|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2023-06-29 20:03:53, csütörtök
|
| |
| |
A kocsibeállóban el akartam indítani az autót, aztán semmi. Az aksi föladta, igaz, közel nyolc éves volt. Ma új van már benne, de horror áron. Jó, hogy hazahozott a kocsi. A jövő hét végén pedig Zsombolyára kell mennem, Nutyt elhozni hozzánk egy hétre. Nem lenne jó ha a romániai Bánátban történt volna ez.
Nem érem utol magamat, de kicsit lusta is vagyok.
Erről is szól a nyár. A csöpp nyaralás nagyon jól fölfrissítette a lelkemet. Ma már versen is dolgozgattam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-28 14:09:56, szerda
|
| |
| |
Még Lengyelország előtt összeraktam a mecséri újságot, 12 oldal lett, egészen jónak tűnő. A falu élete benne van, Zoli a tíz évvel ezelőtti árvízre emlékezett vissza benne. Emlékszem rá, a hivatalban dolgoztam akkor, Pistával voltam mindenütt. Nehéz napok voltak, de az összefogás szívet melengető volt.
Itthon a kerttel bajlódok, tegnap Csabus dolgozott benne, én a veteményessel bíbelődtem. Sok a gaz, kapálni kell. De már látszik, hogy a paradicsom megemberelte magát - jó szó ez a paradicsomra. Egy kis újkrumplit is szedtem föl. Azért a saját az igazi! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-26 06:30:52, hétfő
|
| |
| |
A forróság elől elmenekültünk egy hét végére Zakopánéba. Már a lengyel határnál ömlött az eső, s a két nap alatt 14-16 fok volt. Nem volt rossz, bár egy fél napos napsütés is elkelt volna. Pihentünk, sétálgattunk, s bementünk Krakkóba. Ott annyi kegyelmet kaptunk a föntiektől, hogy a Fő téren sétálhattunk, ebédelhettünk. Még parkolót is leltünk a környező utca egyikében (Kopernikusz). Nagyszerű ételeket ettünk. Hármasban (Feleségem és fogadott fiam) jól éreztük magunkat, A szálloda csodás környezetben volt, közel a sétáló utcához.
Visszafelé vettem a szlovákoknál birkatejből készült vajat, s egy kis áfonyát és korbácskát (sajt). S kedvenc ételeimet ettem, brindzás haluskyt és pirogot. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-22 08:43:35, csütörtök
|
| |
| |
Puzsér Róbert pár napja megjelentetett egy véleményt a magyar-orosz-szerb társadalom hasonlóságairól, láthatóan a tények alapos ismerete nélkül. ( Az Indexen).Nincs igaza, már ez első mondatban megfogalmazott állításban sem, miszerint a magyar társadalom többsége oroszpárti lenne. Nem az. A Nyugatban csalódik újra és újra, és ezért vannak jelentős számban - elsősorban a jobboldalon -, akik hajlamosak orosz narratívákat elfogadni, de egyébként arányában kevesebben, mint például a bolgár és a szlovák társadalomban. Erről majd a végén, de előtte beszéljük át a történelmet - azt a saját hibákat felnagyító, mások hibáit észre sem vevő, igen elterjedt látásmódot, ami Puzsér Róbert cikkében is megjelenik.
Trianon okait ki lehet ugyan hegyezni az oroszokra, de 1920-hoz nem a pánszlávista aknamunka vezetett. Igaz, Szentpétervártól sem várhattunk volna jobbat, mint Párizstól, ha Oroszország 1918-ban nem esik ki a háborúból. Trianon kegyetlenségének fő oka valójában a szomszéd nacionalizmusok telhetetlensége, melyet természetesen megtámogattak a francia elképzelések az új, Párizs dominálta Közép-Európáról. Az oroszok ugyan sok mindent tettek velünk, de 1920-ban nem ültek ott az asztalnál. Sőt, 1919-ben nemcsak a Tanácsköztársaság, hanem Horthy Miklós is orosz szövetségről álmodozott a románok ellenében. Egy év alatt nagyot fordult a világ, a fő ellenségből okkal lett potenciális szövetséges.
A legnagyobb területet a legnagyobb magyar lakossággal természetesen nem egy szláv állam, hanem Románia vette el Magyarországtól, és ha a franciák nem intik le őket, ma Szegednél és Szolnoknál mennénk át Romániába. Ezzel térjünk is át a felsőbbrendűségi tudatra meg a másokon való uralkodás vágyára, amit Puzsér a magyaroknak, a szerbeknek és az oroszoknak tulajdonít. Elsőként szögezzük le, ez a térség szinte összes népére jellemző.
FELSŐBBRENDŰSÉGET KÉPZELVE KICSI BIRODALMAT AKART ITT ÉPÍTENI MINDENKI, NEM CSAK A MAGYAROK. A MAGUKNAK ŐSI DÁK-RÓMAI MÚLTAT KÉPZELŐ ROMÁNOK, A TÉRSÉG MINDEN, KELETEBBRE ÉLŐ NÉPÉT LENÉZŐ CSEHEK, PERSZE A SZERBEK IS, MÉGHOZZÁ HIHETETLEN ÉTVÁGGYAL.
