|
2017-05-14 09:36:04, vasárnap
|
| |
| |
Most kaptam Bécsből:
,,Kedves Ernő bácsi: Köszönjük!"
Semjén Zsolt az emigráció napszámosának nevezte Deák Ernőt Budapesten a Magyarság Házában
Utóbbi hónapokban zajló Kárpát-medencei könyvbemutató körútjának igen fontos állomásához érkezett április 25-én Deák Ernő, s nemcsak azért, mert Budapesten a Magyarság Házában ismertethette új, Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetét, hanem mert azt a Böröndi Lajos költővel folytatott beszélgetésük előtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke méltatta a nagyszámú érdeklődők előtt.
Bevezetőszavaiban Seres Zsuzsanna osztályvezető meg is jegyezte: igazán kivételes alkalom, hogy egy könyvet a miniszterelnök-helyettes méltasson, s ekkor Semjén Zsolt közbeszólt: ,,Ez nem egy könyv, ez Ernő bácsi könyve" - mondta. Ünnepi beszéde elején a politikus emlékeztetett arra, hogy a szabadságharc leverése után kétszázezer honfitársunk lépte át a határt és kezdett új életet az akkori szabad világban. Tanulhattak, munkát kaptak, beilleszkedtek. Voltak, akiknek ez is elég volt, de sokan voltak azok is, akik nem feledkeztek meg hazájukról: közösségekbe, egyesületekbe szerveződtek, és mindent megtettek azért, hogy felhívják a nagyvilág figyelmét Magyarország tragédiájára. ,,Mondhatjuk úgy is: a szabad Magyarország élete az emigrációban folytatódott, amelynek történetéből a 60. évforduló kapcsán számos memoár jelent meg, köztük a Magyar Napló kiadásában Az Öreghegytől a Schneebergig címen Deák Ernő önéletírása" - folytatta a KDNP elnöke.
A kötetet ,,furcsa egy könyv"-nek nevezte, mert az, amellett, hogy önéletírás, a magyar emigráció életét is az olvasó elé tárja. Ha röviden is, de kiváló jellemrajzokkal találkozhatunk benne olyan emblematikus személyekről, mint a svédországi Jakabffy Ernő, Hanák Tibor, a jezsuita András Imre vagy a Bajorországban élő Tollas Tibor.
Semjén Zsolt a Deák Ernő főszerkesztésében kéthavonta megjelenő Bécsi Napló szerepére is kitért. ,,A forradalom harmincadik évfordulója kapcsán, majd az azt követő években, ahogy mindinkább érzékelhető volt a közelgő rendszerváltozás, úgy az emigráció szerepe is felerősödött. A Szabad Európa Rádió és az emigráns sajtó egyre többet foglalkozott az ellenzéki csoportosulásokkal, és ahogy az utazás könnyebbé vált, egyre több hiteles és bizalmas információt tudtak közreadni. Mindez egyfelől védelmet nyújtott egyes veszélyeztetett személyeknek, így a határainkon túl Tőkés Lászlónak, Duray Miklósnak, Szőcs Gézának, az Ellenpontok szerzőinek, vagy hazai viszonylatban például az Antológia estet rendező Lezsák Sándornak; másfelől biztosította a hírek és üzenetek továbbadását is a vasfüggöny mögötti országokba. A Bécsi Napló élen járt ebben: első oldalon tudósított például a Lakiteleki Találkozóról" - magyarázta a miniszterelnök-helyettes.
