|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 17:24:36, péntek
|
| |
| |
Olajos Péter: Európa szeméttelepe lesz Magyaroszág?
2006. december 15. 10:07
Fenn áll a veszélye annak, hogy hazánk Európa illegális szemétlerakójává
válik.
Ennek megakadályozása érdekében a bűnösök példás megbüntetése és a hatósági
ellenőrzések valamint a - szigor növelése szükséges.
A napokban a fény derült arra, hogy Magyarország területére illegálisan nagy
mennyiségű az unió területéről behozott hulladék érkezett, amit ott
megpróbáltak tárolni.
Olajos Péter EP képviselő, a környezetvédelmi bizottság tagja, több ok miatt
is aggodalmának adott hangot.
- Egyfelől úgy tűnik, hogy a határainkon jelenleg is minden szabályozás
ellenére könnyedén áthozzák a háztartási hulladékot, más felől 2007 december
31.-i közelgő schengeni csatlakozásunk és a megszűnő határellenőrzések még
inkább meg fogják nyitni az utat ez előtt az illegális tevékenység előtt.
- Hazánktól nyugatra elterülő országok magas szemétdíja továbbra is
érdekelté fog tenni néhány "vállalkozót" e tevékenység folytatásában.
Végül pedig a Környezetvédelmi Felügyelőségeknél tapasztalható
létszámleépítés és költségcsökkentés nagymértékben visszaveti a hatékony
ellenőrzést.
- Mindezt összevetve megállapíthatjuk, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy
hazánk Európa illegális szemétlerakójává válik.
Ennek megakadályozása érdekében a bűnösök példás megbüntetése és a hatósági
ellenőrzések valamint a
- szigor növelése szükséges - hangsúlyozta Olajos Péter az EP
környezetvédelmi bizottságának tagja.
Illegális hulladéklerakással kapcsolatos szabályozás Magyarországon és az
EU-ban
Magyarország:
Magyarországon a 2000. évi XLIII. számú Hulladékgazdálkodásról szóló törvény
rendelkezik a hulladék kezeléséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról
és szállításáról.
Azonban mint uniós tagállamban, az uniós jogszabályok is hatályosak, így
ezek összességükben szabályozzák ezt a területet.
A jogi szabályozás értelmében mind Magyarországon, mind pedig az Unió többi
tagállamában jogilag engedélyezett a hulladék egyik országból a másikba
történő szállítása, hulladék hasznosítás céljából.
Semmilyen más célból (értsd: lerakás) nem lehet hulladékot külföldre vinni.
(A veszélyes hulladékokra és radioaktív hulladékokra külön szabályozás
vonatkozik.)
A hulladéknak az országhatáron belülre történő behozatalához a
Környezetvédelmi Főfelügyelettől kell engedélyt kérni, és a szállítási
engedélyen, valamint a fuvarokmányokon fel kell tüntetni, hogy hulladék.
A jelenlegi szabályozás értelmében a zöld listás hulladék[1] szállítása még
nem tartozik az engedélyköteles tevékenységek közé, de várhatóan 2007. I.
felében a Parlament módosítani fogja a vonatkozó Hulladékgazdálkodási
törvényt, és így a zöld listás hulladékokat is a mostani bejelentési
kötelezettségen túl, engedélyhez is fogják kötni.
A szállítási engedély megadásánál, mivel a hulladék nem kerül át a
szállítmányozó tulajdonába, kötelező a feladó valamint a címzett megjelölése
is.
Az engedély kiadása előtt a Főfelügyelőség vizsgálja, hogy a címzettként
megjelölt rendelkezik-e hasznosítási engedéllyel;
csak az adott hasznosító üres kapacitása erejéig engedik behozni a
hulladékot
A jelenlegi ügyben a területileg illetékes Bács-Kiskun Megyei
Rendőr-főkapitányság nyomozást indított a hulladékgazdálkodás rendjének
megsértése gyanújával, valamint az illetékes Környezetvédelmi Felügyelet is
vizsgálatot folytat.
Amennyiben megállapítást nyer, hogy a hulladékot illegálisan helyezték el,
úgy a 271/2003 korm.rend. alapján hulladékgazdálkodási bírságot fognak, mely
az országhatáron átnyúló jellege miatt a legsúlyosabb szorzóval
(100-szoros) kerül kiszabásra.
