hogy azt maga is megvizsgálhassa. Azonban számtalan furcsa eltérést talál a roncs, és a roncsról korábban, a helyszínen készült felvételek között. Leglényegesebb, hogy a neki bemutatott roncson - a korábbi képeken egyértelműen kivehető, vezetőülés (a fej!) feletti - horpadás és lyuk egyszerűen nem létezik, eltűnt!
(Ez az ,,eltűnt" lyuk éppúgy származhatott egy munkagép behatásától, mint egy speciális, a tetőre helyezett, apró robbanószerkezettől. Utóbbi verzió realitását alátámasztja Wisnewski egy másik titkos informátora, aki korábban a rendőrség terrorelhárító csoportjában dolgozott.
Elmondta, hogy fordultak elő gyakorlatukban olyan esetek, mikor házilag is könnyen elkészíthető, autótetőre erősített robbanóanyaggal gyilkolták meg egy-egy gépkocsi utasát. Az áldozat agyába hatoltak a tető fémszilánkjai, de egyetlen másik utas sem sérült meg!)
Nincs sárhányó, nincsenek ajtók, lyukak a karosszérián: a roncs
A Visszatérve Haider Phaetonjához: a motorházfedél ismeretlen behatástól végig lett gyűrve, két ismeretlen eredetű apró luk is látható rajta. Érthetetlen, hogy a 12 légzsákból mért nyílt ki csak kettő, érthetetlen, hogy miért nem látható a roncsban - 1-2 csepptől eltekintve - szinte semmi vér, noha az áldozat bal karja szinte teljesen leszakadt.
Wisnewskinek egyébként sikerült egy második szemtanú, bizonyos Wolfgang König nyomára akadnia, aki autójával a baleset állítólagos időpontja után 10-13 perccel érkezett a helyszínre. Ő elmondta, hogy ott két másik autót látott. Az út mellett egy barna Volvót, melynek kormánya mögött némán ült valaki, ezen kívül egy villogó kék lámpájú civil rendőrautót. Utóbbiból ketten szálltak ki, akik nem engedték őt közelebb a helyszínhez, fényvisszaverő mellényükön azonban nem állt ,,rendőrség" felirat. Az állítólagos, Haider által megelőzött szemtanú asszony és kocsija viszont sehol nem volt! (A később érkezett mentőautó személyzete sem látta...) Kiszakadt roncsdarabok viszont már a fékút elején láthatóak voltak, messze a roncs végleges helyétől, amelyben ekkor nem ült senki! E szemtanú beszámolója szinte semmiben sem egyezik a médiában közölt híradásokkal. Hogyhogy a baleset okozta zajokra egyetlen nézelődő lakó sem szaladt ki a házából? Hogyhogy csak jóval később érkeztek autók, noha ez még éjszaka is forgalmas szakasznak számít? Hogyhogy a tanú szerint kristálytiszta volt a levegő, míg a rendőrségi helyszínlelők sűrű ködről, a tanú porfelhőről, beszélt?
A balesetkor állítólag kiszakadt négy ajtóból kettő egymás mellett feküdt, de külső felük alig sérült, csupán kifelé hajlott. A Wisnewskinek bemutatott roncs zsanérjai viszont sértetlenek, nyilvánvaló, hogy ebből az autóból nem kiszakadtak az ajtók, hanem a csavarokat egyszerűen kicsavarták!
Az ajtók a roncs felett párhuzamosan repültek. Mindkét ajtó zsanérjai sértetlenek
Mindkét ajtó zsanérjai sértetlenek
Wisnewski mégsem veszi biztosnak, hogy két roncs létezne, mert a törött szélvédőüveg sarkában kivehető az autó papírjain is szereplő gyártási szám. Ebből azonban semmi nem következik, hiszen korábban már megtudta és meg is írta, hogy ebből az autótípusból számos, egymástól szinte megkülönböztethetetlen ikerdarab létezett; éppen abból a célból, hogy ha a politikus autóját bármely oknál fogva szervizbe kellett vinni, akkor ideiglenes csereautóként ilyen hasonmás példányokat biztosítottak számára. A gyártási számhoz tartozik egy autópapír. Csakhogy Wisnewskinek nem volt módja a baleset helyszínén fotózott autón ezeket a számokat leellenőrizni! Hogy a két autó közül melyik az ,,igazi" roncs, nem tudhatjuk, de egyidejűleg mindkettő nyilván nem lehet! Felmerül a kérdés, miért létezik két roncs?! Két válasz lehetséges. Vagy a hamis utánzatronccsal lehet a balesettel kapcsolatban bizonyítani/cáfolni valamit; vagy az igazi roncs helyettesítésére kreáltak egy másikat, hogy eltüntessenek vele eltitkolnivaló bizonyítékokat. Természetesen mindkét verzió feltételezi, hogy nem baleset, hanem merénylet történt.
