Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Sorsfordító idők
  2017-11-30 10:59:35, csütörtök
 
  szakaszonként jönnek elő az idő mélyéről az emlékek. Én 1992. május elsejéig dolgoztam a könyvtárban, a vidéket jártam, a hivatalokat, a könyvtárakat, s ekkortájt alakultak a felvidéki kapcsolatok is. Olvasótáborok, nyelvtörvény odaát. Sokat írtam.Mindenfelé. Ekkor külsőztem a Kisalföldnek, miután nem vállaltam főállást. Elsősorban kulturális témájú írásokat adtam le. Emlékszem egy Eörsi István estre, s egy Dallosra is. A kis rendőr, aki korábban rendszeresen felkeresett, elmaradt.
Megalakult a városban az új testület. A művelődési bizottságnak tagja lettem. Először az újkori történelem nem a pártok kerestek katonáik között embert, hanem szakembert is választottak be. Azóta ez nem történt meg, minden bekerült szervezet vitte azt, akinek hálás akart lenni. Így a szakbizottságok már régóta nem szakbizottságok, hanem pártbizottságok.
A könyvtárban pezsgett az élet, sok jó találkozó. Gombosi Lilla végezvén a főiskolán odakerült kollégának.
A szomszédban (művi) zajosabb volt az élet. Ez valójában érthető is volt, hisz az 1984-es épületátadáskor a vezető kiválasztás a pártbizottság kompetenciája volt. És most eljött az idő, hogy változás következzen be.
A dolog pikantériája, hogy a művközpont műszaki vezetője lett az első polgármester, akinek ugyancsak tanulni kellett ezt a szakmát, és a város is pocsék lelki és gazdasági állapotban volt.
Hallottam vissza a hangokat, hogy én leszek az új igazgató, ezt leginkább a dolgozókon, akiket régóta ismertem, lehetett lemérni. Furcsa helyzet volt.
A bizottság gyakran beidézte Jánost, a volt igazgatót, s szakmai programokat várt tőle, nyári elfoglaltságot a gyerekeknek, s szakmai alapon bírált, de mögötte ott volt a politikai tétovázás is: a pártbizottságról pozícióba helyezett vezető az új rendszerben maradhat-e vezető? A dolgot árnyalta, hogy János eredetileg népművelő volt, s jó házat épített fel 1984 és 1989 között. Ráadásul még tisztességes ember is volt.Én személy szerint szerettem, soha nem rótta föl, hogy kiléptem 1987-ben a pártból, s leírtam, hogy ennek az az oka, hogy nem értek egyet a párt politikájával. Ezért rosszabb helyen kitörték akkoriban az ember nyakát. Becsültem hát H. Jánost, aki sokat bajlódott a szívével, s igazából a negyven fős gárda közé hajította a gyeplőt, hagyta dolgozni az embereit, s miközben ő teremtette elő a pénzt dolgaikra.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Régi kis történet I.
  2017-11-28 20:07:12, kedd
 
  1989 áprilisában jelent meg az Emigráns remény című verseskötetem a Szépirodalmi Könyvkiadónál Budapesten. Turcsány Péter ajánlotta a Könyvvilágban az olvasók figyelmébe.
Nagyszerű érzés volt.
Mosonmagyaróváron a könyvtárban Sárándi Jóska ajánlotta az olvasók figyelmébe. Józsi az Új Forrás versrovatát vezette 1984 őszéig, amikor kirúgták, mert Nagy Gáspár Nagy Imrére hajazó versét (NI) - Öröknyár, elmúltam 9 éves - közölte. Barátok voltunk, a rendszerváltásig terjedő időben szépen lehallgatták telefonjainkat, leveleinket ajánlva küldtük, mert nem mindegyik érkezett meg.
Szép este volt, száznál is többen voltak.
Örültem a könyvnek, szép honort is fizettek, soronként állapították.
Fodor András nagyon örült neki, ő sokat tett értem a nyolcvanas években. De másokért is. Sokszor kapott József Attila-díjat, hogy ne kaphasson Kossuthot. Valahogyan nem feküdt a rendszernek, de kiterjedt kapcsolatai voltak, s az ötvenes években indult, jó költő volt. És második apám.
Így boldog voltam, amikor fölhívott Gombosi Lilla a szombathelyi főiskoláról, hogy tartsunk ott egy estet, s Fodor András elvállata a bemutatást.
Boldog voltam. Lőrinczy Huba, volt tanárom büszke volt rám, és sokan mások.
Az est szép volt. Andrással aludtunk a kollégiumban, egy szobában, s a villanyoltás után beszélgettünk. Egy verse volt a Forrásban az eltört barátságokról, s hogy mégsem végtelen esélyú az élet. Szóba hoztam. Nem örült neki, de nem is titkolta, hogy az elkezdődött rendszerváltás körül milyen pálfordulások részese volt.
Reggel én vittem ki Skodámmal az állomásra. Megöleltük, s úgy emlékszem utoljára láttuk egymást. Igaz, haláláig leveleztünk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Utóirat
  2017-11-26 05:57:17, vasárnap
 
  Utóirat
(Mosonmagyaróvár, 1956)

hajszálaink közül fűszálak nőttek
elsimított arccal fekszünk mi a megöltek
nekünk fekete Nap ragyog
s üszkös rongyok a csillagok

Istennél van az irgalom
s talán a megbocsátás
vele számoljanak el minket tűlélő
gyilkosaink
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Isten áldd meg!
  2017-11-24 11:00:35, péntek
 
  Isten áldd meg!

