|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 11:33:40, hétfő
|
| |
| |
Elképesztő árakat kapunk az ünnepekre
Index,
MTI
2012. november 26., hétfő 07:04 | [4 órája frissítve] |
A tervezett fele termett burgonyából, így hamarosan 200 forint lehet a krumpli kilója; egy éve még 80 forint volt a kilónkénti átlagár. A tej és tejtermékek árát a takarmányok drágulása 15-20 százalékkal növelheti.
Karácsonyra átlagosan 200 forint lesz egy kiló burgonya, és jövő februárra el is fogy a hazai - mondta Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke a Népszabadságnak. A Napi Gazdaság közben arról ír, hogy még idén jelentősen nőhet a tej és tejtermékek ára, így a legolcsóbb tejek literje várhatóan 140-150 forint lesz.
Tavaly ilyenkor még kilogrammonként átlagosan 80 forintba került a krumpli - számol be róla a Népszabadság hétfői száma. A drágulás hátterében az áll, hogy a remélt mennyiségnek csupán a fele termett meg.
A szövetség információi szerint a jövőre elengedhetetlen francia és német import sem lesz olcsó, mert a burgonya kilója mosatlanul nettó 200 forintért érkezhet majd márciustól. A lap szerint, ha ehhez hozzászámítjuk a mosás, csomagolás költségeit, a kereskedelem hasznát és az adót, akkor 2013-ban történelmi magasságokba emelkedik a burgonya ára.
IMG 9199
Libakolbász újburgonyávalFotó: Zimre Zsuzsa
Magyarországon egyre kevesebb burgonya fogy, a KSH adatai szerint tíz éve még 42,6 kilogramm volt az egy főre jutó éves fogyasztás, a legutóbbi, 2010-es mérés pedig már csak 29,1 kilogrammot mutatott. Kecskés Gábor szerint most már ennél is kevesebb fogy, mert a burgonyaszirmot használó chipsgyártók az utóbbi időben kivonultak Magyarországról.
A takarmányárak emelkedése még az idén megjelenhet a tej és a tejtermékek fogyasztói árában, a terméktanács szerint a termelők várhatóan képesek lesznek érvényesíteni a nyár végén prognosztizált 15-20 százalékos emelést - írja hétfői számában a Napi Gazdaság.
Lukács László, a Tej Terméktanács vezetője a lapnak elmondta, a takarmány drágulásának hatása a nyers tejre és a feldolgozott tejtermékekre a novemberben kötött szerződésekben már most érződik. A trend egyértelmű: a következő hónapokban stabil és dinamikus áremelésre kell számítani, azt azonban nehéz megítélni, hogy meddig tart a drágulás, ez ugyanis a takarmányár mellett az esetleges uniós túltermeléstől is függ.
A terméktanács arra számít, hogy a boltok polcairól eltűnnek majd a legirreálisabb árazású, literenként 120-130 forintért kínált UHT-tejek. Ezután a jellemző legalacsonyabb árszint 140-150 forint körül alakul majd, bár a drágulást az év végi ünnepi akciók kis időre enyhíthetik.
A fogyasztói árak várható emelkedése nem meglepő a mezőgazdasági termékek áráról szóló legutóbbi KSH-adatok fényében. A statisztikai hivatal szerint szeptemberben a mezőgazdasági termékek termelőiár-szintje 20,7 százalékkkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, így a január-szeptemberi árnövekedés összességében 10,9 százalékos volt. A növényi termékek ára 26 százalékkal volt magasabb, ezen belül a búza ára átlagosan 32 százalékkal, míg a kukoricáé 26 százalékkal haladta meg a tavalyit.
http://index.hu/gazdasag/2012/11/26/elkepeszto_arakat_kapunk_az_unnepekre/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 10:10:52, hétfő
|
| |
| |
Válságtanácskozást tart Orbán
Tizenegy közgazdásszal egyeztet délután a kormányfő. Szeptemberben volt utoljára ilyen konzultáció. Mesterházy Attila közben az MSZP nevében arra szólította fel Lázár Jánost, hogy a "Fidesz-frakció konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal válasszon új miniszterelnököt és új kormányt". Az LMP-s Scheiring Gábor szerint Matolcsynak mennie kellene.
A miniszterelnök pénteken délután három órakor folytatja tizenegy közgazdásszal a szeptemberben elkezdett konzultációt - közölte a Miniszterelnökség.
Részleteket egyelőre nem tudni, de szinte bizonyos, hogy a Moody's leminősítése nyomán előállt helyzetről lesz szó a megbeszélésen. Orbán Viktor szeptemberben már egyeztetett a szakemberekkel a hazai gazdasággal kapcsolatos kérdésekről - írta az MTI.
Orbán Viktor leváltását kéri az MSZP
Mesterházy Attila az MSZP nevében arra szólította fel Lázár Jánost, hogy a "Fidesz-frakció konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal válasszon új miniszterelnököt és új kormányt".
Mesterházy Attila azt kérte, hogy a Fidesz-frakció olyan új kormányfőt válasszon, aki "kellően hiteles" ahhoz, hogy megoldja a problémákat. Hangsúlyozta, hogy a kétharmados kormánypárti parlamenti többség bír kellő támogatással egy ilyen személyi változtatáshoz, valamint ahhoz is, hogy a kormány egy olyan programot hajtson végre, amelyik kivezeti az országot "ebből a zsákutcából".
Az MSZP vezetője arra kérte a kormánypárti képviselőket, hogy az ország érdekében tegyenek félre minden személyes és pártpolitikai érdeket, "viselkedjenek hazafiként, ne pedig egy hűbérúr szolgáiként". Arra a kérdésre, hogy lenne-e saját jelöltjük, azt felelte, hogy a "Fidesz-frakciónak van kétharmados többsége", ezért az ő kezükben van a megoldás kulcsa.
"Két ember hülyeségének az áldozata" lett az ország
Mesterházy Attila a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor kormányfő teljesen elveszítette a hitelét a világban, ezért mennie kell. Elég volt a nagyképűségből, az arroganciából és a háborús politikából, mert ez vezetett oda, hogy másfél évvel a választások után Magyarország nagyobb bajban van, mint 2008-ban vagy 2009-ben volt - mondta.
Kijelentette azt is, hogy Orbán Viktoron és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszteren kívül ma mindenki látja, hogy Magyarország nem összeesküvés, hanem "két ember hülyeségének az áldozata" lett. Véleménye szerint ugyanis a miniszterelnök által választott "szabadságharcos politika teljes zsákutca", ami a csőd közelébe vitte az országot. A nem ortodox gazdaságpolitika napról napra hozza egyre nehezebb helyzetbe a családokat, ezért ki kell, hogy mondjuk, nemzetellenes - fogalmazott Mesterházy Attila.
- Már akkora a baj, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalások sem tudták megmenteni az országot a leminősítéstől - mondta Mesterházy Attila. - Az ország iránti bizalom visszaállításának érdekében a kormánynak a lehető leggyorsabban meg kell állapodnia az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Emellett az MSZP szerint szükség van egy radikális, "ha úgy tetszik, 180 fokos" gazdaságpolitikai fordulatra, miközben helyre kell állítani a jogállam rendjét és a demokratikus működést. Végül leszögezte: a politikai felelősöknek pedig távozniuk kell.
A hatályos alkotmány értelmében a képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be, amelyet a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.
Scheiring Gábor: két fontos tanulság
Nem mintha nagyon váratlanul ért volna minket a bóvlikategória, hisz hónapok óta arról beszél mindenki Londontól Csókfalváig, hogy jön a leminősítés. Azonban az éjjeli szemetesládába vettetésünknek van két fontos tanulsága - írta Scheiring Gábor, az LMP gazdaságpolitikusa blogjában.