Különös: egy kocsiajtó darabjai lógnak immár két hete észrevétlenül fa ágai között, az ,,Ermittlern" fölött
Ugyanezt támasztják alá a ,,Haider VW" szerviz-dokumentumai, melyeket egy autószerelő szerzett meg és mutatott be Wisnewsinek. A kocsi adatbankjában (október közepén) egyáltalán nem szerepel a politikus halálos balesete, hogy az autó totálkáros lett! (Természetesen a légzsákok kioldódása sincs feltüntetve.) Ezzel szemben érdekes adatokat tudhatunk meg a 2008 júniusában vadonatújan szállított gépkocsiról: kétnaposan, 359 km úthasználat után járt először a szerelőműhelyben, ahol hátsó lengéscsillapítóját kicserélték. Gyártási hiba? Különleges baleset? Elég abszurd feltételezés mindkettő. Viszont a szakember szerint a lengéscsillapítók alá szokás szerelni például radarelektronikát! Két hónappal később került újra a műhelybe az autó, 37 000 kilométert futva. Ez azt jelentené, hogy Haidernek átlagosan napi 600 km-t kellett volna kocsikáznia! Egy hónappal később (és két héttel a halálos baleset előtt) aztán újra a műhelyben a gépkocsi, de még mindig a korábbi km-állással, ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt Haider egy tapodtat sem tett vele. Elírásról aligha lehet szó, hiszen a garancia miatt kínosan ügyelnek az adatok pontosságára. Teljesen világos, hogy két ,,Haider-autónak" kellett léteznie, és legalább az egyiket preparálták.
A szervizlap pontosan megmutatja: 2008. szeptember 3. és 29. között egyetlen kilométert sem futott
Tekintsük végül át a ,,baleset" néhány egyéb különös körülményét: Egy idő után eltűntek az ajtók, a rendszámtáblákat sohasem látta senki (a fényképeken sem szerepelnek). Szintén nem látta senki a két sárhányót vagy annak leszakadt részeit, nincsenek üvegszilánkok a fényszóróból és a két külső tükörből. Az a tűzoltó vízcsap-oszlop, amely az autónak a legkomolyabb sérülését okoztat - és amitől Haidernek az életét el kellett veszítenie a vizsgálati időszakban többször is megváltoztatta a helyét. Nyoma sincs a képeken kiáradó víznek sem. Miféle lezárt útépítési területről beszéltek egyesek? Állítólag a balesetet követően letisztogatták a frontot és a motorháztetőt. Kivágták a vezetőülés ülőfelületét. A kerekek mások voltak, az abroncsok egy Phaeton számára nem engedélyezettek.
Kik és miért? Mért nem készült több közeli felvétel a roncsról, vagy mért nem hozták őket nyilvánosságra? Miért jelentek meg egymást követően ellentmondó nyilatkozatok a médiákban, minden lényeges adat tekintetében? Sebesség, véralkohol tartalom, időpontok, a fej felett luk keletkezésének és más sérülések magyarázata? Mért zavarosak a terhelő tanúk vallomásai?
Haider korábbi titkárával, Stefan Petznerrel (ma a BZÖ helyettes pártvezére)
(Stefan Petzner egyszer bőbeszédű, és közlékenyen ígér új részleteket, aztán hirtelen titkolózni kezd.) Az állítólag megelőzött szlovén női szemtanú pedig mért oly szűkszavú - vagy esetleg csak egy kitalált valaki? Mért titkolták el, hogy kitől, s milyen SMS érkezett Haider mobiltelefonjára a ,,baleset" időpontjában? Miért titkosította az államügyészség az egész vizsgálat anyagát? Megannyi megválaszolatlan kérdés...
Wisnewski számos más merénylettel állítja párhuzamba a Haider ellenit. Például a szintén szélsőjobboldali érzelmű Alfred Herrhausen, a Német Bank szóvivője ellen is hasonló gyilkos merényletet követtek el 1989-ben. Az ő Mercedes limuzinjában bizonyítottan belső robbanás történt, és az ajtók ugyanúgy ,,kirobbantak" a roncsból, mint Haider autója esetében! Ha a főispán esetében is preparálták az autót, az magyarázatot adna arra is, mi okozta a politikus jobb veséje felső szegmensének szétroncsolódását, amint az eredeti, nyilvánosságra sosem hozott boncolási jegyzőkönyvében áll.
