|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 20:46:01, hétfő
|
| |
| |
Még mit nem, zsidó repülőtér a Balaton Riviéra felé
2010. szeptember 27. 09:28
Hunhír.info
rep.jpgVisszaköveteli a Veszprém-szentkirályszabadjai repteret a két település önkormányzata a zsidó tulajdonban lévő (J)Budawest Zrt.-től, amelynek négy évvel ezelőtt adta el a 440 hektáros területet bruttó 1,2 milliárd forintért; az ügyben évekig elhúzódó per várható - írta a Népszabadság. A repülőtér azon izraeli betelepítőknek nyújthat kedvező lehetőséget, akiknek strómanjai már megkezdték a környék lepusztítását, az ingatlanárak lenyomását, és a negatív kampányt. A Felsőörsre tervezett, ultralibsi holdudvarosok által kivitelezendő cigány tábor (halmozottan hátrányos purdéknak) is azt a célt szolgálhatja, hogy a nyugalom településeire beköltözzön a félelem, és a bűnözés.
A települések 2006 elején térítésmentesen kapták meg a magyar államtól az ingatlant azzal a kikötéssel, hogy azon egy nemzetközi polgári repteret kell kialakítani. A beruházási kötelezettség az adásvétel után átszállt az angol-amerikai-magyarnak nevezett, valójában zsidó származású egyének tulajdonban lévő (J)Budawest Zrt.-re, ám a cég mindeddig nem kapta meg a saját állítása szerint a fejlesztéshez szükséges engedélyeket.
A repülőtér azon izraeli betelepítők érdekeit szolgálhatná, akik már megkezdték a környék lepusztítását, az ingatlanárak lenyomását, és a negatív kampányt. A Felsőörsre tervezett, ultralibsi holdudvarosok által kivitelezendő cigány tábor (halmozottan hátrányos purdéknak) is azt a célt szolgálhatja, hogy a nyugalom településeire beköltözzön a félelem, és a bűnözés. Akkor még olcsóbb lesz az elértéktelenedett ingatlan, és a Balaton kufárok fillérekért meg tudják szerezni. Akkor itt is épülhetnek az új lakóparkok azoknak, akiknek az izraeli-palesztin megállapodások miatt el kell hagyniuk a megszállt területeket. A Balaton bukott Donja, a mazsihiszes szocionista már eddig is irdatlan területeket játszott át idegen rokonoknak, amellett a régi, befutott irodák és ingatlanfejlesztő. kereskedő központok,, kempingek is az izraeli befektetők kezébe kerültek. Szentkirályszabadja elkötelezett önkormányzata harcol az idegen kufárok ellen. Ez el is várható egy olyan településtől, amely a budapesti Turul-mizéria idején avatott szobrot az akkor még szabadon működő Magyar Gárda tagjainak díszsorfala előtt.
http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=33593 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 20:42:05, hétfő
|
| |
| |
Csurka István 23 évvel ezelőtti látlelete a Magyarság helyzetéről
Kommentár nélkül
Lévay Atilla
A Magyar Justitia Bizottság tagja
Nem hiszem, hogy akármelyikőnk is pontosan meg tudná határozni, miért gyűltünk most itt össze. Összeverődésünkben sok a kimondhatatlan, a szorongásos lelki indíték, még beszélni is alig tudunk róla. Mintha valami nagy veszély fenyegetne bennünket személy szerint is és együttesen is, mint magyarokat és ennek a nagy vésznek az előrevetülő árnyéka rántana össze valami akol-melegbe. Mi ez a nagy veszély? Sejtelmünk sokkal tragikusabb végzésekről értesít bennünket, mint ami ma gazdasági és intézményi válság képében a mindennapiság szintjén jelen van újságjainkban és a büfébeszélgetéseinkben. Az a veszély, amit a zsigéreinkben érzünk, nem gazdasági vagy nemcsak gazdasági és nemcsak politikai, hanem sokkal több annál: egy nagy, mindent felégető nemzeti katasztrófát érzünk közeledni, amely még azokat a maradványokat is megsemmisíti, amelyekben most tengetjük vagy rejtegetjük nemzeti létünket.
Mi ez a katasztrófa? Hogyan fog bekövetkezni? Nem is merünk belegondolni, de a hirtelen támadt szorongásainkban ez mégis valóság és borzasztó teher.
Kétségbeesetten keressük a kiutat, menekülünk és ellenállunk a halálos húzásnak. Megpróbáljuk mindezeket elhárítani, de mindez tétova és foszló. Nem tudjuk, hogy amikor kis ellenlépéseinket megtesszük, nem éppen akkor ártunk-e magunknak és a saját ügyünknek. Sötétben élünk, egy halottasház sötétjében.
Tudom, hogy egy kis megbotránkozást is felkeltek ezzel a sötét pátoszszal. Szándékosan. Azt remélem ugyanis, hogy éppen ez a megbotránkozás fogja felszínre hozni az ellentmondást lelki bénultságunk és halálhangulataink, valamint a való helyzet között. Bénultabbak, kiütöttebbek és letagló-zottabbak vagyunk, mint amennyire valós helyzetünk, lehetőségeink és képességeink szerint lennünk kellene.
Volt már ennél nehezebb helyzetben is ez a nemzet. Szedte itt már áldozatait a neoacquistica commissio, Caraffával az élen, vérengzett itt már Haynau táborszernagy és még ebben a mi rémszázadunkban is egymást követték a bosszúállások, az akasztások és a menekülésre kényszerítések. Nemcsak öngyükosságban és halálozásban, nemcsak nem-szaporodásban és fogyásban, hanem emigráns termelésben is valószínűleg világelsők vagyunk. Kezdődött a kitántorgással, folytatódott az 1920 utáni kiutalásokkal, melynek során rengeteg értékes agyvelő került idegen szolgálatba, s amelynek csúcspontja Bartók Bélánk kitelepedése lett, s jött rá az 1945-46-48-as emigrációba kényszerítési kampány, amelynek során a legkülönfelébb szellemi alapállású, de a nemzettudat szempontjából éppen a különféleségében pótolhatatlan szellemi erő hagyta el újra a hazát, tömegestül, hogy aztán az 56-os exodusban tetőzzön a hazaelhagyás. Napjainkban pedig a jajgató Erdélyből indult meg az áradat. Mint egy egérrágta foszló zsákból, folyik, szakad, ürül ki a magyarságból az ember, az érték. Van tehát alapja, oka a halál-iszonyodásnak. De mégis! Örökös védekezésbe kényszerült nemzet lettünk és most már ott tartunk, hogy még ennek a védekezésnek a jogosultsága is sok oldalról megkérdőjeleztetik. Már-már magunk is elbizonytalanodunk, hogy vajon jogosult-e és megfelel-e egy általánosan elfogadottnak látszó, feloldódó, nemzetköziesülő világtendenciának a mi keserves, magyarként való magyar védekezésünk; hogy nem vagyunk-e ósdi nacionalisták és korszerűtlen koppánykodó mélymagyarok, amikor magyarként védjük és rejtegetjük magunkat magunk elől és a ránk váró végzet elől.
A védekezés Trianon óta lett meghatározó lelkiállapotunk, de Trianonra jöttek még súlyosabb katasztrófák és leveretéseink, letaroltatásaink közül az utolsó, teljes magunkra hagyottságunk nyilvánvalóvá válásával még ennek a védekezésnek a kilátástalanságát is belénk oltotta. Úgy áll a helyzet, hogy nem merünk, vagy csak nagyon félénken és gyámoltalanul merünk magyarnak mutatkozni. Államhatalmi szerveink meg-meg dorgálnak tiszta szándékú fiatalembereket, akik semmi mást nem tesznek, csak megpróbálják magyarként felmutatni magukat. 1970 vagy 71 óta tulajdonképpen csak az a kérdés, hogy milyen méretű "cirkusz" lesz Budapesten március tizenötödikén. Mindig akad egy-kétezer elszánt diák, vagy öregdiák, aki vállalja a kicsapatás vagy a megcsapatás veszélyét és a saját dalait és jelszavait kiáltozva akar végigvonulni a történelmi helyeken. A hatalom türelmessége változó, csak egy nem változik; a közömbösség, amivel a szélesebb tömegek ezt az előadást figyelik. A tudomásulvétel nem változik, hogy nincs saját Március Tizenötödikénk és nem is lehet. Egyes iskolákat megszállnak, másokban pedig a tanárok és a szülők beszélik le gyermekeiket az utcára menésről. És ebben a jelenségben ez a tragikus vonás, ebben van benne az a halálos fenyegetés, ami idehozott bennünket. Ez az a lemondásba szorult védekezés, amelyből ha nem tudunk kilábalni, akkor nincs tovább. De csak akkor.
Van egy szó, egy fogalom a magyar tudatban, amihez aztán végképp nincs szembenézésünk. Ez a szó a nemzethalál. Amikor az ajkunkra tolul, szinte várjuk, hogy letorkolljanak miatta, mondván: romantikus, idejétmúlt rémlátás, tudománytalan fantazmagória. Pedig jeien van az életünkben, nemcsak fogyásunkban, kivérzésünkben, hanem napról napra való történésként is, amennyiben a határainkon kívül élő magyarság sorsában még fel merjük ismerni a magunk sorsát. Hárommillió ember ma naponta megküzd ezzel a halál-vízióval, mégpedig a legközvetlenebbül, a legkegyetlenebbül. Ez előtt a hárommillió ember előtt ma már nincs magyar távlat, magyar jövő. Ezt a hárommilliót naponta megalázzák azért, mert magyar. Számukra a nemzethalál valóság, személyes sors, örökös vagy-vagy.