Az LMP-s képviselő azt írta: egyrészt, tessék végre észrevenni, hogy a pénzpiacok, beleértve a hitelminősítőket, sokkal inkább hasonlítanak egy csorda baromra, mint a tankönyvek tökéletesen működő piacgépezetére. Mert ne mondja nekem senki, hogy az elmúlt héten akkora változások történtek a gazdasági fundamentumokban, hogy ezt úgy kellett beárazni, hogy a forint árfolyama erősödjön, az államkötvények kockázati felára meg az egekbe szökjön. Akik a forintra spekuláltak, megnyugodtak az IMF visszahívása kapcsán, akik pedig az államadósság finanszírozhatósága végett aggódnak, azok 2009 legvérzivatarosabb heteiben aggódtak utoljára annyira, mint tegnap. Ellentmondásos. Mint ahogy ellentmondásos az is, hogy három-négy hitelminősítő egy egész hordányi spekuláns mozgását irányítja, óriási piaci torzulásokat és prociklikus mozgásokat generálva. Ezzel együtt a helyzet egyértelmű: a kormány másfél éves bénázása minden alapot megadott arra, hogy a befektetők elkerüljenek bennünket. A forint és az állampapírok elleni legnagyobb támadást nem a spekulánsoknak, hanem a kormánynak köszönhetjük.
Épp ezért akkora katasztrófa, hogy egy ilyen dilettáns vezeti a magyar gazdaságpolitikát - írja Scheiring Gábor. Ugyanis hatalmas nagy szükség lenne arra, hogy valóban új alapokra rakjuk a gazdaság működését. Aki gazdasági rendszerváltásra készül, annak tudnia kell, hogy miről beszél. Megmondom őszintén, évekkel ezelőtt voltak pillanatok, amikor szimpatikusak voltak számomra Matolcsy kísérletei a közgazdasági ortodoxia meghaladására. Írt ő dolgokat, amiket szívesen olvas a rendszerkritikus, az alternatív, a zöld meg a baloldali közgazdász is. Tagja volt a hazai szocdem és keynesi közgazdász berkeknek. Sajnos azonban kezdetektől fogva látszott, hogy nem tudja, mire vállalkozott. Öngyilkosság ugyanis néhány jó felismeréssel és sok veretes fantazmagóriával nekimenni a piaci fundamentalista főáramnak. Matolcsynak sem ideje, sem felkészültsége nem volt ahhoz, hogy valóban lerakja az alapjait egy olyan gazdaságpolitikának, ami kiutat jelent az elmúlt évtizedek zsákutcájából. Ehhez sokat kellett volna olvasnia, írnia, beszélgetnie és szerveznie. Ő ezt elbaltázta végleg.
A spekulatív pénzügyi lufi leeresztése, a banki önkény újraszabályozása, a reálgazdaság megerősítése, az egyenlőtlenségek csökkentése, a képzett munkaerőre építő magas hozzáadott értékű helyi termelés, a működőtőke beágyazása a kis közepes vállalkozások hálójába, a tőke regionális és szektorális terelése vidékre és a jövő válságálló szektoraiba, a perifériás függőség csökkentése, a közösségi tulajdon támogatása, a szabályozó és ellenőrző hatóságok erősítése, a munka kiszolgáltatottságának csökkentése a tőkével szemben, az offshore paradicsomok felszámolása, a mobil tőke megadóztatása, ökológiai adóreform és a termelés ökológiai modernizációja - ilyen sziszifuszi, ám annál jelentősebb lépésekből állna össze a valódi gazdasági rendszerváltás, a zöld fordulat paradigmatikus programja. Sajnos Matolcsy ebből egy kukkot nem ért. És sajnos a miniszterelnökön pedig végleg eluralkodott a valóságtól elszakadt irracionalitás és az önkényes demagógia. Ezért eszköztelen annak felismerésére, hogy Matolcsy megújulás helyett romba döntötte az országot.
A helyzet az, hogy bóvliország gyorsnaszádja saját farkába harapott. Íme a verdikt: Matolcsy mégsem csak a képzavaraival, hanem Magyarország egyik legnagyobb gazdasági válságával is bevonul a történelemkönyvekbe - írta Scheiring Gábor a blogjában.
http://www.168ora.hu/itthon/valsagtanacskozast-tart-orban-mikor-repul-matolcsy-86 509.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 10:03:29, hétfő
|
| |
| |
2012-11-26. 09:38
Százezres plusz polgármestereknek - az álláshalmozás utáni "ínséges" időszakra készülnek narancsék
Dörzsölhetik a markukat azok a polgármesterek, akik most is szép summát tesznek zsebre. 2014-től új bértábla szerint kapnák a fizetésüket, ami nekik kedvez.
Az új ,,bérrendszer" a következő önkormányzati választás után, vagyis 2014 őszén lépne életbe. Fő kedvezményezettje a főpolgármester lehet, az ő fizetése 670 ezer forintról 1,3 millióra nőne. A megyei jogú városok és fővárosi kerületek vezetői is jól járnának. Ennek alapja, hogy a fizetésüket a 747 900 forintos államtitkár-helyettesi illetményhez kötnék. Most ők 520-700 ezer körüli bruttóra számíthatnak, így a növekedés 200 ezer forint is lehet. Nyernének a 30 ezer lakos feletti városok vezetői is. Ők az alap 80 százalékát, úgy 600 ezret kapnának, ami jó 100 ezres emelés. A megyei önkormányzatok elnökei is ekkora pluszra számíthatnak. A legkevésbé az 1500 és a 30 ezer lakos közötti települések vezéreit érintené a változás: nekik alig módosulna bérezésük.
Zoom
Az 500 és 1500 lakos közötti falvak elöljárói viszont tisztes summát bukhatnak. Itt 50 ezer is lehet a különbség, mert ,,csak" 300 ezer forintra számíthatnak. Az 500 fő alatti településeken pedig 150 ezerre csökkenne a havi fix, ami sok esetben a mostani alig fele. A Blikk kormányzati forrásból úgy értesült: néhány ismert politikus is rosszabbul járhat, ha maradnak a parlamentben. A 2014. tavaszi választások után már egyszerre nem vehetik fel a képviselői és a polgármesteri fizetést. Ezért ha őket képviselőként újraválasztják, úgy csak a mostani polgármesteri fizetésüket kapnák addig, amíg vezetik településüket. A képviselői bérről viszont az őszi választásokig - úgy 6 hónapon át - le kell mondaniuk.
A bérezés januártól változott volna, ám Kósa Lajos (Fidesz) a múlt héten közölte: ez a 2014-es helyhatósági választás utánra csúszik.
Elemzők szerint a nagyobb önkormányzati posztokon megkereshető pénzek emelése mögött az állhat, hogy 200 fősre zsugorodik a parlament, s sok jelenlegi honatyának kell a helyhatóságokban biztosítani az egzisztenciáját. Kiszelly Zoltán politológus szerint az várható, hogy a pártok húzóemberei a polgármesteri, megyei elnöki széktől válnak meg, hogy maradjanak az országos politikában.
(Blikk nyomán)
További részletek: http://kuruc.info/r/2/104541/#ixzz2DJlAFaKe
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 09:32:15, hétfő
|
| |
| |
Banktitok, üzleti titok nincs többet, a kormány lehallgathat, lefotózhat, elviheti a számítógép adatainak a másolatát
Írta: hir.ma 2012. november 21.
Pár nap múlva nem lesz több banktitok, üzleti titok és számítógépünkön tárolt adat sem lesz a sajátunk, azt minden pillanatban viheti a magyar kormány.
Persze először csak bizonyos cégeket ellenőrizhetnek majd, valamint az összes kapcsolatrendszerét, ezzel már a 70-80%-át le is fedik a magyar cégeknek. Utána pedig majd jönnek a magánszemélyek is, mert ne gondolja senki, hogy itt megáll majd a kormány. Ha már ez átment törvényben ki tudja mi következik.
Minden nap új adó, új megszorítások. De a legmegdöbbentőbb, hogy korlátlan időkbe visszanyúlhat a kormány... Mi lesz ebből Magyarország?
Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) előtt nem lesz szabadalmi, bank és üzleti titok többet.
Időkorlát nélkül kutakodhat majd az egykori állami cégek utódaiban és az azokkal szerződő magántársaságoknál a KEHI.
Az állami és uniós forrásokat felhasználó cégeknél és szervezeteknél, valamint azok üzleti partnereinél szintén mindent hallhat láthat majd a hivatal, akár rendőri segítséggel is.