A továbbiakban kiemelte, hogy Deák Ernő életén keresztül bepillantást nyerünk az ausztriai középiskolai és egyetemi életbe, az ifjúsági mozgalmakba, az egyházi közösségek működésébe és a legkülönbözőbb magyar szervezkedésekbe, s abba is, hogy a kádári titkosszolgálat a különböző akcióival és a beépített ügynökeivel az utolsó pillanatokig, azaz 1990 tavaszáig milyen nagy erőkkel próbálta bomlasztani az emigráció sorait. ,,Ebből is látszik, hogy mennyire félt az erejétől" - jegyezte meg Semjén Zsolt. Elmondta azt is: a kötetből kitűnik, hogy kevés olyan magyar program volt Ausztriában, ahol Deák Ernő ne lett volna jelen, s még ha vitája is akadt sokakkal, de állandóan munkálkodott. Nehéz kiemelni fontos vagy még fontosabb eseményeket, de a Központi Szövetség létrehozását okvetlenül meg kell említeni. És ez az összefogás, amely svédországi mintára született, példát adott az Európa többi országában élő magyarságnak is, és mintegy megteremtette a Diaszpóra Tanács és ezen belül a NYEOMSZSZ létrejöttének a lehetőségét - taglalta a miniszterelnök-helyettes. Beszédét ezzel zárta: ,,Deák Ernő a mai napig szervezi a nemzet sorskérdéseivel foglalkozó Kufstein-konferenciát, szerkeszti az európai magyar emigráció utolsó megmaradt lapját, a színvonalát változatlanul megőrző Bécsi Naplót. Vitába keveredik az egész emigrációval, és az európai emigráció mégis egyöntetűen választja a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége elnökének Deák Ernőt: az »emigráció napszámosát«. Kedves Ernő bácsi: Köszönjük!"
A szerzővel ezúttal is a könyvet szerkesztő Böröndi Lajos költő beszélgetett. Kérdésére, hogy 1956 decemberében, 16 évesen egy szál zakóban Peresztegről miért indult neki a határnak, Deák Ernő elmondta: súlyos tüdővérzéséből meg akart gyógyulni. Kalandos utakon, de végül eljutott a bécsújhelyi kórházba, ahonnan kikerülve valóban gyógyultan folytathatta középiskolai tanulmányait Ausztria különböző magyar gimnáziumaiban. Böröndi arra is kíváncsi volt, Innsbruckban tett érettségi vizsgája után miért nem választotta otthonául az Alpok gyönyörű hegyláncai között fekvő tiroli tartományszékhelyet. Deák Ernő azt válaszolta: a magyar szellemi és szervezeti élet vonzása vezette vissza őt az osztrák fővárosba. Már egyetemi tanulmányainak 1961. őszi megkezdése óta - a Bécsi Egyetemen történészi oklevelet szerzett s nem sokkal később a filozófiai tudományok doktorává avatták - és majd a Tudományegyetemen, illetve az Osztrák Tudományos Akadémián végzett munkája mellett is mindvégig aktív szerepet vállalt az ausztriai és legfőképpen a bécsi magyarok egyesületi életében. Az ő elnöksége alatt (1971-1973) történt meg az ,,Europa"-Club átszervezése. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapításától (1980) főtitkára, 1991-2014 között elnöke volt. 1985 januárjától szerkeszti az 1980 márciusa óta megjelenő Bécsi Naplót. A 2001 novemberében alakult Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) elnöke.
Deák Ernő harminchárom évnyi távollét után, 1989 júniusában lépett ismét hazai földre, amikor hazautazott Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére.
A kötet címében szereplő két hegyről a szerző elmesélte: az Öreghegy szülőfaluja határában állt, és valójában nem is hegy, hanem domb volt, amelyre gyermekként elképzelte jövője otthonát szőlőbirtokkal. A havas csúcsos Hóhegy az országhatáron túl magasodott elérhetetlen messzeségben a szabadság szimbólumaként. Az élet érdekes fordulata, hogy az elmúlt években inkább annak hágóit járta - így jutva el a megfogható közelségben dédelgetett álomtól az elérhetetlennek tűnő ábránd valósággá válásáig, vagyis az Öreghegytől a Schneebergig.
,,Nem az életemet írtam meg, hanem azokat az indítékokat, amelyek koragyermekkorom óta valamilyen módon befolyásolták, alakították életemet, egy-egy fordulóponton ösztönöztek, ösztökéltek, így maradtak meg emlékezetemben. [...] Arra törekedtem, hogy felfedjem azokat a meghatározó élményeket, amelyek emlékként nem csupán lerakódtak, hanem tovább is élnek és hatnak bennem, mintegy magyarázatot adva arra: örökölt tulajdonságaim mellett miért lettem olyan és az, aki vagyok" - tette hozzá az elmondottakhoz Deák Ernő, az emigráció egyik vezéralakja, aki bécsi irodájában változatlan eltökéltséggel folytatja napszámos munkáját az ausztriai és a nyugati magyarság megmaradásáért.
Varga Gabriella
a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa (Ausztria)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