Való igaz, folyamatban vannak ma ezen az ultramodern világon ennél kegyetlenebb népirtások is. Vannak, ahol ölik a népeket, tömegesen és gátlástalanul. Noha jelei ennek már itt is mutatkoznak, ez még itt nincs folyamatban és talán nem is lesz. Ettől a hárommillió magyartól csak a nyelvét, a kultúráját és élete magyarként való leélésének lehetőséget akarják elvenni, egy öntudat nélküli kiszolgáló személyzetté akarják lealacsonyítani. A munkaerejére, a találékonyságára talán még szükség is volna, csak az önazonosságát kell elhagynia. Egy nagyon céltudatos és kegyetlen üzletkötés van felkínálva, pontosabban ráerőszakolva erre a hárommillió emberre: szűnj meg magyarnak lenni és megengedjük, hogy élj.
Beláthatatlan messziségben van az az idő, amikor az utolsó erdélyi magyar is beletörik ebbe a gonosz ajánlatba?
A helyzet ebben a halál-vonatkozásban belföldön más, hála legyen érte dicsőséges forradalmunknak, más, de nem jó és főként nem rózsás. A halál itt sem csak statisztika, itt sem csak születésszám-apadás, itt sem csak öngyilkosság, hanem egy rejtett, magát sokszor tarkaságba álcázó folyamat, amely a közönyben, a fásultságban, az önmagunkkal nem törődésben nyilvánul meg. Magyarságunk tudata szép lassan kiszivárog belölünk. Közömbössé válunk értékeink iránt. Annyi baj ért bennünket, mint magyarokat Trianon óta, olyan terhes magyarnak lennünk, hogy inkább feladjuk magunkat. Élünk napról napra, magyarul beszélünk, vagy valami magyarhoz közelálló nyelven, de inkább csak azért, mert nem tudunk más nyelven. Szeretnénk megszabadulni ettől a kínos tehertől. Lemondunk magunkról. Hallgatunk és lapulunk. Szégyelljük magyar mivoltunkat. Elhisszük azoknak, akik Trianon óta sulykolják belénk, hogy bűnös, bitorló nép vagyunk, vagy ha el nem is hisszük, rálegyintünk. Mindegy. "Ez van" - mondjuk, és ebben az "ez van"-ban benne tátong a halálos üresség.
Bennünket belföldi magyar szülőket nem fenyeget az a kényszerhelyzet, hogy nem tudjuk magyar tannyelvű osztályba íratni csemetéinket, sőt mi - nagyon helyesen - az angol tagozatra való felvételhez keresünk protekciót, csak azt kellene már egy kicsit jobban megnéznünk, hogy ez a mi magyar tannyelvű magyar iskolánk milyen magyart akar nevelni a gyermekeinkből, - akar-e egyáltalán, s nem éppen azt a kicsinyhitűséget csepegteti-e beléjük, aminek a következménye egy-két nemzedék alatt pontosan ugyanaz lehet, mint a nyelvefosztott iskolázásé. A szemünk láttára írja át gyermekeink tu-datát egy idegen kéz, és nekünk szavunk sincs hozzá. A szemünk láttára teszik gyermekeink vállára apáik elkövetett és el sem követett bűneit egy bizonyos progresszió nevében és a nép ártatlan gyermeke, mire felnő, meg-tanulja titkolgatni magyar voltát.
Most nem az értelmiségről beszélek, a magaskultúráról és még csak nem is a médiák zavaros, híg kozmopolitizmusáról, hanem a népről, a magyar népről, amelyet megóvnak attól, hogy túlságosan magyarnak érezze magát.
Kérdezem: nem halad-e ez a társadalom egy szörnyű kettéhasadás felé, amilyen kettéhasadás már volt a történelemben, amikor egy szellemében s vérében is idegen arisztokrácia pöffeszkedett egy szegény és szegénysége miatt szükségképpen visszamaradott népi tömegen? Nincsen semmi jele annak, hogy ez a magyar társadalom újra egy ilyen kettéhasadás felé tántorog, amennyiben kialakul egy világ felé forduló, s részben kozmopolita, idegen szellemű, haszonélvező rétege és ez alatt a mindennapi gondokkal küzdő, a maga levében fövő, a világtól szükségképpen elmaradó tömeggel, néppel, nevezzük úgy, ahogy akarjuk? Én látom ennek a jeleit, és mert lá-tom, mondom is.
Ezen az úton is el lehet jutni a nemzet sírjához. Ez esetben nem szűnik meg a magyarság, nem hal ki, csak oly mértékben átalakul, hogy azt már nem lehet nemzetnek nevezni. Valamilyen új kifejezést kell rá találni. Ezen az úton pincérnemzet leszünk. Pincérnek lenni nagyon tisztességes foglalkozás. Senkit sem akarok megbántani, nagyon sok pincér ismerősöm és kedves emberem van, de egy nemzet azért mégsem süllyedhet a saját hazájában pincérstátuszba. Most reformbejelentésektől és átalakítási tervezetektől hangos a magyar közélet. Ez nagyon helyes. Van programja a kormánynak, van programjavaslata az ellenzéknek és van a gazdasági szakgárdának. Úgy látszik, mintha pezsegne a magyar élet, a programok felszíni versengése mögött azonban egyelőre kevés változik valójában és még kevesebb abban az irányban, amelyet fenntartás nélkül üdvözölhetnénk, A reform és a reformra való őszinte törekvés azonban így is igen nagy jelentőségű, amelyet minden épeszű ember csak pártolhat. Igaz az az állításuk a többször háttérbe szorított és elhallgattatott reformközgazdászoknak, hogy reformjavaslataik következetes végrehajtása esetén nem itt tartanánk, ahol tartunk, sőt ezt még azzal is meg lehet tetézni, hogy ezek a nagyon szomorú nemzetügyek, ez a halálszorítás sem volna ílyen mérvű, mint amilyen. A 68-as reform-kísérletet azonban elfojtották, elodázták, átírták és a hátába kerültek. Többnyire az valósult meg belőle, ami felszínes volt, rövid távú és visszaszívható. Egy NEP-korszak gyötrő ideiglenessége lengett az egész magyar reform fölött, vagy talán fordítva: maga ez a reform lógott egy vékony cérnán a posztsztálinizmus brezsnyevi fekete tava fölött, örökös rettegésben, hogy egy kéz egyszer csak elvágja ezt a vékony szálat is. A gazdasági reformnál sokkal fontosabb társadalmi reform, megújulás sokáig szóba sem került, amikor pedig ráköszöntött a táborra a lengyel válság, hat-hét évvel ezelőtt, akkor mindenütt még szorosabbra záródtak a hatalmi rendek sorai és a reformról való gondolkodást felváltotta a teljes elhallgatás, vagy pedig a semmire sem vezető reform-csinnadratta. Ennek a reform-csinnadrattának az volt a jellemzője, hogy sokszor nagyon merész és eretnek dolgokat mondott ki, rendszerint szűk értelmiségi-elit körben, de a való életben, a gazdaságban jóformán semmi nem történt, vagy éppen az eddigi ellenkezője. Így jutottunk el a mai helyzetig, amikor voltaképpen már mindegy, hogy a hatalomnak van-e szándéka belekezdeni egy gazdasági reformba vagy nincs, mert voltaképpen semmilyen kezdeményezéshez nincs meg a tőkéje, a hite és a hitelessége. Most már szabadon lehel spekulálni, hogy milyen oktánszámú benzinnel volna legcélszerűbb feltölteni a motort, az ólommentes benzineket is javaslatba lehel tenni, a tény az, hogy a tank üres.
Ennek ellenére nincs más lehetőség, mint reformpártinak lenni. A különféle reformjavaslatokhoz való baráti viszonyulás azonban nem eredményezheti a nemzeti sorskérdések megoldásáról, a megoldás igényéről való lemondásunkat, nem taszíthatja a semmibe azt a programot, amit az előzőekben sötét és pátoszos színekkel festettem, amit tömören a magyarság ami-katasztrófa programjának lehetne nevezni. Ez az anti-katasztrófa program magától értetődően öleli magába a különféle gazdasági és társadalmi reformjavaslatokat, mint első és közvetlen gyakorlati lépésekét a megmaradás útján. Félreérthetetlenül és határozottan le kell szögeznünk, hogy számunkra csak ez az egyetlen program létezik, de éppen azért, mert így van, hajlandóak vagyunk - és aligha lehetünk mást, mint hogy lefogjuk magunkat a lehetséges részprogramok szekere elé is, és igyekszünk megragadni minden kis esélyt, ami reményt nyújt a katasztrófa elkerülésére. Ez a katasztrófa, amelynek elkerülése érdekében most megpróbáljuk minden lehetséges lelki és fizikai erőtartalékunkat mozgósítani, voltaképpen évtizedek, sőt talán század óta folyó magyar önemésztési folyamat, amely most veszélyesen felgyorsult. Tulajdonképpen ez a felgyorsulás ijesztett ránk, és ez fújta meg azt a vészkürtöt, aminek szavára idesereglettünk. Mindazonáltal ez a katasztrófa, amit mi érzünk előlopakodni, ránk borulni, nem valami közelgő robbanás megsejtése. Ám a mai magyar valóság egy ilyen robbanás, egy ilyen vak lázadás lehetőségével is terhes. Ebben a vonatkozásban szükséges egy nagyon kemény distinkciót tennünk. Nem vagyunk, és mint becsületes magyar hazafiak, nem is lehetünk a "minél rosszabb, annál jobb" álláspontján, és ezt a vak lázadást, a zűrzavart, a hirtelen összeomlást és az erőszakok egymásnak esését nemcsak hogy nem kívánjuk, hanem a mi messzenéző, sokágú, anti-katasztrófa programunkkal éppen elkerülni óhajtjuk. Semmi sem volna végzetesebb a magyar jövőre nézve, mint egy ilyen vak rabszolgalázadás, egy program nélküli értelmetlen káoszba zuhanás, mely után az ugyancsak program nélküli, durva erő-szak következnék, a gátlástalanság felülkerekedésével. Ennek a nemzetnek nincs több internálható vezető rétege, és azt se felejtsük el, hogy a román csapatok kétszer is jártak már Budapesten ebben a században. Akármennyi fenntartásunk van is a fennálló rendszerrel és állapotokkal szemben, egy ilyen robbanást nem kívánhatunk - magunknak. Geopolitikai helyzetünk és az egész világhelyzet bizonytalansága eleve kilátástalanná tesz minden erőszakos változtatási kísérletet, főleg ebben a jelentőségét vesztett, másodrendű Európában, ugyanakkor éppen a szinte szeszélyesen forgó világhelyzet hordja magában a váratlan és ajándékszerű változások, átalakulások csíráit. A szemünk láttára lett az Ibériai félszigeten két szigorú diktatúrából stabil demokrácia, s az a puszta tény, hogy mi most itt vagyunk és így cserélünk eszmét, ha halványan is, de sejteti velünk azt a reményt, hogy elfogadhatatlan realitásaink egyszer majd, ha nem a mi életünkben, az unokáinkéban, elfogadható realitásokká lesznek. Ez a mi igazi távlatunk. Ezt nem lehet kockára tenni egy vak lázadással, amely után megint lesöprik a táblát. Nekünk most Széchenyi István nyomvonalán kell haladnunk. Nincs másik utunk. Nem provokálunk, de igenis jobb belátásra akarjuk bírni a fölénk helyezett hatalmat, éppen saját felismeréseink komorságának erkölcsi tőkéjével a tarsolyunkban.
