|
2018-01-26 07:09:07, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A Bécsi Naplónak írtam felkérésre, bemásolom
Csönd: napérlelte emlékezet
Bari Károly új verseskönyvéről
Gyönyörű vers a Befejezetlen tenger. ,,Először a hallgatás, / aztán a madarakkal elővontatott hajnali ég / és az öregség". Majd ,,és a szél sokezeréves mozdulatai, / a falevelek torkában beszéd előtti hangok, / nyárvég, / hullott arcok, napérlelte emlékezet."
Aki ilyen sorokat tud írni, az ismeri az idő lassú sodrását, a világ apró rezdüléseiben is érzi a növekvő csöndet.
Bari Károly verseivel, mint sokan mások, huszonévesen ismerkedtem meg. A fölkapott zsenit aztán ahogyan fölemelte a pillanat, úgy el is ejtette. Használta, s mikor már számára használhatatlan volt félredobta. S most harminckét év után ismét verseskötettel ajándékozott meg bennünket, akik tudtuk, hogy a közte lévő évtizedekben cigány népköltészetet, néphagyományokat gyűjtött és adott ki, s sejtettük, hogy a forrás nem apadt el, csak csorgása vált lassúbbá. S hogy a nincs továbban is ott van a következő lépés reménye.
S most itt van a Csönd, az új könyv, a fekete borítójú kötet, hatalmas lélegzetű versekkel, gyönyörűséges képekkel, friss, tiszta levegővel, azzal, amire már úgy vártunk ebben a hangzavaros világban.
Kevés versű könyv ez, de hát a kevés megsokszorozódik, amikor újra és újra elkezdünk olvasni.: ,,Elmúlás vázlatai a ragyogásban, / ágaktól vált falevelek, megöregedett füvek, / távozik és közeleg, ami volt". És hagyjuk magunkat elvezetni a nagy összefoglaláshoz, a Feljegyzések a télről nagy tablójához, a világ egészének metaforikus megfogalmazásáig. A szenvedés csontunkba épüléséig.
A kevés és a sok a költészetben jelentőségét vesztő két szó, Bari első három kötetéről mégis megjegyzik a szűkszavúságot. Értékelői a metaforikusság mellett a látomásosságot, s a vizualitásra való törekvést emelik ki.
Most, a három évtizeddel később megjelent Csönd is néhány tucat vers foglalata csupán, mégis törésmentesen illeszkednek ezek az opuszok a korábbiakhoz, legfeljebb a kiteljesedés, s a filozófiai mélység ejt bennünket újabb és újabb ámulatba.
Tizenhét évesen írja: ,,Hiszek a költészet emberi-és társadalomformáló erejében. Olyan verseket szeretnék írni, amelyek napjaink gondjairól, az emberekről, rólam, az eltitkolt és a világ elé tárt vágyainkról, egyszerű örömeinkről, szép virágokról szólnak." Ennek a programnak nem kedvezett az elmúlt háromnál is több évtized, de érvényessége, hitelessége ma is csak ennek lehet számunkra, akiknek az emberi beszéd több szavak játékánál, egymás utániságánál.
Bari Károly nem mondott le harminckét év után sem arról a küldetésről, amit 17 évesen megfogalmazott. De miért is kellene lemondania? Miért is kellene divatok után nézni, s feledni múltat, sorsot, hitet roppantó történelmet, s árulásokat?
Az emlékezés kegyetlen, sorsunk mégis csak ez, tudni honnét érkeztünk erre a ,,síkra", s azt is hogy hova akarunk elérni. Mit számít az, hogy a cél elérhetetlen!
Böröndi Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: néphagyományokat, megfogalmazásáig, megsokszorozódik, összefoglaláshoz, verseskönyvéről, használhatatlan, szűkszavúságot, verseskötettel, látomásosságot, népköltészetet, metaforikusság, megfogalmazott, gyönyörűséges, rezdüléseiben, törésmentesen, ajándékozott, évtizedekben, feljegyzések, utániságánál, jelentőségét, költészetben, kiteljesedés, megöregedett, korábbiakhoz, elérhetetlen, huszonévesen, vizualitásra, befejezetlen, illeszkednek, érvényessége, elővontatott, küldetésről, metaforikus, ismerkedtem, örömeinkről, hitelessége, madarakkal elővontatott, szél sokezeréves, falevelek torkában, világ apró, növekvő csöndet, fölkapott zsenit, közte lévő, nincs továbban, következő lépés, fekete borítójú, hangzavaros világban, kevés megsokszorozódik, nagy összefoglaláshoz, télről nagy, világ egészének, szenvedés csontunkba, Bari Károly, Bécsi Naplónak, Böröndi Lajos,
|
|
Offline
