|
2011-08-19 17:55:45, péntek
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Az istenek imádati helyisége
Amikor Rolanddal harmadszor meglátogattuk a démonimádók összejövetelét, Georg közölte velünk, hogy most jelen lesz a sátán papja is, az ő állítólagos főpapjuk. Épp most jött meg USA-beli útjáról. Georg biztos volt abban, hogy a pap bennünket jóindulattal fogad, és megengedi, hogy az istenek imádstára való helyiséget meglátogassuk.
Amikor beléptünk, bemutattak bennünket néhány személynek, akiket még eddig nem ismertünk. Azután beszélgettünk némelyekkel, akik odajöttek hozzánk, jó estét kívánni, majd bejött a Sátán papja is. Kézfogással üdvözölte a jelenlévőket, röviden beszélt velük és hozzánk indult. Mikor hozzánk jött, Georg ezt mondta:
- Tisztelendő úr, szeretnék magának bemutatni két kedves fiatalembert.
Mikor vele beszélgettünk, meglepett bennünket azzal, amit mondott. Például amikor Georg megjegyezte, hogy a tengerészetnél voltunk, a pap megnevezte a hajónkat, amelyen szolgáltunk, és még több olyan apróságot is, amit különben senki más ne tudott. Be kell ismernem, hogy ez nagyon erős hatással volt rám. Azután elbúcsúzott tőlünk, megjegyezve, hogy az est folyamán még szeretne velünk beszélgetni.
Nemcsak szavai, hanem egész jelenléte valami titokzatos, megmagyarázhatatlant tartalmazott. Szúró szeme, kopasz feje és mély hangja volt, s beszédét időnként gúnymosoly kísérte. Testmagassága is nagy volt. Mondhatnám, hogy kb. olyan nagy volt mint az elhunyt Charles Gaulle tábornok.
Az istene dícséretének egész sora után a pap ismét hozzánk jött és barátságosan elbeszélgetett velünk. Elmondta, hogy az istenek neki rólunk sokat beszéltek, és hogy az életünket úgy óhajtják gazdagítani, hogy nagy ajándékokat kölcsönöznek nekünk. Mikor aztán az emberek többsége elment, meghívott bennünket az istenek imádati helyiségébe.
Hogy jobban leírhassam meglepetésemet, úgy is mondhatnám a sokkot, ami ért, le kell hogy írjam milyen elképzelésem volt Sátánról és az elbukott angyalokról a katolikus nevelés alapján. Az én gyermekkorom idején a felnőttek azt tanították, hogy a Sátán és angyalai a föld alatti pokolban laknak, ahol azon lelkek kínzásával töltik idejüket, akik halálos bűnben haltak meg. Nekünk gyermekeknek úgy mutatták be a Sátánt, mint félig emberi, félig állati szörnyt, szarvakkal, patákkal és tűzlehelettel.
Amikor felnőttem, úgy éreztem, hogy mindez nevetséges, s azt hittem, hogy mindez csak a múlt századi forró fejek találmánya, amelyet csak a műveletlenek és írástudatlanok ijesztgetésére találtak ki. S végezetül kételkedtem Sátán és angyalai létezésében is. Most a lépcsőn haladtunk lefelé a gyönyörűen berendezett helyiségbe, amelyet valódi mesteremberek rendeztek és díszítettek fel. Fényűz süppedő szőnyegek tompították lépésünk zaját, s halk felemelő kellemes zene foglalkozttta elménket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy engem leginkább az olajfestmények ragadtak meg. A falon kb. 75 darab 70x120cm nagyságú kép függött. Sátán papja azt mondta, hogyha kérdésünk lenne, megfelel rá szívesen.
- Kik azok az előkelő emberek ezeken a képeken? - kérdeztem.
-Ezek azok az istenek, akikről a dicsereteket hallották. A lelkek légiói fölött főtanácsosok uralkodnak. Amikor láthatóan megmutatkoztak nekünk, lefényképeztük, majd a fotók alapján megfestettük őket. És mivel tisztességet érdemelnek, minden kép alá oltárt készítettünsk, hogy az embereknek istentiszteletük alkalmával legyen hol gyertyát, füstölőt gyújtani, s elvégezni a lelkek által megkövetelt szertartást.
