|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2014-03-20 19:16:32, csütörtök
|
| |
| |
Annyira lemerültem. A Kaláka könyv nyomdában, kedden megyek érte, szerdán megpróbálom kivinni Bécsbe. A Kufstein kötet tegnap óta nyomádban, hamarosan készen lesz. Matusz albuma is nyomás előtt. A Vármegye 12 oldala kész, a hétvégén befejezem. A szél-járás 60 oldala kész, hét elején nyomdába kell menni.
Ma elkezdtem feltölteni az elektronikus naplót. A jövő keddi Lajtapressz rám tartozó oldali nagyjából készek. A Nyugat Hírmondónak tegnap elment a Pistával készített interjú.
A kert kezd rendbejönni, ma retket ültettem a fóliába, az epres részt raktam rendbe.
Egy kissé elfáradtam. De ha hétkor lefekszek, hajnali kettőkör ébredek.
Már jó lenne túl lenni a választásokon, s szeretném, ha Pista nyerne. Utána hétvégén három nap Krakkó. Lazítani fogok. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-16 19:52:50, vasárnap
|
| |
| |
Március idusa
Állunk az ünnepély zajlik
Trombiták recsegnek mintha
Szónokol bőszen a szónok
Tanulság megint levonva
Aztán a Szózat is végül
Elhalkul vége is volna
Koszorúk nyomják a szobrot
Tülekszik főt hajt a csorda
Szép ez így Petőfi alszik
Kossuth és Deák is végül
Minden összesimul és
Minden haragos kibékül
Arad még nem látszik innen
Segesvár Világos sincsen
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-16 19:51:46, vasárnap
|
| |
| |
Ma itthon voltam. Javítottam a dolgozatokat. Reménytelen, hogy azok, akik nem olvasnak, teljes értékű emberek lesznek.
Tombolt a szél, tépte a házat, a fóliát. Sa kedvemet is megtépte. Ebéd: bajor csülök zsemlegombóccal, párolt káposztával. Befűtöttem, vittem fel virágokat. Az előbb Tamással is beszéltem. Régen találkoztunk.
És persze az újság készítése, s egy interjút kell holnap összekalapálnom a Nyugat Hírmondónak Pistával.
Rendben lesz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-16 05:37:01, vasárnap
|
| |
| |
166 éve is hasonló volt az idő. Ez vígasztalt. Elég nyomott volt a kedvem, éreztem az időjárásváltozást. De bennem volt még az elmúlt időszak fárasztó, s reménytelen küzdelme is.
Délelőtt főztünk, s vártam Ernőt. Fél kettőre toppant be. Tallinból jött Rigán keresztül. Ebédeltünk, s mentünk az ünnepségre. Éppen beszálltunk a kocsiba, amikor szakadni kezdett az eső. Végig zuhogott. Elmondta a beszédet. Elméleti, tudományos volt, egy-két megemelő smondattal.
Utána jöttünk zaa, s a Kufstein kötetet néztük át.
Egy új könyvről is beszélgettünk, korábbi dogozataiból szeretne kiadatni egy vaskos kötetet. Nem sietősen. Hozott begépelni való kéziratokat Melindának.
Este a tévét kapcsolgattam, szinte semmi műsor nem volt, leszámítva a nyugati hulladékot.
Az új generációknak fogalma senincs, hogy mennyi csodálatos nagy magyar film volt (van), amelyet elzárnak előlük.
Hull ránk a szeméteső. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-15 07:16:22, szombat
|
| |
| |
De a szabadságért, ha egy íznyi
Talpon állok mind halálig víni. (Arany János : Nemzetőr-dal)
A szabadság - a hazához hasonlóan - nem csupán 1848-ban forgott közszájon. II. Rákóczi Ferenc szintén pro patria et libertate bontott zászlót. Azt szokták mondani, általában arról beszélnek legtöbbet, az foglalkoztatja leginkább az embereket, amiben hiányt szenvednek. (Egyébiránt így vagyunk az egészséggel is: akkor fedezzük fel valamelyik szervünket, amikor rendellenességet tapasztalunk.)