Ez már napirenden van:
Jövő hét elején zárószavazásra kerül az a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által beterjesztett, T/8890 számú törvénymódosító javaslatcsomag, amely a korábbinál lényegesen nagyobb mértékűre terjeszti ki a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) hatáskörét. A legtöbb társaság jogászának figyelmét a mostani módosítás irányította rá arra, hogy az államháztartásról szóló törvény tavalyi módosításakor már bekerült az államháztartási törvénybe néhány olyan passzus, amely a KEHI jogkörét kiszélesítette. Erre azért nem figyeltek fel korábban a céges jogászok, mert senkinek nem jutott eszébe, hogy a magánvállalkozások mozgásterét az államháztartási törvényben eldugva szűkíti az állam. Nem keltett feltűnést a jogszabály azért sem, mert a 2010-es kormányváltás óta bővített jogkörével nem élt a hivatal, amint azt a Népszabadság a minap megírta. A most végszavazás előtt álló törvénymódosító csomag ezt az eleve több lépcsősre tervezett, lopakodó törvényalkotást zárja le, amelynek eredménye: jogi eszközökkel lehetővé teszi az állam számára, hogy bármely magyarországi gazdasági társaság legféltettebb üzleti titkaiban szabadon kutakodjon, szerződéses viszonyaiba beavatkozzon. De lássuk, miképpen.
Mit láthatott eddig a KEHI? Mit fog ezentúl vizsgálni?
Ezt a szervezetet a miniszterelnök irányítja. 2010. december végéig az állami költségvetésben külön fejezetben szereplő szervek, intézmények, cégek és alapok gazdálkodásának ellenőrzésére terjedt ki.
2011. január 1-től a költségvetést megalapozó törvények sokaságát módosító salátatörvényben bővítették a kormányzati ellenőrzési szerv jogkörét. Ettől az időponttól kezdve jogosult ellenőrizni a többségi állami tulajdonú cégeket, valamint az olyan cégek, közalapítványok, köztestületek, alapítványok, területfejlesztési tanácsok és társadalmi szervezetek (kivéve a pártokat) gazdálkodását, amelyek a központi költségvetésből vagy alapokból (köztük az Európai Uniós forrásokból) juttatott pénzbeli és nem pénzbeli támogatásokat vagy segélyeket használnak fel.
Az ellenőrzési jogkört kiterjesztették továbbá a közbeszerzésekre és a KEHI hatáskörébe rendelt cégek, közalapítványok, köztestületek, alapítványok, területfejlesztési tanácsok és társadalmi szervezetek (kivéve a pártokat) beszerzéseinek ellenőrzésére is, valamint a szerződések teljesítésének vizsgálatára, és ,,ebben a vonatkozásban" a szerződő felekre is - az összes alvállalkozóra és beszállítóra. Tavaly január elejétől tehát a KEHI ellenőrzési jogköre kiterjed mindazon cégekre és szervezetekre is, amelyek állami vagy uniós forrásokat felhasználó cégekkel vagy intézményekkel szerződéses viszonyba lépnek. Gyakorlatilag ebbe a körbe már beletartozik gyakorlatilag minden hazai gazdálkodó szervezet.
Mely szervezetekre terjed ki a jövőben a KEHI hatásköre?
A KEHI ellenőrzési jogkörét kiterjeszti - a Magyar Nemzeti Bank kivételével - azon gazdasági társaságokra is, amelyekben az állam közvetlenül vagy közvetetten jelentős (azaz 25 százalékot meghaladó) részesedéssel rendelkezik jelenleg, ,,vagy az ellenőrzéssel érintett időszakban rendelkezett". A 25 százalékot meghaladó állami tulajdonosi határ például a MOL Nyrt. esetében érdekes. Az ellenőrzési időszakra vonatkozóan semmiféle múltra vonatkozó korlát nincsen a törvényben, tehát akár a rendszerváltás előtt állami tulajdonban lévő vállalatok privatizált utódcégeiben is végezhet ellenőrzést a kormány, vagy olyan cégben is, amelyben valaha volt 25 százalékot meghaladó részesedése. A 25 százalékot meghaladó állami tulajdonosi határ például a Richter és a MOL esetében érdekes. Ha életbe lép a törvény, az állami MOL-pakett értékesítése után is jogosult lesz a kormány a vállalatnál ellenőrzést végezni.
forrás: Figyelő
Ezentúl együtt kell működni a kormány által kijelölt emberrel, sőt még a munkakörülményt is a vizsgált cégnek kell megteremteni.
Hogyan zajlik majd egy KEHI ellenőrzés?
Bekérhetik az adatokat postán, vagy személyesen, de az irodában is ellenőrizhetnek, vagy egy cég telephelyén.Belenézhetnek a számítógép adatállományába is.
Most jön a fekete leves: Ha a hivatal a helyszínen akar vizsgálódni, akkor 5 nappal korábban be kell jelentkeznie, de eltekinthet ettől, ha “a rendelkezésre álló adatok alapján - meghiúsítaná a kormányzati ellenőrzés eredményes lefolytatását".
A KEHI ellenőrei tehát előzetes bejelentés nélkül is megjelenhetnek egy cégnél, és az üzletmenetet megakasztva folytathatják le az ellenőrzést. A vizsgálathoz más kormányzati szervektől kérhetnek akár olyan dokumentumokat is, amelyek ,,minősített adatot, üzleti titkot vagy törvény által védett egyéb titkot" tartalmaznak.
Bizonyíték lehet fotó, vagy hangfelvétel is. Akár titkosan és tilos eszközzel is végezhetnek adatgyűjtést. Felhasználhatják a cég alkalmazottainak írásos nyilatkozatát.
Fel lehet használni bizonyítékul bárkinek az írásbeli kijelentését, ha az a személy a ,,kormányzati ellenőrzés tárgyával összefüggő információval rendelkezik, vagy rendelkezhet".
A jelenlegi törvénymódosító tervezetben szerepel új elemként, hogy az adatszolgáltatási, illetve az együttműködési kötelezettség érvényesítéséhez az ellenőr igénybe veheti a rendőrség közreműködését. ,,A kormányzati ellenőrzést végző személy jogosult az adathordozókról fizikai tükörmásolatot készíteni vagy készíttetni" és annak felhasználásával az adathordozón tárolt adatokat átvizsgálni. Az ellenőrök tehát rendőri kísérettel, előzetes tájékoztatás nélkül bemehetnek egy cég irodájába, s az ott fellelhető összes adathordozón, számítógépeken tárolt adatokról teljes másolatot készíthetnek, s azt átvizsgálhatják. Tehetik ezt akár személyes célra használt adathordozókkal is, ha azok éppen a helyiségben találhatóak.
Mi történik akkor, ha valaki ellenszegül?
Az együttműködés megtagadásának enyhébb esetében eljárási bírságot szabhat ki a KEHI vezetője.
Új elem a mostani törvénymódosításban, hogy a KEHI kezdeményezheti az ellenőrzött cég, vagy az adatszolgáltatásra kötelezett személy vagy cég adószámának felfüggesztését az adóhatóságnál, amely azt külön vizsgálat nélkül végrehajtja.
A KEHi korlátlan lesz, mindent láthat majd és mindent hallhat majd, semmit nem lehet előle eltitkolni!
Még a baktitok sem lesz banktitok többet, mert a bank köteles lesz kiadni mindent az ellenőröknek.
A dokumentumokkal a KEHI bármit megtehet majd
,,közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül keresetet indíthat a hatáskörében eljárva megismert szerződés vagy a szerződés egyes rendelkezései semmisségének megállapítása iránt" A KEHI a vizsgálat alá vont cégek és szervezetek alapvető szerződéses viszonyaiba tud majd beavatkozni.
http://hir.ma/belfold/politika/banktitok-uzleti-titok-nincs-tobbet-a-kormany-leha llgathat-lefotozhat-elviheti-a-szamitogep-adatainak-a-masolatat/24179 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 09:11:00, hétfő
|
| |
| |
A Fidesz kizárólag a politikai analfabétákra épít
2012.11.26.
A Fidesz primitív kommunikációja a '70-es évek Kádár-rendszerét idézi: a politikát értőkkel, az értelmiségiekkel, az elittel szóba se állnak. Pedig hosszú távon nem lehet nélkülük kormányozni. (Fotó: AP)
,,Bajnai Gyurcsánnyal együtt tette tönkre az országot" - így kommentálja a Fidesz Bajnai Gordon kritikáit, és ezt már plakátok is hirdetik; a miniszterelnökség a tervezetteken felül újabb 700 millió forintot szán kommunikációra, aminek magyarázatát annyival intézi el, hogy ,,új igények merültek fel"; az NGM úgy kommentálja Magyarország újabb leminősítését, hogy a hitelminősítőket nem lehet komolyan venni; Giró-Szász András pedig kijelenti, hogy a kormány nem tiszteli ,,a magyar szuverenitást korlátozó" uniós kifogásokat. Mindez a kormányzati kommunikáció néhány napjának zanzája.
