|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:48:46, kedd
|
| |
| |
2009-11-03. 19:49
Olvasónk szerint azért kellett lemondania román eü-i miniszternek, mert igazat mondott a járványokról
Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Milyen véletlen az, is hogy a kemény 1 hónapot dolgozó román egészségügy miniszter is lemondott hétfőn. Szegény nem tud, vagy nem akar jól hazudni a hatalomba foggal körömmel kapaszkodó bukott román kormánynak.
Leszidták a nyilatkozatáért mely a következőképpen hangzott: ,,A minimum 20 ezer áldozatot szedő sertésinfluenza-forgatókönyv semmiség ahhoz képest, ami bekövetkezhet." Ő meg lemondott.
Van aki szembe mer szállni a mindenkori rezsimmel? Szeretnék látni ilyet Magyarországon is! Lehet azt mondjátok meg fog nőni a szakállam, de azért reméljük legkésőbb tavasszal borotválkozhatok! Csak nehogy addigra késő legyen.
Hunyadi Gábor
http://kuruc.info/r/20/49724/
******************************
http://itthon.transindex.ro/?hir=22306
Lemondott Adrian Streinu Cercel egészségügyi államtitkár
Lemondott Adrian Streinu Cercel egészésgügyi államtitkár. A parlament egészségügyi szakbizottsága a ma lezajlott meghallgatáson kritizálta az államtitkárt a sertésinfluenza kapcsán történt intézkedései miatt.
Streinu Cercel azt nyilatkozta, személyes okok miatt mond le tisztségéről, amelyet egyébként kevesebb mint egy hónapja tölt be.
Virgil Păunescu államelnöki tanácsadó szerint kommunikációs zavar lépett fel: Streinu Cercelnek köztisztviselőként nem szabadott volna pánikkeltő kijelentéseket tennie. ,,Nem a közölnivalójának a tartalma, hanem a kommunikációjának módjával vagyok elégedetlen" - így Păunescu.
Adrian Streinu Cercel hétfőn azt nyilatkozta, hogy a minimum 20 ezer áldozatot szedő sertésinfluenza-forgatókönyv semmiség ahhoz képest, ami bekövetkezhet. (realitatea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:42:36, kedd
|
| |
| |
Elsötétedett a TV2
2009-11-03 19:36 barikád.hu
"Az Országos Rádió és Televízió testület (a továbbiakban ORTT) megállapította, hogy MTM-SBS Televízió Zrt. a 2004. november 15-én sugárzott Aktív c. műsorszámában 19:24-től bemutatott Fajdalankodás c. riport megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 3. § (2) bekezdését. A törvénysértés miatt azt ORTT a mai napon 19 és 19:30 között felfüggeszti az MTM-SBS televízió műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A felfüggesztés idejét követően folytatjuk műsorunkat." - olvasható a TV2 képernyőjén.
barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:39:38, kedd
|
| |
| |
Nem keveredik a bolsevikok közé az Arancsapat kapusa
2009-11-03 15:10 barikád.hu
Az Aranycsapat legendás játékosa úgy döntött, hogy nem tart igényt a "Budapest díszpolgára" címre, amelyet a fővárosi önkormányzat október tizenkettedikén ajánlott fel neki.
Elmondása szerint nem áll szándékában a bolsevikokkal keveredni.
Az egykori kapus álláspontját, politikai döntésnek minősítette és személyes okokra hivatkozott mivel úgy érzi, az elfogadást nem tudná összeeggyeztetni az elveivel. Elmondta továbbá azt is, hogy előzőleg ő már közvetlenül tudomást szerzett a döntésről.
Kérdésünkre, hogy konkrétan miért utasította vissza a címet, azt válaszolta: "A döntésem nem a díszpolgárságnak szól, hiszen ez mindenki számára nagy megtiszteltetést jelent, hanem azoknak akik meghozták ezt a döntést. Nekem nem csak az számít, hogy mit adnak, hanem az is hogy ki, hogyan és miért adja.
Amikor végigolvastam a névsort, szinte azonnal tudtam, hogy nem fogadom el a kitüntetést, mivel nem kívánok "díszpinty" lenni. A sztálini, bolsevik társasággal nem kívánok egy lapon szerepelni."
Kemma - barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:31:11, kedd
|
| |
| |
Szabó Dezső: Szabadság és keresztény politika
2009-11-03 19:09 barikád.hu
A tegnapi magyar vagy a kor elnevezésével élve: keresztény lapokban olvastam, hogy a közoktatásügyi minisztérium egyik vezető hivatalnoka rendeletet adott ki, hogy amelyik tanár valamelyik lapnál újságírással is foglalkozik, ezt a foglalkozását rögtön szüntesse be, különben tanári állásától azonnal megfosztják.