Vannak olyan helyzetek, amikor a hiány után érzékelhetővé, tapinthatóvá válik, emberközelbe kerül történetesen a sokáig nélkülözött szabadság. Ahhoz viszont, hogy felfogjuk és beazonosithassuk, ismernünk, tudnunk kell az ellenkezőjét: függőség, elnyomás, rabság, kiszolgáltatottság. A két ellentétpár érintkezési pontján villan fel, és képesek vagyunk felfogni, vagy legalábbis sejteni: mi a szabadság, mi a haza. Utóbbiról úgy vallott Petőf: csak ott van, ahol jog is van. Anélkül, hogy itt és most bölcselkedő értekezésbe kezdenék, csupán annyit szeretnék lefektetni, hogy a két egymáshoz nagyon is közelálló fogalom mindenekelőtt hiányukban fogalmazódik meg, a vágyakozáson túl mint elsődleges emberi cél akkor válik meghatározó élménnyé, amikor kivívása, megvalósulása után veszélybe kerül.
1848-ban, a népek tavaszán Európa országainak, így Magyarország népeinek is ebben az alapélményben volt részük. Érthető tehát a kitörő öröm, majd pedig a harci kedv, amikor a szabadság vivmányaiként meg kellett védeni az alkotmányt és a hazát mint közös szerzeményt, birtokot. Első látszatra világosnak tűnt, mit jelent, mit ér a szabadság és a haza, aztán a különböző erők és érdekeltségek mentén repedések, majd szakadékok támadtak. Kossuth Lajos hiába vélte, hogy országszerte mindenkit, a haza minden népét egybe forrasztja majd a közös szabadság. Mert hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az egyazon szabadság hiába osztatlan, kezdték feldarabolni és minden érdekeltség igyekezett belőle kihasítani a magáét.
Ezen a ponton merül fel az egyén és közösség az állam és népei különbözősége, hogy ne mondjuk ellentéte. 1848-ban a jobbágyfelszabadítással párhuzamosan megfogalmazódott a közös teherviselés, amit aztán törvénybe is iktattak. Ez esetben nem feldarabolásról, hanem a korábbi előjogok kiterjesztéséről, általánossá tételéről beszélhetünk. A 12 pontban összefoglalt jogok elméletileg a haza minden lakóját egyaránt megillették volna, csakhogy történetesen a nemzetiségekre vonatkoztatva csupán elméleti síkon járt ki mindenkinek ugyanazon szabadság. Ahhoz, hogy egyaránt részesüljenek, előbb-utóbb nem csupán állampolgárság, de a nyelv tekintetében is magyarokká kellett volna válniuk.
*
Széchenyi István úgy érvelt, hogy a Habsburg birodalomban kell meglelnünk szerencsénket. Ezzel kezdetben nem volt baj, hiszen Kossuth Lajos 1848 március 3-i beszédében Pozsonyban nem csupán a magyar korona országainak, hanem a birodalom valamennyi tartományának követelte az alkotmányt, ami akkor a közös szabadság letéteményese volt. Amikor a fegyveres összecsapássá nőtt küzdelemben nem utolsósorban az egység hangoztatása került előtérbe, éppenséggel a birodalmi gondolat és nem az alkotmányosság lett mérvadó. Franz Grillparzer Radetzkyt éljenző versében úgy ítélte meg, hogy a tábornok tábora Ausztria (in deinem Lager ist Österreich). Olyan parola, jelszó, amely a fegyverekre épített. 1849 márciusában a birodalom népeire oktrojált, kényszerített olmützi alkotmány már csak a nevében volt az, valójában a szabadság kirekesztésével akarta helyreállítani a birodalom egységét. Olyan egység volt ez, amire bár dacos, mégis természetes válasz volt a Függetlenségi nyilatkozat. Egyidejűleg az országon belül részérdekekért folyt a harc, vagyis Magyarország és Erdély nemzetiségeire ugyanolyan kényszerrel hatott a közös haza alkotmánya, ami ugyan a magyar ,,nemzeti“ egységet célozta, ez viszont nem fedte a nemzetiségek érdekeit.
