Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Rehabilitálom kissé
  2009-10-30 08:27:46, péntek
 
  Persze azért a 2006. október 23-a utáni nyilatkozatait nem bocsátom meg Konrád Györgynek, nem emelek neki emlékművet liberális értelmiségiként a közös árulás okán. De A cinkos jó regény. Egy 1989-es kiadást találtam a pincébe, elvittem magammal Németországba, s elolvastam. Jó könyv. A stílus, a szellem, a megformáltság kitűnő.
Ezt el kell ismerni. Egyebekért nincs bosánat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma Münchenben voltam
  2009-10-27 19:57:58, kedd
 
  Néhány napja nem írtam bejegyezést. 23-án megvártam az ünnepi műsort, a beszéd alant olvasható. A műsor nem igazán tetszett, a Szózat szörnyű interpretálása csak ráadás volt. Így nem! Most nem az ötvenes éveket éljük!. Van technika, Internet, s ötlet is kellett volna bele.
Sajnálom.
Persze hallom, hogy a helyi televízió ezt fölülmúlta valamiféle gyerekműsorral.
Másnap korán elutaztunk Köschingbe, vasárnap Eichstattba kirándultunk, gyönyörű templomokat láttam. Hétfőn vásárolgattunk, majd az unokámmal elmentünk Ingolstadtba fürödni. Nagyon élvezte.
Ma reggel elvittem iskolába Ingolstadtba, majd Münchenbe utaztunk Bárdy Margithoz. A GPS segített, de így is beleizzadtam. Az Isar mellett lakik egy gyönyörű, régi polgárházban. Bajor reggelivel várt bennünket, a szobában két Rippl Rónai volt a falon, s két harmincas évek beli orosz konsrtuktivista. Két órán át beszéltünk Óvárról, a szörnyű politikáról, arról, hogy száz évet fejlődött vissza az ország, ahol nem a hozzáértés számít.
Délben indultunk haza.
Szellemi izgalom volt München. Margit is jobban szereti Berlint, azt mondta, München falu Berlinhez képest.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hazádnak rendületlenül?
  2009-10-23 06:46:12, péntek
 
  Hazádnak rendületlenül?