Ez a rendelet kulturális, szociális és gazdasági szempontból bocsánat, ha a pontos terminust fogom használni oly mitologikus arányú ostobaság, hogy minden esetben kacsának vettem volna ezt a hírt. De a rendelettel kapcsolatban annak az előkelő hivatalnoknak a neve szerepelt, akinek végzetes képtelenségét egy másik még szörnyűbb esetből ismerem. Az ősszel a Felvidék egyik városának tanársága egy küldöttje révén könyörgött nála, hogy csak ebben az évben segítse őket valamennyire az állam, a jövő iskolai évben magyar iskolát fognak felállítani a maguk emberségéből. A zseniális tanácsos megtagadta a kérést és hozzátette: Különben is legjobb, ha minden úriember ott hagyja a Felvidéket és idejön. Ez magyarul ezt jelentette: Mit jöttök éppen az én nyakamra? Hagyjatok inkább faképnél minden magyar érdeket, legyetek inkább földönfutók, mert akkor a Lakáshivatal nyakát fogjátok nyomni, nem az enyémet. Én akkor naivul azt hittem, hogy ez a rengeteg államférfi másnap keresztény nemzetileg fog eltávolíttatni egy harmadik emeleti ablakon keresztül. De maradt, s hogy nem eredménytelenül, ez az újabb keresztény nemzed rendelete mutatja.
Tehát a tanár, aki abból a fizetésből, melyet az államtól kap, legfennebb csak az éhenhalás szimfóniáját gazdagíthatja újabb hangokkal, nem pótolhatja keresetét azzal a munkával, mely szellemi rangjához a legjobban illik, s mely a mai körülmények közt aránylag a legjobban fizet! Tehát a mai élethalál-harcban a millió eszközű idegen ellen a magyar szellem legképzettebb munkásai nem segíthetnek szellemi és erkölcsi tőkéjükkel az ezer nehézség közt vergődő keresztény magyar sajtónak?
Óh, jól tudom én, mi rejtőzhetik ez újabb keresztény nemzeti ön-nyakelvágás mögött. Valószínű, hogy igen sok tanár dolgozik a zsidó sajtó szolgálatában. És mert gyávák vagyunk ezt a kérdést a maga természetes rendje szerint, a magyarság és az európai kultúra védelmére törvényesen megoldani, hát inkább kasztráljuk a magyar sajtót is legjobb erőitől. Az enormis tanácsos urat keresztény nemzetiségének bősége egy igen kényelmes Dugovics Tituszságba lódította. Mert nincs bátorsága ahhoz, hogy az ellenséget leheppentse a várfalakról, hát nyakába varrja a szegény magyar tanárkát: pusztuljatok együtt keresztény nemzetileg, a fő az, hogy én ne legyek részrehajló hivatalfőnök.
Minden fonákságunk oka az, hogy a hivatalos Magyarország nem mer bizonyos kérdéseket intézményesen és egészségesen megoldani, hanem ahelyett fél gyávaságból és fél merészelhetnémségből csinál egy egész heccet, mely nekünk többet árt, mint az ellenséges idegennek, s mely a magyarságot kompromittálja minden becsületes szociális fórum előtt. Egy másik, rejtettebb oka szociális ferdeségeinknek pedig az, hogy bizonyos érdekkörök, melyeknek ma még döntő súlya van a keresztény oldalon, kis pecsenyéjük megóvására szeretnek minden szabadságot, mint zsidó veszedelmet, a szociális megújhodás minden vágyát, mint keresztény katasztrófát és hazaárulást kijátszani a politikai makaóban. Ezek gömbölyítették az "ellenforradalom" ostoba fogalmát is egy olyan illendőséges bálvánnyá, mely most minden gutgesinnt (megbízható személy) magyar lelki polcán ott vigyorog fényes hasacskájával, mint egy zsibvásáron vett hindu istenke.
Így történhetett aztán, hogy akik igazán aggódnak a magyarság jövőjéért, másfél év óta mind több olyan jelet látnak, melyek azt a döbbenetet keltik, hogy ezt a szerencsétlen fajt, melynek fejlődését visszafojtották egy meddő osztályuralommal, melynek erőit szétrohasztották egy ki ad többet érte liberalizmussal, melyet ravatalra szegzett a zsidó imperializmus, most sokan keresztény nemzetileg akarják elföldelni. Annyit már valahogy elértünk, hogy a sajtóban kiadhatjuk egész szuszunkat a zsidó veszedelem ellen.
De ha a magyargyilkos szociális ferdeségeket és visszaéléseket akarjuk föltárni, ha be akarunk világítani a politikai dzsungel végzetes tanulságaiba, ha egy teljes újjáépítés nagyszerű vázlatát akarjuk átépíteni a lelkekbe, megváltó akaratunk igen sokszor hiába sápítozik nyomdafesték után. Pedig mindaddig, amíg a zsidók elleni védekezést a szociális és gazdasági problémák megoldása nélkül folytatjuk, háborúnk olyan, mintha egy hatalmas hadsereget szerveznénk, ellátnánk bőven puskával, ágyúval, gépfegyverrel, munícióval, de minden lehetőséget elvágnánk, hogy az egész háború alatt a hadsereg csak egy falatot is egyék.
