|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2016-08-11 19:23:37, csütörtök
|
| |
| |
Babits
Ijesztő csontsoványan
Szemben az elmúlással
Az őszi verőfényben
Takaróval ölében
Testében a halállal
A mindent fölfalóval
Körötte a világ is
Éppen összeomlóban
Nem védi őt sem meg semmi
Minket sem véd meg semmi
De azért írni csak írni
Nem INRI nem INRI írni
Ez volt hát súgja csak ennyi
Esztergom is csak ölnyi
Fészeknyi oldalvást nézve
Mintha Ninivére
Nézne a városra mintha
Mégis dőlne pusztulna
Nem tartja szavát az Isten
S a megtalált feleletben
Nem lenne erő mintha
Talán igaz sem volna.
Szemben a pusztulással
Összedől lassan minden
A babitsi nagy csöndben
Jövő omlik a múltra
Múlt rogy a régmúltra
Babilon Róma mintha
Sötét a cethal gyomra
Süllyedünk vak dióban
Együtt a vak dióval
S elnyel mindent a tenger
Kérdésben feleletben
De Ő a vég és a kezdet
Rogyunk Istenhez
Rogyunk lábához mintha
A végső felelethez
Hetvenöt évvel később
A kérdések megmaradtak
A válaszok megmaradtak
Megmaradtunk vaknak
Meg süketnek Istent
Nem ismerőnek tudónak
Téged is megtagadónak
Mindent elmismásolónak
Ijesztő csontsoványan
Szemben az elmúlással
Az őszi verőfényben
Takaróval ölében
Testében a halállal
A mindent fölfalóval
Körötte a világ is
Éppen összeomlóban
Ül ülünk vele csöndben
Az őszi verőfényben
A rozsdás pusztulásban
Feleletre sem vártan
Kérdést már föl nem tevően
A roppant hideg csöndben
Ülünk a végső nyárban
A cethal sötét gyomrában
S elnyel mindent a sötétség
Hiába kék az ég még
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-10 20:55:28, szerda
|
| |
| |
Csak egy zseblámpa
A valóság is csak látszat
Bemondta a rádió
Fonnyad az alma a fákon
Elment a látszat hajó
A túlpart is valahol távol
Lehet hogy szél fújta el
Csak egy zseblámpa világol
Érjük be most ennyivel
Múltunk kis batyuba kötve
Akár egy kicsi egér
Surranunk át a határon
Árnyékunk majd utolér
Megyünk a valahovába
Jövőbe gondoltuk egyszer
Bele a vakvilágba
Szívünkön ezernyi sebhely
Megyünk csak előre mindig
Nincs már itt semmit se tenni
Nem tudunk semmit se néha
Csak jól kétségbe esni
Gond nincsen minden csak látszat
Bemondta a rádió
Fonnyadunk almaként elment
Elment a látszat hajó
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-10 17:09:26, szerda
|
| |
| |
Olvad a szánkban
Olvad a jég a szájban
Hűti az indulatot
Magát pucoló ablak
Jönnek a nyári fagyok
Pezsgő az éjjeli tálban
Nővérért jajgató beteg
Váltóláz söpri az utcát
Lábak a kezek helyett
Ráfagy a csókra az ajak
Ölelésre nyílik a kar
Süt a Nap itt az idő
leszakadó zivatar
Szivárvány varrva az égre
Akkor hát itt a tavasz
Plakátot mossa a zápor
Jönnek a régi havak
Új világ fejtjük a rejtvényt
Szeret nem szeret: szeret
Olvad a szánkban a jég is
Befagyott emlékezet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-10 17:06:46, szerda
|
| |
| |
Berzsenyi szólongatása
Berogyott Róma ege, s a niklai ég alatt
elporladtak a ki sem mondott szavak.
Csak a vágy és a felszálló képzelet
termett ódákat, költői leveleket.
S akár a kamrába besurranó egér,
a magány is eléldegél egy ideig rajtuk.
Romlik a test mellett a lélek is,
szétmar mindent a közöny akár a pestis.
,,Romlásnak indult..." , bár még nem romlott meg,
csak indult, a remény megmaradt.
Hátadat vastag falnak - 18. század -
támasztottad, s benned az akarat
néha-néha föllobbant, s verset termett.
S naggyá tett a pillanat.
Bár hazád fölött csak a Hold világolt,
s országszerte egy-két gyertya lángolt.
Bölcs öregember lettél - mondanám,
De a bölcsesség is tűnő pillanat.
Ellibben, elfújja a somogyi szél.
Nem hajt ki a poros ég alatt.
Faggatlak Berzsenyi hol vagy?
Mit vittél magaddal, mit fojtott beléd
Kölcsey néhány hányaveti mondata,
hogy azt mondtad, elég?
Ha ma élnél nem törődnél, hogy
kinek van, s kinek nincsen igaza,
hol meddőhányók ontanak ,,verseket",
szövegeket. Nem találnál haza.
Nem lennél elég modern ma sem,
mit számít ma itt Horatius?
