Regisztráció  Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/241 oldal   Bejegyzések száma: 2404 
Nyomorultak
  2018-01-21 15:44:45, vasárnap
 
  Végül a tegnapi nap nagyszerűre sikerült. Szabó Árpi és két tanárnő volt a délután-este-éjszaka társasága, Pista vendége Beregszászról.
Nyűgös öregemberként vonatoztam Pestre, de minden jó volt. Köszönet érte!
A szótár kiadását is megbeszéltük, majd egy japán étterem után a Madách Színházban megnéztük a Nyomorultak című musicalt. Megadtam magamat. Eddigi pályafutásom legcsodálatosabb előadását láttam. Nem véletlen, hogy nincs rá jegy.
Utána még egy-két órás beszélgetés, majd hajnali háromra értem haza. Most másnap van, de megérte.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Budapest
  2018-01-19 09:24:17, péntek
 
  Holnap ebéd után Pestre megyek, hogy találkozzunk Pistával a beregszásziakkal. Egy magyar-angol-ukrán szótárt készít egyik tanárnő az ottani gimnáziumban, s én adom majd ki. Érdekes vállalkozás lesz. Erről beszélgetünk, s utána - talán egy színházlátogatás végeztével - haza. Aztán hétfőn egy nagyon hosszú nap a suliban, kedd este Pozsony, a Kaszinóban mutatjuk be Deák Ernő könyvét.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Monongráfia
  2018-01-18 06:19:38, csütörtök
 
  Kicsit átszerkesztettem a címlapot, az első borítóra egy gyászteres kép és egy légifelvétel került. A hátsón egy mosoni, s egy 1820-as és egy csendélet. Három variációban kaptam meg, s végül a világoskéket választottam. Még nézegetem, egy kérdés motoszkál bennem ezzel kapcsolatban, hogy a szép vármegyecímert használjam-e? Végük a kötet 80 százaléka ehhez a korszakhoz kötődik, a város mostani neve már nem. A kiadó neve viszont megint.
Valószínű így marad, de túl hamar tettem fel a facéra, ezért onnét levettem a borítót.
Még az utolsó rész korrektúrája folyik. De jövő héten megyek Győrbe a nyomdával tárgyalni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy pinkamindszenti emlék
  2018-01-17 07:02:38, szerda
 
  Az alábbi írást Bécsből kaptam, meghatóan szép a tavalyi pinkamindszenti találkozóról.