Művészeti és irodalmi téren talán még aggasztóbb jelenségek gyűlnek a látóhatáron. Emberek, akik sohasem tágították továbbra egykori diákinternátusuk horizontját, vagy akik példás jelentkezéssel minden kurzusban a legjobb fiúk akarnak lenni, az álszemérem és álhazafiasodás oly fakadékony tályogjává érzékenyültek, hogy az igazi művészet, az igazi irodalom minden ujj érintésére szemérmetességük katasztrófáját, a "keresztény etika" Sedánját, a magyarság végveszedelmét visítják. Mint ahogy a fejletlen nemiségű kisdiákok nekirohannak az újonnan vett szótárnak, hogy egyebet nem látva, annak minden "disznó" szavát egybekutassák, úgy csapnak le ezek az új irodalmi műre, s ha találnak egyetlen mozdulatot, egyetlen szót, ahol kivillan az élet nagyszerű meztelensége, már meggyalázott Lukréciának érzik túl tótágasra terpedt szemérmetességüket, és keresik a tőrt, hogy leszúrják pardon, nem magukat, ezt ők sohasem teszik, hanem a tehetséges író tehetségét.
Lehet aztán ebben a műben a leghatalmasabb építő akarat, a magyarság legkétségbeesettebb szeretete, lehet benne széles horizontú jövő és végtelen szárnyú kereszténység, ők azt a három vagy négy kipécézett szót vagy jelenetet üvöltve, megemésztő dühvel rohannak a megsemmisítésére. Furcsa kis "keresztény etika" ez, melynek tudatában annyira minden helyet betöltőn sajog az ágyék, hogy csakis azon át látják és ítélik az egész művészetet. Furcsa kis kereszténység az, mely csak fogcsattogtatásban és morális skalpírozásban merül ki. Furcsa kis hazafiság az, mely kalodát és akasztófát jelent minden magyar erő, minden magyar tehetség ellen.
A leghatározottabban kell szervezkednünk az ellen, hogy a zsidó veszedelem címén egy olyan hatalmi kényszerűség szakadjon ránk, mely a magyarság szellemi fejlődésére katasztrófát jelentene, és szociális megújhodását jövője első feltételét lehetetlenné tenné. És már ezért is követeljük azoktól, akiknek ez a kötelességük, hogy a védelmet a zsidó veszedelem ellen minden vonalon intézményesen építsék ki. Az az egyetemi numerus clausus, amelyet mint egy kedves zörgőt odanyomtak a magyar pubi markába, hogy ne nézzen .oda, hová nem kell, még semmit sem jelent egymagában a magyarság önvédelmében. Meg kell valósítani a numerus clausus elvét az élet minden terén, minden pályán, a kenyér és szellemi táplálék minden forrásánál. Őrültség eltűrni, hogy egy, a lakosság öt percentjét tevő ellenséges nemzetiségnek tízszeresen nagyobb sajtója legyen, mint az ország egész többi lakosságának összevéve. Vagy csak kis hecceket merünk rendezni, de jogrendet megvalósítani az örök emberi jogok védelmére nem?
De amikor az életakarat végső elszántságával követeljük ezeket a védelmi intézkedéseket: követeljük a magyarság számára a termés, az építés, a jövő legfőbb föltételét: követeljük a szabadságot.
Követeljük a szabadságot az egyén számára, hogy minden magyar tehetség termésbe mozdulhasson, minden magyar erő a magyar jövő építő elemévé válhasson. Minden ízében gondosan kidolgozott szolgálati pragmatika védje meg a magyar szellem munkásait minden esetleges hivatalos önkénytől. Hogy kötelességeik pontos teljesítése mellett biztosítva legyen egyéni erőik szabad termése. A magyar jövő ellen vét, aki magyar tehetséget fojt el, magyar gondolatot tipor el.
Követeljük a magyar sajtó szabadságát. A magyar kulturális, szociális és gazdasági megújhodásnak feltétlen szüksége, hogy minden magyar gondolat hallathassa szavát, hogy minden seb, ferdeség és visszaélés meztelenül álljon a közönség szeme előtt. Csak az fél a sebek feltárásától, akinek üzleti érdeke az, hogy a magyarságot sebző állapotok továbbra is fennmaradjanak. Követeljük a magyar jövő építésének szabad mozgását: a magyar sajtószabadságot.
Követeljük a magyar művészetek szabadságát, művészeteknek értve az irodalmat is. Igazi irodalom, igazi művészet csak ott lehet, ahol az alkotó művész szuverén úr a maga alkotásában. Azt az igazságot már a legirradiálóbb keresztény kurzus is elismeri, hogy a borotválásban a borbély a szakértő, a sárkefekészítésben a sárkefekötő. Lehetetlen, hogy a legkiválóbb szellemek legsajátosabb alkotásait mások javítsák vagy nyirbálják fölül. Legyenek bár az erre kirendelt egyének a jogi, a pedagógia vagy morális élet legderekasabb képviselői, s a keresztény etika leggigászibb pörsenései. A művésznek csak egy cenzora van: az élet, és az könyörtelenül elvégzi a maga munkáját.
A magyar művészet nem csilingelő Pósa Lajosos magyarkodások egybecsörgetése. A keresztény művészet nem azt jelenti, hogy az egész életet körültapasszuk fügefalevelekkel, hogy a néző aztán azt higgye, hogy az élet orra hegyén is és mindenütt csak "tisztességtelen része" van. A művészet az élet minden győzelmének és bukásának, minden örömének és sebének hatalmas víziója egy megváltó szintézisbe. Pósa Lajost kétszáztizenhárom keresztény kurzus sem fogja nagy költővé masszírozni. Ady Endre művészi értékéből ugyanannyi keresztény kurzus sem vehet el egy hajszálnyit sem. És a magyar művészet világraszóló nagy diadala Ady Endre és nem Pósa Lajos. Mert nem attól függ a magyar művészet aránya, hogy hányszor van a haza, a magyar és az Attila sző beletömve, hanem attól, hogy mennyire sajátosan magyar szellem milyen abszolút művészi értékekkel nyilatkozik meg.