Európai Unió:
Az Európai Bizottsághoz sorozatosan érkeznek bejelentések, és az EU
Parlamenti képviselők közül is többen tettek már fel az illetékes Biztosnak
ilyen témájú kérdést.
Többek között a Masalavés-ben levő illegális hulladéklerakó tárgyában (2006.
szeptember 28.), görögországi illegális lerakók és a Görögországból induló
illegális hulladékszállítmányokról, a Csehországba 2006. januárjában
érkezett illegális német települési hulladékról, stb.
Minden esetben a Bizottság azzal védekezett, hogy ez első sorban az adott
tagállam kompetenciája.
A Bizottságnak csak abban az esetben van joga bármilyen hivatalos lépést
tenni, amennyiben a nemzeti hatóságok a kérdést már lezárták, és az ellen a
fellebbezési fórumok már nemzeti szinten kimerültek.
Továbbá, amennyiben a nemzeti hatóságok elmulasztják a cselekvést, és ezzel
uniós jogszabályt sértenek, mert ilyenkor ún. Infringement azaz
kikényszerítési eljárást lehet és kell indítani az adott tagország ellen.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 16:19:01, péntek
|
| |
| |
Titkok és szolgálatok
A tévészékház ostroma és az október 23-ai ,,sajnálatos események" kapcsán főként a rendőrség szerepéről esik szó. Felmerül azonban az a kérdés is, hogy hol voltak a titkosszolgálatok? Vajon miért nem jelezték előre a várható fejleményeket?
A tévéépületet őrző-védő In-kal Security Kft. munkatársai már a tüntetőknek a Parlamenttől való elindulása után jelezték társaiknak, hogy mi várható. A Heti Válasz, 2006. szeptember 28.-i számában megírta, hogy az In-kal Security Kft. emberei jelezték munkatársainak, hogy az ostromlók kemény magját a kormányellenes tüntetésre "ráépült" futballszurkolók alkotják. Az ostrommal kapcsolatos rendőrségi vizsgálatban viszont az szerepel, hogy a rendőrség nem kapott erről információt a titkosszolgálatoktól.
Az október 23-ai eseményekkel kapcsolatban egyértelmű, hogy a rendőrség az eredetileg az Alkotmány utcában vont kordonnal a Kossuth-téren folyó (nagy számú külföldi vezető személyiség részvételével, de a lakosság kizárásával) lezajlott ünnepség zavartalanságát kívánta biztosítani, de a kordon egyre távolabbra történő kitolásával azt végül is a Fidesz által tartott ünnepség helyszínének közelébe helyezte át. Itt aztán akármi is történhetett volna... S hogy történjen, arról éppen a lehallgatott ,,zavargás-irányítók" igyekeztek gondoskodni - szerencsére eredménytelenül. A Népszabadság internetes változatában (http://www.nol.hu/cikk/422955/) megjelentek a rendőrségi belső rádiótelefon információváltások, illetve a ,,zavargások irányítóinak" lehallgatott beszélgetései, amelyeket eredetileg titkosítottak, majd a titkosítást néhány nap alatt feloldották. A rendőrök hangjából: "addig megállunk, míg tart a nagygyűlés, ők 18 órakor befejezik, és 18 órakor elhagyják békésen a területet, akik ott maradnak, azokkal szemben újra meg fog indulni a felszámolás." A ,,tüntetők" hangjából: ,,- Vonuljatok egészen vissza az Astoriáig, hagyjátok a ... rendőröket vagy húzzátok magatokkal a rendőröket! - Azt akarjuk, azt akarjuk... - És akkor onnét, elvileg azt mondta, hogy hat órakor befejezik a nagygyűlést, és akkor megindulnak..." A hasonlóság a két szöveg bizonyos részei között egészen meglepő: a gyűlés végén "megindulnak". De a magyarázat a "tüntetők" hangjának egy másik részéből kiderül: "Tíz méterre vagyok a rendőrök mögött, ti meg előtte vagytok." Vagyis az egyik ,,tüntető" valahogy a rendőrsorfal mögé került. Vajon hogyan, miért?
