Reggel piac, ajándékok vásárlása. Aztán Bad Muskauba mentünk. Renáta tankolt a lengyel oldalon, cigit vettek, én ittam egy jó lengyel sört. Aztán vissza. Moskaubam ebédeltünk, körbejártuk a várat, s haza. Éste az XXL étteremben vacsora. Egy német-magyar gyerek szolgált ki. Erről később.
Berlinben voltunk tegnap. Ragyogó napsütés. Hajóról néztük meg a várost. Nagyon szép. Aztán egy kellemes étteremben ebédeltünk. Régiós vonattal jöttünk haza Cottbusba. Jól aludtam, ez ritka dolog. Otthon hiába van hétvége, nem tudok szabadulni a dolgaimtól. Ma kis séta, piac, kirándulás, s reggel irány Drezda, s ebêd után Ingolstadt. Szerencsére jó a pálya. Ott még Sandrának cipőt szeretnék venni. Pénteken ott is ünnepnap. Reggeli után haza.
Tegnap este a gyásztéren ismét hallottam A Szózat éneklése c. versemet. Nagyon szépen mondta a fiú.
Aztán reggel kocsiba. Drezda, kis kávé, Szandra, s irány Cottbus. Egy kis pihenés. Holnap itt, kedd Berlin.
Nem volt tanítás, rekollekció volt az utolsó szünet előtti napon. Így sikerült intézni néhány dolgot. Vittem Burda Zsuzsának szél-járásokat, vettem patront a nyomtatóba, voltam a Kisalföldnél, a jövő heti utcaátadásokra kiküldtem a meghívókat, beszélgettem Csiszár Péterrel, bevásároltunk. Jó hosszú volt a lista, Zsókáék írták össze. Meg Szandra is megtoldotta.
Cottbus messze van, s onnét megyünk Köschingbe. Marci marad, dolgozik.
Ma gyásznap, 57 éve volt a sortűz.
A hivatali koszorúzásra, s a temetői megemlékezésre elmegyek, aztán ki a gyásztérre a többiekkel.
Holnap talán néhány példányt már kapok a nyomdában a facebook szonettekből. Közel egy évig írtam, válogattam a verseket, de végül egy csinos kis kötet állt össze belőle. Soha ilyen módon nem készült könyv. Hogy akartam is meg nem is. De barátaim, akik olvasgatták őket a facebookon nógattak.
Senkitől nem kértem támogatást rá. Végül utolsó verseskönyvnek szánom, a többi vers ráadás. Mert ez valóban csak szonetteket tartalmaz, s zömében klasszikus (tézis, antitézis, szintézis) formában.
Aztán, hogy kipróbáljam a formát, tegnap este írta, egy verset szapphói strófákban. Nem is olyan nehéz. Persze a vers mag gyöngének tűnik, hisz elsődleges a forma volt.
Tegnap Pistával sikerült néhány órát eltöltenem. Régen tudunk így megbeszélni dolgokat.
Említettem a kötetet, ő is a nógatók közt volt. Úgy láttam, őszintén örült neki. S arról is elmélkedtünk, hogy az a fene mindenáron való megjelenési vágy néhány emberkében? Hisz a médiumok temetők, az utókor meg mitől lenne jobb, mint a jelenkor.
S az ember elsősorban magának ír, old meg feladatot, fejezi mi érzéseit. S nincs sokkal több öröm annál a megelégedettségnél, amikor kész egy vers, s tudja, hogy a valóban vers. Persze jó mások elismerése, de elsősorban magával kell rendben lennie. Ebből a szempontból nekem magammal nincsen gondom.
A szombati Kormos megemlékezés jól sikerült. Beszélgetések, találkozások régi ismerősökkel. A felolvasott verset elkérte Villányi Laci.
Kellenek az ilyen napok is.
Nyugis nap. A tegnapi után mindenképpen. Akciók, reggel két óra a piaristáknál, délután Halászi a hivatallal.
Zsóka jött értem, így egy kicsit lazíthattam is.
Ma nyomda, korrektúra, s Kata megmutatta a kötet belíveit, s a borítóját. Helyes verseskötet lesz. Aztán szavalóverseny a piárban. Zsűrizés délután ötig.
Holnap Kormos emléknap Miklóson. Egy verset is fel kell olvasnom.
Nyugis nap. A tegnapi után mindenképpen. Akciók, reggel két óra a piaristáknál, délután Halászi a hivatallal.
Zsóka jött értem, így egy kicsit lazíthattam is.
Ma nyomda, korrektúra, s Kata megmutatta a kötet belíveit, s a borítóját. Helyes verseskötet lesz. Aztán szavalóverseny a piárban. Zsűrizés délután ötig.
Holnap Kormos emléknap Miklóson. Egy verset is fel kell olvasnom.
Nem sokan voltak a temetőkben. Hegyeshalomban kezdtük, Marci barátjának a sírjánál. Még rajta voltak a koszorúk. Aztán Ausztrián át Sopronba. A kocsiból szép volt a táj, amúgy nagy szél fújt. A soproni temetőben szüleim sírjához mentünk, egy szál rózsát vittem a kertből, Marci két mécsest gyújtott.
Húgommal ebédeltünk a Grábenban, majd Csapod. Ez a vidék az elmúlt száz év vesztese volt. Különösen a Fertőszentmiklós Celldömölk vasútvonal fölszedése után. Nagy kártétemény volt. Lepusztult falu Csapod, ennél csak Répceszemere siralmasabb. Megleltük a sírokat, Csapodon bementünk nagynénémhez, s Répcelakon keresztül jöttünk haza.
A 86-os út nem csalt meg, megbántam, hogy ezt választottam. Kamioncsodák közt vergődtünk hazáig.
Holnap egy óra tanítás után elindulunk Marcival a temetőkbe. Mivel a hónap végén nem leszek itthon. Annak idején még anyámnak ígértem meg, fájna, ha nem tudnám megtenni. Meg kell egy ilyen nap is, hogy a lelkem gyógyuljon.
Hegyeshalomban kezdünk, Marci volt albérlőtársára egy mécsest teszünk. Aztán Ausztrián át Sopron. Szüleim sírja. Húgomhoz benézünk, ebédelünk valahol hármasban, s aztán Csapod, anyám szülei, s nagybátyám. Majd Répceszemere jön, apám szüleinek a sírja.
xMagazin
Offline
