|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 19:52:33, vasárnap
|
| |
| |
Für Lajos: "Ne engedjük!"
2007. március 25. 11:03
Egyre nő az országban az egészséges veszélytudat, egyre többen érzik,
hogy baj van, nagyon nagy baj - jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke szombaton Debrecenben.
A lakiteleki nyilatkozat húsz esztendővel ezelőtti megfogalmazásának
évfordulóján, a Csengey Dénes Vándoregyetem keretében rendezett fórumon a
Nemzeti Fórum elnöke arról beszélt,
hogy a lakiteleki nyilatkozat ma érvényesebb mint valaha.
A dokumentum ma is eligazít - tette hozzá, s felidézte, hogy húsz évvel
ezelőtt sokféle múlt,
különféle életút találkozott a lakiteleki sátorban,
de egy dologban mindannyian azonos véleményen voltak, miszerint:
"Kádárnak mennie kell".
Ma húsz esztendővel később az új többség egy dologban mindenképpen egyetért,
miszerint:
"Gyurcsánynak mennie kell" - tette hozzá.
Lezsák Sándor szerint rendkívüli állapot kezd kialakulni Magyarországon.
Ezért még tudatosabban, még határozottabban "szervezkednünk kell" - adta ki
a jelszót a Nemzeti Fórum elnöke.
Für Lajos, az Antallkormány egykori honvédelmi minisztere megítélése
szerint szükség lehet
egy újfajta nemzeti függetlenségi mozgalom elindítására is.
Ő is cselekvésre szólított fel, mert - ahogy fogalmazott - szemben azzal,
amit
"a dörmögő Kuncze Gábor mond",
nem Orbán Viktor játszik a tűzzel, hanem ők,
a hatalmon lévők játszanak a tűzzel, egy ország múltjával, jelenével, de
legfőképpen a jövőjével.
Ne engedjük! - tette hozzá Für Lajos.
MTI - fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 13:37:45, vasárnap
|
| |
| |
Miért kellene most népszavazás a kettős állampolgárságról?
Olvasói vélemény
*******
.... az orrommal érzem, hogy ez a dolog rendkívül büdös.
Meg az összes ösztönömmel azt, hogy nem tiszta.
A kevés maradék eszem is fel tud egy csapat érvet sorakoztatni.
1. A szoclibek élen Gyurcsánnyal sarokban vannak és onnan rúgkapálnak.
2. Pillanatnyilag az a csoda történt meg, hogy a Fidesz politikája eredményes.
3. Mindenképpen az ő érdekük, hogy eltereljék a figyelmet a jelenleg domináns folyamatokról
melyek könnyen vezethetnek az MSZP felmorzsolódásához.
Az SZDSZ felmorzsolódása már be is következett.
4. Emiatt dobnak be minden tőlük telhetőt.
A rasszizmus csodafegyverét, az Árpádsávos vitát és én ilyennek tekintem az oroszbarátságot és a kettős állampolgárságot is.
Rizikós dolgok, de megszorultságukban ennyire telik most tőlük.
Tulajdonképpen ez egy jó hír.
5. A kettős állampolgárság kérdése számunkra is rizikós.
Egyszer már bebizonyosodott.
Én úgy vélem a teendőnk:
1.
Nem kapni be a horgokat,
Maradni a megkezdett vonalon.
Ennek a vonalnak is megvan (legalább is én úgy látom) a logikája:
Tönkretették az országot, a következményekért a felelősséget másra hazudják,
a sarcot a nemzettel fizettetik meg.
A sarcolás megkezdődött és halmazati következményei még zömmel előttünk vannak.
Nem szabad megengedni, hogy másra tereljék a szót.
2. A Fideszt és minden vele szövetséges nemzeti erőt támogatni a folytatásban.
3.
Ugyanakkor szorongatni őket is, hogy a helyzetet mielőbb használják ki.
Tudjuk, hogy minden ilyen alkalom törékeny.
A média még mindig náluk.
Valaki bedob egy kalap pénzt és megfordítja az ingatag közvéleményt.
Egy választás megnyerése nem túl drága dolog bizonyos köröknek.
Lényegesen olcsóbb, mint tisztességesen és felelősségteljesen kormányozni.
Cselekedni kellene tehát mielőbb amíg a széljárás kedvező és nem beugrani a csapdákba
amivel a figyelem elterelődik a lényegi folyamatokról de legalább is megoszlik.
A megoldást a civil összefogásban, a társadalmi engedetlenségben és ennek következményeként
az előrehozott választásokban látom.
A kettős állampolgárság kérdését ezután kell elővenni.
Akkor amikor az emberek végre a lelkiismeretük alapján dönthetnek róla és nem egy álszent,
etikátlan bagázs hazug propagandája közepette amit a szolgalelkű médiájuk ezerrel nyom a fejekbe.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 13:31:37, vasárnap
|
| |
| |
Beszélgetés Grosics Gyuláva
Rabszállító kocsi várta a magyar határon
Beszélgetés Grosics Gyulával, az Aranycsapat 81 esztendős legendás hírű kapusával
- Fekete Párduc, az Aranycsapat legendás hírű kapusa ül velem szemben. Honnan ragadt önre ez a megszólítás?
- A fekete szerelésnek lehetett ebben szerepe, de hogy ki, mikor, hol és miért aggatta rám ezt az elnevezést, nem tudom. Egyszer Szepesi Gyurival beszélgettem erről, aki azt mondta: ő a régi válogatott csapat egyik mérkőzésén nevezett így el a közvetítés során. A Fekete Párduc megszólítást nem csak itthon, de külföldön is elfogadták.
- Kű Lajostól, az Aranycsapat Alapítvány elnökétől tudom: ön 87-szeres válogatott bajnok. Ez a pálya gyönyörűen indult, az Aranycsapat világhírt szerzett nem csak a futball területén, de a magyarságnak is. Majd pályája egyszercsak megszakadt.
- Nem egyszer, kétszer szakadt meg. 1949. márciusában szerepeltem egy disszidálni szándékozó, néhány játékos névsorában, ám az utcán, ahol megbeszéltük a találkahelyet, egyedül én mentem el, a többiek tudták, hogy megbuktunk. Engem a Pipa utca és az akkori Tolbuchin körút sarkáról vittek be az ÁVH-sok az Andrássy út 60-ba, ahol eltöltöttem egy 'kellemes' napot és éjszakát.