A Heti Válasz 2006. november 9-i számában megjelentek szerint (Tomcat: Van két provokátor) ismertté vált, hogy ki volt az egyik személy azok közül, akiknek a beszélgetését lehallgatták. Az illető azt állította, hogy ,,Egyfolytában bent ültek az emberkéink a Teve utcában, és megpróbáltak hatni a rendőrökre." Vagyis a ,,tüntetők" szervezői és a rendőrök között élénk kapcsolat volt. S ez a körülmény magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen e két személy beszélgetését hallgatták le: nyilván jó előre tudták, hogy kiket kell lehallgatni, és beszélgetésüket rögzíteni - bizonyos célok érdekében.
Érdekes kérdéseket vet fel annak a bizonyos tanknak az elindítása, és a rendőrsorfal felé irányítása is. A ,,randalírozók" (nagyrészt békés sétálgatók) közül sokakat brutálisan bántalmaztak a rendőrök, és sokak ellen azóta már bírósági ítélet is született. A tank elindítóját azonban (annak ellenére, hogy a jelek szerint jó előre készült erre a cselekedetére, s ha valaki, akkor ő aztán igazán nagy veszélyt jelentett tevékenységével a rendőrökre) nem bántalmazták, azóta büszkén vállalta tettét Friderikusz műsorában az ATV-n, és nincs hír arról, hogy ítélet született volna ellene. 23-án késő este azután a rendőrök, akik békésen hazafelé tartó fiatalokra támadtak a rakparton, dühödten hivatkoztak arra, hogy ,,el akartatok taposni bennünket a tankotokkal".
Valahol a háttérben tehát valószínűleg igencsak történtek előkészületek a ,,sajnálatos eseményekre". Sőt, a Heti Válasz idézett írásában a megszólaló egyik lehallgatott személy megjegyezte, hogy a két provokátor, aki ,,van", voltak azok, ,,akik telerakták az országot útlezárásokkal". Egyikükről köztudottá vált, hogy a III/II-es főcsoportfőnökség, vagyis a kémelhárítás munkatársa volt egykoron. S az útlezárások azóta is tartanak... Gondoljunk bele, milyen hatásuk van ezeknek? A kormányt le lehet ezen az úton mondatni? Nyilvánvalóan nem. A megszorítások a félpályás útlezárások által kellemetlenül érintett autósokat is sanyargatják, és még a tetejébe az előrehaladásukat is akadályozzák az ilyen ,,tüntetők". Tehát nyilvánvalóan nem a kormány ellen, hanem inkább az ellenzék ellen hangolják a közvéleményt. Ebből könnyen következtethetünk arra, hogy kiknek állnak az érdekében ezek az útlezárások, és a hasonló akciók.
A ,,sajnálatos" események azonban lezárultak, akik megsérültek, s akiket elítéltek, azok számára maradandó élményt okoztak, s a közvélemény is élénken fog emlékezni rájuk jó ideig. Tartani lehet azonban attól, hogy a dolog ezzel nem ért teljesen véget, csak egyenlőre. Sokan, sokféle okból számítanak arra, hogy a tél végén ismét felizzik majd a légkör az országban. A másfél-kétszeresükre emelkedő fűtés-számlák, az orvoshoz jutás fokozódó nehézségei, sok munkahely megszűnése addigra megteszi a hatását. S mi lesz akkor, ha a tévészékház ostroma és az október 23-án történtek csak főpróbát jelentettek, s a háttérben folyó előkészületek majd eredményesebbek lesznek? Ezeken a kérdéseken a Fidesz és a KDNP vezetőinek igen alaposan el kell gondolkodniuk az elkövetkező hónapokban, és meg kell találniuk a módját annak, hogy ne lehessen az elégedetlenség (akár spontán) kitöréseire olyan könnyen ráépülni, és ismét súlyos (az őszinél súlyosabb) helyzetet előidézni.
Jójárt Elemér
http://mkdsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3904&Itemid =44 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 16:02:36, péntek
|
| |
| |
Brutális drágulás Budapesten - a Fővárosi Közgyûlés megszavazta
A kormánypárti képviselőknek a döntéshez minimálisan szükséges számú szavazataival döntött a Fővárosi Közgyûlés csütörtökön az esti órákban a jövő évi közmûdíjak emelésekről - jelentette az MTI.
