|
2011-06-02 05:38:09, csütörtök
|
| |
| |
Olyan jó, hogy tudok mostanában aludni, de mégis egész nap álmos vagyok. Elég sokat vagyok emberek között, azért tudom olyan jól becsülni a magányt. Hazajönni, s végigmenni a kerten, szinte egyenként megnézni minden növényt.
Az idén gazdag gyümölcstermés lesz, ha odafönt nem figyelnek föl erre. A sárgabarackfa alig bírja a sok kis zöld barackot, alá is kellett támasztani. A három őszibarackfából kettő terem, az egyik lehajló ágai a földet súrolják. Szilva nem lesz, s alma sem. A meggy is csalódás kissé, a monilia megdolgozta a fákat. A három fán lesz azért eltenni való, de a virágok többet ígértek. Igaz, virágzás elején hideg volt. Vilmoskörte is kevés lesz, de annyi terem, hogy lehet szakítani a fáról. Apám diófája a nyolcadik évbe ért, néhány szemet ígér, remélem jövőtől már terem.
Szép a cékla, a hagyma, s a a 15 tő krumpli most kezd virágozni. Persze a krumplibogarak is megjelentek, egyenként leszedtem őket a növényről, megfordítottam a leveleket, hogy a petékről se feledkezzek el.
Mindent tudok a kertről, olyan, mintha az embernek kapcsolata lenne a természettel.
A csöndről: hét végén trianoni megemlékezés, ott leszek. Holnap Lébényben Karczagi tárlatnyitó, Endre verset kért, felolvasok néhányat. Ma délután a kilencedikeseim jönnek meglátogatni, mert az mégsem járja, hogy a tizedikesek voltak itt, ők meg még nem. Föl kellett rajzolni a táblára, hogy hogyan találnak meg. Szombaton a feketeerdei testület (öten vagyunk) tagjai a játszótér eszközeit festik le. Nekem a főzés van kiadva, szlovák káposztalevest és csülökpörköltet gondoltam ki. Ez utóbbi kenyérrel, uborkával.
Van mit tenni. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