A Fidesz kommunikációja mostanra már a '70-es évek kádári politikai kommunikációját idézi: kizárólag az írni-olvasni alig tudó közéleti analfabétáknak szól.
Elsősorban az értelmiséghez beszéltek
A nyolcvanas évektől 2010-ig a magyar kormányok és hatalmon lévő politikusok nyilatkozataikkal, üzeneteikkel, magyarázataikkal mintha mindig az átlagpolgárnál műveltebb, tájékozottabb csoportokat célozták volna. A politikai kommunikáció nagyrészt értelmiségi beszéd volt. A rendszerváltozás után a parlamentben a napi politikai csörtéken túl gyakran komoly történelmi, ideológiai, kulturális viták zajlottak. Kicsit az is jelentette a problémát, hogy ezek az eszmefuttatások az átlagember számára néha nehezen voltak követhetőek.
Később a szocialisták vezettek be valamiféle kétszintű kommunikációt. Egyrészt megmaradtak az értelmiségnek, sőt kimondottan az elitnek szóló, adatokkal, elemzésekkel színesített és nemzetközi vonatkozásokat is hangsúlyozó eszmefuttatások. Másrészt pedig megjelentek a kisembereket megszólító, a kormány intézkedéseit néhány szóval magyarázó szlogenek.
Csak a kisember
A világ 2010 óta itt is nagyot fordult. A kezdeti kísérletek után mostanra az Orbán-kormány szinte semmilyen üzenetet nem próbál megfogalmazni, mely megütné a diplomás vagy egy kicsit is olvasott ember szintjét. A politikát értőkkel, az értelmiségiekkel, neadjisten az elittel szóba se áll a kormány, kizárólag a kisemberrel kommunikálnak. Pontosabban: az általuk elképzelt kisemberrel, akit szlogenjeik és érveik alapján szerintük leginkább az jellemez, hogy mindent elhisz, amit három szavas mondatokban mond a kormány, ha a végére felkiáltójelet tesznek.
Nem magyarázzák, hogy miért nincs IMF-megállapodás, csak azt mondják, hogy ,,nem leszünk gyarmat" ,,el akarták venni a nyugdíjakat: mi nem engedtük", és ,,több tiszteletet Magyarországnak". Nem magyarázzák, hogy miért minősítették le az országot, hanem kijelentik: ,,eljött az ideje, hogy a spekulánsok egyik lobbiintézménye, a Standard & Poor's önmagát minősítse le." Nem magyarázzák ez Európai Bíróság ítéletét, mely jogellenesnek mondta ki a bírák kényszernyugdíjazását, helyette azt állítják, a ,,kormány már megoldotta a kérdést" és ,,az EU - már megint - elkésett."
Nincsenek tehát valódi magyarázatok, csak vezényszavak, melyek legtöbbször ráadásul nem is fedik a valóságot. De utóbbi sokaknak pontosan azért nem tűnik fel máig, mert analizálható érvek sincsenek és a kormány nem vitázik, nem ütközteti senkivel a véleményét nyilvánosan. Ez pedig tényleg nem is a '80-as, hanem a '70-es évek Kádár-rendszerének világa. Amikor nem volt semmilyen vita, hanem mindent azon a szinten magyaráztak el, hogy a kapitalista országok kapzsisága miatt van olajválság, és ezért kell emelni a tojás árát Magyarországon.
Akinek a véleményére saját felesége sem ad
A Véleményvezérnek meggyőződése, hogy a Fidesz hatalmasat téved, amikor azt hiszi, hogy hosszú távon lehet egy országot annak értelmisége és elitje nélkül kormányozni. A kormánypárt stratégái azzal nem számolnak, hogy egy tájékozottabb, olvasottabb, tanultabb embernek bár valóban ugyanúgy csak egyetlen szavazata van, azonban az ő hatása saját környezetére sokkal nagyobb, mint egy közéleti analfabétáé. Van, akinek a véleményére több tucat ember ad, és van, akiére még a saját felesége sem - a Fidesz által bevezetett, színvonalában a végtelenségig lezüllesztett kommunikácó azonban pont az előbbiekről mondott le. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 09:03:02, hétfő
|
| |
| |
Ajvékol a zsidó nő, hogy nem a csókos kapta a Nobel-díjat
2012. november 25. 19:51
Hunhír.info
A 2009. évi irodalmi Nobel-díjas Herta Müller egy lapinterjúban katasztrófának nevezte, hogy Mo Jen kínai írónak ítélték oda idén az irodalmi Nobel-díjat. Mert a kiválasztatottak szeretik megmondani, hogy kit szabad díjazni, és kit nem.
Ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie - hangoztatta a romániai zsidó gyökerű, Németországban élő írónő a Dagens Nyheter című svéd lapnak adott interjújában, azzal vádolva a kínai írót, hogy méltatja hazája szigorú cenzúratörvényeit. Müller elmondta, sírni tudott volna, amikor meghallotta, hogy a rangos díjat Mo Jennek ítélték oda. " Mi meg akkor tudtunk volna sírni, amikor megtudtuk, hogy egy holokausztozó, minket semmibe vevő magyarországi zsidó, Kertész Imre kapta a Nobel-díjat, csak azért, mert a cionisták számára kedvenc témában "alkotott".
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=59579 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 08:58:17, hétfő
|
| |
| |
Bertha Szilvia: Hátrányos helyzet
2012, november 25 - 18:29
A német statisztikai hivatal nemrég azt közölte, hogy az idei első félévben, drasztikusan, 46 százalékkal nőtt a Magyarországról Németországba érkezők száma. Csak az elmúlt két évben több mint hetvenezer, 2008 óta nagyjából 120 ezer magyar telepedett le hivatalosan német területen. Tavaly a hivatalos adatok szerint is negyvenezernél több magyar választotta magának Németországot.
Arról nem szólnak az adatok és csak becslések vannak, hogy mennyien mentek feketén dolgozni külföldre, de ezt a számot sokan százezresre becsülik. A kivándorlás oka szinte csak egzisztenciális, hiszen nincs itthon elegendő munkahely és az elérhető bérek köszönőviszonyban sincsenek a megélhetési költségekkel. A megalapozott családtervezés - ha nem a szociális segélyek elérése a fő cél - szinte lehetetlen. A fiatalok, főként a magasabb végzettségűek körében pedig szinte egyedüli alternatívaként merül már fel az elvándorlás, menekülve a honi állapotok elől. A kormány próbál javítani a helyzeten, de rossz megoldásokat választ. Úgy gondolja, hogy az a legfőbb probléma, hogy a hátrányos helyzetűeknek, a cigányoknak, az alacsony végzettségűeknek vagy akár képzetleneknek nem jut elegendő munkahely. Úgyhogy szinte minden anyagi erőforrást ide próbál helyezni és ehhez komoly uniós támogatásokat is tud mozgósítani. Pontosabban szinte csak ehhez tud az uniótól erőforrásokat igényelni.
Pedig az igazi megoldás a problémákra nem itt keresendő. Lehet itt az összes hátrányos helyzetűnek tekintett munkavállalói csoportnak - uniós eszközökkel is - támogatott állása, de ez a kialakult keserű helyzeten - elsősorban - csak statisztikailag fog segíteni. S természetesen ezeknek a csoportoknak sem fog mindez normális, mondhatnánk ,,européer" megélhetést biztosítani, hiszen a támogatott bérek szinte csak éhhalálhoz elegendőek. Ettől még az állástalan, vagy rendkívül alulfizetett, magasan kvalifikált szakmunkásaink, diplomásaink, ugyanúgy ki fognak ,,tántorogni" külföldre és hiába gondolja másképpen a kormány, egyhamar nem is fognak visszatérni. Vagy sohasem. Az ő helyzetükön - amely szintén hátrányos - ugyanis ezek a támogatási formák nem fognak segíteni, mint ahogy az ország gazdaságán sem az alulfizetett, képzetlen és kiszolgáltatott bérrabszolgák tömege.