Osztályrészedet követelnéd? Megkapnád.
Nem kell sem jambus, sem troheus.
Az építmény áll, égbolt van fölötte,
ha csak 137 vers is maradt utánad.
Mit vártál? Jobb lesz hozzád
a lázas, forradalmas 19. század?
Nyavalyáidat gyógyítgattad, s bort ittál,
és sajnáltad magadat nagyon.
Azt hitted lesz, pedig titokban
tudtad, hogy nincsen irgalom.
Magadnak ártottál, ezt nem gondoltad
végig. Kocsikázva a Balaton felé.
Morogj csak öreg, Róma s Babilon elbukott,
rogytak korábbiak későbbi birodalmak elé.
A szárnyas idő fájdalom elrepült
fölötted, s fölöttünk is akár.
Vijjog egy éjfekete, sötéténél is
sötétebb madár.
Faggatlak Berzsenyi, nagy titok vagy.
A teljességhez egy vers is elég.
Közelít a tél, nincs rózsás labirynth,
S nem balzsamos a lég.
Most nyáron is tél van, Horatius
Néha nekem is eszembe jut.
Szólítlak, feleletre nem is várva.
Niklára fut ez a vers-gyalogút.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-10 15:13:48, szerda
|
| |
| |
A legegyszerűbb válasz: mert el szoktam menni. Aztán: mert ráérek. De igazából egészen másért. Azt szeretném, ha az együttélés másokkal nemzeti kérdés lenne. Én nem akarok Amerikához hasonló államot látni Európa helyén. Még mindig hiszek a sokszínű, de alapértékekben egységes kontinensben. Ahol jó hallani a nyelvek sokféleségét, ahol még egy nagy kibeszélés kellene, sérelmekről, közös bajokról. Ahol a kereszténység nem üldözött vallás.
Szóval elmegyek, mert megválasztottam ezt a kormányt, és ha nem is értek mindennel egyet, de rábíztam magamat. És sok döntésével egyet értek, de nem mindennel. Ezzel a kérdésfeltevéssel kapcsolatban is vannak aggályaim, de egye fene.
Elmegyek, de.
Tudom, hogy ez belpolitikai aratás lesz, még ez sem baj. Tudom, hogy gyakorlatilag még az országgyűlés is engedhet Brüsszelnek, mindenféle megfontolásból. Igaz, jó érzéssel tölt el, hogy szabad ellentmondani.
Elmegyek azok ellenére is, hogy vallom: az üldözöttnek fedelet kell adni, a gyámolítandót gyámolítani.
Sokat járok Nyugatra. Németországban német adót hallgatok. Csak menekültpolitikáról beszélnek. A menekült, a honfoglaló, a jobb életre vágyó nem egy kategória.
Elmegyek, mert hátha ott is változik valami. És kimondja a kancellár - nem kell, hogy Merkel legyen a neve -, hogy bocsánat, Kelet-Európának naponta károkat okozunk azzal, hogy még mindig hitegetjük a hozzánk érkezőket. Mindig mindig nem mondtuk ki, hogy állj. Németország kártérítéssel tartozik ennek a régiónak, főként Macedóniának, Szerbiának, Görögországnak. Ők védik Európát velünk együtt.
Elmegyek, bár én egy erős szűrön átesett kislétszámú bevándorlót befogadnék. Úgy szűrnék, ahogyan a magyarokat is tették 1956-ban Nyugaton. Akik az első menekülttáborban várták, hogy valahol befogadják őket.
Elmegyek október 2-án, s családtagjaim is elmennek az összes dilemmám ellenére. És nemmel szavazok.
Másoknak sem tudok mást ajánlani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-10 06:05:42, szerda
|
| |
| |
Apránként rakosgatom fel ide az új kötet anyagát. Már csak végső korrektúrára vár, az ISBN szám hétfőn megjött.Az előző vers (a Mikes Kelemenes) a fő vers, nyitó vers. Aztán folyamatosan jön a többi.
Kölcsey
2016 januárja
Jobban szeretted a hó fölött repülő varjúcsapatot,
mint fácánok felriadását a csalitosban.
Régmúlt korok romjai fölött elmerengtél:
milyen nagyszerű és esendő az élet.
S fájlaltad hogy az emberi nagyság mivé lett,
Athén szétporladt, s Róma fölégett.
Nem idézlek, tanulságul ki elé is állítódhatnál,
magad is kétségek között vergődő lélek.
Engem ma reggel a szánd meg
Isten a magyart - sor éget, s vélem
az áldd meg után elég nagy ütésnek,
kijózanítónak. S dicső múltba nem réved
már ezután az ember, ennyi elég szívének.
Pozsony túl harsány volt, lelkes,
Cseke túl csöndesnek találtatott.
Néha lehúzott, s boronghattál ,,kedvedre"
míg életnek tűnt az élet.
Naponta eszembe jutsz. S ez így lesz
Amíg élek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-09 19:19:51, kedd
|
| |
| |
Dúdolom magamban a dalt
Elmentél. Nélküled kel fel a Nap s bukik
a Márvány tengerbe le.