A fej, különösen a bal oldala valamiképp elcsúszottnak hatott (többszörös koponyatörés?), a fülből vér csurog. A fej szélsőségesen a jobboldalra lecsüng, az alsó ajak felhasadt. A bal kar szinte teljesen leszakítva függ, csak némi izom tartja. A mellkas egyetlen mély seb volt, úgy, hogy belé lehetett látni. A lábak között ugyancsak mély sérülés kiabált. A ruha vérrel volt átitatva.
Megjegyzés: Az autóban két vércsepptől eltekintve vér nem található. Normál esetben az ilyen sérülésnek az autóban vérfürdőt kellene okozni. Ennél fogva a holttestet más helyen mutatták be.
A halál oka hivatalosan az agyalap szétroncsolódása, a testre felülről és balról ért behatások következtében.
Titkosszolgálatok ismert gyakorlata, hogy ha az elkövetők biztosak akarnak lenni az áldozat halálában, akkor egyidejűleg több módszert alkalmaznak. Haidert a ,,balesetkor" fél tucat olyan behatás érte, melyeknek mindegyike egyenként is halálos lett volna! A leszakadó bal kar, a borda-törések okozta sokk szintén halálos lehet, a vese roncsolódása szintúgy, az egyéb belső vérzések is.
Hasonló példaként hozza fel Wisnewski az egykori keletnémet emigráns futballista Lutz Eigendorf ellen a Stasi által elkövetett merényletet. A sportolót ennek során csapdába csalták, megmérgezték, majd futni engedték. Pánikban hajtott el autójánközben (2,2 ezrelék véralkohol szinttel!). Kis idő múlva eszméletét vesztette, letért jobbra az útról, és egy fának hajtva két nap múlva meghalt. Később a nyilvánosságra kerülő Stasi tankönyvekben utalást találtak rá, hogy a baleset helyszínén biztonság kedvéért még akkumulátoros reflektorokkal el is vakították őt! (,,Kívülről elkábítva, elvakítva? Eigendorf")
A Lady Di sofőrjéről készült fotót sem a radar készítette, hiszen annak gyors felvillanása nem okozhatta a képen látható-pupilla összeszűkülést. Nyilvánvalóan őt is szándékosan elvakították, ami a kormány önkéntelen félrerántásához vezetett! De a vérpróba laborbani kicserélésének trükkjét sem zárja ki Wisnewski, melyet a Diana elleni merénylet esetében is feltételez. A hivatalos verzió szerint a sofőr szintén magas véralkohol szinttel rendelkezett, noha évek óta absztinens életet élt, és többen tanúsították, hogy aznap sem ivott. Azonban a vérmintában magas szénmonoxid tartalmat is kimutattak. Kiderült, hogy aznap éjjel Párizsban 22 ember halt meg: egyikük lerészegedés után lett öngyilkos, oly módon, hogy autójába zárta magát és az utastérbe vezette a kipufogógázt. Valószínűleg az ő vérmintájával cserélhették ki Lady Diana sofőrjének mintáját.
Különös módon Haider egyik jó barátjával és párttársával is furcsa eset történt 2003-ban, amit maga mondott el a szerzőnek. Herbert Haupt nem akárki volt: a nemzetközi bojkott alatt álló fekete-kék osztrák kormánykoalíció második alkancellárja és szociális minisztere. A Stasi feketelistáján biztosan szerepelnie kellett, mert korábban kis híján sikerült lebuktatnia az NDK titkosszolgálatának ausztriai ügynökeit. Egy ízben épp egy villachi temetésre tartott autóján, melyet maga vezetett. Egy erősebb kanyar előtt a sebességkorlátozás miatt fékezni kezdett, mikor csengett a mobiltelefonja. Megnyomta a kihangosító gombját, és ebben a pillanatban kikapcsolódott a kormány és a fékmű szervo rásegítő rendszere. Minden erejére szüksége volt, hogy a kanyarban ne repüljön le az útról, és ne csapódjon neki az út melletti betonfalnak. A telefonba senki sem szólt bele. Mikor újra megnyomta a kihangosító gombot, újra működött a szervo. Pártja parlamenti klubjának számáról hívták, melyet utána mindjárt visszahívott, ám érdekes módon senki sem vette fel a telefont...
Haider özvegye új vérvizsgálatot követelt, a család független orvosának jelenlétében. ,,Új" vizsgálatot ugyan tartottak, de saját orvosuk nem lehetett jelen. Pár nap múlva pedig a holttestet sietősen ,,bebalzsamozták", ami formaldehid pumpálását jelenti a testüregekbe. (Ez lehetetlenné teszi később bármely vizsgálat megismétlését!)