Más népeknek október, séta az őszi erdőben. Talpig aranyban. A langyos napfényben való sütkérezés. Új bor kóstolása, a poharat a verőfény felé tartva. A betakarítás hava.
Október, az ősz leheletével terhes. Pókhálón csillog a harmat.
Nekünk vér hava, kampók hava, kötelek hava, s az árulásoké. Az egyenkénti apró árulásoké. Az elárultatásé.
Kezdődik hatodikával. Az egyik felvidéki gyász ünnepélyen - maga a szó is hátborzongató - a szónok ezt mondta: A holttesteket a mindenfajta emberi indulat iránt tökéletesen érzéketlen osztrákok, elrettentésül az akasztófákon hagyatták.
Ez persze csak a kezdet. Nincsenek kipreparálva a halottak, nincs rajtuk a smink nyoma, hogy ne látszódjanak a sérülések, s nincsen körmük alatt szög nyom, s heréjük sem véraláfutásos a rúgásoktól. Ők még csak kivégzettek. Előtte nem dolgoztak rajtuk mechanikusok (Sztálin kifejezésével élve.)
1956. október hatodika: Rajkot újratemetik, mert temetni meg kell tanulni. (Igaz, Marosán elvtárnak este a felesége említette, hogy talán nem volt szerencsés ezen a napon újratemetni Rajk elvtársat. De mivel Marosán nem volt birtokában a történetnek, el kellett neki mesélni Aradot.) A temetés előtt kivégezni kell, az már megy. Kivégezni jó, a nagy tanítómester, ki egy vers szerint ,,lángpallost" adott követői kezébe, s ki ,,világít Fokföldtől Alaszkáig", ezt jól megtanította.
Temetik a gyilkost, aki földi porában már az Alvilágé, de még lehet jó beszédeket mondani fölötte, lehet koporsójára fölállva fényképeszkedni (csak nehogy azok rehabilitáljanak, akik meggyilkoltak!), s lehet úgy bocsánatot kérni, hogy az arc izma sem rendül a hazugságtól.
S elnézést az önidézetért, de ,,másutt eltemetik/ itt elkaparják // itt elfelejtik/ ott meggyászolják// ott megsiratják / itt exhumálják // és eltemetik / és eltemetik/ újra meg újra".
Látjátok feleim szemtünkkel mik vagymunk?
Szegény Rajk László, a hű pártkatona. Áldozatai mikor neveztetnek meg?
Árulás szag van mindenütt. Dögszag. S Okigboval mondva, a nigériai meggyilkolt költővel: ,,Vérszag leng a levendula-délutánban."
S hazádnak rendületlenül?
És amikor már minden összekuszálódott, már a gyilkosok virágot tettek áldozataik sírjára, már minden olyan reménytelennek látszott, október 22-én Budapest álomra hajtja a fejét. Egy kis zsíros kenyér a gyomorban, sárga fényt okádik az utcalámpa, kint spiclik surrannak. Másnap felvonulás lesz, erről suttog mindenki. Olyan május elseje féle, remény ugyan nincsen, a párt és a minket szerető ávó nem alszik. Őriz bennünket. Azt mondja álmunkat. Igen. Azt. Azt is figyeli.
És fölrobban minden. Döglött politikusok dadognak a rádióban délutántól estélig október 23-án, de már senki sem figyel rájuk. S este vér folyik a Bródy Sándor utcában.
Nem lehet megmondani, hogy hol van az a pillanat, melyik az az utolsó csepp, amelyik után már nem lehet ugyanúgy semmi, amitől kicsordul a pohár. Hisz annyi alkalom lehetett volna eddig is. Hisz a hazugság, az abba nem hagyható tapsvihar, a folyton fölsrófolt norma, az ellátatlanság, a szegénység, a lesöpört padlások, a kitelepítések, a magyar gulágok pokla, egyetlen fegyencteleppé rohasztotta az országot, a hazát. S senkinek nem volt kétsége, ezek a legkisebb rezzenésre lőnek.
Forradalmakat nem szokás megtervezni, forradalmak kitörnek. Forradalmakat leverni szokás. A forradalom olyan, mint a lázas reszketés. A forradalom gyújtogat, elsöpör, tisztítva gyógyít, mint a tűzvész. Forradalom nem fontolgat, nem latolgat.
Amikor már nem lehet hova hátrálni, kirobban.
Dehogy szeretne az ember forradalmat megélni. Dehogy szeret áldozat lenni, példa. Élni szeret, sétálni. Fogni gyermekei kezét. Élni szeret, sütkérezni az októberi verőfényben. Ehhez persze már nem szabad magyarnak lenni. Itt a lehulló levelek is véresek.
1956. te csillag. Faludy-vers cím. Ezen a színpadon két ízben is ült szerzője, vágyva a sikert. S beszélt arról a forradalomról, amit csupa árulás vett körül. A belső árulás, a szovjet árulása, s a Nyugaté végül.
Nem baj, ha népeket toltak át Ázsiába, baj az, ha ezek a népek föllázadnak. S kérdezik: mit tettetek velünk? S a mi rabszolga sorsunk a ti demokráciátok ára? A válasz igen. A mi rabszolga-sorsunk volt mások szabadságának is az ára.
1956. október 23-a. Hány felől folyt össze az indulat, a keserűség, a bánat! Miféle egyveleg ez a különleges forradalom! S milyen komikus baloldalinak vagy jobboldalinak nevezni! Nem elég, hogy magyar forradalom?
Nem elég. MA sem. Keresik benne az azonosuló pontokat áruló politikusaink, akik úgy váltottak rendszert, mint mások gatyát, köpönyeget. Nevünkben és nélkülünk, velünk, miközben ellenünk. Aztán itt van ez a törött szemüvegű öregember, ,,akiről nem beszélünk" - mondta egy ismerősöm 1984-ben.
Igazán Ő az a kovász, ami e sokfelől érkező pataknak medret adott. (,,Ó bár adna a Gazda patakom sodrának medret...") Nem azzal, hogy nagy nehezen valamit elvállalt, ami rá maradt, rá testálódott. Hanem azért, mert annak minden ízét átélte, s minden következményét tudta és fölfogta. A halált is. Fecseghetnek politikai akrobaták mai is, Nagy Imre meghalt a nemzetért. Mit számít ilyenkor már, hogy bolsevik volt minden ízében az előző néhány évtizedben, hogy megjárta Moszkvát, hogy túlélte Moszkvát. Életét adta a hazáért. Sunyi Gerők, mocskos Rákosik, hitszegő Kádárok sziszeghetnek a túlvilágon is: Nagy Imre túlélte őket, túlélte a győztes a forradalmat. Példája azért nagyszerű, mert remény a jövőre nézve. Magyarországot hiába rendszerváltották az üzlet nevében, példát mutatott, és a példa nem biztos, hogy egyszeri. A forradalomcsinálás alapvető emberi jog.
És ennek gyakorlásáról nem mondunk le.
Kicsit reménytelen, kicsit keserű ez az ünnep egy ideje. De ki kell lépni a pillanatból, s az idő szövetébe kell helyezni. Ha ez sikerül, akkor látjuk valójában annak, ami. Csillagnak.

