Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
András nap Bécsben
  2008-11-29 05:53:27, szombat
 
  Tegnap reggel Zsóka Pestre ment iskolába (germanisztika), énpróbáltam a rend látszatát megteremteni ismét körülöttem, de most jobban szét van minden a szobámban, mint korábban.
Ráadásul el is aludtam ebéd után kissé. Ötre összekészültem, Smuk Bandi névnapját mentünk Szabó Miklóssal megünnepelni Bécsbe. Miklós jött értem,ő vezetett, így én egy kicsit iszogathattam.
Kellemes társaság volt, igaz, húsz éve ismerjük egymást. Jól elbeszélgettünk, egyetértettünk, hogy visszahull rá is az a sok szemét, amivel beszennyezik mindennapjainkat.
Most nem Bandi lakásán voltunk, hanem egy kellemes étteremben Bécs szélén, igazi magyar marhapörkölt volt, nokedlival. A tulaj balatoni. Andrást sikerült beszerveznem a szél-járás köré
Lassan befejezem a félidőben című kiadványt, s még 15-e előtt ennek is meg kell jelennie.
Az útikönyv is majdnem készen van, javítgatás alatt áll, s a pénzügyeit rendezem.
Vers volt kevés mostanában. András napon mindig olvastam fel, most nem, mert nem voltunk egyedül az étteremben, s az a zaj nem a versen való. Vittem magammal a Mikes imáját. Szabó Miklós ezt a verset mondja el a Magyar Rádióban, állítólag lesz ilyen műsor, hogy polgármesterek szavalnak. Érdekes ötlet. Persze jól esik, hogy engem választott, s ez a vers meg tényleg kulcsvers.
Jó volt elbeszélgetni értelmes emberekkel, kicsit politizáltunk (nem napi dolgokról), de ez még belefért. Kb. 15-20-an voltunk.
Itt tudtam meg, hogy nemrégiben meghalt Juhász Laci (ő írta a bécsi magyar emlékekről szóló útikönyvet), tavaly még velünk volt. SZékely Szabó Zoli emlkékezett rá. (Taxinész - így "becézik újabban, érdélyi színész volt, most taxizik Bécsben.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Meglepetés hétvége
  2008-11-23 21:53:05, vasárnap
 
  Jó sok munkát elterveztem a három napban, s végül alig lett belőle valami.
Maradt még virághagyma a földben, többet akartam kiszedni, ámbár a kimentett sem kevés.
Még föl sem ástam az egész veteményest.
Iskolai dolgaimmal is behatóbban szerettem volna foglalkozni, hát belelapoztam csak a jegyzetekbe.
A pince nem halad.
Deák Ernőék jöttek szombat este, pénteken még megíratta velem a Monoszlóy köszöntőt az újságba. Aztán jó későn jöttek, éjfél is elmúlt mire ágyba keveredtünk. Órákig vízszintesen esett a hó, mindent behordott. Még a fűnyírókat is, azokat is téliesíteni kellett volna, és elzárni a komorába.
Kocsonyát főztem, nem is keveset. Ma halat spárgamártással és kolbásztöltelékkel töltött dagadót, hozzá vajas krumplit. Az asszony is segített, ő a lakást tette rendbe a hét végén.
Aztán misére mentünk a piarsitákhoz, s majd vagy két órán át ettünk, iddogáltunk. S Ernőeék elmentek, néhány munkát előtte megbeszéltünk még, s a karácsonyi vacsorát.
Aztán kicsit aludtam, befűtöttem, s nekiálltam rendezni dolgaimat. Kéziratokat olvasgattam.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Esik a hó
  2008-11-22 06:27:36, szombat
 
 
Viszonylag későb dőltem ágyba, fél 11 tájékán tombolni kezdett a szél.
Aztán ahogyan reggell hatkor kinéztem az ablakon meglepedőtem. kavarogva hullik a hó. Beköszöntött a tél.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Beteg világ
  2008-11-21 21:41:15, péntek
 