Biztosra veszem, hogy amikor a fiatal Magyarország elodázhatatlan, öblös sürgetéssel követeli minden vonalon a magyarság védelmét az imperialista zsidó kapitalizmussal szemben, ki fogja tudni küzdeni a magyarság szabad fejlődésének minden feltételét.
És jól jegyezze meg mindenki, hogy mi a szíriai fajnak azért vagyunk ellenségei, mert a magyarság anyagi és szellemi fejlődését elnyomta. És ha más csinálja ezt, éppen olyan könyörtelen öklökre talál bennünk, legyen bár busmann, gurka, szamojéd vagy "keresztény nemzeti".
Virradat, 1921. III.10.
barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:06:48, kedd
|
| |
| |
A Haza temetetlen halottairól
Temetetlen halottaink, a II. világháború utáni nehézsorsúak és utódaik: a gyökértelen-vágottvirág-rövid életűek.
Kik azok a nehézsorsúak, akiket nem lehetett tisztességesen eltemetni, sem elgyászolni?
● Ők azok a nehézsorsúak, (sors)üldözöttekké váltak a saját hazájukban.
● Ők azok akiket évtizedeken keresztül - többnyire a származásuk miatt - negatív diszkriminációval sújtott a hatalom.
● Ők azok, akik ettől annyira kiszolgáltatottá váltak, hogy képtelenek (voltak) önerőből a sorsukon változtatni.
● Ők azok, akik üldöztetésük és az egy életen át tartó negatív megkülönböztetés ellenére is tisztességgel végig dolgozták az életüket és továbbadva az élet lángját, gyermekeket neveltek az árral szemben úszva úgy, hogy utódaik semmit nem tudtak szörnyű szenvedéseikről. Nem tudnak - a mai napig - arról sem ezen utódok, hogy miért maradtak árvák, vagy félárvák már gyermekkorukban. (Ne feledjük, hogy a zsidóság a mai napig még harmadiziglen is felkutatja a mit sem sejtő rokonokat és ma is igényt tart egy újabb kárpótlásra, amit a Gyurcsány kormány 2007 őszén el is indított 21 millió USA dollár értékben.)
Éppen ezért, hogy kellő tisztelettel elgyászolhassuk a nehézsorsú honfitársainkat, minden fellelhető anyagot közzé kell tenni a média minden csatornáján!
Nehézsorsú halottaink:
1.) az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
2.) az államhatalom által, a “nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
3.) a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai és utódaik;
4.) a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák és utódaik;
5.) a málenkíj robotot túlélők és utódaik;
6.) a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
7.) az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik;
8.) a velünk legnagyobb létszámú “kisebbségben" élő cigányság.
1.) Az otthonaikból elűzöttek két csoportját ismerjük:
1. Akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben; - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!
2. Akik nem tudtak hova menekülni és “itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit a még élő utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Csakis ezt követően beszélhetünk arról, hogy tisztességgel elgyászoltuk ezen sorsüldözötteinket!
2.) Az államhatalom által, a “nép nevében ellenérték nélkül"kisajátított üzleteikből- műhelyeikből elűzötteknek és földönfutókká tetteknek is jár az erkölcsi rehabilitáció, melynek nyilvánosnak kell lennie! Nyilvánossá kell tenni azokat a módszereket is amelyekkel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket! Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban. Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben (bérrabszolga). Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire “munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Meg kell tudniuk a “MIÉRT?"-et, hogy kellő tisztelettel elgyászolhassák mártír őseiket!
3.) A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek.
Akik viszont nem tudták elkerülni a recskihez hasonló átnevelő tábort és belehaltak, erkölcsileg rehabilitálni kell őket ahhoz, hogy tisztességgel elgyászolhassuk és “újratemessük"!!!.
Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudják, hogy ki fiai borjai is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarják tudni, mert annyira “megszokták" a rosszat! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.
Az is megeshet, hogy még ők fizetnek az életükkel a zsidó holokausztért!
Akinek korai halálát okozta ez a belső száműzetés, azoknak a nehézsorsúaknak is jár az erkölcsi kárpótlás és az utólagos gyász, tisztességes “újratemetés"!
4.) A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam!
Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után. Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira! Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ez teljességgel népirtásos revans volt az 1945 utáni kommunista hatalmat gyakorlók részéről! Mert elhallgatták azt a nagyon fontos tényt: hadrafoghatósági korhatár miatt 16 éves kortól 55 évesig kötelező volt bevonulni minden magyar állampolgárnak, aki erre vonatkozó írásos parancsot kapott. Ellenkező esetben, statáriálisan kivégezték!!!
Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett a jelképes “újratemetés" és az elgyászolás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ennek meg kellett volna megtörténnie 1990-ben és az azt követő években! Akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira a “kollektív bűnösség" vádjával sújtott és a határon túl rekedt nemzettestvéreinket! Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, a számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!