Wisnewski ,,demokratikus jogállami disznóólnak" nevezi Ausztriát, hiszen a világon hol egyebütt fordulhatna még elő, hogy a ,,Haider-baleset" körülményeinek kivizsgálásával ugyanazon államügyészséget bízzák meg, mely korábban két ízben is nyomozott, hogy vádemelési javaslattal élhessen a politikussal szemben! Először az úgynevezett ,,tilalmi törvény" (,,Verbotsgesetz") elleni vétség gyanújával a ,,III. Birodalom rendes foglalkoztatáspolitikájával" kapcsolatos Haider-beszéd kapcsán, majd hivatali visszaélés gyanújával, a szlovén helységnévjelző táblák ügyében. Ráadásul az utóbbi még Haider halála idején is folyamatban volt! Miféle független vizsgálat az, melyben az ügyészségnek hivatalból kötelessége a pártosság?!
Aztán itt vannak a tanúk: az összes olyan tanú, aki bizonyítja, hogy Haider aznap nem ivott, bátran, nevét vállalva nyilatkozik. Aki viszont ,,rovására" tanúskodik, az mind anonim és rejtőzködik vagy mellébeszél. Logikus, hogy félnivalója van: feltehetőleg hamis tanú, akit fenyegetéssel vagy zsarolással vettek rá a tanúskodásra, vagy kényszerítenek illegalitásba! Az asszony, aki kvázi ,,koronatanú", hiszen közvetlenül a baleset előtt Haider állítólag az ő gépkocsiját előzte meg, felkutathatatlan. Egy névtelen feljelentés nyomán ,,gyanúsítottként" hallgatták ki. A szlovén származású nő vallomása pár mondatos, de elég abszurd. Közeli lakásához hazafelé tartva Haider gépkocsija nagy sebességgel megelőzte, majd letért az útról jobbra, de ez után semmit sem látott a ,,porfelhő miatt". (Nedves időben honnét lenne por?!) Mielőtt (!) a rendőrséget hívta volna telefonon, először férjét hívta fel, (!) aki előbb is érkezett a helyszínre, és ahelyett, hogy közelről megnézte volna az áldozatot, elsősegélyt megkísérelve; Haider kilógó bal lábát látva, csak ennyit mondott: ,,itt már nincs mit tenni..." Az asszony azóta fellelhetetlen, állítólag kihallgatása után azonnal külföldre távozott. Hogy engedhette meg ezt az ügyészség? Vagy épp ők akarták elérhetetlenné tenni?
Baleset vagy a tett helyszíne: ez a fénykép az esemény helyszínét kb. 2 órakor szemlélteti
További, szavahihetőségük leellenőrzése céljából felkutathatatlan terhelő tanúk: egy állítólagos hobbi-fényképész, aki véletlenül betévedve a homokos lokálba, felismerhetetlenségig homályos képet készített Haiderről, amint egy fiatal fiúval beszélget, s egy másik felvételen a lokál órájáról, a felvétel állítólagos időpontjáról. Egy további elérhetetlen, anonim tanút is szereztek, aki állítólag a támolygó Haidert le akarta beszélni az autóba szállásról. Mért nem állnak újra elő ezek a ,,tanúk", kitől és mitől félnek? Hamis tanúkat szokás ily módon megfélemlíteni.
Egyedül Haider családjának hallgatása fogadható el, akik érthetően nem akarnak naponta a szennyes bulvárlapok címlapján szerepelni, hiszen ezzel úgysem adhatják vissza szeretett Jörgjük életét, és túl sok bizonyíték a merényletre valószínűleg az ő kezükben sem lehet...
Ki mindenkinek állt érdekében dr. Jörg Haidert elsöpörni az útból? ,,Tizenkét zsiványnak" - a számtalan leányvállalat mellett - mindenképpen!
- A KGB (Haider a szovjet impérium - V. Putyin által máig legitim, s létező - rendszerének régóta bírálója és aljasságainak bátor leleplezője!)
- A Stasi és az Osztrák Kommunista Párt /KPÖ/ (A német birodalom egységét valló Haider az újra egyesülésig mindent megtett az NDK bomlasztására, a STASI ausztriai ügynökeinek leleplezésére.)
- A Moszad (Egyetlen szókapcsolatba tömörítve: Haider ,,deklarált antiszemita", kiváló kapcsolatokkal a Kadhafi családdal és Szaddám Huszeinnel.)
- A CIA /Illetve a Dokumentációs archívummal és az izraelita Kultuszközösséggel együttműködő fiókszervezete az ADL (Anti-Defamation League) - Haider tisztában volt az USA cionista politikájával, s folyamatosan annak veszélyére hívta fel a figyelmet, mely Európára nézve végzetes!