Lényegében elmélet és gyakorlat szöges ellentétbe kerültek egymással, mint ahogyan a szabadság fogalma nem okvetlen fogja egybe a részérdekeket, tehát összefogó és -tartó közös haza, és mint ilyen kényszerítő abroncs is lehet. Amennyiben elvonatkoztatunk az 1848-49-es szabadságharc bármennyire is logikusan levezethető, azaz megmagyarázható eseménytörténetétől, általánosságban véve a szabadság ugyan alkalmas mint mérce, etalon, azonban a maga eredetiségében sohasem ültethető át a mindennapi gyakorlatba, éspedig az emberi természet sokrétű különbözősége miatt. A természet tulajdonságok és hajlamok nem egy vonatkozásban egymásnak ellentmondó összessége, és ezt még egyetlen ember esetében sem lehet feloldani harmónikus egységgé, kivéve, hogy a részeket sikerül annyira lecsiszolni, egymásba illeszteni őket, hogy végül is egyediségük mellett egységbe ötvöződjenek. In plurlitate unitas, egység a sokféleségben. Minden emberi békés együttélésnek záloga a másság tudomásul vétele, azzal a kölcsönösséggel, hogy a másság nem sajátíthat ki, nem tulajdoníthat el, s nem erőszakolhat ki magának a többi mássággal szemben előjogokat. A mérce alaptulajdonsága ugyanis éppen abban rejlik, hogy mintegy felkiáltó jelként emlékeztet, figyelmeztet arra, hogy a szabadság akkor kerül veszélybe, amikor összeférhetetlenség, kiegyenlíthetetlen ellentétek feszülnek egymásnak. Ekkor ugyanis a részek, részérdekek veszélybe hozzák az egészet, az összérdekeket.
Ez a látásmód korántsem jelentheti azt, hogy mindenki korlátlanul kiélheti hajlamait, hiszen az életképes egyensúly csakis egyfajta önkorlátozást tételez fel. A libertas, szabadság nem sekélyesedhet libaralitas-sá, szabadossággá. A szabadság és diktatúra viszonylatában úgy is lehet fogalmazni, mint mondogatták ezt néhány évtizeddel korábban: a népidemokrácia olyan államforma, ahol minden tilos, de ami megengedett, az kötelező. Fordítva pedig úgy fogalmazhatnánk, hogy társadalmi béke, összhang, viszonylagosság teszi a szabadságot, és mint ilyen korlátokat szab minden kizárólagosságra törekvő részérdeknek. A szabadság nem bontható fel, nem váltható be aprópénzre, valamilyen módon a forgalomban lévő pénznemek (életformák) aranyfedezete.
Az emberi társadalmak életképessége tehát a részek és az egész egyensúlyában rejlik. A részek nem törhetnek egymás ellen, mert akkor az egészet veszélyeztetik, az egész viszont nem jelenthet nivellálódást, élettelen egységesülést, kényszerzubbonyt. Valójában nap mint nap megoldásra váró feladat, amit Goethe úgy fogalmazott meg: csak az érdemli meg a szabadságot és az életet, akinek naponta meg kell küzdeni érte (Nur der verdient sich Freiheit wie das Leben, der täglich sie erobern muss.).
Bár gondolatmenetem középpontjába helyeztem a szabadságot, mégis sok évszázados emberi törekvések ellenére sem mondható célnak, hiszen rendeltetése van, lényegében inkább viszonyító mérték mint cél, az ember méltóságát, boldogulását szolgáló eszköz. Ha nem így lenne, akkor kivívásakor elveszítené értelmét, másként fogalmazva abszolút értékké válna. Nem árt odafigyelni József Attila megfogalmazására: Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet... A cél és értelem tehát a rend, az emberi együttélés rendje, a szabadság pedig az az eszköz, amely lehetővé teszi az emberek egyenlőségét biztosító jogokat.