Amint lassan haladtunk tovább, egy olyan oltárhoz értünk, amelyen egy bot feküdt rézkígyóval körültekerve. A pap megmagyarázta, hogy az oltár a Nehustán istennőnek van szentelve, akinek erejét csodálatos módon használja az az orvos, akit az első látogatásunk alkalmával hallottunk. Megemlítette a nagy csodákat, amelyeket a rézisten tett Izráel gyermekeiért, amikor füstőlőszert égettek a rézkígyó előtt, amit évszázadokkal azelőtt Mózes készíttetett (2Kir 18:4)
A helyiség végében nagy oltár állt, egy méltóságos alakot életnagyságban ábrázoló képpel. Amikor a barátom erre rákérdezett, a pap azt felelte:
- Ehhez a képhez mindannyian hozzájárultunk.
Büszkén magyarázta:
- Isten velünk.
Ha ma arra a képre gondolok, amit akkor annyiszor megcsodáltam, meg kell mondanom, hogy a személy,aki a képen volt lefestve, magasabb értelem vonalait viseltes. Magas homloka, átható szeme, nagy tisztességet és tevékeny személyiséget keltő alakja volt.
A pap felelete olyan volt,amilyet vártam, és nem volt egészen világos. Bizonyos, hogy nem Jéus Krisztust ábrázolja. Őt biztosan nem!
- Talán azt aarja mondani, hogy ez Sátán valódi képmása? - kérdeztem végül.
- Igen. Önök talán azt kérdezik, hová lettek a ronda állatias vonásai. - Röhögött és hozzátette:
- Elnézést azért, hogy nevetek. Higgyék el uraim, hogy nem magukon, vagy az önök csodálkozásán nevetek. Csak azon vidulok, hogy a démoni lelkeknek sikerült elrejteni valódi személyiségüket úgy, hogy még ma, a tudományos haladás és műveltség korában is a keresztények többsége hiszi a szarvak és paták elméletét.
Majd arcvonásai megváltoztak és gondterhelten azt mondta:
- Nagyon fontos az új generációnak felismerni, hogy a mester és munkatársai nem szellemek!Csak úgy lesznek képesek bolygónk lakosságát irányítani a további évtizedek folyamán.
Most arca bizalmas lett:
- Semmi sem bűvöli el a lelkeket annyira, mint kitalálni a módját annak, hogyan lehet az embereket a Sátán országának tagjává tenni.
Mialatt az oltárokat és a képeket nézegettük, Sátán papja elmagyarázta nekünk, hogy a démoni lelkek valójában a különféle tevékenységek specialistái. Több ezer éves tapasztalattal rendelkeznek, és kegyetlen küzdelmeket folytatnak az emberért a felső hatalmasságok ellen.
Mikor Roland megértette, hogy miért szánnak a lelkek annyi időt az emberek csalására, a pap elmondta, hogy mindenki, akit sikerül a lelkeknek diszkvalifikálni, mint Krisztus országának tagját, automatikusan a Sátán országának lesz a tagja. Ez az ország nemsokára meg lesz alapítva a földön. Azok az emberek, akik Sátán irányítása alatt halnak meg, egy napon feltámadnak. Krisztus és követői azt tervezik, hogy a két nagyhatalom küzdelmét befejezik, Sátánt és követőit tűzzel megsemmisítik. De ez a tűz nekik nem árt mivel képesek azt eloltani, irányítani úgy, hogy az emberek ne éghessenek meg. Hozzátette még, hogyha kételkedem, látogassak el Indiába, ahol megismerhetem a fekete mágia tudományát, és látni fogok olyan embereket, akik tűzzel teli gödrökön mennek át anélkül, hogy akárcsak egy hajszáluk is megperzselődne. Amikor elhagytuk az imatermet, kijelentettem, hogy egészen megzavart az, amit Sátánról és angyalairól most hallottam. Gyermekkoromban katolikus nevelőim azt tanították, hogy Sátán és angyalai a halálos bűnben meghaltak lelkeivel együtt a pokol tüzében vannak. Mi tehát az igazság?
