|
2020-12-13 19:24:40, vasárnap
|
| |
| |
Pedig jó indult ez az év. Igaz, februárban éreztem valami rejtett idegességet, interjút készítettem a Bécsi Naplónak, hazaszaladtak a lányomék, elmentünk Bécsbe, egy jó kávézóba beültünk Erzsikével. (Ott volt most tél elején a terrortámadás) Szandikámnak megfájdult a füle, s úgy határoztak, hogy hazamennek, az otthoni orvosa nézze meg. Én előtte jöttem meg Buzitáról (Kassa mellől), ahol Gál Sanyinak vittük ki a megjelent Belső Univerzum példányait. Szép könyv lett, én adtam ki és szerkesztettem.
Aztán leszakadt a csillár, készültünk Pistával Bécsbe a március 15-ki ünnepségre. A beszéd is kész volt, parkolók lefoglalva, minden megszervezve. Aztán gyorsan zárt minden ország, nem mentünk sehova.
Megjelent a verseskötetem, Pest üres volt, mikor mentem érte. Elmaradt a költészet napja. Húsvétra nem tudtunk lányomékhoz menni. Digitális tanítás. Az érettségizőimért szorítottam. A szél-járást egy kamion vitte át Győrből a lezárt Szlovákiába.
Elmaradt a májusi pozsonypüspöki szél-járás bemutató, szervezték a könyvhetet Pesten, vállaltam egy Vörösmarty téri dedikációt. A Magyar Katolikus Rádió fél órás műsort készített a verseimből, s egy videoklippet a János kórháznak, amit a Kínai Rádió Magyar adása is felrakott az internetre, s kb nyolcezren hallgattak meg. S megyei könyvtár is gyártott verseimből három klippet egy színésszel, s hívtak az őszi könyvszalonba.
Júniusban kicsi oldás, elmentünk Estreházy Jánosért imádkozni Olmützbe, A mirovi rabtemetőben koszorúztunk, s reméltük, hogy nem szakad le az ég, unokám tud egy kicsit nyaralni nálunk. Tudott. A szeptemberi határzár előtt Prágán át elvittük Drezdába, a másik nagymamához.
Elkezdődött az iskola, Zsóka kevesebbet tanít a piaristáknál, én azt hittem, a maradék két osztályt viszem tovább, de négyet kellett vállalnom, nem volt tanár. Hat órásnak ki is neveztek nyugdíj mellett.Még jó, hogy harmincnégy éve tanítok, így teher ugyan, de nem hiányoztam a bezárásig egy órát sem, s a rutin is megmaradt. Sokat írattak a minisztériumban is a sajtósok, de valóban, van amit én könnyebben megoldok innét.A megyei könyvtárban szerveztek egy könyvbemutatót, ez szép volt, örülök, hogy sikerült. Aztán a Vörösmarty tér után lemondták a Könyvszalont is.
Előtte a Trianon konferenciát Bécsben, amire előadással készültem.
Nyáron megjelent két vaskos könyv a kiadásomban, magyar nyelvet tanulóknak munkatankönyv, akiknek német az anyanyelvük. Ebből tanítanak több helyütt Ausztriában. Határzárak, alig tudtunk eljuttatni Felsőőrre az elsőből. Végül a Nemzetpolitika Államtitkárság a könyvek nagy részét elvitette Pestre, majd elkerül az iskolákba.
Novemberben újabb iskolazár, 108 gyermekem maradt félárva. Készült velem néhány interjú is a verseskötetről, de a Pázmáneumba szervezett bemutatót én mondtam le. Aztán a Szakály Sanyi könyvbemutatóját, amit én moderáltam volna. A novemberi Magyar Napló szépen ismertette a verseskötetemet, s szerepeltem a győri és a soproni televízióban is
Elég volt. Lazítani kell és kicsit leadni a dolgokból. Főként azután, hogy néhány napja volt egy eszméletvesztésem, de szerencsére a lányok életre pofoztak. Az is szerencse, hogy nem engedtem bevitetni magamat a jászberényi kórházba.
A fekete évet tovább satírozta Marcikám betegsége, ami folytán megismerhettük az orvosi felelőtlenség fokozatait, s a multik szutyok bánásmódját.
A jövő év terveiről holnap. Most a szél.járás jövőjét tervezem, s szerencsére el tudtak jönni szerdán Bécsből,s az elmaradt munkákat megbeszéltük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