Az anti-katasztrófa program alapelvei a céljából adódnak. Az anti-kalaszlrófa programnak, minthogy a nemzet végső lesüllyedésének meggátlása a célja, fenntartás és mellékzöngék nélkül kell magyarnak, egész magyarságra tekintőnek és népinek, egész népre tekintőnek lennie. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen vállaltan és hangsúlyozottan magyar és nemzeti programot csak szerény mértékben is elkezdhessünk, először a saját lelkünkben kell rendet teremtenünk. A lelkünk sérült, mert iszonyú tragédiák és megaláztatások után vagyunk, mert bűnöket követtünk el, és mert bűnöket kentek ránk, és végül azért is, mert ezeket a megaláztatásokat nem voltunk képesek mindeddig becsülettel feldolgozni. A mi lelkünk most tele van elhárítással, áthárítással, védekezéssel és önmagunk nem-becsülésével. Félünk magunktól, és mint valami tilalmas dolgot, rejtve éljük meg magyarságunkat.
Ilyen meghasonlott lélekkel semmilyen munkába nem lehel belevágni, előttünk pedig nagy munka áll, férfimunka. Magyarságunk tiszta újra-megélésére, magabiztos és öntudatos felmutatására most nem elsősorban azért van szükségünk, hogy a hazánkat körülölelő sötét, dühödt és kevésbé dühödt nacionalizmusokra válaszolni tudjunk, hanem elsősorban azért, hogy megmaradási programunkhoz hitet merítsünk. Hit nélkül semmilyen vállalkozásba nem érdemes belekezdeni. Nem is lehet. Hitet pedig - ezt az elmúlt évtizedek hathatósan bizonyították - semmi más forrásból, csak a maga önazonosságából meríthet egy nemzeti közösség. Jobb sorsra érdemes eszmék, ígéretek, zászlók, vágyak és hadbaszólítások hekatombája hever körülöttünk a világban, porba hullt sok minden, ami megdönthetetlennek és vitathatatlannak látszott eddig, amiről azt hittük, összetart, kiderült, hogy szétválaszt, amit logikusnak láttunk, arról kiderült, hogy zavaros, egyetlen eszme maradt a porondon, egyetlen eszme, amelynek hídján hittel átgyalogolhatunk a jövőbe, az ami a sorsunk, ami elől ki úgysem térhetünk: a magyarságunk.
Ahhoz, hogy megmaradjunk, fenntartás nélkül hinnünk kell abban, hogy érdemes magyarként megmaradnunk. Az embernek - s ezt éppen savanyú gyakorlatiasságba süppedő világunk bizonyította be - kell valami transzcendentális. Nem mi tehetünk róla, hogy mostanra csak a hittel, a humánum teljességével átélhető nemzeti eszmében maradt meg a transzcendentális ragyogása. Kell-e mondani, hogy ebben aztán írmagja sincs annak a beteges nacionalizmusnak, amiben mi is szenvedtünk, s ami annyi bajunkat okozta, s amivel manapság is vádolnak bennünket. Erre nem is érdemes szót vesztegetni, mert az erről való vitatkozás is egy kissé lealacsonyító.
Magyarságtudatunk az utóbbi négy-öt évtizedben szánalmasan összetöppedt. Még az országhatáraink zsugorodásánál is látványosabban. Egész nemzedékek tudatából esett ki az a magyarság, amelyik nem a határainkon belül élt. Ezt a hiányt most kezdjük pótolni. Már vannak osztályfőnökök, akik Erdély történelmi vidékeire viszik kirándulni tanulóikat. Áldja meg Őket érte az Isten! De ez a megmaradáshoz kevés. Olyan új, edzett magyarságtudatra van szükség, amelyik a maga természetes és magától értetődő módján ölel magába mindenkit, aki magyarnak született, vagy annak vallja magát, éljen is akárhol. Oda kell hatnunk, hogy kormányzatunk is fenntartás nélkül tegye magáévá ezt az elvet. Nincs értelme fenntartani Romániával az egyoldalú, látszat-szövetségesi viszonyt, amikor ez a viszony valójában ellenséges. Szégyenteljes állapot, hogy az erdélyi magyarságnak New Yorkban és Washingtonban legyenek a szószólói, olyan emigráns magyarok, akikre idehaza sokszor görbe szemmel néznek. Lehetetlen és tűrhetetlen állapot, hogy a magyar televíziónak és rádiónak ne legyen legalább egy állandó műsora, amely a magyarság gondjaival foglalkozik, amely hírt ad arról, amikor odaát bezárnak egy magyar iskolát. Ha ez így megy tovább elpusztulunk, de még le is fognak köpködni bennünket. De meg is érdemeljük! Ez tehát az anti-katasztrófa program elvi alapja: teljes magyarság. Kezdeményező, öntudatos, emelt fejű és magában bízó magyarság. Nagyon messze vagyunk tőle, de kevesebbre nem törekedhetünk.
Az anti-katasztrófa program másik pillére a népre tekintő megközelítése minden dolognak. Ez sem öncél, hanem szükségszerűség. Ez sem irányul senki ellen, semmilyen társadalmi csoport vagy réteg ellen. Két okból kell anti-katasztrófa programunknak népre tekintönek lenni. Először is azért, mert van Nép. Mert a magyar nemzet testében még megvan az a lakosságtömeg, amit népnek lehet tartani. A magyar társadalom még nem jutott el a polgáriasulásnak, a civilizációnak és a demokratikus fejlődés adta konformizálódásnak arra a fokára, amikor már csak fenntartásokkal, körülírásokkal lehet népről beszélni, mert a társadalomban már végbement a kiegyenlítődés. Mindenekelőtt meg kell alkotnunk az új magyar népfogalmat, hogy megkezdődhessék a népnek valódi felemelkedés által való megszüntetése, a klasszikus európai igényekhez emelése. Azzal, hogy a magyar parasztság az elmúlt évtizedekben megszűnt, vagy legalábbis lesoványodva átalakult, még nem szűnt meg az a nemzet ötven százalékát kitevő tömeg, amely éppen ebből a földönfutóvá lett parasztságból csődült össze, s amely most éppen úgy a kultúra alatt él, mint a parasztság élt hetven évvel ezelőtt. Sőt, még elhagyatottabban, mivel a paraszti társadalom kulturális és erkölcsi abroncsai is lepattantak róla. Itt él a hazában és mégis a senki földjén négy-öt millió ember egy sajátságos eufóriában: visszavívta jogát a látástól vakulásig dolgozásra. Ne ámítsuk magunkat: ma is ezek a gürcölő milliók tartják el ezt az országot.
Ha ezeknek a millióknak nem tudunk valami új földosztással, szellemi földosztással és gyakorlatival is, ha kell, jövőképet felrajzolni, akkor a magyarság menthetetlen, Ez a másik ok, amiért a megmaradási programnak népre tekintőnek kell lennie. A magyarságot csak ennek a négy-ötmilliónak feltöltése, ennek a népnek az alávetett mivoltból való kiemelése mentheti meg. A magyarság értékeinek java még mindig itt van ezekben a pörköltszagú, falvédős szoba-konyhákban, ezekben a göcsörtös kezekben és ebben a csendes szívósságban, amellyel ez a nép teszi a dolgát, megcsinálja az Ikarusz buszokat és tömi a libát és vezeti a pesti villamosokat. Más rétegeink már régen elvesztették az élet és a munka iránti alázatukat, a kötelesség teljesítésnek azt a csendes imperativuszát, amely nélkül itt már régen nem volna semmi. Amit ez a társadalom művel ezzel az úgynevezett dolgozó néppel, az súlyos felelőtlenség. A népi irányulás tehát a megmaradás ultima rációja is. Itt sincs más út. Mindebből azt hiszem világosan kitetszik, hogy a megmaradás programja legfeljebb csak érintőlegesen gazdasági és ugyanígy csak részben politikai program, viszont teljes egészében szellemi, kulturális, nevelési és főleg erkölcsi. Ez a mi modern világunk, akármennyire anyagelvű is és akármennyire a fő törekvése az anyagi javak megtermelésében és a hadieszközök előállításában való hegemónia megszerzése és megtartása, akármennyire is a pénz uralma alatt áll, mégis az emberi tudatokban vívja legfontosabb háborúját. Nincs a kerek világon olyan rendszer, amelyik ne törekednék arra, hogy alattvalói elfogadják. Legyen akár demokratikus, akár diktatórikus egy rendszer, kivétel nélkül arra tör, hogy a tömegek tudatában megkapja a legitimációját. Van ahol a javak és szolgáltatások bőségével, van ahol erőszakkal akarják kikényszeríteni ezt a legitimációt. A kettő között persze nagy a különbség, de ez most nem ide tartozik. Mi most a totális tudatbirtoklásra törő hatalom régiójában élünk és legfőbb konfliktusunk ezzel a tudatunk birtoklására törő halalommal éppen az, hogy ennek mindeddig nem sikerült egész tudatunkat hatalmába kerítenie, s a legitimáció csak hallgatólagosan lett kikényszerítve belőlünk. Ez ennek a mi világunknak az alapkonfliktusa, hatékonyságának elégtelensége, időnkénti eldurvulásának okozója.