RAINER ÁGOTA

A PILLANAT KÍSÉRTÉSE, AVAGY A KÉRDEZŐ MOZAIKOK

Ha változik valami, akkor keresi az ember az okát, kérdéseket tesz fel. A környezetében élőknek, a családjának, önmagának. Keresgélni kezd egykori tanulmányaiban, új könyvekben, újságokban, beszélgetésbe elegyedik olyanokkal, akik talán sejtik, tudják a válaszokat. A változást akarjuk vagy bennünk történik meg? A változás és/vagy a változtatás igényét szóval vagy cselekedettel vagy mindkettővel elégítjük ki? Találunk-e megnyugvást, békét a lázas változás-hajkurászásban?
Kilenc évvel a második világégés után felsír, 2 esztendős, amikor 1956-ban a mosonmagyaróvári sortűz szedi áldozatait, 20 éves, mikor a főiskola padjait koptatja, s Krisztusi korba lép, mikor az ELTE hallgatója. Magával hozza szülei iránti szeretetét Répceszemeréről. A móriczi nevetések emlékét, édesanyja mesélést, olvasási szokásait, a hat testvér együttes örömeit, bánatait. A nagyszülők vallásosságát. Azt mondja, addig élnek az emberek, amíg emlékeznek rájuk. Így történik, hogy Imre báty Amerikából megérkezik, s mielőtt visszamenne, kitör a háború, s Isonzo lesz belőle; illetve az unoka emléke is.
Böröndi Lajos volt vendégünk húsvétkor.
Munkája révén válik élete meghatározó élményévé 1956. Három szemtanúval való találkozás, beszélgetés a Mosonmagyaróváron történt eseményekről.
,,Ágit, aki 16 évesen kimászott a kerítésen szüle tudta nélkül, mondván a diákok mennek a laktanya elé, a combján lőtték meg. Megmutatott mindent, a sebhelyét is. Október 26-án az óvári városkában végre történt valami. Azt mondták: menjünk el és verettessük le a vörös csillagot a laktanyáról - mesélte. Dudás István parancsnok fogadta őket. (Sajnos ágyban, párnák közt halt meg.) Az egyetemisták szépen szólították sorban a diákokat. Szerencsére a középiskolásokat csak egy darabig engedték menni a tömeggel, utána a tanárok elvitték őket a 48-as emlékműhöz, ott szavaltak. A legfiatalabb áldozat így is 15 éves volt. A többiek a gyárak mellett elmentek a laktanya felé, Az üzemekből folyamatosan jöttek ki az utcára. Délelőtt háromnegyed 11 volt. Énekeltek. A Szózatot. A tömeget nyomták előre a hátulról érkezők, de a hátsó sorokban már mondogatták a másik laktanya felől jövők, hogy lőni fognak. De ők énekeltek. És közben eldördült a sortűz.
Valahogyan kiderítettük, hogy 108 ember vesztette életét a téren és később a kórházban. Azért mondom ezt a számot, mert minden esztendőben felháborít, hogy a megemlékezést gyászünnepélynek hívják és több, mint 50 halottról beszélnek. ,,Dudás István bűnös, emberiség ellen, több emberen elkövetett bűntettben." - mondta dr. Habony János bíró 2001. június 19-én, az ítélethirdetés napján. Én néhány túlélővel voltam ott. Bezártak minket egy terembe, ott ült egy bácsi, két tüzér, egy csomó haszontalan ügyvéd. Ordibáltak, hogy tegyük el a fényképezőgépeket, de mégis sikerült kamerára venni egy darabkát. Az ítélet nagyon szép volt, eddig még nem mondtak ki ilyet Magyarországon.
Én korábban azokkal a túlélőkkel csináltam interjúkat, akik a felbőszült tömegben maradtak szemben a Csehszlovákiába menedékjogot kért menekülő parancsnok otthagyott katonáival. Így vált egyre személyesebbé számomra ez a történet."
És természetesen, ha valaki elmesélte Lajosnak, akkor ő tovább meséli prózában, tanulmányban, versben (A Szózat éneklése közben). És könyvet és készít: fekete könyvet, amelyben található például egy lexikon-szerű rész szócikkekből. Mindenkiről készült szócikk, akit valamilyen bizottságba beválasztottak, olyanokról is, akik ott sem voltak. Azt is odaírták, ki működött együtt a rendőrséggel. Tanárok kényszer-vallomásai arról, hogy hol voltak október 26-án, mit csináltak és mit csináltak a többiek, név szerint.
A ,,zöld szemű rádión" Szabad Európát hallgató fiatalember első verses kötete, amelyben már feltűnik 56 emlékezete, 1989-ben, a rendszerváltás évében jelenik meg. De ne szaladjunk előre. Hasonlóan 56-hoz, a történelem meghatározó pillanatai - az 1945-ben Csehországba deportált és onnan visszaszökő, elhallgattatott emberek történetei (Fehér foltok címmel később rádiósorozat a visszaemlékezőkkel), '68 eseményei, a 1988-as erdélyi falurombolás mind-mind megérintették. És természetesen összeadódik édesanya kijelentésével, mely szerint az ő családja marad itthon, akármi történik. Személyes sors, családi emlékek, meghallgatott emlékek, tanúvallomások, történelmi tények, a Felvidék bejárása és segítése adják az ízét munkásságának. A fűszer mindenhez a hétköznapi élet: tanítás, művelődési ház igazgatás, sajtóreferensi vagy éppen politikai főtanácsosi munka egy államtitkárságon. Sokrétű feladatkörök, ám úgy érzem, van állandó ebben a jelenlétben. Mégpedig a ,,magyarról magyarra" fordítás. Klasszikus költőink líráinak újra-és újra olvasása, értelmezése, tanítása. Az események újságban publikált értelmezése, felvidéken élő költők, írók könyveinek recenziói, rádióműsorok, könyvek szerkesztése és kiadása egyet tart fontosnak: megérteni múltunkat, élni jelenünket tevékenyen és a jövőt megpróbálni jó, morálisan helyes mederbe terelni.
