|
2016-03-10 21:15:00, csütörtök
|
| |
| |
Egy verset másolok ide, a Rozsdás ég alatt címú kötetből, amit ősszel jelenik meg.
Kérdések keresztvasán
Zsigereinkben él tovább
Hajlong úr előtt a cseléd
Nem ő mondja meg mitől döglik
levesedbe a buta légy
A szó hatalma egykor hitted
Kifacsarják a szavakat
Tüntetnek a bértüntetők
Fejedre hull a vakolat
Hátadat támasztod neki
Nehéz a rohadt transzparens
Világforradalom tudod jól
Te sem vagy más csak eszement
Játék itt minden csak bírjuk
Túlélni ezt is mint amazt
Gyógyszertárban csomagolják
A szájon át bevehető vigaszt
Játék az egész csak komoly
Néha és olyan nevetséges
Mint ez az egész gallyrament
Szétcsúszott alig élet
De azért remény csak akad
semminél több a kevés
amikor mint cserjén fönnakad
egy-egy váratlan ölelés
kocsmákban megváltódó világ
adásban van a vihogás
nézed míg fröccsödet iszod
egy-két pálinka hazavág
játszódunk játszanak velünk
nem lett jobb súgja jó anyánk
nem halljuk a hangszórókban
üvöltés lett a suttogás
megváltani és megváltódni
két zárójelbe tett szó ami
éget pedig csak élni kellene
az is lenne itt valami
de kérdések keresztvasára
feszítve értelmét keresed
a létezésnek miért ha nincsen
vágod rá rögtön: nem lehet
játszanak veled hát persze
s játszol másokkal te is
cseléd világban a cseléd is
tapos eltapos valakit
fárad a tüntető menet
van aki magától hazamegy
ázik a csepergő esőben
a transzparensről a szöveg
reggel lesz aludni kell hiszen
holnap ismét feljön a Nap
álmodban játszol egy kicsit
a megváltás megint elmaradt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
