|
2013-04-21 07:02:38, vasárnap
|
| |
| |
2011 őszén, Cottbusba utazván álltunk meg Marci fiam kérésére Terezinben, hogy körülnézzünk. Mentünk már el mellette, tudtam, hogy koncentrációs tábor volt itt a német megszállás alatt. Akkor rájöttünk, hogy egy óra nem elég, s megígértem neki, hogy úgy jövünk vissza, hogy megszállunk valahol. S most születésnapján, április 16-án indultunk el, egy kis segítséggel és társasággal. Görföl Jenő és Fekete Márta tartott velünk.
Marci volt már Auschwitzban, s élénken érdeklődik a történelem e szelete iránt.
Persze jó kitérőkkel, kacskaringókkal mentünk. S ez jó, mert látni kell (fele-barátaim, ahogyan Nagy Gáspár írta híres versében).
Trebic volt az első állomás (az r és c betűn is van ékezet!), itt ebédeltünk, megnéztük a városka egy kis darabkáját. Engem kissé Selmecbányára emlékeztetett. Majd Velkopopovice következett, természetesen véletlenül, Marci ült elől, s felfedezte a nevet, s már kanyarodtunk is a sörgyár felé. Itt készül a híres Kozel sör. Itt csak a gyár melletti kocsma teraszán időztünk, csülökre jobban csúszott a sör.
Majd "behunyt" szemmel átmentünk Prágán, visszafelé terveztük benne a sétát. Terezinben előre foglalt Jenő szállást, s próbáltuk "meglelni" a várost. Marci zombi városnak nevezte el, s valóban. A valahai katonai erőd uralja az egészet. Magát a várost II. József álmodta ide, s anyja nevére keresztelte el. Kószáltunk az erődben, s míg végül ráébredtünk, a város e falakon belül van. Bank sem volt benne, egy pénzkiadó automata volt a volt Gestapo épületének a falán. Aztán megtaláltuk az okot. A gettó létrehozásakor a település lakóit elzavarták, s a középületeket elfoglalta a brükrácia, a mindenfelől idehurcolt zsidók és politikai foglyok részére az erőd egy részét rendezték be.
Próbáltunk vacsorához jutni az egyetlen étteremnek látszó helyen, de nem volt ennivaló, s másik hely pizzéria volt. Én nem szeretem a pizzát, de beültünk. Egy kedves leányka elmondta, hogy itt ilyen az élet, kevés forgalom, ő is Litomericéről jár be. (Az r-betűn itt is az ékezet, így a kiejtett hang:rzs. Csak nem külön, hanem egymásba oltva.) Néhány kilométer volt Litomerice, átmentünk, s egy csodálatos belső maggal rendelkező kisvárosba értünk. Gyönyörű főterével, éttermeivel, kávézóival csodálatos hely. Söröztünk, s irány vissza a szállásra. Ami valójában a gettó része - volt benne ágy, fürdőszoba, vékonyka reggeli, meg nagy kopottság. Az ára persze ezzel arányos, csak nem lefelé.
Éjszaka nyitott ablaknál aludtunk, s félálomban hallottam a madarak csicsergését, és hosszan huhogott egy bagoly. Csönd volt. De ki zajongott volna egy haláltáborban?
Az első naphoz egy lábjegyzet csupán: két útikönyv volt nálam, de gyakorlatilag használhatatlan volt mindegyik. A város nevén kívül néhány piktogram az analfabéták kedvéért, s két-három sor. Ezért kár fát kivágni.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
