|
2011-08-20 17:56:57, szombat
|
| |
| |
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
A lelkek tevékenység közben
Úgy két vagy három héttel a démontisztelők imaházának meglátogatása után újabb lehetsőségem volt a főpappal Sátánról és angyalairól beszélgetnem. Amikor elmondtam neki, hogy úgy gondoltam, itt egy csoport izmos emberrel találkozom majd, elmosolyodott.
- Az istenek imádói éppen úgy különböznek egymástól, mint bármilyen más társaság tagjai. Gyakran visszatükrözik a helyi kultúrát. Ha az ember utazik, azt tapasztalja, hogy a babonaság leginkább az analfabéták között van elterjedve. Ezek az emberek az imádat legalacsonyabb fokának adják át magukat. Ha az emberek ebben az irányban haladnak, a lelkek ennek örülnek, mert tudják, hogy így fájdalmat okoznak nagy versenytársuknak. Ő azt állította, hogy mindeneket magához vonz. Azonban az évszázadok folyamán a lelkek sokszor bebizonyították, hogy tévedett. Milliók és milliók hullanak a sírba úgy, hogy még a nevét sem hallották, nemhogy hittek volna benne!
Mikor Sátán papja beszélt, a karosszékből felállt, s lassan járkálni kezdett fel s alá. Kezeit hátul összefonta, és a földet nézte. Később szemeit felemelre s rám nézett.
- Ami Montreált illeti, jó helyzetben vagyunk. A természet olyan képességekkel ruházott fel bennünket, amelyek messze felülmúlják az ebben a térségben lak emberek millióit. Ezért a mester mindent megtett, hogy a lélekvilág valóságait közölje velünk. Mindegyikünk számára különleges feladata van. - Ne nézzetek rám úgy, mintha nem hnnétek nekem! - fűzte hozzá.
Kétség nélkül az arcomon látni lehetett, mennyire meglep az, amit eddig mondott.
- Bocsásson meg, ha esetleg megsértettem! - kértem. - Hiszem azt amit mondott. Azonban még sok tanulni valóm van a mester akaratáról. Mindaz, amit az önök házában láttam, ahol a lelkeket imádják, az az én számomra teljesen új, és egészen más, mint amit azelőtt hitettek el velem.
- Nem akartam önbe kötni - felelte -, és ön sem sértett meg engem. Valószínűleg néha túl komolyan veszem a dolgokat. Ami azonban azt a módot illeti, ahogy a montreáli emberekről beszéltem, ezt egyáltalán nem dicsekvésképpen mondtam. Ezeket a dolgokat maga a mester jelentette meg nekem.
Ismét leült irodai karosszékébe, cigarettára gyújtott és dohányzott.
- Ami önt és barátját, Rolandot illeti, már egy éve értesültem arról, hogy találkozunk itt az imaházban, de aztán elfelejtettem. Ahogy önöknem nem rég mondtam, éppen chicagói szállodai szobámban voltam, amikor megjelent nekem a lélekvilág főtanácsadója, hogy újra önökről beszéljen, és felszólítson arra, hogy telefonáljak annak a férfinak, akit megbíztam, hogy távollétemben helyettesítsen. Ő mindent el akart rontani, amit a lelkek tettek azért, hogy mi kapcsolatba jussunk önökkel. Felhívtam azért ezt a férfit, sés mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte velem, hogy Georg engedélyt kért arra, hogy önt és barátját meghívhassa a dicséret helyére, de ő ezt a kiváltságot nem adta meg. Természetesen közöltem vele, mi a főtanácsadó kívánsága. Felhívtam Georgot és közöltem vele, hogy örülni fogunk, ha önök nálunk lesznek. Ahogy látják, a mester mindegyiküket nagyra értékeli. Ezért ne becsüljék alá önmagukat.
Ez az esti társalgás ismét álmatlan éjszakát hozott. Állandóan a főpappal való beszélgetésem járt az eszemben.