De egyébként a bolgárok, a görögök, a lengyelek is más népek felett is uralkodó nagy államokban gondolkodtak, geopolitikai meg történelmi szükségszerűségeket, felsőbbrendű kultúrát emlegetve és a népakarattal nem foglalkozva. Románia például nem csak Tiszától Dnyeszterig tartó birodalmat tervezett, hanem a két világháború között az egész Balkán feletti hegemóniát. Mindenkinek megvan a maga felsőbbrendűségi tudata, csak aki nem eléggé ismeri a térséget, ezt nem tudja. Igaz, a mai világgal sincs tisztában, aki azt képzeli, Belgrádban bárki a szlovénok felett akar uralkodni. Nincs ma olyan szerb nacionalista, aki ezt akarná, de 1918-ban sem akarták igazán.
Amit akarnak, az az, hogy a szerb többségű Észak-Koszovó és a boszniai szerb államfél Szerbiához tartozzon. Ha a békecsinálóknak a népakarat bármit is számított volna a kilencvenes években, ma nem lenne ilyen probléma. A térségünkben ma a legirredentább ország éppenséggel Románia, nemcsak Moldova, hanem az Ukrajnához tartozó Bukovina és Budzsák irányában is. Nagy-Románia újraélesztésének sokkal nagyobb a támogatottsága a román nép körében, mint bármilyen revíziónak Magyarországon.
Nacionalista étvágy
Trianon brutalitásának a fő oka a szomszéd nemzetek telhetetlensége, ami bizony nagyon is felsőbbrendűségi tudaton és a másokon való uralkodás vágyán alapult. Egyébként ha az első világháború után minden szerb, román és csehszlovák igény teljesül, a mai magyar államterületnek nem sokkal több mint fele marad meg. A román Tiszántúlról már beszéltünk, de a Bükk csúcsain és a Kékesen ott lobogna a szlovák zászló, és csak messze az Alföld belsejéből nézhetnénk a hegyeket. Sopronban is szlovákul lenne kiírva majd minden, éppúgy, mint Dunaszerdahelyen. Pécsen és Baján pedig szerb világ lenne. Mégis mi ez, ha nem más népek feletti uralkodási vágy ilyen vagy olyan érvvel?
Nézzünk rá, mit akart magának a magyar progresszió által is hihetetlen haladónak hirdetett Csehszlovákia. Igen, nézze meg mindenki a térképet, és értse már meg: Csehszlovákia egy hódító állam volt, elképesztő igényekkel, ahol 1918 után a népesség felét sem elérő csehek minden más nemzetet elnyomtak és kihasználtak, kisebb vagy nagyobb mértékben. Még a szlovákokat is. A román-csehszlovák-szerb igények teljes kielégítését, azaz Magyarország de facto megsemmisítését csak az akadályozta meg 1920-ban, hogy ez a féktelen agresszivitás már a briteknek, olaszoknak, amerikaiaknak, sőt a franciáknak is sok volt.
A magyar kudarcérzetet azzal magyarázni, hogy a magyarok nem vettek részt saját felszabadításukban? Hogy mások meg igen? Ez egy szinte már öngyűlölő magyarázat, és hamis is.
MÉGIS KI LÁTJA ITTHON NEMZETI TRAGÉDIAKÉNT A RENDSZERVÁLTÁST? A MAGYAROK NEM MEGSZERETTÉK AZ ŐRIZETET, HANEM ELŐSZÖR ÉS A LEGÉLESEBBEN LÁZADTAK ELLENE.
Hogy utána a cseh 1968-nál sokkal nagyobb megtorlást és vérveszteséget elszenvedve végül elfogadják a kompromisszumot. Ezt tarthatja bárki is alávalóságnak? 1956 után a magyar nemzet életkedve is elment, nem születtek gyerekek, az akkori világ legalacsonyabb születési rátáját produkálta az ország. Kádár ajánlott egy üzletet: elfogadod, ami van, a történelmi megalázottságot, a kívülről rád kényszerített határokat és rendszert, és akkor élhetsz egy viszonylag normális életet. A vérrel és vassal megtört magyar társadalom belement az alkuba. Ha már mindenben vesztettünk a 20. században, legalább hihessük azt, hogy jobban élünk, mint a románok vagy szlovákok. Ez nem bűn, hanem életösztön: nem teljes kudarc, megalázás és vereség az egész életünk. Egy apró ,,siker" a nyomorban. A rendszer egyébként Magyarországon jórészt önként vonult vissza. Mit kellett volna csinálni? Román módra meggyilkolni Grósz Károlyt vagy a halálos ágyáról kirángatni Kádár Jánost?