A döntés szerint Budapesten januártól 37 százalékkal, áprilistól további 8,4 százalékkal drágul a távfûtés. A BKV-tarifák átlagosan több mit 13 százalékkal, a vízdíj 9,8 százalékkal, a csatornadíj 9,4 százalékkal, a szennyvíz-szippantás díja 9,6 százalékkal, a szemétdíj 8,4 százalékkal, a temetkezési díj 8,1 százalékkal drágul. A kormány konvergenciaprogramjában jelzett 6,2 százalékos inflációnál jóval nagyobb mértékû áremelést az ellenzék elutasította, mert szerintük a javaslatok háttéradatai megalapozatlanok.
(NAPI Online) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 15:58:20, péntek
|
| |
| |
Lassan 15 ezer milliárd az adósságunk
gondola 2006. december 15. 12:24
A központi költségvetés bruttó adóssága e hónap végére eléri a 14 719 milliárd forintot, azaz idén 1975 milliárd forinttal duzzad az adósságállomány. Ez minden idők legnagyobb adósságnövekedését jelenti. Minderről Varga Mihály beszélt pénteken.
Könnyű galopp 2008-ig című tanulmányt elevenítette fel péntek délelőtti sajtótájékoztatóján Varga Mihály. A dokumentumot Katona Tamás államtitkár jegyezte még 2005 decemberében, és sok biztató adat mellett azt is kikötötte, hogy Magyarország az Európai Unió növekedési átlag felett teljesít. 2007-ben fog először a magyar gazdaság e szint alatt teljesíteni - tette hozzá.
A Fidesz gazdasági szakpolitikusa arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő héten szavaz az Országgyűlés a költségvetés legfontosabb számairól. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: egyszer mindenkit utolér a végzete, és a kormányt 2007-ben mindez meg is történt.
Közel 2000 milliárddal nőtt egy év alatt az államadósság
"A felelőtlen, hiteltelen és adósságnövelő gazdaságpolitika árát a magyar lakosság fogja többletteherrel fogja megfizetni" - eképp foglalta össze a 2007-es költségvetésről a Fidesz véleményét Varga Mihály. Mint fogalmazott, a magyar kormány szeptemberi konvergencia programjában, már most van két olyan pont, mely nem felel meg a valóságnak: az egyik szerint idén 6,6 százalékkal nőtt volna a beruházások száma, ám ez mindössze 2 százalék környékén lett, a másik pedig a reálbércsökkenésre vonatkozik, ahol 1,7 százalékos csökkenést ígértek 2007-re, ám minden bizonnyal 4 százalékra fog rúgni. A Fidesz alelnöke szerint ezek az adatok jól mutatják, hogy a kormány részéről tovább folytatódik a mellébeszélés. Így folytatta: az a Veres János, aki nemrég kétheti jutalmat kapott a miniszterelnöktől, továbbra sem ismeri el felelősségét, miközben 14.719 milliárd forint jelenleg Magyarország adósságállománya, és csak 2006-ban 1975 milliárddal emelkedett, miközben a vizitdíjból 30 milliárd forintnyi bevételt tervez a kormány. "Ez minden idők legnagyobb adósságnövekedése hazánkban" - szögezte le. Kitért arra is, hogy a hitelek kamatai is megnőttek, így idén 822 milliárd helyett 960 milliárdot kell fizetnünk. A képviselő megjegyezte: Veres János ebben nyakig benne van. A Magyar Nemzet mai számában is arról cikkeztek, hogy az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb adataiból az derült ki, hogy sohasem emelkedett még olyan mértékben hazánk államadóssága, mint az idén. Az adósság kamataira jövőre 1112 milliárd forintot kell fordítani, ami megközelíti az egész évre tervezett személyi jövedelemadó-befizetések összegét.
2007 a múltról szól
A 2002 májusában mért szinthez képest az adósság 6439 milliárd forinttal nőtt, ami 77 százalékos emelkedésnek felel meg. Az ÁKK adatai egyúttal az adósságállomány növekedésének gyorsulását is mutatják: az idei év utolsó két hónapjában a költségvetés adóssága nem kevesebb mint 385 milliárd forinttal gyarapodik. A költségvetés hiánya és az aktuális törlesztés idén együttesen 8800 milliárd forintra rúg, ami az ÁKK működésében is rekordnak számít.