- Miért akart elmenekülni?
- Egyrészt voltak sport- és anyagi vonatkozásai. Másrészről menekültem a Magyarországon akkor már kialakult politikai helyzet elől. Sajnos lebuktam, elvittek, s ennek eredményeként: egy évig nem utazhattam külföldre, továbbá nem szerepelhettem a válogatott csapatban. A MATEOSZ-ban két évre tiltottak el a játéktól, majd felfüggesztettek még további két évre. 1955-ben, második alkalommal a Jászai Mari térre vittek, az ÁVH központba. Ott 12 hónapon keresztül készítették a kihallgatások sorozatát, miközben a Fő utcában a Katonai Főügyészségen három kém-tárgyaláson vettem részt. Nem önként és dalolva, hanem vittek.
- Mivel vádolták?
- Kémkedés gyanújával, mely kimeríti a hazaárulás fogalmát.
- Gondolom, ezt koncepciós vádként varrták a nyakába.
- Persze. Amikor Bartha?? honvédelmi miniszter közölte velem a vádat 1955. januárban, hozzáfűzte: vegyem tudomásul, más embert ezért felakasztottak volna.
- Ki ellen kémkedett?
- Senki ellen. A vád alaptalan volt. Személyes bosszúnak köszönhettem, mely ezzel a következménnyel járt. Sőt mikor letelt a büntetésem, Rákosi utasítására igazoltak le Tatabányára, ahol még további hét évig játszottam. Csak 1956. szeptember végén lehettem újra válogatott, két év után. Ez még súlyosabban érintett, nemcsak a magánéletemben, hanem a pályafutásomat illetően is.
- Hogy zajlottak ezek a magánkihallgatások?
- Személykocsi jött értem a lakásra. De előzőleg már közölte velem a honvédelmi miniszter egy meghallgatás keretében, hogy az ÁVH rendelkezésére kell állnom. Az ÁVH-n pedig azt hozták a tudtomra: minden hétfőn 12- és 1 óra között, felöltözve civilben várjak, mert visznek kihallgatásra. Közben kém-tárgyalásokra is kellett mennem a Fő utcába, a Katonai Főügyészségre, sőt, egy alkalommal a Bartók Béla úton lévő Katona Politikai Osztályra is bevittek. Szépen megjáratták velem ezeket a politikai buktatókat, majd 1955. december 19-én a Belügyminisztérium Politikai Főcsoport főnöke kijelentette: az eljárást bizonyítékok hiányában megszüntették. Két nappal később Hegyi Gyula, az OTSB akkori elnöke közölte: Rákosi utasítására 1956. január 1-től Tatabányán fogok játszani. Visszatekintve erre a hét esztendőre: ott beszéltek velem először emberi hangon.
- Később megint bajba került...
- A Budapesti Honvéd Spanyolországban szerepelt 1956. novemberében, Bilbau ellen játszottak Európa-Kupa mérkőzést. S ami nagyon ritkán fordul elő, Faragó, a Honvéd kapusa, és Garamvölgyi, a tartalék kapus megsérült. Ekkor 1956. november végén hívtak telefonon Barcelonából, és arra kértek, szeretnék, ha kimennék utánuk. - De hogyan lehetséges mindez? - Ne törődjek semmivel, megszervezték, sima lesz az út - ígérték. Néhány nappal később már egy autóbuszban utaztam az osztrák-magyar határig. Ott elakadtunk, mert tankcsapdát építettek keresztbe az úttesten. Onnan két kilométert gyalogoltunk az első osztrák határ laktanyáig, ahol vártak. Gépkocsival bevittek Bécsbe, a szállodában már várt a repülőjegy, két nappal később, egy szerdai napon este kilenckor pedig Spanyolországban játszottam a Honvédban Barcelona ellen. Ettől kezdve a Dél-amerikai túra befejezéséig játszottam a Budapesti Honvédban. Sajnos a Dél-Amerikában lekötött 15 mérkőzés helyett csak hetet játszhattunk, mert a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség letiltotta a csapatot a nyilvános szereplésektől - indok nem volt.
- Talán túl jól játszottak?
- Ahogy akkor hírlett, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a FIFA megállapodott, hogy azt a négy játékost, akik a Dél-Amerikai túra után kint maradtak, tehát név szerint: Puskás Öcsi, Czibor Zoli, Kocsis Sanyi, meg én nem vagyunk igazolhatók sehova, ezért két évig nem szerepelhetünk külföldön sem.
- Épp a legjobbak. Nem a kommunisták 'keze' érte el önöket?
- Minden lehetséges. Dél-Amerikában a 15 lekötött mérkőzés helyett csak hetet játszottunk, közben vissza kellett jönnünk Bécsbe, ahol alkalmi ellenfelekkel küzdöttünk edző-mérkőzéseket, pénzügyi ellenszolgáltatásért, mert valamiből meg kellett élnünk. A külföldi túra görögországi meghívással zárult 1957. húsvétján, sőt négyünket: Puskást, Czibort, Kocsist, meg engem előtte már egy héttel meghívtak, ahol nyilvános edzést tartottunk az egyik stadionban 30 ezer néző jelenlétében. Két meccset játszottunk a görög válogatott ellen, majd visszajöttünk Bécsbe, ahol elkezdődött a vergődés, mert nem tudtuk eldönteni, mit tegyünk: hazamenjünk, vagy kint maradjunk. A rengeteg ajánlat ellenére - élő szerződésem volt Dél-Amerikába, Rio De Janeiro-ba, amivel nem éltem -, munkálkodott bennem a honvágy. Így 1957. július elején bementem a bécsi magyar követségre, és legnagyobb megdöbbenésükre kértem a hazatérő papírokat. Elég kalandos körülmények között tértem haza.
- Ha jól tudom, rabszállító kocsi fogadta a magyar határon.