Sátán papja hajladó volt időt szakítani arra, hogy magyarázatot adjon a dolgokra.
- Uraim, látom, hogy az imateremben látottak után kérdések vetődtek fel önökben. Engedjék meg, hogy némi tájékoztatást adjak magunkról. Mi, ennek a titkos társaságnak a tagjai itt Montreálban a sátánimádók válogatott csoportja vagyunk. Majd ha véget ér a nagy küzdelem a mennyei hatalom és nagy mesterünk között, és ő végre megalapítja az országát, mi nagy tisztességeket fogunk betölteni ebben a birodalomban. Ott lesz tekintélyünk és becsületünk. Gazdag jutalomban lesz részünk, mivel annak oldalára álltunk, aki - ma úgy tűnik - alárendelt szerepet tölt be. Érti, mit akarok ezzel mondani? Évrezdedekkel ezelőtt a mi nagy mesterünk a hatalmas világmindenségben volt uralkodó sok lény fölött. Azonban nem értették meg őt és rákényszerítették arra, hogy hasonlóan gondolkodó követőivel együtt hagyják el helyüket. E föld lakói befogadták mesterünket. Mivel kölcsönös egyetértésre találtak, mesterünk ennek a bolygónak jogszerű uralkodójává vált. Az eredeti urallkodókat rákényszerítették jogaik feladásárae és annak elhívésére, amit ő állított. Néhány ember nem tett mást, csak az önfenntartás törvényét alkalmazta, ez természetesen ösztön, amely minden nagy vezérben megtalálható.
- Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ellenfele Krisztus a földre jön, mint ember, hogy az embereket magához vonzza, mesterünk és főtanácsosai egy olyan haditerv mellett döntöttek, mint az elején, csak azt az új körülményekhez igazították. Ez az előrelátó tervezési mód megköveteli minden lélektől, hogy az embereknek óvatosan olyan életmódot tanácsoljanak, hogy mint Krisztus országának tagjai diszkvalifikálják önmagukat. A lelkek meggyőzik az embereket, hogy Krisztus Igéje és a próféták beszéde helyett a saját érzéseik szerint cselekedjenek. Nincs biztonságosabb út az emberi élet feletti uralkodás elnyerésére, mint az, hogy ne is sejtje az ember, mi történik körülötte. A lelkek különféle hazug tanácsokat és gondolatokat ajánlanak és az emberiség ezt készségesen el is fogadja.
A főpap sugárzott az örömtől, mert az, mit nekünk éppen mondott, őt nagyon érdekelte. Megkért, hogy szenteljünk még neki néhány percet, hogy szemléltetni tudja azt, amit nekünk most mondott. Mikor biztosítottuk őt, hogy ez bennünket érdekel és örültünk, ha a lelkek tevékenységéről még többet megtudunk, magyarázatát így folytatta:
- uraim, bizonyára tudnak Salamonról, Izráel királyáról, aki nagy bölcsességgel volt megajándékozva, és akire nagy hatalmú uralkodók tekintettek fel. Akkor ez mesterünknek gondot okozott, elhatározta, hogy minden erejét megfeszítve az egész világot uralma alá hajtja. A világ egy részén - Izráel népén - kívül majdnem az egész világon sikerült bevezetni az istenek imádatát. Mesterünk úgy döntött, hogy a lélekvilág bizonyos tanácsadói rákényszerítik Salamont arra, hogy beképzelt legyen. Azután arra a meggyőződésre kellett őt vezetni, hogy a nemzet érdeke lenne, ha ő szövetségre lépne az őt körülvevő nemzetekkel, sok tanácsadójának akarata ellenére. Mesterünk tervének óriási sikere volt. Mikor eljött az a nap, amelyen Izráel az ő királya - Salamon - példáját követbe meghajolt Astarót szidóniai istennnő, Kemos - moábita isten és Milkon - ammonita isten előtt, akik démoni lelkeket képviselnek, mesterünk érezte, hogy győzelme tökéletes, elérte célját. Az egész világ leborult előtte.