De legalább ügyesen focizik, mondja ártatlan arckifejezéssel a tisztelt szülő, akinek éppen azt próbálom udvarias formában elmondani, hogy gyermeke két hónap alatt sem volt képes megtanulni hetedikesként kívülről a Himnuszt. Azon már régen túlestünk, hogy annak idején ő sem tanulta meg, sőt az Anyegint is kihagyta középiskolában a kötelező olvasmányok közül. És lám mire vitte! Az olvasás egyébként is hülyeség, úri passzió, meg egyébként is legfeljebb az apja kiviszi magával a gyereket Ausztriába.
Csak egy kettest legalább - s néz rám boci szemmel.
Bevallom, neki akár hármast is adnék, ha továbbra is így nézne rám, de Anyegin kissé fúrja az oldalamat.
Meg amúgy is orosz, aztán miért olvastam volna el, folytatja, a Sirályból meg olyan jó vázlatot diktáltak, hogy fölösleges lett volna elolvasni.
Gyanakodni kezdtem. Az Anyegin még az átkosban lehetett kötelező olvasmány a gimnáziumban, s akkor éppen ott regnáltam, s aki egy hosszabb részletet oroszul is hajlandó volt megtanulni, annak bevéstem az ötöst. Rá is kérdeztem rögtön Tatjána levelére, s a fiú életéért könyörgő édesanya fújni kezdte: Já k vam pisú ... Elhűltem. Hát ki volt a maga magyar tanárja, kérdeztem végül fölocsúdva a kábulattól.
Hát nem ismer meg, tanár úr. Maga.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hölgy alúlnézetből
  2017-11-22 14:08:06, szerda
 
  Most tettem le Domonkos könyvét,a könyvszalonra jelent meg. Mivel egy példányt küldött ajándékul, elolvastam. Veszettől jó cselekménybonyolítás, kissé kriminalisztikai, eszes. A stílus nekem ambivalens. Gátlástalan, mai köznyelv finoman megtervezett mondatokba csomagolva. Harmadrészt a személytelenítés gesztusa az egész, hatalomtechnika, jelentéktelen lét, megkonstruált világ.
Az ember néha úgy érzi, hgy pornót olvas,máskor Poarót. Még nyers az élmény.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Már megint
  2017-11-21 05:45:16, kedd
 
  Ellustultam. A hét végén beszélgetés, főzés. A virágok pincébe telepítése.
Szombaton Győrben a Mihály könyvéről beszélgettünk a könyvszalonban. Kellemes óra volt. Aztán haza. Zsóka néhány napra hazaszaladt Németországból. Készül vissza. Én meg javítgatom a hegyesi könyvet és várom a tavaszt. Minden értelemben.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ennyi
  2017-11-16 21:01:16, csütörtök
 
  December 2-án Bécsi Napló értekezlet Farádon. 8-án Felvidék, három nap. Buzitán Gál Sanyi, aztán odébb. Két nap barangolás. 14-én Ács, Arany Jánosról beszélgetek egy klubban. 22-e körül Németország. Aztán haza, majd megint Németország.
Ma eldöntöttem, nem vállalom a tovább foglalkoztatást, a tankerület kell, hogy felmentsen. Így áprilistól nyugdíjba megyek.
Most szombaton a Győri Könyvszalon, a kiadóm könyvét (Mihály könyve) mutatjuk be.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy dal
  2017-11-15 05:48:27, szerda
 
  Egy Dinnyés dal szól bennem már két hete. A magyar nyelv napjára készített műsorban szerepelt. Valahogyan nem tudom törölni. Vagy kicsit hátra küldeni a rejtett zúgokba, az értékek közé.
Az ember zenéből áll, folyton dúdolunk. Félelmünkben, örömünkben, Ebben a zajos, csörömpöléssel teli világban belül dal szól.
Félelmünkben énekelünk. A rozsdás ég alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emlék
  2017-11-11 06:06:03, szombat
 
  Egy emlék előhívása

Kenyérillatban apró búzaszem.
Kalász, búzamező, hűvös verem.
Korsó, benne hűs víz, gyermekkor, régi nyár.
A forróságban Répceszemere zihál.

Kölyökként visszamennék, újrakezdeni.
A konyhában anyám áll, a zsíros kenyeret keni.
Hogy nem lehet, fáj kicsit, a kertben ősz biceg.
Zúzmarás lesz az élet, és öreg, nagyon öreg.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Temetés
  2017-11-11 06:04:53, szombat
 
  Meghalt nővérem férje Debrecenben. Az Enyedijózsi. Két éve lett rákos. Augusztusban voltunk ott, tudtam, hogy utoljára láttam. Ő is mindent tudott. Azt mondta, olyan jó lenne még beszélgetni velem. Azt akarta, hogy a hamvait a Tiszába vagy a Keleti-Főcsatornába szórják. Én olyan furcsának, majdnem viccnek véltem, de konok református volt, elhittem neki.
Éviék jó két hete a Tiszába szórták, most már valahol a Fekete tenger környékén "jár".
Már nem érzem furcsának a kívánságot. Gyászolni lehet úgy is, hogy gondolunk rá, Jó ember volt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 125 db bejegyzés
Összes: 2524 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 474
  • e Hónap: 8154
  • e Év: 93871
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.