Eredetileg a Váltóláz című, 1956-os verseket (is) tartalmazó kötetet szerettük volna bemutatni, ám körülbelül 120 percnyi beszélgetésbe csöppentünk bele. Így jutottunk el a Bárány véréig, és azokhoz a váltó rezdülésekhez, amelyek egy-egy ember életét vagy gondolkozását befolyásolják. Szigethy Attila (a börtönben öngyilkos lett forradalmár) titkárának magyar tanárnő feleségéhez, akitől az írást, írás szeretetét és tiszteletét lehetett megtanulni, aki a katonaság alatt is levelezett diákjával; az ELTE tanáraiig, akik akkor is tanították a Bibliát, ha szocializmus van, mert anélkül érthetetlen az európai irodalom és művészet. A piarista gimnázium, ahol rend volt. És jó volt tanítani. Lupusz atya a ,,mindenhonnan kicsapott gyerekeket befogadsz" rosszallásra csak annyit mondott: tanuljátok meg, hogy ezeket a gyerekeket is át kell vezetni az érettségin.
A szellemi találkozások is rendkívül izgalmasnak bizonyultak pro és kontra.
,,Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!" - hát jól megvigasztalt minket Madách Imre. Nem tudjuk van-e értelme, te csak törekedjél. Küzdj! Biztos, van értelme. A Nemzeti Színházat ugyebár ezzel avatták. Alföldi ezt a mondatot kihúzta belőle. Ezt az embert nagyon becsülni kell, ez tudja, hogy mi az az egy mondat, ami miatt megírta a szerző a művet; és azt ki kell húzni. Nem hangzott el a lényeg. Ez a megoldás. - fejezi be Lajos szomorú iróniával.
Christofer Okigbo nigériai költő kötetének (fordította: Gergely Ágnes) recenziója, ahol a rendszernek problémája akadt a Félelmünkben címmel, majd később megőrizve a történetet (is) Félelmünkben énekelünk című Böröndi kötet látott napvilágot. A Radnótinak ajánlott előszó miértjére Gergely Ágnes, a kötet fordítója válaszolt: az első ember, az ősember is nagyon félt a világtól, ami körülötte volt, próbált rá magyarázatot adni. A barlangban is félt, és félelmében énekelt. Így oldja fel azt. És a költők is félelmükben énekelnek.
Borbély Károly festőművész, művészetterapeuta barátsága, akinek egy sorozatára gondolunk hirtelen. A Megrepedt föld, ahol a repedésekbe belefolyik az arany.
Dolán György, aki Kadhafi idejében felesége révén Líbiában élt évekig, most homokkal is fest.
Montanaro zeneszerző, aki egy okszitán (okcitán) francia nyelvjárást (Az okcitán az egyik legnagyobb kulturális és irodalmi hagyományokkal rendelkező kisebbségi nyelv Franciaországban. A középkori irodalomban a trubadúrköltészet és balladák nyelve volt. A nagyobb újlatin nyelvekbe, mint például az olasz és a spanyol, számos szó került be az okcitán útján. használ, Az okcitán elnevezést onnan kapta, hogy a középkori dél-franciaországi dialektusokban az igenlést az &#242;c (ejtsd: [&#596;]) szóval fejezték ki (< latin HOC 'ez', kevéssé ismert, hogy Honoré de Balzac is okcitán volt.) használ, felesége felvidéki magyar lány.
Cseh Tamás, akiről verset ír:
,,A másik oldalra mentél/ Árnyékban maradtunk mi/ Minden mit gondoltunk eddig/ Semmivé foszlik" - vagy mégsem? Hiszen Lajos azt is elmondja a jelenről: ez azon a túli pillanat, amikor már csak röhögni lehet azokon a változásokon, amiket itt megérünk, s attól félek, néha ki kell röhögni magunkat is. Teszi ezt néha lírájában, hogy megismerhessük életkedvét is, minden nehézség ellenére. Mosolyog, viccelődik. Kitart az irodalom mellett (szerinte ugyanis nincs felvidéki magyar irodalom például, egy magyar irodalom van), kitart a Felvidék támogatása mellett, szerkeszti a Szél-járás nevű folyóiratot, ápolja kapcsolatait pozsonyi rádióval, televízióval, s az apró falvakkal. Fiának megmutatja Gdanszkot, a hajógyárban megnézik együtt a sortűzre emlékezve a rajzokat, fényképeket. Továbbadja az emlékeket. Találkoznak egy nénivel. A 80 éves néni hallva a szavaikat, hátrafordul, és azt kérdezi: ,,magyar" (vengri)?, mondják, hogy ,,igen". Vigyázzba vágja magát és elmondja a lengyel-magyar két jó barát-ot:

,,Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!", azaz: ,,Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!"

,,Úgy csillogott a szeme, azt mondja a gyerek, ez a néni honnan tud ilyeneket? Van egy titka, ők elmondják a gyerekeiknek. És hát ugye voltak közös királyaink is."
Közös történelmünk, közös hagyományaink, közös kultúránk. S lesz is közös dolgunk, az, amit megosztunk másokkal:
,,Én minden nap olvasok verset, ezzel szoktam a gyerekeket idegesíteni az iskolában. Milyen verset olvastál? Még föl sem ébredt. Hogy lehet úgy fölébredni, hogy nem olvasol verset? Sőt, másét is elolvasom."
És Böröndi Lajost olvassák, fordítják, megzenésítik verseit. Közös élménnyé válik.

S közös a bárány vére is...

ui.: Böröndi Lajos köteteiből ajándékul hagyott itt könyvtárunknak. Olvassák őket nagy szeretettel.!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Már nézegethető
  2018-01-14 16:31:44, vasárnap
 
  Egész hét végén dolgoztam a könyvön, végül 1919-ig fölpakoltam pdf fájlban a honlapomra. (mosonvarmegy.eoldal.hu)
A címe: Mosonmagyaróvár. Pista ezt gondolta, törölte a korábbi variációimat. A most látható borító csak próba, ez biztosan nem lesz a végleges változat. Kollégám dolgozik rajta.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Száznál is több levél
  2018-01-13 05:51:44, szombat
 
  Találtam egy vaskos dossziéban a pincében több tucat levelet Fodor Andrástól, Tüskés Tibortól, Bárdosi Németh Jánostól, Grábics Frigyestől, Lőrinczy Hubától, Sárándi Jóskától, Cseh Karcsitól, s persze Weörestől. Aztán Kovács K. Zoltántól, Csányi Lacitól, Nagy Gáspártól.
Micsoda érték! Arra gondoltam,. hogy a Tüskés leveleket a szántódi könyvtárnak ajándékozom, róla nevezték el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csütörtök
  2018-01-11 10:46:35, csütörtök
 
  Ez a kedvenc napom a kedd után. Most 10-re jöttem, s egykor megyek haza. Alkalmas ez néhány kötelező gyakorlat elvégzésére, pihenésre.
Ma 11-e van, holnap utalnom kell a járulékokat, 20-án áfabefizetés. S remélhetőleg az e havi kiadásoknak vége. (A nagyobbaknak.) Sok melóval jár egy cég működtetése, főként, ha nem csak ezt csinálja az ember.
Közben folyamatosan olvasok is, a Gulag szigetcsoport második kötetét fejezem be hamarosan. Most olvasom harmadszor. Lassan, szépen. Először mohó voltam, majd még mindig kapkodva olvastam. Most XXI. századi szemmel. Levetközve minden naivitást.
Olvasni jó. Ha ősszel nyugdíjba megyek, talán több idő jut erre is.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Utolsó simítások
  2018-01-11 10:27:19, csütörtök
 