Egy este a barátomnak túlóráznia kellett, s így nem volt ideje felhívni engem még mielőtt a gyülekezetbe ment volna. Amikor a villamossal hazafelé ment, azon gondolkodott, hogy nem kellene elkésnie, ha egyenesen a gyülekezetbe menne. Úgy döntött, hogy leszáll a St. Catherine és a St. Laurent-Boulevard utcák kereszteződésénél és innen telefonál nekem az imaházba. Igen ám, de a telefonszámot otthon felejtette. Csak legalább eszébe jutott volna a cím, hogy érdeklődhetne az információs központban! elővett a zsebéből egy kis jegyzetfüzetet és tollat, de az a szám, amit olyan gyakran látott az épületen, nem jutott az eszébe. Ekkor halkan ezt súgta: "Szükségem lenne a lelkek segítségére!" Nagy csodálkozására egy láthatatlan kéz vezette a kezét, és gyönyörű betűkkel leírta nemcsak a ház számát, hanem még az utca nevét is.
Saját teljesítményének nagyon örült, de az információs központban közölték vele, hoy a telefonszám a jegyzékben nem található. Ebben a pillanatban kérdeztem meg Georgot, mi van a barátunkkal. Ő szintén rágondolt és volt egy ötlete. Azt javasolta, menjünk Gerardhoz, a látnokhoz, ő megmondja, hol van most Roland!
Gerrd néhány varázsige után bezárta a szemét, ujjait halántékára helyezte és azt mondta:
- Látom, amint Roland betér a St. Catherine út és a St. Laurant Boulevard kereszteződésében levő dohányboltba. Az információs központot hívja. A mi telefonszámunkat akarja, de azt mondták neki, hoy az nincs a jegyzékben. Én most a szellem segítségével átviszem reá gondolatomat. Már ott is van. Tárcsázza a számot, hogy Georggal beszélhessen. Készülj, hogy felelhess neki, mert veled akar beszélni!
Georg megindult a telefon felé, amely a helyiség másik felében volt. Mikor a telefont megcsördült, valaki felvette, s az üdvözlés után közölte, hogy Georgot keresik.
Mikor Roland megérkezett hozzánk, boldogan beszélte el a lélekkel való tapasztalatát. Megmutatta nekünk a papíron azt a gyönyörű írást, és azt mondta:
- Berámáztatom. Ilyen szép kézírást még nem láttam. - Azután a paphoz fordult és azt mondta:
- Miért nem adta meg nekem a lélek a telefonszámot is, ha ár a címet megadta?
- Mert ön arra őt nem kérte - felelte. - Az ön hite szerint fog önnel bánni. Az a tapasztalat, amit ma ön átélt, csak gyerekjáték, amellett amit az istenek önök számára terveznek, uraim. Önöknek azonban bízniuk kell, és nagy dolgokat várniuk tőlük. Majd ha néhányszor megtapasztalják a lelkek rejét és műveltségét, remélem, hogy azután elegendő hitük lesz ahhoz, hogy még nagyobb mértékben segíthessenek önöknek!
Úgy két vagy három héttel azután, hogy Rolanddal ebbe a díszes házba léptünk, Sátán papja üdvözölt bennünket, és közölte velünk a következőket:
- Ma este nagyon különleges szeánszot élnek át. Városunkat meglátogatta egy nagyon régi ismerősöm. Ez egy híres professzor, történész. Franciaország legjobb egyetemein tanított, ismeretei, amelyek kiterjednek a történelem legapróbb részleteire is, szakmájában vezető személyiséggé tették. Úgy is mondhatnám, hogy a lelkek tették őt naggyá, akik megjelentették neki a történelem legapróbb részleteit. Ma este Bonaparte Napóleon hadjáratai lesznek részletesen a nyilvánosság elé tárva egy médium által. Jelenleg az imaházban vezeti az istentiszteletet. Engedjék meg, hogy addig is elmagyarázzam, mi fog történni.
