|
2012-05-30 07:08:39, szerda
|
| |
| |
A hét utolsó két napját Sopronszentmártonban töltöttük, Burgenlandban. (Sank Martin osztrákul a település neve.) Deák Ernővel sokat beszélgettünk, érintve a Zentralverband vezetőségválasztását, a torzsalkodásokat. Nem sok indulat volt Ernőben, annál több keserűség. Annak fölismerése is, hogy a magyarság milyen eróziónak van kitéve, s hogy mennyire fölélte, kiürítette 1956-ot. Szombat éjjel még az is megfogalmazódott bennünk, hogy a Nyugat valójában lelkiismeretét is elaltatta a magyarok tömeges befogadásával, s a szabadság elárulása nyilvánvaló. S vérdíjnak tűnik már az a nagy szolidarítitás, s látszik, hogy hogyan üríti ki Európa a demokráciát. S végsősoron ez a keserűség mellett dühöt is ki kellene, hogy váltson.
S közben miféle pózokban tetszelegnek hajdani menekültek! S tüntetgetik ki egymást. Hát ezért haltak meg a tizenéves lányok és fiúk?
S valóban, töredezik szét minden.
Felmentünk az Irottkőre szombat délután, s vasárnap is tettünk egy nagy sétát. Ebéd után indultunk haza, s eleredt az eső, A határig vihar kísért bennünket. Aztán idehaza a szárazság. Az aszály. Kívül és belül. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
