Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Ma Budapest - Kétszázötvenhetedik nap
  2020-01-14 06:35:03, kedd
 
  Tegnap váratlan látogatónk volt, Kovács Patrik kedves tanítványom, akit hét éve érettségiztettem. Hollandiában dolgozik. Örültünk neki nagyon, egészen megfériasodott. Jól esett, hogy gondolt ránk.
Ma Pest, a jegyek a tárcámban. Tervezem, hogy benézek az Iskolai utcai irodába is, s rendbe rakom a gépemet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tegnap - Kétszázötevenhatodik nap
  2020-01-13 08:32:56, hétfő
 
  Pedig szépen indult, a beszéd mellé Nagy László Hószakadás a szívre című versét választottam. Hideg volt a templomban, de a mise és az ünnepség megható volt. Aztán kinti ima, a püski templom előtt.
S jött Melinda telefonja, hogy Marcit bevitte a mentő a kórházba, rosszul lett, nem tudott magáról. Azonnal elrohantunk, szerencsére már jobban volt mire a kórházba értünk. A CT semmit nem mutatott ki.
Remélem, kivizsgálják rendesen, s néhány hetet pihen, mert nagyon fáradt volt az elmúlt hetekben.
Nagyon szeretm.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hetvenhét éve a Donnál - Kézszázötvenötödik nap
  2020-01-12 09:01:29, vasárnap
 
  Ma este Püskire megyünk, megemlékezni a Donnál elpusztult magyar bakákról. Én először vagy öt éve voltam. Ma én mondok beszédet Nagy István helyett, aki a héten mondta le a részvételt. Közbe jött valami. Verset is kért Zsuzsa néni.
Az alábbi rövid beszédre gondoltam:

Velünk élő múlt

Az hal meg igazán akit elfelejtenek. Akire nem emlékeznek, s kitörlik nevét minden könyvből, A megfagyott történelem a doni tragédiában elpusztultakat ötven évig felejtésre ítélte. Nem születtek róluk emlékezések, a család is hallgatott, az egymásra hullámzó huszadik századi tragédiák lepecsételték a szájakat. Nem mondták tovább a történeteket, s felnőtt néhány nemzedék úgy, hogy az át nem örökölt családtörténetek elhomályosultak, s a meg nem gyászolt tragédia ott ég az elhazudott történelemben
Pedig alig volt magyar család, akit ne érintett volna valamilyen módon a doni katasztrófa. Gyermekként gyakran nézegettem én is egy fényképet nagyanyám petróleumszagú szobácskájában, s kutató kérdéseimre csak annyi volt a válasz: Ő nagybátyád, aki a Donnál halt meg. Aztán, mint kortársaim zömét, Nemeskürty tanár úr könyve rázott meg, a Requiem egy hadseregért. 1974-ben néhány egyetemista katonatársammal személyesen is megkerestük őt a Lumumba utcai filmgyárban, ahol ő volt az igazgató. Hosszan beszélt nekünk az át nem élt történelemről, s a kutatás fontosságáról.
S úgy tűnt 1989 után, hogy eljöhetnek a szembenézés évei. De a változó politika ezt a tragédiát sem hagyta tisztázni, s még a valódi történészi munka ma is hátra van, lehántani a doni tragédiáról a politikai magyarázatokat.
Így azt a felvetést, hogy nem egyenlően terhelte a társadalmat a mozgósítás, hogy hiányos volt a felszerelés. Hogy a második magyar hadsereg megszálló, biztosító feladatokat lát majd el.
S sok energiát emésztett fel annak a fölösleges kérdésnek a boncolgatása is, hogy a Donnál elpusztult testéreink hősök voltak-e vagy áldozatok? Az és kötőszót mintha nem ismerték volna a vitatkozó felek.
A magyar hadvezetésnek nincs módjában 1942 elején kitérni a németek kérése elől. A Moszkva alatt elszenvedett kudarc felértékeli a kis csatlós országok szerepét, hadseregét. S Magyarország versenyt is fut Romániával, s ha megpróbálna kibújni a szerepvállalás elől, akkor győzelem esetén revizionista eredményeit elveszítené.
A 200 000 főt meghaladó hadseregben közel 20 százalékot tett ki a nemzetiségek aránya, s 10 százalék a munkaszolgálatosoké. A sorállomány 23 százalék volt, e fölött, hogy az ország egészét egyformán terhelje a mozgósítás, csak a román határ közelében lévő két hadtestet nem mozgósították.
Ezért is igaz az a megállapítás, hogy a hadsereg tragédiája minden családot érintett.
Jány hadseregparancsnok 42 őszén folyamatosan kért és követelt hadserege számára utánpótlást, felszerelést, élelmet, s tudta, hogy nagy erejű orosz támadást nem tud feltartóztatni. Kérte felmentését is, de tisztában volt vele, hogy ezt Horthy nem teszi meg.
A doni áttörés után keletkezett hadparancs, amelyet sok helyütt sokszor idéztek megalázó és sértő volt mindazokra nézve, akik a kegyetlen orosz télben megpróbálták e lehetetlent is, a Vörös Hadsereg feltartóztatását. Ezt azonban parancsot azonban később Jány visszavonta és megkövette katonáit, akik teljesítették kötelességüket.
S ne feledjük, a hadsereg végső soron német irányítás alatt állt, katonáink a német visszavonulást is fedezték, miközben ők nem hátrálhattak. S nem minden esetben bizonyultak bajtársban a német katonák.
Jány katona volt, számára is, mint a magyar hadsereg katonái számára a hűség, a kötelességtudás erkölcsi parancs volt.
A mai tudásunk szerint 120 000 honvéd halt meg a harcokban, s csak becsülni lehet a hadifoglyok számát, s Jány a maradék hadsereggel tért haza. November 1-jével nyugállományba helyezték. 1946 októberében a Katonapolitikai Osztály őrizetbe veszi. A Budapesti Népbíróság a háborúban betöltött szerepe miatt golyó általi halálra ítélte azon vádak elfogadása alapján, hogy a háború Magyarországra kiterjesztését, az országnak a háborúba történő fokozottabb belesodródását megakadályozni nem törekedett.
Az ítéletet 1993-ban hatályon kívül helyezték, s a rajkai születésű, hajdan a lébényi iskola padjait koptató Jány Gusztáv ma is a háború negatív hőse.
1947. november 27-én végzik ki.
Hős volt ő is vagy áldozat?
Hetvenhét év után is csak a ránk szakadt gyász súlyával emlékezhetünk mindazokra, akik az adott történelmi körülmények között tették azt, amit rájuk szabott a sors. Egy nemzedéket söpört el a pokoli huszadik század szeszélye, s nekünk az a feladatunk, hogy szembe nézzünk a történtekkel, kibeszéljük családi tragédiáinkat, és emlékezzünk.
Büszke bakaarc nézett rám, alig iskolás gyermekre nagyanyám faláról a katonasapka alól. S én nem tudtam megfejteni a titkot, azt, hogy hogyan lehet semmivé egy alig fiatal élet, s hogy merre van az a Don-kanyar, amit nagyanyám is csak suttogva mondott ki.
Itt van velünk, ma már tudom, a velünk élő múltban.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Soproni füzetek - Kettőszázötvennegyedik
  2020-01-11 08:53:08, szombat
 
  A héten megjött a soproni antológia is. Vagy húsz éve, minden kötetben van versem. Sarkady Sanyi bácsi eleinte köteteimből választott, egy jó ideje minden évben jön felkérő levél. Most lusta voltam, de az utolsó pillanatban mégis postáztam hármat. Nem bántam meg, mert így együtt látva, jó opuszoknak gondolom őket. A Nagyapám megy frontra, A hajó elmet és a Szembenézés a három vers. Minegyik szerepel a megjelenés előtt álló kötetben.

Más: A kismartoni kiruccanás kellemesre sikeredett. Megvolt a stúdióban az interjú, aztán megnéztük a tartományi tv-és rádióstúdió épületét. Szép és modern.
Aztán leültünk egy kiskocsmában Ernővel, s beszéltünk a jövő teendőiről. Szombathelyre megyünk legközelebb könyvbemutatóra, a megyei levéltárba február 13-án.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma Kismarton - Kettőszázötvenharmadik
  2020-01-09 05:54:03, csütörtök
 
  Én a régi vármegye magyar neveit is ismerem, s együtt használom az osztrák elnevezéssel. Nezsider, Védeny, Kismarton. Mint ahogyan Bécs is Bécs, persze Wien nem volt a vármegye része. Ezek a nevek is őrzik a több száz éves múltat, nevezhetjük együttélésnek is, de én jobban szeretem a közös múltat és a közös jövőt. Egyek vagyunk, még ha nyelvi sokszínűségben is élünk.
A kismartoni rádióstúdióba megyek Deák Ernővel, hogy a kiadóm által megjelentetett történelmi-szociológiai kötetéről beszélgessünk.
Érdekes, régen az ilyen dolgokat nagy dolognak tartottam volna, ma egy kiscsit nyűg is. Hiszen tele van az éter zörejjel, ki hallgat ma ilyen műsort, mint a miénk?
Szerencsére amúgy ma pihenőnapom van, délelőtt főzök, megtankolom az autót, elmegyek a könyvelőhöz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Luxusfeleség - Kétszázötvenkettedik nap
  2020-01-08 08:22:59, szerda
 