A különbség a többiektől nem ez, hanem az, hogy a rendszerváltással, ahogy 1920-ban az önálló magyar állammal sem kapták meg a magyarok a valódi nemzeti önállóságot. Vissza Trianonhoz: egészen egyszerűen azért, mert a magyar nemzet egyharmadát a határainkon túlra kényszerítették. Nem igazán emlékszem az első szabad választásra 1990-ben, de a marosvásárhelyi román pogromra igen. Nem emlékszem az ellenzéki kerekasztalra, de Chrudinák Alajos Panorámájára, Tőkés Lászlóra igen. 13-14 évesen ezt éreztem fontosnak, ez volt a lelkesítő vagy éppen letaglózó - az erdélyi magyarok szabadsága. Mert ott tényleg rabság volt, a kádári diktatúra semmi volt a románhoz képest.
A magyaroktól 1920-ban nemcsak területeket vettek el, hanem a szabadság megélésének lehetőségét is. Nem csupán a tényleg sehova sem vezető birodalmi tudat veszett el, hanem a magyarság egyharmada. Legyünk pontosak: részben még megvan, ezt kellene felfogni, de jövő nélkül, másodrendű polgárként élve saját földjén. Hogy ez túlzás? Vannak jó példák? Vannak jó példák is - de semmin sem változtatnak érdemben.
Értsük meg: Fiumén, Dél-Erdélyen vagy Szlovákia nem magyarlakta területein már rég túl lenne a magyar nemzet. Az EU-n belül egyébként el lehetne fogadni a légiesített, átjárható határokat is, kiegészítve széles körű nemzetiségi jogokkal. De az állandó, napi megaláztatást, ami van, nem. Hogy bármikor elvehető egy iskola, szerzett jog, büntetést kaphat egy helyi televízió három (3!), szlovákra le nem fordított mondatért? Sőt, Szlovákiában a Benes-dektétumok alapján ma, 2023-ban is számottevő vagyont lehet elvenni magyaroktól.
SZATMÁRNÉMETIBEN, EGY FÉLIG MAGYAROK LAKTA VÁROSBAN GYAKORLATILAG NINCSENEK MAGYAR UTCANEVEK. ARADON, A ROMÁN-MAGYAR MEGBÉKÉLÉS TERÉN EGY DARAB MAGYAR FELIRAT NINCS (ANGOL VAN), ÉS A MAGYAR MÁRTÍROK EMLÉKMŰVÉVEL SZEMBEN EGY ROMÁN DIADALÍV ÁLL.
Van ugyan magyar zászló a román mellett, de aki a szimbolikát megbékélési szándékként érzékeli román részről, az nem ebben a világban él. Az emlékműtől 20 méterre meg ott a Nagy-Romániát kívánó felirat a falra fújva. Amikor öt éve ott jártam, akkor is ott volt, senki nem festi le. Kicsit odébb, Nagyváradon ezernyi román zászló alatt lehet sétálgatni a szépen felújított belvárosban. Szinte az összes román többségű erdélyi városban népi verseny van: ki tud nagyobb román zászlót kirakni minél magasabb rúdra, és ki tud minden sarokra ortodox templomot építeni? (Az autópálya-építés rosszabbul megy.) Székelyföld román katonai alakulatokkal van telepakolva, amelyek időnként (például 2019-ben) gyakorolják is a magyarok leverését. A nem EU- és NATO-tag Szerbiában a legjobb a helyzet, de ott sincs valódi autonómia.
A megaláztatást és a nagyon is valós anyagi hátrányt (a szlovákok által gyakorolt direkt einstandon túl például a magyarlakta régiók alulfinanszírozása miatt) az elmúlás állandó érzése egészíti ki. A mondás, hogy ami ma Temesvár, az holnap Arad, ami ma Arad, az holnap Nagyvárad, minden népszámláláskor beigazolódik. A magyarság eltűnik, ezért húzzuk alá: nem, az asszimiláció és az elvándorlás nem természetes dolog. Nagyon rossz a kisebbségi lét, nincs benne semmi szép. Ahogy egy nem is idős hölgy egy hete Aradon elmesélte nekem szülőfaluja magyarságának kihalását és teljes elrománosodását, azt csak lehajtott fejjel lehetett hallgatni. Mert micsoda szülőfalu az, ahol már csak a temetőben érzi otthon magát az ember? Oláhozás? Butaság és primitív, de van bozgorozás is, egymillió magyar hallgatja - ma, 2023-ban is. Talán a románoknak meg kellene már a 21. századra tanulniuk, hogy a magyarok nem mongol jöttmentek - ,,bozgorok" -, nem szép dolog a román elnöknek a magyar nyelven gúnyolódnia. A sor még hosszan folytatható.
Meg lehet bízni a Nyugatban?
Az EU jobb, mint bármilyen más alternatíva, ez tény, bár nyugati kultúrájú nemzetként még választásunk sincs. A Nyugat mi is vagyunk, az nem járt még keleten vagy az igazi Balkánon, aki azt képzeli, hogy Magyarország nem a Nyugat. A probléma, hogy
SOK MAGYARNAK A ,,BIZALOMRÓL" ÉS ,,ELVEKRŐL" A WILSONI ELVEK, AZ ,,ÉRTÉKEKRŐL" MEG A KETTŐS MÉRCE JUT ESZÉBE - JOGGAL.