- Így van. Onnan bevittek Győrbe az ÁVH-s laktanyába. Majd egy kihallgatás következett. De kicsit visszaugorva, amikor Bécsből elindultunk, még vásároltam egy gépkocsit, amivel hazajöttünk. Egy bécsi fogorvos barátomat pedig megkértem, jöjjön velünk a határig, kísérjen el! Soha nem lehet tudni. Amikor megérkeztünk az osztrák határőrséghez, ott rögtön szóltak: - Gyula, ne menjenek haza, magukat rabszállító kocsival várják a magyar oldalon. Ezt azonban nem hittem el.
- Felismerték a határon?
- Hogyne. Barátommal átmentünk a magyar határ sorompóhoz, ott kértem a kiskatonát, hívja ki a parancsnokot. Ő rögtön azt kérdezte: - Hol van a család? - A másik oldalon. - De miért? - Mert nekem az osztrákok azt mondták, maguk rabszállító kocsival várnak. Márpedig, ha láttam volna rabszállító kocsit, biztos, nem jövök haza. Még a parancsnok is megkérdezte: - Lát maga itt rabszállító kocsit? - Nem. Erre visszamentünk, saját kocsival átgördültünk a sorompó alatt, ám abban a pillanatban jött ki az épület mögül a rabszállító autó. Az ügyeletes tiszt pedig közölte: - Azonnal kiszállni, mindent átrakni a rabszállító kocsiba! A kocsim ott marad a határnál, majd ők visznek tovább. Én pedig közöltem, hogy erről szó sem lehet. Egyszerűen nem vagyok hajlandó kiszállni, nem szállok át a rabszállítóba. Ha valamit akarnak velem, kettőt tehetnek: hozzanak egy darut, azzal rakjanak át kocsival együtt, vagy robbantsák fel az autót és megszűnik ez a probléma.
Közel egy órás vita után, a parancsnokkal is beszéltem: - Maga azt mondta, itt nincs rabszállító kocsi. Mire ő: - Nem azt mondta, hogy nincs, hanem kérdezte, látok-e rabszállító kocsit? A kettő nem ugyanaz. Ő is arra kért, szálljunk át, és rakjuk át a csomagokat. Vele is közöltem, hogy nem szállunk át, erről szó sem lehet. Ekkor eltűnt, majd fél óra múlva kijött - gondolom telefonáltatott jobbra-balra, hogy mit tegyenek velem -, és közölte: rendben van, nem kell átszállni, de a kocsi után kell menni egész a végcélig. Ne próbáljak meglógni, mert kis ország vagyunk és hamar utolérnek.
Győrben bevezettek az Államvédelmi Laktanyába, ahová a nagykapun keresztül bement a rabszállító kocsi, én azonban megálltam kint a járda mellett. Ebből újabb botrány-sorozat kerekedett. Kijött a laktanya parancsnok, ráismertem, régi gyermekkori játszótársam. Egy iskolába jártunk valamikor. Ő is kért, hogy menjünk be. Megkérdeztem, miért? Mert a kihallgatásról jegyzőkönyvet készítenek. - Meddig tart? - Minimum három napig. Akkor az jutott eszembe, mi lesz, ha három hétig, három hónapig, vagy három évig tart, vagy az Isten tudja, mennyi ideig? Határozottan válaszoltam, hogy nem megyünk be. Ő is eltávozott. Gondolom, végigtelefonálta az illetékeseket. Majd negyed óra múlva kijött és közölte: rendben van: a kocsi és a család maradhat kint az utcán, de én menjek be, elkészítik a jegyzőkönyvet, az 20-25 perc, majd mehetek. Rákérdeztem, becsület szavadra? Válasza: igen. - Melyikre: a gyermekkori játszótárs, vagy a laktanya-parancsnok becsület szavára? Játszótársi becsület szavára. Bementem. A szokásos kérdések: merre jártam, mit csináltam? - Tudod mit? Írd meg a jegyzőkönyvet, ti jobban tudjátok, hogy merre jártam a világban, és mit cselekedtem, mint én! Írd meg a jegyzőkönyvet, én aláírom, és hadd menjek!
Megírta a jegyzőkönyvet, aláírtam, s mondta, hogy mehetünk. - Persze, ha lekísérsz a kijáratig. Jött velem, kinyitották a kiskaput, kinézek, s szemben az utca másik oldalán a kocsi teljesen üresen állt. Mint kiderült, a két kislányom már unta a kocsiba zártságot, éhesek voltak, meg vécére is kellett menniük. Bejöttek a laktanyába, és miután rákérdeztem, hol a család, mondták, hogy a pincében. Ez megint rossz érzéssel töltött el, mert az ÁVH-s laktanyában a pince közismert hely. Itt azonban az étteremben találtam rájuk. Hazajöttünk, másnap lementem Tatabányára, és folytatódott az életem, mintha mi sem történt volna.
- Gyula, az ÁVH zaklatta még a későbbi életében?
- Nyilván figyeltek, eleinte nem tudtam, mire vélni, ha a telefont fölemeltem, kattogni kezdett. Ma már tudom, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy lehallgatják a beszélgetéseinket. Persze, éreztem, tudtam, hogy figyelnek. Mindenről tudtak, ami személyemmel kapcsolatos.
Amikor lekerültem 1956. január 1-én Tatabányára, márciusban kijött értem két civil ruhás férfi Oroszlányból, ahol politikai internáló tábor működött, rabjai a bányában dolgoztak. Az intézmény parancsnoka és helyettese jött értem, s egy edzés után megkértek, menjek velük. Átvittek Oroszlányba, az internáló tábor parancsnoki ablaka az udvarra nézett. Bevittek és szemem elé tárult, ahogy sétáltak a csíkos ruhás rabok az udvaron. Furcsán éreztem magam. Ekkor megszólalt a parancsnok: - Na látja, nem jobb magának Tatabányán játszani, mintha itt kellene dolgoznia a bányában? Képesek voltak bevinni, hogy ne nagyon ugráljak, mert íme ez a megoldás is lehetséges.
- Ezt nevezik lelki terrornak.
- Így igaz. Lelki terrorban volt részem 1955-ben, majdnem 12 hónapig.
- Hogy lett önből futballista, hisz, ha jól tudom, édesanyja papnak szánta?