5.) A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúba kötelezően besorozott katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már “békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.) Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl.
Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája, mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialakítani, amiről nem is tudunk!!!
Éppen ezért, mindent meg kell tenni a málenkíj robotra elhurcoltakról és az abba belahaltakról!!!
A teljeskörű nyilvánosság mellett kell őket erkölcsileg rehabilitálni tisztességgel elgyászolni és jelképesen “újratemetni"!
Meg kell szervezni ezeknek a hazájuk földjén is egyfajta belső száműzetésben élőknek és utódaiknak az újrahonosítását!
Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!
Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni! Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!
6.) Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!
Az ő erkölcsi rehabilitációjuk a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a kádári suttyom-terrort megvalósító titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek - róluk és utódaikról - megbízóiknak!
Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig “szolgálatra" kényszerítésüket.
Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók (Kapolyi László pl.) nem lesznek elszámoltatva, addig a nekik jelentgető megbizottak spicliskedésre kötelezhetők!
Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen “bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. (Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa.)
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százezrei zsarolhatók emiatt!!!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat “takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni az új politikai kompetenciát megszerző képviselőknek és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését!
Ezzel, az erkölcsi rehabilitációval szabad utat kaphatnának az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!
Csakis ezek után beszélhetünk arról, hogy méltón elgyászoltuk 1956-os hős halottainkat!
7.) A velünk legnagyobb létszámú- “kisebbségben" élő cigányság tragikus sorsát meg kell tudnunk érteni ahhoz, hogy orvosolni tudjuk pillanatnyilag az egyik legnagyobb problémánkat.
Arról van szó, hogy évtizedeken keresztül a cigányságot önmaga mennyiségi reprodukciójára kényszerítette a mindenkori hatalom a sajátlagos segélyezési rendszerével.
Holott, amikor a többségi társadalom tagjai (saját földjén gazdálkodó parasztság, a saját műhelyében dolgozó és éppen polgárosodó állapotjában lévő kézművesség) minden önálló életvitelre képes réteg elveszítette fizetőképességét, a hagyományosan cigány szakmákat gyakorlók is elveszítették azt a megélhetőségüket, ami fenn- illetve eltartotta őket.
Mihelyt elveszítették a fizetőképes keresletet a munkájukra, földönfutókká váltak.
Abban a pillanatban, hogy megszűntek a mezőgazdasági kis magángazdaságok és egybeszántották ezen gazdák parcelláit, nem csak az erőszakkal téeszekbe tereltek lettek az un. szocializmus kárvallottjai, hanem a cigány-szakmák mesteremberei is.
Ráadásul, évtizedeken keresztül a többségi társadalom rovására segélyezték őket és ezzel a többségi társadalom által un. bűnbakokká váltak, akikre minden rosszat rá lehetett fogni és a népharagot ráirányítani.
A cigányság számára kell a felzárkózáshoz a legtöbb erkölcsi támogatást megadni. Hiszen, ők azok akik még a 8 osztályt sem végezték el a szocializmusnak hazudott társadalmi berendezkedésben!
Minek is tanultak volna tovább, ha pl. az építkezéseken ők órabérben lazább teljesítményt nyújthattak, mint betanított munkások, míg a szakmunkások teljesítménybérben halálra dolgozhatták magukat, hogy a megélhetéshez szükséges minimumot megkeressék! Mihelyt kiugróan magas teljesítményre volt képes valaki, azonnal szigorították a normát... és ezzel egy állandó éhbéren tartották a szakmunkásokat.
A cigány származásúak azonban hamar rájöttek arra, hogy nem érdemes ingázni a nagyvárosokba, ha legalább 6-8 gyermeket nemzenek asszonyaiknak, akik világra hozva ezen gyermekeket, eltarthatták a családfőt az utánuk járó állami támogatásokból.
A megoldás, természetesen nem az, amit a mostani kormány hirtelen kitalált, hogy mindenféle teljesíthetetlen feltételt szabnak ahhoz a segélyhez való hozzájutáshoz. Hanem, iskolák sorát kell megnyitni, hogy a cigányság köreiben felszámolják az analfabétizmust!
Mindenkit - még a cigányságot is - érdekeltté kell tenni abban, hogy akarja az önállóság felelősségével megvalósítható életvitelt!
Tudatni kell velük, hogy nem a magyarság az ellensége, hanem annak a hatalomnak a képviselői, amelyik ilyen élethelyzetbe sodorta!!!
Csakis ennek a hatalomnak az érdeke, hogy a magyarságra uszított cigányság miatt polgárháborús hangulat és helyzet alakuljon ki Magyarországon és legyen ürügy utólag a NATO logisztikai központok megépítésére. Amit egyébként, már a magukat magyarnak hazudó parlament (kormány- és ellenzéki pártiak egyaránt) megszavazott 2008. április 22-én.
Most már “csak" az ürügyre koncentrálva folyik az uszítás és a népirtás.
Végül, ki kell jelenteni, hogy mindaddig hiába folyt annyi drága vér ezért a Honért, míg nem tudjuk elérni a nehézsorsú halottaink erkölcsi rehabilitációját, tisztességes elgyászolását és jelképes “újratemetését"!
