|
2012-12-02 19:49:07, vasárnap
|
| |
| |
Az időről semmit. Olyan december eleji. Az indiai kacsák (kettő) még mindig a bokorban ülnek, este teszek ki nekik búzát, vizet, s ha elmegyek, akkor jönnek elő. Aztán persze övék a kert, bár egyre kevesebb kaja lehet ott nekik. Néha hajnalban hallom hápogásukat, ennek örülök, van élet a ház körül.
Szerintem a macskák ismerik őket. Csináltam nekik a két kisház között helyet, van ott széna, avar, de nem nagyon mennek be, csak enni.
A két macska szinte gömbbé ette magát, állandóan udvarolnak. Jó nagy bundát növesztettek, jön a tél.
Lassan ötvenre rúg az elmúlt időszakban írt szonettek száma, zömük jónak találtatik, egyet.kettőt átírok.
Hogy mi a bak a hét végével. Nem a munka, a Patrocinium tegnap a templomban. Jobban tartottam az általam készített műsortól mint kellett volna. Ok, előtte éjjel majdnem megfulladtam. A nyelőcsövembe visszaömlött álmomban a följövő sav, s hirtelen nem kaptam levegőt. Szörnyű tíz perc volt, mire valamennyire visszatért a légzésem. Azóta hat után nem eszek, előtte étterembe voltunk a testülettel András napozni, teleettem, ittam magamat. És nem vettem be a savlekötőmet sem. Persze elmegyek orvoshoz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