Az Európai Unió, miközben hihetetlenül érzékeny a bevándorlók és a szexuális kisebbségek jogai iránt, nagyjából nulla aggodalmat mutat az őshonos nemzeti kisebbségek elnyomása kapcsán. Hogy ebben az EU meg a ,,progresszió" óriási csalódás sok magyarnak, az biztos. A Minority SafePack kampánya nem volt éppen egy nagyon is európai dolog a magyarság részéről? De. A visszautasítás és annak stílusa viszont kiábrándító és nem európai volt. Az Európai Bizottság pont most és pont Magyarország kapcsán bizonyítja be, hogy az égvilágon mindenre van jogköre, amire akarja, hogy legyen. Amíg az EU füle süket marad a nemzeti kisebbségek diszkriminációjára, sokan meg fogják hallani Magyarországon az orosz szirénhangokat.
Honnan jön tehát a sok indulat, elsősorban a magyar jobboldalon? Ezt egyrészt a fentiek megmagyarázzák; másrészt abból ered, hogy nemcsak a külvilág, hanem a magyar társadalom másik része is ignorálja ezt a máig tartó folyamatos másodrendű státuszt. Ez a belső hidegháborúnk fő oka, nem más.
Nézzük végül a számokat az ,,oroszpártiságról". A magyarság még a súlyosan jogfosztó ukrán nemzetiségpolitikával együtt sem a legoroszbarátabb ország az Európai Unióban. Bulgária és Szlovákia az, de vannak olyan mutatók, ahol a románok is hátrébb állnak a magyaroknál. Ez az igazság, és ezt nem egy magyar felmérés mondja.
A magyar kormánnyal szemben nagyon is kritikus pozsonyi GLOBSEC kutatócsoportjának friss kutatása szerint az ukrán menekültek támogatottsága Magyarországon a legnagyobb az egész térségben (90%), Romániában ez 64%, Szlovákiában 59%, Bulgáriában 52%. A magyarok többsége (54%) Oroszországot látja a fő felelősnek a háborúért, míg Szlovákiában és Bulgáriában ez a kisebbségi álláspont (44, illetve 40%). A NATO-ba vetett bizalom (77%) nagyobb nálunk, mint Litvániában (75%), Romániában (73%), Szlovákiában (54%) vagy Bulgáriában (53%). Az Amerika-ellenesség nálunk 25%, Szlovákiában 50%, igen 50%. Az ukrán elnököt is többen kedvelik, mint Bulgáriában vagy Szlovákiában, míg Vlagyimir Putyin elutasítottsága 71%. Több magyar maradna az EU-ban, mint lengyel, lett, cseh, bolgár vagy szlovák. A románok 78 százaléka gondolja, hogy az EU úgy diktál nekik, hogy abba nincs a románságnak beleszólása, a másik véglet Magyarország 39 százalékkal. Talán épp azért, mert Budapest nem fogad el minden ,,nyugati fényt" szó nélkül, mint a többi térségbeli ország, ahol a kormányok mukkanni sem mernek. A másik két magabiztosabb ország Lengyelország és Csehország egyébként, az összes többi országban a többség úgy gondolja, hogy az EU diktál, és a saját kormányzat csupán végrehajt - nincs szavuk az unióban. Biztos ok nélküli ez?
Mindenkinek csak ajánlani tudom a GLOBSEC-kutatás számait, valódi nemzetközi összehasonlítást ad. Különösen azoknak, akik nem ismerik a térséget, és elnézést, de tapasztalataim szerint ez a magyar progresszív-liberális értelmiség jelentős része. Akinek minden útja nyugatra vezet, csak elhussan vele a táj az M1-esen a kéklő Alpok felé, az keveset ért. Érdemes ám bejárni a keletet és délt is. Nagy lesz a meglepetés, hogy nemcsak szlovák és bolgár, hanem bizonyos dolgokban még a román társadalom is Nyugat-ellenesebb, mint a magyar. Pedig annyit senki sem kapott a Nyugattól, mint a románok és szlovákok a szomszédaink közül.
Na ezt fejtse meg valaki.
Demkó Attila
A szerző az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője, a Honvédelmi Minisztérium volt védelempolitikai főosztályvezetője. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-21 13:51:57, szerda
|
| |
| |
Tegnap este eljött Zsódi Viktor egy kis beszélgetésre. (Vacsoráltunk is.) Előtte a mecséri újságot rakosgattam össze, Győrbe voltam Csabával a nyomdában, ebédeltünk az Árkádban.
Jó néhány hónap óta nem találkoztam Viktorral, azóta, hogy tartományfőnök lett. Kifaggattam teendőiről, az óvári piarista dolgokról. Beszélgetünk a jövő évi esélyekről, a városról. Arról, hogy nem tud jó irányba elmozdulni semmi, a közélet élettelen.
De szó volt irodalomról, arról a fura helyzetről, hogy még mindig sokan kíváncsiak a véleményemre a közügyek kapcsán, általában arra, hogy hogyan látom az országos dolgokat. Pedig elég rezignált vagyok, s személy szerint szemlélődőnek vélem csupán magamat.