Minderről azért éreztem kötelességemnek írni, mert amikor 2003-ban olvastam Kertész Imre “Sorstalanság" című regényében azt a részt amelyikben a koncentrációs “munkatáborból" - ahova önként jelentkezett - hazatérő fiú felkeresi rokonait, akkor arra intik őt, hogy felejtse el azt az egy évet! A főhős, aki maga az író, felháborodva mondja, “...hogyan felejthetném el, hiszen nekem az alatt az egy év alatt minden nap tovább kellett lépni..." Hogy mi: az utókor se felejtse el, meg is írta és megkapta érte a “magyar" Nobel díjat.
És mi lesz velünk magyar nehézsorsúakkal? Nekünk miért nem szabad több évtizedes szenvedéseinkről sem írni, sem beszélni?
Pedig, a nehézsorsúaknak is tovább kellett az elmúlt évtizedek minden évében, minden hónapjában és napjában lépni!!!
Csak a magyar olyan, hogy képtelen a saját érdekét belátni és képviselni!!!
Megtanulta jól a leckét az 1945 utáni véres megtorláskor és az 1956-ot követő véres revansból, meg az után a következő suttyomterrorból!!!
Éppen ideje lenne a nehézsorsúakról szóló regény megírásáért járó magyar Nobel-díj odaítélésének!!!
Áááá, még mit nem! Azt nem lehet, hiszen már nincs is olyan, hogy Magyarország! Minek akkor a magyar nehézsorsúakról szóló írást megjelentetni ???
Na, ez az alapvető különbség a zsidóság és a magyarság között!!!
A magyart lehet a saját fajtája ellen uszítani és ezzel rávenni arra, hogy kipusztuljon minden további - esetleges fegyveres - harc nélkül!!! Úgyhogy, van okunk gyászolni a múltbéli és a jövőbeli nehézsorsú halottainkat is!!!
Bp. 2009. nov. 1.
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 20:01:13, kedd
|
| |
| |
Társadalmi támogatottság, vagy parlamenti többség?
Abban biztosak lehetünk, mondjanak bármit is ma a közvélemény-kutatások, legyen bármilyen a közhangulat, derüljenek ki az MSZP-ről nap, mint nap, különböző korrupciós ügyek: nincs biztos befutó! Könnyelműség lenne már most győztest hirdetni!
A most 20 éves MSZP már megkezdte a kampányolást. Igen kemény, és mocskos kampány lesz. Az MSZP bármit is tehet, már igen csekély a hitele, és igen kevés társadalmi támogatottsággal rendelkezik. A szocialisták most egy monstre születésnapi buliba kezdtek. Habár a szocialista párt lökte hazánkat abba a mély szakadékba, amelyben évek óta tanyázunk. A szocialista párt az elmúlt 20 évből 12 évet a hatalomban töltött. A tevékenységét egyetlen tömör mondattal foglalhatjuk össze:
,,a szocialista párt megbízhatatlanná vált, és kiderült róla, hogy képtelen és alkalmatlan az ország irányítására"! (Gazsó L. Ferenc)
A szocialisták vágyai arra irányulnak, hogy a szavazatok 1/3-át elhódítsa a jobboldaltól. Nagy valószínűséggel a Retkes-párt szinte biztosan nem, a Play-boyos ibolyás MDF valószínűleg nem jut be a Parlamentbe.
A szocialistáknak marad a jobboldali veszély, a rasszizmus, és a fasizmus állandó szajkózása. A Jobbik és a Fidesz összemosása. Ez a szocialisták igazi célja a kampányban. A baloldali párt kampánystratégái tudják, hogy sokan a jobboldalon már ,,puhánynak" érzik a Fideszt.
Ez egy viszonylag egy egyszerű stratégia, de akár jól is elsülhet nekik. Azon szavazók, akik a Fidesz és a Jobbik között ingadoznak, nagyobb eséllyel szavaznak az egyelőre parlamenten kívüli Jobbikra, mint a Fideszre, ha az utóbbi győzelme már amúgy is biztos. (Ezért sem érdemes előre győztest hirdetni!) Viszont az is könnyen előfordulhat, hogy a Jobbik legyőzi az MSZP-t.
Az elmúlt több mint három év egy fontos dologra rámutatott. A hitelességre. Megint az a fránya öszödi beszéd. Most nem a hazugságbeszéddel, foglalkozom. Hanem azzal, ami öszöd egyenes következménye.
A hataloméhes Gyurcsány Ferenc azzal a beszéddel elvesztette a társadalmi támogatottságát. Mindig csak a parlamenti többségre vigyázott. Kormányozni parlamenti többséggel is lehet! De a nagy kérdés jelen esetben az, hogy meddig?
Az öszödi beszéd hatása túlmutat a volt miniszterelnökön! A hazugság bélyege ugyanis nemcsak a volt kormányfőre ragadt rá, de magára az MSZP-re is. Ez viszont könnyen átragadhat más pártokra is.
A Fidesznek is vigyáznia kell a ,,szijjártópéterizmusra". Nevezetesen arra, hogy azért vannak a megszorítások, hogy mindenkinek rosszabb legyen! Ostobaság! Azért vannak, mert a szocialisták nagyon rosszul kormányoztak, és még a pénzügyi, és a gazdasági válság is begyűrűzött.