  Folyik a monográfia korrektúrázása. Az utolsó fejezetet is befejeztem, elsimítottam a túlzásokat, aránytalanságokat. Egy elősző kell hozzá, én Nagy Pistára gondolok, egy kis vallomásfélére. 2011-ben ő találta ki az egészet, majd szedtük össze a stábot, bíztuk meg Tuba Lacit annak összefogására. Lassú munka volt, volt, aki visszaadta a megbízást. Végül az anyag 2014-re elkészült. Össze kellett volna szerkeszteni. Ezt csak félig-meddig csinálta meg Laci, nem igazán mert hozzányúlni az anyaghoz, húzni kellett volna. Javított becsületesen, de így is vannak benne párhuzamosságok. A fotók válogatása sem volt bátor, sok internetes fotót el kellett hagyni végül.
Eltelt pár év, Pista államtitkár lett, az anyagot végül "parancsára" magamhoz vettem, s elkezdtem a valódi kiadványszerkesztést. A fotókat átrostáltam, a ritkaságokat nagyban hozzuk, a csak illusztrációnak valók zömét elhagytam. Itt-ott a szövegből is húztam. Hárman olvastuk el, s a negyedik Laci. Így állt végül össze az anyag.
Olvasókönyvnek szántuk Pistával.
Én az első szervezői lépésektől kísértem figyelemmel a munkát, s igyekeztem, hogy a szerzőket kifizessük.
Pista egyszer már szerzett a kiadásra pénzt, azt azonban végül másra fordították. Nekem ősszel szólt, hogy tegyünk a dolog végére pontot.
Így készült el a nyomdai pdf, amit összefűzök, s egy "lebutított" fájlban fölteszek majd a honlapomra.
Amint az anyagiak összeállnak, megjelenik könyvalakban. Hamarosan címlap variációkat is kapok.
Ennyi a története egy fontos könyvnek, ami esetleges esetlegességei ellenére is Mosonmagyaróvár fontos könyve lesz. Egy ideig bizonyára az "utolsó".
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Téli álom
  2018-01-10 06:14:32, szerda
 
  Az elmúlt másfél két hónap kedvetlenül telt el. Nem csak a szürkeség az oka ennek, hanem a monotonság is. Mondom ezt én, aki a fél világot bejárta közben. El tud az ember lustulni, ha hagyja. Meg persze a sok adminisztráció sincs kedvemre, most is számlák fölött bambulok. Van ebben a dologban egyfajta kiégés is. Hogy zsidó könyvet befejeztem, valami óriási űr maradt bennem. Most a városmonográfia végén újból ezt érzem.
A borítót tervezzük, ehhez válogatok fotót. Tegnap betettem egy képekkel teli dévédét a gépbe, aztán ennyi.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Talált tárgy- Játék határok nélkül
  2018-01-09 19:12:32, kedd
 
  A pincében leltem egy levelet, amelyben megköszönik segítségemet a kilencvenes évek közepén szervezett orbitális baromsághoz.
Részt vett Portugáliában ezen Mosonmagyaróvár is, sok pénzt elszórva. A levelet a műv ház igazgatójának címezték, Gombosi Lilla írta, aki akkor éppen főállásban a kulturális központban regnált, s az éppen aktuális polgármester "tanácsadója" volt.
Ja, ha lesz kedvem, fölhozom a levélkét, a s bemásolom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/241 oldal   Bejegyzések száma: 2404 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 14 db bejegyzés
Összes: 2405 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 373
  • e Hét: 751
  • e Hónap: 8671
  • e Év: 8671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.