Viktor a Bolyaiban volt érettségi elnök. Megállapodtunk, hogy továbbra is szerkesztőségi tagja marad a szél-járásnak (a következő számban szép írását hozzuk.), s tartjuk a kapcsolatot, s találkozunk Pesten is. Örültem, hogy erre járt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-18 06:46:07, vasárnap
|
| |
| |
Valóban elégedett is lehetnék. Azután, hogy Mezey Laci a verseskötetről írt a Naputonline internetes lapba és az Esztergom és Vidéke címűbe, Péntek Imre küldött egy szép, tartalmas elemzést, amit továbbítottam Jánosi Zolinak a Magyar Naplóba. Ígérte, hogy hozzák. S végül Bakonyi Pista is megírta a recenziót, ami a Bécsi Naplóban jelenik meg. A Mezey Laci kritikáját a széljárásban is megjelentetem. Ezek jó dolgok.
Véget ért a tanítás is, s hosszú dilemma után nem buktattam. Szerintem jó döntés volt, de ezt a jövő dönti el.
Pénteken Kiss Béla és a levéli sportosok meghívására vacsoráltunk és beszélgettünk a Külvárosiban, megünnepeltük a sportkönyv megjelenését, amit én szerkesztettem és adtam ki. Jó volt látni, hogy elégedettek vele. Tuba Laci is ott volt. S most csütörtökön lesz a bemutatója Levélen, aztán egy hétvégi pihenés a lengyel Tátrában. Mégis telve vagyok nyugtalansággal, amit magamnak sem tudok megmagyarázni.
Pedig a kert soha nem volt ilyen szépen rendezett, ez köszönhető a két srácnak is, bár én is sokat dolgoztam benne.
Talán az is az oka, hogy nem igazán örülök az idő figyelmeztetésére. Holnap 69 éves leszek. Ez már az öregség. Ámbár én nem érzek semmit.
Nekiláttam a mecséri újság gyártásának. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-16 06:45:33, péntek
|
| |
| |
Hajnalban négy sor motoszkált bennem, idemásolom:
Itt emésztődöm tegnap óta.
Kegyetlen parancs súlya nyom.
Elbuktam, nem ismertem föl,
hogy van nálam nagyobb hatalom.
Azon töprengtem, hogy min töprenghetett Jónás a cethal gyomrában. Hogyan telt a második nap. Szóval ismét Babits. Aki valójában nekem írta a Jónás könyvét, meg persze magának.
Atán hogy idemásoltam a négy sor, íródott az tovább.
Nem vers ez még, csak csíra: Következetlen helyesírással.
Mély kút a sötétség fölöttem
hatalmas víz és szép halak
úsznak, fickándoznak törvény
szerint, mit betartanak
csak én hittem hogy végleg és
egészen a magam ura vagyok
most meglakoltam itt benn
csak magammal vitatkozhatok
börtön vagy a szabadság kapuja
ez a hatalmas cet gyomor
középen állok második nap
meglátjuk mi lesz harmadnapon
addig? tanulnom kell meghajolni
nem könnyű sőt nagyon nehéz
még egy nap és elfogadom talán
a feladatot mit tilt az ész
konok vagyok megtörni nem
szeretnék csak fölismerni a lényeget
hogy egy csavar vagyok
és elnyel a nagy gépezet
tudom föladom majd de
még föltöri isten a magot
az ellenállást bennem s ráébreszt
hogy valóban egy csavar vagyok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-15 06:32:32, csütörtök
|
| |
| |
Ma nekem befejeződik a tanév. Jövőre is maradok még, ezt a két osztályt le kellene érettségiztetni. Nem lesz könnyű. Mindenkit lezártam, egy bukás lesz a fiúknál. Nem én akartam, de van akin akkor sem lehet segíteni, ha nagyon szeretnék. Az viszont furcsa, hogy csak nálam bukik, mikor két hete még hat tárgyból állt elégtelenre. Nem jó módszer, ha toljuk feljebb a problémákat, az élet büntet majd.
A szél-járás is készül, jó lenne leadni a nyomdának hamarosan, júliusban nem szerkesztéssel szeretném tölteni az időt.
Ma kert, de csak lassan, szépen. A nehéz munkát úgyis a fiúk végzik el, az én koromban már kímélnem kell magamat. AZ a furcsa, hogy ezt valóban így is gondolják. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-14 19:21:59, szerda
|
| |
| |
Tegnap Csabus volt itt, dolgoztunk a kertben. Nehéz munkát bíztam rá, a beton előtti drótkerítés egy részét távolította el. El is fáradt. Nekem nagyon jó beszélgetni vele, egy másik világ. Ami még nagyon jó, szinte apjának tekint, és mindent megbeszél velem. Ez nagy bizalom.
Ma Dani volt itt, két bokrot szedett ki, megebédelt. Ő már 22 éves, nem gyerek, de nagyon szeretjük őt is. Négy éve érettségiztettem. Örülök, hogy újra ránk talált. Ő is hozzánk tartozik. A szeretet sokfelé osztható, beszéltük meg este Zsókával, Aki szeret bennünket, mint ez a két "gyerek", azt mi is nagyon tudjuk szeretni.