Nincs még vége a válságnak. A Fidesznek is kemény dolga lesz a kezelésével. Mert minden szocialista megszorítások ellenére sem indult be a gazdaság. Ráadásul a fellendülés is később jut el hozzánk. Kiegyezés kell a különböző társadalmi rétegek, csoportok között.
Hihető, és hiteles kommunikáció.
Mint tudjuk, a választók memóriája rövid távú. Jó propagandával még az is előfordulhat, hogy 2010 tavaszán a Bajnai időszakot azonosítsák az elmúlt majd 8 évvel. Propagandában a szocialisták verhetetlenek. Azt el kell ismerni, hogy Bajnai ténylegesen sikeresebb, mint elődei (Medgyessy, Gyurcsány) az elmúlt 7 évben! A szocialisták célja ezért világos: vele, az ő kormányzóképességével kell azonosítani a szocialista időszakot, mintha az előtte lévő 7 évet nem is ők kormányozták volna végig.
Sikeresebb, mert bár lehet vitatni,- némi ,,szijjártóizmussal"- hogy a megszorítások összeredménye pozitív-e? Az kétségtelen viszont, hogy pozitív részeredményei azért léteznek, és ezt nkár lenne letagadni. A cselekvés per/dumálás, és kommunikáció hányadosa messze jobb, mint az öszödi ciceró Gyurcsány Ferencé volt. Bajnai legalább nem szónokol állandóan hülyeségeket.
Nem biztos, hogy a Fidesz általánosságban hangoztatott rosszallásai, mindennel szembeni ellenállása elegendőek a bizonytalanokkal szemben. Azt pedig, hogy Bajnait Gyurcsánnyal azonos szinten emlegetik súlyos hiba! Legalább akkora hiba, mint a négy évvel ezelőtti Fidesz kampány szlogen: ,,rosszabbul élünk, mint 4 éve". A szlogennel is az volt a baj, mint a Bajnai összemosásával: nem találkozik az emberek többségének, és a közvélemény kutatók véleményével. Bajnait a többség jobban teljesítő miniszterelnöknek látja, mint a ,,nagy" elődjét.
A Fidesz felelőssége óriási! A polgárok többet várnak, mint egy kormányváltást. Egy majdnem rendszerváltást. Valamint elszámoltatást, és felelősségre vonást. Ezt pedig csak nagy társadalmi támogatással lehet sikeresen végrehajtani. Parlamenti többséggel nem.
Szerző:
Lőrincz Miklós
http://hirklub.hu/?page=cikk&rovat=74&id=6201
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 19:52:15, kedd
|
| |
| |
Oda sem néztek, miközben utalták a százmilliókat
2009. november 3. 12:44:25
Úgy osztott szét évente 80-100 millió forint pályázati pénzt a Fővárosi Önkormányzat városrendészeti bizottsága, hogy nem ellenőrizte a pályázatok megvalósítását. Ezt Danielisz Béla, a testület szocialista elnöke vallotta a Zuschlag-per tárgyalásán.
Danielisz Béla, a fővárosi közgyűlés szocialista frakciójának tagja, a városrendészeti bizottság elnöke tett hétfő délután tanúvallomást a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. Mint elmondta: egy-egy pályázati kiírásra 2002-2004-ben átlagosan 180-200 pályázat érkezett be. Általános értékelési szisztéma nem létezett, a bizottság minden tagja önállóan, a maga szempontjai szerint értékelte a beérkezett anyagokat.
Fodor Endre bíró kérdésére azt is elmondta a tanú: a pályázatokat kizárólag adminisztratív módon, formai szempontok szerint ellenőrizték, szakértőket nem vontak be az értékelésbe, a helyszíni ellenőrzés kérdése pedig fel sem vetődött. Danielisz azt mondta: nem tudott arról, hogy a bizottsághoz 14 olyan pályázat is beérkezett, amelyek Zuschlag Jánoshoz kötődtek, bár az elsőrendű vádlottat jól ismerte.
Korábban az önkormányzat egyik pályázati ügyintézője elmondta a bíróság előtt: a vádiratban szereplő egyesületek (például a Biztos Pont, a Hoppá és a Vörös Fenyő) önkormányzathoz benyújtott anyagai véleménye szerint nagyon alacsony színvonalúak voltak, de feladatai közé nem tartozott a pályázatok szakmai értékelése, csupán az adminisztráció, a döntések, szerződések előkészítése és végrehajtása.
Forrás: baon.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 19:43:52, kedd
|
| |
| |
2009-11-03 11:49
Botrány a Budaházy- tárgyaláson
Botrányos jelenetekkel folytatódott Budaházy György rongálási büntetőpere kedden a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A tárgyalás végén Szabó Noémi bíró rendőrsorfal védelme mögött hagyta el a tárgyalótermet, miközben az előtérben és a folyosón összegyûltek azt kiabálták: ,,vérbíró".