Ebben a harcban, amelyben egyfelől mi magunk folytatjuk kompromisszumos küzdelmünket személyiségünk önállóságának megőrzéséért, másfelől pedig a hatalom folytatja egyre kétségbeesettebb és kilátástalanabb harcát a tudatunk teljes birtokbavételéért, nemzeti kultúrák sorvadnak el, egész közösségek mosódnak bele a nihilbe. Ez éppen annyira kilátástalan állóháború, mint a nukleáris. Ennek sem lehet győztese, csak vesztese. Ebben az állóháborúban a hatalom is felmorzsolódik. Tájékozatlan, az önálló, szabad értékteremtés lehetőségében korlátozott tömeggel, cenzúrázott értelmiséggel nem lehet megnyerni a világrendszerek mérkőzését. A tömegnek, mint ágyútölteléknek, ma már csak legfeljebb agg tábornokok fejében van valami nosztalgikus jelentősége. Számunkra azonban, kicsiny, fogyatkozó, elbukott és magára hagyott nemzet számára mindez most élet vagy halál kérdése. Mi most fuldoklunk ebben a konfliktusban, nekünk most levegő kell. Levegő, levegő! Az első ütközetet magunkban és magunkkal kell megvívnunk. Az első teendő a minden mozdulatot reménytelennek és hiábavalónak tartó bénultságból való kilépés. A meg sem tett, meg sem kísérelt lépésnél nincs reménytelenebb. Ha máshoz nem, önmagunk átalakításához, szemléletünk átépítéséhez feltétlenül jogunk van, s ugyan ki vitathatja el a jogunkat nemzetünk megmaradása érdekében munkálkodnunk. Az ily módon újrafelépített egyének összetartó, és nem összeszerveződött önkéntes csapatának először is a kultúra és a tájékoztatás mostani szerkezetének átalakítására kellene mintegy rávezetnie és rábírnia a mostani szerkezetekhez ragaszkodó hatalmat. Ennek az órának a fogaskerekeit, rugóit, számlapját és mutatóit - valljuk be - még néhai Joszif Viszárionovics Sztálin rakta össze, a különbség csak annyi, hogy ez a vekker nálunk már huszonöt-harminc éve nem az ő ütem-beintésére ketyeg. Közben azonban elértünk abba a korba, amikor minden kamaszfiú csuklóján digitális karóra díszlik, ami tudvalevően egyáltalán nem ketyeg, de mutatja a dátumot, sőt ébreszt is. Semmi sem indokolja a kultúra, a tájékoztatás, az oktatás és nevelés mai tulajdonviszonyainak a fenntartását akkor, amikor a társadalom termelő szférája, tulajdonviszonyai és érdektagoltsága ennek egyáltalán nem felel meg. Ha az állam nem, vagy csak nagyon kis mértékben korlátozza az állampolgárt, mint fogyasztót, akkor már nincs értelme a tájékoztatásban és a nevelésben olyan korlátok közé szorítani, amelyek sokkal szűkösebbek annál a tudatállapotnál, amelyet ez az ember fogyasztóként már magáévá tett, megvett, kibulizott, becsempészett. Ez a tudatállapot - a fogyasztói ember - önmagában is elég sivár képlet. A szabadon engedett ember szellemi korlátozásának csak az lehet a következménye, hogy ez a nyugati - vagy török! - turista utakat "fogyasztó'' átlagember szomorú tudathasadásos állapotba kerül: minden törvényes és törvénytelen módon igyekszik megszerezni és megőrizni a maga fogyasztói függetlenségét és az ebben gyökerező fogyasztói tudatállapotát, erkölcsét és erkölcstelenségét, ugyanakkor nem tesz és nem is kíván semmit tenni azért, hogy belföldön, maga körül, vagyis itt bent a létező szocializmusban saját kultúrát teremtsen, mert a tiltások, a korlátok, a "szöveg" és a "sóder" ettől nemcsak elzárják, hanem ami rosszabb: ettől fel is mentik. Az ő kulturális égboltja már nem a saját hazája fölött van. S ez a mi megmaradási szempontunkból a jelenség tragikus oldala. Nem azért tartjuk szükségesnek a kultúra szerkezetének megváltoztatását, ennek a szerkezetnek a mellérendelővé tételét a mostani alárendelővel szemben, mert a műveink nem jelennek meg vagy nem a támogatott szférában jelennek meg, ha megjelennek, és még csak nem is azért, mert nem tudjuk elmondani, amit el akarunk mondani - noha természetesen erről is szó van -, hanem azért, mert magyar kulturális égboltot akarunk kifeszíteni a magyar társadalom fölé, olyan égboltot, amelyre úgy néz fel a legegyszerűbb ember is, mint a csillagfényes augusztusi égboltra. Mint a sajátjára. (Ezt elmondva kénytelen vagyok egy szúrásra reagálni: micsoda nyugat-ellenesség ez már megint, micsoda mélymagyarkodás és koppánykodás? Nos, válaszom egyszerű. Ki tud olyan nyugati nemzetről, amely fölött nem a saját kultúrájának égboltja feszül? Tehát éppen hogy nyugati jellegűnek szeretném én látni szegény magunkat. Így, ahogy vagyunk, néhai Kelet Népe mivoltunkban.) Ennek a szerkezetátalakításnak nem a széleken, hanem a legfontosabb központokban kellene megindulnia. Ma a legfontosabb kulturális és tájékoztatási intézmény a televízió. Ebben kellene létrejönniük a társadalom érdektagoltságának megfelelő részlegeknek, műhelyeknek, és ennek a műsorát, mégpedig a teljes műsorát, beleértve a tájékoztatást is, kellene a társadalomban valóban meglévő tagoltsághoz igazítani. Ma az a princípium, hogy a tévé a hatalom, a Párt legfőbb kulturális, agitációs és propaganda fóruma. Ennek a princípiumnak a jegyében jelenik meg estéről estére benne az amerikai gengszterek és a keményöklű detektívfelügyelők válogatott csapata, és ezért hangzik fel belőle sorozatban a szegény kancsal rabszolgalány panasza. Nem akarok senkit megbántani, főleg nem akarok senkinek a helyére kerülni, tudom és látom, mennyi rátermett és tehetséges ember készíti ezt a műsort. De miért? És kinek? És mi végre?
A másik, hasonlóképpen létfontosságú centrum az iskola. Mégpedig a legalsóbb szintű, a tömeges. Ennek az a baja, hogy ez a szocialista társadalomhoz nemhogy méltatlanul, de képtelenül is tömegméretekben termeli újra a hátrányos helyzetű, másod- vagy harmadosztályú állampolgárt. Az a gyermek, aki rossz előmenetele, családi körülményei vagy gyermeki nemtörődömsége folytán ma a nyolc általánossal befejezi, vagy valamilyen, a köztudatban is másodrendű szakközépben folytatja még egy-két évig, az nem abba a társadalomba készül kilépni, mint azok, akik továbbtanulnak. Ennek a tizennégy-tizenhat éves gyermeknek a tudatába ezzel a hol kényszerű, hol önkéntes választással, hogy nem folytatja, a csökkentértékűség tudata is belebillogozódik. Ez a nyolc osztály most nem adja meg azt a minimális emberi öntudatot, amit minden elvégzett munkának, és főleg nyolc évi tanulásnak, meg kellene adnia. Ez így most végtelenül demoralizáló. Minél messzebb megyünk a fővárostól, annak is a centrumától és zöldövezetétől, annál nagyobb a tovább nem tanuló és ezzel egész életre visszaminősített gyermekek száma és aránya. Pedig nem igaz, hogy a genetikailag is hordozott képességek, s a tehetségek is így oszlanak meg, hogy Budán és a belvárosban vannak a lángelme-jelöltek és Szatmárban a fafejűek. Irodalmunk nagyjainak születési térképe nem ezt bizonyítja.
Újra kell gondolni, és aztán újjá kell teremteni a kollégiumi és népi kollégiumi rendszert. Meg kell adni minden községnek, városrésznek és csoportnak a saját iskolaszervezés lehetőségét. Áramot kell vezetni a népi emelkedés liftjébe, hajtószerkezetébe. E nélkül nincs magyar jövő. Végezetül egy vallomás-formájú kérdés - önmagamhoz. Honnan merítettem a bátorságot és a judíciumot ahhoz, hogy ezeket a húrokat megpendítsem, hogy a megengedettnél többet, s hosszabban szóljak? Hiszen nem vagyok hivatottabb, és felkentebb és főleg nem vagyok képzettebb és tudósabb. Nos, ennek egyszerű és gyakorlatias oka van. Én az imígyen szólásra valamicskét már befizettem. Ha zászlóvivőnek nem is, golyófogónak talán megfelelek. Nemcsak remélem azonban, bizonyos is vagyok benne, hogy nemcsak értelmes együtt-gondolkozásban és jövőmegszólításban, hanem, ha kell, áldozatkészségben is felül fogtok múlni. Köszönöm. (Taps)
Elhangzott 1987. szeptember 27-én.
A tanácskozás jegyzőkönyve Lakitelek 1987 címmel megjelent 1991-ben az Antológia Kiadó gondozásában.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 20:35:15, hétfő
|
| |
| |
Terroristák miatt áll a HÉV! Biztosan nem cigányok!
2010. szeptember 27. 20:10
Hunhír.info
Rekord mennyiségű kábelt loptak el a hétvégén a Csömöri HÉV vonalán, ezért előreláthatólag szeptember 28-ig buszok közlekednek a HÉV-ek helyett - tájékoztatott közleményében a BKV.