  Ma délelőtt egy könyvön dolgoztam, aztán négy tő szőlőt elültettem. Dolgoztam kicsit a fidesz újságon is. Csepergett az eső, később rákezdett. Elkészült a szél-járás folyóirat,ezért mentünk el Tomival Győrbe a nyomdába.
Szép lett, az előbb vitt el Szlovákiába Görföl 150 példányt. Aztán megnéztem a leveleimet, s meglepve láttam, hogy a saját oldalamra, ahol jórészt versek vannak föltéve, három ordenáré bejegyzés érkezett. Ocsmány, és undorító. Ezeket töröltem, s letiltottam a hozzászólásokat.
Nem lepődtem meg igazán, a névtelen növényi szinten élők itt vannak köztünk, a bátrak.
A héten kaptam névtelen levelet is (szoktam), ahol mindennek elmodott egy bátor ember. Postabélyeget is nyalt rá.
Elolvasta a Mosonvármegye új számát (analfabéták miért kísérleteznek ezzel?) és mindennek elnevezett (a fasszopó a gyengébb ocsmányságok közé tartozott), mert a szocialisták helyi vezetőjével is volt egy interjú a Mosonvármegyében. A vicc az, hogy egy darabig nem is értettem, hogy mi miatt akadt ki a nyomorult.
Azt már észre sem vette, hogy Wittner Mari volt a címlapon, s vele is volt egy nagy interjú.
Hiába, a világ nem változik. A förtelmes emberek bátorsága (név nélkül persze) meglehetősen undorít.
Én mindig, minden cikkemet aláírok. Öreg vagyok már, azon gondolkoztam, hogy miért erősödtek föl ezek a "bátor" támadások ellenem.
Félnek tőlem.
De miért?
Az is melepett, hogy ma 3/4 10-ig 113-man olvastak bele a blogomba.
Kicsit szokatlan.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ránkrontott a tél
  2008-11-18 16:41:52, kedd
 
  SZombat kissé magányosan telt el, de vasárnap mozgalmas nap volt. Temető, egy kis bor vásárlása, aztán a kert.
Érdekes, az ásást egy sor után meguntam, s másnap fájt a derekam. Kb. egyharmada van meg a zöldségeskertnek.
S ma reggelre ránkronott a tél, minusz négy fok volt. Levágtam a kánavirágok szárát, kicsit szedtem föl belőle (három ládával van), s ha nem fagy nagyon, még nyerek ki a földből, a többi benne marad és elfagy. Tanítottam mindkét napon, nekeményítettem, úgy látom a gyerkőcök el is hiszik, hogy valahogyan leérettségiznek akkor is, ha nem tesznek érte meg semmit. Bukás lesz januárban, olyan utolsó figyelmeztetés.
Elfolyik az idő. A folyóirat lassan készen lesz, sokan írtak bele, dolgoztak vele, készítették, s most a technikai dolgok a nyomdában. Szeretném már kézbe venni.
Deák Ernő hívott Bécsből, szombat reggelig írjak köszöntőt Monoszlóy Dezsőről a mostani Bécsi Naplóba.
Hát, nem ad határidőt! Dezső bátyám megsértődne, ha nyolcvan ötödik születésnapjáról nem emlékeznénk meg. Íg készítem ezt is. Lehet, hogy szombaton eljönnek, itt is alszanak Szonjával, lesz idő beszélgetni. Mi most nem tudunk kiszaladni, vacsorázgatni. Sűrű az élet.
Az új autó jól megy, tetszik, hogy nagy, tága,tele van extrákkal, még a fenekünket is fűtjük.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gürüsmek üzere!
  2008-11-16 06:26:25, vasárnap
 
 

