|
2007-02-13 20:44:15, kedd
|
| |
| |
Az alant említett verset közzéteszem. Tudom, hogy Tollas Tibor áthallások vannak benne, pontosabbanm tudatosan vannak benne.
2004 decemberében Grazban mutattuk be az Összegyűrt idő című kötetemet, s ott utána egy család vacsorára hívott. Engem az aszatfőre vezettek, s a háziasszony boldogan modnta, ebben a székben ült Tollas Tibor. Meghatott voltam, és szomorú.
Böröndi Lajos
Triptichon
1956
Micsoda szüret! Halottak a fákon.
Kénezett arccal az utcán is fekszenek.
Értelmetlenül összekuszálódott minden,
arat a halál, tombol a rettenet.
Halvány sugár volt a szabadság egén
a miénk. S lekapcsolták a Napot.
Sötétség borult ránk, s ragyogtak az
égen vöröses sárga gulag csillagok.
1990
Szabad vagy! Súgtad magadnak aztán,
'89-ben el is hitted ezt.
Nem tudtad, hogy a belső sötétség a rosszabb.
A belső hideg sokkal hidegebb.
Rácsokat építettél magad köré s hagytad,
Hogy ismét berácsozzák az eget.
Hogy a sárgás vörös gulag csillagok megint
az egeden fényeskedjenek.
2006
Alig gyermek voltál akkor félig
elharapott szavakban élt tovább '56 hite.
Nem tudtad, hogy benned él igazán,
benned fénylik, benned van ereje.
S úgy adta apád, anyád tovább, mint
a félve átnyújtott stafétabotot.
Most eszmélsz magadra, most, amikor
újra ,,bebádogoztak minden ablakot".
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