A Csömöri HÉV vonaláról körülbelül 1 kilométer hosszú tápkábelt loptak el ismeretlen tettesek, mintegy 11 millió forintos kárt okozva ezzel a BKV-nak, és több napos kényelmetlenséget, bosszúságot az utasoknak - előreláthatóan szeptember 28-ig buszpótlás szükséges az érintett szakaszon.
2007 óta a HÉV-vonalakon több mint 160-an esetben történt kábellopás, esetenként - átlagosan - csaknem 3 millió forint értékben. De előfordult már az is, amikor egyetlen alkalommal közel 30 és félmillió forint kárt okoztak a tolvajok. Az eltulajdonított vezetékek értéke - a villamos és troli ágazatban - 2010-ben már elérte a 100 millió forintot, és a tettesek egyelőre ismeretlenek, noha mindenki tudja, ilyen csoportban kell keresni őket. Csak nem szabad, mert az rasszizmus, és "megorrolnak" a rendőrökre a jogvédők.
http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=33621 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 20:16:11, hétfő
|
| |
| |
2010-09-27. 15:44
Jobbik: a kormány megszorításokra készül
A Jobbik szerint Pintér Sándor pénteki nyilatkozata - amelyben a társadalmi elszegényedés miatt a bűncselekmények várható szaporodásáról beszélt - egyértelművé tette, hogy a kormány megszorító intézkedésekre készül.
A párt rendvédelmi kabinetjének vezetője hétfői sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje nem sértett jogszabályt, amikor eltávolította riválisának plakátját.
Volner János országgyűlési képviselő emlékeztetett: a belügyminiszter a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fórumának rendezvényén úgy vélekedett, hogy az országban vissza fog esni a vásárlóerő, és egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül megoldhatatlan.
A "megélhetési bűncselekmények" szaporodására számító tárcavezető szavaiból világosan következik, hogy a kormány megszorításokat tervez - mondta a jobbikos politikus. Ezt valószínűsíti Volner János szerint az is, hogy a jövő évi költségvetésről még semmit sem tudni. Arra is kitért, hogy noha a választások óta öt hónap telt el, számos esetben még nem kezdődött el az érdemi munka. Példaként említette, hogy a parlament gazdasági és informatikai bizottságának az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottsága - amelynek egyébként Volner János az alelnöke, Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos pedig az elnöke - még egyszer sem ült össze.
Volner János kifogásolta, hogy a kormánytöbbség a Magyar Gárda miatt már két ízben módosította a büntető szabályokat, a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés viszont még nem történt. Szavai szerint ez azt mutatja, hogy a kormánytöbbség elsősorban politikai ellenfeleit akarja kriminalizálni. Mint mondta, ezt támasztja alá Szegedi Márton, a Jobbik miskolci polgármesterjelöltjének őrizetbe vétele is.
Volner János ezzel kapcsolatban arra hívta a fel a figyelmet, hogy a már kihelyezett hirdetésekre "ráplakátolt" tacepaók eltávolítása nem sért jogszabályt. Mivel a rendőri fellépés jogszerűtlen volt, a Jobbik feljelentést tesz, Szegedi Márton pedig polgári pert indít a rendőrség ellen - ismertette.
A politikus ugyanakkor bemutatott egy március 15-én a fővárosi Döbrentei téren, a Fidesz nagygyűlésének helyszínén készült - a YouTube-on elérhető - videofelvételt, amelyen az látható, hogy a párt aktivistái eltávolítják a jobbikos Pörzse Sándor hirdetéseit. Volner János hozzátette: bár ez esetben valóban szabálysértés történt, mégsem követte rendőri intézkedés.
Arra a kérdésre, hogy tettek-e jogi lépéseket az ügyben, Volner János úgy válaszolt: nem szokásuk politikai ellenfeleik feljelentése, most azonban "kölcsönösségi alapon" megfontolják azt.
(MTI nyomán)
http://kuruc.info/r/2/66877/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:56:53, hétfő
|
| |
| |
Hévíz után kormányközi bizottságok élére is
Szerző: laspalmas - 2010.09.27. 12:35
Milyen könnyen kipukkadt a fanok naivitásbuborékja, hogy dr. Nagy Róza biztos nem lesz államtitkár, biztos nem vállal a Fidesz egy ilyen arcot. Feljelentés sikkasztás miatt, és Célpont-riportok a hozzá tartozó hévízi gyógyfürdő ügyeiről....á, vállalhatatlan. Mondták páran. Persze nem lett igazuk, Rózát kinevezték.
Ráadásul nem csak államtitkárnak, a szeptember 15-i Közlönyből kiderül, hogy emellé még 3 jó kis pozíciót sikerült megcsípnie. Ugyanis a mindenféle nemzetközi bizottságok éléről is kiszanálták az eddigi vezetőket (pl. Veres Janit, aki pedig a a Magyar-Mongol Kormányközi Gazdasági Együttmûködési Vegyes Bizottság elnökeként nagggyon dolgozott), és beültek a helyükre az újak.
Tanulságos lista, érdemes végigpörgetni, hogy hány és hány helyen tevékenykednek szeretett politikusaink, mennyi mindenhez értenek. Például az államtitkárasszony is.
http://vastagbor.blog.hu/2010/09/27/heviz_utan_kormanykozi_bizottsagok_elere_is
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:29:37, hétfő
|
| |
| |
Amit a Fidesz intézetének névadójáról tudni kell - egy hazug zsidó életútja 09/27/2010
Ismerje meg Ön is Tom Lantost!
Lantos Péter Tamás 1928 február elsején született Budapesten Lantos Pál, egy gazdag zsidó bankár és egy angol nyelvtanárnő gyermekeként. Önéletrajza rögtön ezután az akkori Magyarországon csak nagyon keveseknek jutott jólétben és biztonságban eltöltött gyermekévek átugrásával a németek által megszállt Magyarországon az illegalitásba szorult náciellenes földalatti mozgalomban eltöltött hősi időszakáról, a holokauszt alatti szenvedéseivel, a munkaszolgálatból való megszökésével, a náci németek és a náci magyarok (ezalatt a nyilasokat érti) előli bújkálásával, az életben maradáshoz a Wallenbergéktől kapott segítséggel és a Magyarországon a II. világháború után a hatalom megragadására készülő kommunisták elleni ellenszenvének hosszú részletezésével folytatódik.
Minden róla szóló cikk azzal kezdődik vagy fejeződik be, hogy ő az egyetlen holokauszt túlélő az amerikai kongresszusban - ez soha sehonnan sem maradhat ki.
(Tekintettel arra, hogy az állítólagos földalatti náciellenes tevékenységét és üldöztetését a mai napig is csak és kizárólag a Lantostól hallott történetekből ismeri a világ, a történelmi hűség kedvéért érdemes lenne Budapesten egy felhívást közzétenni arról, hogy ki emlékszik még a kis Lantos Tomcsira Magyarországon. Ki tudja megerősíteni vagy megcáfolni az állandóan hangoztatott földalatti német- és nyilasellenes tevékenységét és a holokauszt alatti szenvedéseit? Ha létezik ilyen ember a világon, akkor kérem, hogy a Lantos-féle történeteket megerősítő/cáfoló nyilatkozataikat a Fidesz címére küldjék el: Fidesz Központi Hivatal, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 18. telefon: 36-1-555-2000. Az intézetalapítás lázában égő Orbán és csapata biztosan nagyon örülne neki. - Jack Corn)
Az ötletdús Tamáska 1947-ben írt egy tanulmányt az elhunyt Roosevelt elnökről, amit elküldött Truman elnöknek is, és a segítségét kérte, hogy földbe döngölt Magyarországról Amerikába mehessen tanulni. A kért ösztöndíjat a PR eseményekre mindig figyelő Fehér Ház közbenjárására meg is kapta, és a cingár Lantos gyerek egy kis magyar állami és annál nagyobb mértékű összcsaládi segítséggel villámgyorsan otthagyta a kommunista mocsárba süllyedő Magyarországot és zsebében egy rúd téli szalámival átköltözött előbb az Atlanti- majd a Csendes-óceán partjára. (A téli szalámit a kegyetlen amerikai vámosok elvették tőle, mint ahogy hősünk ezt már számtalanszor nyilatkozta.) Lantos Tomiból Kaliforniában Tommy, majd később Tom Lantos (ejtsd: Tám Lentosz) lett és a rosszulhangzó, túlságosan keresztényes Péter név ismeretlen körülmények között eltűnt a névkártyájáról.
Tommy a kaliforniai Berkeley egyetemen PhD oklevelet szerzett, majd megnősült, nemzett két leánygyereket és tanítani kezdett egy helyi iskolában. Az 1980-as választások után, a Reagan évek kezdetén a kaliforniai San Mateo környékén lakó jómódú zsidók jelöltjeként bekerült a kongresszusba, ahol olyan jól és megbízhatóan végzi a dolgát, hogy azóta a körzetében már 13-szor újraválasztották, jelenleg az amerikai kongresszus külügyi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának elnöke.
Az a fajta New Yorkban és Kaliforniában elég gyakran megtalálható amerikai demokrata párti politikus, akitől ha megkérdezik, hogy hány óra van, akkor azt válaszolja, hogy: "erről a kérdésről az jut eszembe, hogy mikor a holokauszt alatt a nácik elől bújkáltam..." majd a negyedórás holokauszt tananyag átismétlése után azzal fejezi be, hogy: "sajnos, nem tudom, az órámat otthon felejtettem."
Lantos képviselőnek mindig, kizárólag csak egy cél lebeg a szeme előtt: minden körülmények között megfelelni az amerikai és az izraeli zsidó érdekeknek, és a Kapitóliumban szolgalelkűen teljesíteni a nemzetközi zsidó érdekvédő szervezetektől, a New York-i zsinagógákból és a Tel Avivból kapott utasításokat.
Szembe menve a demokrata párt hivatalos álláspontjával, a republikánusokat lepipálva évtizedek óta ő követeli a leghangosabban az éppen aktuális amerikai háborúkat Izrael érdekében, jelenleg is egy Irán elleni megelőző csapáson munkálkodik. Lantos messze a demokrata párt leghangosabb háború párti követelője, mellette ezen a téren Bush elnököt vagy Cheney alelnököt nem hogy háború párti héjának, de még egy pici napos csibének sem lehet nevezni.
