|
2010-03-30 21:43:46, kedd
|
| |
| |
Mindig elolvasom dr. Nagy István jegyzeteit, örülök, hogy rákapott a blogírásra (van némi közöm hozzá). Néha csodálkozok naivításán, de fiatalabb, fölszálló ágban.
Gyakran írja, hogy boldog a feléje áradó szeretettől. Ez bizony sokszor csak dongás, érzik a mézet az emberek, s Pista a hizelgést, amit a siker csúcsa felé haladó ember nem érez mindig annak, hisz jó az önbecsapás, szeretetnek érzi.
Én már voltam lent és fenn is, s most - úgy érzem - elismert és sikeresnek vélt embernek tartanak országhatáron belül és kívül, de már nagyon óvatos vagyok. Vannak érdek nélküli szeretetek is.
De tudom, hogy mi minden szólt a pozíciónak, a vélt rangnak. Kb 80 százalék.
Nem kívánom az alpolgármesternek, a képvislőjelöltnek, hogy megérezze a mélységét is ennek a dolognak, de az idő meghozza ezt a fölsimerést is. S aztán rájön, hogy milyen érték az, ami megmarad.
Ezért is keresem kicsit kevesebbet most, ha tanácsra van szüksége, hív. Most sütkérezik a fényben.
Én viszont akkor is vagyok, ha kicsit lejjebb kapcsolják a fényt.
Csak óvatosan!
Óvatosan!
És gyanakvóan. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