Hamarosan három napra elutazunk Zakopánéra, Csabus is jön velünk. Azt mondtam, hogy a jó bizonyítványáért ajándék. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-13 06:47:39, kedd
|
| |
| |
Péntek Imre küldte a kötetemről írt ismertetőt. Alapos elemzés. Köszönöm neki.
Péntek Imre
Szíven döfött remények
Böröndi Lajos: A végső kihallgatás
Észak-Dunántúl már több évtizede kitermelte a maga tehetségeit. Győrben Villányi László nőtt jelentős alkotóvá, Tatabányán Jász Attila vált komoly tényezővé, Sopronban Kerék Imre klasszicizáló teljesítménye aratott elismerést. Mosonmagyaróvár gyakran kimarad a figyelemből. Pedig az ott élő és ,,dolgozó" - azért jó szó, mert a költészet mellett számos más területen is tevékenykedik - Böröndi Lajos már rég megérdemelte a kritika és az olvasók érdeklődését. A legrészletesebben - a nem rég távozott Kerék Imre, a mester -írt a mosoni lírikusról. Első kötetéről szólva hosszabb tanulmányában a következők olvasható:
,,Miben állt ennek az első kötetnek az újszerűsége, minek köszönheti ma is meglepő, azóta sem avuló, halványodó frissességét? Részben talán annak, hogy noha nem lehet nem érzékelni kötetében néhány rokoni hangú jelentős kortárs költő rejtett hatását (Kormos, Pilinszky, Hervay Gizella és mások) mégis: a kötet egészét tekintve, e hatásokon túl Böröndi sajátságosan egyéni hangvételt, stílust, verselést alakított ki magának és szerencsésen ötvözte szintézissé a tanultakat. Képalkotó leleményeivel versenként újra meg újra képes meglepni, elgondolkodtatni az olvasót, metaforái, szokatlan szókapcsolásai új értelmet kölcsönöznek a megszokott vagy túlságosan elhasznált szavaknak". A 17-dik kötet - azt hiszem - az egyik legjobb, legeredetibb gyűjtemény, nem éppen kedvcsináló, de a szeretet empátiáját megőrző szöveg, sugalmazása első látásra kitűnik a hasonló könyvek közül. Erre figyelt föl a fülszöveg írója, Jánosi Zoltán irodalomtörténész is, amikor ,,egyszerre megörökítő és teremtő szeretetről' értekezett kis esszéjében. Ez a hangnem ütött meg Hamvas Béla Tabula smaragdina című értekezésében, amiben a következőket írja: ,,Ma minden civilizált ember sorsa és az egész emberiség sorsa már csak a civilizáció bonyolult morális-politikai-gazdasági-társadalmi-pszichológiai szerkezeténél fogva is válságban van. Minden ember és az egész emberiség több egymással nem egyező sorsot egy időben él. Az ember sorsát konfliktusai határozzák, meg és az dönti el, hogy e konfliktusokat hogyan, főként milyen színvonalon tudja megoldani." Hasonlóan látom én is - Bőröndi új kötetének nyomasztó igazságait, mert a ,,metafizikai horizont" is besötétült.
A rózsa virítása a nyitó versben megelőlegezi a vigaszt, de a válság jelei egymás után homályosítják el a fel-cselillanó távlatokat. Látni fogjuk, ezt fordítja le Böröndi a saját életére...Ami nem kezdődhetne mással, mint a gyerekkorával. (Sőt, az egész ciklus címe is ez lett.) Ám a gyerekkori ízek világát nem őrzik a mai tejesdobozok, a ,,mindaz a jó", az egykori hangulat édessége is elsüllyed az ,,emlékek mély kútjában". Az elárult gyerekkor - lehetne elárvult is - is eltávozik. Halljuk Cseh Tamás dúdolását, megfigyelhetjük a feltoluló keserűséget, ,,nincsen visszaút", ,,a ringató anyaöl" is a semmibe tűnt, csak Az Élet múlásáról - ahogy egyik versben olvashatjuk - lehet elmélkedni. A ,,mégis-morál" azonban működik, itt is olvasható: ,,Mégis megérte". Böröndi is búcsúztatja nemzedéke világát, új csodák születnek, a megújulás iramlása megállíthatatlan. A végeredmény: régi kövek a tenger partján. Ezzé válik a letűnő egyének tömege. A széttépett fényképdarabkák havazása már az új, metafizikai telet jelzi, a korai elszánások sem bírják megállítani az idő vonulását. Böröndi megfigyeli: ,,ahogyan éled az élet", és a ,,szendergő rügyek" soha nem adják fel. Az örökös nyár illúziója elúszik, a vadsóska íze eltűnik, a felnőttséghez hozzátartozik ,,ez a betonná keményült béke". Eljön a föladás ideje, bármilyen szépek a nyári fények, előbb-utóbb a Megszületetthez vezet az út. Ez már a vigasz az elmúlás díszletei között. Előbb-utóbb Böröndi, a nagy évszak festő, számtalan alkalommal - ebben a kötetben is - kifejezi csodálatát az ősz előtt. Az ősz az elnémulás ideje, amikor felfedezi az ember: hogy Isten tenyerén ültünk, és ,,nem bánjuk, hogy nincsen jövő". A kiméletlen elmúlás csak a semmit tartogatja, ahogy a Most múlik el című vers intonálja, ,,az Ő rendje" ezt írja elő, alig halljuk a világóra ketyegését. Mi az igazi ,,emlék"? A gyerekkor szemhéjak mögé csukott világa. A dermesztő idősíkok között fel-felvillan valami remény, ,,s magunkba szívjuk az illatot", elszédülve a mámoros ragyogástól. Ezek a kis epizódok adnak vigaszt a deprimáló hangulatok között. Ilyen például az őszi Szeged képeinek idézése, melynek szépsége lenyűgözi a költőt. De ilyen a szerelem is, melynek illatával nem lehet betelni. De a Varsó-legenda is maradandó élmény, (Szerelmem: Lengyelország). A Faludy-ébresztés már némi romlásba fúl, a beomló távlatok, a háborús félelem miatt. S a végső konklúzió nem lehet más:
,,Az ember / csak beletörődve legyint." (Hová lettek az álmok?)