Varga Mihály megemlítette azt is, hogy a kormány egy törvénymódosító indítványt nyújtott be, melyben a 2008-as, 2009-es és a 2010-es költségvetésben kötelezővé tennék, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege pozitívvá váljon. A Fidesz támogatni fogja ezt az indítványt. A polgári-kormány pénzügyminisztere emlékeztetett: az Orbán-kormány időszakában három évben is sikerült ez az elképzelés, mégsem hoztak róla törvényt. "Nem rendeztünk rendkívüli sajtótájékoztatót, nem szerveztünk látványos PR-akciókat sem, egyszerűen megcsináltuk" - fűzte hozzá.
A szakpolitikus szerint itt lenne az ideje, hogy elismerje: eddig rossz gazdaságpolitikát folytattak, ezért kell többletterheket fizetnie az embereknek. Mint közölte, 2007 rendkívül súlyos esztendő lesz a lakosság számára, és 2008 is. 2007 nem a jövőről szól, hanem a múltról. Varga újságírói kérdésre reagálva elmondta, egy kormánypárti módosító indítványt támogat még a Fidesz, mely az M44-es út előkészítését (Békéscsaba elkerülő szakasza) taglalja, illetve egy ötpártit, mely a kerékpárutak építésére plusz egymilliárdos forrást biztosítana.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 15:56:59, péntek
|
| |
| |
Kóka hiénának nevezi a magyarokat!
A pannon puma köszöni, jó erőben van, de tartósan csatlakozott hozzá a hun hiéna, vagyis a rekordméretű hiány - vezette fel előadását Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter csütörtökön a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében rendezett fórumon.
Kissé érdekes, hogy szabadon használhat nagy nyílvánosság előtt rágalmazó szavakat arra az országra és népre, akinek a zsírján hízik őkegyelme! Hun hiéna, magyar hiéna, szkíta-hiéna, mért nem mondja már egyből azt, hogy "büdös lábú magyar", vagy úgyis kiírtunk titeket? A puma karácsonyra jutalmat kap, a hiéna meg csontot és buksi simogatást, na meg egy nagy seggberúgást mellé!
Tipikus módszer, melyet már a kis golyófejű terrorista [Rákosi] is előszeretettel alkalmazott: az a "szalámi taktika", miszerint mindig csak egy kicsit, ami még éppen átmegy. Aztán majd megszokják a hiénák, hogy ez van mindent meg lehet szokni és szoktatni, azt is hogy az Árpád-sávos csúnya, rosszdolog, meg azt is, hogy Izraelnek lehet atombombája Irának meg nem!
Egyébként a hír erről szól, ha érdekel valakit:
A miniszter elmondta, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége változatlanul jó, de rekordméretű hiány kíséri, amelynek oka az elmúlt nyolc évben hozott sok rossz döntés, a finanszírozhatatlan méretűvé növelt szociális kiadások.
A konvergenciaprogram kapcsán Kóka úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak most már nem érdemes ígérgetnie, mert sokat vesztett hitelét egyedül a cselekvés állíthatja helyre. Szerinte több ország, például Nagy-Britannia korábbi helyzete mutatja, hogy a nagy reformokat általában kényszer vezeti.
A miniszter úgy látja: a reformok alapirányában már nincs érdemi különbség a hazai és a külföldi vélemények közt, de azt is hangsúlyozta, hogy a hosszú távú átalakításokat egyik politikai oldal sem állíthatja össze egymaga. A reformokhoz széles körű konszenzus kell, s Kóka örömmel tapasztalja a különféle ügyekben már látszik a civil összefogás.
A gazdasági miniszter beszélt néhány jelentős változásról, ami az ország előtt áll. Mint fogalmazott, Magyarország globális piacon él, emiatt nem tehet mást, mint hogy megnyitja munkaerőpiacát más államok előtt. Igen sok konfliktust tartogatónak véli Kóka János a nemsokára kezdődő energetikai reformot, amelynet a piacnyitás jellmez majd.
