|
2019-04-12 07:07:57, péntek
|
| |
| |
A kitérő után naplózzunk akkor!
Akkor jöjjön az első bejegyzés. ,,Tegnap Pozsonyban voltam. Eredetileg a Hét béli honoráriumokért akartam elmenni, mert arról volt szó, hogy pénteken Szencre megyek találkozóra. De ezt Margitka lemondta. Aztán vasárnap hívtam telefonon Tihamért, s megrótt, hogy a vele készült interjúból kihagytam a komáromi egyetemet, s írjak erről. S hogy menjek hétfőn este. Így lett. Náluk aludtam, s kiöntötték bajaikat; lassan sejtem, mit jelent kisebbségben élni.
Másnap délelőtt a Madáchban kezdtem. Dobos Lacinál. Kedves volt. Aztán a kiadó főszerkesztőjével beszélgettem. Írni akarok terveikről. Benéztünk az Irodalmi Szemlébe is, megismerkedtem Grendellel és Hizsnyaival. Jól elszaladt az idő. Délután föltankoltam a Madáchtól egy halom könyvet - tiszteletpéldányt. Majd válogatok, és írok egyikről-másikról.
Ma fáradt voltam, de ez már egy másik regény. A megyei könyvtártól voltak itt - délután Tamással Albertkázmérról könyveket hoztunk vissza. ,,
Ezt 1990. május 16-án jegyeztem föl. S a következő bejegyzés is Pozsonyról szól.
Ebben az időben valóban sok könyvet kaptam Pozsonyból, s többről írtam a Kisalföldbe, ahol Ceruzarajzok címmel ment egy recenziós sorozatom.
Az óvári ,,közéletről" nem sok sejtésem volt, úgy sejtem, önkormányzati választásokra készültünk. Én az országos politikát figyeltem, olvasva Lezsák verseit arra gondolta, ez az én világom. De valamiképpen mégis bele-belemártottam magamat ebbe a világba is. Ezt éppen egy május 25-én kelt naplóbejegyzés jelzi: ,,Tegnap este Duray volt itt. Nekem nem mondott sok újat. ... Itt volt a Tv-híradó is, megismerkedtem Pió Mártával. A Pesti Hírlapnak is kellett interjút készítenem, de ma hiába hívtam a megadott számot, nem tudtam bemondani. Pedig gyorsan kérték, telefaxon, vagy telexen, s hogy a posta legyen a végső megoldás. De innét a végekről telefonálni sem tudtam."
Durayval azóta is megvan a kapcsolatom, többször találkoztunk, főként magyar találkozókon, legutóbb Oberpullendorfban. Néha telefonon váltottunk néhány szót.
Miklóst karizmatikus személyiségnek tartom, tudom, hogy sokan vélik úgy, hogy maradjon a háttérben, s kezdték leszorítani a pályáról. De ez ebben a véres közéletben szinte természetszerű is, ahol felfalják elődeiket azok, akik általuk lettek valakikké.
S aztán jött a könyvhét, itt járt Eörsi Pista és Dalos. Fölülmúlták várakozásomat. Dalos György eljött a lakásomra, majd kikísértem a bécsi buszhoz. Mindketten elvittek tőlem egy-egy verseskötetet.
Szellemi izgalmakkal teli nyárelő volt. S az egész év is. Bármennyire Pozsony felé irányult a figyelmem, igazán a helyi képlékeny világot sem hagyhattam figyelmen kívül. S a könyvtárat sem.
Talán ebben az évben írtam a legtöbbet a Könyvtárosba, a szakma olvasmányos, szerintem színvonalas lapjába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