- Valóban. Ez gyermekkori történet. Talán négy-ötéves lehettem, amikor édesanyám súlyos agyvérzést kapott, s egy évig fekvő beteg volt. Ez idő alatt ennek hatására befelé, Isten felé fordult, majd egy év után, csodálatos módon, szinte egyik napról a másikra súlyos betegségéből felépült. Attól kezdve hétköznap, vasárnap templomba jártunk. Vitt magával bennünket, öcsémet és engem is. Később rendszeresen ministráltam a szentmiséken. S édesanyám engem papnak szánt. Így is készültem, nem tiltakoztam. Számomra a szülői akarat szent volt és sérthetetlen.
Máig sem tudom megfejteni e pillanat titkát, de egy vasárnap délelőtt közel laktunk a pályához, s mint afféle gyermek, rengeteget játszottam ott. Ezen a napon, a vasárnapi nagymise előtt, kerékpárral elmentem nézelődni. Tudtam, hogy a felnőtt csapat vidékre készül a bajnoki mérkőzésre, közelükben csellengtem, csodáltam a nagyokat. Egy idő múlva el kellett volna induljanak, de még fél órát vártak, mert kiderült, a csapat mindkét kapusa katona volt, s 1940 őszén már háborús szelek fújtak Európa felett. Egyiket sem engedték el szolgálati helyéről, s ott állt a csapat - indulás előtt - kapus nélkül. Nekem eszembe nem jutott volna, hogy Dorogon, a felnőttek közé 14 és fél évesen bekerülök minden előzetes nélkül. De szó szerint fölszedtek az utcáról. Mondta az egyik játékos: - Ha nincs Pap, úgy hívták a kapust, jó lesz ministráns is. A játékos ott lakott velünk szemben, tudta, hogy rendszeresen járok templomba. Így vittek magukkal, szülői engedély nélkül.
Egyik barátomat kértem meg, vigye haza a kerékpáromat. Ő ezt meg is tette, s amikor kérdezték tőle, merre vagyok, azt válaszolta, nem tudja, csak erre kértem őt. Mi közben elmentünk a mérkőzésre, az edző pedig közölte velem, hogy játszani, védeni fogok a csapatban. Hogy hogy zajlott le a mérkőzés, nem emlékszem. De nyertünk. Éjjel 11-kor értünk haza Dorogra. Édesapám kint állt a kertajtóban. - Hol voltál kisfiam? - kérdezte. - Komáromban. - Hogyhogy Komáromban? Kivel voltál Komáromban? - A csapattal. - És ki engedett el? Amikor kezdtem volna magyarázkodni, kaptam egy hatalmas pofont. Szerencsétlenségemre azt is megkérdezte, mit csináltam Komáromban? Erre nagy büszkén sírva válaszoltam neki, hogy játszottam a felnőtt csapatban. Édesapám rám nézett: - Még hazudsz is kisfiam? S máris kaptam a második pofont.
Dorog kisváros. Másnap futótűzként terjedt el a hír, hogy a dorogi csapatban egy 14 és fél éves gyermek védett, de nem tudták a nevemet. Édesapám is hallotta a hírt a munkahelyén. S akkor jött rá, hogy az a gyermek csak én lehettem. Így kezdődött a pályafutásom.
- Édesapja végül mikor fogadta el a futballista pályafutását?
- Azonnal. Nagyon boldog volt. Vele jártam mérkőzésekre vasárnaponként. Nagy drukkere volt a Dorog felnőtt csapatnak. Később, amikor én is játszottam a csapatban, édesanyám is nagy drukkere lett, de neki szívfájdalma maradt, hogy nem lettem pap. Ezt nekem még akkor is előhozta, amikor befejeztem a labdarúgást. A fekete mezt két okból viseltem, egyrészt a katolikus papok is fekete reverendát hordanak, másrészt, hogy édesanyámnak valamilyen kapcsolata legyen a fekete reverenda színével. Ez aztán elterjedt a világban.
- Gyula egyébként vonzódott a papi pálya felé?
- Hogyne. A templom levegője, az édesanyámból kiáradó hit persze, hogy megfog egy öt-hatéves gyermeket. Nálunk - íratlan szabály - a szülők határoztak minden kérdésben. Nekünk, gyermekeknek kötelességeink voltak.
- Beszéljünk a rendszerváltásról! Ha jól tudom, alapító MDF-es.
- Közelről éltem át 1956-ot, sokkal hamarabb kerültem a felnőttek közé, és reagáltam a külső eseményekre és körülményekre, mint ahogy azt egy fiatal gyermek tette abban az időben.
1987-ben a magyar politikai élet eljutott egyfajta lehetőséghez, rájött, hogy lazítani, feszíteni lehet a kommunizmus eszméjét, társadalmi rendjét, s szabad utat engedtünk a bennünk feszülő és elfojtott érzelmeknek. Amikor meghallottam a lakiteleki sátorban történt első eseményeket 1987-ben, melyek kiszivárogtak, abban a pillanatban eljegyeztem magam azzal a - nemzeti, keresztény, konzervatív - eszmeiséggel, melynek hatáskörében nőttem fel.
- Hogy vette fel a kapcsolatot Lezsák Sándorral?
- Gyarmathy Dezső néhány hónappal korábban került közvetlen kapcsolatba Lezsák Sándoron keresztül az MDF-fel. Bejött az üzletünkbe a Szent István körúton, és kérdezte tőlem, mi a politikai ábc-m. Mondtam neki, - de akkor még nem tudtam, hogy ő már szorosabb kapcsolatban áll az MDF-fel - hogy engem megfogott a lakiteleki sátor szellemisége. Erre azt kérdezte: - Nincs kedved belépni? - Hová? - Hát az MDF-be. De, minden további nélkül, hogyne, szeretnék. Bementünk az Ó utcába, ott volt az MDF központja. Akkor még szó nem volt arról, hogy az MDF politikai párttá növi ki magát, és mint rendszerváltoztató párt, indul a 90-es választáson. Azért nem szeretem a rendszerváltoztató párt elnevezést, mert Magyarországon nem volt rendszerváltozás. Kormányváltás volt. Aztán 1989-ben, amikor már kiderült, hogy a Demokrata Fórum indul az első választáson, akkor aktívan bekapcsolódtam a munkába. Résztvettem Kisvárdától Nagykanizsáig a fórumokon, gyűléseken, 1989 végén a választási kampányra készülve. S amit akkor gondoltam és éreztem, ki is mondtam. Visszatekintve, nagyon naív voltam.