  A luxusfeleség csak úgy elnyújtózdkik a pamlagon. És bármikor magához vegeti úra, parancsolója, kitartója, mint ahogyan bármikor ihat egy pohár italt. A luxusfeleség csak úgy van kéznél. Ő ugyanis tárgy. Nőből van ugyan, de tárgy.
Tegnap este ismét ezzel a szóval szúrt hátba az egyik lotyadék tévécsatorna. Úgy használva ezt, mintha az mindennapos lenne. Brutálisan negatív szó ez, lealázó. A kurvának jobb a stílusértéke és pontosabb a jelentése.
Nem hallottam, hogy bősz feministák visítottak volna a szó megjelenésekor. Pedig lenne miért.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A tanításban az a jó - Kétszázötvenegyedik nap
  2020-01-07 18:39:04, kedd
 
  A tanításban az a jó, hogy lehet szeretni a gyerekeket. Látni, hogy ragaszkodnak hozzád, hogy szeretnek. Ezért aztán te is szereted őket. Nehéz mindegyiket, de igyekszel. Téged is nehéz szeretni.
A tanításban az a jó, hogy te vagy példa, a forrás. Tőled tunak meg olyan dolgokat, amelykre későn - amikor már te nem leszel - nagy szükségük lesz. És szeretettel gondolnak rád.
A tanításban az a jó, hogy te is tanulsz tőlük. Újszerű világlátást, türelmet. Azt, hogy figyelni kell a másikra.
A tanításban az a jó, hogy szeretetre tanít. Türelemre. Amikor tábla felé fordulsz, mert nem akarod, hogy lássák az arcodon, te is ember vagy.
A tanításban az a jó, hogy összetartoztok. Te és a diák. Aki tudja, azért bukik meg, mert szereted. Nagyon szereted.
A világ legszebb foglalkozása a tanáré. Ezt a kegyelmed köszönd meg Istennek. Azt, hogy tanár lehetsz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vízkereszt . Kétszázötvenedik nap
  2020-01-07 06:41:34, kedd
 
  Tegnap volt Vízkereszt, véget ért karácsony. A héten mi is lebontjuk a fát, s a normann fenyőt kiteszem a teraszra. Aztán kiültetem úgy február végén, március elején. Úgy látom, ezt ebben a nagy cserépben nevelték, amiben vettem, tehát nincsen semmi sérülés a gyökereken.
Vízkereszt amúgy Szlovákiában, Ausztriában és Bajorországban is munkaszüneti nap. Sandra tehát ma megy először iskolába Köschingben. S innét kellene éreznem, hogy fogy a sötétség, s egyre hosszabak a nappalok. Még nem érzem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mikszáth - Kétszáznegyvenkilencedik nap
  2020-01-05 06:42:17, vasárnap
 
  Tegnap este újra elolvastam Mikszáth Kálmán Az a fekete folt című elbeszélését. Tíz év után elámultam, hogy milyen csodálatos nyelv ez. Valószínű az elmúlt évtizedben oly sokat romlott a nyelv, hogy a tiszta forrás víze méznek tűnik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Radio Burgenland - Kétszáznegyvennyolcadik nap
  2020-01-04 07:24:23, szombat
 
  Nem lesz egyszerű hét. Hétfőn három órám van, azokra fel kell készülnöm. Átnézem az érettségi tételeket, változtatok kissé. Kedden a piarista iskola programján veszek részt, s szerdán megint tanítok. Csütörtökön Pestre szerettem volna menni, de Kismartonba hívtak a Radio Burgenlandba stúdióbeszélgetésre Deák Ernővel. A Mosonvármegye Könyvkiadóról s Deák Ernő tanulmánykötetéről lesz szó. Pénteken egész nap tanítok.
Közben lassan Gál Sanyi könyvének a végére érek, Uzsák Zoli küldött egy jó borítótervet, a hátlapot megírom, ISBN számot kérek. Pestet odébb toltam, pedig fontos lenne.
(2019. jan.04.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 217 db bejegyzés
Összes: 3565 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 643
  • e Hét: 3787
  • e Hónap: 13750
  • e Év: 58723
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.