|
2011-11-27 21:26:39, vasárnap
|
| |
| |
Pénteken ketten ültünk az autómban délután. A társam azt mondta, hogy tulajdonképpen nem történt semmi az elmúlt húsz évben, ami történelemmé válhat.
Azt nem tudom, hogy mi a történelem. De az én történelmem szerint az elmúlt húsz évben bekövetkezett a remény devalválása. A hité. S meztelenül ott maradt a pénz, az érdek. Az ember elveszett. A kultúra megszűnt mint menedék. Ha a történelmet nézem, a berlini fal leomlása a legnagyobb esemény. A Szovjetunió megszűnése kevésbé. De a falak bent nem omlottak le. A diktatúra ugyanis belül van, nem kívül. Az elmúlt húsz évben annak hiánya fáj ezen a tájon. Vágyunk az erőszakra, a szellem terrorjára, a szabadság diktatúráját még nem tudjuk élvezni.
A hit lenne talán megint az erő. De hit sincs, álszenteskedés annál inkább.
Nagyon elfáradtunk, friss népek állnak a kapuban, beengedni nem kell őket, betörik azokat. Élettől duzzadnak, mi pedig fanyalgunk, s az addig lévő időt fölösleges dolgokkal töltjük ki. Világnapokkal, versenyekkel, hülyeségekkel. S keressük a devianciát, hogy szobrot állíthassunk neki.
Közben az élet éléséről feledkezünk el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
