|
2015-07-25 05:18:03, szombat
|
| |
| |
Már egy hét is elmúlt, hogy a Berzsenyis verset befejeztem, s nincs inger újra átírni. Késznek látom.
Egy Babits kép: csontsoványan ül az esztergomi kis ház teraszán, nem sokkal halála előtt. Tudja, hogy minden összeomlik körülötte. Őt megeszi a halál, de a világot is szétrágja a rák.
Volt értelme? Előtte a Jónás könyvében megtalálta azt a választ, amit nekünk is hinni kellene. Isten ideje végtelen, a jelen romlása nem azt jelenti, hogy minden véglegesen romlik, összedől. Jönnek majd új Jónások.
Talán ennek tudatában könnyebb meghalni?
Babits életműve gyakorlatilag 1978-tól árnyék fölöttem, újragondolás, újraolvasás.
Persze a fenti jegyzetből az is kiderül, hogy erről a Babitsról készülök verset írni. El is kezdődött bennem, úgy húsz-harminc sor készen is van, de nagyon messze a kész mű. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