- Remélem, uraim, most már megértik, milyen bölcs és értelmes volt mesterünktől az, hogy önmaga mibenlétét rejtve tartja. Így az ő odaadó eszközei biztosak lehetnek abban, hogy szorgalmuk egyszer jutalmat nyer, amikor látni fogják, hogy a Föld egész nemzedékei előtte állva alázatos szófogadással vallják, hogy mesterük valóban nagy isten.
Elmémben egészen új elképzelés alakult ki az örök valóságokról. Miután még egy kicsit beszélgettünk, Sátán papja megkérdezte:
- Van még valamilyen kérdésük?
Mikor a képeket nézegettük, tekintetem Sátán oltárán akadt meg, amely 2,7 méter hosszú, 90 centiméter magas és 75 centiméter széles márványtömbből volt.
- A mester oltára valószínűleg egy darabból van - jegyeztem meg -, hogyan hoztak ilyen nagy darabot ide le?
A pap elmosolyodott.
- Olyan jól megfigyelte ezt Morneau úr, vagy ezt a gondolatot maga a mester adta önnek, hogy megmutassa az ő nagy erejét? Végezetül is uraim, az egyik tanácsadóm a lélek világából megjelentette nekem, hogy a mesternek különleges terve van mindkettőjükkel. Engedjék meg azonban, hogy előtt rágyújtsak. Ebben a pillanatban egy nagy ablak melletti heverőn ültünk, amelyen át láttuk a fényekkel behintett várost. Az az érzésem volt, hogy a pap közvetlezül élvezte, amikor nekünk élete fő értelméről és a démoni lelkek tevékenységéről beszélt. És mi ráértünk őt hallgatni.
- A mester oltára ugyanazzal a módszerrel lett erre a helyre hozva, amilyet a druida papok használtak kőfalaik építésénél: a lelkek erejével - levitációval, ami testek lebegtetését jelenti. A lelkek megjelentették nekem a druda papok nagy teljesítményét az ókori kelták között, Franciaországban, Angliában és Írországban 2800 évvel ezelőtt. Megmutatták nekem, hogy a drudiák mindig délben és teliholdas éjfélkor nagy homokkőtömböket, amelyek 28 tonnát is nyomtak, repültettek közvetlen az ő kultuszuk helyére.
Néhányszor megszívta cigarettáját, felegyenesedett és folytatta.a
- Mikor tudomást szereztesm az ő teljesítményükről, úgy gondoltam, hasonló dolognak én is örülhetnék. Közöltem ezért embereimmel elképzelésemet: mesterünknek gyönyörű oltárt ajándékozunk szeretetünk jeléül! Ők biztosítottak engem, hogy az oltárt megfizetik, és az imaház hátsó ajtajához való szállítását is elintézik, ha van olyan hitem, hogy a lelkek az oltárt a kijelölt helyre szállítják. Késlekedés nélkül felszólítottam őket, hogy rendeljék meg az oltárt fehér carrarai márványból. A mester oltára nem lehet akármiből.
- Tapasztalatból tudom, hogy a lelkek hatalma nem ismer határt, ha erejüket azok javára kell felhasználni, akik bíznak a mester szavában. És ők az én hitemet gazdagon megajándékozták! Az éjféli összejövetelünk alatt a levegőben berepült az a bizonyos márványoltár, és arra a helyre állt, ahol ma van . Ráadásul uraim, önök ma nagyon megvoltak tisztelve, még ha nem is tudrak róla. Mialatt a mester oltáránál álltunk és azt a gyönyörű festményt nézegettük, amely csak gyöngén sejteti a valódi szépséget, megjelent nekem a mesterss. Ott állt az oltár másik felén úgy három percig s hallgatott bennünket. Azért szólítottam fel önöket, hogy hajoljanak meg, amit meg is tettek. SAz, hogy teljesítették kívánságomat, amint megfigyeltem, a mesternek nagy örömot okozott.