Akkor, amikor a szabadság ténylegessé válik, egyben veszélyeket is rejt, amennyiben az említett szabadság-szabadosság viszonylatában a minden megengedett tévútjára terelheti azokat, akik önmagukon kívül nincsenek tekintettel senki másra. Ennek érdekében akár szövetkeznek is egymással s a szabadság jelszavát hangoztatva kijátszák a közvéleményt, és amennyiben nem szabnak nekik időben korlátokat, ú.n. demokratikus eszközökkel érvényesítik, majd kisajátítják , mígnem kinyilvánítják a kizárólagos birtoklás jogát, nevezetesen ők szabják meg a rendet, írják elő mi a jó és mi a rossz, az ő értelmezésükben tudható meg és alkalmazható, mi az érték, minek van értelme. Ugyanakkor a hasznosság elvét követve éppen erről az oldalról válik nyilvánvalóvá, hogy a szabadságra hivatkoza a vele való visszaélés uralkodik el, egészen a nyers diktatúráig. Erről éppen Magyarországon kellene legkevesebbet beszélni, hiszen tudható, hogy sohasem beszéltek annyit a szabadságról, sohasem hivatkoztak rá többször, mint azokban az évtizedekben, amiknek traumája még mindig terheli a lelkületet. Nos, éppen ezért nélkülözhetetlen mint etalon, általánosságban elfogadott mérce a szabadság, mert mérték nélkül nincs érték. Hozzá kell viszonyítani elméleti és gyakorlati síkon mindennapi életünket, társadalmi rendünket. Haza pedig ott van, ahol a jogegyenlőség értelmében a társadalom minden tagja otthon érezheti, tudhatja magát, nem vitatva el egyetlen polgártárstól sem a szabadsághoz, és a hazához való jogot.
1848 forradalmi lelkesedésétől 1849-ben Világoson és Aradon át vezetett az út a neoabszolutizmus évtizedes tobzódásáig, amikor viszont nem kellett, nem is volt ajánlatos szabadságról beszélni, ábrándozni. Mégsem szabad elfeledni, hogy az egész kísérletezés zsákutcának bizonyult, amiből újabb és újabb megrázkódtatások vezettek a kiegyezéshez. A dinasztiának meg kellett tanulnia, hogy nem sajátíthatta ki és játszhatta fel az összbirodalom egységét mélyreható károsodás nélkül. A magyaroknak pedig - igaz, nem egyszeri fogcsikorgatás közepette - el kellett fogadniuk Széchenyi ajánlatát: a Monarchiában fel kellett találniuk magukat. 1848-ban programként fogalmazódott meg a szabadság vívmányaként az alkotmányosság, 1867-ben valósággá vált az egész Habsburg birodalom alkotmányos alapokra helyezése. Az ellenpólusok feloldódtak, közelítettek egymáshoz az álláspontok, megtörtént azon érdekegyeztetés, amely a belső rendben lehetővé tette a politikai, gazdasági és kulturális fejlődést. 1896-ban emelt fővel ünnepelhette a történelmi Magyarország ezeréves fennállását.
Nagy és súlyos lecke volt, töménytelen áldozat és veszteség szegélyezte az utat, de megérte, mert nélküle elsodorta volna az országot a történelem vihara. Alig két évtizedre rá világméretű megmérettetés szakadt a birodalomra, s négyéves küzelem után haláltusában következett be a teljes összeomlás.
Igen, de ez az élet menete, a történelem szédítő folyamata, és ebben a rend és az értékek jelentenek kapaszkodót, ami csakis a szabadságból következik. Ehhez kell mindenkor ragaszkodnunk, ebben hinnünk, hogy átvészelhessük a kihívásokat, leküzdjük a buktatókat - és mindekelőtt egyenes fővel járó, felelősen godolkodó és cselekvő emberek maradhassunk.
Végezetül feltehetnénk a kérdést: mi volt 1848/49 időtálló értéke? Önbecsapás nélkül is állítható, az a nagy merészség, amely az ember egyéni életénél többre becsülte a közösség, a haza javát, jövőjét. Arany János puritán egyszerűséggel adja nemzetőre szájába az altruizmus egészen magától értetődő példáját rendkívüli helyzetben:
Nem is adtam a lelkemet bérbe,
Négy garajcár úgysem sokat érne,
Van nekem még öt-hat garajcárom.