A 79 éves Lantos jó zsidóhoz illő módon nagy híve a ferde hajlamú homoszexuálisok házasságának, a marihuana törvény általi engedélyezéének, és az ehhez vezető út első lépéseként élen halad az orvosi felügyelettel gyógyszerként adható kábítószerek engedélyezésének rögös útján. Nagy ember- és polgárjogi harcos, de ő ezalatt gyakorlatilag csak az antiszemitizmus elleni világméretű küzdelmet érti, hangosan abortusz- és őssejtkutatás párti, támogatja a klóninggal kísérletező cégeket, az erős, jól felfegyverzett és az egész világot karban, sakkban és rendben tartó amerikai és izraeli hadsereget, és az azokat kiszolgáló hatalmas erejű fegyverlobbit.
A II. világháború után Budapesten primitív választási csalással és szovjet katonai segítséggel hatalomra került zsidó kommunisták elől elmenekült zsidó származású Lantos Tamás több mint negyed évszázada az izraeli atomfegyver program nélkülözhetetlen segítője és feltétel nélküli támogatója. Lantos is jól tudja, hogy modern Izraelről a gondosan titkolt számú amerikai gyártmányú atomfegyverei és az óriási összegű amerikai katonai, gazdasági segélyek és az amerikai diplomáciai védettség nélkül valószínűleg már régen múlt időben írnának a történelemkönyvek.
Az enyhe idiotizmusba forduló, politikai töltetű Al Gore-féle hollywoodi környezetvédelmet messze megelőzve Lantos már évtizedek óta figyelemre méltó eredményeket ért el - elsősorban saját államában, Kaliforniában - a valós környezetvédelem terén és aktív és vitathatatlanul hasznos szószólója az állatvédelem ügyének is. A nevében még mindig "demokrata" Lantos a Mackó nevű húszdekás pincsijével a hóna alatt minden nap ott totyog Washingtonban a hosszú kongresszusi folyosók kacskaringós labirintusában.
Nemcsak Lantosra, de a mindenkori magyar kormányokra is szomorúan jellemző, hogy a Magyar Gárda ellen a közelmúltban szép demokratikus szavakkal kikelt Lantos egész életében és a teljes politikai pályafutása alatt mindig minden kommunista, vagy ahogy manapság nevezik, szocialista magyar kormánnyal kiváló személyes kapcsolatban volt. Legutóbbi magyarországi látogatása alkalmával is nehéz volt megállapítani, hogy ki csókolta hevesebben a másik fenekét, Gyurcsány Lantosét, vagy fordítva.
Mindenestre tény, hogy a Gyurcsány-féle gittegylet közvetlenül a kongresszus külügyi bizottságát elnöklő Lantos látogatása előtt nem csatlakozott az amerikai vízumpolitikát bíráló országokhoz, és hogy a politikai erejét vesztett agg Lantost államfőnek kijáró pompával fogadta a jelenlegi, felettébb gyászos teljesítményt nyújtó magyarországi kabinet. A meghatódott bájgúnár meg is kérdezte a vendéglátókat, hogy mivel tudná meghálálni ezt a sok kedvességet, és a nagyorrú, feltűnően előnytelen külsejű Fleti gyerek egy, a még meg sem született Magyar Gárdát bíráló nyilatkozatot kért tőle. Világhírűen ideggyenge miniszterelnökünk arról időben gondoskodott, hogy az Irgunra (a II. világháború alatt és után Palesztinában angol katonákat gyilkoló zsidó terrorszervezet) emlékeztető, és a tavaly októberi szadista és véres eseményekben való In-Kal részvételről a mostani Lantos látogatás alatt ne essék szó.
Kár volt, mert ezzel a fölösleges és nehezen megvalósítható "nem kapnak vízumot, kitiltatom a Magyar Gárda tagokat Amerikából" nyilatkozattal háromra emelkedett a Lantos nevével összefüggésbe hozható blamák száma. A Magyar Gárda teljes joggal perelheti be Lantos Tamást, mert ilyen felháborító, a nemzetközi diplomáciai életben meghökkentően szokatlan kijelentést egy hivatalban és vendégségben lévő politikus a világ egyetlen országában sem tehet - az már sajnos teljesen más kérdés, hogy a jelenlegi magyar igazságtalanságszolgáltatási körülmények között pernyerésre a Magyar Gárdának semmi esélye nincs, de a célnak nem is ennek kell lennie.
Lantos sem tett volna ilyen felelőtlen kijelentést egyetlen más országban sem, de tudja, hogy Budapesten ezt is meg lehet tenni, mert tisztában van vele, hogy ezzel a magyar kormánnyal mindent meg lehet csinálni, már régen zsebre vágta őket a nemzetközi zsidó maffia és a vele összefonódott zsidó finánctőke, és tudja azt is, hogy mindnyájunk szégyenére mekkora "súlya" és "tekintélye" van ennek a szerencsétlen külsejű Fletó gyerek által vezetett szocialista brigádnak a kisantant által uralt Kárpát-medencében.
Ilyen bunkó kijelentés egy törvényesen alapított és a hatályos jogszabályoknak megfelelően bejegyzett, a nyilvánosság előtt még nem is szerepelt vadonat új társadalmi szervezet ellen minden országban hatalmas politikai és diplomáciai vihart kavarna. El tudják Önök képzelni, hogy mekkora balhé lenne abból, hogy ha mondjuk Németh Zsolt azzal kezdené Bushnál a Fehér Házbeli látogatását, hogy: " szia Dzsordzsi, mondd csak, jó volt annak idején April-lal? Mert ha nem mondod meg, hogy milyen volt vele, akkor garantálom, hogy legközelebb leszállítatlak a vonatról Hegyeshalomnál és gyalogolhatsz vissza Kismartonba." (April Foley volt budapesti amerikai nagykövet a Harvardon töltött egyetemi évei alatt Bush elnök szeretője volt.)
Az Izrael érdekeiért mindig tűzbe menő Lantos élete első nagy blamáját akkor tűzhette fel a kabátjának hajtókájára, mikor 1990 október 10.-én Nayirah-át, egy 15 éves iraki kislányt vezetett kézenfogva az akkoriban általa elnökölt emberi jogokkal foglalkozó kongresszusi bizottság elé. A gyerek szipogva adta elő, hogy szemtanúja volt, mikor a gyilkos Szaddam Husszein katonái a megszállt Kuvaitban megrohanták az al-Addan kórházat, kitépték a konnektorból az újszülöttekre vigyázó inkubátorok villanyvezetékeit, ellopták az egész inkubátoros termet minden műszaki felszerelésével együtt és pontosan 312 síró csecsemőt az iraki katonák ott hagytak meghalni a vizes és hideg kövön.
Lantos közölte a bizottság tagjaival, hogy a kislány teljes sajnos nevét nem árulhatja el, mert a gyerek családja Kuvaitban rekedt, és ha kitudódik, hogy a kislány tanúskodott az iraki katonák ellen, akkor a gonosz Szaddam emberei lemészárolják az egész családot. A teremben szem nem maradt szárazon, lucskosra áztak a papírzsebkendők, könnytengeren hullámoztak a szőnyegek, mattosra homályosodtak a szemüvegek és a meghatott honatyák azonnal megszavazták az idősebb Bush kérését, és Izrael érdekeinek megfelelően az amerikai csapatok hamarosan megindultak az irakiak ellen és felszabadították Kuvaitot. A földre dobált 312 halott csecsemő sztoriján hónapokig csámcsogtak az amerikai lapok, a tévéhíradók bemondói és a rádióriporterek, és az addig erősen háborúellenes amerikai közvélemény egy emberként állt a katonáit vezénylő első Bush elnök mellé.
Az ügynek akkor lett folytatása, mikor kitudódott, hogy a sztoriból valószínűleg csak annyi igaz, hogy a kislány nőnemű, a többi nem. Lantosunk a zsidóktól megszokott módon ott és akkor nagyokat hazudott és a háború bizottság általi támogatása érdekében és tudatosan félrevezette a saját bizottságának tagjait.
Nayirah nem iraki, nem is menekült, hanem a kuvaiti uralkodó-család tagja, Saud Nasir al-Sabah washingtoni kuvaiti nagykövet lánya volt. A szívszorongató inkubátoros sztoriból egyetlen egy szó sem igaz, és a gyerek bizottság előtti vallomását a szomszédos szobában hallgatta végig a büszke papa. Kiderült az is, hogy a kislányt Lantoson és a családján kívül felkészítette a "vallomásra" az a Lauri Fitz-Pegado is, aki véletlenül a Lantossal szoros üzleti kapcsolatban álló Hill and Knowlton nevű PR cég alelnöke: ő tanította be arra, hogy mit és hogyan kell mondania a bizottság előtt.
Lantos Tamás számtalan izraeli politikussal áll személyes, nyilvános és kevésbé nyilvános kapcsolatban. Ezek egyike a hazájában népszerű, kulturált megjelenésű és beszédű, végtelenül szimpatikus Colette Avital, aki jelenleg a Knesszetben (izraeli nemzetgyűlés) az izraeli Munkáspártot erősíti. Colette jó orrú szülei 10 éves korában érezték meg, hogy Romániára sem fog semmi jót hozni a kommunizmus, és 1950-ben felkerekedtek és áttelepedtek a csend, béke és nyugalom szigetét jelentő Izraelbe.
A csinos hölgy tanulmányai befejezése után külügyi pályára lépett, lassan araszolgatott előre a bonyolult zsidó személyes és pénzügyi csapdákkal ellátott diplomáciai ösvényeken, talán a mi kis Admon volt korrupt zsidó nagykövetünk is tanulhatott volna tőle valamit. Avital volt portugáliai nagykövet, new yorki főkonzul, az izraeli külügyminisztériumban nyugat-európai ügyekkel foglalkozó igazgató-helyettes, jelenleg a bevándorlási bizottság elnöke. A saját házának megvásárlásán kívül nem bonyolódott más ingatlanügyekbe, szerencsejátékokkal nem foglalkozik, adótartozása nincs, eddig még senki sem perelte be semmiért, idétlen és hazug nyilatkozatokat tevő demszkystákkal, altusistákkal vagy más alvilági alakokkal nem tart kapcsolatot, profi politikusként csak a munkájának él.