Böröndi Lajos



(Elhangzik Mosonmagyaróvárott 2009. október 23-án.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
AZ összetartozás élménye
  2009-10-22 22:06:53, csütörtök
 
  Nemrégiben értem haza Kecskemétről, a Piarista Pedagógia Napokról. AZ összetartozás élményével ajándékozott meg. Tegnap egy pszichológus előadása tartott életben, ma egy pedagógiai szakemberé. Milyen érdekes, azt hangsúlyozták, amit én régóta mondok, a család problémáit nem tudja megoldani az iskola.
Együtt voltunk óváriak, s ez is jó volt. A szállás számomra borzalmas volt, Adamát atyával, Cséfalvay Attilával és Varga Zoli atyával aludtam együtt. Én egy emeleti priccsen. Ali tudtam fölmászni, a s rosszul is aludtam, mert nem tudtam forgolódni, ahogyan szoktam. S az ágy kicsit kilengett ilyenkor, olyan volt az éj, mint amit a viharos tengeren töltöttem.
Délután egy órakor örök fogadalmat tett a szentmise keretén belül Böszörményi Géza. Közel harminc pap misézett, köztük Rómából a Generális Atya, Urbán József tartományfőnök és egy lengyel asszisztens.
Örülök, hogy elmentem. E miértre nehéz a válasz, de aki ért ma magyarul, az sejti.
A holnapi ünnepi beszédem is készen van, reggel felteszem ide. S délután elmondom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1956, te csillag?
  2009-10-20 20:45:44, kedd
 
  A Faludy-vers címe után nincsen kérdőjel. Ezt én tettem ki.
Ma az olasz kápolnában voltunk, a szentmise előtt a gyerekeim irodalmi műsorát hallgatták meg. Szép volt. Fölséges. Utána koszorúzás a Gyász-téren. Dolgoztunk a műsoron, néhány tanóra is "kárát" látta, de megérte.
Utána készülődés Kecskemétre, holnap a piaristákkal oda megyek, találkozó az ország piarista tanáraival. Csütörtökön este jövünk haza.
Készül a verseskötet is: A páva szeme a címe, Koppány Attila elkészítette a borító festményeit. Még nekem kell néhány verset írni bele.
Aztán Kecskemét után Mémetország, s utána Kalotaszegről volt szó. De csak addig hívott Görföl, amíg föllázított, s most két hete nem telefonál. Mindig ezt teszi. Nem hívom. Úgy számítok, hogy a program törölve. De ezt meg kellene mondani.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Még mindig kijön a könnyem
  2009-10-18 19:42:49, vasárnap
 