- S akkor mit gondolt?
- Hittem a rendszerváltozás igazságában, hittem, hogy történelmi távlatokban meg kell szüntetni azt a folyamatot, amely 40 éven keresztül a legnagyobb terror és diktatúra közepette sanyargatta ezt az országot. Teljesen új életet kell kezdeni, ahol a választók akarata kell érvényesüljön. Ezt mélységesen hittem, mint ahogy hittem abban a plakátban is, amit az MDF a választások előtt nyilvánosan publikált: szovjet katonatiszt tarkója látható a képen, az aláírás nem több és nem kevesebb, mint Konec. Vagyis vége. Ebben hittem, hogy vége van, s az MDF az a rendszerváltó párt, amelyik végrehajtja a változásokat.
- Hol romlott el a rendszerváltás folyamata?
- Már a választások előtt, miközben mi teljes szívvel, lelkesedéssel hirdettük a meggyőződésünket, közben eldőlt Magyarország sorsa, különböző háttér megállapodások és egyebek következtében. Kiderült az 1990-es választások után nagyon hamar, hogy szó sincs rendszerváltoztatásról. Szó sincs arról, hogy új körülmények, keretek között, elszámoltatva az előző rendszer felelőseit, tudunk új életet kezdeni. Én ebben hittem feltétel nélkül.
- És hittek sokan.
- Aztán óriási csalódás ért. Nagyon közel voltam azokhoz a körökhöz a politikában az MDF-ben, ahol eldőltek a dolgok. Szem- és fültanúja voltam, azoknak a változásoknak, melyek bekövetkeztek. A Demokrata Fórumon belül megindult az osztódás, s ez nem volt véletlen. Az alapító tagoknak - már a 90-es választások után fél évvel - el kellett távolodniuk a Fórum vezetéséből. Bíró Zoltán volt az első, aki az MDF elnökeként lemondott pozíciójáról és távozott. Később bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nem volt véletlen. Aztán hátat fordított, - nem önszántából - Csoóri Sándor. Kivált az elnökségből. Meghalt Csengey Dénes. Nem akarok túlzásokba esni, de szerintem nem tisztázott körülmények között. Lezsák Sándor teljesen félrevonult. Kivonult a Margit szigetre és ott a Lakiteleki Alapítvánnyal munkálkodott. Nem vett részt a napi politikában. Fizikailag ott volt, de lelkileg nem. Majd jött a legsúlyosabb eset: Csurka István tanulmánya, mely nagymértékben felbolygatta nem csak a közvéleményt, és a politikai pártokat, de az MDF-en belül is szakadást idézett elő. Ez volt az az esemény, mely első ízben, de nagyon mély sebeket hagyott az MDF testén. Csurka tanulmányában sok igazság volt. Amit túlzottnak tartottam, az a miniszterelnökünk betegségével kapcsolatos véleménye. Gyakorlatilag Csurkát kiebrudalták az MDF-ből és vele együtt az MDF tagságának 80 százalékát. Megszűnt az aktivitás, a párttagság közelsége a vezetéshez.
- Melyik politikai erőben látja a megújulás lehetőségét?
- Jómagam ma is az MDF tagja vagyok. Kizárásomat nem kértem, de beléptem a FIDESZ-be, függetlenül attól, hogy az eszmei-, politikai felfogásom nem változott semmit. Ma is a lakiteleki sátor szellemiségét vállalom, és vallom magaménak. Ma olyan politikai helyzetben élünk, hogy élére állíttatott az ország sorsa: vagy bal- vagy jobboldal felé dől el. A jobboldali politikai pártok közül legerősebb a FIDESZ, mely 1990 után napjainkig olyan belső változásokon ment keresztül - a nemzeti liberalizmustól eljutott a kereszténységig - jelentős szerepe kell legyen a változásban. Ha létrejön a FIDESZ, KDNP, Kisgazda szövetség, és ennek jegyében közösen indulnak a választáson, akkor nem lehet kétséges a jobboldal győzelme.
- Az Aranycsapat még élő két tagja Buzánszky Jenő és ön járják az országot, sőt a határon túli városokba is eljutnak. A fiatalok tudják, hogy kik önök?
- Érdekes, igen. Rendkívül sok fiatal vesz részt ezeken a találkozókon. Nagyjából ismerik a Csapat szerepét a magyar labdarúgásban, sőt az akkori politikai életet is. Rengeteg a meghívásunk, szeretnénk minden meghívásnak eleget tenni...
Képaláírás: Fekete Párduc, az Aranycsapat legendás hírű kapusa
Frigyesy Ágnes
(Megjelent a kanadai Nyugati Magyarságban, 2007. márciusi számban) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 12:54:38, vasárnap
|
| |
| |
Dicső 133 nap
Íme, néhány szó arról a dicső korról egy történész szavaival:
Fekete Ágnes: A mai napon gyerekkorunkban iskolai szünet volt, hiszen
az akkor "dicső tanácsköztársaságnak" hirdetett hatalom kezdetét
ünnepelték. Hogy valójában mi történt akkor, hogy micsoda tragédia oka
lett néhány tucat ember félelmetes hatalma, s hogy mindebben még
református vezetők is mennyire megtévedtek, erről Tőkéczky László
történész beszél.
Tőkéczky László: Négy éves irgalmatlan vérveszteség és anyagi áldozat
után, hirtelenjében ott állt a magyarság teljes kiszolgáltatottságában,
és csodaváróként viszonyult az eseményekhez. A politikában szinte
bárkit hajlandó volt elfogadni, aki azt ígérte, hogy a háború
elvesztésének következményeit ki tudja kerülni. 1918 októberében így
került hatalomra egy dezertált katonai lázadás élén egy pacifista
társulat Károlyi Mihály vezetésével, aki el akarta hitetni, hogy az
antant benne megbízik és ő, mint demokrata, el tudja majd intézni azt,
hogy Magyarország igazságos békét kapjon. Annak az új értelmiségnek és
új tőkés rétegnek volt az embere, amelyik elitváltást akart
Magyarországon. A régi arisztokrata köztisztviselő réteg helyett saját
magukat akarták hatalomra emelni. Mögötte állt a szabadkőműves páholyok
sora, és sikerült felsorakoztatnia a szociáldemokrata munkásság
jelentős részét is. A hadsereget leszerelték, mert azt hitték, hogy
honvédő, tehát ellenforradalmár szellemű tiszti karával fogja zavarni a
forradalmukat. Akkor már állig felfegyverzett seregekkel jöttek az
ellenfelek, és megkezdődött az ország feldarabolása, de közben
megkezdődött a kommunista agitáció is: lefegyverzett és leszerelt
kommunista katonákkal bomlasztották az országot. Nem volt fizetésük,
nem volt semmijük, és akkor kárpótlást kértek. A kommunisták mindent
megígértek nekik. Egy teljesen tönkrement országban leállt a termelés.