Admonunk a megmondhatója, hogy néha az izraeli újságok nehéz pillanatokat tudnak szerezni a jóravaló zsidóknak is. Így történt, hogy 2002 szeptember 30.-án a kotnyeles Haaretz minden előzetes figyelmeztetés nélkül nyilvánosságra hozta Lantos Tamás egyik ismeretlen körülmények között elfogott levelét, amiben az újabb iraki háborújára izgatottan készülő hazánkfia azt írta Avitalnak, hogy: "Drága kis Colettem, neked a jővőben már semmi bajod nem lesz ezzel a Szaddammal, mert megszabadítunk titeket ettől az elfajzott fattyútól. Helyére ültetünk majd egy nyugatbarát diktátort, aki nekünk is megfelel és nektek is jó lesz." Szegény Maliki, talán soha sem fogja megtudni, hogy az amerikai kongresszus külügyi bizottságának elnöke diktátornak nevezte őt már jóval a posztjára való kinevezése előtt.
Szóval a Haaretz megírta, Amerikában a háborúellenes demokraták felkapták a vizet és tücsköt-bogarat kiáltottak a "kétszínű, kívül demokrata, belül republikánus" háborút szerető demokrata héjára. San Matteo hősszívű képviselője azonban nem rettent meg a vádaktól, hanem ősi zsidó cselhez folyamodott: egyszerűen letagadta a saját levelét. Nem volt mit tenni, a meghazudtolt izraeli és amerikai újságírók email-ben fordultak Avital asszonyhoz, hogy tisztázza a kellemetlen szituációt.
Hamarosan meg is érkezett a válasz: "Megerősítem Önöknek, hogy az idézett sztorijuk megfelel az igazságnak, és én magam is meglepetéssel vegyes csalódással vettem tudomásul Lantos képviselő úr tagadását e levéllel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy Ő Izrael Állam igaz barátja, ezért a levelét elutasító magyarázatát nem kívánom kommentálni, nehogy további megszégyenítő pillanatokat szerezzek Neki. Tisztelettel, Colette Avital, a Knesszet tagja."
Tom Lantos amerikai és izraeli politikai ellenfelei azóta is ezen röhögnek. És most itt van ez a harmadik blama, ez a Magyar Gárda-ügy, akik még ki sem vonultak a pufajkások, a munkásőrök, az Ifjú Gárda, a Rebisz és az In-Kal által letaposott budapesti aszfaltra, de már is kellemetlenséget okoztak neki.
Picture
A zsidónak született és évtizedes izraeli zsoldban álló Lantosnak minden bizonnyal okozott egy pár nehéz éjszakát a holokausztot szintén túlélt felesége is. A rettenetes arcú Anette asszony ugyanis egy szép szombat reggelen bejelentette urának, hogy elege volt a Mózes hitűekből, és a két lányával egyetemben nem csak hogy kiugranak a zsidó vallásból, és ugyanazzal a lendülettel meg is keresztelkednek és belépnek a keresztények közé.
Így is történt, az asszony a férjét a család anyagi biztonsága érdekében meghagyta zsidó aktivistának, de ők már régen a keresztények és a republikánusok egyik kőkemény bástyájának és bőkezű anyagi és erkölcsi támogatójának számító The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints nevű mormon egyház tagjai lettek - és talán ez világít rá legjobban Lantos Tamás őszintétlen, anyagias és kétszínű jellemére.
A két Lantos lány egyébként azóta is szorgalmasan szüli a gyerekeket és e sorok írásának pillanatában - ha csak addig ki nem csúszik még egy gyerek - Tom Lantos Izrael párti zsidó amerikai kongresszusi képviselő tizenhét keresztény mormon unokával játszik majd Szenteste a karácsonyfa alatt.
Jack Corn
2007 augusztus 19.
Néhányan a Fidesz intézetének névadóját a zsidó származását és az emiatti állítólagos "üldöztetését" haszonszerző céllal és képmutató módon szünet nélkül hangoztató amerikai megélhetési politikusnak, a világ egyetlen nyíltan fajgyűlölő államát fenntartó és fasisztoid módszerekkel üzemeltető Izraelnek és a nemzetközi zsidóság érdekeit védő "emberjogi" harcosnak, míg mások egyszerűen csak egy piti csalónak és szélhámosnak tartják.
És erről az álszent, képmutató és gerinctelen zsidó oppurtunistáról akar a Fidesz valami abszolút haszontalan és teljesen felesleges sóhivatalt - sóintézetet - elnevezni és a magyar adófizetők pénzéből üzemeltetni. Az ötlet egyébként jellemző módon a korábbi Gyurcsány-féle bűnbanda nevéhez fűződik: a hülyegyerek 2008 decemberében a Lantos emléktábla avatásán jelentette be a Magyarországon eddig hiánycikknek számító lantosi intézet tervét.
Picture
Nem a Mazsihisz, nem a Slomó gyerek, nem a Lantos család, nem a Lantos Alapítvány, nem az amerikaiak, hanem ismét csak nekünk kell fizetni és a gyilkos vörös hordára emlékeztető Szabadság téri szovjet emlékműhöz hasonlóan ezt is imádni, pénzelni és fenntartani.
Semmi szükség nincsen Magyarországon ennek az újabb zsidó propaganda intézménynek a felállítására, Tom Lantos pedig egyszerűen az égvilágon semmivel sem szolgált rá arra, hogy nevét Magyarországon bármi is viselje. Addig, amíg pl. Horthy Miklós, Klebersberg Kunó, Mindszenty József, Teleki Pál vagy Wass Albert nevét semmi, vagy alig őrzi valami, addig meg különösen nem. (Elnézést a felsoroltak hozzátartozóitól, hogy Tom Lantos nevével kerültek egy cikkbe.)
A nemzeközi zsidóság által diktált régi szocionista terv fideszes felújítása újabb fényes bizonyítéka az orbáni "forradalom" pusztán üres szólamokból álló valódi arcának, és annak, hogy hazánkban bármilyen töltetű kormány is van hatalmon, a döntés joga és a valódi irányítás változatlanul az 1944 végén a megszálló szovjet tankokon bezötykölődött zsidók és az utódaik kezében van.
A Lantos-féle alapítvány elnöke nem más, mint a babaarcú Simon Peresz izraeli államfő, aki arra büszke, hogy a zsidók felvásárolják Magyarországot, és az alapítvány vezetőségében ott van a magyarok másik nagy kedvence, Elie Wiesel, a zavaros múltú csaló és hazug holokausztos mesemondó is.
Fennáll a veszély, hogy a Fidesz-MSZP Közöslantos Intézet avatójára a magát napi két vödör sminkkel bohócnak kifestő mormonzsidó Anette Lantos és sok egyéb zsidó mellett ők is a Budapestre ömlenek, és akkor minden bizonnyal széles mosollyal fogadja őket Orbán Viktor és ezt a szocionista ötletet New Yorkban, az amerikai zsidók fellegvárában felmelegítő Schmitt Pál is. Ez kiváló alkalom lesz arra, hogy friss utasításokat vegyenek át tőlük anélkül, hogy Izraelbe kelljen utazniuk.
Könnyen lehet, hogy az említett Szabadság téri mocsokhoz hasonlóan lesz még egy hely, ahova a közelben lakó kutyatulajdonosok futva viszik a kedvenceiket, hogy a dolgukat ott végezzék el, vagy a kaszinótojásukat elkenjék.
Apropó, szovjet emlékmű. Kedves Fidesz, mikor fogjátok ezt az egész Magyarországot irritáló szovjet obeliszket végre eltüntetni? Csak engedélyt kellene kérni a titeket mozgató gyarmatosítóktól.
Jack Corn
http://jacks-corner.weebly.com/1/post/2010/09/amit-a-fidesz-intzetnek-nvadjrl-tud ni-kell-egy-hazug-zsid-lettja.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:25:38, hétfő
|
| |
| |
2010-09-27. 18:42
Havi pár óra "konzultációért" 600 ezer forint közpénz a fideszes zsidónak
Jelentős vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt egy magánszemély ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a Patay Vilmos dombóvári polgármester által kötött kommunikációs tanácsadói szerződések ügyében. Dombóvár 612 500 forintot fizet havonta pár órás konzultációkért a hűtlen kezelésért korábban jogerősen elítélt volt Fidesz-pártigazgató, Várhegyi Attila cégének.
Bő hatszázer forintot ér Dombóvár első emberének havonta pár órás konzultáció Várhegyi Attilával, avagy a volt pártigazgató cégének együttműködése olyan képviselő-testületi előterjesztések elkészítésében, mint egy hatósági ellenőrzésről szóló beszámoló. A bőkezű szerződések ügyében most feljelentés született.
A korábban mind az első Orbán-kormány kulturális államtitkáraként, mind a Fidesz pártigazgatójaként dolgozó, 2002 októberében hűtlen kezelésért jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Várhegyi Attila cége, a Prestige Media kapós a kommunikáció-marketing piacon, főleg a jobboldali vezetésű önkormányzatok körében.
A Prestige Media Pécsett például a fideszes Páva Zsolt megválasztása után bukkant fel, de nem sokkal később Dombóváron is szerepet vállalt, miután egy időközi polgármester-választás során a Fidesz megszerezte a polgármesteri címet. A legnagyobb falat a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat, ahol a Prestige Media a Stop beszámolója alapján a városmarketinget alakítja a következő öt évben mintegy 100 millió forintért.