  Déli 12 órakor telefonált Ugri Kati, hogy elment ebédelni grázi csoportjával, s menjek egy órára, s mondjam el a Gyásztéren Óvár '56-ját. Inkább 20 idős ember volt, mint fiatal, döbbenten hallgattak. Kérdeztek.
AZtán itthon azon gondolkodtam, hogy a hivatalos óvári idegenvezetés mit mondhat erről. Hisz tényleg én tudok róla a legtöbbet, s ez a téren éppen csak belepréselhető fél órába.
Beszéd közben most is kijött a könnyem. Kati fordított. S aztán jött egy család, s az egyik kopjafánál gyertyát gyújtott. Kérdeztek. Hozzátartozó lehetett, s az osztrákok csodálkozással vegyes döbbenettel érzékelték az egészet ...
Az idén öt csoportot kalauzoltam a térre, s hallgatták végig a "történetet".
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elalszik a kert
  2009-10-18 05:23:28, vasárnap
 
  Tegnap egy kis kertrendezést megengedett az idő, néhány virág lekerült a pincébe, szedtem egy kosár szőlőt, szörpöt és szőlőlevet készítettünk belőle, s a meztelen szedret rendeztem el a hátsó kerítés mellett. De jó pár napos munka lenne még.
Keveset ültem a gép előtt, persze pótolni kell az elmaradásokat: Vargáról és Lebóról írnom kell még ma estig az Atelierbe (Szlovákiai képzőművészeti folyóirat), s a darnói újságból is csak fele van meg.
De ezek apróságok.
Most még csak hajnal van.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pihenő
  2009-10-17 07:13:23, szombat
 
  Ma ezt tervezzük. Könnyű ebédet főzünk, korhelylevest, sült halat vajas krumplival. A virágokat levisszük a pincébe.
Semmi rohanás. Először piac, majd bevásárlás.
Én a Darnózseli Szóharangot is megszerkesztem közben, de ez csak 8 oldal, az anyag itt van.
AZ idő is lehetne melegebb.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hegyeshalom 1956
  2009-10-16 19:57:30, péntek
 
  Ma este Garamvölgyivel Hegyeshalomban mutattuk be az 1956-os mosonmagyaróvári dokumentumkötetet.
Fontos dolog ez. Előtte méltatlankodtak néhányan, hogy a hír nem jelent meg a Kisalföldbe. El kellett mondanom, hogy az utóbbi időben mindig, minden eseményről kihúzták a nevemet, vagy nem írta róla. Az esemény jelentőségétől függetlenül. Ez azért van, mert a Mosonvármegye él, és jó lap. Közben egészen jelentéktelen dolgokat nagyítanak fel. Ezek miatt is zuhant az előfizetők száma. Nem csak gazdasági kényszer miatt, amivel magyarázzák.
Van élet e maszatolós lapon kívül is. A Szabad Nép színvonalán kívül is színvonal.
A tisztességtelen a dologban, hogy megfélemlített újságíróik újságíró iskolában tanítanak. Gondolom arra, hogy hogyan lehet hazudni.
Erről most csak, és ennyit.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
nehéz és szép nap
  2009-10-15 20:19:38, csütörtök
 
  Pocsék idő, teljesen át kellett állni egy másféle munkarendre.
Reggel a hivatalban kezdtem, Nagy Pistával beszélgettem, szerintem értjük egymást. Aztán iskola, elpróbáltuk a műsort, jól megy már. A század alapérzéseiről, kulcsfogalmairól beszéltem aztán a negyedikeseknek, hogy megértsék, miért ilyen az irodalom. Értették. Pedig nehéz fogalmak: egzisztencializmus, relativizmus, szellemtörténet, pozitivizmus, Freud és Nietsche.
Aztán hazajöttem, kijavítottam Pista jegyzetét, levilágítottam, holnap viszem nyomdába. Ebédre székelykápszta, fölséges volt.
Aztán Tomival Győrbe mentünk az újságért. Jó szám lett. Aztán vacsora, és a könyvem borítóján dolgoztam. A páva szeme, most ez a cím. Koppány Attila is küldött egy festményt bele, ő lesz a borítón.
Holnap nagyon sok dolgom lesz, várom a szombatot.
Vasárnap délután mégis lefoglalták egy órámat. Grazból jön egy csoport, s a Gyászteret tőlem szeretnék.
Óvár '56-ját. Erre nem mondhatok nemet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2009.09 2009. Október 2009.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 277 db bejegyzés
Összes: 2524 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 161
  • e Hét: 440
  • e Hónap: 8120
  • e Év: 93837
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.