Az utolsó pillanatokban vagyunk, egyre több fiatal tervezi az ország elhagyását. Ha a helyzeten nem sikerül javítani - s ehhez radikális változás kell -akár reménytelenné is válhat az ország jövője.
Bertha Szilvia
A cikk szerzője a Jobbik országgyűlési képviselője
barikad.hu
http://barikad.hu/bertha_szilvia_hatranyos_helyzet-20121125 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 08:54:40, hétfő
|
| |
| |
Lehet, hogy itt a vége?
2012, november 25 - 18:39
Friss hírek
Összefogás helyett egyre inkább úgy tűnik, hogy darabokra szakad és szétaprózódik a balliberális oldal. Hiába lökték külföldi hátszéllel újra színpadra az országot a szakadék szélére toló Gyurcsány-kormány egykori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterét, Bajnai Gordont, aki később miniszterelnökként is asszisztálhatott a nyolcéves szocialista kormányzás bukásához, a nagy balliberális ellenzéki összeborulást eddig nem volt képes megvalósítani. Sebtiben összetákolt Együtt 2014 mozgalma máris beleszaladt az első nagy pofonba.
A belharcoktól már régóta recsegő-ropogó LMP-t édesgette volna magához először Bajnai, azonban a párt múlt hétvégi kongresszusán, ha egy hajszállal is, de elutasították az Együtt 2014-hez való csatlakozást. Bajnai hoppon maradt, az LPM önmarcangolása viszont ezzel korántsem ért még véget, sőt, könnyen lehet, hogy a szocialisták egykori miniszterelnökének kikosarazása szakadáshoz vezethet a pártban.
Az LMP kongresszusi döntése után szinte azonnal lemondott a Bajnaival összefogásra buzdító Jávor Benedek frakcióvezető, majd követték őt frakcióvezető-helyettes társai, Karácsony Gergely és Szabó Tímea is. Jávor még a párt megsemmisülését is meglobogtatta, mikor csalódottan azt nyilatkozata, hogy megítélése szerint olyan döntést hozott a kongresszus, amely végzetes lehet az LMP számára. Erről másképp gondolkodhat Schiffer András, a párt korábbi frakcióvezetője, aki következetesen az Együtt 2014-hez való csatlakozás ellen érvelt és bár a kongresszuson "győzelmet" aratott Jávorék felett, erősen kérdéses, hogy sikerül-e a frakción belüli konfliktusokon felülkerekednie.
Jávor Benedek, illetve támogatói igyekeznek hangsúlyozni, hogy szó sem lehet párt vagy frakciószakadásról, ennek ellenére úgy tűnik, képtelenek megemészteni a vereségüket és Párbeszéd Magyarországért néven platformot hoztak létre, amellyel tovább erőltetnék az LMP-n belül az Együtt 2014 mozgalommal való házasságot. Sokatmondó Schiffer reakciója az új platform létrehozásával kapcsolatban, aki szerint a kongresszus nem azért hozott világos döntést az Együtt 2014-ről, hogy azt utána megváltoztassák.
Az LMP belháborújának intrikáló szereplői a párt képviselőcsoportjának pénteki budapesti ülésén is összecsaptak. A több órán át tartó zárt ajtók mögött zajló tárgyalás végül nem vezetett eredményre és nem sikerült új frakcióvezetőt választani. A fullasztó indulatokat talán mi sem támasztja alá jobban, mint Schiffer András nyilatkozata, aki az ülést elhagyva úgy fogalmazott: ,,azt mondták, hogy én egyem meg, amit főztem, evőeszközt nem adtak hozzá, úgyhogy jelenleg nincsen döntés". Az egyeztetések hétfőn folytatódnak, de egyelőre úgy néz ki, az LMP hajója irányítatlanul sodródik a végzetes jéghegy felé, hogy aztán kettétörve süllyedjen a politika tengerének fenekére.
Nótin Tamás
barikad.hu
http://barikad.hu/lehet_hogy_itt_a_vege-20121125 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 08:52:18, hétfő
|
| |
| |
Bosnyák Zoltán: Nemzetek átka
Nemsokára egy esztendeje lesz már, hogy főként az esztelen és hazug békeparancsok következtében egész Európán végigszáguldó gazdasági és szociális válság előszelei hozzánk is elérkeztek. A mai magyar társadalmat pedig már csaknem egészen lefoglalták a mindennapi életgondok s a napi élet hajszájában és robotjában alig jut ideje, de meg nem is gondol arra, hogy körülnézzen a maradék országrészen. Fájdalmasan érezzük Prohászka Ottokár szavainak keserű igazságát, ha azokat a mai magyar életbe vetítjük bele: ,,Az élet terhe, gondja sok lelket törpít és nyomorít el."
Tizenhárom év egy történelmi korokat átküzdő és önmagánál hatalmasabb nemzetek elmúlását túlélt nemzet életében csak szempillantásnyi idő. De egy évtized nemcsak az egész nemzeti történelemnek jelentéktelen időmorzsája, hanem egy generáció élettartamának is csak töredéke.
Más, jövőjükben bízó fajták történelmük tanulságait évszázadokra visszamenően tartják számon, a magyarság azonban még a közelmúlt országvesztő és fajpusztító, vérbe, húsba vágó, következményeiben még ma is és ki tudja még hány generáción át érezhető eseményekről is bűnös könnyelműséggel feledkezik meg. A könnyen feledés, a hamar megbocsátás átka újra végzetes erővel uralkodik rajtunk. Hiába volt — a fajtáját, annak erényeit és hibáit legjobban ismerő — ,,legnagyobb magyar" nemzetnevelőnek a jövőt látó és éppen azért kétségbeesett figyelmeztetése: ,,A csapások iskolája, amelyen mi is, bár kevés tanulsággal átmentünk, most idő múltával távol esik szemünk elől, a bizton-lét könnyűvé tett bennünket."
Ha száz évvel ezelőtt igazak voltak ezek a szavak, ezerszeresen igazak ma és miként akkor, úgy ma sem találnának megértésre és meghallgatásra, mert a magyar történelem örök gyalázatának szellemei újra itt kísértenek. A pusztulás, a rombolás, a faji és nemzeti megsemmisülés lidércfényei már itt is, ott is fellobbantak.
Moszkva újra itt van, csak taktikát változtatott. Jól tudja, ha nyílt harcot kezdene, akkor hamar életre kelnének és tetemre hívnák őt a véres árnyak, kihívná maga ellen a magyarság maradék életerejét, ami megint véget vetne sátáni munkájának.
Most tehát a nyílt kiállás helyett taktikát változtatott s a szellemi fegyverekkel, a tudománynak és az irodalomnak tógáját öltve magára, látott nemzetmérgező munkájához. A fejlett technika minden eddig már jól ismert, vagy merőben új eszközeivel igyekszik. — legalább egyelőre még — sajátmagának lényegét elleplezni, anélkül azonban, hogy végső és valódi célját elhallgatná.
De beszéljenek maguk a tények. Egy nyomtatványcsomó fekszik előttem. Előkelő kiállítású, hangzatos című füzetek, röpiratok. Belőlük elsősorban is a szovjet-paradicsommal, ismerkedhetünk meg, ahol nincs gazdasági válság, nincs munkanélküliség, ahol a fejlődés lehetőségei korlátlanok, míg másutt, a világon mindenütt, csak a teljes megsemmisülés képe tárul elénk.
A számok oly könyörtelenek, a tények oly kíméletlenek, hogy ma már senki sem tagadhatja tragikus jelentőségüket: A polgári világrend szétbomlásának vagyunk tanúi, a tőkés termelési rend óriási léptekkel rohan katasztrófája felé. (Társadalmi Szemle, 1932. 1. sz.)
Valamivel odább olvassuk: ,,Csupán Oroszország külkereskedelmi forgalma emelkedik. Oroszországban a munkanélküliség teljesen megszűnt. A hat órai munkaidő az üzemek nagyrészében be van vezetve."
Majd végül egy új világkatasztrófa közeli eljövetelét jósolja és bejelenti, hogy ez ma már egyedül a proletariátus erején és cselekvőképességén múlik.