- Izraelita Kultuszközösség (Haider évtizedes konfrontációban állt a szervezettel, mely a Moszad titkos ügynökszervezete Ausztriában. Folyamatos, személyes, jogi és verbális csatározás folyt közte és a csoport elnöke, Ariel Muzikant közt.)
- Dokumentationsarchiv des Österreichischen Wiederstandes (az osztrák ellenállás dokumentációs gyűjteménye, vezetője a zsidó Wolfgang Neugebauer), mely a fentebbi Kultuszközösséggel, a Moszaddal, és az alábbi KPÖ-vel együttműködve gyakorlatilag belső, titkosszolgálati kémtevékenységet folytat az osztrák nemzeti radikális hazafiak ellen. Érthető, hogy számukra Haider volt Ausztriában az első számú közellenség.
- Szerb titkosszolgálat (Haider az első balkáni háború idején segített Horvátországot némi fegyverhez juttatni. Ezen kívül kezdettől követelte a szerbek elleni nemzetközi katonai fellépést. Akkor őrültnek nevezték, aki miatt kitörhet a III. világháború, később, sok ezer ártatlan áldozat lemészárlása után a NATO törte le a szerbek szarvát.)
- Szlovén titkosszolgálat (Haider a szemükben - és nem csak a helységnévtáblák miatt - az ausztriai szlovén kisebbség jogainak gyűlölt korlátozója volt.)
- Cseh titkosszolgálat (Haider és pártja mindent elkövetett, hogy nyomást gyakoroljon Csehországra a Benes-dekrétumok eltörlése és a meggyilkolt, kifosztott és száműzött németek kárpótlása végett.)
- Szabadkőműves páholyok, illuminátusok, Bilderberg csoport (Miután a szabadkőművesek látták, hogy Haider újra megerősíti politikai befolyását, megpróbálták korrumpálni, ahogyan ezt egy volt bajtársa is kifejtette. Ezért golfozott New Yorkban Henry Kissingerrel, s ezért akartak vele szabadkőműves és kommunista képviselőket küldetni az Európa Parlamentbe. Miután azonban a politikus mégsem volt hajlandó úgy táncolni, ahogyan ők fütyültek, nem látszott más megoldás a ,,Haider problémára", mint a Kennedy-féle.
- Brüsszel, EU (Haider nem csak állandóan támadta az EU politikáját, hanem Ausztria kilépésre biztatott, sőt más elégedetlenkedő országoknak is ezt javasolta.)
- Nemzetközi bankok (A világhatalomra törő zsidó maffia csúcsszervezeteinek tevékenységét Haider folyamatosan leleplezte és ostorozta. Viszont Haider bajtársai közt egyesek tudni vélik, hogy lichtensteini bankban Haidernek titkos számlája volt, a horvát-arab fegyverüzletekből neki járó jutalékkal. Ha Haider halálával kapcsolatban feltesszük a kérdést: cui podest? - nyilvánvalónak tűnik az is, hogy ha e bank keze is benne volt a merényletben, akkor halála után valaki másé lett ez a titkos vagyon...)
Tehát a fentebbi szervezetek bármelyikének keze benne lehetett a merényletben. Lehet, hogy egyszerre többnek is; talán csak egy volt a kivitelező, de nagyon valószínű, hogy többjük tudott a tervről. Sajnos kétséges, hogy ha az FPÖ valaha hatalomra kerül, megtudhatjuk az igazságot. Hiszen épp napjainkban mart bele a Haidert követő elnök, H.C. Strache hajdani vezérébe, a főispánt korruptnak, önmagát viszont megvesztegethetetlennek feltüntetve. (Pont Strache úr ne lenne korrupt, akiről régóta közismertek kiváló izraeli kapcsolatai?) Boldog emlékű dr. Jörg Haider pedig már nem tud védekezni a rágalmak ellen, bebizonyítva erkölcsi feddhetetlenségét...
A hagyaték
Jézus Krisztushoz hasonlóan az emberi történelem legmeghatározóbb mártír prófétáinak halála és élete (harca és szellemi céljai) sohasem választhatók szét egymástól. Igaz ez az állítás Jörg Haider esetérben is. E szellemi hagyaték akkor is érthetővé válik az utókor számára, ha nem maradt ránk írásos formában. Nekik legtöbbször nem adatik meg, hogy tisztességben megőszülve megírják emlékirataikat, legtöbbjük nem is sejti előre, mikor és hol les rá a bérgyilkos. De Haider életműve egyetlen mementó, figyelmeztető örökség népe és az emberiség számára. A szellemóriások ideológiai végrendelete általában összetett, de meg lehet próbálkozni summázásával, a tanulságok tömör összefoglalásával. Vajon mit üzen nekünk Haider most a túlvilágról?