Az Usborne képes nyelvkönyvét nyitottam ki, s ez a mondat ragadt meg bennem. Igaz, az s alján van egy kis pöcök, így kell s hangnak ejteni.
Rokon nép, rokon nyelv.
Tegnap csodálatos napsütés volt, bár már fél négykor sötétedni kezd.
A hátsó kutat téliesítettem, kicsit ástam is, de nem túl lelkesen. Aztán főztem, s ebéd után aludtam egyet. Befűtöttem, nem nagyon ültem a gép elé. Más se nagyon, mert alig volt levelem.
Zsóka nyolckor jött meg, rántott karajjal vártam, az a kedvence. Én már ennék egy kis főzeléket és tésztát is, de ő nagyon húspárti.
A mai napra sincsenek nagy tervek. Rendezgetem a dolgokat, könyvet olvasok. Most, hogy átrendezem a pincét, sok jó könyv kerül elő. S én olvasom is őket. A múlt héten tettem le Sinkó 1935-ös moszkvai naplóját. Jó tudni, hogyan gondolkodtak elődeink.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Bárány
  2008-11-14 06:17:09, péntek
 
  A Bárány vére kötetemről beszélgetett velem Tuba Laci tegnap este a megyei könyvtárban. Kellemes este volt, kedves emberek társaságában.
Délelőtt három órám volt, mindhárom irodalom. Babits és Madách volt a téma. Mindkettőt nagyon szeretem.
Hétvégén erőgyűjtés, könyvek rendezése a pincében, olvasás, kéziratok nézegetése.
Ma délelőtt, ha elintézem a dolgaimat, spenótos palacsintát sütnék...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Wittner Mari
  2008-11-08 18:42:54, szombat
 
  Szerdán Óváron mutatták be a róla készült filmet, s Ő is eljött. Interjúvoltam a Vármegyébe, s kicsit elbeszélgettünk. Másodszor talákoztam vele, de mindig nagy hatást tett rám. Érzem a konok hitet benne.
Borítékba tettem az óvári 156-os könyvből egy példányt, megígértem neki.
Közben előbb jöttem meg Bécsből, így Bad d.A. elmaradt nekem, nem volt erőm újra visszamenni Ausztriába. Bécsig ömlött az eső, Kántás Jancsi várt rám, kipakoltunk, s pont volt egy autónyi hely a Schwedenplatz melletti mellékutcában, s így ott hagytam a kocsit. Összeszedtem a kéziratokat, s a fotókat, átbeszéltük a könyvet, s vágtattam vissza.
Moszt készülök Tamáshoz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Indulok Bécsbe
  2008-11-08 08:45:11, szombat
 
  Tegnap este Sárvár volt, jó megnyitó, kellemes társaság, régi ismerősök. Nagy Pista vitt bennünket: Varga Gyurit, Balassa Tamást és engemet. Visszafelé sem engedte vezetni Tamást. Elég agresszíven vezet, de némi ital után ez nem zavart. Jót beszélgettünk. Gyuri volt másik hullámhosszon csupán.
Reggel elmentem Tamáshoz az autómért, tele van burgenlandi jövő évi naptárral, délelőtt a nyomdából ezt hoztuk el. Zsóka Pestre ment, én meg indulok Bécsbe, a vasárnapi iskola évkönyvének anyagát összeszedni, hogy aztán nekiállhassak megszerkeszteni. Meg leadom a naptárakat.
Némi másnaposság van még bennem.
Aztán Bécsből délután háromra Bad Deuts Altenburgba megyek, koszorúzás lesz ott, Smuk Bandi hívott. Aztán haza, s este Tamást ünnepelni, a héten volt 55 éves.
Holnap főzni, pihenni szeretnék, hétfőn tanítás után jön Görföl, végére érünk a folyóiratszerkesztésnek, és este Pozsonyba megyünk színházba, meg kell már néznem, hogy Bárdos Ágit hogyan fejezik le a Start Máriában.
Zuhog az eső, nekivágok az útnak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sárvár- kiállítás a várban
  2008-11-07 08:00:15, péntek
 
  Varga Gyuri tárlatát nyitom meg délután ötkor Sárváron.
Ezt írtam róla hajnalban:
Varga György sárvári kiállítása elé