Kényelmesen helyet foglaltunk és figyelmesen hallgattuk a papot, aki elmondta, milyen elragadó szeánszban lesz részüsnk. A médium megengedi a léleknek, hogy az ő testébe lépjen és lelkileg-testileg teljesen irányítsa őt. Így ő a lélek eszköze lesz, hogy jobban tudjon az emberekkel társalogni. A múltban a médiumba 6-12 lélek is beleszállhatott. Az egyik lélek ismeri aprólékosan a történelem részleteit, más szemszögből azonban nincsenek értesülései. Egy másik lélek azonban, aki szintén jelen volt az akkori idők eseményeinél, az ő helyébe lép. A lelkek annyira precízek, hogy nemcsak az akkor iidők embereinek szavait tudják utánozni, de hangjukat és előadási módjukat is.
Néhány perc múlva a pap kiment, hogy meggyőződjön, barátja befejezte-e már az istentiszteletet. Csakhamar visszajött és közölte, hogy aki a szeánszon részt akar venni, menjen le az imahelyiségbe.
A pap bemutatta a történészt, majd felszólított hat önkéntest, hogy jöjjenek előre. Ezek közül választottak k a lelkek maguknak egyet az esti társalgás eszközéül. Ez a hat férfi a pap elé állt, aki az isteneket imádta és kérte őket, mutassák meg nagy erejüket. Azoknak a lelkeknek kellett megjelenni, akik vezették és segítették hadjárataiban Bonaparte Napóleont. Az volt a feladatuk, hogy válaszoljanak a történész kérdéseire és ismertessék meg az akkori események részleteit. Amíg a pap rövid szertartást végzett,a lélek az egyik férfiba lépett és beszélni kezdett. Hangja tökéletes párizsi kiejtésű volt, ami figyelmet keltett.
A lélek közölte velünk, hogy ő katonai dolgokra specializálódott főtanácsadó, és a lelkek légiójáért felelős. Mivel a feladat nagyon összetett, szüksége van még további két önkéntes médiumra.
A lélek azt mondta, hogy ezeken a médiumokon keresztül fog beszélni Remi és Alfonz. Annak a férfinak a szemei, akibe a lélekvilág főtanácsadója lépett, nyitva maradtak és negyvenöt percen át még csak nem is pislantott.
A pap a történészhez fordult:
- A lelkek várják az ön kérdését!
A történész felált. Papírköteg és toll volt a kezében. Előbb megdicsérte a lelkeket és elismerte, hogy ők voltak azok, akiktől a múltban fontos információkat kapott, és segítették őt abban is, hogy tudományos téren szakmájában a legjelentősebb emberek egyike lett. Néhány percig beszélgetett a lelkekkel, akiket Remi úrnak, Alfonz úrnak és tanácsadó úrnak nevezett. Azután kérdéseket tet fel nekik, amelyekre készségesen válaszoltak.
A szeánsz egyik lényeges része volt a Napóleon és egyik tisztje közötti beszélgetés. A tanácsadó azt mondta, hogy a pontosság kedvéért jó lesz, ha Alfonz és Remi megismétlik a két férfi beszélgetését Amit hallottunk, az két különböző hangú férfi párbeszéde volt.
- Hát ez fantasztikus! - mondtam Georghoz fordulva.
- Ha gondolod - mondta Georg különös mosollyal az arcán -, várd meg, hogy a lelkek azoknak a halottaknak a hangján szólaljanak meg, akiket te megismertél, s akik már régen meghaltak. Ez aztán a nagyszerű!
Amikor a történész valamennyi kérdésére feleletet kapott Napóleon hadjáratával kapcsolatban, közölte a lélekvilág tanácsadójával, hogy szüksége lenne néhány kiegészítő információra abból a beszédtől, amit Mondreál polgármestere - Camilien Houde - tartott a II. Világháborúba történt belépése előtt.
A főtanácsadó közölte, hogy sem ő sema segítőtársai ebben segíteni nem tudnak, mert tevékenységüket Európára korlátozzák. Azonban távozásuk után más tanácsadó jön, aki megadja a szükséges adatokat.