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Egészen természetes, hogy jószántukból, saját meggyőződésükből csaptak fel a zászló alá a haz fiainak tízezrei. Nagyon sok tanulságos, felemelő eset mellett az emberi nagyságnak azt a példáját hagyta ránk örökségül, hogy az egyéni érdekek, önzés fölé helyezte a közösség, a nemzet, a haza javát mint megfellebbezhetetlen értéket. Átüt rajta a reformkor szelleme, Kölcsey üzenete: a haza mindenek előtt. Mert 1848/49 a reformkor kiteljesedéseként magyarságélményünk gyűjtőmedencéje, kimeríthetetlen forrás, amiből mindenkor erőt, megújulást meríthetünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-14 06:28:51, péntek
|
| |
| |
Mindegy
Van benne valami mondják
Ráció értelem mintha
Összeállna a világ is
Hogy aztán szétessen újra
Cseppek a vízben egy kortynyi
Hány cseppel frissít ma fel
A szavakban persze meg betűk
A szöveg visszaszövegel
Lebomlik s fölépül így megy
Amíg a világ világ
Széttörik s megleljük újra
Benne a harmóniát
Mondjuk a magunkét mintha
A mindegy nem mindegy volna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-13 18:49:43, csütörtök
|
| |
| |
Szombaton március 15-e. Az igazi ünnep. Az önfeledt. A Fejek felemelésének háza - hogy Kárpáti Kamil egyik kötetének címével éljek.
Nagyon nehezen hevertem ki a hétvégét. Sandrával nagyon jó volt, igazi unoka, szeret bennünket. Velünk aludt, persze, mint majdnem nő, elvárta, hogy erre megkérjem. Sokat beszélgettünk, kis titkokról is.
Lányom sajnos nem volt toppon most sem, igazán nem szeretek egyszemélyes közönség lenni az ő nagyszínházában.
Aztán a nyűglődés itthon, a fiatalok megértési kísérlete. Fiam boldog és szerelmes, a kislány is aranyos, de ő mégis csak "idegen" még. Rájöttem, hogy nehezen fogadom el a helyzetet. Igyekszem.
Aztán a kert, mára eljutottunk a fólia állításig. Igaz, egyre kisebb a szerkezet, de még az idén. Most utoljára. Ezt mondtam tavaly is.
Bécsbe kellett volna fogadásra mennem a követségre Pistával, de rábeszéltem, hogy beszéljen rá, hogy ne menjek.
Kiment egyedül. Lehet, hogy nem voltam rendes vele? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-10 13:31:48, hétfő
|
| |
| |
Kellemes út volt visszafelé. Jöttem, mint a villám. Délre haza is értünk.
A kerítés tényleg jó lett, a kacsákat kiengedtem, persze a két gácsér egymás gyilkolásával töltötte az időt, nem a kerttel.
Ma tanítás, nyomda, és a kert. Fáradt vagyok még. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-08 19:40:40, szombat
|
| |
| |
Délelőtt Ingolstadt, jártunk a kedvenc boltjainkban. Ebéd után Antoniohoz fagyira, séta a ragyogó napsütésben. Aztán az újság, s szerettem volna dolgozatokat is javítani. De nem hoztam el őket, pedig azt hittem. Holnap reggeli után haza.Kiengedem a kacsákat, Marcival beszéltem, voltak a kerítést megcsinálni. Kíváncsi vagyok rá.
Lassan a náthám is múlóban, ideje.Az életkedvem is visszatért. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-08 07:36:44, szombat
|
| |
| |
Tegnap este szerencsésen megérkeztem Köschingbe. 160-nal jöttem, öt óra volt. Féltem kicsit, mert elég fáradt voltam, de úgy tűnik, a száguldás kivette belőlem az előző napok görcseit. Előtte este Bécs, verseskötetem bemutatója. Mindig ámulok, ha eljönnek néhányan. Most sokan voltak.
Éppen a Vármegye utómunkálatain dolgozok, aztán irány a város, a csavargás. Szép időt ígérnek.
Kis tündérem itt csivitel velünk, velünk aludt, beállította az én laptopomon a mobil oxigén2 netet.
Nos megyek, mert hív reggelizni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2014. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
25 db bejegyzés |
| e év: |
183 db bejegyzés |
| Összes: |
3565 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 427
- e Hét: 5168
- e Hónap: 15131
- e Év: 60104
|
|
|
Offline