Nekem e kiállítás címéről elsőként Arany János jut eszembe. S ha Visszatekintés című versét elkezdem mormolni, még inkább érzem a fél-háromnegyed útnyi visszafordulás fölött érzett kielégületlenségét. Tudva, hogy a megelégedettség a művészet halála.
A számbavételre találunk okot ezernyit is. Ha csak egyet mondok - elmúlt az ember hatvan, mint Gyuri, már úgy vélem, meg is találtuk az aktuálisat. De igazi számbavétel az is, amikor az ember körbenéz a szobában, megelégedéssel is tölthetné el a látvány, a képek a falon, székek az asztal körül, tányérok a behajtott ablak spalettájának résein átszűrődő fényben. S behúzva az ajtót maga mögött a Boldog szomorú dal Kosztolányijával mondva töltheti el a büszkeség: elért valamit. Aztán az éj leple alatt a vágyott kincs után kutatva tudja már, hogy a dolgok, eszközök, a megszerzett és megalkotott világ mind semmi ahhoz képest, amit vágynak érzünk.
Furcsa szerzet az ember, tud kétségbeesve gyönyörködni a világ roncsai fölött, saját úgynevezett nagyságán mosolyogva szégyenkezni, s elsírja magát a legkisebb dolgon, s a legnagyobb szörnyűség fölött állva is képes folytatni.
Összegzünk mi mindahányan minden nap, különösen e háromnegyed évben, különösen október végén, s összegzésünk színe piros, mint a véré, barna, mint a ránkszáradt szégyené, s fáradt arany, mint az oltárképek Krisztusáé, azé a keresztre feszítetté, akinek titkát ugyanúgy nem tudjuk megfejteni, mint egy virágról fölszálló pillangóét.
Lepke létünk összegzése után nézzük az eredményt. Keressük azt az egyetlen verset, azt az egyetlen képet, amit elmondva, amire rámutatva fölkiálthatunk, hogy ez az.
Az összegzés rostálás is, s nagylukú rostánkon egyre kevesebb szem akad fenn.
Miért mondom mindezeket akkor, amikor itt állunk egy szigorúan megválogatott képekből álló kiállítás megnyitóján, ahol a rend látszatával is megajándékozzuk magunkat? Azért, hogy felismerjük: kérdezőként állított ide bennünket valaki, tulajdonképpen minden kép, aminek tükrébe nézünk kérdés és visszakérdezés is, s hogy ne higgyük el, csak azért mert szomjúnkat oltottuk, még kényelmesen hátradőlhetünk, megnyalhatjuk szánk szélét, s nem kell már többé újabb pohár vízre áhítozni.
Számomra a művészet, azon belül a festészet, azon belül Varga, egyféle szomjúság-érzet is. Engem ő nem tud megcsalni a visszanézés derűjével, a táj látszat idilljével. A templomfalra karcolt keresztek, a hulló vakolatra körömmel karistolt jelek nem visznek el ahhoz a misztériumhoz. Csak kérdőjeleket látok magam körül. Csak nyugtalanságot, vibrálást. A halott tájat nem mint lezártságot, az olaj síkosságát látom, s nem csak a rajta játszódó fényeket. Számomra Varga nem valami artisztikus kész, valami befejezettség, hanem az összegzés felemássága fölött érzett kielégületlenség is. Egy kép is lehet maga a teljesség, az összegzés - s ma utoljára használom ezt a szót, becsukva Arany Jánost egy lélegzetvételnyi ideig - tucatnyi kép-egész is lehet csonka.
Talán nem szabad ma már semmit úgy kimondani, hogy teljesen érthető legyen, hisz az állásfoglalás, de kimondom: Varga Györgyöt jó festőnek tartom, akinek a képei életemhez tartoznak.
Talán rövid biográfiát is illene mondanom e megnyitó közönségének, de hiába ismerem már közel három évtizede Vargát, annál többet nem tudok mondani, amit a meghívó tartalmaz.