Budaházy Györgyöt és három társát rongálással vádolják, mert az ügyészség szerint 2006. szeptember 18-án éjjel részt vettek a Szabadság téri szovjet hősi emlékmû megrongálásában. Budaházyt a szokásoktól eltérően - a kifejezett és megismételt védői kérés ellenére - mindvégig összebilincselt kézzel őrizték a tárgyalóteremben. Ezt maga Budaházy megalázónak nevezte. A bírónő 200 ezer forint rendbírsággal sújtotta Budaházy védőjét, Gaudi-Nagy Tamást, aki a szovjet emlékmûről eltávolított és állítólag a Dunába dobott szovjet címerről azt mondta: méltó helyére került.
A keddi tárgyaláson a bíróság tanúként meghallgatta a Budapest Galéria munkatársát, aki elmondta, hogy az emlékmû helyreállítása összesen 9,7 millió forintba került. Az összeget a védelem vitatja.
A keddi tárgyaláson az ügyben szereplő mind a három védő elfogultsági kifogást jelentett be Szabó Noémi bírónő ellen, mert szerintük korlátozza a védelem jogait és elfogultan vezeti a tárgyalást. A másodrendû vádlott szóvá tette a tárgyaláson, hogy megfélemlíti őt a géppisztolyos őrök jelenléte.
A tárgyalás végén már a tárgyalóterem előterében a hallgatóság egy része azt skandálta: ,,vérbíró, visszatértek az ötvenes évek!"
Budaházy György és vádlott-társai rongálási ügyének tárgyalása 2010. február 2-án folytatódik.
(FH) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 19:38:15, kedd
|
| |
| |
Míg el nem felejtem..
Alapjában, ha lenne a magyar vezetés pucájában.... akkor most a cseh kivételezés végett Mo. bejelenthetné kilépési szándékát az EU-ból, mivelhogy az EU nyilvánosan megalázza a magyarokat. Hiszen az egész EU elismeri azt, hogy a magyar nemzet bárhol is él, valójában a benesi dekrétumok életben hagyásával, továbbra is bűnös nemzet. Sőt, már eleve azok is bűnösök, akik még meg sem születtek, de magyarnak születnek. Hát nem észbontó és égbekiáltó az amit az EU jóváhagy csak azért, mert Mo. nem meri megtenni azt, amit a cseh elnök, vagy a szlovák ME. Ha lehet azt művelni amit a csehek tesznek, akkor miért ne lehetne a magyar vezetésnek is azt tenni ami hatásos. Hiszen örökös megalázásunknak egyszer véget kell vetni már. Ha az EU erre nem hajlandó és már úgyis veszni hagyják ezt az országot, ezt a nemzetet, akkor legalább emelt fővel vesszünk ki és nem megalázkodva mindenki röhögése mellett. Ennek a nemzetnek valóban van dicső multja még akkor is, ha csak az utóbbi ezer évet ismerik el azok jóvoltából, akiknek már régóta a magyarok szálka a szemükben. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-03 19:30:23, kedd
|
| |
| |
2009-11-03. 19:13
Öngyűlölő Európa: tilos az iskola falán feszületet elhelyezni
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Olaszországot az iskolai osztálytermekben található feszület miatt. Európában már mindent szabad, ami fehér- és keresztényellenes, a védekezéshez való jogot is elvették. Miközben a kontinensünkre bevándorló muszlim csürhe meg sem próbál a mi kulturális szokásainkhoz, viszonyainkhoz alkalmazkodni. A fejkendő nem lehet törvénysértő, de a feszület igen, a Vatikánt magába ölelő olasz államban!
Az Európa Tanács égisze alatt működő, strasbourgi székhelyű bíróság szerint az iskolai kereszt sérti egyfelől a szülők jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerinti nevelést biztosítsanak a gyermeknek, másfelől a sérti a gyermeknek a vallásszabadsághoz fűződő jogát.
Az ügy a 2001-2002-es tanévre nyúlik vissza. A felperes Solie Lautsi olasz állampolgárságú nő, Abano Terme-i lakos volt, akinek akkor 11, illetve 13 éves két gyermeke - Dataico és Sami Albertin - a helyi általános iskolába járt, és minden osztályterem falán feszület volt elhelyezve. A nő szerint ez sérti az állam és az egyház szétválasztásának az elvét, ezért panaszt tett az iskolánál.
Panaszát elutasították, de ő végigjárta az összes olaszországi jogorvoslati lehetőséget, ami előfeltétele volt annak, hogy Strasbourghoz fordulhasson.
Az egyház zászlaja
A panasz elutasításának indokai közt a különböző bírósági szinteken olyan megállapítások hangzottak el, hogy a kereszt nem csupán vallási jelkép, hanem az olasz alkotmányban egyedüliként megemlített egyház "zászlaja", "az olasz történelem és kultúra, az olasz identitás jelképe", illetve "az olasz polgári értékek szimbóluma".
A strasbourgi emberi jogi bíróság azonban úgy foglalt állást, hogy a diákok "könnyen értelmezhetik" a feszületet vallási jelképnek, és az osztálytermekben való elhelyezése sérelmes lehet a más vallásúak, illetve az ateisták számára. Hogy miért nem mennek akkor egy másik iskolába, az rejtély...
(MTI javítva)
http://kuruc.info/r/4/49708/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2009. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
686 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2444
- e Hét: 12711
- e Hónap: 23822
- e Év: 177318
|
|
|
Offline
