|
2009-03-16 06:34:15, hétfő
|
| |
| |
13-án volt 29 éves a lányom,felhívtuk, majd idehaza megköszöntjük. Nászemberünk Drezdában ugyancsak március 13-án született. Őt is hívtuk. S Cottbusban sógornőnk élettársa, Wolfgang is március 13-án született.
SZombaton Majorokban születésnapot köszöntöttünk, én voltam az "áldozat", nem ittam, vezettem oda-vissza. Nem volt rosz áldozatnak lenni, másnapos voltam kissé, nem kivántam harmadnapos lenni.
Aztán 15-én esni kezdett az eső. Veteményezni kellett volna, március 15-éig a magnak a földben a helye. Ezt tanultuk.
Idehaza maradtam, végül én már megünnepeltem 15-két Darnózselin. Igaz, jó lett volna Gál Tomival és Hermann Robival találkozni, de a társaság, a körítés nem volt ínyemre. Nem kell hóhéraimmal együtt ünnepelni.
Egyébként - hallgatva a híreket - olyan érzésem volt, mint a hetvenes években. Olyan rendőrünnep féle lett az egészből. Hülyeség, a hatalom tartózkodjon az önünnepléstől, hisz a forradalom rá nézve halálos veszély. Az meg egyenesen nevetséges, hogy Demszky megint beszélt, úgy tűnik, nincs fogalma semmiről sem, arról meg egyáltalán, hogy nem politikusoké március 15-én az ünnep.
Nem értem, miért ez a beszédkényszer.
Este orosz költőket olvastam, egy tavalyi antológiát szemelgettem., Szénaillat, szőke napsütés volt a versekben, s élet. Cseh Karcsi fordította őket. Igaz, a fordítás mindig a fordító verse is. És azért Csehov kedvéért meg kellett volna rendesen tanulni oroszul.
Öt nap múlva Sandrát hozzuk Feketeerdőre, már ezerszer be-és kicsomagolt, vár bennünket.
Én is nagyon várom, hogy vele legyek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Online