Arról természetesen nem esik szó, hogy a szovjet-statisztikák szemfényvesztő számoszlopaihoz milliók vérfolyama és könnytengere tapad. A ,,tudományos" elmélkedés írója azt sem tartja fontosnak felemlíteni, hogy a szovjetkivitel dumping árakon való fokozása csak úgy volt lehetséges, hogy a napi élelmiszer fejadagokat oly alacsonyan állapították meg, hogy az még az éhenhalástól is alig menti meg a lakosságot. A szovjetmunkásnak nagy fizetése csak elméletben van meg, mert mielőtt azt kézhez kapná, előbb 30—40%-át különféle állami akciókhoz való hozzájárulás címén levonják, ha pedig emberi módon akar táplálkozni, akkor fantasztikus árakon kell élelmiszert vásárolnia.
A Társadalmi Szemle, mint az eredeti, a hamisítatlan, a százszázalékos marxizmus hirdetője mutatkozik be. Egyelőre még úgy látszik, nem tartja időszerűnek a kommunista, vagy bolsevista jelző használatai, de képmutató módon, kérlelhetetlenül támadja a szociáldemokráciát, amelyet tősgyökeres szovjetterminológia szerint ,,szociál-fasizmusnak" nevez. A Társadalmi Szemle cikkírója úgy látszik, felteszi a nemzeti társadalomról, hogy annyi sok mással együtt azt is elfeledte, miként a marxizmus különböző árnyalatai minden látszólagos ellentétük dacára, ha a helyzet úgy hozza magával, hamar egymásra találnak, ahogy azt az 1919. március 21-én kötött szociáldemokrata-kommunista egységokmány. igazolja.
A félhivatalos szovjetszemle szemforgató módon ront neki a magyarországi szociáldemokráciának és azzal vádolja, hogy a burzsoázia szolgálatába szegődött és elárulta a proletariátus osztályharcát. A kapitalizmus és a rendszer jövendő tartó oszlopának módja azt a szociáldemokrata pártot, amelyik 1931. december 28-án tartott kongresszusán nyíltan forradalommal fenyegette meg a nemzeti társadalmat.
,,A proletariátus felszabadulásáért vívott harcról", majd az 1930. szeptember elsejei utcai tüntetésről írva, cinikusan jegyzi meg:
,,...a forradalmi erjedés sokkal mélyebb volt, a baloldali, elemek szervezett aktivitása sokkal nagyobb volt, semhogy sikerült volna megakadályozni a tömegek komoly harckészségének kirobbanását a tüntetésen. (Társadalmi Szemle, 1932. 2. sz.)
Hogy ebben a szervezett aktivitásban mennyi része volt Moszkva kezének és zsebének, arról nem kapunk tájékoztatást. Felháborodva oktat ki bennünket a Társadalmi Szemle az Oroszországgal kapcsolatban újra meginduló rágalomhadjárat valótlanságáról. Mintha nem az egész világ szeme láttára állították volna a szovjetboldogságból menekülni akaró parasztok százait a gépfegyverek elé, mintha le lehetne tagadni a még oly fejlett technika segítségével is az áldozatok tömegeinek kétségbeesett halálhörgését.
Egyébként pedig tudomásul vehetjük, hogy:
,,...Oroszország békét akar, bízik a békében, egyrészt mert ismeri saját erejét, másként bízik a világ proletariátusában..."
A szovjet urai tehát békét akarnak, de csak azért, mert meg vannak győződve, hogy a világforradalom elkerülhetetlen. Másutt megint végtelen számsorokat olvashatunk annak bizonyítására. hogy az ötéves terv a világtörténelem legnagyobb csodája.
,,Az első ötéves terv a szocializmus győzelme a kapitalizmus felett.
...a második ötéves terv az évi elektromos áramtermelést 17 milliárdról 100 milliárd kilowatt órára akarja emelni. A szénbányászat az évi 90 millió q-ról 250 millió q-ra fog emelkedni, a vasúthálózat 25—30.000 km.-rel fog növekedni: A második ötéves terv az élelmiszer fejadagokat az eddigieknek háromszorosára akarja emelni.
A második ötéves ,,ugrás a szükségszerűség birodalmába, »vele« kezdődik az emberiség igazi történelme", a XVII. szovjet-kongresszus szerint ,,az emberiség legnagyobb történelmi eseménye."
Vessünk egy pillantást ezekre az üres frázisokra, ezekre a nagyhangú és célzatos megállapításokra. Vajon fenn tudta volna-e magát egy napig is tartani a szovjet kollektív termelési rendje a nyugat-európai és amerikai nagykapitalizmus támogatása, főképpen pénz és áruhitele nélkül? Molotov és Stalin szerint az 1931. év az 1930. évhez képest több fontos termelési ágban visszaesést eredményezett. Számos termelési ágban az előirányzottnak csak. 50—60%-át sikerült elérni. A szovjet külföldi adósságai egyre növekednek, ezek kiegyenlítése csak a nyersanyag, főként mezőgazdasági termékek dumping áron való kivitelével lehetséges. A dumping áron való kivitel fokozásával egyenes arányban nő odahaza a nélkülözés, a koplalás, az éhség. Sok helyen már a napi élelmiszer fejadagokat sem tudják kiszolgáltatni. Jegy nélkül az élelmiszerek ára csillagászati számokat mutat, általában, legalább 10—15-ször drágábbak, mint akár Berlinben, akár Budapesten. Az új ötéves terv új, az eddigieknél sokkal nagyobb nélkülözést és kiéheztetést jelent. A hazug propaganda és frázisözön, amely nap-nap után az orosz nép nyakába zúdul, aligha tudja majd még öt évig pótolni a kenyeret. Az ,,átkos" cári uralom alatt az orosz nép életnívója általában semmivel sem volt alatta a mai élet szintjének. A kollektivizált parasztbirtokok s a ,,kolchosok" a gabonagyárak, teljesen csődöt mondtak. Csak a maguk számára termelnek, termésfölösleget beszolgáltatni nem tudnak. A kolchosokban dolgozó egykori orosz kisparasztok, ha van is valami fölösleg, azt ellopják, mert ha beszolgáltatnák, ellenértékképpen legfeljebb egy csizmatalpat, vagy egy vászoninget kapnak egy esztendőre. A vasúthálózat kiépítetlensége, másrészt pedig a máról-holnapra milliókkal növelt ipari munkásság képzettséghiányával együtt járó, elképesztő nyersanyag és energiapazarlás illuzóriussá teszi a világszerte megszervezett propagandával hirdetett szovjetiparosítást is. A második ötéves terv ,,szabadságáról" pedig minden bizonnyal megfelelően fognak gondoskodni a világhírűvé vált csekából lett G. P. U. többszázezres terrorcsapatai.
A Társadalmi Szemlét azonban mindez nem érdekli, mert neki csak az a célja, hogy a szovjet szociális termelését, amellyel egyszer már egész közelről volt alkalmunk megismerkedni, most újra népszerűsítse és kívánatossá tegye.
Néhány lappal odább átlátszó tendenciával ismét nekiront a szociáldemokráciának, mert nem harcol eléggé a kapitalizmus ellen és letompítja a proletariátus harckészségét. ,,A szociáldemokrata párt szerepe Magyarországon már rég, több, mint egy évtizede ellenforradalmi." A szociáldemokrácia ,,Sokat segített a burzsoáziának a forradalmi fellendülés visszatartásában, lassításában, a harcok kibontakozásának megnehezítésében."
A fentiekből tehát tudomásul veheti a nemzeti társadalom, hogy tizenhárom évvel a két csőcseléklázadás után még egy harmadiktól mindeddig az a magyarországi szociáldemokrácia védte meg, amelyik az elmúlt években is már nem egyszer támadta hátba az egyetemes nemzeti érdekeket és célokat.
A mai magyar állami és társadalmi berendezkedéstől mindenütt csak mint ,,fasizmuséról beszél a Társadalmi Szemle s nem gondol arra, hogy az ő megjelenése a legkézzelfoghatóbb cáfolata egy fasiszta szellemtől áthatott, radikálisan erőteljes és öntudatos, magyar életformának.
Az Európa Könyvtár első számaként megjelent: Marx. A Társadalmi Szemle a góthai program kritikáját bírálva nyílt őszinteséggel tárja fel a marxizmus álláspontját a polgári társadalommal szemben: ,,A kompromisszumok szükségesek és megengedhetők, azonban kihatásukban, következményeikben kell megítélnünk őket. A proletariátus küzdelmének szempontjából, abból a szempontból, hogy e küzdelem előbbrevivését, vagy gátlását jelentik-e a végső fokon."