Független Hírügynökség nyomán
Honvéd - 2006, december 14 - 13:19 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 15:55:44, péntek
|
| |
| |
Hazánk válságának okairól
2006-12-14. 17:17:49 Kuruc.info
Magyarország súlyos, és egyelőre egyre mélyülő válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos "narratíva" igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetőségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos "mainstream" megközelítési módok értelmezési keretétől és fogalom-készletétől.
Elsőként azokat a "rétegeket" kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a főbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhető felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelső elitje előtt elhangzott beszéde.
Ebben a kormányfő brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások előtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegető következményeiről. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan "tektonikus hasadék", amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elő, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni.
A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat.
- 2008-ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelőtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed.
- A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelőtti szinten állnak, amelynek a fő oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentős romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek.
- És végül az egy aktív keresőre eső reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelőtti 1978-as szinttel.
A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási "lejtőn" mozog, a népesség két harmadának életminősége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntően az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítő válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a "rendszerváltás rendszere" megbukott, újabb "rendszerváltás" nélkül nincs kiút a válságból.
Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fő rétegből áll:
1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már "verbális polgárháborúvá" kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a főbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvő frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelőre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erő a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával.
2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát "automatikusan" megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a "Nyugat", mind a kelet európai térség elitjei részéről! Kiderült ugyanis, hogy az "adekvát sorrend" éppen fordított lett volna. Először nemzeti megegyezés kellett volna az alapvető kérdésekről (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követően, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát.
3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, "lejtője". Ráadásul ennek a lejtőnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy ő maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bűnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió "legbetegebb" nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledő összeomlása.
A fő kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni.
A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végső, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következő egyszerű szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresőre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nőtt, vagyis átlagosan ennyivel nőtt a tőke-tulajdonnal nem rendelkező döntő többség részesedése az általa megtermelt összjövedelemből. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedő szereplők között van egy olyan, amely abszolút erőfölényre tett szert, és mindent ő "diktál". Márpedig aki "diktál", az "diktátor", és a rendszer, amelyben mindez végbemegy "diktatúra". Ráadásul e "diktátor" által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára "munkaerő és fogyasztóerőként" tételeződő magyar lakossággal szemben az alábbi főbb hatalom-technikákkal érte el.
Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerőnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói "piramis" csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítő hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntően ők szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az őket terhelő adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak.
Hasonló nagyságrendű összegekhez jutottak a számukra előnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csődbe juttatta az egyébként jól működő magyar vállalatok tömegeit. A különböző állami juttatások és kedvezmények fő haszonélvezői szintén ők voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent.
Mindezt a multinacionális vállalatok erőfölényükkel visszaélve "szivattyúzták" ki a magyar társadalomból. A magyar "köz"-t megtestesítő állam tehát teljes csődben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végső oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához.
Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan "de jure" létrejött a "demokrácia, jogállam és piacgazdaság", "de facto" viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erőfölényre épülő "hatalom-gazdasága" a "lokális" kollaboráns elitek által működtetve.
A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban "zsákmányolja ki" a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintű reprodukciójára sem képes. Sőt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú "munkaerő-áruval" lássa el az itt tevékenykedő multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások előtti tudatosan megtévesztő letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka.
Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság "strukturálisan kódolt", hiszen minden politikai erő csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha "kollaborál" a "diktáló" globális erőkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erők ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg.
Minden politikai erő tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergődik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is "hazudott" már többször is!)
A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külső és belső elitek (magyar politikai és gazdasági vezetők, az EU vezetői, IMF, Világbank, hitelminősítők, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttműködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévő rendszerét korrigálni.
E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplőket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve "jobb belátásra" bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végső soron az ő túldimenzionált profit-éhségük váltott ki.
E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a "mainstream" recept szerint neoliberális "strukturális reformokkal" próbálja a helyzetet megoldani.
Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna.
Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi faktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani.
Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján ő maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára.
Bogár László, közgazdász |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2006. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
71 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1370
- e Hét: 11637
- e Hónap: 22748
- e Év: 176244
|
|
|
Offline