- Lehet, hogy érdekelni fogja önöket, hogy a mesterrel nem találkoztunk már három hónapja, mert az Egyesült Nemzetek Szervezete béketervet készít elő. Ez a mester figyelmét teljesen lekötötte.
Ez egy olyan feladat volt, amelyet senkire sem mert bízni. A földi béke az ő birodalmának nem érdeke, ezért fontos feladata volt, hogy a lelkek légióit utasítsa, mikor mit tegyenek, hogy az emberiség vezetőit megzavarják, és érzéseiket felkavarják. Azok a problémák, amelyeket a lelkek és a vezetők elméjébe helyeztek, annyira foglalkoztatják őket, hogy mire egyet megoldanak, nem marad idejük arra, hogy valamiben megegyezzenek.
Mindabból, amit hallottam az a kifejezés foglalkoztatott, hogy a Sátán ábrázolása a képen az ő valódi szépségének csak gyönge másolata. Elhatároztam, hogy ezt a témát még egyszer felemlítem. Olyan kifejezési módot használtam, amit valamikor helyesnek tartottam, és megkérdeztem:
- Tisztelendő úr, megmagyarázná nekem azt, amit az előbb mondott? Biztos vagyok abban, hogy nem értettem meg mit gondolt azzal, hogy... - és elismételtem az ő mondatát Sátán szépségéről, és vártam a választ.
- Igen, barátaim, a kép, amit láttak, a mestert csak nagyon gyöngén ábrázolja. Mikor egy lélek megjelenik, akkor rendszerint elrejti az ő szépségét és dicsőségét, ami az ő természetes tulajdona. Ha most nekünk például egy lélek láthatóan megjelenne anélkül, hogy bennünket védene az ő fényétől, nem nézhetnénk rá anélkül, hogy ne fájna a szemünk.
- Mikor például az USA-ban jártam szabadságon, chicagói szállodai szobámban megjelent egy főtanácsadó. Nagyon sürgős üzenettel jött, hogy az a személy, akire a felelősséget bíztam Montreálban, meg akarja akadályozni a lelkek igyekezetét, amit azért tettek, hogy önök kapsolatba kerüljenek a mi szervezetünkkel. Erről majd a közeljövőben többet mondok. Olyan erővel sugárzott azonban, hogy nem tudtam ránézni . Néhány tanácsot adott, majd eltávozott. Ennek a sugárzó fénynek az ereje mintegy fél órára elvakított. Néhány perccel később telefonálni akartam, de nem voltam képes feltárcsázni a számot, mert nem láttam a számtábla jelzéseit. A szálloda egyik alkalmazottját kellett rá felkérnem.
A pappal, aki a démonimádás különböző formáiról tájékoztatott bennünket, még sokáig beszélgettünk. Mielőtt azonban hazamentünk, meg kellett esküdnünk arra, hogy a látottakat és hallottakat titokban tartjuk.
A főpap elmondta az eskü szövegét, amit mi utána ondtunk és ígéretünket azzal pecsételtük meg, hogy lassan egy kis füstőlőszert hintettünk a fekete gyertya lángjába. A por elégett, és a helyiséget illattal töltötte be.
Amikor hazamentem és lefeküdtem, képtelen voltam elaludni. Állandóan arra az imaházra kellett gondolnom. Nagyon nehéz volt elfogadom azt a gondolatot, hogy Sátán és angyalai valóban léteznek és hogy a valóságban gyönyörű lények és nem szörnyek. Katolikus neveltetésem annyira eltávolította gondolataimat a valóságtól, hogy jelekre volt szükségem ahhoz, hogy úgy két hónap után elfogadjam azt a valóságot, hogy az elbukott angyalok szép és intelligens lények. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
Offline