Lesznek-e még ezek után olyanok, akik, mint Károlyi Imre gróf ,,A kapitalista világrend válságáról" írott könyvében, a szociáldemokráciával való együttműködést, a vele való kiegyezést és összefogást ajánlják? A marxizmus minden árnyalatának közös a célja. A polgári világrenddel, a nacionalista világnézettel való látszólagos megbékülésük és összefogásuk csak a pillanatnyi helyzethez, az adott körülményekhez való alkalmazkodást jelenti, de sohasem a végső célt. A marxizmussal szemben, bármilyen taktikát valljon is magáénak, nincs és nem is lehet helye egyezkedéseknek, hanem a múlt tanulságai, a jelen tapasztalatai és a jövő kilátásai alapján csakis kérlelhetetlen harcnak, a végső leszámolásig.
A marxista világnézetet, vagyis a kommunista társadalmi és gazdasági berendezkedést vannak hivatva népszerűsíteni azok a füzetek is, amelyek mostanában gyors egymásutánban láttak napvilágot. Ha tárgyukat tekintve el is térnek egymástól, céljuk azonos, szellemük közös.
Minden meglevőnek kíméletlen és elvakult bírálata. A nemzeti múltnak, tradíciónak és hagyományoknak féktelen gyűlölete. Az ellenvéleménynek, a cáfolatnak, akármilyen határozott érvek is támogassák, fölényes megvetése. A történelmi és nemzetgazdasági tényéknek és igazságoknak eredeti mivoltukból való kiforgatása és elcsavarása. Az ideáloknak következetes tagadásában, történelmi és filozófiai materializmusnak hitvallássá magasztosításában azután leplezetlenül áll előttünk a zsidó lelkület.
Ámbár a marxizmus mindenképpen a tudományosság látszatát akarja magára ölteni, rabulisztikus ideológiájára mégis legjellemzőbb a természettörvények ismeretének teljes hiánya, vagy azok elhallgatása s a legkézzelfoghatóbb, az emberiség múltjának és jövőjének megítélésében legfontosabb élettani ismereteknek mellőzése.
Anélkül, hogy a bolsevizmust népszerűsítő írásokat részletesen óhajtanám elemezni, csak éppen rámutatok egy néhány érdekes és figyelmet érdemlő jelenségre. A fentebb már említett góthai programkritikában újabb bizonyságot kapunk arra vonatkozóan, hogy a szociáldemokrácia célja teljesen azonos, a kommunizmuséval és csak jelentéktelen módszerbeli eltérések vannak közöttük. Az 58-ik lapon Marx nyilatkozik a következőképpen: ,,A kapitalista és szocialista társadalom közé az egyiknek a másikba való forradalmi átalakulás korszaka esik. Ennek felel meg a politikai átmeneti idő, mikor az állam nem lehet egyéb, mint a proletárság forradalmi diktatúrája".
A szociáldemokrácia álláspontjáról pedig ugyanott Kautskytól olvashatunk idézetet: ,,A tisztán polgári módon és a tisztán proletár módon kormányzott demokratikus állam korszaka között oly periódus van, amelyben az előző belenő a másikba. Ennek egy átmeneti korszak felel meg, amelyet szabály szerint a koalíciós kormányzat egy fajtája jellemez."
A marxizmussal kötött minden kompromisszum tehát csak az ő céljaik megvalósítását segíti elő. Ideje volna már, hogy azok, akik még mindig a marxizmus egyik vagy másik válfajával való együttmunkálkodás szükségét emlegetik, végül is tisztába jöjjenek és tudomásul vegyék, hogy a marxizmus ilyen együttműködésre csak akkor hajlandó, ha az elsősorban is az ő saját külön és jól ismert céljait szolgálja.
A marxizmus mindig és mindenütt a demokrácia egyedül jogosult hirdetőjének játssza ki magát. A lelkiismeret, a gondolat, a meggyőződés szabadsága naponként emlegetett és ismételt frázis. A hívő tömegekkel azt igyekeznek elhitetni, hogy a vallás az ő számukra magánügy. Hogy ez az álláspont mennyire hazug, színlelt és egyedül csak kompromisszum a körülményekkel, annak bizonyítására ugyancsak Marxot kell megszólaltatnunk, aki a góthai programkritikában a következőket mondja; ,,Lelkiismereti szabadság ... ez alkalommal a munkáspártnak ki kellene mondania szándékát, hogy a polgári lelkiismereti szabadság semmi egyéb, mint mindenféle vallási lelkiismereti szabadságoknak eltűrése, ellenben ő egyáltalán meg akarja szabadítani a lelkeket a vallási babonától." A góthai programkritika magyarnyelvű kiadója ezt még a következőkkel egészíti ki: ,,Ez világosan bizonyítja, hogy a marxizmus nem szorítkozhat arra a szerény, követelményre, hogy a vallás magánügy legyen. Ezt a követelményt csak a polgári állammal szemben emeli Marx."
A ,,Marxizmus" c. füzetsorozat a kommunista közgazdaságtan alapelveinek népszerűsítését tűzte maga elé célul. Ahelyett, hogy ezekkel a füzetekkel foglalkoznám, amelyek megállapításait a neves közgazdászoknak egész sora, a legutóbbi évtizedekben nagy alapossággal boncolta széjjel és mutatta ki tarthatatlanságukat, egyszerűen csak utalok arra, hogy a magyar társadalom abban a kivételesen kedvező helyzetben van, hogy egyszer már tapasztalhatta a ,,szociális termelésből fakadó jólétet."
Az eddig elmondottak után nem lesz fölösleges rámutatni arra a megdöbbentő tényre, hogy a marxista, népcsalás, a szovjetagitáció már a fiatal magyar értelmiséget is kikezdte. Néhány évvel ezelőtt talán még senki sem hitte volna, hogy az a generáció, amelyben mi faji újjászületésünket, nemzeti újjáébredésünket, szunnyadó népi erőinknek életre hívóját és megszervezőjét láttuk, elfeledkezik a fajtáját és nemzetét ért katasztrófáról és meggyaláztatásról.
A Fiatal Magyarország a marxizmust ,,az egyetlen kivezető útnak" nevezi, a fiatal értelmiség számára pedig egyenesen a lét vagy nemlét problémájának mondja. A tudományos szociálizmus ismeretét kéri számon a magyar fiatalságtól, holott ő maga tudományos szocializmus alatt kizárólag a marxizmust érti. Pedig már Werner Sombart is, aki semmi esetre sem vádolható elfogultsággal, a marxizmust a szocializmus többi irányától élesen elhatárolva, ,,proletár szocializmusnak" nevezi. A ,,Fiatal Magyarország" vezető cikkének írója nem tudja, vagy nem akarja magát felszabadítani a magyar közgondolkozásra immár hosszú idő óta jellemző szerencsétlen fogalomzavar alól, amely a szocializmust a szociáldemokráciával és a marxizmussal azonosítja.
De vajon ismeri és helyesen ismeri-e ezt az ú. n. tudományos szocializmust egy olyan valaki, aki azt írja és állítja, hogy ,,a szocializmus (marxi) győzelmével a nemzeti egyéniség csak eredetibb és egységesebb lehet"? Hogy a vörös nemzetköziségnek fanatikus gyűlöletté fokozódó ellenzéséből mindennel szemben, ami népi, faji, vagy nemzeti, miképpen lehet a fentieket kiolvasni, arra nézve természetesen magyarázatot nem kapunk. A fajvédő világnézet hívei azonban nagyon jól tudják, hogy a marxizmus győzelme csak egy nép, Marx Károly népe számára jelentené az egységesebb, eredetibb egyéniségnek megvalósulását.
Ha valónak fogadjuk el azt a megállapítást, hogy ,,a nemzetiségi felszabadítást nem lehet elválasztani a szociális felszabadítástól," akkor nyomban számon is kérhetjük a Fiatal Magyarországtól, miért nem látja, hogy a magyar népmilliók egy idegen faj, egy idegen nép rájuk kényszerített és mindjobban fokozódó rabszolgasága alatt szenvednek? Miért nem indít harcot ezeknek a magyar millióknak gazdasági, szociális s nemsokára kulturális felszabadításáért?