A Prestige Media mellett Várhegyi egy egyelőre kevésbé ismert céggel, a Myself Consulting Kft.-vel is nyomul, amely kommunikációs tanácsokat ad meglehetősen magas árszabásért. Így van ez a dombóvári önkormányzat esetében is, ahol a 2009 októberében a polgármesteri címet elnyerő fideszes Patay Vilmos először a Prestige Mediát bízta meg pár munkával, majd ezután szerződtette kommunikációs tanácsadásra a Myself Consultingot.
Ma már az árokkaszálás sem megy kommunikációs tanácsadó nélkül
A Myself Consulting Kft.-vel a kontraktus havi nettó 490 ezer forintról szól. Ezért az összegért a teljesítési jegyzőkönyvek tanúsága alapján a cég igen változatos tevékenységet végez: az egyik hónapban a pénz például ötórás konzultációs időért járt, egy másik jegyzőkönyv szerint pedig a cég a helyi gimnáziumnál tartott hatósági ellenőrzésről és az árkok kaszálásáról szóló képviselő-testületi előterjesztésben működött közre - a felvételek tanúsága alapján az egyik tárgyalása három, a másiké egy percig tartott. A későbbi teljesítési igazolások ennél is szűkszavúbbak, hiszen csupán annyi szerepel bennük, hogy a megbízott a rábízott feladatokat elvégezte.
Az első körben a Népszava által kivesézett tanácsadói szerződések kapcsán most a Hírszerzőhöz eljuttatott dokumentum alapján ismeretlen tettes ellen született feljelentés jelentős vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt.
A feljelentő indoklása szerint az elvégzett feladatok és az azokért kifizetett megbízási díjak feltűnően aránytalanok, ráadásul a megbízó, azaz Patay Vilmos polgármester anélkül fizetett az adófizetők pénzéből, hogy a Myself Consulting a szerződések 3. pontjában foglalt beszámolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett volna. Eme pont szerint a "teljesítési igazolás elfogadásának feltétele, hogy a Megbízott jelen szerződés alapján végzett tevékenységéről a Megbízó részére - az elvégzett tevékenység részletes bemutatásával - írásban beszámoljon". Mindezzel a feljelentő szerint jelentős, 3 675 000 forint összegű vagyoni hátrány érte a dombóvári önkormányzatot.
Többször kerestük a feljelentés kapcsán Patay Vilmost, ám nem sikerült elérnünk. A Dombóvári Rendőrkapitányság szóvivője kérdésünkre arról számolt be, hogy a feljelentést még nem kapták kézhez, viszont amint beérkezik, megteszik a szükséges lépéseket - írja a Hírszerző.
(Hírszerző)
http://kuruc.info/r/39/66889/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:22:33, hétfő
|
| |
| |
Jogsértő volt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió a Jobbikkal szemben
2010, szeptember 27 - 19:14
Az Országos Választási Bizottság (OVB) mai délutáni ülésén újra napirendre vette a Jobbik korábban elutasított beadványát. A radikális párt a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval szemben nyújtott be kifogást, mert a két műsorszolgáltató megtagadta egyik választási hirdetésük közlését. A Jobbik azt sérelmezte, hogy a két közszolgálati médium nem sugározta a párt egyik, a "cigánybűnözés" kifejezést is tartalmazó választási hirdetését. A kifogást az OVB pénteken érdemi vizsgálat nélkül utasította el, arra hivatkozva, hogy a beadványon nem Vona Gábor pártelnök lakcíme, hanem a Jobbik-frakció képviselői irodaházi levelezési címe szerepelt.
A pénteki OVB-ülésen, Dénes Bertold a Magyar televízió jogi képviselője egyebek mellett azzal indokolta döntésüket, hogy a hirdetés ellentétes a médiatörvény azon passzusával, amely szerint a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.
Hunyadi Gábor a Jobbik jogi képviselője még pénteken jelezte, hogy kifogásokat újra be fogják nyújtani azonos tartalommal.
Az OVB először a Magyar Televízió Zrt által le nem játszott kampányfilm ügyében újólag benyújtott kifogást tárgyalt, miután megállapították, hogy a kifogások formailag megfelelnek.
Szót kapott az MTV Zrt. jogi képviselője, aki megismételte az általa pénteken elmondottakat, miszerint a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség ellen , sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére.Hivatkozott a hatályos médiatörvényre, hogy annak lefektetett szabályozását vették alapul döntésüknél.
Borbély Andrea a Jobbik által delegált OVB tag rámutatott arra, hogy a kampányfilm tartalmi vizsgálata helyett azt kellene górcső alá voni, hogy a televízió megsértette-e az alkotmányban is szereplő véleményközlés szabadságát.
Hunyadi Gábor a Jobik jogi képviselője szerint a magyar televízió előre nem mondhatja meg, hogy a spot törvénysértő-e vagy nem. A politikai hirdetés tartalmáért nem a szolgáltató a felelős. A Magyar Teloevízió az OVB jogkörét vette át. Az alapvető demokráciát kérdőjelezte meg. Ráadásul a a kisípolt spotot sem játszotta le. Az televízió a pártot ezzel a döntéssel súlyos helyzetbe hozta.
Dénes Bertold a Magyar Televízió jogi képviselője ismét a médiatörvényre hivatkozott. Szerinte a televízió nem vádolható cenzúrával.
Borbély Andrea szerint a műsorszolgáltató a tartalomért nem tartozik felelősséggel. Véleménynyilvánítás jogát kell vizsgálni. az alkotmányban szereplő alapjogot semmilyen más törvény és rendelkezés nem írhatja felül.
Az érvek meghallgatása után az OVB döntött. A szavazáskor 6:2 arányban az OVB megállapította a Magyar Televízió Zrt. jogsértését a Jobbikkal szemben mind az eredeti, mind a kisípolt kampányfilm kapcsán.A tévé "megsértette a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alaplevét". A kisípolt változat közzétételének megtagadása esetében az OVB mindn tagja szerint jogsértés történt. A testület eltiltotta az MTV-t a további jogsértéstől.
Az Magyar Rádió eljárásval kapcsolatban beérkezett, hasonló tartalmú beadványok kapcsán ugyanaz a döntés született, mint a televízió esetében. A testület tagjai 6:2 arányban jogsértőnek tartották, hogy az Magyar Rádió is megtagadta a felvétel sugárzását. Egyhangúlag szavaztak úgy a tagok, hogy a kisípolt változat közreadásának megtagadása jogsértő volt. Az MR-t is eltiltották a további jogsértéstől.
Azonban a szolgáltatókat a döntés ellenére nem kötelezheti az OVB a kampányfilm sugárzására.
Az OVB döntését követő szünetben a Jobbik beadványa miatt ott tartózkodó érdeklődőket kérdezve elhangzott az a magánvélemény, hogy a szolgáltatók, hogy megtagadták a párt kampányfilmjének sugárzását, politikai utasításra cselekedtek. Hozzátették, hogy nem változott semmi április óta.
barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:17:08, hétfő
|
| |
| |
Amikor még a tetűhintás eszén is túljárnak
Bemegy az arab a zsidó boltjába, és fekete melltartót kér. A zsidó, mint afféle jó kereskedő, mindjárt spekulál, és közli az arabbal, hogy a fekete melltartó ritkaság, nehéz kapni, és a nagykereskedő nem adja olcsóbban, mint 50 dollár darabja. Az arab kér egy féltucatot, és szó nélkül kiperkálja az árát.
Pár nap múlva visszajön az arab, és rendel egy tucatot. A zsidó közli vele, hogy az ellátója most már csak 60 dollárért hajlandó adni darabját. Az arabot nem rázza meg az ügy, szó nélkül fizet.
Egy hónap múlva a fekete melltartó már 75 dollárba kerül, de az arab így is felvásárolja a zsidó egész készletét.
Szörnyen piszkálja a zsidót, hogy mi a frásznak kell az arabnak ennyi fekete melltartó, ráadásul ilyen sűrűn, és még csak nem is alkuszik. Következő alkalommal aztán rá is kérdez. Mire az arab:
- Egyszerű. Félbevágom őket, levágom a pántokat, és eladom a zsidóknak, darabját 100 dollárért,kipának.
http://w.kuruc.org/galeriaN/egyeb/melltart1009272.jpg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-27 19:12:11, hétfő
|
| |
| |
2010-09-27. 18:23
Szarvason Hiper-Superman-t indít a Zsidesz, jelenleg 9 pozíciója van
A szarvasi időközi választáson a Fidesz-KDNP jelöltje jó eséllyel pályázhat a Jobbik által alapított Superman jelmezre, hiszen amennyiben megválasztják, két teljes embert kívánó munkakört is be kell töltenie. Dankó Béla ugyanis Kondoros nagyközség polgármestere, és most parlamenti képviselő helyért is indul a választáson.
A Fidesz jelöltje emellett a Békés Megyei Közgyűlés képviselőjeként is kap fizetést, de térségi tanácsnokként szintén szép summát tesz zsebre polgármesteri fizetése mellett. Ezen kívül más fontos pozíciók betöltésére is van ideje a kondorosi polgármesternek: a Regionális Munkaügyi Tanács tagjaként, az MLSZ elnökségi tagjaként, az MLSZ Békés megyei elnökeként, a Békéscsabai Torna Club elnökeként, valamint a Békés megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumi tagjaként is ,,dolgozik".
A Jobbik számára egy országgyűlési képviselői munka olyan fontossággal bír, hogy emellett más közfunkciót - polgármester, alpolgármester, megyei vagy települési képviselő stb. - szabályzatunk értelmében senki nem tölthet be, hiszen a képviselői munka csak felelősséggel végezhető.
Ezért várom Dankó Béla válaszát, hogy a szarvasi választókerület lakóit kívánja-e cserben hagyni polgármesterként, vagy a kondorosiakkal nem foglalkozik majd - amennyiben megválasztják - országgyűlési képviselőként? Egyik pozíció és fizetés megszerzéséről le kéne mondani, ha komolyan gondolja munkáját.
Samu Tamás Gergő, országgyűlési képviselőjelölt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
351 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2820
- e Hét: 13087
- e Hónap: 24198
- e Év: 177694
|
|
|
Offline