Olyan irgalmatlan egzisztenciális feszültségek keletkeztek, melynek
következtében a kommunisták egyre népszerűbbek lettek. Azt hirdették,
hogy a világforradalomban a proletárok hatalmával fogják megoldani a
társadalmi problémákat, az egyenlősítő világban a földi burzsoázia
elsöprésével megkezdődik a földi paradicsom. Ehhez úgy kapcsolódik a
református egyház, hogy az kétarcú volt. A nagyobbik része a dualizmus
talaján állt, és minisztereket, Tisza Kálmánt és Tisza Istvánt, adott
az országnak, illetve rengeteg képviselőt. Ők voltak azok, akik
megteremtették az egyház korszerű polgári összefüggés-rendszerét is. A
másik része a radikális kisebbségben politizált, ők voltak a politika
szociálisan érzékeny része. Ez lett az a rész, amely 1918-ban fellépett
az új típusú, forradalmi erők mellett. Harmadrészt pedig voltak a
szabadkőműves páholyok, amelyek kezdetben nálunk angol típusú
páholyrendszert alkottak, s nem vettek fel ateista embert, ellentétben
a franciával, amely 1907 után terjedt el nálunk. Azok éppen a vallásos
embereket zárták ki a páholyrendszerből. Ezekben a páholyokban elég
jelentős radikális református emberek is részt vettek. Ilyen volt
például a Haypál család, Debrecenből mondjuk Lencz Sándor. Ezekhez a
körökhöz tartozott Baltazár Dezső, akinek nem volt szép szerepe
püspökként 1918 során, noha később megbocsátottak neki. A
világ-boldogító forradalom oldalán állt a tanítóság egy része is, ami
kétségtelenül nem tette könnyűvé a helyzetet. Tildy Zoltán feleségének
az édesapja az 1919-es kommunista direktóriumban tag volt, mint tanító.
A református egyház többsége természetesen ellene volt annak, ami
történt. A Tiszántúlon, a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű
vidékeken alkottak tömegegyházat a reformátusok, s ott tényleg
gazdasági nyomor volt. Ez a helyzet - nem véletlenül - a népi mozgalom
felé fogja terelni az egyházat.
Fekete Ágnes: Egyszerűen megdöbbenve áll az ember, ha erről a
korszakról olvas. Hogyan lehetett egy ilyen megtévesztés áldozata
ennyire sok és művelt ember?
Tőkéczky László: Válsághangulat, világvégi hangulat uralkodott
mindenhol, és vártak valamilyen nagy pozitív változásra. A magyar
társadalom csodaváró volt: először az Antanttól, aztán később a
kommunisták a világforradalomtól várta a megoldást. Felléptek az
Antantseregek ellen, de nem Magyarországért, hanem a
világforradalomért. Nem véletlen, hogy északkelet felé támadott a
Magyar Vörös Hadsereg. Az volt a cél, hogy az orosz Vörös Hadsereggel
egyesüljön, és szétszakítsa azt a blokádot, amelyben a románok és a
csehek is szerepet játszottak. Amikor Kassát visszafoglalta az
úgynevezett magyar vörös hadsereg, akkor a magyar nemzeti lobogókat nem
lehetett kitűzni, Eperjesen pedig kikiáltották azt a szlovák
tanácsköztársaságot, amiről az ottani szlovákok azt sem tudták, hogy
eszik-e vagy isszák, hiszen fogalmuk sem volt arról, hogy egyáltalán
van-e szlovák nemzetiség. Botrányos dolog volt, másfelől pedig ügyes
kommunista manipuláció. Szétesett egy ország. Másodsorban a politikai
hatalom legitimációja meggyengült, hiszen a régi politikai garnitúra
azzal delegitimizálódott, hogy elveszítette a háborút. Jött egy új
politikai legitimáció. Nem kellett hozzá sok: a központi pozíciókat
kellett csak elfoglalni, majd a felfegyverzett katonatanácsokat és a
különítményeiket kellett mozgósítani. És az a magyar társadalom,
amelyik aggódott, éhezett és rettegett, azt hitte, hogy majd valami
pozitívumot hoz az egész. Aztán jöttek a gyakorlati kioktatások az
államosításra nézve, a családi ezüst begyűjtésétől kezdve a
terrorisztikus dolgokig, az internálásokig. Amikor pedig a tiltakozás
tömeges méreteket öltött Dunapataj és Kalocsa környékén, tömeges
akasztásokkal, fegyveres kivégzésekkel törték le a mozgalmat. Az
országban mindenhol félelem és tehetetlenség uralkodott. Nem volt
senki, aki megszervezte az ellenerőket. Tisza István halálával eltűnt
az egyetlen személy, aki össze tudta volna fogni ezeket az erőket,
hiszen a többiek, nagyon célszerűen, életüket mentve elbujdostak.
Fekete Ágnes: Nem tudtak összefogni?
Tőkéczky László: Nem lehet úgy összefogni, ha senki nem tudja, hogy mi
lesz. Erdélyt kezdték elönteni a román csapatok, a Károlyi kormány
által felfegyverzett, román nemzetiségű nemzetőrök, délről jöttek fel a
szerbek, északról a cseh megszállás indult el. A teljesen elfáradt
mindenki, több százezer ember meghalt, megnyomorodott, fogságban volt.