Gyurinak először plasztikáival ismerkedtem meg, s sokszor elmondtam már, életműve szerves részének tartom ezeket. Lehet, hogy azért, mert a tapintás, mint az érzékelés egyik formája számomra is fontos, de azért is, mert szeretem ahogyan a sík kinyílik, s a tér megtelik dolgokkal, melegséggel. Igaz, a festményekre felvitt festék is meg-megvastagodott az utóbbi időben nála, mintha ki akarnának törni az alatta lévő rétegek, az idő rétegei, ahogyan mondani szoktam.
Olajjal és akvarellel kezdett, velük fordult aztán el -végleg?- a plasztikáktól, csalta meg őket. Sokszor mondtam neki, hogy bizonyára azért nem hajlítgat drótokat, krómacélt, mert rájött, hogy már megtanult velük bánni, s innétől fogva nem izgalmas már a dolog. A barát, a néző izgalma meg csak addig érdekes, amíg a sajátjának érzi. Tudom, azt mondtam, hogy a festő magának fest, a költő saját nyugtalansága okán fog versbe, s az már más lapra tartozik, hogy után jönnek a nézők, az olvasók, s elácsorgunk egy unalmas megnyitó szöveget hallgatva a képek előtt, eltakarjuk őket szépen, s meghallgatjuk a találkozón a vers ilyen-olyan interpretációját, de már számunkra ez másodlagos. S csak csodálkozunk akkor, hogy az olvasó, a néző a magának néha titokban föltett kérdésekkel a mi tükrünkben szembesül.
Szóval az akvarellek. De ehhez már valóban kellett a Szigetköz, a maga szépségével, törékenységével, eltörtségével, pusztulásában, elpusztítottságában is gyönyörűségével. És Gyuri nézte ahogyan lecsorog a vízfesték a papírról, ahogyan a korhadó uszadékfák partra vetettsége elkezdte azt jelenteni, hogy mennyire partra vetett az ember is ebben a világban. És a csendről szóltak a képek, a hangosan recsegő-ropogó összedűlő, haldoklásában is dobot verő világban.
És a vizek szomorúsága a képeken.
Lehetne itt szólni az elpusztított, pusztuló Szigetköz sorsáról, mindenki tudja. De a Vargán átpréselt haldokló világ igazán emberi, hozzátevődik az ember iszonyú magánya, szomorúsága, szépsége.
Varga mindent tud az akvarellekről, egy ideig én ezt tartottam a legfontosabbnak nála. Aztán jött a váratlan fordulat, a nonfiguratív váltás, a jelek jelentésnélkülisége, a már csak félig feltett kérdés.
Lehet, hogy szentségtörés, de kimondom:a nonfiguratívhoz meg kell öregedni. El kell jutni hozzá. Nem lehet ez a kezdés. Nem igaz, hogy a szabadvers szabad vers, hogy nem kell megtanulni festeni ahhoz, hogy befestett talpú macskákat űzzűnk át a földre letett vásznon. Nem igaz, hogy a nonfiguratívval el lehet fedni a képzetlenséget Meg kell érni hozzá, s miután ezt a poharat is kiürítettük, nyúlni a másikhoz.
Varga látásmódja tágult ki az elmúlt évtizedben. Bizonyára hozzájárult ehhez a felvidéki társak, barátok dolgainak megismerése is, a közös művésztáborok nyújtotta ihlet, a lezárt világ föltörése, látni azt, hogy mi van Európa boldog-nyomorult felén. Meg hát az idő. Az járult még hozzá. A lehiggadás. És a mártíromság testközelisége, Mosonmagyaróvár tragédiája, keresztre feszítettsége.
Gyuri nem tudja, de legutóbbi kötetem záró versét az ő jelei ihlették. A sírás ketrecében élő ember kétségbeesett keresése, szeretné azt visszafelé is megérteni a voltat, s annak fölismerése, hogy megismerhetetlen az.
Engedjék meg, hogy makogásomat, ezzel a verssel zárjam, s ezzel ajánljam az Önök figyelmébe Varga György tárlatát.

Böröndi Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2008.10 2008. November 2008.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 255 db bejegyzés
Összes: 3552 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 218
  • e Hónap: 1961
  • e Év: 33626
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.