|
2020-01-03 06:01:47, péntek
|
| |
| |
Elsején nagy lelkesedéssel elkezdtem a pincét rámolni, s festeni. El is fáradtam. Ez pihenés volt, s kell is a tevékenység. Tegnap reggel átlőttem a nyomdába a szél-járást, s fodrászhoz mentem. Egészen emberi formám lett.
Még tavaly az utolsó napon hívott Agárdy Gábor Szencről, hogy 55-en jönnek Óvárra megnézni a Munkácsy-kiállítást, s utána egy rövid városnézésre vigyem el a csapatot. A hivatalba mentem, ahol Sz. Zoli a Városháza dísztermét mutatta be, majd a Várat néztük s meg, s néhány középületet. Eután átadtam a csapatot Bodó atyának, aki a templomot mutatta be.
Jó program volt, de ezzel el is ment az idő.
Találtam a picében egy tizes csomagot a Kisváros az ország szélén című útikönyvemből. Ezt 2005-2006-ban írtam. Belelapoztam, s magam is elcsodálkoztam, hogy milyen jó ez a könyvecske. Ígaz, a korábbi könyveket is fölhasználtam. Ha jól tudom útikonyvet a városról Szentkuti Karcsiét leszámítva én írtam az elmúlt évtizedekben. S nem is egyet. S ezt koronázta meg az általam kiadott, több szerző által jegyzett Mosonmagyaróvár monográfia 2018-ban.
A most talált néhány pédányból ingyen adok annak, aki a készlet erejéig jelentkezik. Szerintem kuriózum. (Azzal kiegészítem: Majoros Györgyi néni korábbi dolgozatait a városról belegyúrtam e könyvecskékbe az Ő hozzájárulásával.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