Egyszerűen nem volt szervező közege már a magyar társadalomnak, s már a
1918-as őszirózsás forradalom vezetői is felléptek azok ellen, akik nem
az ő kedvük szerint gyűléseztek. A kommün pedig egy az egyben
terrorizált, nem véletlenül, mivel egy olyan társadalmi csoport volt,
akiket a háború megkímélt. Az ipari munkásokat ugyanis a hadi üzemek
működtetése végett itthon hagyták. Sajnálatos, hogy az ezer éves ország
úgy esett szét, hogy igazából tényleges erő, ellenállás alig volt a
székely és egyes katonai hadosztályokon kívül. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 12:46:44, vasárnap
|
| |
| |
SZDSZ-MSZP háború májusban
v, 2007-03-25 09:44 - Benedek Krisztina
Májusban vezetői változtatások várhatóak másfél tucat fővárosi cég élén. A találgatások már folynak, az érintettek persze nem nyilatkoznak. Ellenzéki informátorunk szerint minden bizonnyal most fogja benyújtani az MSZP a számlát a főpolgármester-helyettes választásával kapcsolatos megaláztatásokért. A borítékolható MSZP-SZDSZ háború szocialista hadvezére Hagyó Milós főpolgármester-helyettes lehet.
A kinevezésekben az eddiginél könnyebb dolga lesz a városvezetésnek. Ismeretes, hogy eddig ez a jogkör a közgyűlés kezében volt, de az V. Demszky ciklus egyik első intézkedése éppen az volt, hogy erről ezentúl a gazdasági bizottság dönt. A demokrácia, a döntések átláthatósága mit sem számít, hiszen Demszky, úgy tűnik, bármit megtehet Budapesten.
Persze ez valószínűleg a szocialisták "biznisze" lehetett, ezért nem is csoda, hogy Steiner Pál, a fővárosi MSZP-frakció vezetője sem félti a magyar demokráciát. Szerinte semmi gond nincs. Ahogyan egy iskolaigazgatót mindig is az oktatási bizottság nevezett ki, úgy ez a gazdasági társaságoknál is indokolt.
Az SZDSZ térdei viszont annál inkább remegnek. Pláne azoké, akik a boszorkánykonyha ajtaján kívül álldogálnak. Bőhm András, az SZDSZ-frakció tagja sokkal nyugodtabb lenne, ha ezek a kérdések a nagyobb nyilvánosság, azaz a közgyűlés előtt dőlnének el. Ikvai-Szabó Imre azzal nyugtat, hogy a váltásokról történő, először koalíciós, majd bizottsági szintű egyeztetések még csak most jönnek.
Májusban Ikvai izzadtságszagú nyugtatása ellenére szinte biztosan kitör az MSZP-SZDSZ háború, amelynek során a 16 éven át a csendes és biztos "kártyaleosztáshoz" szokott liberálisoknak meg kell ütközniük az évek óta "éheztetett" és ettől igen feltüzelt szocialistákkal. A kérdés már csak az, a háború hideg vagy forró lesz? Májusban meglátjuk.
(fn.hu - barikad.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 12:44:25, vasárnap
|
| |
| |
Egyre kevesebb zöldterület jut a fővárosiaknak
v, 2007-03-25 09:54 - Kincses Réka
Átlagosan 8-10 négyzetméter zöldterület jut egy fővárosi polgárra, pedig ennek legalább a kétszeresére lenne szükség a szakemberek szerint. A Főkert idén 300 millió forinttal kevesebből gondozhatja Budapest kiemelt fontosságú zöldterületeit - a nem kiemelteket pedig építési területté nyilvánítják - írja a Vasárnap Reggel című lap.
A tervek szerint egy éven belül új közpark készül a Kossuth téren, a Tabánt és Citadellát összekötő gyalogoshíd terve azonban végleg kútba esett. Emiatt a Gellérthegyen fenntartott két Bérc utcai telket zöldterületből máris építési telekké nyilvánította a helyi önkormányzat.
Kocsis László, a Főkert Zrt. vezérigazgatója elmondta: jelenleg csak a már meglévő zöldterületek fejlesztésére vonatkozó tervekről tud, de ezek megvalósítása egy ideig még biztosan várat magára. Új zöldterületek kialakításának tervéről (a Kossuth téri közparkot kivéve) egyelőre nincsenek hírek. A tavalyihoz képest ugyanis bruttó 300 millióval kevesebből, 1,2 milliárd forintból kell gazdálkodniuk. Párizs 17-szer, Bécs 14-szer többet költ parkfenntartásra; itt egyébként 124 négyzetméternyi zöldterület jut egy lakosra.
(Vasárnap reggel-barikad.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 12:32:16, vasárnap
|
| |
| |
Olvasói vélemény:
Az elfuserált EU
Egy körmondat az "Eu jövőjéről" c. jelentésből:
"Ahogy az idős korosztály aránya növekszik, úgy válik ez a generáció sokkal befolyásosabbá politikailag is, ami nehezebbé teszi a reformokat. Ebből egyik lehetséges megoldásként az is következhet, hogy a kormányok még további eladósodás formájában áthárítják a terhet a jövő nemzedékekre, amelyek politikai súlya csökken. Ráadásul az alacsony termékenység miatt Európa már veszít is népességéből, ami "történelmileg ritka jelenség békeidőben", áll a Moody's jelentésében."
Ha ekkora a probléma, márpedig ekkora ... ha tovább olvassátok a jelentést, kérdezem: az elmúlt 50 évben milyen társadalmi probléma megoldására volt képes ez a brüsszeli konglomerátum azon kivül, hogy a közösség pénzeiből óriási üvegpalotákat épített magának, hihetetlen bürokráciát teremtett és sok tizezer bürokratát kell eltartanunk, akiknek óriási a fizetése.
Nem beszélve arról: az egyes tagállamok amúgy is hihetetlenül korrupt vezetői fölé, még egy korrupciós szint is beemelkedett.
Finnország hihetetlen fejlődési ütemének pl. semmi köze az Európai Unióhoz! Mindaz, amit csinál, tesz vagy éppen nem tesz egész egyszerűen egy érdeknek van alá rendelve: saját nemzete, annak polgárai érdekeinek.
Ehhhez semmilyen Unióra nincs szükség.
Külpolitikát, katonapolitikát, energiapolitikikát józan eszű, felelős politikusok képesek lennének összehangolni.