Mi fajvédők teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a faj- és nemzeterősítés a kiáltó társadalmi ellentétek kiegyenlítésén és a szociális viszonyok rendezettségén vezet keresztül. De nem hisszük és nem hihetjük, hogy a marxi szocializmus ,,az egyetlen és kizárólagos eszme, ideológia, társadalmi termelési törekvés az emberiség megmentésére." Ettől az állásponttól valóban visszatartanak bennünket az ú. n. ,,faji előítéletek." Nekünk a fél és az egész marxi szocializmus vakmerő nemzetpusztító kísérletezése három millió fajtestvérünk elvesztésébe került. Újabb ilyenfajta kísérletek — nem kétséges — a lélekharang megkondulását jelentenék; mely esetben a magyarság sorsa, élete elvégeztetett.
Azok, akik hisznek a fajvédő életfelfogás természettörvények által támogatott és éppen ezért megdönthetetlen igazságaiban, azok bíznak abban, hogy a magyarság népi és faji öntudatának felébredése hatalmas erővel fogja majd elsöpörni a magyar jövő életútjának két nagy akadályát, a látszólag szemben álló, de közös eredetű, azonos lelkű és szellemű nemzetközi zsidó finánckapitalizmust és a nemzetközi zsidó marxi szocializmust.
A magyar fiatalság és a ,,Fiatal Magyarország" is, ha a maga és fajtája sorsán valóban segíteni akar, — ne legyen kergetője, hajszolója népe sorsára végzetes, ködös álomképeknek, elavult és beteges ideológiáknak, hanem vegye tudomásul, hogy a marxizmus már az egész világon régen túlhaladott álláspont, mert mindenütt diadalmasan tör előre a szociális nacionalizmus. — Maradjon a realitások mezején, álljon élére és szervezze meg az új magyar honfoglalást, igyekezzék helyrehozni nyolcvan esztendő bűneit és mulasztásait, hódítsa vissza fajtájának saját hazájában az elveszett társadalmi, gazdasági és kulturális hegemóniáját.
A fiatal magyarság márciusi tizenkét pontjában hiába kerestük a mai magyar élet egyik legnagyobb fontosságú problémájának, a fajkérdésnek felvetését és elintézésének követelését. Pedig hiába próbálja elhallgatni, hiába akar előtte szemet hunyni, a saját létének kérdése is szorosan hozzá van nőve ehhez a problémához. A magyar fiatalság, ha sorsáról és helyzetéről tanácskozik és elmélkedik, ne feledkezzék meg a statisztika számsorainak kérlelhetetlen és cáfolhatatlan igazmondásáról. Ezek szerint pedig az egyetemi hallgatók számának alakulása a következő volt:
Ehhez még vegyük hozzá a következőket: az őstermelők (gazdasági cselédek) között, csak 0.2% a zsidó, a bányászok között 0.2% a zsidó, (ezek is üzemvezetők), másrészt az 1000 holdon felüli nagybirtokosoknak 19.9%-a zsidó, a 200—1000 holdas birtokosok 19.9%-a zsidó, az 1000 holdon felüli nagybérlők 73.2%-a, a 200—1000 holdas bérlők 62%-a zsidó. Az ipari tisztviselőknek 43.9%-a, önálló kereskedőknek 54.1%-a, a hírlapíróknak 42.4%-a, az orvosoknak 48.9%-a, az állatorvosoknak 40%-a zsidó, viszont a kőművesek között csak 0.2% zsidó volt található.
Tíz év telt el azóta, hogy ezek a számok napvilágot láttak, de a helyzet azóta sem javult, sőt a magyarság számára nem egy vonatkozásban rosszabbodott.
Laky Dezső műegyetemi tanárnak, — akit semmi esetre sem lehet elfogultsággal vádolni (mindenütt csak zsidó ,,vallású" állampolgárainkról beszél) — nemrég megjelent könyvében (A magyar egyetemi hallgatók statisztikája) megállapítja, hogy egyetemeinken az elmúlt években is kétszer, háromszor, sőt négyszer annyi zsidó volt, mint amennyi arányszámuknak megfelel. A pécsi egyetemen olyan tanév is volt, mikor a hallgatók 48.9%-a volt zsidó.
Azok számára, akiknél a fajszeretet nem üres frázis, ezek a számok és ha nyitott szemmel nézzük és figyeljük, maga az egész körülöttünk zajló, rohanó élet, színes kaleidoszkópjával, nap-nap után megismétlődő új és új tanulságaival, megmutatják a valódi és igazi célokat, amelyekért harcolnunk és cselekednünk kell, ha népünk jövőjét szolgálni akarjuk.
Ha hozzávetőlegesen bár, de teljes képet akarok adni a nyilvános bolsevista propagandának és a szojvetszellemnek magyarországi térfoglalásáról, meg kell még említenem egy Szabadon címen megjelenő, úgynevezett ,,kollektív" sajtóterméket. Szellemét, tartalmát megvilágítja a belőle vett következő idézet:
,,A fiatalság ma tanácstalan és elégedetlen. A régi fasiszta jelszavakban csalódott és tekintetét az ötéves terv országa felé fordítja, ahol az. intellektuel nem megy veszendőbe, (a cseka és a G. P. U. bizonyítja legjobban!) ahol munka és alkotási lehetőség van, ahol alkotnak és építenek. A szemek felnyílnak..."
A ,,Szabadon" nemcsak a bolsevista tudományt, de a szovjeterkölcsöt, a kollektív etikát, a marxista eszmevilág állat-ember típusát is népszerűsíteni igyekszik, hogy milyen stílusban és milyen eszközökkel, erre nézve lehetetlen idézetet leírni.
Ezeket a nyomtatványokat lapozgatva, önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés, ránk döbben a kételkedés: lehetséges-e az, hogy ezeket az írásokat magyar agy és magyar lélek termelte ki magából?
A marxizmus tehát új rohamra indult. Ha új és más fegyverekkel is, de Moszkva megint rohamra készül. Mivel első támadása tizenhárom évvel ezelőtt a magyar falu népének fajtudatos ellenállásán tört meg s mivel az ipari munkásság már megunta üres ígérgetéseit és már csak töredékében áll mögötte, most, mint a közelmúlt események bizonyítják, a magyar vidéken akar magának tömegbázist teremteni. Erre kell ráeszmélnünk s ezt kell minden áron megakadályoznunk.
(betiltva.com)
2012. november 25.
http://www.jovonk.info/2012/11/25/bosnyak-zoltan-nemzetek-atka |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 08:41:53, hétfő
|
| |
| |
80 éve: Sztálin milliókat éheztetett halálra
A 80 évvel ezelőtti nagy éhínség áldozataira emlékeztek Ukrajnában. A "holodomor" néven ismerté vált nagy éhínség 80. évfordulója alkalmából a kijevi nemzeti múzeumban rendeztek megemlékezést. Az ukrán elnök kalászszálakból és virágokból készített jelképes csokorral, és mécsesgyújtással emlékezett meg az 1932-33-as nagy éhínség áldozatairól. A résztvevők egyperces néma tiszteletadással emlékeztek meg a több millió áldozatokról.
A Sztálin által elrendelt kötelező gabonabegyűjtések miatt a Szovjetunió éléskamrájának nevezett Ukrajnában becslések szerint 3-7 millió ember halt éhen. Többségében gyermekek, nők és idősek.
Történeti dokumentumok bizonyítják, hogy a bolsevik hatalmi gépezet emberei nem pusztán elszállították az élelmet, hanem gabonamezőket, gabonatárolókat gyújtottak fel. Így akarták megtörni a kollektivizálással és Sztálin uralmával szembeszegülőket. Történészek szerint mindez arról tanúskodik, hogy Sztálin szándékosan éheztette halálra ukránok millióit. Ez alapján a nagy éhínséget Ukrajna hivatalosan népirtásnak tekinti.
Aki az érdemeinél többet vesz el a közösből, az tolvaj, esetleg rabló. Aki viszont milliókat éheztet halálra az egyszerűen csak egy szemét gazember lehet, akikre csak a teljesen idióták tudnak gondolni szeretettel!
Harangozó Árpád - Jövőnk.info
2012. november 25.
http://www.jovonk.info/2012/11/25/80-eve-sztalin-milliokat-eheztetett-halalra |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
595 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5313
- e Hét: 19543
- e Hónap: 30654
- e Év: 184150
|
|
|
Offline