Üzeni, hogy érdemes küzdeni és áldozatokat hozni az igazságért akkor is, ha kisebbségben vagyunk, ha ez nem népszerű, és ha nem kecsegtet gyors sikerrel. Üzeni, hogy bajtársainkat akkor sem szabad cserbenhagynunk, ha mindenki ellene fordul.
Hősünk elsősorban gyakorlatias politikus volt, nem végidőkről szónokló szektavezér vagy társadalomfilozófus; de mégis olyan látnok, aki tisztában volt a jelen nagy történelmi problémáival, és a jövő veszélyeivel. Halála előtti frontális támadása a globális háttérhatalmak, és a bankárkaszt ellen azt bizonyítják, hogy lelkileg felkészült az emberi történelem végső küzdelmeire.
Arthur Pike, az amerikai polgárháború tábornoka, a zsidó szabadkőművesség akkori vezetője a szintén szabadkőműves Mazzinihoz írt levelében (melyet a londoni British Múzeumban őriznek) már az 1870-es években megjósolta, hogy a globális világhatalom megszerzésének érdekében három világháborút fognak kirobbantani. Az elsőben leszámolnak az európai keresztény uralkodóházakkal, a másodikban felszámolják az európai nemzetállamokat, a harmadikban pedig megsemmisítik az iszlám ellenállást. Utóbbi kezdete ma már minden pillanatban várható.
Ne feledjük: Pike fentebbi jóslata húsz-egynéhány évvel a Herzl Tivadar vezette I. (genfi) Zsidó Világkongresszus előtt történt! (Mint köztudomású, ennek titkos záró-dokumentuma volt a héber nyelven írt Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve, melyet futárnak kellett eljuttatnia a cionizmus európai kulcsembereihez. Miután az orosz cári titkosrendőrség ügynökének sikerült másolatot készítenie a dokumentumról, s azt Oroszországba juttatnia, a hatóságok a zsidó Nilus professzorral oroszra fordíttatták, kiadták, majd megküldték több európai kormánynak is, akik szintén gondoskodtak fordításáról és kiadatásáról. A cionisták természetesen antiszemita hamisítványnak bélyegezték a szöveget, mindenesetre 115 éve a jegyzőkönyv világhatalmi terveit sorra láthatjuk megvalósulni a politikában és a közéletben.)
A cionista világdiktatúra tehát tudta, hogy utolsó nagy tradicionalista ellenfelét, az iszlámot csak úgy képes végleg eltakarítani az útból, ha sikerül a nyugati keresztény világ fejlett ipari technológiáját és hadiiparát az utolsó csatában a maga oldalára állítania. Ezt készítették elő a II. világháborút követően, elsőként az ál-kétpólusú világ megteremtésével. Akkor még nagyon kevesen értették meg ennek funkcionális, strukturális célját. A racionalista liberalizmussal, és a szekularizációval erkölcsileg már rég szétrohasztott Nyugat-Európában már érett volt a helyzet a cionista diktatúra bevezetésére, de a történelmi fáziskésésben lévő Közép- és Kelet-Európa még rejthette friss, nemzeti-keresztény alternatív rügyek bontakozásának veszélyét. A kapitalizmus által mesterségesen létrehozott ál-kommunista ellenfél feladata volt e nemzetek teljes erkölcsi és gazdasági kivéreztetése, hogy végül a rendszer létrehozóját imádja, ha az saját művét segít megszüntetni, felszabadítva az elnyomás alól. Sokan még nem értették meg, hogy az amerikai zsidóság azért pénzeli a sztálinizmust, mert megbukásával végül cionizmuspártivá képes kábítani egész Európát!
A stratégiai küzdelem azután tovább folytatódott a Marshall tervvel, a NATO létrehozásával, az amerikai mintájú parlamenti demokráciának csúfolt kétpólusúnak álcázott, diktatórikus egypártrendszer, majd a kapitalista piacgazdaság, a világbank egyeduralmának fokozatos bevezetésével. Európa így végül politikailag a Washington-Tel Aviv hatalmi tengely marionettjévé vált. E folyamat utolsó fázisa volt az Európai Unió brüsszeli központtal történő megalapítása, majd rohamos bővítése, az euró bevezetése, végül napjainkban az EU centralista diktatúrává alakítása.