Állok a parton és nézek a semmibe.
Belőled éltem, tőled volt minden,
erő és hit, hogy egyszer haza
jutunk majd, s otthoni vacsora
becézi ínyünket. Most nincs értelme
semminek sem, bár hallani vélem
Kolozsvár utcáin, ahogyan koppan a léptem.
Csontjaink otthoni földben nyugszanak,
már nem hiszem ezt se.
Mint martalóc ront ránk itt az este.
Betöltöttük, amit kellett, Istennél a magyarázat.
Hogy nem fogom fel mindig,
erre nincs bocsánat.
Nélküled állok a parton, életem
origója, drága Fejedelmem!
Most kialudt bennem a szellem.
Szelek jönnek a tenger felől,
lassan este lesz, fázom.
Dúdolom magamban a dalt: virágom, virágom.
Rodostó, 1735 nyara
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-07 20:12:08, vasárnap
|
| |
| |
Tíz év
Tíz éve úgy látlak hogy nem látlak
Csak belső szemem vetítővásznán élsz
Kint hó van meg csönd és Vörösmarty van
Míg kavartad a sparhelten a rántást
Elámultál a kívülről fölmondott életrajzokon
Elmegyek helyetted szigorlatozni mondtad
Édesanyám, aki Anyu voltál majd Mama lettél
S jelesre szigorlatoztál az élet egyetemén
S jelesre főztél babgulyást sósstánglival
Te akit többször láttam nevetni mint sírni
Tíz év semmi idő
A soproni temetőből átlátni Ausztriába
Te választottad a helyet Mama
Mert innét jó a kilátás mondtad
S föl sem fogtuk a mondat morbid voltát
Hogyan lehet hogy csak a nevetésre emlékszem
Nyomorúságunkat is megszépíti
S téged is szépít az időben
Bár húsz évesen készült fényképedet nézegetve
Szépnek látlak öregedő szemmel is
Hogyan lehet hogy emlékeidre emlékezem
A dunyha alatt képzeltem el azt a világot
Ahol oroszok ültek a házban
Amíg ti a bunkerban vártátok a csodát
Majd culágerként Hanságligetet építetted
Azóta is rád gondolok ha elmegyek mellette
Hogyan lehet át nem élt emlékeidet megélnem
Erre csak Ő tudja fent a választ
Aki elrendezte hogy egymásban folytatódjunk
Együtt nézzük ezt a pusztuló gyönyörű világot
Nézem veled félnémet dédunokádat
Nézem a kertben a fákat
És nem tudok sírni
Hisz csak meghaltál tíz éve
De nem mentél el velem jársz kelsz most már
mindörökké
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-07 20:09:49, vasárnap
|
| |
| |
Nos, készen van az új lap első száma, ma föltöltöttem a nyomda szerverére. Ellentétben a várhatóval: ez a kérdezés lapja. Nem támad senkit, de kérdez. Tudom, a félelem sokakat visszatart a vélemény kimondására, s valóban, soha nem volt ennyire megfélemlítve a "polgár", mint ma. Egzisztenciálisan.
Tulajdonképpen érthető is, hisz a betartás, a hatalmaskodás rákos sejtek módjára szaporodott el.
A velem kitolni akaróknak sikerült elérni, hogy: vállalkozásom egy kis faluban van bejegyezve, itt fizetek adót, benne van a főállásom, s valóban sikerült független lennem. S jó kapcsolatokat ápolok országon belül és kívül, sokat dolgozok, és van értelme annak, amit csinálok.
S ha a hátam mögé tekintek, sok könyv, értékes írás van mögöttem, és elmondhatom, aki hozzám fordult segítésért, annak megpróbáltam segíteni. Ellenfeleimet nem gyűlölöm, ellenségeimnek hosszú gyűlölködést kívánok. Szenvedjenek sokáig kitartottságuk okozta félelemben.
Én döntöm el, hogy kivel, mikor és hol találkozok.
Szóval az újság. Azért elég karcos. De nem hiszem, hogy bántó. Ez nem jelent felejtést, csak emberséget.
A verseskötet is készen van, Váltóláz a címe. Ma kértem ISBN számot rá. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-06 15:48:50, szombat
|
| |
| |
Kezdem visszanyerni az elvesztett időt. Bár a pihenéssel, a családdal töltött nem elvesztegetett, de ahogyan számbavettem dolgaimat, úgy vélem, nagyon túlvállaltam magamat. De jó volt Olaszorszég, a pár nap, s az is, hogy itt van Sandra.
Ma reggel Renátáék elrobogtak Drezda irányába, fél tízkor felraktuk lányomat a Münchenbe tartó vonatra, s olyan csönd lett, hogy csak na...
Összerendeztem a Szeretlek Szigetköz pályázat anyagát, írtam egy cikket, s jót aludtam ebéd után.
Ez is kell. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
190 db bejegyzés |
| Összes: |
3565 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 951
- e Hét: 4095
- e Hónap: 14058
- e Év: 59031
|
|
|
Offline