A megszülető kisded - a jelennel összeérő a múltban - lehet, hogy eléri célját,
de az istálló melege már kevés. A vers sem íródik tovább, a dirib-darab élet télre készül, és az álcázott félelem döbbenten nézi: ,,elfut a vonat". A szemhéjak mögött ott dereng a múlt vigasza, ám az illúziókba menekülés már nem segít.
A Végső kihallgatás ciklus - mely a kötet címét is adta - az elkerülhetetlen szigort sugallja. Ebből nem lehet kihátrálni, pedig ez csak az utolsó előtti próba. Hisz még hátra van a ,,végítélet".A történelem is felelős, ahogy A csapó int című vers írja: ,, a történelem / legépuskázott emlékei a mészben".
Nincs menekvés, a ,,a hamis csillogás imádata" átjár mindent, s az öröklét átcserélődik egy múló pillanatra. A legváltozatosabb félelmek kísértik a költőt, és az összegzés végén az öregség ásít, a ,,nemlét előszobája, az örök csönddé", és miközben eluralkodik a metafizikai vacogás, ,,elmegy a villamos", a köznapi dolgok gördülnek tovább, még akkor is, ha a minden megfoghatatlan széthullásban, mindegy, béke van vagy háború, a köznapi örömök is szétfoszlanak. Az ahogy az Egy hétköznapi reggel-ben is olvasható, amely elnyeli a reményteli tapasztalatokat. S a felejtés, ,, a leggyilkosabb parancs", betemeti a múlékonyság ásító gödreit.
Bár Böröndi az elsikló idő egész tárházát felidézi, mégsem tudja kioltani az emlékezés apró mécseseit. Olykor ,,a hóhérok kivégzésre készülődése" zavarja, máskor az 1956-os Magyarország, amelyben cellák lakói kerülnek terítékre. Hamvas a Mágia szutrában írja: ,,a létezés megrongálódásáról mindenkinek, bármilyen homályos, érzületszerű, bizonytalanabb tudomása van. A bűn, az őrület vagy a betegség (járvány) ténye minden embert kényszerítően figyelmeztet arra, hogy a szellem, a lélek és a test megzavarodott." Vagyis válság van. Böröndi ennek az örvényéből keresi a kiutat. Aztán megállapítja: Nincs bocsánat. A rosszak félelme nem tűnik el, belső undorrá zsugorodik, és ebből a kiszolgáltatottságból nem lehet szabadulni. A kölcsönös félelem megzavarja a bűnöst és ártatlant. S ez a csapda folyton ott leselkedik. A megroggyant önérzet azt követeli: ,,ne írj érthető verseket". Az öndokumentáció teljesen fölösleges. Talán mégis van egy kivezető út. A fohászkodás az Úrhoz, a spiritualizálódás. A költő karácsony-élménye többször is visszatér. És az Ülünk, az őszi csöndben című versben megemlíti: ,,Együtt éltük meg az elmúlt időt / Isten tenyerén..."
Ebben a védettségben minden könnyebb. Könnyebb Petőfivel társalogni, meglátni a magát elsíró Istent, s a kedvestől a ringatást élményét kérni. A fölismerés szinte elkábítja: ,,És felzeng az égi zsoltár". Az Isten-érv itt nem csak a társadalmi parancsból adódik, hanem az égi morál megnyilatkozása is: ,,Karácsony égői égnek". A megszülető ,,utolsó vers" szintén az istentelen világból üzenet, s még súlyosabb ítélet sújt le: ,,Az embernek úgyis vége". (Ez az utolsó)
A Fekete karácsony kétségtelen az egyik mélypontja a kötetnek. A minden mindegy érzés elhatalmasodik, és a korábban bizalmat és reményt hordozó ég: üres. A felejtés, a múlt a jelent csiklandozza, s a korábbi párbeszédre kényszerített Úr: a ,,semmi foglya". Talán az égi gyermek keresése az egyetlen vigasz, Karácsony fényes csillaga azonban még világít a ,,magas égen". És sorjáznak negatív jelenségek, mint az Elmaradt feltámadás, ,,Jobb volna élni", mint a növények a földben, s a ,,megváltásra törekvést fölváltani a megváltottak boldogságára." A csapongó lelkiállapot azonban nem nyugszik, hisz az élet szépsége elkábítja a kételkedő lelkeket, hogy az Újra ragyog-ban írja: ,,Jó újra élni, / látva mennyi szépség van / ebben a megroggyant világban". Böröndi a kötet végén még tesz egy-két próbát. Szabadság című verse a szabadság illúziójával számol le: ,,A remény, hogy világ jobb lesz, / és a szabadság szabadabb? / Nevetséges, ha még tudsz nevetni / a beszakadt ég alatt."