A médiumnak utóbb kiválasztott két férfi reszketett. Szemük nyitva volt és saját hangjukon megkérdezték, hogy milyen sokáig lesznek még a lelkek hírközlő eszközei. az a férfi, akiben a lelkek főtanácsadója volt, szintén egy kicsit reszketett, szemét bezárta, majd kinyitotta. Egy másik tanácsadó szólalt meg rajta keresztül:
- Örülök, hogy megjelenthetem önöknek azt amit nem ismernek. Jelen voltam, amikor Camilien Houde a franciául beszélő kanadaiak hadseregében levő szolgálata ellen beszélt. Mit szeretne tudni?
A történész ismét köszzönetét fejezte ki a főtanácsadónak a lelkek vezetéséért.
- Mivel ezt a beszédet senki gyorsírással fel nem jegyezte, ezért ennek különféle változatai keringenek. Tsztelt tanácsadó,van lehetősége tisztázni ezt a dolgot előttünk?
- Szívesen megteszem, és előadom az ő beszédét szóról szóra.
Azt ami azután történt, egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Asaját fülemnek nem akartam hinni. Hallottam azt a hangot, amelyet néhány éven át, talán százszor is hallottam a rádióban.
Camillien Houde nagyon erélyes politikus volt. Soha nem habozott megmondani véleményét akármiről, vagy akárkiről. A harmincas évek végén a kanadai francia hírközlő szervek figyelmének központi személyisége volt. Mivel Montreál polgármestere volt, tevékenységét szüntelenül figyelemmel követték. Az adóállomások felvették beszédeit, megjegyzéseit és ismételten sugározták azokat, s így hangját mindenki ismerte. És most ismét hallottam ezt a hangot, de gy démoni lélek utánzásában. Körülbelül 20 percig hallgattuk őt.
A fentieket nemrégen elmondtam egyik ismerősömnek, aki azt válaszolta, hogy minden bizonnyal a halott Camillien lelke volt, aki az előadást tartotta, amikor a médium a lélekimádók gyülekezetében az idézet beszédet megismételte. Camillien még élt. Csak 1958. szeptember 12-én halt meg. Amint a démoni lélek mondta, a Houde úr hangjának utánzatát hallottuk.
Amikor Georg azon az estén hazavitt bennünket, elmondta, hogy meggyőződése szerint, ha az ember meghal, akkor valóban halott, és amikor az emberek azt hiszik, hogy a halott lelkével beszélnek, akkor azok nem mások, mint démonok, akik a halottakat utánozzák. Akkor ez a kijelentés érdekesnek tűnt előttem, de nem sokat gondolkodtam felőle. Georg sem boncolgatta tovább a témát, hanem azt mondta, hogy jó lenne, ha a pap egszer magyarázatot adna nekünk erre a kérdésre.
A következő vasárnap lehetőségünk nyílt arra, hogy ezt a kérdést felvessük a papnak. Nagyon érdekesen fejtegette azt, hogy a démoni lelkek hogyan utánozzák a halottakat. Számára ez egy jó példa rra, hogy az emberek figyelmét hogyan lehet befolyásolni. Az volt az érzésem, hogy ez az ember különösen kedvét lelte abban, amikor elmondhatta azokat a történeteket, amelyekben vezető személyiségek megtévesztéséről volt szó.
A pap három vagy négy bibliai történetre hivatkozott, de mivel akkor még nem ismertem a Bibliát, ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Csak akkor kaptam fel a fejem meglepődve, amikor Sault és az endori varázslónőt említetette. Elmondta azt, hogy a démonok hogyan tévesztették meg Sault, Izráel királyát, hogy érzéseire hallgatva szembehelyezkedett Isten szavával. Elmondta, hogyan sikerült Sault teljesen elszakítani Teremtőjétől, majd a pusztulásba sodorni.
- A világtörténelemnek abban a szakaszában - mondta a pap -, nem érhette mesterünket nagyobb megtiszteltetés mint az, hogy sikerült Izrael legfőbb vezérét rákényszeríteni a világmindenség színe előtt, hogy térdre boruljon a démoni lelkek egyike előtt.
Ekkor még nem tudtam, hogy éppen az, amit a pap ezen az estén beszélt nekünk, lesz a döntő indíték, hogy néhány hónappal később elhatározzam: szakítok a démonkultusszal! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
Offline
