|
2013-07-08 05:35:22, hétfő
|
| |
| |
Azt, hogy miért éppen Lengyelország, nem tudnám megmondani. Talán a fiam ötlete volt. Azt mondta, hogy Varsó, én hozzátettem, hogy Gdansk. Ha már olyan messze megyünk. Nekem egy kis nosztalgia is, hisz 1976-ban (vagy 77-ben) autóstoppal három főiskolás lánytársammal bejártuk Lengyelországot. (Krakkó, Varsó, Gdansk, Wroclaw, Kattowice), s szép emlékek jöttek elő.
Interneten néztem szállást, két éjszaka Varsóban, kettő Gdanskban. Ez öt nap, kétezer kilométer.
Július másodikán indultunk, előtte az autót átnézettem, kötöttem biztosítást.
Hajnali hatkor indultunk, s Kattowicéig jó volt az út, aztán építkezések. S végül Pr. Trybunalskinál a varsói autóútra kanyarodtunk, s jó négy óra volt mire a városba értünk.
A GPS néha eltévedt (2008-as program), de hamar megleltük az ul Grojeckát. Közel a belvároshoz, örültem is neki. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy a címen nem tudnak szállásról. Telefonálás a megadott számra, csak lengyelül tudnak. Aztán egy szemközti utazási iroda, ott beszélnek a számmal, de nem tudják elmagyarázni, hogy mit tegyünk. Vagy mi nem értjük. Aztán egy szálloda halljában egy csak lengyelül tudó recepciós. S érkezik egy hölgy, aki tud németül, fölhívja a számot, s egyszerű a megoldás. A cím udvarán végül lelünk egy emberkét, aki tud rólunk (kiderül, tud oroszul, így már könnyebb), kulcsok, s végül egy harmadik emeleti lakás. Jó lakás. Nekivágunk a városnak, vacsora, lengyel étel. Én pirogot eszek Marcival, Zsóka blincsikit.
Jó nagy forgalom volt az ablak alatt, villamosok dübörögtek s motorbiciklik. De jól aludtunk. Autónk őrzött parkolóban, még idehaza lefoglaltuk 40 zlotyiért naponta. Akkor gyalog neki Varsónak. A Tudomány és kultúra palotája. A harmincadik emeleten fotózás. Marci a Gettó helyét kereste, itt a járdán föl is volt rajzolva egy darabka. Nem értette, hogy miért nem feltűnőbb az egész. Magyarázzuk, hogy az idő, meg, hogy azt írja a könyv, hogy mindenütt egy-egy tábla, koszorú. S igaz is. Lakásunk falán is tábla, itt 40 embert lőttek le. S induláskor vesszük észre, hogy az udvar kerítésén is. A fára erősített gépelt papíron a szöveg. A dróton a koszorú. Aztán az emlékezés tere, s az Óváros. Halálos fáradtság, hisz nyolc órás gyaloglás után térünk haza. De kis pihenés után keresünk egy közeli éttermet, s saslikot eszegetünk. És sok jó lengyel sörrel locsoljuk meg.
Másnap reggel pakolás. A bőséges reggeli után autóba pattanok, s a GPS a közeli körforgalomba visz, ahol aztán jól eltévedek, újra belevágok, s végül minden kijáratot kipróbálok, s hiába van a táblán is a kiírás, a technika szerint nem arra van Gdansk. Mérgemben elindulok a Grojeckán ki a városból, sejtve, hogy valahol csak lesz kiírás. Volt. A GPS szerint az nem jó, de kitartóan megyek, végül kikeveredek a városból. Gyorsan megszoktam a lengyel vezetési stílust, irányjelző nincs, vagy csak ritkán, tolakvás van, meg gyorshajtás, meg a kresz olyan tájékoztató jellegű.
Csorgunk Gdansk felé. Változatos táj, tóvidék, nincs túl meleg. Tankolás, s ebédelés Gdansk alatt. Pirog. Rengeteg orosz rendszámú autó körülöttünk, néha egy-egy belorusz. Később megtudjuk, közel van Kalinyingrád, jönnek az újgazdag oroszok.
Aztán Gdanskban a vendégház előtt parkolok le, kárpótlás Varsóért, minden úgy van, ahogyan a kinyomtatott papíron áll. Kedves házaspár, jó szoba, kilátás a villamossínekre. De csak négy megálló a belváros. S ez jó. Drwecka 7. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