Mindehhez természetesen félévszázados, gondos előkészítésre volt szükség. A médián keresztül betetőződött az európai társadalmak lépésenkénti szekularizálása, debilizálása, a liberális hedonista-individualista fogyasztói szellem állandó propagálása, mely pazarló gazdasági felpörgéshez, népességfogyáshoz, és munkaerőhiányhoz vezetett. A volt gyarmatrendszerek felbomlásával megindult az olcsó, transzkontinentális munkaerő Európába áramlása, nagyrészt az iszlám kultúrájú, szegényebb országokból. Német nyelvterületen e szerepet főként a Törökországból és a Balkánról beáramló vendégmunkás-áradat töltötte be. Kettős erkölcsi csapást jelentett ez a kiprovokált és mesterséges etnikai beavatkozás, mert a keresztény európai társadalmak felhígulása nem csak rájuk hatott bomlasztóan, de az ideköltöző idegen népesség is elvesztette tradicionális iszlám gyökereit! Ám ekkor még nem látszott a főcél: az Európában kialakuló keresztény-iszlám társadalmi feszültségek stratégiai szerepe a cionizmus győzelmének szempontjából!
A zsidók világuralmi tervekkel szemben a legnagyobb veszélyt az úgynevezett harmadik erő, a nemzeti radikális pártok megjelenése és megerősödése jelentette. Kulcsfontosságúvá vált tehát a globalisták számára, hogy sikerül-e megosztani valamiképpen ezen ellenséges tábort, kihúzva valamiképpen méregfogát. Egyidejűleg kétféle eszközzel is igyekeztek ezt megvalósítani. Az első az emberi természet általános kísérthetősége, melynek segítségével a nemzeti kulcspolitikusokat igyekeztek megkörnyékezni és korrumpálni: politikai és gazdasági hatalmat ígértek mindazoknak, akik hajlandók voltak programjukban egy filoszemita és Izrael-barát paradigmaváltásra. A második eszköz az iszlám terrorizmustól való fenyegetettség állandó delejezésének segítségével érni el ugyanezt. Ha pedig egy politikus történetesen átlátta e hátsó szándékukat, és esetében mindkét eszköz csődöt mondott, akkor folyamodtak a rágalmazáshoz, zsaroláshoz, erkölcsi ellehetetlenítéshez, végső esetben akár a politikai merénylethez, ahogyan azt Kennedy vagy Haider esetében is láthattuk. Nem sokkal halála előtt Kennedy is az amerikai népet egy táborba gyűjteni akaró, Izrael-ellenes frontális támadást indított; a karintiai politikus ugyanezt tette. Haider elsősorban azért vált azonnali hatállyal likvidálandóvá, mert képes lett volna rá, hogy a korábban széthasított FPÖ-t és BZÖ-t újra egyesítse, ezzel kormányzati pozícióba juttassa, s így az összes európai nemzeti radikális pártnak megmutassa az egyetlen lehetséges kiutat. Öröksége köztünk, de a két utódpárt vezetői vakok: a főispán halála után újra elhidegültek egymástól, és ismét a cionista kétfejű szörnyeteg alkothatott nagykoalíciót Ausztriában. Pedig a keresztény-nemzeti jövő csak egy egységes, anticionista radikalizmus uralomra jutásával valósulhat meg Európában és az egész földön! Ez a megváltó gondolat kell legyen számunkra a legfontosabb haideri hagyaték.
Forrás: nemenyi.net
További részletek: http://kuruc.info/r/9/102352/#ixzz28hwnt9H1
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: alkotmánybíróság, államügyészséget, újraegyesülésről, felkutathatatlan, szavahihetőségük, uralkodóházakkal, megválaszolatlan, szétroncsolódása, megháromszorozva, mobiltelefonjára, kormánykoalíciót, szélsőjobboldali, ügynökszervezete, ellenlábasaikkal, feltételezhetően, kiszivárogtatott, megállapításával, legmeghatározóbb, bűnrészességükre, leegyszerűsített, szabadkőművesség, helységnévtáblák, rendelkezésünkre, világkongresszus, rekonstruálhatók, österreichischen, mítoszteremtésre, kémtevékenységet, titkosszolgálati, cionizmuspártivá, megkönnyebbülést, sturmbannführert, frischenschlager, szociáldemokrata, célkitűzéseiktől, munkaerőhiányhoz, politikai merénylet, székely temetőben, karintiai Klagenfurt, utolsó volt, osztrák politikában, szitokszó voltaképpen, zseniális történelmi, néplélek mélyére, tömegek nevében, utca emberéhez, emberiség