Az emberi kiszolgáltatottság variációit tárja elénk a költő, a vízen elsimuló körök játékát idézve elénk. Talán még vigasz ,,édesanyám álma", a generációk üzenete, a gyerekkor, a múlt apró, ezernyi, de múlandó öröme.
S Böröndi sem tudott ellenállni az idő múlása megjelenítésének, a Naptárnak. Egyébként is, egyik legnagyobb megfigyelője a múlandóság változatainak. Persze, a hangoltság a hónapokon is érezhető: ,,Elmúlik majd ez az év is... Aztán minden változatlan".
Az emberi lét epizódjai suhannak át a hónapokon, a forradalmas március, a májusi vágyakozás, július ,,vörösen felvillanó lobbanása", s megjelenik szeptember ,,lusta napsütése". És a sorrendből nem maradhat ki Mosonmagyaróvár sem, a tűntetők emlékezetes áldozata, akik lekaszált fűként ,,dőltek egymásra véresen". S a december igazi záróakkordja a napok vonulásának. Felágaskodik a költői hiúság, ,, A félig kigondolt vers izgatott", a teremtés isteni terve ellen pedig hiába lázadunk.
Van egy sor az Október című versben: ,,Száz éveket / radírozott ki a reményből a történelem.". amit történelmi érzékenységnek tudnék nevezni. Böröndi hihetetlen átélő képességgel képes felidézni a döntő pillanatokat, hangulatokat, eseményeket, amelyek eldöntötték egy-egy korszak sorsát. A mosonmagyaróvári tragédiáról már írtam, de elsiratja a Titanic halottjait is, a vallató tiszt nyersbőrszagú csizmája is felidéződik, megemlíti Isten elfordulását is tőlünk.
Méltó sorokkal idézi fel a Barbárság korát: ,,Forog vissza az időkerék, / megtébolyodott az emberiség". Feleleveníti a cigány-holocaust egy kitörölhetetlen pillanatát, s persze, nem maradhat említetlen Európa, ahol ma a régi fegyverekből újak öntetnek, hogy a reményt is kiirtsuk. Fájóan csap belénk a ,,nem leszünk, nem leszünk" mormolása, s elfekszünk az orosz tél havában, (Temetni és feledni egyaránt tudunk...). S milyen nehéz (és szörnyű) emlékké nemesedni".
De van itt néhány vers, amely Böröndi felidéző képességének köszönhetően született meg. Az egyik a Párizs 1940 című. Pár sorral érzékelteti a korabeli hangulatot, hogy milyen mélypontja volt a történelemnek az akkori városelfoglalás. S a záróversszak ad részben magyarázatot. ,,(Magamnak írtam ezt a verset, / magamnak gyakran elmondani, / hogy van remény, és vége lesz egyszer / csak ki kell tartani.)"
Nem maradhat el a kijevi verse se: ,,Kijev ég, kit érdekel, / égjen csak égjen, égjen!" (A Hitler Párizsban irónikusan idézi meg a Vezér mai eurós látogatását.) Radnóti lázbeszéde Balassi halálára emlékeztet, s a végső vers pedig a hazatérő Lenin alakját állítja elénk. Egyszerű határátlépés és mennyi minden csomósodik ide. A készülő huszadik század ettől a pillanattól függött, hogy a fáradt Vlagyimir elszunyókálva is arra gondolt: ,,boldoggá teszem az emberiséget". Ő úgy látta: ,,Megváltásra vár a világ". Ám csak a sötétség lett sűrűbb, és a Baljós árnyak kísérték ezt az operaelőadásra méltó jelenetet.
A szöveg elején írtam, hogy Böröndi teljes lírai fegyverzetében lépett fel, hogy teljesen időszerű katasztrófizmusát elénk tárja. S valóban, az elsötétült múlt pillanatai előkészítik a jelen kilátástalan perspektiváját. Csak reménykedjünk abban - amiben ő is hisz - : ,,Történelmünk ragyog, mint a damaszkuszi acél". A szíven döfött Európa pedig, reméljük, nem vérzik el...
Mosonvármegye Kiadó, 2023.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2023. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
16 db bejegyzés |
| e év: |
171 db bejegyzés |
| Összes: |
3565 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 669
- e Hét: 5410
- e Hónap: 15373
- e Év: 60346
|
|
|
Offline