Egy elfuserált generációt, a 60-as évek nagy diáklázadásainak generációját (valamikor a háború közepe, vége felé születtek) el kellene tüntetni a politikának még a közeléből is. A "beat-nemzedék" tagjai, akik mára 60-as éveik felé ballagnak, illetve azon túl vannak és akik a béke és egyéb humanista mozgalomból, belekeveredtek a politikába, egész egyszerűen torz gondolkodású emberek. Én nagyon gyerek voltam, de emlékszem az akkori hiradásokból (már ami a szoc. Mo-on vetitésre került) az egész nyugati világot évekig tartották forrongásban a diáklázadások, napi szinten voltak óriási méretű béketüntetések, egyetemisták által kezdeményezett utcai háborúk a fennálló renddel szemben, stb. ...
A mai vezetők ezek közül "nőttek ki", ez a politikusi generáció (ismétlem mégegyszer: politikusi generáció, tehát nem Kiss Lajos, vagy Mr. Smith, vagy Herr Blum ....) elfuserálta a világot.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 12:27:54, vasárnap
|
| |
| |
Benedek Krisztina: Nem sül le a bőr a képetekről?
sze, 2007-03-21 18:44 - Benedek Krisztina
A politológusok többsége szerint a jobboldal és Orbán Viktor abban érdekelt, hogy permanens, szinte polgárháborús ellentétet tartson fenn a közéletben, mert ebben látja a kormányváltás lehetőségét. Logikus magyarázat. Elsőre. De kicsit alaposabban megfontolva rájövünk, hogy az árokásás a balliberális kormány éltető vize, máskülönben kormányozni kellene. Arra meg képtelenek. Így marad az ,,elhatárolósdi".
Március 15-e végeztével - amely bebizonyította, hogy a Szilvásy által korábban óránként bejelentett terrorveszély az utóbbi 17 év legarcpirítóbb blöffje - az MSZP-SZDSZ pártunió (merthogy Kóka valószínűsíthető győzelmével ez már csak egy lépés) ismét előráncigálta az ,,Orbán Viktor határolódjon el..." kezdetű lemezt. Nem tudni, hogy a piacon kíváncsi-e rá valaki, de nem is érdekes. A hűséges kereskedelmi csatornák szerkesztői rendre halálra vált arccal játsszák le Gyurcsány ,,Mi az hogy" Ferenc, Lendvai ,,Csak ne fussak vele össze egy sikátorban" Ildikó, Fodor ,, Spanglit a kisfiamnak" Gábor és Újhelyi ,,Szinte szétfolyok a korrektségtől" István variációit ugyanarra a sémára.
Persze ezeken a ,,sajtóbulikon", ahol mindenki tudja a dolgát - én hazudok, te hazudsz, mi hazudunk -, senki sem kérdezi meg: mitől is kellene akkor elhatárolódni pontosan? És miért is? Ha ezt ugyanis megkérdezné valaki, és abban a pillanatban, valami isteni sugallat hatására arra is rádöbbenne, kiktől, akkor kikívánkozna egy újabb kérdés. Ti követeltek elhatárolódást? Ti? Rákosi-ösztöndíjasok, Kádár talpnyalók, országrablók? Nem sül le a bőr a képetekről, hazug kommunista átváltozó-művészek?
Na, lenne is ribillió. A MÚOSZ azonnal keresztre feszítené a bátor újságírót. Friderikusz rendkívüli, nyolc részes műsort szerkesztene a hazai újságírás balkanizálódásáról. Az ATV kőkommunista Sajtóklubjában Bolgár György ,,megbeszélné" Avar Jánossal és Mészáros Tamással, hogy eljött az ideje az ENSZ-től békefenntartó csapatokat kérni a neonáci zavargások leverésére. Gyurcsány Ferenc nemzetközi sajtótájékoztatót tartana, ahol elmondaná, hogy Orbán Viktor kiengedte a szellemet a palackból, amelyet demokratikusan már nem lehet oda visszagyömöszölni, ezért örökös kormányfői kinevezése jóváhagyását kéri Brüsszeltől.
El kell hát határolódni az Árpád-sávos zászlótól? Amely évszázadok óta nemzeti szimbólumunk, és amely a Művészetek Palotájában, Gyurcsány mögött is ott volt a díszőrség egyik tagjának kezében? El kell hát határolódni a Jobbiktól? A magyar fiatalok radikális pártjától, amelyre már sokan mondtak csúnyákat, de még senki nem mondta meg, hogy miért. El kell hát határolódni Wittner Máriától? Aki az egri nők huszadik századi leszármazottjaként védte hazáját, elveszítve harcostársait? El kell?
Dehogy kell. Ott talán még nem tartunk, hogy a fent említett, díszes társaság mondja meg nekünk, demokratáknak, hogy mi a demokrácia. Ott talán még nem tartunk, hogy szélsőséges hazudozók verjenek ékeket a nemzetben gondolkodók közösségébe. Ott talán még nem tartunk, hogy az elmúlt 40 plusz 17 év hazaárulóinak ármánykodása elbizonytalanítson bennünket, kik is vagyunk...
Magyarországi szocialisták, szabad demokraták és demokrata fórumosok. Fityiszt nektek.
Benedek Krisztina
http://barikad.hu/node/1113 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-25 11:12:52, vasárnap
|
| |
| |
Tudjuk-e?
Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk?
Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei
Imre herceghez.
Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és
Németország tőlünk vette át?
Tudjuk-e,hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi
honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt
a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek,
elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről.
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül.
Talán nem hiába íródtak le.
Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem
szégyen!
S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi,
gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben.
S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja
velem
ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napóleon megkérdezteFrancois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a
magyarokkal.
Talleyrand válasza:- Felség!
Régi szokásuk a magyaroknak,hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a
múltjukra.
Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
És végül, tudjuk-e,hogy 1805-ben 6 ember mert
beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az
osztrákok megölik, kiirtják családjaikat?
S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld.
Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet.
És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
(Széchenyi István)
Küldd el minden Magyarnak e levelet, hátha még van remény újra
Magyarnak lenni!
SZÉP NAPOT
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1921
- e Hét: 12188
- e Hónap: 23299
- e Év: 176795
|
|
|
Offline