történelmének, társadalmi folyamatok, gonosz erőinek, tömegek befolyásolása, emberekre gyakorolt, politikai merényletek, Karl Lueger, Jörg Haider, Lueger Bécs, Haider Karintia, Julius Caesar, William Shakespeare-t, John Fitzgerald Kennedy, Wolfgang Amadeus Mozart, Teleki Pál, József Attila, Szent Imre, Bonaparte Napóleon, Zrínyi Miklós, János Pál, Bécsi Izraelita Kultuszközösség, Ariel Muzikantról, Felső-ausztriai Bad Goisernben, Adolf Hitler, Bajor Hercegséghez, Német Birodalomhoz, Osztrák Szabadság Párt, Friedrich Peter, Egyetem Állam, Claudia Hoffmannt, Medvevölgy Dél-Karintiában, Norbert Stegertől, Liberális Internacionálénak, Orbán Viktor, Friedreich Frischenschlager, Walter Reder, Jörg Haiderrel, Heide Schmidt, Liberális Fórum”, Bruno Kreisky, Fred Sinowatz, Jörg Haidert Steger, Franz Wranitzky, SPÖ- FPÖ, Alighanem Haider, Vona Gábor, Thomas Klestil, Osztrák Néppárt, Wolfgang Schüssel, Susanne Riess-Passert, Gerhard Wisnewski, Jörg Haider”, Ausztria EU-ból, Volkswagen Phaeton, Decemberben Karintia, Saint Germainban, Radio Antenne Kärnten, Klagenfurt Államügyészi Hivatal, Klagenfurti Államügyész, Visszatérve Haider Phaetonjához, Wolfgang König, Csakhogy Wisnewskinek, Haider VW”, Stefan Petznerrel, Stefan Petzner, Alfred Herrhausen, Német Bank, Lutz Eigendorf, Lady Di, Lady Diana, Herbert Haupt, Egyedül Haider, Jörg Haidert, Osztrák Kommunista Párt, Szaddám Huszeinnel, Anti-Defamation League, Izraelita Kultuszközösség, Ariel Muzikant, Österreichischen Wiederstandes, Wolfgang Neugebauer, Yorkban Henry Kissingerrel, Európa Parlamentbe, Viszont Haider, Pont Strache, Jézus Krisztushoz, Arthur Pike, British Múzeumban, Herzl Tivadar, Zsidó Világkongresszus, Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve, Washington-Tel Aviv, Európai Unió,
|
|
|
|
|
|
| politikai merénylet, székely temetőben, karintiai Klagenfurt, utolsó volt, osztrák politikában, szitokszó voltaképpen, zseniális történelmi, néplélek mélyére, tömegek nevében, utca emberéhez, emberiség történelmének, társadalmi folyamatok, gonosz erőinek, tömegek befolyásolása, emberekre gyakorolt, politikai merényletek, évezredek során, különbség lényegében, társadalom vérkeringéséből, minél körültekintőbb, balsikerű politikai, ellenkező hatást, emberek szemében, merénylők pedig, emberek –, erőszakos halál, merénylet előtt, legjellemzőbb esetének, osztrák társadalom, média által, karizmatikus osztrák, politikus munkásságát, szellemi közéletből, karintiai főispán, ízben megjegyezte, alkotmánybíróság elnökéről, alapvető szimpátiát, gimnáziumi években, párt akkori, tehetséges ifjú, helyi ifjúsági, sikeres érettségi, lelkes politikai, párt parlamenti, gazdag nagybátyja, 1600 hektáros, anyagi hátteret, anyagi függetlenség, liberális demokráciákban, párt vezetőjévé, meggyengült FPÖ-t, háború után, globális cionista, náci érzelműeké, liberális szárny, hasonszőrű Orbán, parlamenti legitimitáshoz, alább taglalt, szociáldemokrata zsidó, abszolút többséget, párton belül, 1986-os innsbrucki, ifjú Jörg, német-nemzeti oldalt, 5%-os pártot, bizalmatlansági szavazással, liberális demokráciák, népszerűség növekedésével, párt túlságosan, polgári-liberális politikai, párton belüli, kormányzói hatalom, megélhetési politikusok, hatalomvágy megszállottjai, sikeres pártvezetéshez, különleges emberismerettel, maguk később, politikai párt, puszta felhígulás, lehetséges szakadás, kormányzati hatalomra, 2014-es választások, osztrák példából, várható nehézségekre, egyik legkritikusabb, parlamenti demokráciában, országgyűlésben ilyen, ország kormányozhatósága, addig ellenzékben, rendkívül nehéz, választásokon világossá, legfenyegetőbb nyomás, nemzetközi volt, politikai életet, médián keresztül, egész országot, nyomás hatására, alkotmányból adódna, koalíciós kormány, feszült külső-belső, pártok közti, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3774
- e Hét: 14041
- e Hónap: 25152
- e Év: 178648
|
|
|
Offline
